Fogamzásgátlás IV. rész: Onanizmus

2021.06.11. Off By neilnejmed

ENGLISH:

https://purelypresbyterian.com/2015/08/13/contraception-pt-4-onanism/

 Legutóbbi bejegyzésünkben  láthattuk, hogy a meddőség és a meghaladott kor nem kizáró ok a házasságra, de a megházasodást követő meddőség vagy impotencia sem teszi semmissé a házasságot. Ezenkívül megvizsgáltuk azt a négy törvényes okot, amelyet a Szentírás ad a házaspárok számára, amikor tartózkodhatnak a nemi együttléttől. A tartózkodás önmagában nem bűnös cselekedet, de a tartózkodás szándékától függően lehet bűnös a finis operantis (a cselekvő célja) fényében.E bejegyzésben azokat a cselekedeteket fogjuk megvizsgálni, amelyek bűnösnek tekinthető a finis operis (a cselekedet célja), függetlenül a cselekvő tiszta szándékától.

Ezen kívül megvizsgáltuk azt a négy törvényes okot, amelyet a Szentírás a házaspároknak a nemi közösüléstől való tartózkodásra ad. Az önmegtartóztatás önmagában nem bűnös cselekedet, de az önmegtartóztatás szándékától, a finis operantis (a cselekvő célja) szándékától függően lehet bűnös. E bejegyzésben azokat a cselekedeteket fogjuk megvizsgálni, amelyek a cselekvő tiszta szándékától függetlenül finis operis (a cselekmény céljára nézve) bűnösek.

A fogamzásgátlás ellenzését gyakran római katolikus tanításnak tekintik, pedig nem az. Az egyetemes egyháznak a házasság céljairól és kötelességeiről alkotott, a teremtésben gyökerező felfogása, valamint a házasság ezen kötelességei és céljai ellen harcoló bűnös cselekedetek és szándékok kifejezett tilalma miatt a keresztyének minden felekezetben egyöntetűen ellenezték a fogamzásgátlás használatát egészen az 1930-as évek feminista mozgalmakig. 1930-ig minden protestáns felekezet bűnösnek ítélte a fogamzásgátlást. Az anglikán egyház 1930-ban megrendezett lambeth-i konferenciáján az egyre növekvő társadalmi nyomás hatására megszavazta, hogy bizonyos körülmények között megengedhetővé váljon az alkalmazása. Ez volt az első alkalom, hogy akármelyik protestáns testület közül valamelyik hivatalosan is jóváhagyta volna a születésszabályozást. Aztán egy évvel később az Egyesült Államokban a  Federal Council of Churches of Christ  (FCCC) jóváhagyta a házasságon belüli fogamzásgátlást. Érdekes tény, hogy a híres világi újság, a Washington Post másnap így reagált az eseményre:

A bizottság jelentése, ha életbe lépne, a házasság mint szent intézmény halálharangját kongatná lealacsonyító gyakorlatok alkalmazásával, amelyek ösztönöznék a válogatás nélküli erkölcstelenséget. Az a javaslat, miszerint a legalizált fogamzásgátlók használata „körültekintő és mérsékelt” lehetne, abszurd. ”

Washington Post, Federal Council of Churches of Christ accepts Birth Control, March 22, 1931

A fő passzus, amely a legutóbbi időkig egyhangúlag megértett volt a fogamzásgátlás tiltására nézve, Onán esete volt.

Onanizmus.

7De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr. 8És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak. 9Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támaszszon. 10És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is. ” (1Mózes 38:7-10)

Onan, aki a levirátusban vett részt (még mielőtt a tényleges szertartási törvény létrejött volna; 5Móz 25: 5-10), szövetségi kötelessége volt utódokat biztosítani testvére feleségének, de mindent megtett, hogy ne tegyen eleget ennek a felelősségnek. Vétkezett a 10. parancsolat ellen, amikor irigyelte a testvérét, és nem akart olyan gyermeket nemzeni, aki nem az ő nevét viseli. Vétkezett a 7. parancsolat ellen azzal, hogy önző és házasságtörő módon elégítette ki vágyait az asszonnyal, mivel nem teljesítette a nő és a testvére iránti felelősségét. Végül pedig vétkezett a 6. parancsolat ellen, mivel megakadályozta a gyermek fogantatását, ami a házastársi kapcsolatok fő célja, a levirátus házasság pedig biztosíték arra az esetre, ha a meddőség első körben kizárná a gyermekvállalást.

Onan vétkezett a finis operantis-ra nézve (a cselekvő célja) abban a tekintetben, hogy szándékai gonoszak voltak, valamint a finis operis-ben (a cselekmény célja), mert a közösülés megszakítása (coitus interruptus) természetellenesen lép fel az egyesülés szándékával és céljával – a gyermeknemzéssel – szemben. Ebben az értelemben felcserélte „az asszonyokkal való természetes érintkezést” (Róm 1:27) magjának földre vesztegetésével. Az ő esete minden házaspárra vonatkozik, mert a Biblia abból indul ki, hogy a szaporodás a házasság természetes eredménye és alapvető célja. Ez szokatlan és különös értelmezésnek tűnhet modern gondolkodásmódunkban, amely normalitásként kezeli a születésszabályozást, és telített a pornográfia és a szexuális erkölcstelenség minden formájával, de mégis ez volt amit a keresztyének a korai egyháztól egészen a közelmúltig egységesen hittek. Lássuk, hogyan értelmezték a keresztyének a történelem folyamán ezt a szentírási szakaszt, de először összefoglaljuk az érveinket:

1. feltétel: A házasság, a házastársi szeretet és az együttélés a 7. parancs kötelessége azok számára, akik nem rendelkeznek a cölibátus ajándékával (1Móz 1:28; 1Kor 7: 2, 9; Péld 5:19) 20; 1Pét 3: 7; Péld 31:11, 27-28). (WLC Q. 138).

A házasság célja háromrétű (WCF 24.2):

1) A férj és feleség egymás kölcsönös segítése (1Móz 2:18);

2) Az emberiség sokasítása, szaporodása (1Móz 1:28) és az egyház szent maggal való gyarapítása (Mal 2,15);

3) A tisztátalanság megelőzése (1Kor 7: 2 és 9).

2. feltétel: A házasság bármely célja ellen tett minden cselekedet szükségszerűen bűnös.

Következtetés: A fogamzásgátlás a 2. cél ellen irányul, ezért bűnös cselekedetnek minősül.

Onanizmus Értelmezése a Protestáns Történeti Hagyományban.

A következő idézeteket (és még sok mást) Charles Provan állított össze a Biblia és a születésszabályozás (Bible and Birth Control) című könyvében.

Az angol jegyzetek, amelyek Westminster Annotations néven is ismertek, mivel ezeket részben a Westminster Assembly korábbi tagjai készítették, felvázolják a bűnök ezen háromszorosan is súlyos mértékét (a 6., 7. és 10. parancsolat ellen):

“E tény erkölcstelensége kéjvágyból, irigységből és gyilkosságból állt; az első [kéjvágy] abban nyilvánul meg, hogy meggondolatlanul ment be hozzá, és úgy látszik, nem maradt éjszakáig sem, mert az ilyen célú privát időre máskülönben az ágyat is megnevezték volna, és nem a földet; a második [irigység] a szövegből világosan kiderül: irigyelte halott testvére becsületét, és ezért nem akart apja lenni semmilyen gyermeknek, akit az övének, és nem a sajátjának kellett volna tartania; a harmadik [gyilkosság], mivel van egy éltető erény, amely elpusztul, ha a magot kibocsájtják; és ezzel megakadályozni egy élő gyermek nemzését, ez a gyilkosság első foka, amelyet el lehet követni, a következő pedig a fogamzás megakadályozása, amikor az megtörtént, és az abortusz előidézése: Az ilyen cselekedeteket pedig a Szentírás szörnyű bűnökként jegyzi fel, mert különben sokan elkövethetnék, és fel sem ismernék azok gonoszságát: felfogható, hogy az előbbi testvére Hér fivére volt a gonoszságban olyannyira, hogy mindketten a természet rendje ellen való érzékiségüket elégítették ki, és ezért az Úr hirtelen bosszúval mindkettőjüket egyformán elvágta; ami rémületére szolgálhat azoknak a pápista onanitáknak is, akik elítélik a házasságot, és szodomita tisztátalanságban élnek, és mindazoknak, akik a házasságban nem a gyermekek gyarapítására (ami a házastársi viszony alapvető értelme), hanem a bujaságuk kielégítésére törekednek. ” (Westminster Annotations and Commentary on the Whole Bible (1657), a Gen 38:9-ről).

Hasonlóképpen, a Dordrechti zsinat korábbi küldöttei is felismerték kommentárjaikban Onán cselekedetében a 6. parancsolat következményeit: “… ez még annyira súlyos volt, mintha bizonyos módon kihúzta volna a gyümölcsöt az anyja méhéből, és elpusztította volna.” (Dutch Annotations on the Whole Bible (1637), on Gen. 38:9)

Figyeljük meg, hogy azt mondja: „mintha bizonyos módon…”, és nem azt állítja, hogy a mag önmagában emberi lény. Tudták, hogy a férfi és a nő együttesen kell ahhoz, hogy emberi lényt létrehozhassanak. A mag kiöntése egyfajta gyilkosság abban az értelemben, hogy a 6. parancsolat elleni bűn, nem pedig abban az értelemben, hogy az abortusz vagy az emberi élet egyéb elvétele szó szerint gyilkosság. Mind a Dordrechti, mind a Westminsteri kommentárokat ebben az összefüggésben kell értelmezni.

Keresztyén teológusok sokasága közül válogathatnánk, erőteljesen egyhangúan nyilatkoztak a fogamzásgátlás és az onanizmus ellen, de azért néhányat meg fogunk vizsgálni. Vegyük észre azonban azt, hogy ők nem abban hittek, hogy a férfi magja önmagában is emberi lény, hanem azt, hogy a fogantatás megakadályozása bűn a 6. parancsolattal szemben. Vegyük észre eképpen azt is, hogy miként hitték magabiztosan, hogy maga Onán aktusa is bűnös volt, nemcsak annak szándékai.

Kálvin János kommentárja a Genezis 38-ról:

(Onán), nemcsak megrövidítette a testvérét a neki kijáró jogokat illetően, hanem inkább a földre vesztegette a magját, semhogy fiat támasszon a testvére nevének. Szörnyű dolog kibocsátani a magot egy férfi és egy nő szexuális kapcsolatán kívül. Akarattal elkerülni ezt a kapcsolatot úgy, hogy a mag a földre csöpög, kétszeresen is borzalmas. Ez azt jelenti ugyanis, hogy az illető kioltja a család reménységét, s megöli a várható fiút, még mielőtt az megszülethetett volna. Ezt a gonoszságot a Lélek most a lehető legkomolyabban elítéli Mózesen keresztül, miszerint Onán mondhatni erőszakos és idő előtti szüléssel kitépte a bátyja magvát az anyaméhből, s olyan kegyetlenül, amilyen gyalázatosan a földre vetette. Sőt, így próbálta a tőle telhető legerőteljesebb módon megsemmisíteni az emberi faj egy részét. Amikor egy asszony vonja ki valamilyen módon a magot a méhből segédeszközökkel, akkor azt is joggal tekintik megbocsáthatatlan bűnnek. Onán hasonló bűnben volt vétkes, beszennyezvén a földet a saját magvával, hogy Támárnak ne lehessen több örököse.”[Szabó Miklós fordítása]

Ezt az idézetet a Kálvin Fordító Társaság (Calvin Translation Society) furcsa módon kihagyta Kálvin kommentárjaiból a 19. század végén, így sokan, akik egyébként ismerik Kálvint, talán soha nem olvasták az onanizmusról alkotott véleményét. 1. lábjegyzet a 281. oldalon. „Itt egy-két sor el lett távolítva, valamint a tizedik vershez fűzött megjegyzés is.” A  CCEL  megtartja a hiányzó megjegyzéseket (235 szó angolul).

Luther Márton a Genezis 38: 8–10 kommentárjában:

Onannak egy rosszindulatú és megrögzött gazembernek kellett lennie. Ez a leggyalázatosabb bűn. Ez sokkal förtelmesebb, mint a vérfertőzés vagy a házasságtörés. Tisztátalanságnak nevezzük, igen, egy szodomita bűnnek. Ugyanis Onan kedvét leli benne; vagyis lefekszik Támárral és közösülnek, és amikor elérne a megtermékenyítéshez, akkor elfolyatja az ondóját… Kétségtelenül ekkor az Isten által a teremtéskor megalapított természeti rendet kell követni… Ennek megfelelően a legszégyenletesebb bűncselekmény volt a magját előhívni, asszonyát izgalomba hozni és csalódásra késztetni abban a pillanatban … Inkább a legszégyelltebb bűnnel szennyezte be magát, minthogy a testvérének utódot támasszon. ”

Jean Mercier (1500-1562) Francia Hugenotta:

“Hogy ez milyen módon történt, azt nehéznek tűnik felfogni és kifejezni, mert obszcén, ettől még könnyen elképzelhető: mert abban az egyesülésben, amikor az ejakulálásig eljutott, az örökítőanyag nem került annak természet szerinti megfelelő helyére, vagyis a felesége méhébe, mert a földre esett, ennek eredményeként mind őt magát, mind az elhunyt testvért utódoktól fosztotta meg. A bűn teljesen ellentétes volt a természettel és minden kölcsönös tiszteletadással, és idegen volt a házasság céljától; ezért Isten igazságosan megbüntette azt: ez az amiért a zsidók is mondják, hogy az az emberek, aki meggondolatlanul elvesztegetik magvukat, egyenértékűek azokkal, aki emberölésben találtatnak vétkesnek. “

Lucas Osiander (1534–1604) evangélikus kommentátor:

Ami utálatos dolog volt, és rosszabb, mint a házasságtörés. Mert egy ilyen gonosz tett a természettel szembeni törekvés, és akik ezt teszik, nem örökölhetik Istennek országát (1Kor 6: 9-10). És minél nagyobb szentség a házasság, annál kevésbé maradnak büntetlenül azok, akik gonoszul és alkalmatlan módon élnek benne, hozzáteszem még, hogy ezek titokban a gonoszság cselekedeteit gyakorolják. “

Henry Ainsworth (1571-1622):

Legridegebb és legtermészetellenesebb dolog; elvesztegetni a magot, amelynek Isten áldásával az emberiség növekedését kellene szolgálnia; és emberek álta az Isten Fiának testének növekedését testben, akikben a Föld összes nemzete megáldatik. Ez tette a bűnt a leggonoszabbá, és siettette Onán gyors halálát Isten kezéből.” (1Móz 22,18).

Johann Gerhard evangélikus lelkész (1582-1637):

A legtöbb héber és keresztyén kommentátor arra a következtetésre jut [a nyelvtanból], hogy Hér bűne azonos jellegű volt, mint Onan bűne, amelyet effeminizmusnak (pulyának, férfiprostituáltnak – a ford.) neveznek. Ágoston a Faust elleni művében a 22. könyvének 84. fejezetében arra a következtetésre jutott, hogy Hér azért vétkezett súlyosan ebben a vétségben, mert ez a bűn akadályozza a fogamzást és elpusztítja a magzatot saját csírájában.

Isten megveti és megbünteti a szégyenteljes cselekedeteket…. Az effeminizmus és mag szándékos elvesztegetésének bűne ellenkezik a természettel: ezt önmagában a héberek emberöléshez hasonlítják. [Aquinói] Tamás szerint ez súlyosabb, mint gyilkosságot elkövetni. ”

Gerhard idézete Augustinus (354-430) írásából:

És miért mondta Pál:„ Aki nem tud uralkodni magán, az házasodjon meg ”? Biztosan azért, hogy az önmegtartóztatás hiánya ne kényszerítse őt házasságtörésre. Ha pedig önmegtartóztatást képes gyakorolnia, ne házasodjon meg, se utódokat ne nemzzen. Ha azonban nem tud uralkodni magán, engedtessék meg neki, hogy törvényes házasságot kössön, hogy ne szégyenben nemzzen gyermekeket, és kerülje azt hogy ivadékot nemzzen bármily ennél alantasabb formájú közösüléssel. Van néhány törvényes házasságban élő pár, aki ez utóbbihoz folyamodnak, mert a közösülés még a törvényes házastársával is történhet törvénytelen és szégyenletes módon, ha az utódok fogantatását el akarják kerülni. Onán, Júda fia, pontosan ezt tette, és az Úr megölte őt. Ezért a gyermekek nemzése maga a házasság elsődleges, természetes és törvényes célja. Ebből az következik, hogy azoknak, akik nem tudnak önmegtartóztatásban maradni, keressenek házasságot, mert nem szabad gyakorolni a gonoszságukat, azzal hogy kizárják a házasság jó intézményét, amely a gyermeknemzést szolgálja “

William Gouge az onanizmus aktusáról úgy beszél, mint egy „defektusról” és bűnről a „kölcsönös jóakarat kötelessége” [azaz házastársi nemi kapcsolat] ellen (a következő említett bűn a másiknak való nem engedés); ennek a kötelességnek az egyik „fő és legfőbb célja”, hogy „a világot törvényes utódokkal növelje”:

“E kötelesség megtagadása, mivel az jogos és szükséges, azt jelenti, hogy megtagadunk egy esedékes tartozást, így a Sátánnak nagy előnyt biztosítunk. Az Onánra kiszabott büntetés (1Móz 38:9-10) mutatja, hogy ez milyen nagy hiba. Ebből a büntetésből a héberek arra következtetnek, hogy ez a bűn egyfajta gyilkosság. Annál förtelmesebb, ha a gyűlölet, a fösvénység, a kedveskedés, a túl sok gyermektől való félelem, vagy más hasonló tisztelet ennek az oka”. (Of Domesticall Duties, Second Treatise II. rész, Of common-mutual duties betwixt Man and Wife, 9. §).

Andrew Willet (1562-1621) angol konformista lelkész a Hexapla upon Genesis című könyvében (1595):

A természet ellen cselekedett, a nemzés aktusát csak élvezetre használta fel, és nem az utódnemzésre; Isten ellen volt, akinek intézményét megszegte; a felesége ellen, akit megfosztott méhének gyümölcsétől; önmaga ellen, mivel megakadályozta a nemzést; az emberiség ellen, amelyet szaporítania és sokasítania kellett volna… az irigységnek ez a bűne [volt] a testvére ellen, akinek utódot kellett volna támasztania. ”

William Jenkyn (1612-1685):

Ez a bűn [azaz paráznaság], melyet az ember saját testével cselekszik, egyesek véleménye szerint „malakia” -nak, és „akatharsia” -nak, nőiségnek (férfiprostitúciónak – a ford.) és tisztátalanságnak nevezik, amelyekért Isten meg is ölte Onánt, 1Móz 38: 9; 1 Kor. 6: 9; Kol. 3: 5. ” (Exposition of Jude, p. 157).

Jeremy Taylor anglikán teológus (1613-1667):

A házasok avagy a házassági tisztaság szabályai.

2. Jogosítványaikban és felhatalmazottságukban feltétlenül tartsák be a természet rendjét és Isten céljait. “Degenerált az a férj, aki feleségének testét úgy használja, mint egy parázna testét”, ha nincs más célja a gyönyörszerzésen kívül.

Erre vonatkozóan a legjobb szabályunk az, hogy bár ebben, akárcsak az evésben és ivásban, van egy kielégítendő vágy, amit nem lehet megtenni anélkül, hogy e vágynak ne örülnénk; mégis, mivel ezt a vágyat és kielégülését a természet más végcélokból adta, sosem szabad a tettet elválasztani ezen céloktól, hanem mindig e célok mindegyikéhez vagy egyikéhez kapcsolódnunk kell, mint a „a gyermekek iránti vágyhoz, vagy a paráznaság elkerüléséhez, vagy a háztartási ügyek gondjainak és szomorúságainak enyhítéséhez, vagy a felek magukat egymással való megszerettetéséhez” de soha sem azzal a szándékkal, sem cselekedet, sem kívánság szándékával nem szabad elválasztani az érzékiséget ezen céloktól, mert csak ezek szentelik meg azt. Onán elválasztotta cselekedetét annak rendeltetésétől, és úgy intézte tettét, hogy az általa átölelt hitvese teherbe ne essen, és ezért Isten őt megbüntette. ” (The Rule and Exercises of Holy Living, p. 532).

Edward Elton (1637), a Kolossé 3: 5 kommentárja, az onanizmust más természetellenes bűnökkel egészíti ki, ilyen a szodómia és az elállatiasodás:

“A második itt megnevezett bűn pedig a tisztátalanság. Ez a bűn szintén a hetedik parancsolat külső megszegése. És ez alatt a test minden tényleges, természetellenes beszennyeződését kell értenünk. Mint például a vérfertőzés olyanokkal, amelyek fokozatokon belül tiltottak és lefektetettek a 3Móz 18:6-18-ban. És más, még inkább természetellenes fertőzéseket: mint a más fajtával (mint a vadállatokkal) elkövetett, ami kifejezetten megtiltott dolog a 3Móz 18:23-ban; vagy azt, amit azonos neművel követnek el, amely nem a Róm 1:26-27-ben említett természetes használatra való, és ami a szodómia bűne volt; vagy azt, ami a leginkább természetellenes, és ami részben Onán bűne is volt (1Móz 38:9). Mármost a testnek ezek a beszennyezései a legmocskosabb és legsúlyosabb bűnök, mivel nemcsak Isten törvénye és a természet világossága ellen valóak – hanem általában valamilyen más szörnyű bűn büntetései, és mindig nagyon profán és halott szívet vonnak maguk után. (Róm 1:24).”

John Brown, Haddington (1722-1787) Gen. 38: 9-től:

Bűne rendkívül szörnyű volt, nemcsak hogy testvére becsületének irigységéből és az ígért mag megvetéséből fakadt, hanem önmagában is borzalmas és természetellenes. Az utolsó ítéletig sem fog kiderülni, hogy az emberiség milyen hasonló természetű vétkeket követett már el, és az sem, hogy Isten mennyire félelmesen megbüntette ugyanezeket. ” (Self-Interpreting Bible, vol. 1, p. 277).

Adam Clarke (1762-1832) metodista / arminiánus kommentátor:

Önmagunk beszennyezésének a bűne, amelyet általánosan Onánénak tartanak, az egyik legrombolóbb gonoszság, amit csak elkövethet a bukott ember. Sok szempontból rosszabb, mint egy általános kurválkodás, és következményei is sokkal rettenetesebbek; bár mégis olyanok gyakorolják, akik egyébként megborzonganak egy prostituálttal való bűnös kapcsolat gondolatától is … ”(1Móz 38: 9).”

19. századi evangélikus kommentátorok, Keil és Delitszch:

Ez a cselekedet nemcsak elárulta a testvéri szeretet iránti igényt, a vagyona és öröksége iránti aljasan kapzsi vágyakozással együtt, hanem bűn volt a házasság isteni intézményével és annak szándékával szemben is, ezért Jehova azonnali halállal büntette azt. ”

Johann Peter Lange református kommentátor (1802-1884):

Onán bűne, halálos gonoszság, irtózatos példaként elítélendő, nemcsak az önszennyezés titkos bűnei, hanem a szexuális kapcsolatokban, sőt magában a házasságban elkövetett hasonló bűncselekmények esetében is. A tisztátalanság általában a szaporodáshoz szükséges energiák gyilkossági pazarlása, egy démoni állatiasság, az ősök, az utókor, és a saját élete ellen elkövetett merénylet. Ez bűncselekmény az Isten képmása ellen, és az állatvilág alá lesüllyedt degeneráltság. Onán bűncselekménye ráadásul a házasságban elkövetett módon egyike volt legtermészetellenesebb gonoszságoknak és keserves tévedéseknek. “

A Reformed Presbyterian Church 1888-as jegyzőkönyvéből:

Úgy gondoljuk, hogy a tisztátalanság, annak minden beszennyező és alávaló formájában növekszik. Attól tartunk, hogy sokan, akik az egyház tagjai, olyan eszközöket alkalmaznak az utódok megakadályozására, amellyel a hitvesi ágyat használják önnön vágyaik kielégítésére, amely saját életük tönkretételét okozza és a szent Istennek haragját vonja rájuk. ”

John H.C. Fritz (1874-1953) evangélikus lelkész :

A szülők és gyermekek viszonya – két dolgot kell egy lelkésznek a házas emberek szívére helyezniük:

1. hogy Isten áldja meg házasságukat gyermekekkel; 2. hogy Isten számon kéri majd a szülőket gyermekeik keresztyén hitre nevelése ügyében. A férjnek és feleségnek Isten akarata szerint a gyermekek apjává és anyjává kell válnia. Isten egyik házassági célja az emberi faj gyarapítása. Mert Isten megmondotta: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet..” 1Móz 1:28; Zsolt. 127. és 128.; Negyedik parancsolat. Egy héber házas nő gyötrelemnek tartotta gyermektelenségét, 1Sám. 1: 1-20. A zsidóknak nagy családjuk volt; így éltek német elődeink is. Az egy-, két- vagy háromgyermekes családi rendszer ellentétes a Szentírással; mert az embernek nincs joga önkényesen és megfontolt szándékkal utódainak számát korlátozni (fogamzásgátlás), különösen akkor, ha mesterséges vagy természetellenes eszközökkel történik. 1Móz 1:28; Zsolt. 127: 3-6; Zsolt. 128: 3-4; Zsolt 38: 9-10. A szabály alól kivételt képeznek az olyan korlátozások, mint a nem uralható körülmények, a természetes meddőség, vagy a feleségnek, férjnek az utódok számát befolyásoló, gyengélkedő egészségi állapota. A gyermekvállalás egyszerre természetes és egészséges folyamat, miközben a természetes funkciókba való bármilyen beavatkozás egészségkárosító.

Franciscus Junius (1545-1602), a Belga Hitvallás szerkesztője Onan tettére a következőképpen hivatkozott: “A legrondább arcátlanság, amelyet nem is neveznek meg könnyen a pogányok között se, de valaha a gnosztikusok gyakorolták Epiphanius tanúsága szerint.”

Ezután Junius két részletet idéz a szalamiszi Epiphanius korai egyházatyától (315–402):

Bár közösülnek nőkkel, megtiltják a gyereknemzést. A csábítás iránti lelkes törekvésük az élvezetre, nem a nemzésre irányul, ezzel csak az ördög gúnyolja ki az ilyen embereket, és űz gúnyt az Isten által alkotott teremtményből. ”

„… A gnosztikusok gonoszsága. Akár férfival, akár nővel végzik mocskos cselekedetüket, akkor is megtiltják a megtermékenyítést, így megszüntetik az utódokat, amelyeket Isten teremtményeinek adott – amint az apostol mondja: „és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.” stb. (Róm 1:27). ”

Matthew Poole kommentárja a Genesis 38: 9-hez a következők:

Két dolgot említünk itt:

1. Maga a bűn, amelyet itt a Szentlélek kifejezetten leír, hogy az embereket megtanulják a leckét az önszennyezés bűnének természetével és nagy gonoszságával kapcsolatban, amely olyan, hogy Isten rendkívüli bosszúját idézte elő cselekvőjében, és amelyet nemcsak a Szentírás, de még a természet világossága és a pogányok ítélete is kárhoztat, akik ezt kifejezetten nagy bűnnek és egyfajta gyilkosságnak minősítették. Amelyekről lásd a Latin Synopsis -t (amelyben Poole római költőt, Martial-t idézi). Mely által kellőképpen megérthetjük, hogy ez mennyire gonosz és utálatos gyakorlat a keresztyének között, az evangélium világosságában, amely nagyobb és szigorúbb kötelezettségeket ró ránk a tisztaság iránt, valamint szigorúan megtiltja mind a test, mind a lélek beszennyezését.

2. Ennek a gonoszságnak az oka; ami úgy tűnik, akár gyűlölet volt a testvére iránt, akár irigység a testvére nevére és becsületére, saját szívének büszkeségéből fakadt. “

Az Új-Angliai puritán Cotton Mather az onanizmust „önszennyezésnek” is nevezi:

“Itt az ideje, hogy elmondjam nektek, hogy a bűntett, amelytől óva intelek benneteket, az az önfertőzés, amely az egyetlen személy nevéről, aki örökre megbélyegezve áll a Szent Bibliánkban, az ONANIZMUS nevet viseli”. (The Pure Nazarite (1723)).

A rabbik Onán vétségét fogamzásgátlásként értelmezték a coitus interruptus révén. Egy szemléltető eufemizmusban a zsidó kommentátor, Rashi ezt „cséplés belül, nyerítés kívül”-nek nevezte el. Hitték, hogy Onán elvesztegető volt, de a büntetését Istenre kell bízni.

Brian Harrison kifejtette, hogy „a klasszikus zsidó kommentátorok – akik ismerték a héber nyelvet, szokásokat, törvényeket és a bibliai irodalmi műfajokat – minden bizonnyal a Szentírás ezen részében a fogamzásgátlás, a természetellenes közösülés és az önkielégítés elítélését látták. Egy tipikus hagyományos zsidó kommentár így fogalmaz:

[Onán] visszaélt azokkal a szervekkel, amelyeket Isten adott neki az emberi faj kiterjesztése érdekében, hogy természetellenesen elégítse ki saját kéjvágyát, ezért megérdemelte a halált. (Bereshis: Genesis – A New Translation with a Commentary Authorized from Talmudic, Midrashic and Rabbinic Sources, Brooklyn: Mesorah Publications, 1980, Vol. 5, p. 1677).

Alexandriai Kelemen (150–215) szerint Onán „megsértette a testi egyesülés törvényét”, ő így fejtette ezt ki:

Az ember szaporítására szolgáló isteni intézmény miatt a magot nem szabad hiába ejakulálni, sem megsérülni hagyni, sem elpazarolni. A gyermeknemzésen kívüli közösülés a természet károsodásával jár. ” (The Instructor of Children, 191).

John Chrysostom (347-407):

Miért vetsz ott, ahol a mező alig vágyik a gyümölcs elpusztítására, hol vannak steril gyógyszerek [orális fogamzásgátlók], hol gyilkosság van már megszületés előtt? Micsoda tehát? Elítéled Isten ajándékát és harcolsz az Ő törvényeivel? Micsoda egy aljasság. A kérdés még mindig sokaknál közömbösnek tűnik, még sok olyan férfinál is, akinek felesége van. A házas férfiaknak ebben a nemtörődömségében nagyobb a gonoszságának szennye; mert ilyenkor mérgeket készítenek, de nem egy prostituáltnak méhe ellen, hanem a megsértett feleségük ellen. Mert velük szemben vannak ezek a megszámlálhatatlanul sok praktikák. (Homily 24 on Romans, PG 60: pp. 626-627).

IV. Nesteutes János, a 6. századi konstantinápolyi pátriárka kijelenti:

Ha valaki kielégíti kéjvágyát, vagy szándékos gyűlöletében tesz valamit egy férfival vagy nővel úgy, hogy gyermekei nem születhetnek többé tőle, vagy olyat ad inni neki (pharmakon), hogy ne tudjon nemzeni vagy foganni, azt tartsák emberölésnek. ” (Penitential, PG 88: 1924A).

I. Nicea-i Zsinat, Első Kánon (Kr. U. 325):

Ha bárki betegen orvosi műtéten esett át vagy netalántán barbárok kasztrálták, maradjon a felszentelt papság tagjai között. De ha valaki jó egészségi állapotban kasztráltatta magát és felvétetik a papságba, fel kell függeszteni, és a jövőben egyetlen ilyen embert sem szabad előléptetni. De mivel nyilvánvaló, hogy ez azokra vonatkozik, akik felelősek az efféle állapotért, és feltételezhető, hogy magukat kasztrálják, viszont ha bárkit barbárok vagy mesterek tettek eunuchokká, de méltónak találták őket, a kánon elismeri az ilyen embereket, hogy a papsághoz tartoznak (vö. Deut. 23: 1). ”

Konklúzió.

Megvizsgáltuk a fogamzásgátlás egyes formáinak  magzatelhajtókat  alkalmazó lehetőségét, valamint a születésszabályozással járó egészségügyi kockázatokat, a gyermekvállalás késleltetését és korlátozását, valamint a gyermekek szoptatásának elhanyagolását. Döntő fontosságú azonban, hogy még ha a bibliai és történelmi tanulmány ellenére a születésszabályozással mellett foglal is állást, akkor sem megengedhető keresztyénként olyan fogamzásgátlást alkalmazni, amelyek abortusz kiváltására is alkalmasak lehetnek, mert ez az abortusszal egyenértékű tett. Emellett láttuk, hogy a születésszabályozás miként teremti meg a „nem kívánt terhesség” gondolatát és hogyan növeli az abortuszok valószínűségét, valamint azt, hogy a fogamzásgátlás jelensége hogyan segíti elő a szexuális erkölcstelenséget.

Ezután láttuk, hogy a fogamzásgátlás nem új keletű találmány. Használata elburjánzott az ókori világban, és a történelem folyamán a pogányok széles körben használták, de nem így a keresztyének, mégpedig a gyermekekáldás, a házasság céljainak és az onanizmus bűnének egységes megértése okán. Csakúgy, mint az egyház állapota a babiloni száműzetés és az üldözés más korszakaiban (Jer. 29: 6), a keresztyének mindig jól tudták, hogy a gyarapodás és az „Istentől való mag támasztása” (Mal. 2,15) létfontosságú az egyház növekedése szempontjából.

Bibliai és történelmi szempontból azt is bemutattuk, hogy a szaporodást mindig is a házasság alapvető céljának és kötelességének tekintettük, tekintettel a bibliai parancsra, hogy legyetek termékenyek és sokasodjatok, valamint a gyermekáldásra, ugyanakkor gondosan rámutattunk arra, hogy a szaporodás nem elengedhetetlen feltétele annak, hogy a házasság létrejöjjön. Emellett fontos figyelmeztetést tettünk arra, hogy a meddőség és más egészségügyi problémák nem teszik semmissé a házasságot, mivel a gondviselés, amely nem áll az ember ellenőrzése alatt, nem egyenlő a Szentírás erkölcsi parancsolatának megszegésével. Megvizsgáltuk továbbá a bűnös cselekedetek (finis operis) és a bűnös szándékok (finis operantis) közötti különbséget, valamint azt a négy törvényes okot, amelyet a Szentírás a szexuális kapcsolattól való tartózkodásra ad, megjegyezve, hogy a fogamzás megelőzése céljából való tartózkodás nem törvényes ok, és sérti Isten házasságra vonatkozó tervét a teremtés rendjében.

Végül megvizsgáltuk az 1Mózes 38:9-10-et, és azt, hogy a történelem során hogyan értelmezték ezt a részt úgy, hogy az kizárja a fogamzás megakadályozását, mert az megszegi a házasság egyik alapvető kötelességét.

Dokumentumfilm a Születésszabályozás és az Egyház Történetéről

The Baby War: Defenders and Defectors (ingyenes online stream)

“A Biblia azt tanítja, hogy Isten a házasságot a nemzés, a tisztaság és a szexuális intimitás egyenlő céljaira teremtette. De a legtöbb keresztény nem hisz ebben. Elválasztottuk a szexuális intimitást a nemzéstől, és útközben elvesztettük a tisztaságot. Itt az ideje, hogy közelebbről megvizsgáljuk a házasságot és gyermekvállalást egy bibliai és történelmi objektíven keresztül. Ez a dokumentumfilm két, megvédőből megvetővé vált szervezet történetét vizsgálja, amely: az Egyház és az Egyesült Államok kormánya. ”

The Birth Control Movie.

Első díjnyertes dokumentumfilmünket, a  BIRTH CONTROL: How Did We Get Here? (FOGAMZÁSGÁTLÁS: Hogyan jutottunk idáig?), azért hoztuk létre, hogy a tisztelt közönséget tájékoztassuk a születésszabályozás történetéről és annak az egyházra, a házasságokra és családokra gyakorolt hatásairól.

Készülő dokumentumfilmünket, a  BIRTH CONTROL: Is It Up to Us? (FOGAMZÁSGÁTLÁS: Tényleg rajtunk múlik?), azért hoztuk létre, hogy a keresztyén közönséget arra oktassuk, hogy a bibliai tanítást alkalmazza a családtervezés területén, valódi evangéliumközpontú attitűddel a gyermekek iránt, és vágyat ébresszen több generációs örökségre. ”

BIRTH CONTROL: How Did We Get Here?

BIRTH CONTROL: Is It Up to Us?

Forrás: Purely Presbterian Perspective blog: Contraception pt. 4: Onanism

https://purelypresbyterian.com/2015/08/13/contraception-pt-4-onanism/