Fogamzásgátlás IV. rész: Onanizmus

2021.06.11. Off By neilnejmed

ENGLISH:

https://purelypresbyterian.com/2015/08/13/contraception-pt-4-onanism/

 Legutóbbi bejegyzésünkben  láthattuk, hogy a meddőség és idős kor egyaránt nem számít kizáró oknak házasságkötésre nézve, ahogy a megházasodást követő meddőség vagy impotencia felbukkanása sem tesz semmissé egy házasságot. Ezenkívül megvizsgáltuk azt a négy törvényes okot, amelyet a Szentírás ad házaspárok számára, amikor tartózkodhatnak a nemi együttléttől. A tartózkodás önmagában nem bűnös cselekedet, de a tartózkodás szándékától függően még lehet bűnös a finis operantis (a cselekvő célja) tekintetében. Bejegyzésünkben azokat a cselekedeteket fogjuk megvizsgálni, amelyek bűnösnek tekinthető a finis operis (a cselekedet célja) tekintetében, a cselekvő tiszta szándékaitól függetlenül.

A bejegyzésünk azokat a cselekedeteket fogja még nagyító alá venni, amik a cselekvő tiszta szándékától függetlenül finis operis (a cselekmény céljára nézve) bűnösek.

A fogamzásgátlással való szembenállást nagyon gyakran római katolikus tanításnak tekintik, pedig egyáltalán nem az. Az egyetemes egyháznak a házasság céljairól és kötelességeiről alkotott, a teremtésben gyökerező felfogása, valamint a házasság ezen kötelességei és céljai ellen irányuló vétkes cselekedetek és szándékok kifejezett tilalma miatt a keresztyének minden felekezetben egyöntetűen elítélték a fogamzásgátlásnak gyakorlatát egészen az 1930-as évekbeli feminista mozgalmakig. 1930-ig ugyanis minden protestáns felekezet egyaránt bűnnek tartotta azt. Később, az 1930-ban megrendezett Lambeth-konferencián az Anglikán Egyház, az egyre növekvő társadalmi nyomás hatására szavazás útján elfogadta, hogy bizonyos körülmények között megengedhetővé váljon annak alkalmazása. Ez volt a legelső alkalom, hogy akármelyik protestáns egyháztest közül valaki hivatalosan is jóváhagyta volna a születésszabályozás gyakorlatát házasságon belül. Aztán egy évvel később az Egyesült Államokban lévő Federal Council of Churches of Christ (FCCC) is jóváhagyta a fogamzásgátlást házasságban élőknek. Érdekes tény, hogy a híres világi újság, a Washington Post másnap így reagált az eseményre:

A bizottság jelentése ha életbe lépne, a házasság mint szent intézmény halálharangját kongatná lealacsonyító gyakorlatok alkalmazásával, amelyek ösztönöznék a válogatás nélküli erkölcstelenséget. Az a javaslat, miszerint a legalizált fogamzásgátlók használata „körültekintő és mérsékelt” lehetne, abszurd.”

Washington Post, Federal Council of Churches of Christ accepts Birth Control, March 22, 1931

A fő szentírási passzus, amely egészen a legutóbbi időkig egyhangúan a fogamzásgátlás megtiltásra vonatkozó felszólításként értelmeztek, Onán története volt.

Onanizmus.

De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr. És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak. Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támaszszon. És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is.” (1Mózes 38:7-10)

Onán, aki a levirátusi házasságban vett részt (még mielőtt a tényleges szertartási törvény erre létrejött volna; 5Móz 25: 5-10), szövetségi kötelessége volt utódot biztosítani testvére feleségének, ellenben ő mindent elkövetett azért, hogy felelősségének eleget ne tegyen. Vétkezett a 10. parancsolat ellen, amikor irigy volt testvérére és nem akart olyan gyermeket világra segíteni, aki nem az ő nevét viseli. Vétkezett a 7. parancsolat ellen azzal, hogy önző és házasságtörő módon elégítette ki vágyait az asszonnyal, mivel nem teljesítette az asszony és testvére iránti kötelességét. Végül pedig vétkezett a 6. parancsolat ellen, mivel megakadályozta a gyermek megfoganását, ami a házastársi kapcsolatok alapvető célja, a levirátusi házasság pedig biztosíték volt azokra az esetre, amikor a bekövetkezett meddőség első körben kizárta a gyermekvállalás lehetőségét.

Onan vétkezett a finis operantis-ra nézve (a cselekvő célja) abban a tekintetben, hogy szándékai gonoszak voltak, valamint a finis operis-ben (ami a cselekmény célja), mert a közösülés megszakítása (coitus interruptus) természetellenes a nemi egyesülés szándékára és céljára– a gyermeknemzésre – nézve. Ebben az értelemben ő felcserélte „az asszonyokkal való természetes érintkezést” (Róm 1:27) a magjának földre vesztegetésével. Az ő esete minden házaspár számára releváns, mert a Biblia abból a tényállásból indul ki, hogy a szaporodás a házasság természetes eredménye és alapvető célja. Bár ez szokatlan és különös értelmezésnek tűnhet modern gondolkodásmódunkban, ami mára már normalitásként kezeli a születésszabályozási kérdést és telített a pornográfia és szexuális erkölcstelenségek minden formáival, de mindezek ellenére mégis ezt vallották teljes egységben a keresztyének az ősegyháztól kezdve egészen a közelmúltig. Lássuk, hogyan is értelmezték a keresztyének a történelem folyamán ezt a szentírási szakaszt, de először összefoglaljuk érveinket:

1. feltétel: A házasság, a házastársi szeretet és az együttélés a 7. parancs kötelessége mindazok számára, akik nem rendelkeznek az önmegtartóztatás ajándékával (1Móz 1:28; 1Kor 7: 2, 9; Péld 5:19) 20; 1Pét 3: 7; Péld 31:11, 27-28). (WLC Q. 138).

A házasság három célból lett elrendelve (WCF 24.2):

1) A férj és feleség kölcsönös segítségére (1Móz 2:18);

2) az emberiség törvényes leszármazottakkal (1Móz 1:28), és az egyház istenfélő gyermekekkel való gyarapodására (Mal 2,15);

3) a nemi erkölcstelenségek megelőzésére (1Kor 7:2 és 9).

2. feltétel: A házasság bármely célja ellen irányuló minden aktus szükségszerűen gonosz cselekedet.

Következtetés: A fogamzásgátlás a 2. cél ellen irányul, ezért bűnös tettnek minősül.

Onanizmus Értelmezése A Protestáns Történeti Hagyományban.

A következő idézeteket (és még másokat is) Charles Provan állította össze a Biblia és Születésszabályozás (Bible and Birth Control) című könyvében.

Westminsteri Jegyzetek

Az angol jegyzetek, amit Westminster Annotations néven is ismerünk, mivel ezeket részben a Westminsteri közgyűlés korábbi tagjai készítették, jól felvázolják e bűnös cselekedetnek háromszorosan is szörnyű jellegét (amely sérti a 6., 7. és 10. parancsolatot):

“A vizsgált tényállás erkölcstelensége a bujaság, irigység és gyilkosság hármasából tevődik össze; az első [bujaság] abban nyilvánul meg, hogy [Onán] meggondolatlanul ment be hozzá és úgy látszik, nem maradt az éjszakáig sem, mert a privát együttlét céljára az Írás egyébként az ágyat nevezte volna meg, nem pedig a földet; a második [irigység] a szövegből is világosan kiderül: hogy irigy volt elhunyt testvére becsületére, ezért nem akart apja lenni semmilyen gyermeknek, akit az ő utódjának, és nem a sajátjának kellett volna tartania; a harmadik [gyilkosság], mivel egyfajta életet hordozó erény pusztul el, ha a magot elvesztegetik; és ezzel akadályozni meg egy potenciálisan világra hozható gyermek megfoganását, ez egy első fokon elkövetett gyilkosság, a következő ilyen a fogamzás megakadályozása, amikor azt megteszik, vagy ha abortuszt idéznek elő: Ezeket a cselekedeteket pedig a Szentírás súlyos bűnökként tartja számon, mert máskülönben sokan megtennék ezeket anélkül hogy felismernék gonoszságuk súlyát: elképzelhető, hogy Hér, a korábban említett testvére testvér volt még gonoszságában is olyannyira, hogy mindketten testi vágyukat elégítették ki a természet törvénye ellen, ezért vágta le mindkettőjüket egyformán az Úr hirtelen bosszújával; ami rémületére szolgálhat mindazoknak a pápista onanitáknak is, akik elítélik a házasságot és szodomita erkölcstelenségben élnek, vagy mindazoknak, akik a házasságban nem a gyermekszám gyarapítására (ami a házastársi viszonyuk alapvető célja), hanem bujálkodások kiélésére törekszenek.” (Westminster Annotations and Commentary on the Whole Bible (1657), a Gen 38:9-ről).

Dordrechti Zsinat

Hasonlóképpen az ezt megelőző Dordrechti zsinat küldöttei is felismerték kommentárjaikban Onán cselekedetében a 6. parancsolatra kiható következményeit: “… ez annyira súlyos dolog volt, mintha bizonyos módon kihúzta volna a gyümölcsöt az anyja méhéből és elpusztította volna.” (Dutch Annotations on the Whole Bible (1637), on Gen. 38:9)

Figyeljük meg, hogy azt mondja: „mintha bizonyos módon…”, és nem azt állítja, hogy a mag önmagában emberi lény. Tudták, hogy a férfi és nő együtt kellenek ahhoz, hogy emberi lény jöjjön világra. A mag kiengedése egyfajta gyilkosság olyan értelemben, hogy az a 6. parancsolat elleni bűn, de nem úgy mint az abortusz, vagy ahogy az emberi élet más úton történő kioltása szó szerinti értelemben vett gyilkosság. Mind a Dordrechti, mind a Westminsteri kommentárokat ezeknek fényében kell hát értelmeznünk.

Keresztyén teológusok sokasága közül válogathatnánk, erőteljes és egyhangú a nyilatkozatuk a fogamzásgátlással és onanizmussal szemben, de néhány megnyilvánulásból azért idézni fogunk. Vegyük észre azonban, hogy ők nem abban hittek, hogy a férfi magja egy önálló emberi lény, hanem hogy a fogamzás megakadályozása 6. parancsolat elleni bűn. Vegyük észre hasonlóképpen azt is, hogy miként vallják magabiztosan, hogy Onán tette önmagában is bűnös tett volt, nemcsak annak szándékai.

Kálvin János Kommentárja A Genezis 38-ról:

(Onán), nemcsak megrövidítette a testvérét a neki kijáró jogokat illetően, hanem inkább a földre vesztegette a magját, semhogy fiat támasszon a testvére nevének. Szörnyű dolog kibocsátani a magot egy férfi és egy nő szexuális kapcsolatán kívül. Akarattal elkerülni ezt a kapcsolatot úgy, hogy a mag a földre csöpög, kétszeresen is borzalmas. Ez azt jelenti ugyanis, hogy az illető kioltja a család reménységét, s megöli a várható fiút, még mielőtt az megszülethetett volna. Ezt a gonoszságot a Lélek most a lehető legkomolyabban elítéli Mózesen keresztül, miszerint Onán mondhatni erőszakos és idő előtti szüléssel kitépte a bátyja magvát az anyaméhből, s olyan kegyetlenül, amilyen gyalázatosan a földre vetette. Sőt, így próbálta a tőle telhető legerőteljesebb módon megsemmisíteni az emberi faj egy részét. Amikor egy asszony vonja ki valamilyen módon a magot a méhből segédeszközökkel, akkor azt is joggal tekintik megbocsáthatatlan bűnnek. Onán hasonló bűnben volt vétkes, beszennyezvén a földet a saját magvával, hogy Támárnak ne lehessen több örököse.”[0]

Ezt az idézetet a Kálvin Fordító Társaság (Calvin Translation Society) furcsa módon kihagyta Kálvin 19. századi kommentárjaiból, így sokan, akik egyébként ismerik Kálvin műveit, talán soha nem is olvasták az onanizmusról alkotott véleményét. 1. lábjegyzet a 281. oldalon. „Itt egy-két sor el lett távolítva, valamint a tizedik vershez fűzött megjegyzés is.” A  CCEL  viszont megőrzi a kihagyott megjegyzéseket (235 szó angolul).

Luther Márton A Genezis 38: 8–10 Kommentárjában

Onánnak egy rosszindulatú és megrögzött gazembernek kellett lennie. Ez a leggyalázatosabb bűn. Ez sokkal förtelmesebb, mint a vérfertőzés vagy a házasságtörés. Ezt tisztátalanságnak nevezzük, igen, egy szodomita bűnnek. Onán ugyanis örömét leli abban; vagyis lefekszik Támárral és közösülnek, és amikor elérne a megtermékenyítés pontjához, elfolyatja ondóját… Kétségtelenül ekkor az Isten általi teremtéskor megalapított természeti rendet kell követni… Ennek megfelelően a legszégyenletesebb bűncselekmény volt magját előhívni, asszonyát izgalomba hozni, majd a kritikus pillanatban csalódásra késztetni … mert inkább a legszégyenteljesebb bűnnel szennyezi be magát, minthogy testvérének utódot támasszon.”

Jean Mercier (1500-1562) Francia Hugenotta

“Hogy ez milyen módon történt, azt nekem nehéz felfogni, hát még kifejezni. Mert obszcén, de ettől még könnyen el lehet képzelni: mert a közösülésben, amiben az ejakulálásig eljutott, az örökítőanyag nem került annak természet szerinti megfelelő helyére, vagyis a feleségének méhébe, hanem a földre hullott, ennek eredményeként mind őt magát, mind az elhunyt testvért utódoktól fosztotta meg. A bűn teljesen ellenkezik a természettel és minden kölcsönös tiszteletadással, és a házasság céljától idegen; ezért Isten igazságosan megbüntette azt: ez az amiért a zsidók is mondják, miszerint azok az emberek, aki meggondolatlanul elvesztegetik magjukat, egyenértékűek azokkal, aki emberölésben vétkes. “

Lucas Osiander (1534–1604) Evangélikus Kommentátor

Ami utálatos dolog volt és rosszabb a házasságtörésnél is. Mert egy ekkora gonosz tett a természettel szembeni fellázadás, és akik így cselekednek, nem örökölhetik Isten országát (1Kor 6: 9-10). És minél nagyobb szentség a házasság, annál kevésbé maradnak büntetlenül azok, akik gonoszul és alkalmatlan módon élnek benne, hozzáteszem még, hogy ezek titokban gyakorolják gonosztettüket. “

Henry Ainsworth (1571-1622)

A legridegebb és legtermészetellenesebb dolog; elvesztegetni a magot, amelynek Isten áldásával az emberiség növekedését kellene szolgálnia; és emberek által, Isten Fia testének növekedését testi értelemben, akikben a Föld összes nemzete megáldatik. Ez tette ugyanis a bűnt a lehető leggonoszabbá és siettette Onán gyors halálát Isten kezéből.” (1Móz 22,18).

Johann Gerhard Evangélikus Lelkész (1582-1637)

A legtöbb héber és keresztyén kommentátor arra a következtetésre jut [a nyelvtani elemzés által], hogy Hér bűne megegyezett Onán bűnével, amelyet effeminizmusnak (elnőiesedésnek) neveznek. Augustinus a Faust elleni műve 22. könyvének 84. fejezetében is arra a következtetésre jut, hogy Hérnek azért volt olyan súlyos a vétke e gonoszságban, mert ez a bűn a fogamzást akadályozza meg és a magzatot saját csírájában pusztítja el.

Isten megveti és megbünteti a szégyenteljes cselekedeteket…. Az effeminizmus és a mag szándékos elvesztegetésének bűne természettellenes dolog: így magát az aktust a héberek emberöléshez hasonlították. [Aquinói] Tamás szerint ez még súlyosabb, mint gyilkosságot elkövetni.”

Gerhard Idézete Augustinus (354-430) Írásából

És miért mondta Pál: „Aki nem tud uralkodni magán, az házasodjon meg”? Biztosan azért, hogy az önmegtartóztatás ajándékának hiánya ne kényszerítse őt házasságtörésre. Ha pedig önmegtartóztatás gyakorlására képes, ne házasodjon meg, de utódokat se nemzzen. Ha azonban nem tud uralkodni magán, engedtessék meg neki, hogy törvényes házasságot kössön, hogy ne szégyentelen módon nemzzen gyermekeket és kerüljön el minden ennél alantasabb közösüléssel történő gyereknemzést. Van azonban néhány törvényes házasságban élő személy, aki ez utóbbihoz folyamodnak, mert a közösülés még a törvényes házastársával is történhet törvénytelen és szégyenletes módon, ha az utódok megfoganását el akarják kerülni. Onán, Júda fia ugyanis pontosan ezt tette, ezért az Úr megölte őt. Így a gyermekek nemzése maga a házasság elsődleges, természetes és törvényes célja. Ebből még az is következik, hogy azok, akik nem tudják magukat megtartóztatni, házasságot keressenek, mert nem szabad gyakorolni gonoszságukat azzal, hogy magukat kizárják a házasság jó intézményéből, amely a gyermeknemzést szolgálja”

William Gouge (1575–1653) Angol Puritán Lelkész

William Gouge az onanizmus aktusáról úgy beszél, mint egy „defektusról” és bűnről a „köteles jóakarat kötelessége” [azaz házastársi nemi kapcsolat] ellen (a következő említett bűn a másiknak való nem engedés); ennek a kötelességnek az egyik „fő és legfőbb célja”, hogy „a világot törvényes utódokkal növelje”:

E kötelesség megtagadása, amely jogosan kívántatik meg, azt jelenti ugyanis hogy megtagadunk egy esedékes tartozást, amivel nagy előnyt biztosítunk a Sátánnak. Az Onánra kiszabott büntetés (1Móz 38:9,10) is jól mutatja, hogy ez mekkora nagy gonoszság. Ebből a büntetésből a héberek pedig arra következtettek, hogy ez a bűn már egyfajta gyilkosság is. Annál förtelmesebb továbbá, ha a gyűlölet, fösvénység, a szépségünk megtartása áll a túl sok gyermektől való félelem mögött, vagy még más ehhez hasonló szempontok.” (Of Domesticall Duties, Second Treatise II. rész, Of common-mutual duties betwixt Man and Wife, 9. §).

Andrew Willet (1562-1621) Angol Konformista Lelkész

Andrew Willet a Hexapla upon Genesis című könyvében (1595):

A természet ellen cselekedett, mert a gyermeknemzés aktusát csak annak élvezetére használta, és nem az utódnemzésre; Isten ellen cselekedett, akinek intézményét megsértette; a felesége ellen, akit megfosztott méhének gyümölcsétől; önmaga ellen, mivel megakadályozta a fogamzást; az emberiség ellen, amelyet szaporítania és sokasítania kellett volna… az irigységnek bűne [volt benne] a testvérével szemben is, akinek kellett volna az utódot is támasztania.”

William Jenkyn (1612-1685)

Ez a bűn [azaz a paráznaság], amelyet az ember saját testével cselekszik, egyesek véleménye szerint „malakia” -nak, és „akatharsia” -nak, elnőiesedésnek (effeminizációnak) és tisztátalanságnak nevezik, amelyekért Isten meg is ölte Onánt, 1Móz 38: 9; 1 Kor. 6: 9; Kol. 3: 5. ” (Exposition of Jude, p. 157).

Jeremy Taylor Anglikán Teológus (1613-1667)

A házasok avagy a házassági tisztaság szabályai.

2. Jogosítványaikban és felhatalmazottságukban feltétlenül be kell tartani a természet rendjét és Isten céljait. “Degenerált az a férj, aki feleségének testével úgy él mint egy parázna testével”, ha nincs más célja a gyönyörszerzésen kívül.

Erre vonatkozóan a legjobb szabályunk az, hogy bár ebben, akárcsak az evésben és ivásban, adott egy kielégítendő vágy, ami nem tud kielégülni anélkül, hogy az ne okozna örömöt; mégis, mivel e vágyunkat és annak megelégítését a természet más célokra adta, sosem szabad ezirányú tetteinket elválasztanunk annak céljaitól, hanem mindig azok mindegyikéhez vagy egyikéhez kapcsolódnia kell, mint a „a gyermekek iránti vágyhoz, vagy a paráznaság elkerüléséhez, még a családi ügyek gondjainak és szomorúságainak enyhítéséhez, vagy az egyik félnek a másikkal való megszerettetéséhez” de soha szándékainkat – sem tetteinkben sem kívánságainkban – nem szabad elválasztanunk annak testi mivoltára nézve a fenti céloktól, mert azt csak ezek szentelik meg. Onán elválasztotta cselekedetét annak rendeltetésétől és azt úgy hajtotta végre, hogy az általa átölelt hitvese teherbe ne essen, ezért Isten őt megbüntette. ” (The Rule and Exercises of Holy Living, p. 532).

Edward Elton (1637)

a Kolossé 3: 5 kommentárjában az onanizmust más természetellenes bűnökkel egészíti ki, amilyen a szodómia és bestialitás is:

“A második itt megnevezett bűn pedig a tisztátalanság. Ez a bűn szintén a hetedik parancsolat látható megszegése. És ez alatt a test minden tényleges, természetellenes beszennyeződését kell értenünk. Mint például a vérfertőzés olyanokkal, amelyek bizonyos rokonsági fokon belül tiltottak és deklaráltak a 3Móz 18:6-18-ban. És más, még inkább természetellenes förtelmességeket: mint a más fajtával (pl. vadállatokkal) elkövetett dolgot, ami kifejezetten tiltott a 3Móz 18:23-ban; vagy azt, amit azonos neművel követnek el, amely nem a Róm 1:26-27-ben kifejezett természet folyása szerint való élés, ami a szodómia bűne volt; vagy azt, ami a leginkább természetellenes és ami részben Onán bűne is volt (1Móz 38:9). Mármost a testnek ily módú beszennyezései a legmocskosabb és legsúlyosabb bűnök, mivel azok nemcsak Isten törvényének és a természet világosságának ellenségei – hanem általában valamilyen más szörnyű bűn büntetései is, és mindig nagyon profán és halott szívet vonnak magukkal. (Róm 1:24).”

John Brown, Haddington (1722-1787) A Gen. 38: 9-től

Bűne rendkívül szörnyű volt, nemcsak hogy testvére becsületének irigységéből és a megígért mag megvetéséből fakadt, hanem önmagában is borzalmas és természetellenes dolog. A végítéletig sem fog kiderülni, hogy az emberiség mennyi hasonló természetű vétkeket követett már el, és az sem, hogy Isten mennyire elrettentő módon büntette mindezeket. ” (Self-Interpreting Bible, vol. 1, p. 277).

Adam Clarke (1762-1832) Metodista / Arminiánus Kommentátor

Önmagunk beszennyezésének a bűne, amelyet általánosan Onánénak tartanak, az egyik legrombolóbb gonoszság, amit csak elkövethet a bukott ember. Sok szempontból rosszabb, mint egy általános kurválkodás és következményei is sokkal rettenetesebbek; bár mégis olyanok gyakorolják, akik egyébként megborzonganak egy prostituálttal való bűnös kapcsolatnak a gondolatától is…”(1Móz 38: 9).”

19. Századi Evangélikus Kommentátorok, Keil És Delitzsch

Ez a cselekedet nemcsak elárulta a testvéri szeretet iránti igényt, a vagyona és öröksége iránti aljas kapzsi sóvárgásával együtt, hanem bűn volt a házasság isteni intézményével és annak szándékával szemben is, ezért Jehova azonnali halállal büntette azt.”

Johann Peter Lange Református Kommentátor (1802-1884)

Onán bűne halálos gonoszság, irtózatos példaként elítélendő, nemcsak az önszennyezés titkos bűnei, hanem a szexuális kapcsolatokban, sőt magában a házasságban elkövetett hasonló bűncselekmények is. A tisztátalanság általában a szaporodáshoz szükséges energiák gyilkos elpazarlása, ami egy démoni állatiasság, az ősök, az utókor és a saját életünk ellen elkövetett merénylet. Ez bűncselekmény Isten képmása ellen, és az állatvilág alá is lesüllyedő degeneráltság. Onán bűncselekménye ráadásul a házasságban elkövetett módon egyike volt a legtermészetellenesebb gonoszságoknak vagy legkeservesebb tévelygéseknek. “

A Reformed Presbyterian Church 1888-as Jegyzőkönyvéből

Úgy gondoljuk, hogy a tisztátalanság annak minden beszennyező és alávaló formájában növekszik. Attól tartunk, hogy sokan, akik az egyház tagjai, olyan eszközöket alkalmaznak az utódszületések megakadályozására, amellyel a hitvesi ágyat használják önnön vágyaik kielégítésére, amellyel saját életüket teszik tönkre és a szent Istennek haragját vonják csak magukra.”

John H.C. Fritz (1874-1953) Evangélikus Lelkész

A szülők és gyermekek viszonya – két dolgot kell egy lelkipásztornak házasok szívére helyezniük:

1. hogy Isten áldja meg házasságukat gyermekekkel; 2. hogy Isten számon kéri majd a szülőkön gyermekeik keresztyén hitre nevelésének ügyét. A férjnek és feleségnek Isten akarata szerint gyermekek apjává és anyjává kell válnia. Isten egyik házassági célja az emberi faj gyarapítása. Mert Isten megmondotta: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet..” 1Móz 1:28; Zsolt. 127. és 128.; Negyedik parancsolat. Egy héber házas nő gyötrelemnek tartotta gyermektelenségét, 1Sám. 1: 1-20. A zsidóknak nagy családjuk volt; így éltek német elődeink is. Az egy-, két- vagy háromgyermekes családi rendszer ellentétes a Szentírással; mert az embernek nincs joga önkényesen és megfontolt szándékkal utódainak számát korlátozni (fogamzásgátlás), különösen akkor, ha az mesterséges és természetellenes eszközökkel történik. 1Móz 1:28; Zsolt. 127: 3-6; Zsolt. 128: 3-4; Zsolt 38: 9-10. A szabály alól kivételt képeznek az olyan korlátozások, mint a nem uralható körülmények, a természetes meddőség vagy a feleségnek, férjnek az utódok számát befolyásoló, gyengélkedő egészségi állapota. A gyermekvállalás egyszerre természetes és egészséges folyamat, miközben a természeti funkciókba való bármilyen beavatkozás egészségromboló.

Franciscus Junius (1545-1602)

A Belga Hitvallás szerkesztője Onán tettére a következőképpen hivatkozott: “A legrondább arcátlanság, amelyet nem is neveznek meg könnyen a pogányok között se, de valaha a gnosztikusok gyakorolták Epiphanius tanúsága szerint.”

Ezután Junius Két Részletet Idéz A Szalamiszi Epiphanius Korai Egyházatyától (315–402):

Bár közösülnek nőkkel, megtiltják a gyereknemzést. A csábítás iránti lelkes törekvésük az élvezetekre és nem a gyermeknemzésre irányul, ezzel csak az ördög gúnyolja ki az embereket, és űz gúnyt az Isten által alkotott teremtményekből.”

„… A gnosztikusok gonoszsága. Akár férfival, akár nővel végzik mocskos cselekedetüket, mindenhogy megtiltják a megtermékenyítést, így elhárítják az utódok gyarapításának lehetőségét, amelyeket Isten teremtményeinek adott – amint az apostol mondja: „és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.” stb. (Róm 1:27).”

Matthew Poole (1624–1679)

Matthew Poole kommentárja a Genesis 38: 9-hez a következő:

Két dolgot kell megemlítenünk itt:

1. Magát a bűnt, melyet itt a Szentlélek részletekbe menően leír azért, hogy az emberek megtanulják a leckét az önszennyezés bűnének természetével és annak nagy gonoszságával kapcsolatban, amely akkora, hogy Isten rendkívüli bosszúját idézte elő cselekvőjében, és amelyet nemcsak a Szentírás, de még a természet világossága és a pogányok ítélete is kárhoztat akik ezt fokozottan nagy bűnnek és egyfajta gyilkosságnak minősítették. Amelyekről lásd a Latin Synopsis -t (amelyben Poole római költőt, Martial-t idézi). Mely által kellőképpen megérthetjük, hogy mennyire gonosz és utálatos gyakorlat ez keresztyének között az evangélium világosságánál, amely nagyobb és szigorúbb kötelezettségeket ró ránk a tisztasára nézve, valamint szigorúan megtiltja mind testünk, mind lelkünk beszennyezését.

2. Ennek a gonoszságnak oka; ami úgy tűnik akár gyűlölet volt testvére iránt, akár irigység a testvér nevére és becsületére, saját szívének büszkeségéből fakadt. “

Cotton Mather (1663 – 1728)

Új-Anglia puritán tanítója, Cotton Mather az onanizmust „önszennyezésnek” is nevezi:

“Itt az ideje, hogy elmondjam nektek, hogy az a bűntett, amelytől óva intelek benneteket, az az önfertőzés, amely egy olyan személyről kapta nevét, aki örökre megbélyegezve áll Szent Bibliánkban, és ez az ONANIZMUS nevet viseli”. (The Pure Nazarite (1723)).

Rabbi Kommentárok, Brian Harrison

A rabbik Onán vétségét fogamzásgátlásként értelmezték a coitus interruptus révén. Egy szemléltető eufemizmus által a zsidó kommentátor, Rashi ezt a „cséplés belül, nyerítés kívül”-kifejezéssel illette. Úgy hitték, hogy Onán egy elvesztegető személy volt, de büntetését Istenre kell bízni.

Brian Harrison kifejtette, hogy „a klasszikus zsidó kommentátorok – akik ismerték a héber nyelvet, szokásokat, törvényeket és a bibliai irodalmi műfajokat – minden bizonnyal a Szentírás ezen részében a fogamzásgátlás, a természetellenes közösülés és az önkielégítés elítélését látták. Egy tipikus hagyományos zsidó kommentár így fogalmaz:

[Onán] visszaélt azokkal a szervekkel, amelyeket Isten adott neki az emberi faj kiterjesztése érdekében, hogy természetellenesen elégítse ki saját kéjvágyát, ezért megérdemelte halálát. (Bereshis: Genesis – A New Translation with a Commentary Authorized from Talmudic, Midrashic and Rabbinic Sources, Brooklyn: Mesorah Publications, 1980, Vol. 5, p. 1677).

Alexandriai Kelemen (150–215)

Alexandriai Kelemen szerint Onán „megsértette a testi egyesülés törvényét”, ő így fejtette ezt ki:

Az ember szaporítására szolgáló isteni intézmény miatt a magot nem szabad hiába ejakulálni, sem megsérülni-, sem kárba veszni hagyni. A gyermeknemzés célján kívüli közösülés a természet károsodásával jár.” (The Instructor of Children, 191).

John Chrysostom (347-407)

Miért vetsz ott, ahol a mező alig várja a gyümölcs elpusztítását, ahol steril gyógyszerek [orális fogamzásgátlók] vannak, ahol gyilkosság van már megszületés előtt? Micsoda tehát? Elítéled Isten ajándékát és harcolsz az Ő törvényeivel? Micsoda egy aljasság. A kérdés még mindig sokaknál közömbösnek tűnik, még sok olyan férfinál is, akinek felesége van. A házas férfiaknak ebben a nemtörődömségében nagyobb gonoszságuknak a szennye; mert ilyenkor mérgeket készítenek, de nem egy prostituált méhe ellen, hanem a sértett feleségük ellen. Mert velük szemben van ez a megszámlálhatatlanul sok praktika. [Pharmakeia – a ford.] (Homily 24 on Romans, PG 60: pp. 626-627).

IV. János

A 6. Századi Konstantinápolyi Pátriárka Kijelenti:

Ha valaki buja kéjvágyait elégíti ki, vagy szándékos gyűlöletében tesz valamit egy férfival vagy nővel annak érdekében, hogy gyermekei többé ne születhessenek tőle, vagy olyan készítményt ad neki inni (pharmakon), hogy ne tudjon többé szaporodni vagy megfoganni, a tettét tartsák emberölésnek.” (Penitential, PG 88: 1924A).

I. Nicea-i Zsinat, Első Kánon (Kr. U. 325)

Ha bárki betegsége miatt orvosi műtéten esett át, vagy netalántán barbárok kasztrálták, maradjon a felszentelt klérus tagjai között. De ha valaki jó egészségi állapotban kasztráltatta magát és felvétetik a szolgálók közé, fel kell függeszteni és a jövőben egyetlen ilyen embert sem szabad előléptetni. De mivel nyilvánvaló, hogy ez azokra vonatkozik, akik felelősek ezért az állapotért, és feltételezhető hogy magukat kasztrálták, viszont ha bárkit barbárok vagy az ő mestereik tettek eunuchokká, viszont [szolgálatra] méltónak találtattak, a kánon szerint őket el kell ismernünk a klérus tagjaiként (vö. 5Móz. 23: 1).”

Konklúzió.

Megvizsgáltuk a különböző magzatelhajtó fajtákat, érintvén azt, hogy a hormonális fogamzásgátlók már megfogant magzati elhajtásra is alkalmasak, így azok semmilyen körülmények között nem választhatók keresztyének számára születésszabályozási álláspontjuktól teljesen függetlenül. Megvizsgáltunk néhány fogamzásgátlással, gyermekvállalás késleltetésével, korlátozásával, valamint a szoptatás elhanyagolásával kapcsolatos egészségügyi kockázatokat is. Emellett láttuk, hogy a fogamzásgátlás jelensége miként teremtette meg a „nem kívánt terhességek” gondolatát és hogyan hozta magával az abortuszvégrehajtások kiemelt gyakoriságát, valamint azt is, hogy a fogamzásgátlás lehetősége hogyan növeli meg a tendenciát a törvénytelen szexuális kapcsolatra nézve.

Ezután azt is megnéztük, hogy a fogamzásgátlás maga sem újkeletű találmány. Alkalmazása már az ókori világban elburjánzott, valamint a történelem folyamán jórészt a pogány népek körében volt népszerű, de nem így a keresztyéneknél. Ők pedig azért utasították el, mert megértették a gyermekáldás kiemelt jelentőségét, mint házasság fő célját, ugyanakkor az onanizmus bűnével is tisztában voltak. Mert ahogy az ősegyház a babiloni fogság vagy más üldözések alatt (Jer. 29: 6), úgy a keresztyének is mindig nagyon jól tudták, hogy a gyarapodás és az „isteni mag felnevelése” (Mal. 2:15) létfontosságú az egyháznövekedés kérdésére nézve.

Bibliai és történelmi szempontból bemutattuk, hogy a szaporodást mindig is a házasság alapvető céljának és kötelességének tartották, tekintettel a bibliai parancsra, „szaporodjatok és sokasodjatok”, valamint a gyermekáldásra, ugyanakkor gondosan kimutattuk azt is, hogy a szaporodás nem elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy házasság létrejöhessen. Emellett fontos figyelmeztetést tettünk arra is, hogy a meddőség és más egészségügyi problémák nem teszik semmissé a házasságot, mivel a gondviselés, amely nem áll az ember hatalmában, nem egyenértékű azzal, mint amikor a Szentírás erkölcsi parancsolatai kerülnek áthágásra. Megvizsgáltuk továbbá a bűnös cselekedetek (finis operis) és a bűnös szándékok (finis operantis) közötti különbséget, valamint azt a négy törvényes okot is, amelyet a Szentírás a szexuális kapcsolattól való tartózkodásra ad, érintvén azt, hogy a fogamzás elkerülése céljából való nemi tartózkodás nem szolgálhat törvényes indokként, mert az megsérti Isten házasságra vonatkozó tervét az Ő teremtési rendjében.

Végül megvizsgáltuk még az 1Mózes 38:9-10-et és azt, hogy a történelem során hogyan értelmezték ezt az igeszakaszt, amely értelmezés elveti a gyermeknemzés megakadályozásának lehetőségét, mert az szembemegy a házasság egyik alapvető kötelességével.

Dokumentumfilm A Születésszabályozás És Az Egyház Történetéről

The Baby War: Defenders And Defectors (Ingyenes Online Stream)

“A Biblia azt tanítja, hogy Isten a házasságot a szaporodás, a tisztaság és a szexuális intimitás egyenrangú céljaiért alkotta meg, a legtöbb keresztyén azonban már nem hisz ebben. Mivel elválasztottuk a szexuális intimitást a gyermeknemzéstől, időközben a tisztaságot is elvesztettük. Itt az ideje, hogy közelebbről megvizsgáljuk a házasság, gyermekvállalás kérdését a bibliai és történelmi lencsén keresztül. Ez a dokumentumfilm két oltalmazó szereplőből annak megvető szereplővé válásának történetét vizsgálja, amelyek név szerint: a Keresztyén Egyház és az Egyesült Államok kormánya.”

The Birth Control Movie.

Első díjnyertes dokumentumfilmünket, a BIRTH CONTROL: How Did We Get Here? (FOGAMZÁSGÁTLÁS: Hogyan jutottunk idáig?), azért készült, hogy a tisztelt közönséget tájékoztassuk a születésszabályozás történetéről, valamint annak egyházra, házasságokra és családokra gyakorolt következményeiről.

Készülő dokumentumfilmünket, a BIRTH CONTROL: Is It Up to Us? (FOGAMZÁSGÁTLÁS: Tényleg rajtunk múlik?), pedig azért hoztuk létre, hogy a keresztyén közönséget felszólítsuk, hogy csak a Biblia tanításának engedjen családtervezési kérdésekre nézve, valódi evangéliumközpontú attitűddel bírjon a gyermekekre nézve, és hogy ez a film vágyat ébresszen a nézőkben több generációs örökségre.”

Birth Control: How Did We Get Here?

Birth Control: Is It Up To Us?

Forrás

[0]: [Szabó Miklós fordítása]

Forrás: Purely Presbterian Perspective blog: Contraception pt. 4: Onanism

https://purelypresbyterian.com/2015/08/13/contraception-pt-4-onanism/

The Birth Control Movie.

https://vimeo.com/ondemand/