Méliusz és a háromsághívők hitvitázás előtti 7 feltétele

NAGYVÁRADI ZSINAT,

1569-ik évben.

642-645. o. Debrecenben Nyomta Török Mihály MDLXVII. évben.

Melius Juhász Péter

(Horhi, 1532 – Debrecen, 1572. dec. 25.): egyházi író, hitvitázó. 1556-ban Wittenbergben tanult, 1558-tól debreceni prédikátor, 1561 végétől haláláig debreceni ref. püspök. Ő szervezte meg a mo.-i ref. egyházat, következetesen harcolt a reformáció radikálisabb irányzatai, különösen az antitrinitáriusok ellen.

Szentséges királyi felség, legkegyelmesebb urunk és pártfogónk! Miután a Ferenc ur tételeihez a szentséges felséged parancsa és akarata járult, ránk nézve előállt az engedelmeskedés kötelessége. Előbbi alázatos esedezéseinkkel sem akartunk mi egyebet, minthogy megtudhassuk, ha vajjon egyetemes vagy csak részleges fog-e lenni e vitatkozás? és bár méltányosabb lett volna, hogy miként mi csak a Ferenc tételeinek ostromlására hivatva utaztunk Erdélybe, ugy ő is a nevezett ellenfél, most a mi tételeinket ostromolná: mindazáltal nagyobb előttünk a felséged tekintélye, mint sem azért a mi saját jogunkból e részben ne akarnánk elleneiknek engedni. Azért vitatkozni fogunk (áldott légyen az Úr neve!) s csupán egy héttel kérjük alázatosan a határnapot elhalasztatni. És mivel a Krisztus lelke gyűlöli a zajos vitatkozást: a te szentséges Felséged is kegyesen egyetért mi velünk, hogy a dolog helyes folytatására és végezésére rendes feltételeket jelölnénk ki, és alázattal is kérjük, hogy szentséges felséged azokat helybe hagyja. Mert ezen feltételek nélkül (sz. felseged előtt lelkünk ohajtását őszintén és szabadon ki kell mondanunk) mi vitatkozni semmikép nem akarunk, hanem lelkünket türelemben tartjuk, inkább akarunk a hallgatásban és reményben erősek lenni, mint azon feltételek nélkül az Isten dicsőségét és az egyház épülését megsérteni. Mert mit ér az ellenséges szavakkal mód nélkül harcolni, ha a józanok itéletét az egész földön lévő keresztyén akadémiák birálatát folyvást kikerülik az ellenfelek.

Először. Minthogy a Szentlélektől ihletve szólottak Isten szent emberei, akarjuk, hogy a bibliai szöveg épen és sérthetetlenül maradjon, s még ha magok az angyalok volnának sem engedjük meg, hogy valaki a halandók közül, szentségtelen vakmerőséggel némelyiket innen kitöröljön, másokat beszurjon, másokat összekössön, eloszszon, megváltoztasson és kétségbe hozzon azokból, a melyek az eredeti nyelvben hitelesen megvannak. A különböző olvasásoknál pedig az Isten egyháza tanácsát akarjuk követni, s nem ez avagy amaz szökevényét.

Másodszor. Az idézett szövegnek értelmét és jelentését nem valakinek magán agyából, hanem az irás öszhangzásából és egybevetéséből kivánjuk magyaráztatni. Igy a szöveggel harcoló ellenséget a szöveggel fogjuk visszaverni. A ki helyesen akar magyarázni, annak mind tudósabb, mind bölcsebb magyarázatokat fogunk ellenébe állítani, és e részben többet adunk annak tekintélyére, a ki az igaz hitű egyházakkal egyet ért, mint egyik vagy másik szökevényre.

Harmadszor. Sok helyei vannak az ó testamentomnak, melyeket a Krisztus és az apostolok élő szóval megmagyaráztak, s melyekre mintegy ujjokkal mutattak: akarjuk, hogy minden magyarázat, mely ezek ellenében létezik, mint leghaszontalanabb költemény, nyilvánosan elvettessék.

Negyedszer. Minthogy minket az ellenfél hívott fel a vitatkozásra, emlékezzék meg, hogy az ő tiszte nem az, hogy mint a prédikálással emészsze fel a jó órákat, hanem hogy aként vegye fel az érveket, mint tudós és szerény férfiakhoz illő, s azok mellett maradjon meg, ne csapongjon, a kérdéseket minden guny és nevetség nélkül fejtve meg.

Ötödször. Tudjuk, hogy az ellenfél három vagy négy felelőket is szokott választani, ahonnan míg azoknak ellenkező megfejtéseit összeegyeztetni haszontalan törekszik, az idő hiában vész el. Különben, ha ifjakat akarnak velünk szemben síkra szállitani: van iskolánk, a melyben fáraszthatják magokat.

Hatodszor. Hogy mindezek renddel lehessenek, azt kivánjuk, hogy mindenik fél részéről két bíró választassék, a kik a tárgyalás rendjét igazgassák, hogy a mérsékeltség és tisztesség ellen semmi ne történjék. Ezek tiszte legyen, hogy azokat, a kik a céltól távol kalandoznak, elhallgattassák, és a kitűzött tételhez visszatéritsék, s végre megparancsolják, hogy az idézett bizonyságok az eredeti nyelv kutfejeiből vizsgáltassanak meg.

Hetedszer. A mi fődolog, alázattal kérjük szentséges királyi felségedet, méltóztassék nekünk arra beegyezését adni s megengedni hogy a mi ellenvetéseinket bebizonyitásaikkal, valamint az ellenfél feleleteit az egész vitában hites iródeákok által latin nyelven, híven és szentül leiratva, sz. királyi felséged a keresztyén világ nevezetesebb akadémiáihoz megküldeni méltóztassék, hogy mindenik fél ügye azoknak egyező ítélete szerént éljen vagy essék. Mert senkinek sem lehet a világosságot kerülni vagy gyűlölni, hacsak setétségből setétségre nem született.

Hogy pedig az egész egyház előtt nyilván legyen, hogy királyi felséged komolyan kivánja e vitatkozások ohajtott végét, s hogy e feltételek végrehajtásáról minden hívek nyugodt lélekkel legyenek: alázattal esedezünk királyi szent felségednek, hogy más keresztyén fejedelmek példájára, kik között ohajtjuk, hogy királyi felséged kitünjék, e feltételek biztos végrehajtását pecsétes oklevelével megerősíteni méltóztassék. (1)

Szentséges felséged alázatos alattvalói a Tiszán inneni egyházak lelkészei. (Lampe. Hist. Eccl. Hung. II. 254-256. ll.

A fejedelem a kért időhalasztást megadta, a zsinatot október 20-dikára tette át; a feltételeket, az utolsón kivül, elfogadta, valamint Dávid F. is némi ellenészrevétellel, nem akarván a következtetés által való bizonyitást megengedni, valamint azt sem, hogy csak maga vitatkozzék, holott, a mint mondá, ép azért hivta meg atyjafiait mind Erdélyből mind Magyarországból. A vitairatok külső akadémiákra küldésének ellenzését azzal indokolta, mert azok is az ő peres ellenfelei; ő az itéletet a hallgatókra és az Isten tüzére kivánta hagyni, mely megpróbálja az aranyat, ezüstöt és polyvát. (2) Békes Gáspár pedig a pecsétes levél kérésére ezt válaszolta: Őfelsége a disputaciónak rendéről pecsétes levelet adni nem akar, hanem mindenik felet az ő igazságában meg akarja oltalmazni..

(1) E feltételeket Méliusz Péter a vita első napján, kevés kifejezésbeli változattal, élő szóval is előadta, azonban a vita leirásában a harmadik feltétel után negyediknek ez a fentebbiek közt nem találtató pont van beigtatva: „Az ellenkező résznek Disputácioinak cikkeli, melyek ugy mint hamissoknak lönni meggyőzettetnek, kioltattassanak.” Lásd a Nagyváradi Disputatio Nagy Lajos és Simén Domokostól 1870. 8-10. ll.

(2) A Nagyváradi Disputatio 11. l.

Forrás

A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET | Leporollak.hu