Péter Nem Gyakorolt Primátust Rómában | Edward Leigh

2021.08.24. Off By neilnejmed

English: Peter Did Not Exercise Primacy at Rome

Sir Edward Leigh

(1602. március 24. – 1671. június 2.)

angol laikus író, aki különösen vallási témájú műveiről ismert,

politikus, aki 1645 és 1648 között az alsóház tagja volt.

Leigh ezredesként szolgált a parlamenti hadseregben az angol polgárháború alatt.

Edward Leigh: Body of Divinity, p. 474.

Kérdés köztünk és a pápisták között, hogy Péter gyakorolta-e a primátust Rómában?

Van primátus, 1. A rend és a fokozat szerint. 2. A hatalom és a joghatóság tekintetében. Az elsőt, Szent Jeromossal együtt, a protestánsok szívesen tulajdonítják Szent Péternek, de nem így a másikat.

Azok a szavak a Máté 16:18, Lukács 22:23, és a János 21:15 igeversekben nem kizárólagosan Péterre vonatkoztak, hanem az összes tanítványra ő vele együtt.

[“Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Mát. 16:15-19)]

Mert először is a szikla és a kulcsok ugyanazt jelentik, de a kulcsok és azok minden hatalma mindenkinek egyformán adatott, az összes apostolnak, vagyis az a kötés és oldás (Mt 18:18, Jn 20:21) mindnyájuknak adatott, amint az a Mt 16:18-ban megígértetett.

Cyprianus, Jeromos, Theophylaktus, Anselm, Augustinus, Cirill és Hilárius vagy magára Krisztusra, vagy arra a hitre és hitvallásra magyarázzák a Szikla kifejezést, amelyet Péter is megvallott. [1]

[“És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni? Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.” (Luke 22:23-24)]

A Lukács 22:23 Péterhez szólt, tekintettel arra a bűnre, amelybe nem sokkal később beleesett [31. v.; 57-62. v.], de semmi olyat nem tartalmaz, amit a mi Megváltónk a többieknek is ne szánt volna. Mindannyiukért imádkozott, hogy hitük ne fogyatkozzon meg (Jn 17:11, 15, 17, 20), és maga az apostoli tisztségük is arra kötelezte őket, hogy erősítsék testvéreiket (Mt 28:19).

[“Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!” (János 21:15)]

A harmadik textus, a János 21:15 szintén az összes apostolra vonatkozik. A legeltetés ugyanis egyet jelent az evangélium hirdetésével (vö. Ef 4,11). A juhok és bárányok a népet jelentik, és nem az apostolokat általában véve.

Máté 10:2-Ha Péter volt az első, akkor neki járt az elsőség. Mert bár az ok nem olyan világos az angol nyelvben, mert nincs olyan alkalmas szó, amely a mi angolunkból származna, first, mint primatus, primacy, a latin primusból, de aki az első, azé az első rang (ha szabad így beszélnem), vagyis az elsőség. Ez olyan elsőbbség, mint amilyennel az esküdtszékben az esküdteknek szokás adni: nem a hatalom elsőbbsége, mint alsóbbrendűek felett, hanem a rend elsőbbsége, mint egyenrangúak között.

A Pápa olyan utódja Péternek, mint az éjszaka a nappalnak, a vihar a szélcsendnek, a betegség az egészségnek. Pétert csak Krisztus megtagadásában követi. [2] Még a festőművész is Pétert vörös arccal ábrázolta, mint aki elpirult utódainak vétkei miatt.

[1] Jeromos: “Erre a kősziklára alapította az Úr az Egyházat; erről a szikláról kapta nevét Péter apostol is (Mt 16.18)… Az alap, amelyet az apostol, mint építőmester vetett, a mi egy Urunk, a Jézus Krisztus (1 Kor 3.10). Erre az alapra, amely rendíthetetlen és szilárd, és amelyet a saját masszív tömege alapoz meg, épül fel Krisztus egyháza”. (Kommentár a Mat. 7,25-26; The Fathers of the Church, 117. kötet, ford. Thomas P. Scheck, kiad. The Catholic University of America Press, 2010).

Teofilaktosz: “Ez a vallomás, amelyet te tettél lesz a hívőknek fundamentuma” (Ennaratio in Evangelium Matthaei [PG 123.320] a Mt 16,18-hoz).

Augustinus: “Ezért te vagy Péter, és erre a kősziklára, amelyet megvallottál, erre a kősziklára, amelyet elismertél, mondván: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia, az én anyaszentegyházamat felépítem, magamra, aki az élő Istennek Fia vagyok, felépítem az én egyházamat, magamra építem, nem pedig magamat rád” (76. prédikáció, “De Verbis Domini” [PL 38.479]). Ezt másutt is gyakran megerősíti: Retractations 20 (FC 60,90-91); Traktátus 124, A János evangéliumáról (NPNF1, 7,450).

Alexandriai Cirill: “A vezetéknév [Péter], úgy hiszem, nem mást jelöl, mint a tanítvány rendíthetetlen és nagyon szilárd hitét, amely “kőszikla”, amelyre az Egyház épült és amin megerősödött, és amely folyamatosan bevehetetlen marad, még a pokol kapuival szemben is”. (Dialogue on the Trinity IV, M.P.G., 75. kötet, 866. oszlop).

Mert amikor bölcsen és feddhetetlenül megvallotta hitét Jézusnak, mondván: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia”, Jézus így szólt az istenfélő Péterhez: “Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel anyaszentegyházamat.”. A ‘kőszikla’ szóval pedig Jézus, úgy gondolom, a tanítvány megingathatatlan hitére utalt.” (Kommentár Ézsaiás IV. 2. fejezetéhez, M.P.G., 70. kötet, 940. oszlop).

Valószínű, hogy ezekkel a szavakkal (Ézs 33,16) a mi Urunk Jézus Krisztust kősziklának nevezik, akinél, mint valami barlangban vagy juhnyájban, az Egyház úgy fogja fel, mint akinek biztonságos és rendíthetetlenül szilárd hely áll rendelkezésére jólétéhez; “Mert te vagy Péter – mondja a Megváltó -, és én ezen a kősziklán építem fel anyaszentegyházamat”. (Kommentár Ézsaiás 3.iii, az Ézsaiás 28:16-hoz. Idézi J. Waterworth S.J., A Commentary (London: Thomas Richardson, 1871), 142. o.).

Poitiers-i Hilárius: “Van tehát a hitnek egy mozdíthatatlan alapja, ez az egy áldott kőszikla, amelyet Péter szája által megvallott: Te vagy az élő Istennek Fia” (The Trinity 2.23 [FC 25:54; PL 10.66]).

Chrysostomus: “Erre a sziklára, vagyis a te megvallásod hitére” (Homília 54, Mátéról [NPNF1, 10,333; PG 58.534]).

Lásd még: Máté 16:18 Kőszikla jelentésének egyházatyák általi értelmezése: A római katolicizmus állításainak történelmi cáfolata (The Church Fathers’ Interpretation of the Rock of Matthew 16:18: An Historical Refutation of the Claims of Roman Catholicism) by William Webster.

Turretin itt is kifejti, hogy a két értelmezés ugyanazon igazság különböző aspektusai: “Mivel ugyanis a hitet és a hitvallást nem rendesen és szubjektíven kell érteni, hanem metonimikusan és objektíven Krisztusra vonatkoztatva, akit felölelnek, a dolog ugyanarra fut ki, akár magát Krisztust értjük a szikla alatt, akár a benne való hitet. Ezt ugyanis nem annyira szubjektíven kell tekinteni önmagára nézve, mint inkább objektíven Krisztusra nézve, akit átölel”. (IET XVIII.xvii.16, 3. kötet, 164-165. o.).

[2] William Perkins a Júdásról, Works IV, 209. o. “Jegyezzük meg, hogy most a pápa, aki Pétertől származó apostoli tekintélyre hivatkozik, ez csak hamis követeléssel állhat elő; mert ez a tekintély megszűnt azzal a tisztséggel együtt, és csakis arra szolgált, hogy az egyház alapjait fektesse le vele, mivel egyszerre volt rendkívüli, mint a hivatás, és személyes, mivel az apostolok személyével végleg megszűnt. Tehát ha a pápa valamiben Pétert követte, akkor az Krisztus megtagadásában van. Nem osztozhat vele az egyháznak alapításban, ami már sok száz évvel előtte is az Ő keze nyomán történt”.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective: Edward Leigh: Body of Divinity, p. 474.

https://purelypresbyterian.com/2020/12/10/peter-did-not-exercise-primacy-at-rome/

oreformatus.hu | oreformatus@mail.hu