Az igaz és hamis Anyaszentegyház jeleiről

TARCALI ÉS TORDAI ZSINATOK. 1562. és 1563-dik években. AZ ANYA SZENT EGYHÁZRÓL.V. RÉSZ. 381-385. o.

VII. Art. Azokról a jelekről mellekkel az igaz Anyaszentegyház az hamistól meg ésmertetik.
VIII. Art. Az Anyaszentegyháznak igaz tagjairul.
IX. Art. Az Anyaszentegyháznak jelei nem mindenkor egy állapotban avagy gradusban vannak.
X. Art. Az Anyaszentegyháznak méltóságáról.

VII. Art. Azokról a jelekről mellekkel az igaz Anyaszentegyház az hamistól meg ésmertetik.

Legelsőben-is azért kettőt kivánunk.

Eggyiket hogy az Istennek igaz Anyaszentegyháza megkülömböztessék attól az mely illy drágalátos nevet hamissan tulajdonit magának.

Másikot, hogy azok kik nem tsak az Ecclésiában vannak, hanem az Ecclesiából is megkülömböztessenek azoktól kik az Ecclesiából nintsenek, noha az Ecclésiában forogjanak az mennyire az emberektül meg esmertethetnek. Mert nyilván vagyon hogy az Sátán tellyességgel azon vagyon hogy külömb külömb féle módokkal és mesterségekkel az ü Synagógáját ugy tsinogassa, és ékesitse, hogy az igaz Ecclésia gyanánt tartassék, és nyilván vagyon az is hogy ez életben, nemlészen oly tökélletes tiszta Ecclésia, hogy az polyva és konkoly az buzával elegyne találtassék? Matt. 13. 24. 47. és 15. 7. I Cor. 11. 19. Annak okáért szükséges, bizonyos külömbözéseket, mellyekről szólunk megjegyezni, hogy valaki könnyen meg ne tsalattassék.

Tudnunk kell azért hogy az igaz Anyaszentegyháznak jele az Isten igijének praedikállása, melyben magát ki-jelentette az Ur, a mint az Prophétaknak és Apostoloknak irási mutogatják, melyre nézve az Isten igijétől sem az Sácramentumokat, sem az Istentől rendeltetet Egyházi fenyitéket, el nem szakasztjuk.

Mert nem ismérünk más Isten beszédet sem annak kiszolgáltatásának más módját.

Ez okáért az Christus Jésus bizonyítja hogy az ő juhai ütet követik mivel az ő Pásztoroknak szavát ismérik. Ján. 10. 27.

És midön az ü Apostolit ez széles világra kibócsátotta vólnais, nem adot nekik hatalmat, akármely dolognak az ő tetczések szerént való praedikállására, sőt inkáb mennyetek-el azt mondja, és tanitsátok mindazokat meg tartani mellyeket nektek parantsoltam. Matt. 28. 20.

Sőt az Apostol is azt mondja hogy ő az Corintusiaknak nem egyebet adot eleikben, hanem azt az mit az Urtúl vöt és mindjárt az Ur vatsorájának históriáját hozza-elől, azonképpen az mint az Evangélistáktól, még irattatot. 1 Cor. 11. 23.

Ugyanazon másut irja az hiveket az Prophétáknak és Apostoloknak fundámentomán felépittetteknek lenni, azaz az Apostoloktól és Evangelistáktól Isten Anyaszent egyházában plántáltatot tudományhoz támaszkodni, melynek fundamentoma és támaszsza az Christus. Eph. 2. 20. Art. [Act.?] 17. 11. 2. Pet. 1. 19.

Az szent Péter is világossan jelenti hogy nem más az az Istennek beszéde hanem az melly mi hozzánk érkezet az Evangeliomnak praedikállása által. 1. Pet. 1. 23. 25. Rom. 10. 8.

És minden kétség nélkűl az Apostolok nem tsak hirdették hanem megis irták, valami az mi idvességünkre szükséges képpen kivántatik ugy hogy igaz légyen az mit szent Pál mond: Az Istentül illettetet [!] tellyes szent írás elégséges az Isten emberének tökéletessé tételére. Tsel. 20. 27. Gal. 1. 3. 2. Tim. 3. 15. 16. 17.

Ezért mondja Cypriánus is Ha tsak az Christust kell halgatnunk nem kel arra vigyáznunk, mi tetczet némelyeknek, mi előttünk hogy tselekedjük, hanem mit tselekedet az a ki mindenek előt vagyon tudni illik az Christus. Mert nem az emberek szokását hanem az Istennek igasságát kell követnünk, holot az Esaiás Prophéta által az Isten, azt mondja Hijában tisztelnek engemet, az embereknek parantsolatjokat és tudományokat tanítván.

Végezetre valahol az Istennek igije tisztán hirdettetik, az sacramentomok tisztán szolgáltatnak-ki és az egyházi fenyiték az Istennek előnkben írott beszéde szerint gyakoroltatik ott az Istennek igaz Anyaszent egyházát ésmérjük lenni, ha szintén kiczinynya légyen is, és külső tekintetre nézve tellyességgel utálandó. Matt. 18. 20. Luk. 17. 32. Luc. 10. 2. 1. 1. Cor. 1. 19. 20. 21. 26. 27. 28.

VIII. Art. Az Anyaszentegyháznak igaz tagjairul.

Igaz tagjai az Isten Anyaszentegyházának azok kiknél az keresztyéneknek tulajdon béllyegek vagyon az az az hit. Matt. 11. 27. Jan. 8. 47. Ebbül ismértetik penig valaki hív keresztyénnek lenni hogy az egy meg tartó Jésus Christust esméri, el-kerüli az bűnt, igyekezik az igazságra az Istennek beszéde szerint. Mert noha fen maradnak mindenekben az bűnnek sok sepredéki mind az által igen nagy külömbség vagyon az Isten fiai között kikben az lélek harczol az test ellen, és azok közöt kikben az uralkodik. Jan. 4. 1. 1. Jan. 4. 2. és 39. Rom. 6. 2. Gal. 5. 25. Esa. 1. 22. Matt. 15. 9. Rom. 7. 15. Phil. 3. 13. 1. Jan. 1. 8. Rom. 6. 2. és 7.4. 1. Cor. 7. 1. 1. Jan. 3. 8. 9.

Végezetre azok az Anyaszentegyháznak tagjai, kikben az lélek (az a lelek mely tulajdona az választottaknak) tusakodik az test ellen, és az kik a szent Pállal igazán vallást tehetnek, hogy ők az gonoszt tselekszik, mellyet nem akarnak, az az, az mellyet nem javallanak, hanem a mennyiben még tökélletessen ujjá nem születtettek. Rom. 7. 4. Gal. 5. 16. Rom. 7. 15.

Mert a mi egyéb embereket illeti, akar mi némü karban és állapotban legyenek nem számlálandók az Isten Anyaszent egyházának tagjai közzé, ha szintén (hogy igy szóllyunk) Apostolságot viselnének is. Jan. 6. 40. 1. Jan. 2. 19.

De el kel távoztatnunk hogy se továb ne mennyünk az mint illik, se vakmerő képpen ne itillyünk, mert várnunk kell az Istennek itiletit az képmutatóknak és tsalárd Atyafiaknak ki-nyilatkoztatásokban, és az Ur el-hijhatja bizonyos időben, valakik ü néki tetczenek, azokot-is kik el-essenek, elébbeni utokra viszsza-hozhatja. 1. Tim. 5. 24. Márc. 7. 1. 2. és töb. Rom. 4. 13. Matt. 20. 6. 1. Cor. 7. 16. 2. Cor. 2. 6. 2. Tim. 2. 24. 25.

IX. Art. Az Anyaszentegyháznak jelei nem mindenkor egy állapotban avagy gradusban vannak.

Nyilván való dolog ugyan hogy ezek az Christus saját Anyaszentegyházának igaz jelei legyenek, mellyek mind az által nem mind egy-állapotban maradnak meg. Mert meg esik gyakorta hogy az Isten az ő meg-foghatatlan böltseségébül az embereknek hitetlenségeket meg-boszszulván, az világosságának sugarit vala menyire el-rejti ugyannyira hogy néha az Anyaszentegyház, tellyességgel el-veszni láttassék, miképpen vólt abban az időben kivált képpen, melyben az Isten Fia ez világra jött. Mert bizonyos hogy akkor az igaz vallás Judeában, mint egy külső szegeletben vólt bérekesztve, ott peniglen mely nagy tudatlanságok volt az tanitóknak? mely nagy vólt az tudománynak megvesztegetése? mely nagy vólt az embereknek hitetlenségek? Matt. 15. 14. és 21. 42. Jan. 11. Luc. 11. 12. Esa. 29. 4. Meg-mutatja mind az által önnön maga az dolog hogy az Anyaszentegyháznak fundamentoma erőssen meg áll, és hogy mindenkor vólt az hiveknek valami seregek melly néha nevekedet, néha penig meg kissebbedet, és néha majd tsak az egy Isten előtt vóltak esméretesek, az mint ki-teczik az Illyés históriájából. Matt. 28. 1 királ. 19. 10. 18.

Innét vagyon a mi időnkben is, hogy senki ne tévelegjen inkáb, mint az kik az Isten Anyaszentegyházát bizonyos helyhez kötik és annak egymás után való következésáhez az kik magokat hamissan Püspököknek hiják, holott őket vigyázó Püspököknek semmiképpen nem lenni nyilvánságossan meg mutathatjuk mind az Isten igéjéből, mind a régi Cánonokból.

Mert igen könyü ezekkel megpróbálnunk, hogy azok a Hieráchák, az az szentséges rendnek fejedelmi mindnyájan kitséntül fogva nagyig törvény szerént ezerszer ki-rekesztettek, az az a szenteknek eggyességekből ki-vettettek, nem hogy vagy az ő méltóságoktól, vagy rendszerént való következésektől függene az Ecclésia.

Mitsoda tehát? azt mondja valaki: Mi légyen tisztek a hiveknek efféle zürzavarokban? És tudni illik, hogy ahol vagyon a dög, oda, gyüllyenek a sas-keselyük, Mat. 24. 28. azaz hogy akar hól légyen valamelly hiv keresztyen ember, és akar minémü légyen a külső Anyaszentegyháznak ábrázatja, a Christussal mint füvel eggyesüllyön, ragaszkodván tudniillik egyedül tsak az ő igijéhez, akar a tudománra, akár az életre nézve.

Ha penig a’ földnek kerekségén valami szegelet találtatik, holott az Ur, ki sem helyhez, sem nemzetséghez, sem időhez nem köttetet, az ő királyi páltzáját és zászlóját, az az, az igének szolgálatját felemelte, akkor az Isten fiainak tisztek, hogy a hivogató Hadnagyot kövessék, és a Bálványokat el-hagyván, ő magokat a seregek Istenének seregihez tsatollyák mint sok helyeken intenek a Prophéták, Esa. 49. 22. és 52. 11. 12. I. Jan. 3. 21.

X. Art. Az Anyaszentegyháznak méltóságáról.

Ezeket el-végezvén következik, hogy meg-lássuk, mi légyen az igaz Anyaszentegyház hatalma és meltósága mely kérdést egy szóval el-végeszhetünk, ha mondjuk azt a hatalmat egészszen abban állani, hogy az ő férjének, az az, a Jésus Christusnak engedjen. Mind penig abban, mely minden tagokkal, valakik az egyfővel eggyesültenek, köz mind magánossan minden tagoknak tisztekben. Luc. 1. 74. 1. Pet. 1. 15. 2. Cor. 14. 12. Matt. 5. 16.

De valóban méltó volna, hogy e dolog részenként magyaráztatnék-meg. Elsőben az egész Anyaszentegyház testének: azután külön külön minden tagoknak hasznáról és tehetségéről (vagy tisztéről) tractalván, azoknak tudniillik kik valami közönséges tisztben forgolódnak. De rövidségnek okáért az erről való traktának első részét elhadjuk, kiváltképpen holott a külső Magistrátusnak hatalmára tartozik, hanem a következendőnek meg-világositásához fogunk.

Forrás

A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET