A miséről és áldozatról
Kiss Áron
(1815–1908)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1892-től haláláig, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes
Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből
BUDAPEST, 1881.
Debreceni Hitvallás
158-160. o.
A miséről és áldozatról.
A szerzetesek a Missa szó származásának fejtegetésében bolondoskodnak. Némelyek önállóan főnév, mások melléknév gyanánt veszik, de mi egyszerüen azt mondjuk, hogy a Missa a régieknél a nép elbocsátását jelentette, mint Cypriánnál a remissa e helyett van véve remissio (megbocsátás). Mások áldozatnak veszik e zsidó szótól Missza gy. Masz., a mely adót, áldozatra ajándékozott mirhát vagy adományt jelent. A mise tehát tárgymásitásilag (rész az egészért) az összegyülekezés vagy egész urvacsora ténye avagy kiszolgáltatása helyett vetetik. Menjetek, elbocsátás van! Azaz: oszoljatok szét, menjetek haza, mert az egész áldozat, vagyis az urvacsora kiszolgáltatásának szertartása elvégeztetett. Igy élnek a Missa szóval Irenæus, Tertul. Cyprian, Khryzosztom és többnyire a régiek. Mások csak a könyörgésre és ajánlatokra szoritják, de helyesebb azt az egész cselekvényre és a kiszolgáltatási szertartásra kiterjeszteni. A prófétáknál az áldozat mindenütt az isten tiszteletét jelenti Mal. 1. 3. Hózsa 14.
A pápista mise a Masas szóból származott iszonyu bálványozás. Valóban Dániel a Mauzim szón ocsmányságot (*) és utálságot ért, az Antikrisztus pápának és Mahumednek káromlásteljes miséjét. Mert a pápista misének áldozatában bálványozás, Krisztus-gunyolás, kenyérimádás, az isten kegyelmének és Krisztus érdemének megkisebbitése van. Azt állitani, hogy a mise minden bűnöket eltöröl s hogy a megtérés, bűnbánat emberi erőtől kitelhető: annyi mint alkalmat adni minden gonoszságra. Igy nyitnak ablakot minden gyalázatosságra az emberi érdemek és szabad akarat állitói, mintha kézen fogva vezetnék az embereket a végveszedelemre.
A görögök liturgiának nevezik azt, a mit a latinok missának hivnak. A liturgia pedig a görögöknél szolgálatot jelent, jótával pedig imádságot. A mise tehát az Ur vacsorának egész ténye és kiosztása. Ignác is a vendégség bevégződésének nevezi a misének vagyis az Urvacsora kiszolgáltatásának végrehajtását. A tudákos pápisták pedig helytelenül bálványozó áldozatul tekintik a misét. Azért kárhoztatandó pedig s azért nem áldozat a pápisták miséje, mivel az Urvacsora lényege, anyaga, alakja, célja az ördöngös ráéneklések által meg van rontva és változtatva. Minden gonoszsággal teljes, mint a pogányok és Jeroboam isteni tisztelete és a bétheli áldozat. 3 Kir. 12. 13. 15.
Az atyák az engesztelő áldozat emlékének s a bűnbocsánatjegyének és bizonyságának nevezték az Urvacsorát s nem magának az üdvességnek, mint az áldozó papok balgatagul állitják. Az irás az igazság, hit és üdv pecséteinek nevezi a sakramentomokat: tehát nem üdvességnek.
Az atyák nem ismerték a pápista misét és a zsinatok kimutatják, hogy a mise szertartása a görögök liturgiájából vétetett. Nem is voltak ily iszonyu fertőztetések Rómában és a régi egyházakban még az Ágoston, Ambrus, Jerómós és Cyrill idejében sem. Nem is imádták az atyák idejében a kenyeret, ismeretlen volt az átlényegülés. Józanon és szentül értettek az Urvacsora sakramentomáról, s nem is volt az szinpadi pompává és bálványozási kórsággá változtatva. De az egész mennyei tudomány s a mise szertartása az ördögtől a pápák és tudatlan emberek által gonosz és vakmerő merénylettel megvesztegettetett s megváltoztattatott. Mert az átlényegülés, miseimádás, kenyér körülhordása s a magán áldozás a régiek semmi emlékeiből és semmi józan zsinatok által sem igazolhatók. Sőt az atyák ellenkezőleg tanitnak. A zsinatok és atyák azt bizonyitják, hogy az Urvacsora áldozatában a népeknek kenyeret és bort osztottak. Ágoston, Hieronym, Khrizosztom, Irenæus, Cyprián. A pap az oltárhoz áll, elébb maga veszen, azután osztja a vele együttélőknek (communicantes) Toledói zsin. 5. fej. A megszentel. 2 dist.
A Krisztus a magán mise, kenyérimádás és elzárás ellenében azt mondta az apostoloknak: Vegyétek, egyétek, osszátok ki magatok közt. Vette a kenyeret és adta azoknak. Gonoszságot cselekesznék tehát az áldozárok, midőn a nép áldozatát vagyis az Urvacsora sákramentomát magánlag veszik. Sőt a pápista mise nem is sákramentom, nem is urvacsora, mert a sákramentom lényeges sajátságait (substantialia) megváltoztatták. Ök urvacsorával élés és kiosztás nélkül is áldoznak. Minthogy pedig a sákramentomok épen a velök való élésben, — magában a jelen végrehajtás tényében a törvényes cél és intézkedésben állanak, és az urvacsora csak akkor lehet sákramentom, ha annak alapja, módja s a Krisztustól rendelt szabályszerű rendeltetése és célja megtartatik: következik, hogy a mise nem áldozat, mert abban az urvacsora alakja s végcélja meg van változtatva. A józanabb zsinatok és minden atyák azt állitják, hogy a papok osztani tartoznak azt az urvacsorával élőknek. Apostoli kánonok, 9. 10. kán.: a papok és hivek éljenek vele. Szotér pápa: az urvacsorát minden hivőknek venni kell. Kalixt. Anaklet 1. lev. a megszentelés végeztével mindnyájan részesüljenek az urvacsorában: mert igy parancsolták az apostolok és igy tartja a római egyház. Kornél és Fáb. pápák: a férfiak és asszonyok urnapokon a kenyér és borral áldozzanak; a matiskói és elvirai 1) zsinat ugyan ez értelemben határozza, hogy a püspök ne fogadja el annak ajándékát, aki nem részesül az urvacsorában. A kegyesek áldozatai a könyörgés és alamizsna, s az urvacsora is a néptől adott ajándékok és könyörgésért neveztetett áldozatnak. 1 Kór. 16. Zsid. 13. Róm. 12. s az atyák e helyek felől. Hieron. Malak 1. 3. Ennélfogva megáldani a poharat Márknál és Pálnál azt jelenti, hogy a kenyeret és bort hálaadásunkkal könyörgésünkkel szent használatra felszenteljük, hogy nem mint világi és közönséges, hanem mint mennyei és szent eledelt vegyük és istennek szenteljük.
Cyprian az önálló jóról 14. lev. Ter. 219. 436, lev. Irén 4. könyv 32. 35. fej. Rom. 15. 16. Csel. 2. 3. 4. 6. Toled. zsin. 13. fej. Elvirai a Marcion pápa rend.-ről. – Korn. és Fáb. pápa 28. fej. Elvirai 28. fej,
Hivatkozások
1) Elvira (Eliberis) városban, Spanyolország Granada tartományában tartatott 305-ben. Ez a kereskedéssel foglalkozó papokat és presbytereket letétetni határozta.
* itt szereplő görög szó kihagyva – a szerk.
Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio); Debreceni Hitvallás
