A Pápa Nem Utódja Péternek | Wilhelmus à Brakel

2021.08.24. Off By neilnejmed

English: The Pope Is Not Peter’s Successor

Wilhelmus à Brakel

(1635. január 2. – 1711. október 30.),

Gisbertus Voetius és Hermann Witsius kortársa, a holland reformáció egyik fő képviselője.

à Brakel leginkább a további reformációval kapcsolatos munkásságáról volt ismert, amely egyidejű volt az angol puritanizmussal, amely nagy hatással volt rá.

Wilhelmus à Brakel

The Christian’s Reasonable Service

vol. 2, pp. 107-113.

A pápa: Sem az egyház feje, sem Péter utóda.

A pápaság ragaszkodik ahhoz, hogy Krisztus az Ő egész egyházát egy helytartó, azaz a pápa által kormányozza, és hogy ez a helytartó irányít mindenfajta ügyet. A pápaság azt állítja, hogy az Úr Jézus Pétert nevezte ki a földi egyház generális fejévé; hogy Péter Rómában állította fel székét; és hogy ott huszonöt éven át általános püspöki tisztséget viselt. Azt is állítják, hogy a pápa az ő utódja; vagyis ő vette át Péter helyét a pápai székben, és ugyanígy az egyháznak általános vezetőjeként szolgál. Úgy vélik továbbá, hogy neki van hatalma alkirályokat, bíborosokat, érsekeket, püspököket, apátokat, prelátusokat, papokat stb. kinevezni. Ezeket a rangokat hierarchikus sorrendbe rendezik, és mindegyik alacsonyabb rendű a pápa rangjánál. Mindez körmönfont koholmány, amely Biblián nem alapszik és Isten Igéjével ellentétes.

1. A Szentírás Hallgatása.

Először is, a Szentírásban egyetlen olyan szövegrész sem található, amely azt állítja, hogy az egyházban a legfőbb hatalom egyetlen személyt illetett meg vagy illetne meg. A különböző tisztségeket megemlítik, de soha nem úgy, mintha az egyik alárendelt lenne a másiknak, sem úgy, hogy az összes tisztség egy személynek lenne alárendelve. Ezért ezt az egész konstrukciót elutasítjuk.

2. Egyházi Önkényuralom, Megtiltva.

Másodszor, a Szentírás kifejezetten tiltja az egyik hivatalnak a másik fölötti minden uralmát. “Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.” (Lukács 22:25-26). “Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.” (1Pét 5,3). Még az ószövetségi főpapnak sem volt semmiféle uralma a többi pap felett (bár ebből nem lehet párhuzamot vonni az Újszövetségre, hiszen ők Krisztus típusai voltak). Az Ő rendje volt a legmagasabb, de ez nem vonatkozott a joghatóságra. Így az egyházban sem lehet más fej, mint Krisztus.

3. Alaptalan Legendák.

Harmadszor, mindaz, amit a fentiekben Péterről mondtak, kívül esik a Szentíráson és ellentétes is azzal. Hol van megírva, hogy Pétert nevezték ki az egyház és a többi apostol fejévé, és hogy ő adott nekik bármilyen parancsot és rendeletet? Hol olvassuk, hogy az apostolok elismerték őt annak, és alárendelték magukat neki? Ezt nyilvánvalóan sehol sem találjuk. Sem a Bibliában, sem a korai idők történelméről szóló hiteles beszámolókban nem találunk arra utalást, hogy Péter valaha is Rómában lett volna, hogy ott püspök volt, vagy hogy mint általános püspök működött volna a többi apostol által alapított összes egyház felett. Mindezeket tehát úgy utasítjuk el, mint amik a mesék világához tartoznak.

4. Minden Apostol Egyenrangú Volt.

Negyedszer, Isten Igéjéből nyilvánvaló, hogy minden apostol azonos rangú volt Péterrel és viszont.

(1) Az Úr Jézus ugyanazokkal a szavakkal küldte el őket, és mindannyiuknak ugyanazt a megbízatást adta. “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket..” (Mt 28,19); “A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. ..Vegyetek Szent Lelket: A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.” (János 20:21-23).

(2) Pünkösd napján minden apostol azonos módon és egyformán alkalmas volt tisztségére (ApCsel 2:1-4).

(3) Mindannyian azonos módon viselkedtek szolgálatuk során is, mint ahogyan történt például egy másik apostol megválasztása során is (ApCsel 1:23). Pált nem Péterhez, hanem a jeruzsálemi apostolokhoz és vénekhez küldték, hogy egy bizonyos kérdésről tanácsot kérjen (ApCsel 15:2). Az apostolok Pétert Samáriába küldték (ApCsel 8:14), és az egyházi gyűlésen inkább Jakab, mint Péter véleményét követték (ApCsel 15:7-29). Pál kijelentette, hogy “semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.” (2Kor 11,5), és Jakabot Péter előtt említi a Gal 2,9. Az apostolok felosztották egymás között a feladataikat, és Pétert bízták meg a körülmetéltettek, Pált pedig a körülmetéletlenek, azaz a pogányok szolgálatával (Gal 2,11. Pál megdorgálta Pétert a hibájáért (Gal 2,11), és Péter sem tartotta magát magasabbra a többieknél, hanem presbitertársnak nevezte magát (1Pét 5,1).

5. A Pápa Nem Péter Utóda.

Ötödször, tagadjuk, hogy a pápa Péter utódja lenne. Bizonyítsák be ezt, mert hol van ez megírva? Még ha Péter lett volna is az egyház feje (márpedig nem volt az), akkor is csak önmagára vonatkozott volna. Hol van megírva, hogy hatalma volt arra, hogy ezt a pozíciót másra ruházza át? Hol van megírva, hogy ezt a tisztséget Róma püspökére ruházta volna át, nem pedig Antiókia püspökére, aki a Kr. u. 606 előtti egyik elsődleges püspök volt. Péter valóban meglátogatta Antiókhiát (Gal 2:11), de sehol nem olvassuk, hogy Rómában járt volna. Továbbá, még ha Péter járt is Rómában, és ott püspök is volt, az őt követő személy akkor sem számít az egyház fejének, és ez itt a legfőbb kérdés.

A történelemből tudjuk, hogy kezdetben minden helységnek megvolt a maga püspöke. Ezt követően azonban bekúszott a nagyravágyás, amelynek során egy-egy helység más helységeket is a befolyása alá vont. Ennek ellenére sok olyan püspök volt, akik nem hódoltak be egymásnak, és nem is voltak hajlandók alávetni magukat a másiknak. Ezt követően az egyház négy püspök között oszlott meg, de egyik sem állt a másik fölött, még akkor sem, ha az irigység arra késztette az egyiket, hogy a másikat az antikrisztusi címmel vádolja. Végül, miután a nyugati birodalom megsemmisült, és a római püspök hatalma megnőtt, a keleti császárok hízelegtek a római pátriárkának vagy püspöknek, hogy a nyugati birodalmat ismét a fennhatóságuk alá vonják. Ez abban csúcsosodott ki, hogy Phokász keleti császár 606-ban kinevezte Róma püspökét általános püspökké, és elrendelte, hogy Konstantinápoly, Antiókhia és Alexandria pátriárkái neki legyenek alárendelve. Hol van itt utalás az utódlásra? Ezek az ügyek sem Péterre, sem más római püspökre nem vonatkoznak a 606-ot megelőző időszakban!

Továbbá, még ha az első római püspökök Pétert követték is, a pápa esetében ez nem lehet érvényes. Egy kegyes felmenőnek is lehet eretnek az egyik leszármazottja, és ahol az igazság megszűnik, ott az utódlás is megszűnik. A pápa nem ragaszkodik Péter tanításához, hanem ellenkezik vele, amint azt e könyv szinte minden fejezetében bemutattuk. A pápa életmódja sem azonos Péterével. Hol olvasunk arról, hogy Péternek gyémántokkal kirakott hármas koronája volt? Azt mondta: “Ezüstöm és aranyam nincsen nékem” (ApCsel 3:6). Hol olvasunk arról, hogy Péternek bíborszínű palástja, szekerei és lovai, hiú ábrázolásra szolgáló gesztori széke és bíborvörös ruhás kardinálisai lettek volna, akik hordozták őt? Mikor engedte meg, hogy megcsókolják a lábát? Mely királyokat nevezte ki vagy taszította le Péter? Mely királyoknak adta Péter bizonyos országok tulajdonjogát? Nincs tehát semmiféle hasonlóság Péterrel, hacsak nem az ő vallomására volna jellemző, hogy “nem ismerem ezt az embert”. Végül, mivel a pápa az Antikrisztus, amint azt már kimutattuk, nyilvánvaló, hogy a pápa nem lehet Péter utódja.

A kifogások megválaszolása.

Bár a pápaság egész rendszerét kellőképpen lelepleztük annak, ami a papság feletti hatalom és a hierarchikus felépítés tekintetében, mivel mindenki egy pápának van alávetve, mégis válaszolnunk kell három ellenvetésre, amelyekkel a pápaság Péter fejedelemségét próbálja bizonyítani. Ezekkel azonban nem fognak célt érni.

1. Ellenvetés: “De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. ” (Mt 16,18). Azt mondják, hogy Krisztus itt egy rendkívüli ígéretet tesz Péternek az ő dicsőséges megvallására, és ez az ígéret az, hogy Krisztus rá fogja építeni egyházát. Péter tehát szükségképpen az apostolok főnöke és az egyház feje kell, hogy legyen.

Válasz (1) Az ígéret, amelyet itt Krisztus tesz Péternek, az, hogy ő valóban a Krisztus, az élő Isten Fia, és hogy ezért nem homokra, mint alapra fogja építeni egyházát, hanem önmagára, mint a mozdíthatatlan Petrára, azaz sziklára. Ezt az alapot olyan szilárddá és megingathatatlanná fogja tenni, hogy a Sátán minden ravaszsága és hatalma sem tud majd diadalmaskodni azon, és ezért Péternek sincs oka félni, hanem ő is minden bizonnyal megmarad és megszilárdul. Erre megnyugvással gondolhatott, miután háromszor megtagadta Őt; és nemcsak ő, hanem az összes többi apostol is, aki jelen volt, valamint mindazok, akiknek fontos a saját és az egyház megmaradása. Ezért nem szabadott megbotránkoznia, amikor majd meglátja, hogy Krisztus meghalt a kereszten, és amikor apostoli hivatala során sok viszontagsággal kellett szembenéznie. Ez e szavak szó szerinti jelentése. Így nyilvánvaló, hogy semmiféle utalás nincs Péter legfelsőbb vezető szerepére.

(2) Petros (Péter) és Petra itt világosan megkülönböztetve van, ahogyan e két szó eredeti jelentésében is különbözik egymástól. A petrosz egy kőre, kövezetre vagy téglára utal. A Petra sziklarétegre, vagy olyan sziklás hegyi képződményre utal, amelyre házat építenének. Az ilyen házak annyira rendíthetetlenek és erősek, hogy ellenállnak a viharoknak, a szakadó esőnek és az áradásoknak, ami nem igaz azokra, amelyek pusztán homokra épültek (vö. Mt 7,24-27). Az Úr Jézus itt Pétert Petra néven említi, utalást téve az Ő nevére, ahogyan az Úr Jézus általában tette az evangéliumokban feljegyzett példázataiban. Petroszról halad tovább önmagához, és magát nevezi Petrának, miután korábban ezen a néven kapott ígéretet. “Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!” (Ézs 28,16). “A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!” (Zsolt 118,22).

Az Újszövetségben ezek a szövegek Krisztusra vonatkoznak. Ezért Krisztusra vonatkozóan az 1Kor 10,4-ben is ez áll: “És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából (Petra), a mely követi vala őket, e kőszikla (Petra) pedig a Krisztus volt.” (1Kor 10,4). Krisztust ugyancsak Petrának nevezi a Róm 9,33, ahol ezt olvassuk: “… a megbotránkozás szikláját (Petra)” (vö. 1Pét 2,7).

(a) Krisztus azonban Isten Igéjében Petra néven szerepel, és ezt a Petra nevet soha nem tulajdonítják Péternek.

(b) A petros és a petra szavak végződései különböznek. Az egyik főnév hímnemű, a másik nőnemű.

(c) A két szó közé helyezett kötőszó azt jelzi, hogy a következő petra szónak más jelentése van, mint az előző petros szónak. Ezért nem azt állítja, hogy az egyház Péterre, az apostolra fog épülni, hanem Krisztusra, a lelki Petrára.

(3) Ami erről a petráról van kijelentve, az nem mondható el Péterről; nevezetesen, hogy az egyház rá fog épülni, és hogy ezért, mivel erre a petrára épül, a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajta. Tényleg egy emberre épülne az egyház? Egy ember miatt volna megingathatatlan? Vajon mindenki arra hivatott, hogy egy emberbe helyezze a bizalmát, és a testből legyen a karja és ereje? Az ilyenekre átok van kimondva a Jer 17,5-ben. Azok, akik kőszívűek, és egy pápába – egy olyan emberbe, akinek a szíve kemény, mint a kőszikla – akarják helyezni bizalmukat, nem menekülnek meg vele együtt az átoktól sem. “Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik..” (Jer 17,7). Krisztus az alap, az egyetlen alap, amelyre az egyház épül. “Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11). Ez volt az apostolok és a próféták alapja. Nem ők maguk voltak a fundementum, de ők tették le ezt az alapot Krisztus hirdetése által: “a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; “ (Ef 2,20-21). Az apostolok, és így Jakab, Kéfás és János is kiemelkedő támaszai voltak ennek a Krisztusra épült gyülekezetnek. Ezért nevezik őket “oszlopoknak” (Gal 2:9). Ezért nem Péter a petra, vagyis az alap, amelyre a gyülekezet épül, hanem az Úr Jézus Krisztus az, aki örökké megmarad, mindenható, és megóvja Pétert és a gyülekezetet is a hitehagyástól, ami miatt az megingathatatlan marad az ördög minden támadásával szemben. A “Kéfás” név, ahogyan Pétert a Gal 2:9-ben nevezik, nem a görög szó (kephale = fej) származéka, hanem a szír szó (kepha = kő), amelyet Krisztus és az apostolok is használtak, amely nyelvet abban az időben nagyjából minden zsidó beszélt. [1]

Ellenvetés #2: “És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Mt 16:19).

Válasz (1) A “kulcs” szó nem a szuverén hatalomra utal, mert tagadhatatlanul igaz, hogy egyedül Krisztus rendelkezik ilyen hatalommal. “..nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jel 1,18). Inkább szolgálati hatalomra utal, amellyel Isten szolgája így felhatalmazást kap arra, hogy kinyissa az ajtót azoknak, akiknek Krisztus megparancsolta, hogy bebocsátást adjon, és bezárja az ajtót azoknak, akiknek Krisztus megparancsolta, hogy távol tartsa vagy kiűzze őket. Ez azt jelenti, hogy a bűnbánó bűnösöknek Krisztus nevében hirdesse a bűnbocsánatot, a meg nem tért bűnösöknek pedig Krisztus nevében és Krisztus megbízásából kijelentse, hogy még mindig a bűneikben vannak és azokban leledzenek. Ez az a hatalom, amellyel Pétert itt Krisztus felruházza. Ki tudja akár csak a látszatát is bizonyítani annak, hogy Péter az apostolok fölött legfelsőbb hatalommal rendelkezett, és ő volt az egyház feje? Akiről azt mondják, hogy szolga, ugyanezzel a kijelentéssel azt is mondják, hogy ő nem úr, sem mester, sem fő.

(2) A többi apostol ugyanilyen hatalommal volt felruházva: “A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” (Mt 18,18); “A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. ” (Jn 20,23). Nem cáfolható, hogy az Úr Jézus mindkét szövegben az összes apostolhoz szól, és mindannyiukat felruházza ezzel a hatalommal. Helyzetük tehát azonos Péterével, és így nyilvánvaló, hogy az a tekintély, amellyel Pétert felruházzák, nem különbözik attól a tekintélytől, amellyel az összes apostolt felruházták, és így Péter felsőbbrendűségére vonatkozó állításnak nincs érvénye.

Ellenvetés #3: A János 21:15-17-ben Krisztus háromszor parancsolja meg Péternek, hogy legeltesse a juhait. Mi másra lehetne ebből következtetni, mint arra, hogy Péter a par excellence pásztor, és így minden pásztor pásztora?

Válasz (1) Az ilyen következtetést teljes mértékben el kell vetnünk, mert a legcsekélyebb összefüggés sincs az előzőek és az ebből levont következtetés között.

(2) Az itt Péternek adott isteni megbízás az összes többi apostolnak – igen, az összes lelkésznek – adott megbízás az ApCsel 20:28-ban, hogy “… anyaszentegyházának legeltetésére“. Ez a pásztorlét szükségszerű következménye.

(3) Krisztus a “főpásztor” (1Pét 5:4) és a “nagy pásztor” (Zsid 13:20). Ezt a megtiszteltetést Krisztus magának tartja fenn, és következésképpen nem Pétert nevezte ki főpásztornak.

További Ellenvetés: Különös jelentősége kell, hogy legyen annak, hogy Krisztus háromszor is megparancsolta Péternek, hogy legeltesse a juhokat.

Válasz: Mivel a “legeltetni” szó nem a felsőbbségre, hanem a szolgálatra utal, és nem bizonyítja Péter felsőbbségét, ezért ennek a háromszori ismétlésnek szintén nem ez az értelme. Csupán Péter visszaesésére vagy visszalépésére utal a háromszori tagadása miatt. Az apostoli tisztségére való bátorításnak szánta, amelyre méltatlanná tette magát, hogy ne legyen gátolva a tisztségének gyakorlásában, és ne is tartózkodjon attól teljesen, mivel méltatlannak tartotta magát e feladatra. Így a háromszoros megtagadásra háromszoros helyreállítás következett.

Mindezekből nagyon is nyilvánvalóvá válik, hogy Péter nem volt sem az egész egyház általános püspöke, sem pedig a többi apostol és az egyház fölötti felsőbbséggel bíró pozícióban. Így a római pápa se nem Péter utóda, se nem az egyház feje.

[1] Továbbá a “kősziklának” gondolata a Máté. 16:18, amely a római pápaságnak Péter személyéből eredő elsőbbségére utalna, nagy újdonság lett volna a korai egyházban. A legtöbbjük inkább úgy vélte, hogy vagy magáról Krisztusról van szó, vagy arról a hitről és hitvallásról, amelyet Péter megvallott. vö. William Webster: The Church Fathers’ Interpretation of the Rock of Matthew 16:18: An Historical Refutation of the Claims of Roman Catholicism.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective: The Pope Is Not Peter’s Successor

Wilhelmus à Brakel – The Christian’s Reasonable Service
vol. 2, pp. 107-113.

https://purelypresbyterian.com/2020/12/07/the-pope-is-not-peters-successor/

oreformatus.hu | oreformatus@mail.hu