Az embernek Isten felé való magaviseléséről
Apáczai Csere János
szül. nevén Csere (Cseri, Tsere) János,
(Apáca, 1625. június 10.? – Kolozsvár, 1659. december 31.)
Erdélyi magyar református pedagógus, filozófus, teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai 106-144. oldal, ami az akkor írt egyik legkomolyabb magyar puritán etikai értekezés.
Magyar Encyclopedia: Tizedik Rész; Az embernek magaviseléséről (részlet: IX-XV. rész)
Az embernek magaviseléséről.
…
IX. Ekkedig az igazságról: következik a a) kegyesség, mely oly magunk viselése, melylyel az Isten tisztességére tartozó dolgokot viszszük végbe. 2. Erről a kegyesség tiszteiről mondatik tulajdonképpen ama regula: teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes minden erődből szeressed, noha az igazság tiszteit is minden erőnkkel, igyekezetinkkel kell végben vinnünk, úgy mindazáltal, hogy ha mindkettőre egyszersmind kényszeríttetnénk, helyes és okos egybenvetése után a nagyobbnak a nagyobbal sa küssebbnek a küssebbel, a kegyesség tiszteihez nyóljunk legelőszször is. 3. Mivel mindazáltal az Isten belső indulatokkal és cselekedetekkel tiszteltetik inkább, mint a külsőkkel; az emberek penig a külsők nélkül szűkölködnek leginkább, innen néha az igazság és a könyörületesség végben vitelének okáért, a kegyesség külső tiszteit hátra hagyhatjuk, mivel az aránt amazok szükségesebbek. 4. A kegyességnek kettő a része: a természeti és a rendelt tisztelet 5. A b) természeti tisztelet az, a mely az Istennek természetitől függ, úgy hogy bár semmi megjelentett akaratja az Istennek nálunk ne volna is, csak az Isten természetét jól ismernők és tudnók, annak illendő meggondolásából mindazokot eszünkbe vehetnők. Isten segédségéből, a melyek az aránt a mü tisztünköt nézik. 6. Ez vagy annyiban nézi az Istent, a mennyiben ő a mü jovunk, vagy a mennyiben magában ő jó. 7. A mennyiben a mü jovunk vagy úgy nézi mint mostan miénket, mint a hüt: vagy mint jövendőben miénket, mint a reménség. 8. A c) hüt oly indulat, melylyel az Isten mü hozzánk való hűségben megnyugaván, hozzá támaszkodunk, hogy a mit nekünk megjelentett, megnyerjük. 9. Erre öt dolog kivántatik: 1) az Istentől bézonyíttatott dolognak megismerése (tudása); 2) az Istenhez való kegyes indulat, mely azt cselekeszi, hogy az ő tanóbizonyság-tételeit nagyra böcsüljük; 3) a megegyezés, melylyel hitel adatik az Istentől bizonyíttatott igazságnak a megmondott Istenhez való kegyes indulatból; 4) az Istenben való megnyugvás, annak a mint megmond elbírására: 5) annak a dolognak, mely a tanóbizonyság-tételben béfoglaltatik, elválasztása és megfogása. 10. Ezek közül csak a második, negyedik és ötödik teszi ezt az hütöt, mivel az első köz az ördögökkel is, a harmadik penig ennek a hütnek munkája. 11. d) A czél, melyre ez a hüt néz, nem valami igaz dolog, hanem valami magános jó, melyet az Isten vagy egy, vagy másképpen megjelentett, de az a tekintet, a mely alatt erre néz, az Istennek igazmondósága, mely igazmondóság, mivel a mindentudó tanóban a bizonyságtételnek igaz voltától el nem választathatik, szükséges, hogy valamit isteni hüttel tartozunk elhinni, mind igaz legyen 12. Mindkettő a sz. írásban elégségesen megírattatik, jóllehet a hivőknek szívökben, a hitelnek végbenvitelére szükséges a sz. Léleknek bizonyságtétele és megvilágosítása. 13. Ez a hüt rész szerént e) homályos és rész szerént világos. 14. A homályos az, a melylyel a hüt igazsági nem külön-külön ő magokban, hanem az ő köz eredetekben, tudniillik a sz. írásban, hitettetnek el. 15. A világos penig az, a melylyel külön-külön ő magokban, és nem csak az ő közönséges eredetekben. Így kell hinni minden üdvösségre szükséges dolgokot. 16. Az ilyen hüt megkivántatik most jobban mint régen, azokban a kik másokot tanítnak, mint a hallgatókban, és a kiknek jobb alkalmatosságok vagyon, mint másoknak. 17. Megkivántatik e felől való külső vallástétel is, ha az Isten dücsősége és felebarátink épülete kívánja. 18. Mely útakon megkivántatik a f) mártiromság-szenvedés is, mely az igazságról a mü életünknek veszedelmével való állhatatos vallástételi. 19. Kit ha az ember ilyen útakon fel nem veszen, az Istent tagadja meg. 20. A hütnek ellene vagyon a hütötlenség, kételkedés, vétek, eretnekség és a hüttől szakadás. 21. A g) hütötlenség az oly embernek hüt nélkül valósága, a ki az igaz hütről vallást még soha nem tett. 22. A h) kételkedés abban a ki hitt, a hitelt megtántorítja. 23. A i) vétek valamely hüt ágazatja ellen való értelem (vélekedés). 24. Az k) eretnekség megáltalkodást teszen a vétek mellé. 25. A hüttől szakadás l), a hütnek épen megtagadása. 26. Mind ezek penig nem csak annyiban ellenkeznek a hüttel, a mennyiben a hütre szükséges értelemnek megegyezését semmivé teszik, hanem a mennyiben az akaratnak az ő megfogását és választását elrontják.
a) Pietas, religio. b) Cultus naturalis. c) Fides. d) Objectum fidei materiale et formale. e) Fides implicita et explicita. f) Martyrium. g) Infidelitas. h) Dubitatio. i) Error. k) Haeresis. l) Apostasia.
X. A a) reménség oly jó indulat, melylyel az Istentől nekünk igértetett jóknak várására hajlandók vagyunk. 2. Ez a reménség kétképpen nézi az Istent: a) a mennyiben ő, és az ötöt mü velünk megegyeztető cselekedetei czélja a reménségnek; b) a mennyiben ő megadója mindazoknak a jóknak, a melyeket várunk. 3. Minekokáért emberben reménleni nem szabad; hanemha csak a mennyiben az Isten ő általa szokott valamit nekünk közleni. 4. A reménség czéljának módjai, hogy tudn. jövendő, jó, nehez és hihető legyen, itt is feltaláltatik; az Isten igéretei mindenkor felette jók, kiket az ember az ő tulajdon segétsége nélkül el nem érhet, noha nem csak hihetők, hanem minden bizonynyal megleendők (jövendők). Mely minden bizonyosság a hütből származik. 5. Innen vagyon, hogy a bizodalom · a mennyiben a jövendőt nézi, semmi nem egyéb, hanem megerősödött reménség. 6. Innen vagyon a reménségnek ama két gyümölcse is: az Istenben való öröm és gyönyörködés. 7. Mivel penig jövendő és megigért dolgot néz, a b) békességes tűrés is ő belőle származik, melylyel állhatatoson az Istenhez ragaszkodunk a boldogságnak keresésében és elvárásában; jóllehet az életben sok nyomorúságokot kellessék elszenvednünk. 8. Ennek a c) hallgatás az ő gyümölcse, melylyel az Isten akaratjában megnyugszunk, és mindazokot a testi gondolkodásokot megzabolázzuk, melyekkel a hitetlenkedésre és az Isten ellen való zúgolódásra eszteneztetünk. 9. A reménséggel ellenkezik a) a büntetéstől mód nélkül való félelem; b) a d) kétségben esés, mely a reménségtől való teljes megfosztatás, és ennek a megfosztatásnak érzése a reménlendő dolognak lehetetlen avagy soha meg nem leendő voltának elhitele; c) a vakmerőség, melylyel minden fundamentom nélkül várunk Istentől valami jót; d) az f) orcza-pirúlás, szégyenvallás s a várakozásban való megcsalattatás.
a) Spes. b) Patientia. c) Silentium. d) Desperatio. e) Praesumtio. f) Pudor vel faciei confusio.
XI. A mely tisztelet az Istent annyiban nézi, az mennyiben ő magában jó, az a a) szeretet, melylyel az Istent (kiben bízunk és kitől boldogságunkot várjuk) mint fő jót szeretjük. 2. Ez a szeretet b) 1. az ő vele megegyesülésnek kivánása. 2. Az ő vele. részesűlésben való megnyugvás. 3. Az a jóakarati indulat, melylyel mindent az ő dücsőségére igyekezünk fordittani. 4. Olyan nagynak kell penig ennek a szeretetnek lenni, hogy 1. ő neki nagyobb jót kivánjunk, mint akárkinek ezen a világon. 2. Az ő akaratját minden e világi dolgoknak, sőt még a magunk életének is eleiben tegyük. 3. Minden mü tehetségünköt az ő szeretetire vessük. 4. Ellenkezik evvel: 1. Az a félelem, mely az Isten és a büntetés jelenlétéből származik. 2. Az Istentől való elidegenedéș. 3. Az Istennek meggyűlölése, mely leszen midőn: 1. A bűnösök magokot mód nélkül szeretik. 2. Azt akarják a mi nekiek tetszik, bár ugyan az Isten akaratjával ellenkezzék is. 3. Gyűlölik a törvényt, hogy ezzel az ő kivánságokkal ellenkezik. 4. Hasonlóképpen mivel az Isten adta ezt a törvényt, ötöt is. 5. Ellenkezik az Istennek szeretetivel e világnak szereteti is; mivel a minthogy a szeretetnek tökélletessége abban áll, hogy az mü lelkünk az Istenben megnyugodjék, úgy szükségesképpen ellenkezik vele (a szeretettel) hogy lelkünk abban nyugodjék meg, a mi az Istentől távul vagyon. 6. Miért legyen a szeretet a hütnél és a reménségnél világosabb? a tisztelet elosztásából kiláthatni.
a) Charitas. b) Amor est unionis complacentia et benevolentia.
XII. Ez három kegyességi indulatokból vészen eredetet az Isten igéjének tanulása és a könyörgés. 2. Az a) Isten igéjének tanulása az ő akaratjának kegyesen való bevétele. 3. Melynek két részei varnak, az elmének fügyelmetessége és az akaratnak ráhajlása. 4. Az b) elmének fügyelmetessége az értelemnek, az Isten megjelentett akaratjának megértésére vettettetése, hogy megtudassék, mit kivánjon az Isten, 5. melyet valami helyen megtaláltunk, annak helyes vagy nem helyes volta felől nem szabad tovább kérdezkednünk, hanem legottan végben kell nekünk vinnünk. 6. Az c) akaratra hajlása a mü akaratunknak az Isten megismert akaratjának kegyessen való megtartása. 7. Evvel az a d) kevélység ellenkezik, melylyel valaki annyira kévánja az ő maga méltóságát, hogy az Isten akaratjának magát alája vetni nem akarja. 8. De legrutabbúl evvel az e) ördögtől való tanácskérdés ellenkezik, holott ebben a hüt és reménség és Isten ellenségében helyheztettetik, ha szinte nyilván nem is, alattomba, midőn azért valaki olyat cselekszik, a mely dolog alkalmatos az ördög megszólítására és segétségűl hivására, bár ugyan ő ezt előtte ne viselje is, tudn. ha az ördögtől találtatott mesterségekkel, jövendőlésekkel, nyavalyákra mondandó igékkel stb él, avagy azoknak valamit hiszen, ebben a rettenetes vétekben részesül.
a) Auditio. b) Attentio mentis. c) Intentio voluntatis. d) Superbia in Deum. e) Consultatio diaboli.
XIII. 1. A könyörgés a) mü akaratunknak az Isten előtt kegyesen való megjelentése, hogy avval az Isten mintegy megillettessék, azaz azoknak az dolgoknak beteljesittésére indittassék, a melyeket a könyörgés által akart nekünk megadni. 2. Erre elöljáróba megkivántatik az értelemnek az a munkája, melylyel mit, kitől, kiért, és mi módon kellessék könyörgenünk, megtudjuk; és oztán az is, a melylyel miképpen kell a könyörgést a mü elménknek mintegy szavaival kimondanunk, eszünkben veszszük. 3. A könyörgésben mindenkor meg kell találtatni, vagy nyilván vagy alattomban, a vallás és az igérettételnek. 4. Ez a b) vallástétel a bűnnek, büntetésre való kötelességnek és a mű veszett állapatunknak alázatos és szánó-bánó megismerése. Hogy az Isten igaznak ismertessék az ő itéletiben, mü penig elkészittessünk a kegyelemnek elnyerésére, és végezetre az elvett kegyelem jobban jobban kinyilatkoztassék mü bennünk. 5. Ez az c) igérettétel, az Istentől kért dolgoknak elkövetésére való igaz szándékozásunknak kijelentése. 6. Mely elkövetés avagy a természetek szerént arra rendeltetett eszközök által lesz, avagy a környül álló dolgoktól függőktől, minemű a d) fogadás. 7. A fogadásnak 1. oly dolog felől kell lenni, a mely sem nem lehetetlen, sem nem teljességgel szükséges, hanem a melyet a mü tetszésünk szerént szabadoson cselekedhetünk meg, Istennek rendszerint való kegyelme nálunk lévén. 2. Nem is kell rossz avagy haszontalan dolgok felől, hanem a melyek minden környülálló dolgokra nézve jók és törvény szerént valók. 3. egyedül csak az Istenre kell vitettetnie, mint fő végre, jóllehet a mü hasznunkra is vitessenek. 8. A könyörgés az ő módjára képest vagy rövid, midőn a mü elménk nem sokáig könyöröghet; vagy hosszabb. 9. Mindenik, avagy e) csak az elmében vitetik végbe, szántszándékból minden külső jegyet hátra hagyván: avagy f) szóval, midőn a mü belső indulatinkot beszéddel is kijelentjük, hogy a mü belső indulatinkat jobban felinditsuk, tovább vigyük és feljebb neveljük. 10. Ez vagy csak beszéddel vagy énekléssel lesz, mely g) éneklés lelki gyönyörködtetésre rendeltetett, hogy az elme az eléneklő dolog felől való elmélkedésben tovább tartóztattassék. 11. A könyörgés másodszor egyedül vagy másokkal való. 12. A mely másokkal lesz, abban egy elől mondja, a többi penig azt hüttel és kegyes indulattal követvén, a végén áment mondnak. 13. A könyörgés kérés vagy hálaadás. 14. A h) kérés, a mi nincsen, annak megnyeréséért való könyörgés. 15. Nincsen penig a mit kérünk, vagy az ő teljességében, vagy részében, vagy magában, vagy a mi tudtunkra, vagy végezetre voltaképpen, vagy az ő tovább való tartására nézve. 16. A kérés vagy a i) jó dolgoknak való megadattatása felől vagyon; vagy a k) gonosz dolgoknak eltávoztatása felől, mely l) néha az emberektől rajtunk tött bosszuságban helyheztetik. 17. A gonosz eltávoztatása felől való kérés vagy panaszolkodás vagy siránkozás. 18. A m) panaszolkodás a mü nyomorúságinkon való fájdalmunknak kijelentése, a mennyiben az emberek bosszuságtételi miatt estenek mü rajtunk. 19. Melyben hogy ha ő nekiek gonoszt kivánunk. n) átkozódásnak mondatik. E pedig csak annyiban szabados, a mennyiben az ő nekik kivánt gonosz más nagyobb gonosznak rólok való elhárittására szolgál; mert a prophétáké egyszersmind jövendőmondások is voltanak. 20. A o) siránkozás a mü nyomorúságinkon való fájdalmunknak kijelentése, a · mennyiben azok az Istentől bocsáttanak reánk. 21. Ezekhez néha p) böjtölés is járul, mely az ez életbeli segittő eszközöktől való maga megfogás, hogy az alázatosság voltaképpen megismertessék, és magunk is a hathatóbb könyörgésre alkalmatosabbak lehessünk. 22. A q) hálaadás azokról való könyörgés, a melyeket már elvettünk, hogy a dücsőség Istennek tulajdonittassék. 23. Erre megkivántatik: 1. Az Isten áldásainak megismerése. 2. Azoknak a hüt és a reménség által münnönmagunkra szabása. 3. Azoknak kegyes indulatból való illendő megböcsüllése. 24. A hálaadás hogyha kiváltképpen való, csak a mértékletességnek czélját által ne hágja, víg pompával vitettethetik végbe. r)
a) Oratio. b) Confessio. c) Promissio. d) Votum. e) Oratio mentalis. f) Vocalis. g) Cantus. h) Petitio. i) Apprecatio. k) Deprecatio. l) Interpellatio. m) Querela. n) Imprecatio. o) Lamentatio. p) Jejunium. q) Gratiarum actio. r) Hilaris solemnitas.
XIV. A kérésnek az emberi gyarlóság miá két módja találtatott: az esküvés és a nyílvetés. 1. Az a) esküvés az Isten bizonyságtételinek kérése, hogy az által a mü bizonyságtételünknek igazsága megerősittessék, úgy mindazáltal, hogy a ki ezt ilyen módon kivánná, önnön magát az Isten átka és bosszuállása alá vesse, ha hamis tanóbizonyságot teend. 2. Az esküvés állató vagy igérő. 3. Az b) állató vagy az elmúlt vagy a jelenvaló dolognak erősittése. 4. Az c) igérő (mely alá a fenyegetődző esküvés is befoglaltatik) a jövendő dolgokat nézi. 5. Ennek mindenkor szabados és lehetséges dolgokról kell lenni, mert egyébként nem helyes. 6. A d) gyanós esküvés, mivel mind az igaz okossággal s mind az Isten akaratjával ellenkezik, ezekhez nem számláltathatik. 7. A e) nyílvonás (sors vetés) az Isten bizonyságtételének, a merő történhetőségben forgó dolog megmutatandó kimenetelének meghatározására való kérése, hogy az által valamely kétes dolog egy felé elváljék. 8. A könyörgésnek és az Isten igéje hallgatásának ellene vagyon az ƒ) Isten késértése, mely az Isten valamely tökélletességének tilalmas úton-módon való megpróbálásának keresése. 9. Mely dolog néha ugyan szántszándékból lesz, m. p. o. a tilalmas sorsolásokban, és mikor az Istentől oly dolog váratik, a melyet ő soha és sohul nem igért: néha alattomban, midőn t. i. oly dolgot cselekszik valaki, a mely az ő természeti szerént az Isten megkésértésére néz: mintha valaki valamit kivánván, az eszközöket megveti. 2. Ha magát oly veszédelemre veti, semmi szükségtől nem kényszerittetvén, a melyből az Isten kiváltképpen való segedelme nélkül meg nem szabadúlhat. 10. De az Isten megkésértése néha szabados és semmi sem egyéb hanem a mü hütünknek oly cselekedete, mely azokhoz való engedelmességre hajt, a melyeket az Isten megparancsolt, annak az áldásnak várásával együtt, melyet Isten megigért.
a) Juramentum. b) Juram. assertorium. c) Prom issorium. d) Inquisitorium. e) Sors. f) Tentatio Dei.
XV. Eddég a természeti tiszteletről: a a) rendelt tisztelet az Isten akaratjából rendeltetett eszköz, hogy az által a természeti gyakoroltassék és elébb mozdittassék. 2. Ezzel az b) emberek agyától kigondoltatott tisztelet ellenkezik, melyet az emberek nem az Isten kijelentett akaratjából vettenek. 3. A tisztelet ügyével két dolgoknak kell meggondoltatniok: tudn. a módnak és az időnek. 4. Ez a c) mód közönségesen mindazokkal, a melyek az Isten tisztességére néznek, törvény szerént való élés. 5. Mely d) törvény szerént való vélek-élés az, hogy minden a tisztelethez való dolgok úgy forgattassanak, hogy illjék az Istennek hatalmas méltóságához. 6. Ez az e) illendő mód penig az, hogy azok a környül álló dolgok tartassanak meg, a melyeket a kegyesség gyakorlására rendeltetett dolog megkiván. 7. Mely környül álló dolgok belsők vagy külsők. 8. A belsők elől, együtt, vagy utól járók. 9. Az f) elől járók a lelki kivánság és az elmének felserkenése és elkészülése a megcselekedendő szent dolgok felől való illendő gondolkodás által. 10. A g) véle (együtt) valók a megböcsüllés és az ahittatosság. 11. Mely megböcsüllés befoglalja 1) az ilyen dolgok méltóságának illendő megitélését. 2) És az ezenekkel való felettébb nyájason éléstől való félelmet. 12. Ez az ahittatosság penig kettőt foglal be: 1. A kiváltképpen való készséget az isteni szolgálatra néző dolgokban. 2. És az azokban való lelki gyönyörűséget. 13. Az h) utól járók ezek: 1. hogy annak a tiszteletnek erejét és ízét a müelménkben mindenkoron megtartsuk. 2) Hogy annak végét és hasznát mindenkor elérhessük. 14. Az i) külső környül álló dolgok azok, a melyek a rendet és a tisztességet nézik, hogy mindenek a legjobb épületre igazgattassanak. 15. Evvel a móddal ellenkezik: 1. a szent dolgoknak megúnása. 2. az ezekhez kivántatott munkában való restség. 3. Az ezekkel való gonoszúl élés és semminek tartás. 4. Az elmének ekkori imitt amott nyargalása. 5. Az Isten nevének vakmerőül való felvétele. 6. A feledékenység. 7. Az észvesztés. 16. A k) tisztelet ideje a hétnek hetedik és első napja, melynek jobban megtartására két dolog kivántatik: nyugodalom és a nyugodalomnak megszentelése. 17. Ez l) a nyugodalom az oly dolgoktól való megszünés, melyek az Isten tiszteletit megakadályoztatják úgy, hogy innen csak szinte ezek vétessenek ki: 1. A tisztesség munkái. 2. az elhaladhatatlan szükségei. 3. Az isten tisztességére kivántatandók. 18. A m) nyugodalom megszentelése penig áll az írás olvasásában, a felől való elmélkedésben, a könyörgésekben, a szent beszéllgetésekben, az Isten dolgainak szemlélésében stb.
a) Cultus institut. b) Superstitio. c) Modus cultus. d) Legitimus usus mediorum. e) Congruens modus. f) Circumst. anteced. g) Concomitantes. h) Consequentes. i) Externa. k) Tempus cultus, sabbatum. l) Quies. m) Quietis sanctificatio.
Forrás
Google Books: Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai books.google.com › books János Apáczai Csere · 1867
Megtalálható továbbá a Magyar Enciklopédia X. fejezetében:
MTAK: Magyar encyclopaedia, Az az, minden igaz es hasznos böltseségnek szep rendbe foglalása és Magyar nyelven világra botsátása Apatzai Tsere János által. Ultrajecti [Utrecht]: ex officina Joannis a Waesberge. 1653[!1655].
Bookline: Magyar encyclopaedia Apáczai Csere János
