Parázna személy penitencia-tartásakor elmondott prédikációja | Ketskeméti Sigmond

Ketskeméti Sigmond (Kecskeméti vagy Ketskeméty Zsigmond)

(Csajág, Veszprém vármegye, 1737. március 7. – Polgárdi, 1821. április 20.) református lelkész és esperes.

Ketskeméti Sigmond református prédikátor külömböző alkalmatosságokkal el mondott prédikátzió (Falusi prédikátziói)

1795.

227-235. o.

PARÁZNA SZEMÉLYNEK POENITENTIA TARTÁSAKOR MONDANDÓ PRÉDIKÁTZIÓ

TEXTUS Jer. 3. I.

Az Isten a bünös iránt való könyörületességét így jelenti ki: Ezék 33. 11. Nem akarom az hitetlennek halálát: hanem hogy az hitetlen meg térjen, és éljen. Melly ki jelentett könyörületességét, világ teremtésétül fogva, a bünösök iránt sok ízbe meg mútatta: Nevezetesen mindgyárt Ádámban és Evában, a Paraditsom kertébe, a kiket a bün után maga keresett fel az Isten. Az Első világbeliek után hogy 120. esztendőkig várakozott, egyedül az ö könyörületessége tselekedte. Az Izrael a pusztában mennyiszer rebellála az Isten ellen de ugyan tsak nem veszté el: harem békességes tűréssel várakozék utánna mind addig, míg az ígéretnek földébe meg telepíté: De itt is nem jára a Nép az Isten törvénye szerint, adván magát idegen Isteneknek tiszteletire? mindazáltal itt is nem bánik a néppel az ő érdeme szerint: hanem mint az Atya szokott bánni az ő pártos fiával, mint a Letzkébül meg tetszik, az hol így szóll: Te jóllehet sok társaiddal paráználkodtál: mindazáltal térj meg én hozzám.

A Próféta vastagon szemére hányván az Izraelnek az ö lelki paráználkodását, a meg térésre hívja.

Két részei vagynak a Letzkének. a. Az büneit hánnya szemére ezekben a szókban: a te társaiddal paráználkodtál: b. A Második részében pedig hívja a meg térésre, ezekben a szókban: Mindazáltal térj meg a te Uradhoz.

Így veti hát Jérémiás Próféta szemére a Népnek gonoszságát: Te sok társaiddal paráználkodtál: Az holott is

a. Lássuk azt, hogy mit kell minékünk értenünk a Paráznaságon: Nem a túlajdonképen való testi Paráznaságot, jóllehet ez is uralkodott az Izraelbe Num. 25: hanem kell érteni a lelki paráználkodást, az az, a bálványoknak tiszteletit, és ímádását, melly sok hellyeken a szent Irásba paráználkodásnak neveztetik, nevezetesen Exod. 34. 15. Az hol az Isten, midőn a Népet ki hozta a Bálványozó Egyiptombúl, így ínti a pusztában: Meg lásd mikor bé menéndesz a földre, szövettséget ne szerezz annak a földnek lakosival, hogy mikor az ö Isteneit követvén paráználkodik, és áldozik az ö Isteneinek, el ne hitessen tégedet, Lásd. és Lev. 17. 7. Ne áldozza ezután az Izrael, az ö áldozattyát az ördögöknek, a kikkel eddig paráználkodott: az az, a kikkel eddig egy bálványt tisztelt.

A Bálványímádás pedig paráználkodásnak azért neveztetik; mert valamiképen a férfiú mikor szeretettel egyben köttetik, hogy ketten legyenek egy test. Már mikor az Aszszony el hadgya férjét, és más férfiúhoz adgya magát, hitit, szeretetit, el szakasztya és paráználkodik; mert többé nem vala szabad a maga testével 1. Kor. 11. Úgy minden keresztyén embernek a Kristus az ő férje, a ki, minden választott embert, a maga vérével vett meg magának, és szent lelkével el gyürüzte: 1. Pet. 1. 18. 19. Úgy hogy minekutánna a Kristus vérével meg Váltatott, szent Lelkével el jegyeztetett, minden keresztyén ember el mondhattya azt, a mi vagyon Ének 5. 19. Én az én szerelmesemé vagyok, az én szerelmesem pedig enyim. És minden meg váltott keresztyén ember, valamint az igaz, és hű menyaszszony, egyedül tsak az ő jegyesét tartozik szeretni t. i. a Kristust, ettül mint fejétül függeni, ezt tisztelni mindenek felett, mind úgy mint teremtő, de kivált úgy, mint meg váltó Urát. Már ha ezt oda hadgya, és adgya magát olly Istennek tiszteletire, a ki sem nem teremtője, sem nem gondviselője, sem nem meg váltója, paráználkodik, és az ördögöknek áldozik.

Igy vólt dolga az Izraelnek; ezt minden népek közzül választotta magának saját népül az Isten Exod. 6. 6. 7. és 19. 8. Ez is le kötelezte magát az Istennek hü szolgálattyára; mert minnyájjan meg keresztelkedének Mósesben 1. Kor. 10. 2. de meg szegék hiteket; mert adák magokat olly Isteneknek tiszteletekre, akiknek órrok vala, de nem szagolának s a t. Sólt. 115. Lásd mond: Melly bálványímádások az Izraelitáknak a szent Írásban sok helyeken, nevezetesen a Letzkében neveztetik paráználkodásnak: Lev. 17. 7. pedig ördögökkel való paráználkodásnak.

Melly rettenetesképen haragszik pedig az Isten az illy lelki paráználkodásért, meg tetszik Exod. 32. az hol a borjú képnek tiszteletiért az egész Népet el akará veszteni az Isten: a Babiloniai fogságra is ezért adá a Népet amaz hét Ásiai gyülekezetet is ezért veszté el az Isten. De mind ezek tsak semmi; de a mi nagyobb, ezért még az Isten Országábúl is ki rekesztetnek az emberek 1. Kor. 6. 9. Lásd.

Hogy azért az Isten népét ezen veszedelem ne érje: küldött hozzájok Prófétákat, a kik az ő bűneiket szemekre hányván, az Istenhez való meg térésre íntenék. Illy követ vala Jérémiás is, a ki is így hányá az Izraelnek szemére az ő gonosságát: Emeld fel a te szemeidet az hegyekre, és lásd meg hol nem paráználkodtál, az az, mellyik hegyen nem emeltél bálványokat, mintha mondaná a Próféta: Mindeniken Idegen Istennek áldoztál.

B. Lássuk már a 2-dik részében a Letzkének: Miképen ínti Jérémiás az Istenhez való meg térésre: Térj meg úgy mond, a te Uradhoz Istenedhez: az az hagyd el a Bálvány Isteneket, és tiszteld azt az Istent, a ki ki hozott tégedet Egyiptom földébül, kinek neve Jehóva. Ezt szeresd, ezt tiszteld, ennek áldozzál; mert ö a te teremtőd, gondviselöd, és idvezítőd.

D. A Bálványímádók lelki paráznák, ezt bizonyítya a Letzke: mond el.

Ezt bizonyítja Hóseás is 5. 3. Lásd mond: Exod. 34. 15. 16. Lev. 17. 7 Deut. 31. 16. Paráznák hát a bálványímádók: 1-ször Azért; mert valamiképén a parázna társa iránt való hitét, szeretetit, annak tartozó kötelességét rontya el úgy a bálványímádó, Istene iránt való, hitét, szeretetit rontya el.

2 Valamiképen a parázna, az igaz férjen kivül máshoz tsapja magát, és az ő szeretetit, mellyel férjének tartozik mással közli, úgy a bálvány ímádó, költött Istenhez adgya magát, és az igaz Isteni tiszteletet arra ruházza. Ez pedig rettenetes dolog; mert ez által fosztatik meg az ember a véghetetlen jótúl a Mennyországtól: ezért lesz az övé a pokol 1. Kor. 6.9.

Rettennyünk meg hát a bálványoknak tiszteletitül, tiszteljük egyedül az igaz Istent, kinek neve Jehóva, a ki mind teremtőnk, mind gondviselőnk, mind örök életünket meg adónk. Így fog szeretni bennünket: Így leszen atyánk mind örökké.

ALKALMAZTATÁS.

Jól tudgyátok Sz. H. mi adott énnékem alkalmatosságot, ezen előttetek el mondott dolgokrúl való beszélgetésre. t. i. Ezen előttünk álló személly.

Tudom ugyan, hogy sokan gondolkodhatnak közületek illyenténképen: Hogy nem bálványímádó lelki parázna ez: hanem tsak testi parázna; nem tisztelt idegen Isteneket, nem tagadta meg Megváltó Urát, Istenét.

De én azt mondom, hogy lelkiképen is paráználkodott; Ugyan is, az Izrael is elsőben paráználkodott testiképen a Moáb leányaival, úgy adta osztán magát, a Moáb Istenének tiszteletire, úgy hült meg benne, Istene iránt való tisztelete, úgy hagyta oda igaz Istenét. És pedig leg elsőben is lelkiképen paráználkodott, mert a Vénus Isten aszszonynak áldozta fel önnön magát, az Igaz Istennek, mind mindentúdóságát ki tagadta, így gondolkozván, hogy a mit ő titkon rejtek helybe tselekedett, azt a mi Istenünk nem látta, a 94. és 139. Sóltárok ellen: mind pedig mindenütt jelen való vóltát: ki tagadta szentségét igasságát, úgy gondolkodván, hogy az Isten, a mi Istenünk vele együtt fut a gonosságban Sólt 50.

De lelki parázna, még azért is; mert ö a szent lélek templomát meg fertéztetvén, a Sz. Lelket magábúl ki hajtotta.

Herostratus régen, tsak az Efézusi Diána templomát gyújtotta meg, még is azért halál vala annak fején: hát ennek, ha ama Mennyei Bíró az ő igassága szerint akarna véle bánni, nem vólné halál, még pedig örök halál az ő fején ?

Tsak a testi paráznaságért is, régenten az Izraelbe halállal fizettek Gen. 26. 11. Lev, 20. 10, és még ma is nagy ennek frángja, büntetése tsak az emberek közt is; mennyivel inkább az Isten előtt, a ki világosan meg mondotta, hogy a Paráznák az Isten országát örökségül nem bírják.

Mindazáltal a mint Elöljáró beszédembe mondám: Nem gyönyörködik az Isten, a bünösnek halálában: hanem életében, és meg térésében. Ezen személynek is, nem gyönyörködik halálában; hanem meg térésében, és életében; melly onnét tetszik meg, hogy az ö gonosságát világosságra hozta, nem hagyta az bünében meg halni, és külsőképen mind a Magistrátus által, mind én általam hívja az igaz meg térésre, a Poenitentia tartásra: mind pedig belsőképen is arra indítá Isten az ö szívét, hogy e Gyülekezetben meg jelenvén, az Istenét, a kit meg bántott, meg engesztelje alázatos könyörgésével: mind pedig a Sz. Gyülekezetet, mellyet meg botránkoztatott, meg kövesse.

Hogy azért az Isten az ö bünét vesse a feledékenységnek tengerébe, vegye a maga kedvébe kegyelmébe ezen bünös szolgáját, szolgáló leányát, könyörögjünk ö érette illyeténképen:

Bünösökön könyörülő Isten, a te mondásod ez: Elek én Isten, nem akarom a bünösnek halálát: hanem inkább meg térését és életét. Ímé Uram ezen te szentségednek templomának közepette álló személly, önnön magát paráznasággal meg fertéztetvén, a maga testét, mellynek szent lélek templomának kell vala lenni, paráznaságnak kápolnájává tette, mellyért, a te igasságod szerint meg érdemlené, hogy ötet, a te színednek látásátúl meg fosztanád: De oh írgalmas Isten, ne bánny ő véle az ő érdeme szerínt, ne akarjad az ö halálát; söt a te írgalmasságodra tekintvén, akarjad az ő meg térését és életét, adgyad a te szent lelkedet önéki; a melly gerjeszsze fel ötet az igaz pénitentia tartásra, bűneinek még síratására, te pedig Uram botsásd meg az ö büneit a Jésusnak érdeméért.

Ugyan a te Sz. Lelked által rettentsd el ezután az illy fertelmes bünöknek tselekedésétül: indítsd a szent életnek mind szeretésére, mind követésére. Halgass meg mind ezekben a mi fohászkodásainkban, mellyeket te elődben ez orában a Jésus nevében, ezen te alázatos bünös szolgáért; (szolgáló leányodért) fel bocsátottunk Amen.

KÖNYÖRGÉS.

Jó vóltál te Uram eleitül fogva a te Izraeledhez; mert Prófétákat küldöttél hozzája, a kik, hogy a te Néped az ö bünébe meg ne haljon, feddették a te népedet, és íntették a te hozzád való meg térésre.

Mi is a te Izraelednek maradéki vagyunk Uram: Mi irántunk is meg mútattad mind ez ideig azon te jóságodat, mellyet közlöttél a te O Testamentumi Izraeleddel; mert mi hozzánk ís küldöttél Apostolokat, Pásztorokat, tanítókat, a kik által is, hogy a mi büneinkbe meg ne halnánk, a mi bűneinket szemeinkre hánytad, és a te hozzád való meg térésre serkengetsz illyeténképen. Térjetek meg a ti Uratokhoz Istentekhez oh Izraelnek Háza.

De alázatosan esedezünk szent felségednek, hogy a mi otsmány törvénytelenségeinket ne tsak meg esmértesd mi velünk, hanem rettents is bennünket a bünöknek tselekedésétül: hanem szívet is adgy a te hozzád való meg térésre, így nem halunk meg a mi bűneinkbe: hanem te hozzád meg térünk, és tenéked engedelmeskedő, és a te szent akaratodat tselekedő Népeid lészünk Amen.

Forrás

Ketskeméti ‘Sigmond polgárdi református prédikátor külömböző …szerző: Zsigmond Ketskeméti books.google.hu › books Zsigmond Ketskeméti · 1795