A keresztyének táncáról | Tolnai Decsi Gáspár
Tolnai Decsi Gáspár
református lelkész
Decsi Gáspár, olykor Deczi Gáspár formában is (? – 1588 után)
tolnai főprédikátor, költő. Tanult Tolnán, Kolozsvárt és 1566. május 20-ától Wittenbergben. 1575-ben pap lett Tolnán.
DB. SZABÓ GÉZA – DECSI GÁSPÁR PRÉDIKÁCIÓI
De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. (Márk 6,21-23)
IV. A keresztyének táncáról [Márk 6:21–23 alapján.]
Régi szokás az emberek között, hogy esztendőben egyszer, mikor születésének napja vagy annak a szentnek napja, kinek nevét viselte, eljött, akkor lakodalmat szerzett barátainak, miképpen most is sokan ezt a szokást megtartják: Nem is gonoszolhatjuk6341 pedig ezt mindenestől fogva, holott csak azért is jó, hogy valamennyiszer arra a napra jutunk, az arra int, hogy Istennek hálát adjunk, hogy minket e világra adott és hogy azon Isten ajándékából immár sok esztendőt békével és egészségben mulattuk6352 el. Annakutána arra is emlékeztet, mely haszontalanul és mennyi sok gonoszságban mulattuk legyen pedig el az Istentől nékünk adott időket. Végezetül hogy életünket annak az Istennek gondviselésére bízzuk ezután is, sőt hogy egész életünket nevének tisztességére és népének előmenetelére költsük és igazgassuk. Erre való volna azért most is a NATALITIUM-nak celebrálása; de nem lehet soha semmi olyan tiszta és szent dolog, amit e világ a gonoszságával meg ne rutitana. Innét van, hogy ritkán láttunk olyan lakodalmat, amelyben sok Isten ellen való gonoszság nem találtatik. Igy lesz azért, hogy amivel jól és Isten tisztességére kell élniök az embereknek, azzal gonoszul élnek és azt ártalmassá teszik maguknak, amivel hasznokra élhettek volna. Mint arról nyilván példa Heródes király lakodalma.
Először a gonosz erkölcsü anyának példáját tekintsük meg Heródes feleségében, mert nem elégszik meg saját bujaságával, hanem leányát is hasonlóvá teszi, hogy amilyen őmaga, olyan legyen a leánya is. Eféle anyák nagyon sokan most is vannak. Mert ilyenek azok, akik fiukat-leányukat kicsinységüktől fogva kevélységre, bujaságra, táncolásra, széllelvaló kuritolásra6363, szitokra, hamis esküvésre, lopásra, részegségre és minden egyéb fajtalanságra tanitják és szoktatják, kikben ha látják, hogy igen tudósok, örülnek rajta és vigan dicsekednek is vele. Igy azért még kicsiny korában megrontják és a veszedelemre készitik azokat, kiknek javokra és üdvösségökre kell igyekezniük. Nagy ajándék azért Istentől, akiknek jámbor, istenfélő szülei vannak, kiktől minden jót tanulhatnak, hogy aztán boldog életet élhessenek.
A leányban először orcátlanságot találunk, hogy mint a király előtt és az ország főnépei előtt nem szégyelte táncolását, mégpedig magának oly nagy bujasággal való hordozásával, hogy az undok, tisztátalan embernek az ő tánca kedves lehetne, kinek semmi nem kellett, hanem csak bujaságnak szolgált. Mondhatnád: Honnan volt benne ilyen orcátlanság? Onnét volt, hogy kicsinységétől fogva anyjának tanitásából azt megszokta. Továbbá, hogy a tánc akkor immár minden nemzetre kiáradt és a szokás azt is, ami önmagában rut volna, széppé tette, hogy rutság benne ne látszanék lenni. Ez az oka, hogy nem szégyenlette, mert amit az ember szépnek-jónak itél, nem szégyenli azt bárki előtt is cselekedni. Ha ennek a táncnak gyümölcsét meggondolod, sokkal különb értelemben lesz, mert először a királyt újobban való bujaságra inditotta, aki, hogy Heródiás éktelen szerelmével nem érezte volna szivét gerjedezni, soha néki olyan nagy igéretet nem tett, hogy országának felét neki adja. Másodszor a királlyal még a tisztét is elfelejteti, mikor arra hajtja, hogy országának felét neki igérje. Mert hol lehet éktelenebb dolog és mi lehetne, ami a királyi tiszttel és méltósággal inkább ellenkeznék, mint az, hogy az országot-birodalmat egy hitvány leánynak adja, akinek sem ideje, sem embersége az országlásra nem volt. Tovább ami még ezeknél is nagyobb: Isten drága edényének, Keresztelő Jánosnak méltatlan halála is ebből a táncból esett.
Miért kell ezeket megtanulni? Hogy ezekből a mostani emberek táncairól is itéletet tudjunk tenni. Ennek pedig szükséges is lenni, mert látjuk, mely igen az emberek között eláradt ez az éktelen játék annyira, hogy valamely lakodalomban nem táncolhatnak, azt lakodalomnak sem tartják, hanem táncra indulnak; pedig aki efélét ezelőtt nem látott, azt tudná, hogy mind megdühödtek és megbolondultak. Mégis találtatik olyan nemcsak a tudatlan parasztemberek között, hanem ugyan szinte a tanitók között is, aki ezt nem szégyenli oltalmazni és az ördög ilyen skólájának épitésében nem szánja erejét hiába elkölteni.
Soha jámbor, istenfélő emberek, akiknek példáját kellene követnünk, nem táncoltak soha semmi lakodalomban. Honnan jött hát, ha a jámborok nem éltek vele? A pogány, istentelen, bálványozó emberektől, akiknek soha semmi ceremóniájuk és semmi áldozatra való gyülekezetük nem volt, amelyben nem szoktak és nem táncoltak volna az ördög indításából, kinek minden eféle Isteni hamis tisztelet és bálványozás úgy kedves, hogyha minden latorsággal és egyéb oktalan testi kívánsággal teljes lesz. A pogányoknak ezt a szokását követték Izrael fiai is a pusztában, amikor Áron a borju előtt áldozván leült a nép enni, inni és felkelt játszódni. Im érted, honnan támadt a tánc, tudniillik nem Isten szerzéséből, sem nem a szent emberek példájából, hanem a pogány, bálványozó, hitetlen emberek bolondságának a követéséből, akiknek példáját követni szemérem6374 azoknak, akiknél Isten törvénye és igéje nagyon világosan prédikáltatik és magyaráztatik.
A tánc undok volta megtetszik sok dologból, amelyet benne látunk, de főképpen a táncoló személyek állapotából. Mert hol lehet éktelenebb dolog az asszonyi állatnál, avagy leányzónál, mint mikor mindenki előtt a férfiak kezére mennek, magukat fogdostatják és hordoztatják, holott az asszonyi állatoknak nagy szemérmeteseknek kellene lenniök és a férfiak tekintetére is el kellene pirulniok, nemhogy nagy orcátlanul azokkal együtt kellene nyájaskodniok és karjaikban kellene táncolniok. Ismét a férfiunál is hol lehet nagyobb arcátlanság, mint a más feleségét, leányát fogdosni, tapogatni, idestova hurcolni? Sőt ezekben ugyan válogatni, ezekkel mindenki szeme láttára nagy bujasággal suttogni, vigyorogni és – amint Isten Jer. 5.-ben mondja – felebarátjának feleségére nyeriteni. De miért, hogy ezekkel keveset gondolnak azok, akik minden szemérmet elhagytak és az emberségből kivetkőztek.
A keresztyén embernek táncolni nem szabad. Először, mert ellenkezik Szent Pál parancsával, aki azt parancsolja 1. Thes. 5.-ben, hogy necsak a büntől távoztassuk el magunkat, hanem a bün képétől vagy ábrázatától is, azaz valamiben valami bün és gonoszság láttatnék lenni. Másodszor azért nem szabad, mert a tánc bün. Bünt pedig nem szabad szántszándékból cselekedni. Hogy pedig bün, megtetszik Szent Pál regulájából, Róm. 14: Valami hitből nincs, bün az. Harmadszor azért nem szabad, mert ellenkezik a keresztyének hivatásával és tisztével. Mert Krisztus Urunk azt parancsolja, hogy magunkat megtagadjuk, keresztjét felvegyük és ugy kövessük, Mát. 16. Negyedszer, mert a részegséggel mindenkor együttjár. Azért minthogy nem szabad részegeskedni, igy nem szabad táncolni sem. Ötödször nem szabad, mert a keresztyén embernek nemcsak a büntől kell magát megtartóztatni, hanem a bünre való alkalmatosságtól is el kell távoztatni. A tánc pedig igen nagy alkalmatosság a bünre, mert az embert gonosz kivánságra gerjeszti; nemcsak azt, aki járja, hanem aki nézi is. Hatodszor és utószor, mert a régi keresztyén tanit doktorok is soha nem javallották, hanem inkább tiltották. Bizonyságok számtalanok találtatnak a doktorok irásaiban annyira, hogy az időnkbelieknek bizonyságokat előszámlálni nem szükséges, főképpen holott naponként azokat olvassák és látják; a tudós embereknek milyen értelmök és itéletök legyen e dolog felől, e mostaniaknak is, akiknek irását a keresztyén világ becsüli és kedveli. Ezek közül fő a hires, neves Calvinus János, aki mily nagy ellensége volta táncnak, irásai, főképpen pedig barátaihoz egynéhány irt episztólája megbizonyitják. A magyar nemzetből való bölcs emberek közül pedig a meghalt, Krisztus Jézus szentelt vitéze Szegedi István, kit tisztesség okáért nevezünk, mily erős rontója volt az éktelen játéknak, mind irása, mind élő tanitványai bizonyitják.
Itt kitetszik az emberi természetnek visszafordult és romlott volta, aminek jele az, hogy az undok, ártalmas és veszedelmes dolgokra semmi költségeket nem szánják, az isteni és idvességes dolgokra pedig csuda mily nehezen adnak, ha mikor adnak is. Mi azért igen vigyázzunk az ördög, e világ és testünk kivánságai ellen, életünket Isten igéje és akarata szerint rendelvén, hogy mindezek ellen békességben maradván Isten országának örökségét birhassuk Jézus Krisztus által, kinek az Atyával és a Szent Lélekkel legyen dicsőség mindörökké. Ámen.
Forrás
TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZZSINATI IRODÁJÁNAK SAJTÓOSZTÁLYA, BUDAPEST, 1973
DB. SZABÓ GÉZA – DECSI GÁSPÁR PRÉDIKÁCIÓI – IV. A keresztyének táncáról [Márk 6:21–23 alapján.] – 463 – 464. o.
1Helyteleníthetjük
2Töltöttük.
3Széjjel kószálásra
4Szégyen.
