Az imádságról és az ellenségért való imádkozásról

Kiss Áron

(1815-1908)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok

263-268. o.

Az imádságról.

Az imádság a Szentlélektől igaz hitből és isten ismeréséből vagy szeretetéből származott kérelem, a melylyel habozás nélkül kérjük az örök idvesség s e jelen életre szükséges dolgokat, hogy a választottak az istennek hálákat adjanak és imádják őt lélekben és igazságban. Igy tanitják Mát. 5. Luk. 11. a Krisztus, a próféták és apostolok a zsoltárokról szólván. Pál, Róm. 8. 1 Tim. 2. 1 Thess. 3. 4. Ambrus, Kryzosztom, Jeróm. Luk. 11. Mát. 6. a Thess. Valamint pedig az ember lélekből és testből áll, ugy a szükséges dolgok is kétfélék. A léleknek az isten kegyelmét, Krisztus érdemét, igazságát, a bűnök bocsánatát, országot, a Szentlélek segedelmét, örök életet kérünk a hit, remény és szeretettel együtt, mert lelkünk mindezek nélkül szűkölködik. Ezeket kérjük az uri imádságban az első, második, harmadik és ötödik kérésben, eképen: Miatyánk! azaz: Téged, a mi urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló atyját (eredetiben anyját szó szerepel tévedésből – a szerk.), imádunk a Jézus Krisztus nevében, ki egy vagy lényedben s hármas személyedben, a ki kijelentetted magadat a te Fiadban és igédben, s minket a te kegyelmedből a te akaratod jó tetszése szerint a Krisztusban már e föld megalapittatása előtt elválasztottál, a halálból az örök életre előrendeltél. Szerettél szerelmes fiadban, ő benne minket is fiaiddá fogadtál, megáldottál minden mennyei áldásoddal, a Krisztusban a te Szentlelkeddel elpecsételtél bennünket magadnak, és megigérted, hogy Fiadban mindenkor meghallgatsz minket, miként fiaidat. — Ki a mennyekben vagy, azaz: Tégedet hivunk segitségül, ki mindenható, véghetetlen lényegü, hatalmu, bölcseségü, erejü és kegyelmü, s lényegileg, hatalmilag jelen vagy mindenütt és ismered a mi ohajtásainkat és szükségeinket, meghallgathatsz minket, mielőtt hozzád kiáltanánk. — Szenteltessék meg a te neved: Azt kérjük, hogy szentelj meg minket te magadnak, kegyelmedből, Krisztus érdemeért és igazságaért, Szentlelkeddel a hit által, tégy minket uj teremtményekké, uj szivet teremtvén mibennünk, az uj egyenes lelket ujisd meg a mi belső részünkben, hogy a Te nevedet, dicsőségedet, kegyelmedet hirdethessük, azon célból, a melyre minket elválasztottál, teremtettél, megváltottál, tudniillik a te dicső kegyelmednek magasztalására, hogy tégedet lélekben és igazságban imádjunk. — Jöjjön el a te országod: Tégy minket választottaidat, megszenteltetteket és megigazultakat te országoddá, adjad a te lelkedet nekünk király gyanánt, hogy legyen erős bennünk, uralkodjék a Krisztus igazságával, isten igéjével, öltöztessen fel minket a Jézus Krisztus fegyverzetébe, az üdvesség sisakjába, az igazság mellvasába, a hit pajzsával és a Szentlélek szablyájával, mely az isten igéje, hogy oltassanak ki a sátán tüzes nyilai, rontassék le a sátán, az Antikrisztus, a hamis tudomány, bűn, világ, test hatalma bennünk. Álljatok ellent a sátán dühének, a hamis tantételeknek. Az isten igéjét és a sákramentomokat szentül, hatalommal, rendületlenül hirdessétek a pokol kapui ellen: omoljon le a sátán országa. Légyen meg a te akaratod, azaz: Azért kérünk téged, hogy tégy minket te országoddá, uralkodjál mi bennünk és minket te örökségedet végy hatalmadba, pecsételj el magadnak; a sátán ó emberét az ő cselekedeteivel együtt erős fegyvereddel megölvén és kiüzvén mi belőlünk, cselekedhessük Szentlelked segélyével Fiadnak a te igédben kifejezett akaratát. — Miképen mennyben. Miként az angyalok mennyben a te parancsidat, melyeket parancsolsz nekik, végrehajtják azért, mivel te uralkodol azokban; ugy uralkodjál itten a földön is választottaidban, hogy a te akaratodat, azaz a törvényben és evangyéliomban foglalt parancsidat végrehajthassuk; uj életben járni, igazságodnak szolgálni képesek lehessünk. — A mi kenyerünket, azaz mint a léleknek a maga szellemi kenyerére és táplálékára szüksége van, és tőled kéri megtartó eledeleit: ugy a mi testünknek is minden más testtel együtt szüksége van a maga eledelére, azért tőled kérjük az életre szükséges dolgokat nyugodalmat, békét, kegyes és igazságos fejedelmeket, kik védelmezzék a jókat, irtsák a rosszakat; a föld terményeit, vagyont, testi egészséget, boldog előmenetelt, szerencsés házassági köteléket, jó gyermekeket. Itt Ágoston és mások ugy vélik, hogy még a mennyei kenyeret, a Krisztust és isten kegyelmét is kérjük; de hogy ők hibáznak, a mindennapi és ma szavak mutatják. Mert a mennyeiek örökkévalók s nem csak e jelen, hanem az örök életre és annak szükségeire is kérjük bőséggel. Ez a szó pedig mindennapi mutatja, hogy az életre szükségeseket csak a jelen szükségletre kérjük, nem a jövő és örök életre. Ma, azaz: elmulandó és jelen életbeli igéreteket, azaz erre igért javakat csak napról-napra a jelen szükségre adj. Mert nem kell a holnapi, a jelen életnek jövendőbeli javáról szorgalmatoskodnunk, elég minden napnak az ő maga terhe. Nem kérjük, hogy mindörökké e halandó testben, e mulandó világban, bizonytalan földi javak közt éljünk. Igy tanitják az atyák Máté 6. 5. részéről. Reményünket bizonytalan gazdagságba nem helyeztethetjük.

Következik az ötödik kérés. — Bocsásd meg a mi vétkeinket, azaz: édes atyánk! mi a te fiaid hasonlók vagyunk azon adósokhoz, kik magokat adóssággal megterhelik és a fizetésre tehetetlenekké lettek; a mely miatt könyörgéshez folyamodnak, hogy a hitelező engedje el kegyelméből a szükölködőnek tartozását, igy mi is még e mulandó életben, halandó testben élünk, harcainkban és küzdelmeinkben, melyet lelkünk a testtel, világgal, bünnel, ördöggel vív, gyakrabban vétkezünk. Mert sokszor mint burján s tövis a vetés közt megszaporodnak a tényleges bűnök is. Mert még megmaradtak bennünk a bűnöknek magvai, azért a tenyésző kivánság cselekvési bűnt szül. Mint a száraz tapló, miként a puskapor meggyul a legkisebb tűzszikrára, midőn a sátán az ő tüzes nyilaival a bűnnek taplóját, a test kivánságát megérinti, felgyul azonnal, mint Dávid, Ábrahám, Péter és a szentek rabul adattak a tagok törvényének s vezettettek attól, azaz a kivánságtól, az eredendő bűn maradványitól, a bűn törvényére azaz a tényleges bűnökre. Ezt tanitják a Róm. 5. 6. 7. 8. Eféz. 4. Jakab 2. 3. 4. és minden atyák.

Minthogy azért a te véghetetlen igazságodnak, mely a bűnért véghetetlen büntetéseket követel, eleget tenni, sem a te törvényedet, mely tökéletes engedelmességet, szeretetet és igazságot kiván, saját erőnkből betölteni képesek nem vagyunk (Róm. 5.): édes Atyánk, téged te fiaid kérünk, hogy mint a Krisztusban, az ő keresztjében elengedted a bűnöket: ugy engedd el a mi naponkénti bűneinket is a Krisztusban. Mert a Krisztus miérettünk tétetett bűnné s átokká az Atyától, eleget tett minden bűneinkért, multakért, jelenvalókért és jövendőkért: tehát a bűnök büntetését, az eredményt is megbocsátottad az okkal, minden büntetést minden vétekkel. Ézs. 38. 40. 48. 53. 43. Jerem. 31. Ézék. 16. 11. 36. Mikeás 7. Zofón. 3. Zsolt. 50. 85. 31. Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, mindennemű vétkeik eredendők és cselekedetiek, s a kiknek elfedeztettek az ő bűneik; azaz mind az idei, mind a véghetetlen büntetéseket elengedte, a vádoltatást illetőleg mindazáltal megtartotta az időszerintieket a hit gyakorlását és megpróbálását tekintőleg. Megmaradnak a büntetések a mennyiben használnak, megbocsáttatnak a mennyiben ártanak. Igy tanitják az atyák mindnyájan. — Miképen mi is megbocsátunk: Azért bocsásd meg nékünk a mi vétkeinket, melyek lefizethetlen adósságokhoz hasonlók, mert a te megbocsátásod szükségessé teszi, hogy mi is megbocsássunk. Azért engedsz el te nékünk ezer talentomot, hogy mi is engedjük el a száz dénárt, azaz a legkissebb adóságot vagy ellenünk való vétséget: mert mily igen sokkal többek a mi vétkeink te ellened. Minthogy te véghetetlen, örök igazság vagy, mi te ellened vétők véghetetlen büntetésekre vagyunk méltók; mivel te véghetetlen vagy, és véghetetlen javaidat, képedet és hasonlatosságodat vesztettük el. De a mi felebarátainknak és ellenségeinknek vétkei mi ellenünk, kik vétkesek, halandók, igaztalanok, vétkesek vagyunk végesek: tehát a mint magunk végesek vagyunk, ugy a személyünk elleni büntetéseknek is végeseknek kell lenni. — A gonoszoknak mi ellenünk való vétkei, Te reád nézve, minthogy te ellened is vétkeznek, véghetetlenek.

Minthogy azért a mi bocsánatunk a te megbocsátásodból származó eredmény és mintegy bizonysága, hogy te nékünk megbocsátottál: bocsásd meg a mi mindennapi vétkeinket. Ne vigy minket kisértetbe. Ez a hatodik kérés és az értelme ez: atyánk, ha nekünk megbocsátod vétkeinket, elengedted bűneinket: engedd el azért büntetéseinket is; fedezd el bűneinket, vedd hátad megé a mi gonoszságinkat; ne adj a hóhéroknak lelki ellenségeknek, Sátán leseinek, a bűnnek, világnak, testnek, ne adj át testi üldözőinknek; ne tarts a tömlöcben; fegyver, éhség, dögvész ártalmas állatok például sáskák s hadak által ne végy el bennünket. Jerém. 30. Ezék. 4. 9. — De szabadits meg a gonosztól; azaz: ne csak a Sátán és gonoszok dühének ne adj át bennünket, hogy a Sátán, bűn, éhség, gazdagság s világgal megkisértetni parancsolj, rendelj avagy engedj: sőt inkább szabadits meg a gonosztól, a Sátántól, a gonoszok ártalmas bőszültségétől, melyek minket megemésztenének. Nem kérjük, hogy minden rosztól mentekké tégy mert az akaratod, végzésed, a mi hitünk és hasznunk ellen lenne, ha itt semmi nyomort és próbát szenvedni nem akarnánk; mert megmondottad: a ki én utánam akar jönni, vegye fel az ő keresztjét. E világon nyomoruságtok lészen. Boldogok, a kik háboruságot szenvednek az igazságért. Az isten fiának ábrázatjához kell hasonlatosokká lennünk. Sok háboruságok által kell nekünk az isten országába mennünk. A kik nem szenvednek, azok fattyuk. Minden a büntetésből eredő bajok javakra munkálnak a választottaknak: azért csak azt kérjük, ne veszitsenek el minket ideig és örökké tartó büntetéseid; a te kegyelmednek vesszeje ugy próbáljon és tisztitson minket mint tűz az aranyat; csak te légy mellettünk s ne engedj kétségbe esnünk a kereszt alatt. — Mert tiéd az ország, azaz: azért szabadits meg minket a gonosztól, mert a te országod, fiaid, örökséged és a te birtokod vagyunk. Azért a te örökségedet ne hagyd feldulatni, hanem oltalmazd meg mint kegyes pártfogó. — Tiéd a hatalom; azaz: elegendő erőd és hatalmad, hogy minket a Sátán országából kiragadj, az ördög uralmát bennünk lerontsad s megadj nekünk mindent, a mit kérünk. Mindezek hatalmadban vannak és megadhatsz mindent, a mit kérünk. — És a dicsőség; azaz: adj nekünk lelki és testi jókat a te dicsőségedre. Hogy neked hálákat adjunk, téged lélekben és igazságban imádjunk. Amen.

Ágoston 8. köt. a Zsolt. 9. Jánosra. Máté 6. részére 3. 5. köt. Jeromós, Origen. Mát. 6.-ra.- Origenes, Ágoston, Jeromós, Ambrus, Kryzosztom, Theofilakt, Hillár, Máté 6. 7. Luk. 11. 1. Tim. 2. 6. Máté 18. Ágost. 8. köt. a zsolt. 30. 29. 31. 50. 84. Az atyák Mát. 5. 18-ra. Mát. 5. 16. Róm. 8. 1. Kór. 4. 11. zsid. 12.

Mik kivántatnak az imádkozásra?

Isten kegyelme, Krisztus érdeme és a Szentlélek segedelme, igaz hittel és az isten ismeretével. Mert a Krisztus nevében habozás nélkül s az isten törvénye szerint kell imádkozni. Mindazokat, a melyeket kérünk, az uri imádság alakjában kell kifejeznünk. Ján. 16. 14. 15. Mát. 3. Az atyák is igy tanitják.

Vajjon szabad-e az ellenségek ellen és az ellenségekért imádkozni?

A Krisztus a prófétákkal és apostolokkal imádkozott ellenségeiért, a kik nem tudják, hogy mit cselekesznek. Azaz a kik tudatlanságból üldöznek, mint Pál, nem a nyilt igazságot tudó és ismerő lelkiismeret ellen, a kik nem a Szentlélek ellen vétkeznek. hanem csak tudatlanságból, vakságból, mivel a sátántól megvakittattak; azt hiszik, hogy az isteni tiszteletet végzik, mikor minket üldöznek. Ezekért imádkoznunk kell, hogy az isten téritse meg őket. De a kik tudják mit cselekesznek, a Szentlélek ellen vétkeznek; halálosan, a megismert igazság és lelkiismeret ellen, isten kegyelmének a Krisztusnak megvetésével és gyülöletével, szándékosan a Szentléleknek bosszantásával vétkeznek: ezekért nem kell imádkoznunk, sőt ellenkezőleg, hogy elveszszenek, azért kell imádkoznunk. Ágoston 9. köt. Ján. 17. és 1. Ján. 5. A ki halálosan vétkezik, azért nem kell imádkoznunk, Ambrus, Theofil, Kryzosztom, Zsid. 6. 10. Igy a 69. 22. zsolt. Róm. 11. A Krisztus is imádkozott Judás ellen, a ki a Krisztus elleni gyülölet és irigységből emelte fel lábát a Krisztus ellen. Csel. 1.

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok; Debreceni Hitvallás, BUDAPEST, 1881.