Fogamzásgátlás – Egyházak Szövetségi Tanácsa (1931)

2021.08.07. Off By neilnejmed

A Cikket A PCA (Presbyterian Church Of America) Christianity Today című folyóiratában jelent meg 1931. Április közepén.

“Egy presbiteriánus folyóirat, ami az evangélium hirdetésének, védelmének és előmozdításának szenteli magát a modern világunkban”.

Samuel G. Craig, szerkesztő, H. McAllister Griffiths, ügyvezető igazgató. Havi rendszerességgel adja ki a

A Presbiteriánus és Református Kiadóvállalat.

501 Witherspoon Bldg., Phila. Pa.

(Birth Control Indorsed By The “Federal Council”)

című cikk

‘”A “Születésszabályozás” KÉRDÉSÉNEK többéves tanulmányozást követően “Federal Council of Churches of Christ in America.” Committee on Marriage and Home (Házasság és Otthon Bizottsága) többségi jelentésben foglalt állást. Ezt a Tanács Adminisztratív Bizottságának jóváhagyásával, mint egy ellenvéleményt megfogalmazó kisebbségi jelentést publikálták. A bizottság huszonnyolc tagja közül huszonketten a többségit, hárman a kisebbségi jelentést írták alá, hárman pedig egyik oldalon sem foglaltak állást. A bizottságban lelkipásztorok, számos befolyásos laikus, köztük George W. Wickersham; továbbá John D. Rockefeller asszony és más prominens asszonyok is helyet kaptak.

A Többségi Jelentés

A többségi jelentés azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy “a bizottság többsége úgy véli, hogy a fogamzásgátló szerek óvatos és visszafogott használata a házas emberek részéről megengedett és erkölcsileg is helyes”.

“Azért képviselik ezt az álláspontot” – folytatódik a többségi jelentés – “mert úgy vélik, hogy a megszülető gyermekek megfelelő időközönkénti késleltetése, a család méretének szabályozása, valamint az anyák és a gyermekek védelme fontos dolog, és mert úgy vélik, hogy a házasságon belüli önmegtartóztatás rendes körülmények között önmagában nem kívánatos”.

“Ezt a kijelentést azonban nem hagyhatják további észrevételek nélkül. Kötelességüknek érzik kiemelni, hogy a születésszabályozással kapcsolatos jelenlegi ismeretek általánosan hiányosnak tekinthetők, és ez a fajta határozatlanság, bár ha csekély mértékben is, még mindig egyfajta bizonytalanságot szül. Súlyosabb az a tény, hogy minden módszer hatékonysága egyelőre többé-kevésbé személyes tényezőktől függ. A házaspároknak szem előtt kell tartaniuk ezeket a tényeket és örömmel kell fogadniuk a gyermekeket, amikor jönni kívánnak”.

A többségi jelentés óva intené továbbá a nyilvánosságot azoktól a “reklámozott csodaszerektől”, amelyek alig álcázott formában már kezdenek megjelenni a népszerű folyóiratokban, valamint a “drogériákban kapható úgynevezett ‘becsempészett’ eszközöktől” is.

“Elengedhetetlen” – áll a jelentésben – “hogy háziorvosukhoz forduljanak, vagy a jól ismert klinikákat vagy egészségügyi központokat felkeressék további tájékoztatásért vagy segítségért”.

A Kisebbségi Jelentés

A kisebbségi jelentés elutasította a fogamzásgátló beavatkozások alkalmazásának megengedését, valamint felszólította az egyházat, hogy “amikor a fogamzásgátlás mint beavatkozási szükség kerül elő, tartsa fenn az önmegtartóztatásnak követendő példáját”.

“Az önmegtartóztatás módszerét olyan körülményeknél és helyzeteknél kell alkalmazni, amelyeknél máskülönben fogamzásgátló eszközök használatára kerülne sor” – áll a jelentésben. “Ez nem jelenti azt, hogy a házas emberek közötti szexuális kapcsolat, mint a kölcsönös szeretet kifejezése helytelen dolog volna, hanem azt, hogy amennyiben az esetleges gyermekvállalás veszélyeztetné egy anyának, gyermekének vagy a háztartásnak jólétét, tartózkodni kell tőle”.

A többségi és kisebbségi jelentést egyaránt egy olyan nyilatkozat kísérte, amit a bizottság teljes testülete jóváhagyott.

A bizottság egyhangúlag egyetértett abban, hogy gazdasági megfontolások és sok esetben az anya egészsége miatt “nem férhet kétség ahhoz, hogy szükség van a családméret és a gyermekszületési gyakoriságnak valamilyen hatékony szabályozására”.

A bizottság tagjai abban is egyetértettek, hogy bármi legyen is az egyházak végső döntése, “az egyháznak nem szabad arra törekednie, hogy a fogamzásgátlószerek használatával kapcsolatos álláspontját törvényhozás vagy kényszerítés bármi más útján azt a nyilvánosságra kényszerítse, és különösen nem szabad törekednie arra, hogy megtiltsa szakorvosoknak az információátadást – az orvosi szakma megítélése szerint – arra jogosultaknak. Elvárható továbbá, hogy ez az útmutató az orvosok és a tudomány embereinek kutatásai és tapasztalatai, valamint az egyház teljes közösségének lelkiismerete révén is kifejezésre juthasson”.

Hosszasan kitér a gazdasági megfontolásokra, megjegyezve, hogy “a nagyon nagy családok az elszegényedésre hajlamosabbak, és veszélyeztethetik a családi egészséget és stabilitást, mindezek korlátozhatják a gyermeknevelési lehetőségeket is”.

A túlnépesedési problémák – hivatkozva erre is – szintén fontos szerepet játszanak a születésszabályozási kérdés megfontolásában. “Ezért nem lehet kérdéses, hogy szükség van a családméret és gyermekekszületési gyakoriságok valamilyen hatékony kontrollálására és következésképpen a fogamzások befolyásolására” – zárul a jelentés. “Ezt minden egyház és minden orvos egyaránt elismeri”.

A bizottság elnöke, Dr. Howard Chandler Robbins tiszteletes, a New York-i Episzkopális Általános Teológiai Szeminárium professzora (The Episcopal General Theological Seminary in New York City), aki sok éven át a Szent János katedrális dékánja volt a kisebbségi jelentést Robert E. Speer asszonnyal, a Y. W. C. A. nemzeti elnökségének elnökével és Orin R. Judd asszonnyal, a Nők a Házi Missziókért Tanácsának (Council of Women for Home Missions) elnökével együtt írta alá.

Hárman nem írták alá a jelentést: Dr. Ben R. Lacy, az Union Theological Seminary elnöke, Richmond, Va.; W. A. Newell asszony, Greensboro, N. C., a Déli Metodista Episzkopális Egyház Női Missziós Tanácsa Szociális Szolgálatának elnöke, és Charles K. Gilbert püspök, New York szuffragán püspöke.

A többségi jelentés támogatói a következők voltak: Albert W. Beaven tiszteletes, Rochester; Edwin T. Dahlberg tiszteletes, Buffalo; Ralph Marshall Davis tiszteletes, Erie; John W. Elliott tiszteletes, Philadelphia; Jeannette V. Emrich asszony, New York; John Ferguson asszony, New York; dr. Walter Fiske, Oberlin, 0.; Abel J. Gregg úr és felesége, New York; Dr. Ernest R. Groves, Chapel Hill, N. C.; Dr. Percy G. Kammerer, Avon, Conn.; John W. Langdale tiszteletes, New York; John A. Marquis tiszteletes, New York; William S. Mitchell tiszteletes, Worcester, Mass. H. O’Harra, Philadelphia; Mrs. J. Scott Parish, Richmond, Va.; Mrs. John D. Rockefeller, Jr., New York; Alva W. Taylor tiszteletes, Nashville; Worth M. Tippy tiszteletes, New York; George W. Wickersham, New York; B. S. Winchester tiszteletes, New York és Miss Amelia Wyckoff, New York.

Dr. Davis és Marquis a Presbyterian Church (in the U.S.A.) lelkipásztorai.

Az Evangélikus Tanács (Lutheran Council) rosszallását fejezi ki

Az Országos Evangélikus Tanács (National Lutheran Council) kijelentette, hogy “sem a nyilatkozat aláírói, sem a Házasság és Otthon Bizottság tagjai között nem szerepel egyetlen lutheránus sem”, és nyilvánosságra hozta F. H. Knubel tiszteletes, az United Lutheran Church in America elnökének megjegyzését a jelentéshez.

“Elsődleges fontosságú” – mondta Dr. Knubel – “hogy a születésszabályozásért való jelenlegi agitáció egy olyan korszakban történik, ami a szexuális erkölcsiség fellazulásáról hírhedt. Ez a tény gyanút kelt az agitáció indítékait illetően is, ezért figyelmeztetnünk kell az igaz gondolkodású férfiakat és asszonyokat, hogy magukat ne adják át szentségtelen célok eszközeiként.

“Az Egyház kötelessége most 1931 áprilisában talán égetőbb, mint valaha arra vonatkozólag, hogy hirdesse a szexuális kapcsolat szentségét, valamint a mértékletesség elvét az azzal való élésre nézve. Akkor nem lesz szükségünk születésszabályozásra.

“Még ha az állam fedezne is fel olyan tényeket és körülményeket, amik a születésszabályozás gyakorlását elképzelhetővé illetve szükségessé tennék, akkor is csak olyan intézkedést szabadna kidolgozni erre nézve, ami szigorúsága miatt nem nyújthatna vigaszt mindazoknak, akik tudatosan vagy öntudatlanul is az erkölcstelenségeknek hódolnak. Bármilyen egyéb döntés az otthonoknak, és így magának az államnak az alapjait gyengítik meg. Kevés bizonyíték mutatkozik azonban arra, hogy a születésszabályozás hívek elégedettek lennének egy ilyen szigorú intézkedéssel”.

Római Katolikus reakció

“Charles E. Coughlin Atya”, a Detroit közelében lévő “Shrine of the Little Flower” (“Kis Virág Szentély”) papja néhány nappal a jelentés megjelenése után egy rádióprédikációban megtámadta azt. Egy részlet ebből: “A születésszabályozás kérdése nem újdonság a szociológia vagy a civilizáció történetében. Több száz évvel régebbi, mint maga az Amerikai Egyházak Szövetségi Tanácsa (Federal Council of Churches in America). Mert az nem valami nagy erkölcsi kérdés miatt született, hanem dollár- és centkérdés miatt. Eredetileg ez egy gazdasági kérdés volt. Egész története az úgynevezett politikai gazdaságtan tudományához kötődik, de még ma is gazdasági kérdés”.

A Római Egyház nevében szólva a továbbiakban azt mondta: “ragaszkodunk ahhoz az elvhez, hogy a házasság szentségét nem az ember, hanem Isten hozta létre; hogy a házasság megerősítésére, megszilárdítására és felemelésére hozott törvények nem emberi elgondolásból származnak, és hogy a házasság természete teljesen független az ember szabad akaratától, mint ahogyan a napkeltének és a napnyugtának törvénye is. Erről a kérdésről nem hallgathatunk.”

Elmondta, hogy az egyik helyi újság jegyzőkönyvbe vette, hogy a jelentés aláírói 23.000.000 ember nevében beszélnek. ”Ezek a számok durván felnagyítottak, de a nagy behódolás és a még nagyobb árulás tényét nem vitathatjuk, ha a tegnapi hír valóban igaz” – tette hozzá.

“A nagy behódolás ugyanis abban áll, hogy a természeti törvények alapjait átadták a pogányság eszméinek. A nagyobb árulás egybeesik azzal a ténnyel, hogy ismételten az ország azon népét adták el a politikai gazdaság istenének, amit az Egyházak Szövetségi Tanácsa (Federal Council of Churches) állítólag képvisel. ”

“Az ember nem lepődik meg, ha végül is ilyesmi megtörténik. Azok közülünk, akik ismerik az országban a kommunista tanok tevékenységeit, már régóta eléggé nyugtalanul sóhajtoznak az amerikai Krisztus Egyházainak Szövetségi Tanácsa (Federal Council of Churches of Christ) olyan egyes tisztségviselőinek ténykedései miatt, akik Lenin tanainak segédkeznek és a bolsevizmus eszméit támogatják.” A kommunista tanok tevékenységét a Krisztus Egyházainak Amerikai Szövetségi Tanácsa pedig már régóta ismeri.

Forrás

A Presbyterian Journal Devoted to Stating, Defending and Furthering the Gospel in the Modern World.” Samuel G. Craig, Editor, H. McAllister Griffiths, Managing Editor Published monthly byTHE PRESBYTERIAN AND REFORMED PUBLISHING CO. 501 Witherspoon Bldg., Phila. Pa. Mid-April, 1931

https://www.pcahistory.org/HCLibrary/periodicals/CT/1930-31/01-12-apr.pdf