Istentiszteletek elmulasztása (V.)
One May Miss Services & Leave a Church due to Providence without Permission, & a Letter of Transfer is Not Necessary – Istentiszteletek elmulasztása (Missing Services) 4
Reformed Books Online
„Mindenek épülésre legyenek… Mindenek pedig ékesen és jó renddel legyenek ti köztetek..”
1Kor 14,26.40
„…a mi hatalmunk felől, mellyet az Úr adott nékünk, néktek épüléstekre, nem rontástokra…”
2Kor 10,8
„Elkezdjük é viszontag a mi magunk ajánlását? Avagy szűkölködünk-é, mint némellyek, másnak ajánlólevelei nélkül ti nálatok, vagy a ti ajánlóleveleitek nélkül másnál? A mi levelünk ti vagytok, melly a mi szívünkbe béíratott, mellyet értenek és olvasnak minden emberek. Mikor tudniillik megesmérik, hogy ti Istennek a mi szolgálatunk által szereztetett levele vagytok, melly nem téntával, hanem az élő Isten Lelkével íratott: nem kőtáblákra, hanem a ti szíveteknek hústábláira.”
2Kor 3,1–3
Tartalom
Bevezetés (Intro)
Elmenetel a gondviselés miatt engedély nélkül (Leaving due to Providence without Permission) 8+
Amerikai presbiteriánizmus (American Presbyterianism) 4
Átkérő levél: Hasznos, de nem szükségszerű (Letter of Transfer: Useful, Not Necessary) 8+
Istentiszteletek elmulasztása (Missing Services) 4
Más gyülekezetek alkalmi látogatása (Occasionally Attending other Churches) 4
Hétközi alkalmak: Nem abszolút szükségesek (Mid-Week Services: Not Absolutely Necessary) 2
A családitól eltérő gyülekezet látogatása (Attending Different Church than Family) 1
Istentiszteletek elmulasztásáról a körülményekből és a gondviselésből fakadó erkölcsi tényezők miatt: Engedély nem szükséges
Lásd még:
‘What Constitutes Necessity?’ „Mi minősül szükségnek?”
‘Self-Care & Upkeep as Legitimate Reason for Missing Public Worship & Church Activities’„Az önmagunkról való gondoskodás és fenntartás mint jogos ok a nyilvános istentisztelet és egyházi alkalmak elmulasztására”
‘Law Arises out of the Circumstances’ „A törvény a körülményekből fakad”
‘Merciful & Necessary Works may take up the Whole Lord’s Day’ „Az irgalmas és szükséges cselekedetek betölthetik az egész Úr napját”
‘On Public Worship under Persecution’„A nyilvános istentiszteletről üldözés idején”
Westminster Confession of Faith 21.6 (Westminsteri Hitvallás 21.6)
„…Isten bárhol imádandó… és nagyobb ünnepélyességgel a nyilvános istentiszteleteken. Az ilyen istentiszteleti alkalmak nem hanyagolandók vagy feledendők el meggondolatlanságból vagy tudatosan, amikor Isten Igéje vagy gondviselése szólítja az embereket ezekre.”[i]
[i] Ézs 56:6–7. Zsid 10:25. Péld 1:20–21, 24. Péld 8:34. ApCsel 13:42. Lk 4:16. ApCsel 2:42.
[Megjegyzés: Isten nyilvános összejöveteleken való imádása feltételhez kötött, nevezetesen ahhoz, amikor „Igéje vagy gondviselése szólítja az embereket”. A tiltott bűn nem önmagában a nyilvános összejövetelektől való távolmaradás, hanem kizárólag azok hanyag, szándékos elhanyagolása vagy elhagyása, amelyek egyike sem áll fenn akkor, amikor valaki erkölcsi és gondviselésszerű tényezők miatt marad távol.]
Idézetek sorrendje
Bownd
Rutherford
Durham
Howe
Willard
1500-as évek
Nicholas Bownd
The True Doctrine of the Sabbath (A szombat igaz tanítása)… megvásárolható (Naphtali & RHB, 2015), 12. fejezet, 225–238. o. Ez teljes terjedelmében olvasható az 1606-os kiadásban a 213. oldaltól kezdve.
„12. Works of Necessity and Mercy on the Sabbath And Whatsoever the Present Time Requires May be Done, Though not to God’s Service (A szükség és könyörületesség cselekedetei a keresztyén szombaton És mindaz, amit a jelen idő szükségképpen megkíván, megtehető, még ha nem is Isten közvetlen szolgálatára irányul.)
…mindazok a dolgok, amelyeket a jelen idő szükségszerűen megkövetel saját előmenetelünk érdekében, felebarátaink javára vagy bármely teremtmény megóvására, és amelyeket nem lehet egy másik napra halasztani veszteség vagy kár nélkül, sem előzetesen más módon elintézni (mivel az alkalom csak most kínálkozott), még ha közvetlenül nem is tartoznak Isten szolgálatának egyetlen részéhez sem… még ha távol is tartanak bennünket attól, vagy el is hívnak minket onnan, amikor éppen abban vagyunk, mégis megengedettek számunkra. Törvényesen megtehetjük őket, még ha soha nem voltak is annyira fáradságosak és munkával teljesek, anélkül hogy vétkeznénk a szombat törvénye ellen, amelyben pedig a test nyugalma oly szigorúan meg van követelve, amint azt már megtanultuk…”
Ahol ebben az esetben Illés példáját hozza fel, aki Jezábel üldözése elől sok egymást követő szombaton át menekült, amint az a Királyok első könyvében bővebben meg van írva.
„Megbeszélé pedig Akháb Jézabelnek mind azokat, mellyeket Illyés cselekedett vala: és kiváltképen hogy megölte volna mind a Prófétákat fegyverrel. Külde azért Jézabel követeket Illyéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek, és annál is nagyobbat, ha holnap illyenkor úgy cselekeszem a te életeddel, mint te azoknak életekkel mind egyig cselelekedtél. Mellyet mikor megértett volna, felkelvén elméne, az ő életéről gondot viselvén: És méne Beersebába, melly Júdában vala: holott hagyá az ő szolgáját. Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre és elmenvén leüle egy fenyőfa alatt, és kívánja vala magában, hogy meghalna, és monda: Elég immár az én életem: most óh Uram, vedd el az én lelkemet: mert nem vagyok jobb az én atyáimnál! És lefekvék és elaluvék a fenyőfal alatt. És ímé ugyan akkor egy Angyal illeté őtet, és monda néki: Kelj fel, egyél. És mikor ide s tova tekintett volna, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa, és egy pohár víz: Evék azért és ivék, és ismét lefeküvék. Eljöve pedig az Úrnak Angyala másodszor is, és megilleté őtet, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való útad van. Felkelvén azért evék és ivék; és méne annak az ételnek erejével, negyven nappal és negyven éjjel, mind az Isten hegyéig Hórebig.” (1Kir 19,1–8 [a KJV alapján, nem Bownd szövegéből])
Ahol látjuk, hogy ezen a hosszú, negyven egymást követő nappal és éjjel tartó úton, amelyet Isten parancsára vállalt, mégpedig élete megóvása és megmentése érdekében, menekült, és nagy fáradsággal utazott több egymást követő szombaton át [és nem vett részt nyilvános istentiszteleten]. Ilyen nagy Isten irántunk való bőkezűsége és irgalmassága…
És hogy ne időzzem hosszan a részleteknél, amelyek szinte végtelenek: ha hirtelen vízbetörés vagy áradás támad; ha tűzeset történik emberek házainál vagy javaiban; ha tolvajok törnek be üzletekbe vagy házakba, vagy ehhez hasonló esetek fordulnak elő; akkor kötelességünk úgy megfelelni ezeknek a jelenvaló alkalmaknak, amelyeket semmiféle bölcsességgel nem lehetett volna máskor megelőzni (hiszen most váltak láthatóvá, sőt csak most kínálkoztak és mutatkoztak meg), hogy az emberek javát szolgáljuk a teremtmények megőrzésében; amelyeket, amint kezdetben teremtettek, úgy most is az ember használatára kell megőrizni. Ezek nem pusztulhatnak el anélkül, hogy abból nagy kár és veszteség ne származnék. Úgyannyira, hogy ilyen esetekben az emberek nemcsak távol maradhatnak az egyháztól, hanem még akkor is, ha éppen Isten szolgálatának közepén lennének, biztonsággal eltávozhatnak onnan; sőt olykor akár úgy is, hogy egyetlen ember sem marad az egyházban.
…
És továbbá, hogy ilyen veszélyhelyzetekben mindannyian kimehetünk a gyülekezetből, és egy időre megszakíthatjuk Isten tiszteletének legfőbb részeit is, erre Pál apostol példája szolgál:
„A hétnek pedig első napján a tanítványokat egybegyűjtvén a kenyérnek megszegésére Pál prédikál vala, mivelhogy másodnapon el akar vala, menni, és a tanítást megnyujtá szinte éjfélkorig. Valának pedig sok szövétnekek ott a felházban, a hol egybegyültek vala. És egy ifjú, kinek neve Eutikhus vala, ül vala az ablakban, kit mikor az álom igen megnyomott volna, mivelhogy Pál sok ideig prédikálna, az álom miatt eltántorodván, a harmadik rend házból aláesék, és halva vevék fel. Mikor pedig Pál aláment volna, reá borula, és azt hozzá ölelvén, monda: Ne háborogjatok, mert az ő lelke benne vagyon. Mikor annakokáért felment volna és a kenyeret megszegvén evett volna, sok ideig mind viradtáig szóla velek, és azután úgy indula el.” (ApCsel 20,7–11)
Ahol látjuk, hogy az Úr napján, amikor ez a szerencsétlenség éppen az istentiszteletnek közepette történt, s nem sokkal az úrvacsora előtt, a gyülekezet egy időre feloszlott, és Pál, az igehirdető, valamint a többiek, a hallgatók, mind kimentek, hogy segítsenek ezen az emberen, majd visszatértek, hogy elvégezzék Isten szolgálatának hátralévő részét.
1600-as évek
Samuel Rutherford
The Divine Right of Church Government (Az egyházkormányzat isteni joga) (London, 1646), Appendix, ‘An Introduction to the Doctrine of Scandal’ (Függelék, Bevezetés a botránkozás tanához), 6. kérdés, 81–82. o.
Isten a gondviselésből fakadó szükségszerű cselekedeteket az ő jóváhagyó akaratának felbukkanó jelzéseiként helyezi el, amelyek számunkra az ő kijelentett akaratából származó isteni parancsolat helyébe lépnek, és ezek a gondviselésből fakadó szükségszerű cselekedetek nem kevésbé köteleznek bennünket erkölcsi engedelmességre, mint Isten bármely kifejezetten írott parancsolata.
…
Távol maradhatok az igehallgatástól, amikor azt tapasztalom, hogy a templomba menetel veszélyeztetheti az életemet, mert az igenlő parancsolatoknak való nem engedés nagyobb szükség idején megszokott dolog.
Ezért a keresztyén bölcsesség, amellyel Isten Bölcsessége együtt lakozik (Péld 8,12), sok botránkozással kapcsolatos kérdést eldönt; és a bölcsesség olyan erény, amelyet Isten Igéje parancsol, mert a bölcs ember megfigyeli az időket, és így minden egyéb körülményt is megfigyel.
4. szabály. Ami nemben véve (in specie) szükséges, mint például templomba menni és az Igét hallgatni, Isten házába jönni és ott imádni Őt, az egyedi esetben (in individuo), a gondviselés valamely különleges szorultságában nem erkölcsileg szükségszerű, hanem annak ellenkezője erkölcsileg megengedett lehet. Dávid jogszerűen tartózkodik az Úr házába való meneteltől, amikor tudja, hogy Saul útközben megölheti.
James Durham
The Law Unsealed, or a Practical Exposition of the Ten Commandments (A törvény feloldva, avagy a Tízparancsolat gyakorlati magyarázata) (Glasgow, 1676), 134. o.
„4. Az úrnapjának megszentelésére irányuló istentisztelet elvégzésének módja nemcsak a nyilvános istentiszteletet követeli meg, és nem is csupán a magánosat, hanem [azt is], hogy az egyes családok tagjai együtt, és más családoktól elkülönülten gyakorolják azt. Mert 1. A negyedik parancsolat nem érthető úgy, mintha kizárólag a nyilvános, közös istentiszteletet követelné meg, mivel: 1. Egyes esetekben nem lehetséges a nyilvános istentisztelethez való hozzáférés, és mégis fennáll az Úr napjának megszentelésére vonatkozó parancs, kétségtelenül a családok által elvégzett módon. 2. A nyilvános istentiszteleten való részvétel csak egy része az úrnapja megszentelésének, és mégpedig annak is csak egy része; ezért szükségképpen kell lennie itt valami másnak is, ami ebbe bele van foglalva.”
1700-as évek
John Howe
The Works of John Howe, 5. kötet, amely tartalmazza a következő értekezéseket: On Divine Prescience and the Trinity…(Az istenes jelenlétről és a Háromságról) (†1705; Religious Tract Society, 1863), „Some Consideration of a Preface to an Inquiry Concerning the Occasional Conformity of Dissenters, etc.” (Néhány megfontolás az alkalmi konformitásról szóló vizsgálódás előszavához), 278–279. o.
„A negatív parancsolatok minden időpontban köteleznek bennünket. A pozitívak nem így. Aki mindig köteles ünnepélyes módon imádkozni, az nincs mindig arra kötelezve, hogy folyamatosan ünnepélyes imádságban legyen foglalatos. Isten tisztelete jobb, mint életünk legtöbb cselekedete; mégis, egy város vagy egy ház megmentése a tűztől, sőt egy juhnak vagy ökörnek az árokból való kihúzása, bizonyos esetekben előbbrevaló dolog.
A kötelesség legszentebb külső cselekedete is bűnné válik, amikor kizárja azt, ami abban az időben inkább kötelességünk volna. Milyen végzetes, mennyire teljesen pusztító tévedésnek bizonyulhatott volna korábban a zsidó nemzet számára, ha mindig úgy gondolkoztak volna, hogy szombatnapon tilos megvédeni magukat! (amint ezt egykor mondták is; Plutarkhosz, De Superstitione).”
Samuel Willard
A Complete Body of Divinity… (A teológia teljes rendszere) (†1707; Boston, 1726), 172. prédikáció, 60. kérdés, 584–588. o.
„Az egész szombatnapot nem kell nyilvános istentisztelettel eltölteni, de rendszerint magánosan sem, kivéve amikor Isten gondviselése megakadályozza a nyilvános gyülekezések lehetőségét, ami megszokott módon az üldöztetés idején történik…
2. Vannak olyan esetek is, amelyek rendkívüli módon, vagy különleges alkalmakkor állnak elő, és elkerülhetetlen szükségességet hoznak magukkal az e naphoz tartozó sajátos kötelességek megszakítására; és ha ezekkel nem foglalkoznánk, még nagyobb veszélynek lennénk kitéve. Ezek közé tartoznak:
(1.) Harc vagy menekülés egy betörő ellenség elől: ha nem is szabad e napon támadóként fellépni, mégis kötelességünk az önvédelem, amikor támadás ér bennünket. Az önfenntartás törvénye ezt megköveteli, és maga a helyzet félreteszi az istentiszteleti kötelességeket; és ha ez nem volna kötelességünk, hanem törvénytelen dolog volna, akkor éppen ezáltal válnánk azok prédájává, akik gyűlölnek minket. Ami pedig a menekülést illeti, amikor szombatnapon egy győzedelmes ellenség nyomna le bennünket, aki ellen nem tudnánk védekezni, a Megváltónk ezt törvényesnek feltételezi, noha nyomorúságosnak is, mint a Mt 24:20-ban: „Imádkozzatok pedig, hogy télben ne legyen futástok, se Szombatnapon;”
Történeti
A skót reformációról
Idézetek
Margo Todd
The Culture of Protestantism in Early Modern Scotland
(A protestantizmus kultúrája a kora újkori Skóciában)
(Yale University Press, 2002)
28. o., 14. jegyz.
„…vidéki parókiákon, ahol az embereknek vasárnaponként nagy távolságokat kellett megtenniük a kirkhez, télen gyakran kivételeket tettek a két prédikációra vonatkozó szabály alól, amikor a délutáni igehirdetésről való hazatérés már sötétben történt volna…”
„…a részvételre irányuló kampány hangsúlya a vasárnapi két prédikációs időpontra esett. Volt néhány kivétel a kötelező vasárnapi jelenlét alól. Jogos indoknak számított az igazolható betegség vagy gyermekágy, a kisgyermekek gondozása, a szükséges utazás – például a halászok esetében idényük alatt, vagy a tengeren túlon tartózkodó kereskedők esetében (jóllehet utóbbiaktól elvárták, hogy kikötőben protestáns istentiszteleten vegyenek részt) –, a kirkhez való szokatlanul nagy távolság, valamint a rendkívül súlyos időjárás.
Nem meglepő módon ez utóbbi jelenik meg leggyakrabban a felföldi parókiák presbiteri jegyzőkönyveiben télen. Mortlach vénei például rendszerint felmentették a téli távolmaradásokat ‘viharos időjárás’ vagy ‘vízvihar’ miatt. A presbitériumok a vidéki területeken is enyhítették a részvételi követelményeket, ahol a falvak több mérföldnyire is lehettek a legközelebbi parókia templomától; Ayrshire-ben például egy különösen elszigetelt vidéki férfinak megengedték, hogy nyáron minden negyedik vasárnapon, télen pedig minden hatodikon jelenjen meg. Orkney-ban Barbara Scletir elkerülte a feddést a távolmaradásért, amikor ‘beteg és súlyosan szenvedő bairn [gyermek]’ gondozásával volt elfoglalva; súlyos köszvény szolgált mentségül egy perthi asszony esetében.”
„Továbbá jó okai voltak annak, hogy egy adott vasárnapon a gyülekezet egynegyede távol maradt itt [Inveravonban]… Ott volt az a távolság is, amelyet e vidéki parókusok közül sokaknak meg kellett tenniük a kirkhez. Ez a tényező kifejezetten arra indította a presbitériumot, hogy elvárásait módosítsa, és úgy határozzon – ‘tekintettel arra, hogy a parókia közössége szétszórtan helyezkedik el’ –, bizonyos távolmaradások elfogadhatók, különösen télen.”
Forrás
One May Miss Services & Leave a Church due to Providence without Permission, & a Letter of Transfer is Not Necessary – Reformed Books Online
