Az istentisztelet regulatív elve a református hitvallásokban

Második Helvét Hitvallás, Heidelbergi Káté, Belga Hitvallás, Westminsteri Hitvallás, Westminsteri Nagykáté, Dordrechti zsinat

[kiemelések tőlem]

Ez az elv ellentétben áll a lutheri, anglikán és evangelikál (evangéliumi) megközelítéssel, amely szerint az istentiszteleten mindent megtehetünk, ami nem tilos (istentisztelet normatív elve). Elsősorban nem azért tiszteljük Isten úgy, ahogy, mert ez nekünk így tetszik, hanem mert Isten kinyilatkoztatta az Ő Igéjében az istentiszteletre vonatkozó akaratát.

E bibliai elvet az istentisztelet regulatív elveként szokták összefoglalni. Ezt az elvet többek között a Második Helvét Hitvallásban, a Belga Hitvallásban (1561), a Heidelbergi Kátéban (1563), Westminsteri Hitvallásban és annak kátéjában (az ebből másolt 1689-es Baptista Hitvallásban) és a Dordrechti zsinat végzései között is megtalálhatjuk. Mivel hitvallásaink tanítása Isten Igéjének összefoglalásaként tekinthető egy református egyházban, az annak minden hitét megvalló tagjára nézve kötelező érvénnyel bír.

Mivel a Szentírást tekintjük a hit és az élet elégséges szabályának (Sola Scriptura), a református szabályozó elv az, hogy az istentiszteleten csak és csakis azt tehetjük meg, amit Isten Igéje kifejezetten tanít vagy hallgatólagosan megkövetel. Pontosan ugyanezen tanítást közli a magyar református egyház hitvallási iratai között számon tartott Heidelbergi Káté és a többi hitvallás is.

I. Második Helvét Hitvallás

V. 1.

1. Tanítjuk, hogy egyedül az igaz Istent kell imádni és tisztelni. Ezt a tisztességet senki másra nem ruházzuk, az Úr ama parancsolata szerint: A te Uradat Istenedet imádjad és csak Ő néki szolgálj. (Máté 4,10) Bizonyára minden próféta a legkomolyabban felgerjedett Izráel népe ellen, valahányszor ez, idegen isteneket és nem egyedül csak az egy igaz Istent imádta és tisztelte. Tanítjuk azonban, hogy Istent úgy kell imádni és tisztelni, ahogy arra Ő maga tanított bennünket, tudniillik lélekben és igazságban (Ján. 4,23) nem babonáskodással, hanem őszinteséggel, az Ő igéje szerint, hogy egykoron ne szóljon hozzánk is eképpen: Kicsoda kívánta ezt a ti kezeitekből? (Ésa. 66,3) Mert Pál apostol is így szól: Isten nem tiszteltetik embereknek kezei által, mintha Ő valamiben szűkölködnék… (Csel. 17,25)

XIX. 4.

4…Az embereknek pedig nem az a tiszte, hogy istentiszteletet rendeljenek és alkossanak, hanem hogy az Istentől rendelt tiszteletet elfogadják és megőrizzék. Ezenkívül a jegyekhez ígéretek vannak kapcsolva, amelyek megkívánják a hitet. A hit pedig egyedül Isten igéjén alapszik.

XXII. 4.

4. Amiképpen pedig hisszük, hogy Isten nem lakozik kézzel csinált templomokban, (1 Kir. 8,27 Csel. 17,24) azonképpen azt is tudjuk, hogy az Istennek és az Ő imádására szentelt helyek, Isten igéjére és a szent használatra való tekintetből nem közönséges, hanem szent helyek, és akik azokban megfordulnak, tartoznak magokat tiszteletteljesen és szerényen viselni, mint akik szent helyen, Istennek és szent angyalainak színe előtt vannak.

XXVII. 1.

1. Az ószövetségi nép számára hajdan vallásos szokások voltak rendelve, mint bizonyos nevelési eszköz azok részére, kik a törvény alatt, mint nevelő és gyám alatt őriztettek. (Gal. 3,23) De minekutána eljött a Megváltó Krisztus és eltöröltetett a törvény: mi hívők nem vagyunk többé a törvény alatt (Gal. 3,25) és megszűntek a vallásos szokások, a ceremóniák is, amelyeket az apostolok úgyannyira nem akartak a Krisztus egyházában megtartani avagy megújítani, hogy határozottan kijelentették, miszerint semmminemű terhet nem akarnak rárakni az egyházra. (Csel. 15,10) Ha tehát a Krisztus egyházában az ószövetségi egyház módjára szaporítanók a vallásos szokásokat és szertartásokat, bizonyára úgy tűnnék föl, mintha a zsidós intézményt hoznók be, vagy állítanók vissza. Éppen ezért legkevésbé sem helyeseljük azok véleményét, akik azt látták szükségesnek, hogy Krisztus egyházát sokféle és különböző szertartásokkal, mint valami nevelési eszközzel korlátozzák. Mert, ha már az apostolok az isteni rendeltetésű vallásos szokásokat és szertartásokat sem akarták a keresztyén népre rárakni: vajon okos ember ráerőszakolhatná-e arra az emberi találmányokat? Minél inkább szaporodik az egyházban a szertartások száma: annál nagyobb csorbát szenved nemcsak a keresztyén szabadság, hanem maga Krisztus és a benne való hit is; amennyiben a köznép a szertartásokban keresi azt, amit egyedül Isten Fiában a Jézus Krisztusban kellene hit által keresnie. Elégséges tehát a hívőknek nehány egyszerű, józan és Isten igéjével nem ellenkező szertartás.

II. Heidelbergi Káté (1563) 96. kérdés-felelet

96. Mit kíván Isten a második parancsolatban?

Azt, hogy Istent semmi módon ki ne ábrázoljuk, se másképpen ne tiszteljük, hanem csak úgy, amint igéjében parancsolta.

5Móz. 4, 23, 24; 12, 32; Máté ev. 15. 9; Róm. 1, 22. 23. ^I.

III. Belga Hitvallás (1561), 32. cikkely

Azt is hisszük, hogy noha hasznos és jó az egyházat kormányzók számára, ha kialakítanak és felállítanak bizonyos rendet egymás között az egyház testének megőrzése végett, mégis folytonosan ügyelniük kell, nehogy eltérjenek attól, amit Krisztus, a mi egyetlen Mesterünk rendelt el. Emiatt elvetünk mindenféle emberi újítást és törvényt, melyeket ránk erőszakolnak az istentiszteletünk során, hogy bármi módon megkötözzék és kényszerítsék a lelkiismeretünket. Ezért csak azt fogadjuk el, ami alkalmas a harmónia és az egység fenntartására, valamint minden megtartására az Isten iránti engedelmességben. Ebből a célból követeltetik meg az Isten Ígéje szerinti kiközösítés annak minden velejárójával egyetemben. ^II.

IV. Westminsteri Hitvallás (1643-49) 21:1; 5

1. A természet világossága rámutat arra, hogy létezik egy Isten, aki mindenek fölött álló szuverén uralkodó, aki jó és mindenkivel jót cselekszik, ezért Őbenne bíznunk, Őt félnünk, szeretnünk, dicsőítenünk, imádnunk és teljes szívünkkel, lelkünkkel és erőnkkel szolgálnunk kell.¹ Azonban az igaz Isten tiszteletének megfelelő módját Ő maga rendelte el, meghatározta saját, kijelentett akarata által, hogy Ő nem tisztelhető emberi elképzelések és elgondolások, a Sátán javaslata szerint, látható kiábrázolás vagy bármilyen más módon, amely nincs előírva Isten Igéjében.²

1Róm 1:20; ApCsel 17:24; Zsolt 119:68; Jer 10:7; Zsolt 31:24; Zsolt 18:4; Róm 10:12; Józs 24:14; Mk 12:33; 25Móz 12:32; Mt 15:9; ApCsel 17:25; Mt 4:9,10; 5Móz 15:1-20; 2Móz 20:4,6; Kol 2:23

5. A közönséges istentisztelet részei: a Szentírás tisztelettel való olvasása;¹⁷ az Ige tiszta hirdetése¹⁸ és lelkiismeretes hallgatása Istennek való engedelmességben, értelemmel, hittel és tisztelettel,¹⁹ a zsoltárok kegyelmes szívvel való éneklése,²⁰ és a Krisztus által elrendelt sákramentumok helyes kiosztása és a velük méltón való élés.²¹ Különleges eseményekkor az istentiszteletnek más részei is vannak: vallásos eskük,²² fogadalmak,²³ komoly böjtök²⁴ és hálaadások.²⁵ Ezeket szent és áhítatos módon kell használni.²⁶

17ApCsel 15:21; Jel 1:3; 182Tim 4:2; 19Jak 1:22; ApCsel 10:33; Mt 13:19; Zsid 4:2; Ézs 66:2; 20Kol 3:16; Ef 5:13,19; Jak 5:13; 21Mt 28:19; 1Kor 11:23-29; ApCsel 2:42; 225Móz 6:13; Neh 10:29; 23Ézs 19:21; Préd 5:4,5; 24Jóel 2:12; Eszt 4:16; Mt 9:15; 1Kor 7:5; 25Zsolt 107.; Eszt 9:22; 26Zsid 12:28 ^III.

V. Westminsteri Nagykáté, 108-109. kérdés-felelet

108. K: Milyen kötelességeket kíván meg Isten a második parancsolatban?

V: Isten azt kívánja a második parancsolatban kötelességünkként, hogy tisztán és egészben tartsuk meg és teljesítsük a vallásos istentiszteletet és rendeléseket, ahogy ő azt Igéjében elrendelte. Kifejezetten az imádságot és hálaadást Krisztus nevében, az Ige olvasását, hirdetését és hallgatását, a sákramentumok kiszolgáltatását és vételét, az egyházkormányzást és az egyházfegyelem gyakorlását, a szolgálatot és annak fenntartását, a vallásos böjtöt, Isten nevére való esküvést és a neki való fogadalomtételt, és megkívánja minden hamis istentisztelet helytelenítését, megvetését, ellenzését, valamint, mindenkinek helye és elhívása szerint, annak eltávolítását, minden bálványimádati alkotással együtt.

5Mózes 32:46,47; Mt 28:19,20; ApCsel 2:42; 1Tim 6:13,14; Fil 4:6; Ef 5:20; 5Mózes 17:18,19; ApCsel 15:21; 2Tim 4:2; Jak 1:21,22; ApCsel 10:33; 1Kor 11:23-30; Mt 18:15-17; Mt 16:19; 1Kor 5; 1Kor 12:28; Ef 4:11,12; 1Tim 5:17,18; 1Kor 9:7-15; Jóel 2:12,18; 1Kor 7:5; 5Mózes 6:13; Ézs 19:21; Zsolt 76:11; ApCsel 16:16,17; Zsolt 16:4; 5Mózes 7:5; Ézs 30:22

109. K: Milyen bűnöket tilt Isten a második parancsolatban?

V: Isten a második parancsolatban a következő bűnöket tiltja: bármilyen, nem Isten által elrendelt istentisztelet kigondolását, javaslatát, megparancsolását, használatát vagy bármilyen helyeslését. Tiltja a hamis vallások megtűrését, Isten bárminemű ábrázolását, mindhárom személyről vagy külön bármelyikükről, akár bensőleg, a gondolatainkban, akár külsőleg, bármilyen teremtmény képmására vagy hasonlatosságára, és tiltja azok minden imádását, vagy Isten imádását bennük vagy általuk, továbbá tiltja kitalált istenségek bármilyen ábrázolását, és azok mindenfajta tiszteletét vagy szolgálatát. Tilt minden babonás eszközt, tiltja az istentisztelet meghamisítását, az ahhoz való hozzátételt vagy elvételt, akár saját magunk kezdeményezésére, akár a másoktól kapott hagyomány miatt, még akkor is, ha az az ősiség, szokás, áhítat, jó szándék vagy bármi más ürügyén történik is. Tiltja a szentségárulást, szentségtörést, és az Isten által előírt istentiszteleti rendelések semmibevételét, megvetését, akadályozását és ellenzését.

4Mózes 15:39; 5Mózes 13:6-8; Hós 5:11; Mik 6:16; 1Kir 11:33; 1Kir 12:33; 5Mózes 12:30-32; 5Mózes 4:15-19; ApCsel 17:29; Róma 1:21-23,25; Dán 3:18; 2Mózes 32:5,8; 1Kir 18:26,28; ApCsel 17:22; Kol 2:21-23; Mal 1:7,8,13,14; 5Mózes 4:2; Zsolt 106:39; Mt 15:9; 1Pét 1:18; Jer 44:17; Ézs 65:3-5,11; Gal 1:13,14; 1Sám 13:11,12; 1Sám 15:21; ApCsel 8:18; Róma 2:22; Mal 3:8; 2Mózes 4:24-26; Mt 22:5; Mt 23:13; ApCsel 13:44,45; 1Thessz 2:15,16 ^IV.

VI. Dordrechti zsinat (1578) – mai Hollandia

6. A Pieter Datheen által lefordított Dávid zsoltárait énekeljék a holland gyülekezetek keresztyén összejövetelein, ahogyan eddig is tették, kizárva az olyan énekeket, amelyek a Bibliában nem találhatók meg.

(NATIONAL SYNOD OF THE NETHERLANDS, GERMAN, AND WALLOON CHURCHES…HELD AT DORDRECHT…1578 in The Church Orders of the 16th-Century Reformed Churches of the Netherlands Together with their Social, Political, and Ecclesiastical Context, trans. and collated by Richard R. Ridder with the assistance of Rev. Peter H. Jonker and Rev. Leonard Verduin (Grand Rapids: Calvin Theological Seminary, 1987), 220.) ^V.

Források

I. Második Helvét Hitvallás: V. 1.; XIX. 4.; XXII. 4.; XXVII. 1.

II. Heidelbergi Káté 96. kérdés-felelet.

III. Belga Hitvallás 32. cikkely.

IV. Westminsteri Hitvallás 21:1;5

V. Westminsteri Nagykáté 108-109. kérdés-felelet

VI. Heidelblog: Synod Of Dort (1578): Psalms Only To Be Sung In Worship