Méliusz Juhász Péter levele Szapolyai János Zsigmondnak

DEBRECENI ZSINAT,

1567-dik évben. 466-470. o. Debrecenben Nyomta Török Mihály MDLXVII. évben.

Melius Juhász Péter

(Horhi, 1532 – Debrecen, 1572. dec. 25.): egyházi író, hitvitázó. 1556-ban Wittenbergben tanult, 1558-tól debreceni prédikátor, 1561 végétől haláláig debreceni ref. püspök. Ő szervezte meg a mo.-i ref. egyházat, következetesen harcolt a reformáció radikálisabb irányzatai, különösen az antitrinitáriusok ellen.

Az Urnak II-ik János fenséges fejedelem Urunknak, Isten kegyelméből Magyar és Erdélyország stb. választott királyának, az igaz egyház táplálójának és pártfogójának, az Antikrisztus átkai és eretnekségei kárhoztatójának és kiirtójának, adjon az Atya-Isten és a Fiu-Isten, az Atyával egyenlő önálló Jehova kegyelmet, békét, gyarapitsa országának boldog előmenetelét. Ámen.

Komoly intése van a Szentléleknek a fejedelmekhez a II. zsoltár e szavaiban: „ti királyok legyetek eszesek, ti földnek birái tanuljatok; szolgáljatok a Jehovának félelemben és örüljetek néki rettegésben: Csókolgassátok e fiat, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek a ti utatokban, mert hamar fölgerjed az ő haragja, Boldogok, a kik bíznak ő benne: mert a Krisztus az Isten fia, igaz és áldott Isten, ki az Istennek formájában van, nem ragadományból, hanem természetesén egyenlő az atyával, királyok királya, uraknak ura, mindenek ő általa és benne lettenek; Isten fia, világ örököse, ki által minden lett; az Atya állományának jellege (bélyege), a ki hatalmának igéjével mindeneket vezérel és megtart. Az Atya a teljes ítéletet adta a Fiunak, azaz az egész világ kormányzását és uralmát. Jehova-Krisztus által, Isten jehovai és személyes bölcsesége által uralkodnak a királyok és szolgáltatnak igazságot azok tanácsosai.

Ha minden ő általa lett: az Atya a maga hatalmával e világ teremtése előtt a Krisztusban, mint Jehovában, az ő igéjében maradt és munkálkodott az ő örök gondviselése szerint mindazoknak elrendelésében és teljesitésében, a melyeket akart, s azt is elrendelte, hogy a császárok és királyok s fejedelmek az országokat meddig és hol, mennyiben és miként kormányozzák; a maga fiának minden teremtményt, királyokat és fejedelmeket alávetett, hogy szolgáljanak a Krisztusnak. Helyesen parancsolja azért, hogy a császárok, királyok s fejedelmek, birák és minden hatóságok legyenek bölcsek, tanuljanak, azaz vizsgálják az irásokat, hallgassák Isten igéjét, olvassák a sz. bibliát az Isten természetéről és akaratáról, az Isten igéjéből vegyenek tanuságot; s ugyanazon Isteni beszédből ismerjék és tanulják meg helyesen hivataluknak módját és határait s az Isten beszédétől egy hajszálnyira se távozzanak és az Isten ellen semmi gonoszt ne tegyenek; tanulják meg, miként védelmezzék a jókat és büntessék a gonoszokat. Ugyanezeknek parancsolja, hogy midőn megismerték Istent az ő természetében, igazságában s valóságos háromságában és akaratában (a melyet az ő fiában és igéjében kijelentett) szolgáljanak a Jehovának, azaz engedelmeskedjenek Istennek igaz hitben. Tegyenek itéletet, azaz itéljenek mindent igazán, jót és rosszat, és tegyenek igazságot, azaz büntessék a bűnöket, kövessék a jó cselekedeteket, és tegyék azokat; mutassák ki bűnbánatuknak és a bennök lakó Szentléleknek igaz gyümölcseit; éljenek és járjanak lélekben, mint az irás mondja: mert a CI-dik zsoltár, II. Sám, XXIII. v. a. II. és XII. zsoltár azt parancsolja, hogy a fejedelmi személyek igazak, szentek és feddhetetlenek legyenek. Ez igazaktól, a Krisztusban való hit által, a Krisztus igazságának betudása mellett kívánja a szent és igaz cselekedeteket: hogy a kegyeseket védelmezzék; a gonoszokat, bálványimádókat, eretnekeket, Istenkáromlókat, gyilkosokat, hitszegőket, szitkozódókat, hizelgőket, fajtalanokat és nős paráznákat, rablókat, ragadozókat, részegeseket, tolvajokat, s átalában mindazokat, kiket az Isten törvénye, mint bűnösöket halálra kárhoztat, töröljék el gyorsan az Isten országából s ne engedjék élni. – Midőn pedig mindezeket megtehetik, hogy igazságosok, bűnbánók, tudósok és az Urnak megismerői lehetnek és minden jó cselekedetet megcselekedhetnek; parancsolja, hogy a fiut csókolják, azaz a Jézus Krisztusban higyjenek, a Krisztus érdemét és jótéteményét igaz hittel magukra alkalmazzák és a közbenjáró kegyelméből és a Szentlélek jótéteménye segélyével magokévá tehessék; mint ahogy Dávid, Ezékiel, Józsafát, Józsiás az Isten fiát az Urban csókolták és hallgatván az Isten igéjét a próféták tanácsaival éltek, mindent, a melyeket tenniök kellett, az Isten szájából értettek, a mint a Dávid zsoltárai is mutatják: a kik ezeket nem cselekszik, azokról hirdeti, hogy azokat gyorsan el kell törleni és örökre megsemmisíteni.

Innen az Isteni iratokból kell minden fejedelmek felől ítéletet hoznunk, vajjon szolgálnak-e az Urnak félelemmel és rettegéssel, igaz hittel, engedelmességgel, az Isten igéje szerint, semmit nem cselekedve az Isten ellen; vagy pedig inkább szolgálnak az ördögnek; magokat hitvány gyümölcsü és gonosz cselekedeteket termő rossz fák gyanánt mutatván. Ez idő szerint kevesen tanulják, hallgatják Isten igéjét és csókolgatják az Isten fiát, a gonoszokat nem törlik el Isten országából. – Mi tehát dicsőitjük szentséges fölséged nagyságos szép atyjának, a tudós Szopoliai Szepesi Imrének és fölséged nagyatyjának, Szepesi Istvánnak; a Magyar-, Cseh-, Osztrák-, Horvát- és Dalmátország leghatalmasabb királya Mátyás kincstárnokának, és atyjának I. Jánosnak, Isten kegyelméből Magyar-, Cseh-, Horvát- és Dalmátország stb. választott királyának erényeit, hogy noha ők a pápista vakságban, tudatlanságban és sötétségben voltak, mégis békére igyekezők, a gonoszok kiirtói, a lázadók elnyomói valának; a mit a szentséges fölséged atyja, Isten kegyelméből Magyarország királya Szepesi János, akkor Erdélyország vajdája, a keresztesek szörnyű megveretésével meg is mutatott: midőn Magyarország főemberei és nemesei a parasztok rémítő és véres gyilkolásaitól megszabadittatva, magokat Istennek szent kötés és esküvel elkötelezték, hogy őt e jótéteményért Magyarország királyává fogják választani; mert Magyarország akkori királyának Ulászlónak segélye és védelmével e lázadástól és véres öldökléstől meg nem szabadittattak, hanem csak nagyságos Szepesi János tábornok-főkapitány és erdélyi vajda ur segélyével mentettek meg. (1) De hajh! sokak hálátlansága pártot ütött: elfeledve a sz. esküt, uj királyt hoztak be, a mivel egész Magyarország romlására alkalmat adtak. – Mert megszakasztván az országot s két királyt tevén Judeába, az egész Judaországának romlása és eltöröltetése következett. Ezek a rosszak a bűnöknek büntetései: mert nem csókolgatják a fiut, nem egyesek és nem békültek ki Istennel, nem tesznek itéletet és igazságot, nem törlik el a gonoszokat, a bálványokat, eretnekségeket.

Baál áldozó papjait nem száműzik; de mint Jeroboám, Akháb Izráel gonosz királyai eltávozva az Istentől, az együtt förtelmeskedöknek, kéjhölgyeknek, latroknak, azaz Baál áldozó papjainak, érsekeknek, püspököknek, kanonokoknak és apácáknak bordélyházakat épitettek, pártfogolják azokat és nem törlik el e kárhozatos rosszakat: a miért mind a maguk, mind a két ország veszedelmét és romlását megérdemlik. – Ezeket mondja az irás az istentelenekről és bálványozókról. Az igazakat pedig és kegyeseket, miként Dávidot, megáldja az ur: mert az ország minden pásztorai előtt tudva van, hogy szentséges felséged az Isten fiát csókolgatja, fegyelmét beveszi. Azért mi e vallástételünket szentséges fölségednek ajánlani elhatároztuk; mert Szervét, a ki az ur 1553-dik évében, Genfben, s Gentilis a ki az ur 1567-ik évében Bernben megégettetett, a Szabellius hittételeit fölelevenítették, a melylyel a mi országunk is megfertőztetett. – Midőn pedig a Szervét eretnekségének szerzői az igazság erejétől meggyőzetve, megváltoztatván s magok véleményét, helyreállott az egyesség, azt a vásárhelyi zsinatban csakhamar fölzavarták; azután nyilvános szónoklatok és vitákban, kivált a Tordára február 13-ra összehívott gyűlésnek rut fertőjében: a hol a valóságos háromságot, a Krisztusnak és Szentléleknek valóságos önálló, örök és jehovai Istenségét és természetét gonoszul eltagadták; a Logoszt (igét) és Szentlelket csupán az Isten némi erejének és az örök Logoszt az Isten fiát, nem az Atyától öröktől fogva származott Isten fiának, hanem csak attól testi tekintetben származottnak állították: noha a gyulafehérvári egyességben és vásárhelyi zsinatban és katekhizmusban ismét szentül állították, hogy a Krisztus Logosz, Isten fia, Jehova-Isten; s Szentlélek igaz Isten, Jehova, kinek az Atyával és Fiuval egyenlő saját létele van. – Mi is azért látván, hogy ezek a széltől ide s tova hajtott nádszálak, fövenyen építkező férfiak, a tudomány akármely szelétől ide-oda hajtatnak, állhatatlanok, a nyilvános és magok között való egyetértésről megfelejtkezők: tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy kiadjuk nyilvános vallástételünket s ezeknek polyváikat, az Isten igazság tüzével megemésztessük. Azért szentséges fölségednek ajánljuk e mi vallástételünket, melyet s legtudósabbak birálata és itélete alá vetünk, hogy e felől az Isten igéjéből hozzanak és tegyenek nyilvánosan itéletet.

Minthogy pedig ezek az antitrinitáriusok már többször legyőzettek, szemben aláirtak, azután pedig a magok hibáinak mocskába és szennyébe megmaradtak, s a Gyulafehérváron kezdett, Vásárhelyen pedig megerősitett egyességet, – mely Kolozsváron kátéban is kiadatott, és a mely kátéba foglalt tudomány, Váradon a Czeglédi György ur házában kevés kivétellel kijavittatott – megzavarták, egy vagy két megintés után, mint ragályos pestist és azok hamis tudományit és társaságát kerülni határoztuk; ha ugyan ezek eretneksége választott bírák elé terjesztetve, még keményebben el nem itéltetik és kimondott büntetések végre nem hajtatik, mint Gentilis Bernben most elitéltetett és megégettetett! Az Isten sz. fölségedet testben, lélekben soká tartsa meg, lelkével igazgassa, hogy az eretnekeket és állhatatlan gonoszokat szentséges fölséged az Isten országából kivethesse.

Debrecen, juni 28. 1567.

Fölségednek leghódolóbb alattvalója Horhi Méliusz vagy Juhász Péter a debreceni egyház lelki pásztora.

(1) Indokolása a Zápolya János királylyá választatásának.

Forrás

A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET | Leporollak.hu