A lutheránus úrvacsoratan 19 pontos cáfolata
XII. ENYEDI ORSZÁGOS ZSINAT, 1564-dik évben. 428-437. o.
Az előzmények itt olvashatók: Egyességi módozat (420), Az ágostai hitvallásuak felelete (427)
A viszontválasz kerül itt közlésre: Viszonválasz a feleletre (428)
Viszonválasz a feleletre, melyet a miéinkhez 12-dik áprilisben küldöttek.
A bölcsesség és béke lelkét óhajtjuk reátok tisztelendő férfiak és a Krisztusban szeretett atyánkfiai.
Mi ugyan a béke feltételeit hozzátok az üdves egyesség kegyes és valóban óhajtott szándékával és indulatával küldöttük meg és inkább kivántuk, hogy azokat a másoktól már régen előadott pontokban terjesszük előtökbe, minthogy magunk szerkesszünk valami ujat kiváltképen azon okon, hogy azok nem a mieink, kiknek becsületünk a mint jól tudjuk nálatok egészen alászállott. Hogy pedig ti minő indulattal fogadtátok e mi tettünket, az irásotok záradéka mutatja. (1) Minthogy azonban, ha rajtatok a szenvedély nem venne erőt, már eddig beláthattátok volna, hogy sem tollban, sem szavakban nem szükölködünk, e kellemetlenséget most is eltürjük. E közben pedig titeket sietve és komolyan figyelmeztetünk, hogy mi azoknak a számából vagyunk, a kik másokat, ha az Isten igéjéből jóra intenek, örömmel követünk; és noha módozatunkat mint a ti itéletetek szerint lopást és csalárdságot gáncsoljátok, mindazáltal mi ugy itéljük, hogy azt sok kegyes atyák példájával lehet menteni. Ennélfogva a ti dolgotok nem az volt, hogy honnan küldetett az iromány, de hogy mennyire egyezett az meg az Isten igéjével, minélfogva mi ismét meg fogjuk mutatni, hogy a békességnek vagyunk óhajtói. Azért is a ti irásotok minden fejezetére felelni fogunk; feleletünket pedig a szentirásnak és a szent atyáknak erősb bizonylataival fogjuk megerősiteni, hogy nyilván kitünjék, miszerint bennünk az egyességre törekvés lelke épen nem hiányzott.
Minthogy pedig a ti feleletek 19, azaz tizenkilenc fejezetből állott, azokra sorban igy felelünk meg.
I. Először. Mi amaz iratunkban az urvacsorának nemcsak hasznát avagy végokát, hanem a viszálkodásnak minden lényeges okait és fejezeteit befoglaltuk: a szólás előadás módjáról, a Krisztus testének evéséről, a test és vér jelenlétéről, a kegyesek és istentelenek evéséről értekeztünk, és mindent a szentirás szabványa szerint adtunk elő, csatolva tisztességes és törvényes birálatunkat, miképen kelljen azokat helyreigazitni, a kik az urvacsora felől vagy hiányosan vagy tulságosan értve hibáznak.
II. A mit pedig ti az urvacsorának, annak végcéljára és hasznára nézve tulajdonitatok, hogy azzal bizonyság tétetik a bűnök bocsánatjáról és azokról a jókról, melyek az evangyéliomokban előadatnak, mi is elfogadhatjuk és megerősitjük. És ebből azt következtetjük: hogy ha az urvacsorája bizonysága és jegye a jegyeztetett dolognak, akkor nem maga az, a miről bizonyságot tesz: mert helyesen mondják az atyák Jusztinus Martyr, Ágoston, Cyprián, Tertullián, Ambrus, Theodorét, hogy más a jegy és más az a mi bizonyittatik, jegyeztetik.
III. Harmadszor. A mit tanitatok, hogy a sákramentomok hit által használhatnak, bevesszük, megerősitjük, mert megvan irva, hogy az ige és sákramentomok, lélek és hit nélkül holt betü; és méltatlanul vagy hit nélkül venni annyi mint kárhozatot venni. De midőn azt mondjátok, hogy az irás szerint hit által használnak a sákramentomok, következik, hogy hit nélkül a sákramentom anyagát Krisztus testét és az uj szövetséget nem veszik, hanem veszik azt csak azok, a kik hittel járulnak, a mint János 6, továbbá Korinthusi első levél 11, irva van: a ki hiszen, az engemet eszik, a ki a Krisztusban marad, az a Krisztus testét eszi, a mint az atyák is a Kristussal mondják.
IV. Helyesen és kegyesen tagadjátok a Szentlélekkel a kenyérnek a Krisztus testévé való átlényegülést is, mert azt a szentirás bizonylatai megcáfolják. Máté 26, Márk 14, Luk. 22, I. Kor. 12. – Mert a mit a Krisztus a maga testének és vérének nevezett mindjárt ugyanazon végrehajtásában és szavaiban a vacsorának megkülönbözteti a jegy anyagát a jegyeztetett dologtól, ezt mondván: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Az apostol pedig ugyanezt igy tette ki I. Kor. 11. valahányszor e kenyeret eénditek az ur halálát hirdessétek; és a mit a Krisztus vérnek nevezett a következő szavaiban mindjárt a szőlőtőke levének nevezi: azaz bornak, hogy megmutassa, miként a kenyér a maga lényegében és anyagában marad állapotára, hasznára, szolgálatára és nevére nézve is mint Kryzosztom, Ambrus, Kelemen, Sándor, Jusztin Mártyr, Irenaeus, Theodorét, Cyprián, Origenes mondják, hogy a Kenyér a Krisztus testének nevével jegyeztetik meg, megmaradván annak lényege. Ebből világositsátok fel a pápistákat és a pápistákkal együtt azokat, a kik a tulzásban hibáznak, midőn azt mondják, hogy a kenyér lényegesen a Krisztus teste, azaz: a Krisztus testének lényegével, alakjával, természetével bir, a mi ugyan egy az átlényegüléssel; mert a viz lényegesen lett borrá, azaz átlényegült. I. Móz. 4. 5. a Mózes pálcája lényegesen lett kigyóvá, azaz az átlényegüléssel. – Helyesen tagadjátok a Krisztus testének a kenyérbe való helyi bezáratását is: Mert a Krisztus test szerint testben jelenlévén az apostolokkal az első vacsorán, sem a kenyérbe nem zárta be a maga testét, sem az apostoloknak nem adta, hogy testileg egyék, sem semmi módon nem lehető az, hogy az ő teste, mely az irások szerint az egekbe ment, lezárattassék egy darab kenyérbe és levonassék az égből. Ebből következtetjük, hogy gonoszul álmodozzák a pápisták és átlényegitők, hogy a Krisztus testét a kenyér szine alatt testi szájával különbség nélkül mindenki veszi; mert megvan irva Máté 24. 25. 26. Luk. 24. Csel. 1. 3. Kol. 3. hogy a Krisztus égbe ment teste ott marad mindenek megujulásáig, a mint minden görög és latin atyák is a szentirással szólnak. Szentül és igaz hit szerint tagadjátok a Krisztus testének mindenütt jelenlétét is, mert ha az megállapittatnék, az egész szentirás, mely a Krisztust az asszony magvának, a mi atyánknak, a mi atyánkfiának, hozzánk a bűn kivételével mindenben hasonló és igaz embernek állitja, megsemmisittetnék és az Eutikhes eretneksége nyilván megerősittetnék, és igy az üdvösségnek egész titka eltöröltetnék, a mely az Isten és emberek közt közbenjáró ember által végrehajtatott. A honnan helyesen következtetjük, hogy helytelenül és a szentirás tekintélye s igazsága ellen bolondoskodnak azok, a kik a Krisztus testét a végtelenbe kiterjesztik és azt költik, hogy az mindenütt minden helyeken testileg jelen van.
V. Szentül és helyesen irtok alá velünk, sőt a Szentlélekkel a szellemi (lelki) evésnek; mert Ján. 6. 14. 15. Eféz. 5. 1 Kor. 10. 12. ugy iratik le a mi lelki egyességünk, hogy valamint a főből a szellemi elevenség a tagokra lefoly és táplálja azokat, és valamint a szőlőtőke az ő elevenitő nedvét a venyigékkel közli, ugy a mi fejünkből a Krisztusból, azaz a Krisztus testéből mint örök forrásból az igéret szerint lefolynak reánk kegyesekre a hit és a Szentlélek munkálkodása által az ajándékok. Minthogy azért ez szellemi evése a Krisztus testének, mint Ján. 6. az idvezitő tanitja; balgatagul tévelyegnek az átlényegitő pápisták, a kik azt tanitják, hogy mi a kenyérben és látható jelekben hit nélkül is részesei leszünk a Krisztus testének; mert a Krisztus után helyesen tanitják azt minden igaz hitű atyák, hogy azok részesülnek a Krisztus testében és vérében, a kik a Krisztus testéből és csontjaiból valók. Eféz. 5. a kik a Krisztus teste, avagy a Krisztusban maradnak, mint Eféz. 4. Ján. 5. 6. 14. 15. mondatik. Midőn tehát a szentirással és velünk, sőt az atyákkal is, Jusztin, Kelemen, Alekszándrin, Ignác, Cyril, Ágoston és Cypriánnal azt tanitjátok, hogy Krisztus testének szellemi evése hit által lesz; a hit pedig miként az irással a boldog emlékü tisztelendő Melánchton Fülep ur, a római levél 3. és 4-ik részére tanitja, a viszonylagos igéretnek tétetik ellenébe: mondjuk és következtetjük, hogy akiknek nincsen igaz hitök, a Krisztus testét nem ehetik mint János 6. részében irva van, a test nem használ semmit, a lélek az, a mely megelevenit.
VI. Helyesen tesztek különbséget a Krisztus testének sákramentomi és lelki evése közt, mert ezt is Ján. 6. részében a Krisztus tanitja: az Atya az égből adja az igaz kenyeret; az atyák megették a mannát és meghaltak; aki eszi e kenyeret (az én testemet) él örökké. A puszta szertartási vagy lelki evésről mondja az apostol. 1 Kór. 11; a ki eszik méltatlanul kárhozatot eszik: mert valamint a test lélek nélkül élettelen hulla, ugy a sákramentomi jegyek az ő megelevenitő lelkök avagy a jegyeztetett dolog nélkül holt elemek. Mint Ágoston, IX. köt. Kol. 25. 26. Józs. 6. fej. a 35. 74. zsolt. harmadik könyv a keresztyén tudományról; továbbá Cyprián, Tertullián, Ambrus, Kryzosztom és a többi atyák az irással tanitják: a sákramentom anyaga senkinek nincsen veszedelmére, hanem mindenek életéért van. A ki pedig nem marad a Krisztusban, e nagy dolog jegyét (sacramentum) veszi a kárhozatra. És Judásról azt mondja Ágoston; Judás az Ur kenyerét, az apostolok az urat mint kenyeret ették.
VII. A melyek következnek közvetlenül átlagosan ellenkeznek azokkal, a melyeket eddig az irásból felállitottatok. Mert csak egy szótag sem található a szentiráshan, sem pedig az igaz hitű atyák irásában, hogy a Krisztus testét testi szájjal ennék. Mert maga a megváltó jelen lévén az első vacsorán, nem adta a maga testét testileg az apostoloknak. Sőt azokat a kapernaitákat, a kik azt vélték, hogy testi szájjal kell enni a Krisztus testét, kétféle erősséggel cáfolta meg. Először: hogy az ember fiának egészen emberi testben kell az égbe felmenni, mint Ágoston a Dardanushoz irt levél 23. 57. 59. és minden atyák tanitják. Tehát nem lehet az ő testét testi szájjal enni. Továbbá Lélek az, a mely megelevenit stb. Azért a Krisztus szavaiból következtetjük, hogy a kik a Krisztus testéről azt állitják, hogy azt testi szájjal eszik, a menybemenetelről való hitcikket lerontják a Krisztus testének ellenségei és az ő testének szellemét és az urvacsorát megsemmisitik.
VIII. Midőn a szentirás szerint tagadjátok, hogy a Krisztus teste bezároltathatnék, vagy mindenütt jelen volna, kegyesen tettétek; de itt elfeledve mindjárt a vallott igazságot, az ellenkezőt állapitjátok meg, mert meg vagyon irva Máté 24. 25. 26. Luk. 24. Csel. 1. 3; Kol. 3. Filipp 3. És minden hitformák! az apostoli, athanázé, niceai, végre minden atyák Ignáctól kezdve Vigiliusig többen mint 28-an nyilvánosan erősitik, hogy a Krisztus test szerint felment a menybe és ült az Isten jobbjára és onnan jövend el ugyanazon alakban, a melyben felment láthatóan mint Ágoston Dardánushoz 57. lev. más atyákkal együtt tanitja. Azért helytelenül rontjátok le az irás egyező értelme ellen a Krisztus testének valóságát, midőn azt állitjátok, hogy az urvacsorában testileg jelen van.
IX. Midőn ti azt mondjátok, hogy e szavakat: ez az én testem, Semmi más testről sem kell érteni, hanem csak a Krisztus valóságos lényeges testéről, mi is valljuk, hogy a kenyér természeti testnek van mondva, hanem az másnak a sákramentomokról való képletes szólás-módja szerint; mert valamint a Krisztus neveztetik kenyérnek és ételnek (nem lényegesen és átlényegités szerint, mintha magból készült kenyér volna), továbbá báránynak, sziklának, féregnek, szőlőtőnek, kapunak, ajtónak, t. i. képletesen, ugy az irással együtt minden atyák, Theofylaktust és Damascént kivéve, tanitják, hogy a Krisztus testének nevével a kenyér neveztetik. Mert az Ur is igy nevezi majd kenyérnek, a mit testnek mondott, hogy megmutassa, miként az urvacsora kenyerében kettőt kell tekintetbe venni: a kenyeret a maga lényegében és anyagában, s hogy az testnek neveztetik, névmásitási elnevezéssel. – Mint a 1. Móz. 6. Róm. 4. az ur a körülmetélkedést nevezi szövetségnek, majd hozzá teszi, hogy az a szövetség jegye a hit igazságának pecséte; és Péter is, ki a keresztséget megtartásnak nevezi, majd nevezi azt elmosó viznek, mely a bűnök elmosatását bizonyitja. 1. Pét. 3. Tit. 3. Eféz. 5.
X. Tiz. Ti a szent irás igazsága ellen tagadjátok, hogy a szent irás igéi, azaz e tételek ez az én testem, ez az én vérem névmásitás szerint vétetnek: mert midőn a jegyek és jegyeztetett dolgok nem épen azok, vagy nincsenek átlényegülve pápista módon, hanem megkülönböztetve, sőt a gonoszokban elválasztva is, mint Ágostonnak Judásról feljebb idézett mondásában látni: következik, hogy ezeket nem lehet egyszerü értelemben mondani. Mert más a jegyeknek lénye, más a jegyeztetett dolog; mint az Isten a 1. Móz. 17. Róm. 4. a körülmetélkedést névmásitással nevezi szövetségnek, majd a szövetség jegyének mondja igy Luk. is Pállal, Luk. 22. 1 Korint. 10. 11. Krisztusnak e szavait ez az én vérem névmásitással és tárgymásitással tették ki, igy: ez a pohár ujtestamentom az én véremben uj testamentommal, a mely vér, – eredménynyel azok helyett fejezték ki: igy minden igaz hitű atyák is képletesen magyarázzák az urvacsora igéit, kiváltképen pedig Ágoston, a ki gonoszságnak állitja, ha azok nem képletesen vétetnek.
XI. Mi a Krisztus testétől nem vonjuk el a lényeget, hanem tanitjuk azt a Krisztussal Ján. 6. Pállal 1. Kór. 10. t. i. a Szentlélek elevenitő hatását, s hogy a kenyér és bor az októl, a testtől és vértől nem választatik el csak megkülönböztetik, mint Máté 26. Luk. 22. 1. Kór. 11. Krisztus és az apostol megkülönbözteti, mondván: Ez az én vérem. E pohár ujtestamentom az én véremben.
XII. Ágoston Ján. 3. 6. 14. 16. C. 9. köt. Dardanushoz irott levél .57, nyilván tanitja, hogy a Krisztus mi tőlünk testére nézve távol van és az égnek bizonyos helyén tartózkodik, a valóságos testnek módja szerint. – Ugyanezt tanitja Máté 24. 20. Csel. 1. 3. az irás az atyákkal a mint már mondva volt. Tehát ezt Ágostonnak igaztalanul tulajdonitják, midőn ő is azt tanitja, hogy a Krisztus teste sákramentom szerint van jelen az jegyben; és a jelezés módjának titka szerint, a mint Tertullianus, Cyprián és más atyák erősitik.
XIII. Midőn tovább azt mondjátok, nem öntitek szét és végtelenül nem teresztitek szét a Krisztus testét, ismét ellentétbe bonyolitjátok magatokat és nyilatkozataikat összeütközésbe hozzátok. Mert mihelyt a Krisztus testének lényegét a földre helyezitek az emberi természet sajátságába ütköztek, a mely nem tűri meg, hogy egy test egyszersmind az égben és földön is legyen: annálfogva mihelyt e sziklácskába megütköztök, kitűnik, mily gyenge alapon állotok, mert ha nem véghetetlen a Krisztus teste (minthogy nem az) tehát nem is lehet lényegesen jelen a kenyérben és a kenyérrel.
XIV. Két különválasztott fajnak az egyesülését személyes egyesülésnek nevezi az irás.
XV. Egy személyben való összeköttetésnek mint a test és az ige a Krisztusban egy; de minthogy a test és vér a jegyekkel (symbolumokkal) nem egyesül egy személyben, helytelenül tanitjátok a jegynek és jegyeztetett dolognak óhajtott lényeges egyesülését. Először, mivel Luk. 22. 1 Kor. 11. a jegyeket és jegyeztetett dolgokat megkülönbözteti, mondván: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. – Valahányszor ejénditek e kenyeret, az urnak halálát hirdessétek. A hitetlenekben pedig rögtön megtörténik a jegy és jegyeztetett dolognak a különválása azok hitetlensége által; mert Judás (a mint feljebb mondva volt) az un kenyerét vette, de nem a kenyeret, mint urat (panem Dominum). – A hitetlenek kárhozatot vesznek, nem pedig testet, a melyben élet van. Ján. 6. Tehát nem hihető, hogy a kenyér és bor lényegesen egyesüljenek, mert két természetnek egyesülése egylényegü egyesülés. Ezzel a pápisták átlényegülése nyiltan megerősittetnék, a mit ti, csak a név változtatásával méltán tartoztok öszlényegülésnek nevezni.
XVI. A jegy és jegyeztetett dolog összeköttetését és egyesülését az irás szokása ellen nevezitek szeretet szimbolumának, mert nagy távolságban állanak egymástól a jegy és jegyeztetett dolog és sohasem nevezte az irás a sákramentom anyagát, a Krisztust és a Krisztus testét a testben szerzett jók jegyének, hanem inkább az üdvesség anyagának és okának. Róm. 3. Ján. 1. 5. Ezeknek a jótéteményeknek jelvényeit (symbola) nevezi sákramentomnak. Rom. 4.
XVII. Szájjal enni a Krisztus testét semmit sem különböz a kopernaumiak véleményétől. Mert ezek azt mondották, kicsoda hallgathatja őtet; mimódon adhatja az nékünk az ő testét, hogy együk? De ennek a véleménynek maga a Jézus ellene mond János 6. részében, mondván: hogy e beszédek lélek és élet; igy tanitanak minden atyák is, a kik nem azt parancsolják, hogy magunkat, hanem hogy sziveinket készitsük el az evésre. Cyprián is azt mondja az urvacsoráról: a Krisztusnak szájjal evett teste semmit sem használ.
XVIII. A Krisztus Ján. 6. részében az evés módját nyiltan igy irja le: az a ki eszi az én testemet, az a ki én bennem hiszen. Tehát nem is végére mehetetlen dolog ez és Pál a kenyeret a Krisztus teste közöltetésének nevezi. A lelki közöltetés pedig a hité, nem a testé, miként feljebb ti is bizonyitottátok.
XIX. Hamisan tulajdonitottátok az apostoloknak és igazhitű atyáknak azt az állitást, hogy a Krisztus testét a kegyesek és gonoszok testi szájokkal veszik, mert Ján. 6. meg van irva, a mi atyáink mannát ettek és nem a Krisztus testét és meghaltak. Az apostol is ugyanezt állitja a Krisztussal. 1 Kor. 11. A ki e kenyeret eszi méltatlanul, vétkezik az Ur teste ellen: más a mit eszik, más a mi ellen vétkezik. – A gonoszok kenyeret esznek, de méltatlanul, nem mintha elitélnék a Krisztus testét, hanem szentségtelenül és hasztalanul itélnek, midőn azt a világi étellel és gonosz babonával összezavarva vétkeznek az ur teste ellen, mert az apostol e két visszaélést feddi. Tehát ennélfogva Ágoston és minden atyák a szentirással egyetértőleg azt tanitják, hogy egyedül hitből, csupán a hivők eszik a Krisztus testét igéretileg. – Azt kell mondanunk: a jók veszik a Krisztus testét, a mely jelképeztetik, a rosszak a sákramentomot az ő kárhoztatásukra. Ágoston. Ján. 8. Trakt. 28. köt. 9. könyv 3. a keresztény tudományról a Gal. 3. 77[!].-re.
Ez a mi rövid válaszunk, melyből megérthetitek mi felett van köztünk viszálkodás, hanem most a ti kötelességetek lesz, hogy határozottan valami hosszabb késedelem nélkül feleljetek meg. – Vegyétek pedig azt akár honnan, a honnan akarjátok, akár Heszhusszból, akár Brencből, mi nem késlekedünk, csakhogy feleleteteket szentirási bizonylatokkal támogassátok. Mert eddig „ez az én testemen” kivül semmit fel nem hoztatok, a mely szavaknak magyarázatában sok szóval erősititek ugyan, hogy ti tagadjátok, azonban mégis valósággal védelmezitek a Krisztus testének mind összlényegülését, mind pedig mindenütt jelenlétét. Most azért, hogy annyi sok más után nyilt értekezésre jöjjetek is velünk szemben, tárgyaljatok a rend, igazság és vitatkozás módja követeli. [!]
Aláirva: Azon magyar és erdélyországi egyházak szeniorai és lelkészei, a kik azt állitják, hogy a Krisztus testét hittel és lelkileg lehet enni.
A nagy enyedi zsinat további folyamáról fentebb idézett forrásunk nem szól. Hermann azt mondja, hogy a vita nagy erővel és vetélkedéssel folyt. A Kálvin követők hivatkoztak Kálvinra, Bullingerre, Bézára és Martyr Péterre; az övéik ellenben erélyesen állitván, hogy a szentirástól eltérni semmi módon nem szabad, támaszkodtak szinte a tisztább nézetü hittudósok Luther, Hesshus, Schemnitz [!], Selneccer és a régi szentatyák irásaira; s ezeknek Melanchton Filep ur által hűségesen összegyüjtött itéleteit, más hittudósok másaival együtt, a melyek ugyanez időben a különböző akadémiákon kijöttek és az ellenség cselfogásai és lármái ellen elég erős fegyverül szolgáltak, rendre előszedték. Mig nem a vita közben hirül jő, hogy Molnár György a kolozsvári iskola igazgatója meghalt, ki felől Dávid Ferenc ezt felelte, hogy mint egy Herkulest vagy Gorgont minden ellenével szembe állithatja: mire a zwingliánusok megrendülvén, a sok lárma után győzelmi reményökben megcsalódva, mind magok haza indultak, mind a mieinknek szabadságukra hagyták a hazamenetelt. (2)
Tehát a fejedelem által sürgetett egyesség létre nem jöhetett. Dávid a Kálvin-követők szuperintendense maradt, a Luther-követők még azon évben megválasztották szupenintendensökké Hebler Mátyást. És junius 4–11-én a tordai országgyűlésen az 5-dik cikkben mind a két felekezetet illetőleg a következő törvény hozatott: „Azon oknál fogva, hogy a kolozsvári, azaz a magyar és a szebeni, azaz a szász eklézsiák szuperintendensei és papjai közt, a vallás és különösen az urvacsora kiszolgáltatása ügyében eddigelé különböző viták, vetélkedések, küzdelmek, és hitfelfogások voltak: az egyenetlenség megszüntetése, mind két rész lelkiismérete, megnyugtatása, s a honlakók békéje végett meghatároztatott, hogy jövőben mindkét félnek szabad legyen, akár a kolozsvári, akár a szebeni vallást és hitfelfogást követni, de ugy, hogy ha valamely királyi vagy mezőváros és falu papja a kolozsvári ekklézsia vallását és hitfelfogását prédikálni s a népet erőszakkal arra kényszenitení akarná, azt ne tehesse, de bárminő vallást akar követni valamely királyi vagy mezőváros és falu, olyan vallásu prédikátort tarthasson, az ellenkező vallásut pedig elmozdithassa. Ez tartassék meg a szebeni ekklézsiák kebelében is. A ki pedig a szebeni vagy kolozsvári ekklézsia hitfelfogásához akar csatlakozni vagy urvacsorát a szerint venni, a szebeni ekklézsia szuperintendeusi kerületében levő faluból urvacsora-vétel végett mehessen át a kolozsvári hitvalláshoz tartozó faluba, ellent nem állván senki akadályozása, neheztelése, bántalmazó gunyja, sőt nevetése se.”
(1) E záradék a következő volt:
Cum non sint vestro conscripta haec Morte, cavete,
Nesi forte suas, populus repeterit olim
Helvetius plumas, moveat Cornicula risum
Furtivis nudata coloribus.
(1) Protocoll. actorum synodal. Stat. Eccl. Saxon. in Transylv. 157. l.
Forrás
A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET | Leporollak.hu
