A Szentháromság Istenről az unitáriusok ellen

XXI.

NAGYVÁRADI ZSINAT,

1569-ik évben.

651-654. o.

Melius Juhász Péter

(Horhi, 1532 – Debrecen, 1572. dec. 25.): egyházi író, hitvitázó. 1556-ban Wittenbergben tanult, 1558-tól debreceni prédikátor, 1561 végétől haláláig debreceni ref. püspök. Ő szervezte meg a mo.-i ref. egyházat, következetesen harcolt a reformáció radikálisabb irányzatai, különösen az antitrinitáriusok ellen.

KATHOLIKUS HATÁROZAT

vagy az orthodox értelmet valló és védő magyarországi lelkészeknek, Dávid Ferenc és Blandrata György egységhivők ellen egy értelemmel elfogadott és ugyanazon váradi zsinaton 1569 okt. 10. megerősitett határozata.

1. tétel: Hogy van Isten, a ki mindeneket és a világot igazgatja. Ezt bizonyitja a próféták és apostolok irása, a világ teremtetése, az emberi elme természete, a lelkiismeret itélete, az isteni törvény ismerete, sőt még maga a bálványimádás is; s bizonyitják a pogányok iratai.

2. tétel: Hogy az Isten öröktől fogva való szellemi lény, mindenható, láthatatlan, változhatatlan, halhatatlan, mindeneknek teremtője, minden jónak forrása és kezdete, az egész világ szerkezetének tiszta, igazságos, korlátlan szabadságu, bölcs fentartója, ki a bűnt gyűlöli.

3. tétel: Hogy az Isten sohasem volt a maga bölcsesége és ereje nellkul, a logos és lélek nélkül, miként a nap sincsen soha sugarak és melegség nélkül; a lélek értelem és akarat nélkül; a tűz láng és hő nélkül. Hogy az egy Istenben öröktől fogva három valósággal különböző vagy hypostaticus, vagy a mint ma mondják: személyes tulajdonok voltak, jóllehet csak homályosan tudták, hogy az Atya szülő, a Fiu az Atyától született, a Szentlélek az Atyától és Fiutól Származott.

4. tétel: Hogy az Atya, Fiu és Szentlélek egy és ugyanazon lényegű, fenségü és mindenható hatalmu, hogy ugyanazon tisztelettel tiszteltetik együtt, hogy az égnek, földnek s az egész világnak teremtője nemcsak az Atya a Fiu nélkül, de együttesen Atya, Fiú és Szentlélek, mindazáltal nem három Isten van, hanem egy.

5. tétel: Hogy a Fiu öröktől fogva volt, nem csak előrendelés szerüleg hanem valósággal; hogy a Fiú született az Atya lényéből és egyszersmind az annak idejében mindeneket teremtett, azután pedig emberi testet vett fel s lett a mi Megváltónkká. Ugy, hogy az Isten ember és egy személy, egy υφισυαμενον a természetek megváltozása nélkül, egyik részről ugyan igaz Isten, másik részről igaz ember.

6. tétel: Hogy a Szentlélek Igaz a Fiuval és Atyával együtt egy igaz Isten, ugyanazon istenségű, fenségű, azon módon tiszteltetik, ugyanazokat cselekszi és az istenségnek harmadik személye.

A már emlitett hitvallás ez:

A tiszáninnen és tiszántúl fekvő egész igazhitű egyház pásztorainak s mindazoknak hitvallása, kik a váradi zsinaton az embereknek egesz lélekkel ellene álltak.

Hiszszük és valljuk az ó és uj testamentomi szentirás szerint az egy igaz és örök Istent, minden látható és láthatatlan dolgok teremtőjét, megváltóját és megszentelőjét, az egy szellemű, örök lényű és öröktől fogva való Atyát, ki a maga fiát öröktől fogva kibeszélhetlen módon szülte, s Ugyanezt a logos-t vagy az ő bölcseségét szeretetből e világra elküldötte, hogy vegyen testet az emberi nem megváltásáért magára, ezen ő szeretett fiában Atyánkká is lett. Hiszszük Istennek örök és egyszülött fiát is a mi Urunk Jézus Krisztust, ki az Atya lényéből minden időknek előtte született, az ő dicsősége, fényessége, lényegének kimetszett bélyege, Istennek formájában létező, az Atyával egyenlő, az égből leszállott, nem angyalokat, hanem az Ábrahám magvát vévén magára Idvezitőnkké lett. Ő igazi Immanuel, csodálatos kettős természetű gigas, Isten és ember, a személynek elválhatlan egységében, Isten örök fia istensége szerint, nem teremtett, nem lett, de született. Embernek vagy Dávidnak fia pedig, mint a ki annak idején a Szentlélektől fogantatott, szűztől született s mindkét természetében igazán Isten fia, mindörökké imádandó és magasztalandó. – És a vigasztaló Szentlelket, ki az Atyától és annak hasonlag örök fiától öröktől fogva származott és ugyan azon lényegü, hatalmu, bölcseségü és jóságu, a ki az Atyától és Fiutól küldetik, hogy a hivők sziveit megszentelje; kegyelem és könyörgésnek lelke, ki a mi örökségünknek záloga. S valljuk szivünkkel és szánkkal, hogy ezen igaz örök Isten, a ki lényegében egy és elkülönitett, hypostasisában avagy személyében három; amaz igaz véghetetlen Isten, Jehova Elohim Isten, a ki kinyilatkoztatta magát a teremtés és megtartás által, később az ő egyszülött és örök fiának váltsága által, a Szentlélek megszentelése által, mely az apostolokra és minden hivőkre kitöltetett, a kinek nevébe, vallásába és segitségül hivására kereszteltetünk meg, a kin kivül és a ki mellett nincs más Isten. Ezen egy és egyedül igaz Istenben hiszünk csupán és ugyanazt lélekben és igazságban imádjuk. Átkozottak azon Istenek, kik nem alkották az eget és földet. Ez a prófétai és apostoli hit, mely által valljuk, hogy az Atyák megigazultak, s hogy e nélkül senki sem üdvözülhet, mint az egész sz. irás világosan és kétségtelenül bizonyitja. Kárhoztatunk tehát minden ellenkező tanokat, melyek nem becsülik a próféták és apostolok ezen fundamentomát, vagy több Istent alkottak amaz egynél, ki magát kijelentette, vagy tagadják, hogy a lényeg egységében három hypostasis vagy az égben három bizonyságtevő személy van. Különösen pedig kárhoztatjuk a modern Arió-Sabellianusoknak és a többi rajongó bárminemű pogányoknak szörnyű káromlásait, kik tagadják, hogy az Atyaisten öröktől fogva való atyja a mi Urunknak a megváltó Jézus Krisztusnak, hanem szemtelenül s az irás ellenére azt hazudják, hogy az Isten volt egykor, mikor még nem volt atya, mely annyit tesz, mint azt terjeszteni, hogy Isten volt valamikor a maga bölcsesége nélkül, az ő λογος-a vagy igéje nélkül, a ki az Isten fia, a ki által lettenek az idők is. Azután kárhoztatjuk Isten örök tulajdon és egyszülött fiának az egész világ idvezítőjének ellenségeit is, akit ez ál-atyafiak is tagadni merészelnek, s ki felől azt hirdetik, hogy ő csak időszerinti fiu testére nézve, és kiről azt mondják, hogy Istenné lett ember, ki más örökbe fogadott fiakat az ajándékokkal mul felül, vagyis hogy ő Isten fia nem természeténél fogva, hanem csak a kegyelem gazdagságában való részesülés által, a szentirás teljes értelme ellen, mely vallja, hogy a Krisztus az élő vagy örök Istennek tulajdon és egyszülött fia, örök Isten, mindenek felett örökké imádandó, seregek Istene. Továbbá kárhoztatjuk a Szentlélek ellen való káromlásait azoknak, kik annak istenségét és valóban létező személyiségét nyilvánosan tagadni merészelik, hanem azt mondják, hogy az csak erő vagy indulat bennünk teremtményekben s nem kell hinnünk a Szentlélekben, sem pedig segitségül hivnunk azt. Holott a szentirás, mely is bizonyitja, hogy ő teremtő, a ki a maga isteni ajándékait az egyházzal, annak egyes tagjaival közli, a mint akarja, megszenteli és ujjászüli a hivőket és vezérel minden igazságra, – bizonyságot tesz az Atyának és Fiunak kegyelméről és akaratáról, nem csupán a nyilvános isteni szolgálatban, hanem magánlag is a hivők sziveiben. A kinek nevébe, vallásába és segitségül hivására is megkereszteltettünk, – a miket mind egy teremtménynek tulajdonitani a legnagyobb istenkáromlás, mely sem ezen, sem a jövendő életben meg nem bocsáttathatik.

Ez a mi egyházainknak egyszerű és katholikus vallástétele, melyben, hogy minket az örökkévaló Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja a maga Szentlelke által megtartani és a rajongó lelkek török káromlásaitól (1) megszabaditani méltóztassék, teljes szivvel kérjük. – Vége. (2)

(1) A török káromlások alatt az unitáriusok Krisztusról való hitét érti.

(2) E hitvallást Bod Péter legszebb hitvallásnak nevezte.

Forrás

A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET | Leporollak.hu