Az amerikai presbiterianizmus tanúsága (III.)

One May Miss Services & Leave a Church due to Providence without Permission, & a Letter of Transfer is Not Necessary – Amerikai presbiteriánizmus (American Presbyterianism) 4

Reformed Books Online

„Mindenek épülésre legyenek… Mindenek pedig ékesen és jó renddel legyenek ti köztetek..”
1Kor 14,26.40

„…a mi hatalmunk felől, mellyet az Úr adott nékünk, néktek épüléstekre, nem rontástokra…”
2Kor 10,8

„Elkezdjük é viszontag a mi magunk ajánlását? Avagy szűkölködünk-é, mint némellyek, másnak ajánlólevelei nélkül ti nálatok, vagy a ti ajánlóleveleitek nélkül másnál? A mi levelünk ti vagytok, melly a mi szívünkbe béíratott, mellyet értenek és olvasnak minden emberek. Mikor tudniillik megesmérik, hogy ti Istennek a mi szolgálatunk által szereztetett levele vagytok, melly nem téntával, hanem az élő Isten Lelkével íratott: nem kőtáblákra, hanem a ti szíveteknek hústábláira.”
2Kor 3,1–3

Tartalom

Bevezetés (Intro)

Elmenetel a gondviselés miatt engedély nélkül (Leaving due to Providence without Permission) 8+

Amerikai presbiteriánizmus (American Presbyterianism) 4

Átkérő levél: Hasznos, de nem szükségszerű (Letter of Transfer: Useful, Not Necessary) 8+

Istentiszteletek elmulasztása (Missing Services) 4

Más gyülekezetek alkalmi látogatása (Occasionally Attending other Churches) 4

Hétközi alkalmak: Nem abszolút szükségesek (Mid-Week Services: Not Absolutely Necessary) 2

A családitól eltérő gyülekezet látogatása (Attending Different Church than Family) 1

A gyülekezetből való kijövés az amerikai presbiteriánus hagyományban

Tanulmányok

1800-as évek

Hodge, Charles – Discussions in Church Polity… (Egyházkormányzásról szóló tanulmányok), (New York: Scribner’s Sons, 1878), 2. rész, 12. fejezet

1. szakasz, ‘The Session says who are church members’ „A presbitérium határozza meg, kik az egyház tagjai” (1850), 190–191. o.

„…kérve a Közgyűlést, hogy tegyen olyan intézkedéseket azon egyháztagok ügyében, akik bizonyítvány nélkül távoznak, vagy akik hosszabb ideig elmulasztják az evangélium rendtartásain való részvételt, amelyek biztosítják az alkotmányos és egységes eljárást a presbiteriánus egyházak egészében…
Ő [a presbitérium vagy presbiteri bíróság] mint egyházi bíróság azt teheti, amit jónak lát, feltéve hogy nem sért semmiféle cikkelyt a más bíróságokkal fennálló szerződésében, és nem sért semmilyen Isten Igéjében lévő elvet. Ennélfogva nincs szüksége arra, hogy a Közgyűléshez forduljon hatalomért ahhoz, amit egyházi bíróságként való természetéből fakadóan joga van megtenni.
A presbitériumnak joga kell legyen megmondani, kik az általa felügyelt egyház tagjai. Ugyanúgy kérhetne hatalmat arra is, hogy a halottak nevét törölje a névjegyzékből, mint ahogyan hatalmat kérne annak kimondására is, hogy azok, akik elmentek tőlük és elvándoroltak, ki tudja hová, eltávoztak, és többé nem állnak felügyeletük és gondozásuk alatt… Nézetünk szerint a presbitériumok mindazon hatalommal rendelkeznek ebben a kérdésben, amelyre szükségük van, és ez a hatalom eleve bennük rejlik…”

5. szakasz, ‘Dismission of Members to other Churches’ (Tagok elbocsátása más egyházakhoz) (1873), 236–239. o.

„Sok embernél gyakori gyarlóság, hogy saját véleményét törvénnyé kívánja tenni. Bizonyos dolgokat helyesnek és célszerűnek tartanak, és ahelyett, hogy megelégednének azzal, hogy saját ítéletük szerint cselekedjenek, és másokat is hagynának a maguk ítélete szerint eljárni, azt kívánnák, hogy a kérdésben alkotott nézetük minden testvérük számára kötelező legyen… Egy másik úgy véli, hogy egy egyháztag szabályos elbocsátását csak bizonyos esetekben kellene megadni, és azt kívánja, hogy magánvéleménye közjoggá váljék. Egy olyan kiterjedt egyházban, mint a miénk, kevés olyan rossz dolog van, amelyet buzgóbban kellene kerülnünk, mint a túlszabályozást a törvényhozásban. Hagyjatok a lehető legtöbb szabadságot minden érintettnek, ha meg akarjátok őrizni a békét és az egységet.”

Ami az úrvacsorai közösség kérdését illeti, közismert dolog, hogy két egymástól nagyon eltérő felfogás létezik, amelyek az egyház természetéről és rendeltetéséről alkotott különböző elméletekből fakadnak. Az egyik felfogás a keresztyén világ túlnyomó többségéé, és hitvallási irataink világos tanítása. Ez abból indul ki, hogy a keresztyén közösség feltételei megváltoztathatatlanul Isten Igéjében vannak rögzítve, és azokat sem növelni, sem csökkenteni nem lehet semmiféle emberi hatalom által. Ez az egyik nagy alapelv. Egy másik alapelv pedig az, hogy semmi olyasmit nem lehet jogszerűen megkövetelni a keresztyén közösség feltételeként, amit Krisztus nem tett szükségessé a mennybe való befogadáshoz. Más szóval: kötelesek vagyunk keresztyén testvérekként elfogadni és kezelni mindazokat, akiket Krisztus tanítványként elfogad. Nem lehetünk szigorúbbak vagy „szentebbek” nála…

Minden gyülekezetnek ténylegesen el kell fogadnia mindazokat, akiket Krisztus igaz követőinek tekint. Következésképpen az üdvösség legalsó feltételei jelentik a közösség legmagasabban megengedhető feltételeit. Ha ezek az alapelvek helyesek, akkor ebből az következik, hogy bármennyire is megszorító feltételeket állítson fel egy gyülekezet a lelkészi közösség tekintetében, testvéregyháznak kell elismernie minden olyan közösséget, amely az evangélium alapvető tanításait vallja és tanítja, még ha más tekintetben tévedések is jellemzik; és ezért semmiféle következetességgel nem tagadhatja meg sem az ilyen egyházból érkező tagok befogadását, sem az oda való elbocsátásukat. Ez általános elvek szintjén igaz. Előfordulhatnak azonban olyan egyedi esetek, amikor különleges okok miatt helyénvaló dolog megtagadni egy másik presbiteriánus gyülekezetből – a saját testületünkhöz tartozóból – érkező tag befogadását…

A keresztyén közösségről alkotott másik, gyökeresen eltérő felfogás az, amely skót testvéreinkre, különösen pedig a szakadár irányzathoz tartozókra jellemző. Ők az egyházat annyira az igazság tanújaként tekintik, hogy háttérbe szorítják annak tágabb jellegét mint „a hívők gyülekezetét” vagy „a szentek közösségét”. Ennek megfelelően úgy tekintenek magukra, mint akik tanúságot tesznek minden olyan gyülekezettel együtt, amellyel közösséget vállalnak; ezért megkövetelik mindazoktól, akik velük közösségre kívánnak lépni, hogy csatlakozzanak az ő sajátos tanúságtételükhöz, bármi legyen is az. Természetesen ebből következően sem ők maguk nem vállalhatnak közösséget, sem tagjaiknak nem engedhetik meg, hogy saját egyházaikon kívül másokkal közösségre lépjenek.

Még a Free Church of Scotland (Skót Szabad Egyház) egyes vezetői is kezdetben annak a veszélynek voltak kitéve, hogy ebbe a téves elméletbe sodródjanak. Túlbuzgóságukban minden közösséget meg akartak szakítani az Államegyházzal [Church of Scotland (Skót Egyház)], attól tartva – ahogy mondták –, hogy ezzel megrontanák tanúságtételüket. Szerencsére számukra és Krisztus ügyére nézve ez csak múló felhő volt. Ez az egyház megmaradt annál a szentírási tanításnál, amelyet a protestánsok nagy többsége mindenkor szentnek tartott. A keresztyén közösség keresztyének közössége mint keresztyéneké, nem pedig presbiteriánusoké, metodistáké vagy episzkopálisoké. Akikkel közösséget vállalunk, illetve akikhez tagjainkat elbocsátjuk, azokat keresztyénekként ismerjük el, és semmi másként. Semmiféle jóváhagyást nem adunk ezért sajátos nézeteikhez, bármik legyenek is azok…

E kérdésben oly gyakran hallottuk pásztorainktól a legerősebb meggyőződés kifejezését, hogy meg vagyunk győződve: a Közgyűlés bármiféle kísérlete arra, hogy e tekintetben megfossza őket attól a szabadságtól, amelyre Krisztus szabaddá tette őket, a legszomorúbb következményekkel járna. Ezért örömmel vesszük tudomásul e kérdés bölcs rendezését, amely fentebb rögzítésre került.

section 6, ‘The Right of Church Members to Withdraw from the Communion of the Church’ (Az egyháztagok joga az egyházi közösségből való kiválásra) (1873) 239–42. o.

Hodge lényegében azt vallotta, hogy az ilyen kiválás fegyelmi eljárás alá vonható, ha az illető „elhanyagolja kötelességeit” (241. o.).

Történeti áttekintés

Tanulmányok

1800-as évek

Hodge, J. Aspinwall – What is Presbyterian Law as Defined by the Church Courts? (Mi a presbiteriánus jog az egyházi bíróságok meghatározása szerint?) (1882; 1899)
‘May a Session refuse to receive a communicant presenting a certificate from another church? [Yes]’ (Megtagadhatja-e a presbitérium egy másik egyházból igazolással érkező úrvacsorázó befogadását? [Igen]) 144
‘May members be received without a formal meeting of the Session [Possibly, under Presbytery]’ (Fel lehet-e venni tagokat a presbitérium formális ülése nélkül? [Esetleg, presbitérium alatt]) 144
‘Whom may the Session dismiss’ (Kit bocsáthat el a presbitérium) 145
‘May a suspended member be dismissed? [Yes]’ (Elbocsátható-e egy felfüggesztett tag? [Igen]) 146
‘How may a restored member be dismissed?’ (Hogyan bocsátható el egy visszahelyezett tag?) 147
‘May a certificate of dismission be indefinite? [Yes & No]’ (Lehet-e az elbocsátó bizonyítvány határozatlan? [Igen és nem]) 147
‘May members be dismissed to another denomination? [Yes]’ (Elbocsáthatók-e tagok más felekezetbe? [Igen]) 147
‘Is the Session the only body that may grant a certificate of dismission? [No]’ (A presbitérium az egyetlen testület, amely elbocsátó bizonyítványt adhat? [Nem]) 148
‘Can members of a dissolved church obtain letters? [Yes]’ (Egy feloszlott gyülekezet tagjai kaphatnak-e igazoló leveleket? [Igen]) 148
‘When does dismission take effect?’ (Mikor lép hatályba az elbocsátás?) 149
‘May a dismission which is irregular be valid? [Yes]’ (Érvényes lehet-e egy rendellenes elbocsátás? [Igen]) 149

Űrlapok

‘What is the form of a regular certificate?’ (Mi a rendes bizonyítvány formája?) 149
‘What is a form of a certificate of reception?’ (Mi a befogadó bizonyítvány formája?) 150
‘What is the form of a qualified certificate of dismission?’ (Mi a feltételes elbocsátó bizonyítvány formája?) 150
‘What is a letter of credence?’ (Mi az ajánlólevél?) 151
‘May membership be terminated in any other way? [No]’ (Megszüntethető-e a tagság más módon? [Nem]) 151
‘May a member connect himself with another church on profession of faith? [This is disorderly; may be struck from roll]’ (Csatlakozhat-e egy tag hitvallás alapján egy másik egyházhoz? [Ez rendetlen eljárás; törölhető a névsorból]) 151
‘How are absent members to be treated? [May be erased]’ (Hogyan kell kezelni a távollevő tagokat? [Törölhetők]) 152
‘May a member’s name be erased at his request?’ (Törölhető-e egy tag neve a saját kérésére?) 154
‘How are members receieved and dismissed in other churches’  (Hogyan veszik fel és bocsátják el a tagokat más egyházakban) 156–59

2000-es évek

Wallace, Peter – 2. ‘But What if I’m Not Converted’ (De mi van, ha nem vagyok megtért?) in  “The Bond of Union”: The Old School Presbyterian Church and the American Nation, 1837-1861 (Az egység köteléke”: az Óiskolás Presbiteriánus Egyház és az amerikai nemzet, 1837–1861) PhD-disszertáció (Notre Dame, 2004), 2. kötet, 624–32. o.
Ez annak a hasonló, de mégis eltérő kérdésnek a történetét követi nyomon az 1800-as évek amerikai presbiteriánus világában, hogy vajon egy egyháztag, aki felismeri, hogy nem megtért, egyszerűen kiléphet-e az egyházból fegyelmi eljárás nélkül. Thornwell szerint igen; C. Hodge és mások szerint nem.

Book of Church Order (Egyházi Rendtartás Könyve)
Orthodox Presbyterian Church (USA) (Ortodox Presbiteriánus Egyház, USA)
Book of Discipline (2024), ch. 2, ‘Jurisdiction’, B. The Session’s Jurisdiction (Fegyelmi Könyv (2024), 2. fejezet, „Joghatóság”, B. A presbitérium joghatósága)

“3. A tagok nevei csak a presbitérium határozata alapján és az alábbi rendelkezések szerint törölhetők az egyház névjegyzékéből:
a. A tagok eltávolíthatók egy másik gyülekezetbe történő elbocsátó levél útján, amelyet a presbitérium jóváhagyott…
b. A tagok eltávolíthatók akkor, amikor olyan egyházhoz kérnek elbocsátást, amelyet a presbitérium nem tud azonos hitűnek és gyakorlatúnak elismerni. Ha a presbitérium megállapítja, hogy a tagok lelki érdekeit előmozdítja az ilyen egyházhoz való csatlakozás, állapotigazolást ad nekik, és miután értesül arról, hogy csatlakoztak ehhez az egyházhoz, eltávolítja nevüket a névjegyzékből, és az eset körülményeit jegyzőkönyvében rögzíti.
c. A helyi egyház névjegyzékéből a tagok eltávolíttatnak tanító presbiterré való ordinációjuk által [mivel tagságuk ekkor a presbitériumba kerül], a Kormányzati Rendtartás VI. fejezete, 4. szakasza szerint.
d. A tagok törléssel is eltávolíthatók az alábbi rendelkezések szerint:
(1) Amikor egy tag olyan egyházhoz kér elbocsátást, amelyet a presbitérium nem tud azonos hitűnek és gyakorlatúnak elismerni, és amely nem is mozdítja elő lelki érdekeit, és nem lehet őt eltántorítani, a presbitérium állapotigazolást ad neki, hacsak nem indít ellene fegyelmi eljárást; miután értesül arról, hogy csatlakozott ehhez az egyházhoz, a jegyző törli nevét a névjegyzékből, és az eset körülményeit jegyzőkönyvében rögzíti.
(2) Amikor egy adott gyülekezet tagja, függetlenül attól, hogy vádat emeltek-e ellene, közli a presbitériummal, hogy nem kíván az Ortodox Presbiteriánus Egyház közösségében maradni, és a presbitérium erőfeszítései, hogy eltántorítsák ettől az úttól, sikertelenek, a presbitérium törli nevét a névjegyzékből, és az eset körülményeit jegyzőkönyvében rögzíti, hacsak nem indít vagy nem folytat más fegyelmi eljárást ellene.
(3) Amikor egy tag elbocsátó bizonyítvány nélkül csatlakozik egy más felekezetű egyházhoz, a presbitérium törölheti nevét a névjegyzékből, és az eset körülményeit jegyzőkönyvében rögzíti.
(4) Amikor egy tag nem található, a presbitérium két év elteltével törölheti nevét a névjegyzékből, és az eset körülményeit jegyzőkönyvében rögzíti.”

(5) Amikor egy tag megfelelő ok nélkül kitartóan egy más felekezethez tartozó egyház istentiszteleteit látogatja a saját gyülekezete helyett, vagy tartósan és huzamosabb időn át távol marad az egyház rendes istentiszteleteitől, neve a következő eljárás szerint törölhető a névjegyzékből: a presbitérium komolyan és személyesen foglalkozzon vele. Ha ez az erőfeszítés sikertelen, értesíteni kell őt arról, hogy legalább két hónappal később a presbitérium ülésén tagsági státuszát felülvizsgálják. A presbitérium tájékoztassa őt az ülés idejéről, időpontjáról és helyéről, és hívja meg, hogy adja elő, miért ne töröljék nevét a névjegyzékből. Ha nem ad elő kielégítő indokokat, a presbitérium törli nevét a névjegyzékből, az eset körülményeit jegyzőkönyvében rögzíti, és erről értesítést küld neki.
(6) Amikor egy nem úrvacsorázó tag elhanyagolja a presbitérium folyamatos intését, hogy hitvallást tegyen Krisztusban való hitéről, és elutasítja az otthon vagy az egyház iránti alávetettség szövetségi felelősségét, a presbitérium előzetes értesítést követően törölheti nevét a névjegyzékből.
e. A nem úrvacsorázó tagok szüleikkel együtt eltávolíthatók.
f. A tagok halálukkor eltávolíttatnak. A presbitérium törli az elhunyt nevét a névjegyzékből, és a tényt jegyzőkönyvében rögzíti.
g. A tagok kiközösítés által is eltávolíthatók e Fegyelmi Könyv VI. fejezete, B.5., C.1. és C.2. szakaszai szerint.

Forrás

One May Miss Services & Leave a Church due to Providence without Permission, & a Letter of Transfer is Not Necessary – Reformed Books Online