A teljes romlottság szemléltetése egy finom és előkelő fiatal hölgy képében

Szalay Szilárd

kálvini hitű református lelkipásztor

Szalay Szilárd: A kálvinizmus öt pontja

A predestináció részletes kifejtése

2006.

A kálvinizmus első pontja – Teljes romlottság

c. fejezet 2. alfejezete – részlet, 42-44. o.

2. Az ember romlottsága a Bibliában

A. Az eredet

Az ember romlottságának eredetéről a Kijelentés a következőképpen tanít: „Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”⁴¹ (Rm 5,12) — A Biblia világosan fogalmaz arról, hogy mindnyájan a víz alatt vagyunk. Akit az Isten fel nem hoz, az ott is marad. Ez a bibliai tanítás olyan egyszerű, hogy nem is kell szemléltetni. Akit az Isten fel nem hoz, az a romlásban marad, mert az ember romlott.

Az eredetkérdés tisztázása azért fontos, mert csak így derül ki, hogy a romlottság megszüntetése bármiféle terápiával lehetetlen. Olyan nagy a baj, hogy Isten nélkül ezt nem lehet orvosolni. A bűn nem valami morális, esetleg később pótolható, legyőzhető hiátus, hanem Isten megsértése. Istent kell tehát kiengesztelni. Erre a nevelés által állítólag megjobbított ember képtelen.

A bűn radikális rombolása akkor érthető, ha a halált, mint a bűn következményét komolyan vesszük. „A bűn zsoldja a ⁴²halál” (Rm 6,23), amin a Biblia nemcsak afféle lelki halált ért, hanem azt a tényleges halált, melyet mindenki kénytelen elszenvedni. Egyszer minden ember ténylegesen meghal. Innen látjuk többek közt a bűn abszolút elterjedtségét. Ilyen nagy a baj! Végleges és radikális, mint a halál. Ha a bűn okozata a halált, a bűn eltörlése minimum a feltámasztás csodájával egyenértékű. Ember számára ez teljesen reménytelen vállalkozás. „A bűn tehát halálra vezet (1Jn 5,16), sőt pontosabban a halálból ered és arra vezethető vissza.”¹³

A bűn eredetének megértéséből fakad hitismeretünk: a megoldás Isteni tett, mely a Golgotán történt. Ebben az embernek semmi része nincs.

Az ősbűn hallatlanul finom romboló hatását és félelmetes erejét Dabney példájával szeretném szemléltetni: „Feltételezem, hogy egy finom és előkelő fiatal hölgy képviseli a legkevésbé bűnös példányát a meg nem javuló emberi természetnek. Vizsgáljunk meg egyet. Inkább meghal, semmint beleesne a tolvajlás, káromkodás, iszákosság, vagy erkölcstelenség bűnébe. Ezen bűnökkel való szembenállásában ő igazán őszinte. Ám vannak a makacsságnak bizonyos formái, különösen az Isten elhanyagolásának vétke, melyben ez a hölgy ugyanolyan elszánt, mint a legbrutálisabb iszákos az ő érzékiségében. Tételezzük fel, hogy keresztyén az édesanyja. A hölgy eltökélten követ bizonyos divatos irányzatokat és szórakozásokat. Van egy könnyed regény a párnája alatt, amit szombaton szeretne olvasni. Jóllehet néha papagájként ismétel néhány gyermekkori imát, gyakorlatilag imádkozás nélküli életet él. Főleg szíve van telve makacssággal, világias gondolkodásmódját fel nem adná! Keresztyén édesanyja gyöngéden és komolyan kérdezheti őt: »Kislányom, tudod-e hogy ezekben a dolgokban rosszul viselkedsz a te mennyei Atyáddal?« hallgat. Tudja, hogy így van. »Kislányom, nem akarsz-e engedni és Megváltód kedvéért mától fogva a hívő életet választani, s megtérni, főleg pedig ma estétől elkezdeni a rendszeres imádkozást? Megteszed?« A lány válasza valószínűleg hideg és keserűen fájdalmas: »Anyám, ne erőltesd, inkább nem ígérem meg!« Nem, nem fogja megtenni! Elutasítása formailag lehet udvarias, hiszen jól nevelt, de szíve olyannyira kemény, mint az edzett acél, semhogy igazán elforduljon makacsságától és odaforduljon Istenéhez. Ebben a vonatkozásban csökönyössége pontosan olyan, mint a legkeményebb bűnözőké. Ez a meg nem javuló emberi természet legjobb példája.”⁴⁴ — Gondolom, itt Dabney előtt egy angol középosztálybeli tipikus úri hölgy lelki képe lebegett. Mi a teljes romlottságon ezt a csökönyösséget értjük. Nem azt, hogy a középosztálybeli hölgyek állandóan paráználkodnának, lopnának, csalnának, útonállók lennének és szinte Sátáni szintre süllyednének. Ne tulajdonítsanak nekünk olyan tételt, amit nem vallunk. Van bennük úgymond jó, ám ez a jóság az „üdvszerző szentség” szintjét soha nem éri el! A teljes romlottságon azt a megátalkodottságot értjük, amit Istennel szemben minden ember kőkeményen képvisel. Ezt se nevelés, se egyházi iskola nem tudja megszüntetni.

Az ősbűn félelmes hatása annál ijesztőbb, mennél észrevehetetlenebb. Olyan mint a lappangó, gyilkos kór. Formálisan vallásos tömegek meg vannak róla győződve, hogy ők szeretik Istent. Próbáljon csak meg valaki egy jól nevelt keresztyén kislányt meggyőzni arról, hogy te a szíved mélyén engedetlen vagy és gyűlölöd az Urat. Azt mondja: Ez lehetetlen, én szeretem. — Ám valójában a kemény, mély életkérdésekben nem engedelmes. Nem tud engedelmes lenni. Ez tehát a diagnózis, a bűn eredete, ilyen félelmesen mélyre ható.

Hivatkozások

⁴¹ ἥμαρτον= aor. egyetlen pont szerű múltbeli tettre utal; jelentése: „vétkezni, hibázni”

⁴² θάνατος = „halál” 1. jelentése „testi halál”; 2. jelentésárnyalata „lelki halál” (VZs 431.)

⁴³ VZs 39.

⁴⁴ R. L. Dabney, i.m. 3. old.

Forrás

Szalay Szilárd: A kálvinizmus öt pontja; A predestináció részletes kifejtése, Vörösberényi Református Egyházközség; Vörösberény, 2006.