Pápistaság Ujsága: Az Purgatóriumról és annak tüzében kinlódó megholtakért való Suffragiumokról (könyörgésekről) | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

110-122. o. XV. RESZ. Az Purgatoriomrol. XVI. RESZ. Az Purgatoriom tüzében kinlodo meg-holtakért valo Suffragiomokrol.

XV. RESZ. Az Purgatoriomrol.

I. A Purgatoriomrol, mi legyen az Pápista anyaháznak tudománya, meg-irta s’ ki adta Bellarminus Cardinál. lib. 1. de purgat. c. 1. A Purgatoriom ugymond ollyan (: pokolhoz igen közel lévő, azzal öszve ragadott, egyenlő tűzü. ibid. Lib. 2. c. 6) hely, mellyben mint edgy tomleczben, ez élet után, meg-tisztittatnak (: az hiveknek és idvezülendőknek kik, bocsánatos bűnökben holtanak-meg, és büneikért eleget nem tettek. lib. 2. c. 1.: ) lelkei, mellyek ebben az életben nem tellyességgel tisztittattanak volt-meg, hogy ekképpen meg-tisztittatván, az menyégben bé mehessenek, mellyben semmi meg-ferteztetett bé nem mehet.

II. Ezenképpen adaték-ki az Florentiai conciliomban-is, Sess. 1. in Quæst. de Purgatorio. Mi ugymond hiszszük, hogy vagyon ez világon olly tüz, mellyel az könnyebb, vagy az mint közönségessen szokott mondattatni, bocsánatos bűnöktöl nem üres lelkek, edgyütt segitvén az Ecclésia, Szenteknek könyörgése, misék és alamisnák, megtisztíttatnak, vagy, az mint Caranzanál vagyon in Sum. Concil. azoknak lelkei, kik igazán megtérvén az Istennek szeretetiben multanak-ki, az purgatoriom büntetésivel tisztittatnak. Ismét az Tridentomi conciliombann-is. Sessio. 25. Decret. de purgat. Ez az ő tudományok.

III. Ez pápista purgatoriom, s’ arrol valo tudomány, nem volt ki-koholva, édes Idvezitonk után, majd hat-száz egész esztendeig, hanem találtaték. I. Gergely Pápa idejében, az hatodik száznak vége táján azon I. Gergely Pápátol, ha tudni illik igazán övé, mint az Pápisták tartják. Ex positio in 7. Psalm. pœnitent. és liber Dialogorum cum Petro: vagy az után valahára, ha azon munkák nem övéi, hanem másé, mint hogy nagy az gyanoság felölők, kiváltképpen amaz felöl, hogy edgy Dialogus nevü Gergelynek munkája volna.

IV. Ezekben az Pápisták értelme szerént igazán I. Gergely Pápa munkáiban, vagyon s’ találtatik, ennek kezdete, s’ támadása. Mert in Expos. Psal. 3. panit. igy magyarázza az első versét: Tudom ugymond hogy ez meg-leszen, hogy ennek az életnek utánna, némellyek az purgatoriomi láng által tisztittanak ki bűnökből, némellyek az örök kárhozatnak sententiája alá esnek. De mint hogy azt az el-mulo tüzet, minden mostani nyomoruságnál szenvedhetetlenebnek itélem lenni, nem csak az örök kárhoztatásnak busulásával nem kivánok meg-feddettetni, hanem az el mulo sanyargatásnak haragjában-is, félek tisztittatni.

V. Viszontag. lib. 4. Dial c. 39. igy beszéll: Hinni kell ugymond, hogy az itiletnek előtte, vagyon némelly könnyű bűnöknek el-tisztitására, tisztito purgatorius tűz, azért, mert azt mondgya az igasság, hogy az ki káromlást szolland az Szent Lélek ellen, nem bocsáttatik-meg néki, sem ez életbe, sem az jövendöben. Mely sententiában értésünkre adatik, hogy némelly bűnök ezen a’ világon, némellyek az következendőben oldoztatnak-meg.

VI. A’ Purgatoriom annakokáért, és az effelől valo tudomány, a’ Pápistáknak, ez munkákat I. Gergely Pápa igaz munkáinak valo értelme szerént, Christus Urunk után, az hatodik száz esztendő tájban kezdeték. Egyébként mindazáltal, ha azon könyvek, az után valo időkben irattattanak, azon időben kezdődött, az mellyekben, ez könyveknek authori éltenek. Ez ennek a’ tudománnak kezdete.

VII. Azannak előtte el-folyt, hat száz elsőbb esztendők, csak nem egészszen, és azokban lévő Ecclésia, üres és tiszta volt ettol. Először, mert azokban a’ Conciliomokban, mellyek. I. Gergely Pápa idejéig, az hatodik seculumnak végeig celebraltattanak, semmit ez Pápista purgatoriomrol, s ‘ez felöl valo tudományrol, nem kaphatni.

VIII. Bellarminus ugyan, a’ Purgatoriom állatására, második argumentomát az Conciliomokbol veszi, de csak az minapiakat hozhattya s’ hozza-is élő, minémű az Lateranensé. III. Innocentius alatt, Florentiai és Tridentomi &c. ollyant pedig, melly az elsőbb hat-seculumok közzül valamellyikben lött volna edggyet sem. Mint hogy arrol, az mi még ki gondolva nem volt, nem végezhetett senki.

IX. Másodszor, mert némellyek magok közzül az Pápisták közzül, meg-vallották, hogy az Purgatoriom felól való tudomány, sokáig nem volt tudva, hanem osztán el későre tudatott-meg, és vétetett bé. Johannes Rossensis Cardinál. cont. Assert. Lutheri. art. 18. azt mondgya: A’ Purgatoriom felől az regieknél, semmi, avagy igen igen ritka emlekezet vagyon. Ismét de Purgatorio. A Purgatoriomot az egész Ecclésia későn tudta meg, és vette bé. De az Görögök-is mind ez mái napiglan, nem hiszik az Purgatoriomat.

X. Harmadszor, mert azok az könyv iró tanitók, kik az meg-nevezett hat-száz esztendő alatt éltenek, s’ forgolodtanak az Ecclésiában, semmit erről nem irtanak, semmit erről nem emlekeztenek semmit ebben nem tartottanak.

Xl. Meg-tetszik ez innen elsőben, hogy az pápista Purgatoriumnak világosson ellene mondottanak, és azzal ellenkezőt tanitottanak, mint meg-mutattya, Tertullianus, lib de Baptis. ad Quintillam. cap. 5. Cyprianus, lib. ad Demetrianum. num 22. Chrisostomus homil. 5. in Genes, nem meszsze az eleitöl. Ismét, homil. 3. de Poeniten, az közepi táján. Ismét homil. 2. de Lazare. Augustinus lib. de peccat. meritis. cap. 28. Ismét concio. 1. in Psal. 36. Ismét Epist. 80. quæ est ad Hesychium. Ismét de verb. Apost. Serm. 18. Ismét lib. Hypogn. 5. Epiphanius cont. Catharos. Hieronymus in Eccles amaz szokra: Az fa az melly felé dűl &c. Ambrosius de bono mortis. cap. 2. Cyrillus Hierosolmitanus catech. mystag. 18. mellyekben azt irták, hogy az halál után nincsen hellye az poenitentiának; nem lehet elég tétel; ez életben nyeri s’ veszti el ember az életet; ez élet után nincsen s’ nem találhatni semmi vigasztalást; menyországon, s’ poklon kivöl nincsen harmadik helly; az bűn meg bocsáttatván az büntetés is meg-engettetik; az bűnöknek meg bocsáttatásában, az bűnök tellyességgel el-vétetnek, &c.

XII. Meg-tettszik innen másodszor, hogy világossan azt vallották, hogy az meg holtaknak lelke, vagy mindgyárt menyországban megyen az örök boldogságra, vagy az pokolban, az örök kinra, mint meg-mutattya, Origenes, lib. 6. cap. Celsum. Chrysostomus, homil. 33.& 70, in Mattheum. Homil. 4 in epist. ad Hebræos. Homil. 36. in Genes Homil 69 ad Populum Antiochenum. Homil 16. in epist. ad Romanos. Justinus vagy kicsoda, quæst. 75. Cyrillus Alexandrinus, in Johan, lib. 12.cap. 36. Augustinus in Johan, tract. 47. Gennadius Massiliensis lib. de Eccles dogmat. qui extat inter libros Augustini. cap. 79. Prosper Aquitanus lib. 1. de vitâ contemplat. cap. 1. Anastasius Pápa 1. epist. 2. ha ő munkája. Ambrosius orat in obit. Theodos. Hieronymus in Epitaphio Nepotiani. Ismét de exitu Læta Ismét de obitu Blesilla. Gregorius Nyssenus in sunere Pulcheriæ. Ismét in sunebri Placillae, mellyekben nem esmérték az Pokol és Menyországon kivöl lévő harmadik hellyet, az purgatoriomot, csak amaz kettőnek valamellyikébe igazitván az meg-holtnak lelkét.

XIII. Meg tetszik innen harmadszor, hogy ő utánnok, az ő maradékjok vallást tett arrol, hogy ők ez tudományt azoktol, nem tanulták. Mert az görög Ecclésia, in tractat, græco de igne Purgatorio, edito. una cum Nilo, de primatu Papae igy szol a’ Purgatoriomi tűzet: és azt az tűz által valo, ideig tarto büntetést, mellynek vége lészen, mi, az mi Tanitoinktol nem vöttük, és tudgyuk hogy az Nap keleti Ecclésia, nem akképpen ért. Ezek tanitoi, Justinus, Athenagorás Origenes, Cyrillus, Nazianzenus, Basilius, Chrysostomus, &c. voltanak.

XIV. Meg tetszik innen Negyedszer, hogy ha mikor illyen forma állapottyárol szollottanak az holtaknak, mindenkor kételkedve, semmit nem határozva, talámmal, allitommal, gondolommal, szollottanak, mint meg-mutattya, Augustinus, in Enchirid. ad Laurent. cap. 67. 69. Ismét lib. 21. de Civit. Dei cap. 26. lsmét lib. de side & operib. cap. 16. Hieronymus in Esaiam. lib. 18. cap. 66. az vége felé &c.

XV. Csigáz ugyan Bellarminus sokakat, huzván vonván az maga pártyára, az Purgatoriom támogatására, de azok közzűl némellyek ez tudománynak támadása után éltenek, némellyek koránt sem ollyan értelemmel szollottanak, az mint ő állittya, s’ magyarázza, miképpen sokak megfeleltenek mind azokra. Annak okáért ez-is az Purgatoriomrol valo tudomány, mind purgatoriomostol uj.

XVI. RESZ.

Az Purgatoriom tüzében kinlodo meg-holtakért valo Suffragiomokrol.

I. A Pápista Anyaház, vallván és hivén, az I Gergely pápa idejében költött Purgatoriomot, vallya és hiszi azt-is, hogy abban az purgatoriomban, s’ annak pokolbéli tűzhöz hasonlo tüzibe kinlodo meg holtakat, az élő keresztyéneknek illő, s’ kellő, suffragiomokkal segiteni, hogy onnan ki menekedhessenek. Bellarminus, lib. 1. de Purgatorio. Cap. 15. melly holtaknak igen használatos suffragiumok. 1. Az érettek valo misézés, vagy misének áldozattya. 2. Az imádságok könyörgések. 3. Egyéb eleget tévő cselekedetek, alamisna osztogatás, böjtölés, bucsujárás, és hasonlok, Bellarminus ugyanott c. 16.

II. Ezen szerént adta ki ezt a’ Tridentomi Conciliom-is. Session. 25. in Decret, de Purgat. Gongyok legyen ugy mond az Püspököknek reá, hogy az élő hiveknek suffragiumi tudni-illik az méséknek áldozati, a’ könyörgések, alamisnák, indulgentiák, és egyéb kegyességnek munkái, mellyek az hivektől szoktanak lenni, más megholt hivekért, az Ecclésiának rendelése szerént, kegyessen és áhitatossan legyenek.

III. Azt tartya azért ma az Pápistasag, hogy az Purgatoriom tüziben vesződő, meg-holt idvezülendő hivekért, az ez világon élő hiveknek, miséket kell szolgáltattatniok; sokat kell könyörögniek, alamisnát kell osztogatniok, böjtölniek kell; bucsu-járni kell menniek; és egyéb kegyes dolgokat kell cselekedniek az végre, hogy azok onnan ki-hatolhassonak, ki szabadulhassanak.

IV. Ez tudomány, mint hogy az Purgatoriomrol valo tudománytol függ, és ez suffragiomok az Purgatoriomban veszödökért vannak nem lehet semmiképpen régibb az Purgatoriomrol valo tudománynál. Valamiképpen azért az Purgatoriomrol valo tudomány, mind purgatoriomostol, az, I. Gergely Pápa idejében, 600. esztendő tájban találtaték, akképpen ez-is az purgatoriom tüziben lako holtakért suffragáltato tudomány, mind suffragiomostol, azon, I. Gergely Pápa idejében, azon 600. eszt. tájban koholtaték.

V. Mert noha ez I. Gergely Pápa előtt élőknek irásiban, akadnak más bizonyos végre, más okokbol lett, holtakért valo könyörgések, és egyéb cselekedetek, mint ide alább meg-mondom, mindazáltal a’ Purgatoriomban kinlodoknak ki mentésére valo suffragiomok, sohol nem találtatnak, hanem leg-első az kinek irásában vannak effélék, azon I. Gergely Pápa, (: ha tudni-illik ugyan ő irása az a’ Péterrel valo Dialogusoknak könyve, az mint hogy övének hiszik az Pápisták: )

VI. Ebben. lib. 4. Dialog, c. 50. illyen sok vannak. Az kiket ugymond az nehéz bűnök le nem nyomnak, ezt használlya az halottaknak, ha az templomban temettetnek-el, hogy azoknak szerelmesi, valaminnyiszer arra az szent helyre egyben gyülnek, azokrol az ő szerelmesikról, kiknek temetését nézik, meg-emlekeznek, és ő érettek az Urnak könyörögnek.

VII. Ismét azon könyvben cap. 55. illyen beszéd találtatik: Sokaknak lelkét még az halál utann-is, meg-szokta az idvességes áldozatnak, szent ki szolgáltatása, segiteni, ugy hogy láttassanak néhánykor ezt kivánni az meg-holtaknak lelkei. Alább ismét: Melly dologbol, mennyit használlyon az lelkeknek, az szent áldozat megmutattatik, holott ezt, magok-is az meg-holtaknak lelkei, kérik az élőktől, s’ az jelek-is meg-mutattyák, mellyekből láttatnak az által meg-szabadulni. Alább ismét mond; Régen vagyon, hogy az az Atyafi, a’ ki meg-holt, a’ tüzben kinoztatik tartozunk véle, hogy valami szeretetett tegyünk néki, és őtet, az menyire tehetségünkkel érjük hogy ki-szabadulhasson, segitsük. Mennyel azért és ez mái naptol fogva, harmincz napig, szüntelen áldozzál érette. Ihol enek az tudománynak kezdete.

VIII. Az elött nem lévén az Purgatoriom ki gondolva, nem lévén senki abban zárattatva, nem voltanak ezek-is az Purgatoriomban zárattakért valo suffragiomok, nem volt az ezek felől valo tudomány-is. Mert az mint az Purgatoriomrol, ugy ezekről-is az suffragiomokrol, nem találhatni semmit, sé az annak elötte celébralt Conciliomokban, sem az annak előtte élő jámbor tanitoknak irásiban.

IX. Először, nincsen ezekről semmi világos és bizonyos végezés, vagy csak emlekezet-is az Conciliomokban, mint, ha meg-visgáltatnak, megtettzik.

X. Hozza ugyan Bellarminus elő, lib. 1. de Purgatorio. cap. 9. mellyre mutat, lib. 2. cap. 18. azok közzül az III. Carthagobéli conciliomot, melly cap. 29. igy szoll: Ha valamelly meg-holtaknak akar Püspököknek akar Clericusoknak, akar egyebeknek commendátioját, dél után kell tenni, Csak oratiokkal legyen. De ezzel elő nem mehet. 1. Mert az oratiokbol, s’ imádságokbol közönségessen, nem következik az halottakért valo oratio és imátság. 2. Mert nem azt mondja az Capitulum, hogy imádságok oratiok legyenek az halottakért, hanem, hogy commendátiojok, oratiokkal legyen. 3. Mert az oratiok itt nem könyörgések, hanem rethoricai mesterséggel csinált ékes beszédek, mellyek szoktanak declamaltatni, az peroralo személytül. 4. Mert ha könyörgések volnának-is, nem következnék, hogy Purgatoriombol valo ki-szabaditás véget lett könyörgések volnának, holott sok tekintetek alatt, sok végre, lehetnek az holtakért valo könyörgések.

XI. Emliti az IV. Carthagobelit-is melly cap. 79. mond: Ha az Poenitensek, kik az Poenitentiának törvényit véghez viszik, történet szerént, vagy az uton, vagy az tengeren meg-halnak, az holott nékik segitséggel nem lehetni, azoknak emlekezete, mind oratiokkal, mind oblátiokkal commendaltassék. De ez sem segiti. Mert az oratiokrol, csak mostan mondám-meg, micsodák, micsodások, miért s’ mi végre valok voltanak. Az oblatiokat, az mi illeti, azok sem használnak néki.

XII. Az oblatiokrol valo emlekezet sem használ itt Bellárminusnak. Mert. 1. nem azt mondgya hogy az halottakért legyenek oblatiok, hanem azoknak emlekezete, commendáltassék oblatiokkal. 2. Ha szintén az oblatiokon ki fejezve értetnének az halottakért valo oblátiok-is nem sülne mindazáltal ki onnan, hogy azok Purgatoriomban valo halottakért, az végre hogy onnan azok által ki-szabadittassanak, lett oblatiok, s’ ollyak, minémű az Pápistáké, az mise, &c. 3. Azok az oblatiok, nem az bünt tisztito áldozatok, nem mise szolgáltatás hanem hálá-ado adakozások, az szegényeknek, özvegyeknek, az meg holtnak javaibol valo ajándék osztogatások, alamisnálkodások, templomra, Scholákra hagyot költségeknek ki osztogatási voltanak, mint Ephraem. lib. de Penitent. c. 2. meg-mutattya. Mikoron ugymond az Szenteknek emlétését teszszük, megemlekezzünk minden erőtelenekről, özvegyekről, árvákrol, jóvevényekről, és szegényekről.

XIII. Jelenti az I. Brakarenle conciliomot-is, hogy ide szitana, cap. 34. Coriolanusnal cap. 16. vagy az többivel edgyütt, 33 tilalmazván, hogy az ki valamiként magát meg-ölte, ne légyen azért semmi emlekezes, &c. De hejában kapdos ehez-is. 1 Mert. 1. ott nem hivőrül s’ idvezűlendöröl vagyon az szo, hanem hitetlenről, kinek nem mélto, hogy tisztességessen temettessék teste. A’ suffragiomok penig az idvezülendőkért szoktanak lenni. 2. Nem azt tartya, hogy oblatio ne légyen az ollyanért, hanem hogy az ollyannak ne légyen emléttetése az oblatioban. 3. Ha szintén azt tartaná-is, hogy oblatio ne légyen, az ollyan magát meg-ölő halottért, nem sülne ki onnan, hogy Purgatoriumban lévőért, az végre hogy abbol ki szabadittassék. 4. Az oblatio nem mise szolgáltatás volt. A több conciliomok, mellyeket csigáz, ez tudománynak támadása után lettenek.

XIV. Másodszor, nincsen ezekról semmi világos és bizonyos irás, vagy emlekezés, az Tanitok irásiban. Mert az Purgatoriomot nem tudták nem hitték, s’ nem tartották mint az felsöbb részben, bővön és elég világossan meg-mutogattam.

XV. Vagyon ugyan emlekezet irásokban, sok helyen az halottakért valo könyörgésekről, mint fellyebb-is num. 5, emlitém, de más okbol, más rendbéliekért, más végre, más féle könyörgésekről, tudni-illik. 1. Abbol az vélekedésből, mellyel itilték, az meg-holtaknak lelkeit, az itilet napjáig, menyországon kivül, más de igen kies helyeken, minden gyötrelem nélkül tartattatni, holott, a’ idvesség buzgo várása miatt, ugyan neki neki hevülnek. 2. Abbol az vélekedésből, mellyel azt tartották, hogy az kárhozott lelkeknek-is, lehet valami könnyebbittetése az élőknek könyörgése által. 3. Az végre hogy amaz ő nagy buzgo, s’ öket hevitő várakozásokban, azoknak valami hűvösitést nyujcsanak. 4. Azokhoz valo nagy szeretetekböl, s’ buzgo indulattyokbol, hogy ezt hozzájok meg-mutatnák. De nem az Purgatoriomban lévőkért, nem azoknak onnan ki-szabaditására, mint már ma az Pápisták tartyák. Mellyekből könnyű által látni, melly helytelen, s’ haszontalan hordja rakásban, azoknak szavait Bellarminus, lib. 1. de Purgatorio. cap. 10. Igy ez-is uj tudomány.

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés