Az Egyházból való kitiltásról, annak hasznáról és céljáról

TARCALI ÉS TORDAI ZSINATOK. 1562. és 1563-dik években. AZ ANYA SZENT EGYHÁZRÓL.V. RÉSZ. 399-404. o.

XXVI. Art. Az Ecclésiai méltóság szerint való igazgatásuak arról a részéről melly a meg-jobbitásokat nézi.
XXVII. Art. Az Egyházból való ki-tiltásról, mi légyen az, és mi légyen annak igaz és törvény szerént való haszna.
XXVIII. Art. Mitsoda végei legyenek az Ecclésiából való ki-tiltásnak.

XXVI. Art. Az Ecclésiai méltóság szerint való igazgatásuak arról a részéről melly a meg-jobbitásokat nézi.

Az Ecclesiai meg-fenyitésekben itéllyük elsőben meg-tartásra szükségesnek lenni, miben külömbözzenek azok a polgári széken valo büntetésektől, külömböznek penig kivált-képpen, mivel hogysem tömlötzözéssel, sem pénz-béli birsággal, avagy valami testi büntetéssel nem élnek a presbyterek. Luc. 23. 25. Jan. 18. 10. Hanem egyedül tsak az Istennek egy igéjével feddik a bűnösöket, a végre penig, hogy őket a meg-térésre vezérellyék. Holott az Ecclésiának minden méltóság szerént való törvényes igaz-lelki-isméreteknek igazgatását és épülését egyenesen nézi. 1 Cor. 10. 4. 2 Cor. 13. 10.

Hogy penig az Apostolok néha testi büntetéssel éltek kiváltképpen és rend kivül való volt. Mivel hogy szükség volt, hogy ők ez hatalommal azomban fel-fegyverkeznének, ugymint midőn még a Magistratus hitetlen volna.

Másodszor, Azokat az Ecclésiai ügyeket, azaz, kiknek el-igazitása a presbyteriumra tartozik, három nemekben állatjuk. Mert traktáltatik avagy

Továbbá a tudományban lehet vétek, vagy tsak magából a tudatlanságból, avagy a melly tudatlanság gonossággal foglaltatik egyben.

Teremti penig a gonoszság az ő gyümölcseit az szerént a menynyire nevekedet, Gondot kell-is viselni arra a tudományra-is melly meg-szeplösittetik, hogy tsak magától a tudatlanságtól megkülömböztessék a meg-általkodottság. És a gonoszságnak nagy vólta-is jobban meg-értettethessék.

Mind ezekben penig ez módot kell meg-tartani, hogy a gyengéb orvosságoktól legyen a kezdés. Mert a tudatlanoknak lassan lassan kell tanittatni és a gonoszságnak meg-feddetni, mind külön való; mind ha kivántatik, közönséges intésekkel tudniillik a Presbytérium előtt, ugy hogy ha lehet meg-térjenek az emberek az ördögnek tőriből. Ha penig azok semmit nem használnak, akkor az utolsó orvossághoz kell nyulni, melyről majd szóllunk. 2 Cor. 3. 2. Róm. 14. 1. Eph. 4. 1. Tsel. 7. 51. És 13. 9. 10. És 8. 19. 20. 1 Cor. 5. 12. Gal. 3. 1. 1 Tim. 2. 24. 25. 26.

A mi penig nézi az erkölcsöknek meg-feddését, meg-kell különböztetni azokat a mondásokat, avagy tselekedeteket, kikkel tsak bizonyos emberek sértettek-meg, és a kiknek nem közönséges [nyilvános] botránkoztatások, és azokat a mellyek közönségessek, vagy maga természetiben, vagy a közönséges botránkozásért.

Azon kivül a ki vétekre gyakran viszszament vétkessebb annál a ki tsak egyszer emberi gyarlóságból eset-el, és továbbá keményebben kel azzal mint ezzel bánni.

A külön való-vétkekben penig mit kellessék tselekedni, nyilván és világossan ki-adattatot a Christus Jésustól. Matt. 18. 15. 16. 17.

Közönségessen azért, azaz, közönséges botránkozással vétkezőket, parancsollja az szent Pál, hogy mindenek előtt feddettessenek meg, és maga példájával a tudományt a szent Péter meg-feddésében meg-erőssitette 1. Tim. 5. 20. Gal. 2. 11. 14.

Hogyha azok a feddések elegek lejéndenek, meg kell bizonyára szünni és Istennek hálákat kell adni, bizonyságok lévén az Angyalok az Égben. Luc. 15. 7. 10. Ha penig nem, lassan lassan az utolsó orvosságra kell jöni, ugy mind az által, hogy mindenek az Urnak félelmében legyenek és épületre vitettessenek. Mat. 18. 17. 1 Cor. 5. 12. 3 És több 1 Tim. 6. 3. 4. 5. 2 Tim. 4. 14. 15 Tit. 3.10 2 Thess. 3. 24. 2 Jan. 10.

A mi penig illeti azokat a mondásokat és tselekedeteket, kik a közönséges személlyekre tartoznak s még penig az ő hivatallyok rendinek meg-motskoltatására vannak régi Regulák, kik ezekről a dolgokról elég jól irattattanak, kikből eléggé megérthetni minemü buzgó indulatjok volt a régi Atyáknak, hogy mindenek az Urnak házában törvényessen és rend-szerént legyenek.

Annak okáért nem tiltjuk, hogy ha helyben állattatnának az Ecclésiának romlási, mindazok szorgalmatossan meg-hányattassanak és meg-tiltassék kivált-képpen azoknak rendetlensége a kiknek mások előtt kellett volna tündökleni, és erős zabola vettessék szájokban, illyen móddal mind-az által hogy meg-láttassék mi eggyezzen az Isten igéjével, és mi használlyon, hogy midőn az Epicurismust, el-akarjuk távoztatni, Pharisaismusban, avagy Baráti [szerzetesi] szokásban ne essünk.

XXVII. Art. Az Egyházból való ki-tiltásról, mi légyen az, és mi légyen annak igaz és törvény szerént való haszna.

Az Ecclesiai meg-jobbitásnak két gráditsi vannak, kik között első a bűnnek nagy voltához és a bűnösnek épitéséhez alkalmaztatot Intés. Azt, mikor kivántatik, követi az Ecclesiai gyülekezetből való ki-tiltás, kiben ezeket kiváltképpen meg-tartandóknak lenni állatjuk. Mindeneknek előtte arra-kell vigyázni, mit jegyezzen az Ecclesiából való kitiltásnak nevezeti; tudni-illik az Egyházi tanátsnak sententiáját, melly a dolognak törvény szerént elől-járó jól-végére menésből mondatik-ki az Isten nevében, az ő igéjéből, kivel ki-nyilatkoztatik, hogy valaki az szenteknek eggyességéből, avagy az Istennek Anyaszent-egyházából igazán ki-rekesztetnek lenni, és ennek felette az Sátánnak adattatotnak, mivel hogy az Ecclésia kivül nintsen idvesség, kiválasztván mind az által ezt: Ha meg nem tér I Cor. 5. 1. s töb.

Másodszor azt-is tudni kel hogy ez hatalom nem emberi rendelésen fundáltatik, hanem az Istennek nyilván való beszédén, mert ez része a kóltsok törvént szolgáltató hatalmának, kik az Apostoloknak, és az Apostolok személyében minden igaz Egyházi tanátsoknak adassanak mellyet maga szent Pál Corinthusban s egyébüt-is gyakorlot. Matt. 18. 17. 18. 1 Cor. 5. 5.

Ebből penig két dolgok lésznek: Első ez, hogy ez a sententia, melly igy mondatik-ki e földön, helyén-hagyatik az egekben is.

Második ez, hogy semmiképpen nem kell nekünk azokat meghalgatnunk kik azt disputállyák, ha szükségess-é hogy ismét bé-vétessék a törvén-szerént-való ki-tiltás avagy nem?

Továbbá ha az Ecclésiának hatalma vagyon a gyülekezetből való ki-vetésre, következik hogy neki hatalma-is légyen a bűnösöknek ismét bé-vételére, a kiknek meg-térések eléggé nyilván való lejend, és a kik ha közönséges a botránkoztatás, és hogy mindenektől el-távoztassanak, nyilván is ki-hirdettetet volt az ő ki-tiltatások, és közönséges helyen a mint illet meg-békéllettek az Ecclésiával. 2. Cor. 2. 6. 7. 1 Tim. 6. 5. 1 Cor. 5. 11. 2 Thess. 3. 14. Tit. 3. 10. 2 Jan. v. 10. Matt. 16. 17.

És külömb külömb félék-is a ki-futásnak graditsi, nem tsak a bűnöknek ő magok között, hanem ugyan azon egy véteknek környülálló dolgaiért a kikért lészen hogy némellyek tsak annyiban rekesztessenek ki a közönséges gyülekezetből, mennyiben ideig meg-tiltatnak az Urvatsorájával való éléstől.

Kel penig nekünk szorgalmatos gondot arra viselnünk, nem hogy tsak a botránkozások hagyattassanak el, hanem hogy a sebeket is inkáb a mi keménységünkel ki ne sebesitsük inkáb, mint meggyógyitsuk, 2. Cor. 2. 6. 7. kiváltképpen holot bizonyos dolog, hogy ezek ugy adatnak mint orvosságok, kikkel az emberek meg-gyógyittassanak, penig ugy mint tüzes béllyegző vasak, kivel egyszers-mind el-vágattassanak.

Harmadszor, meg-kell tartani, hogy ez hatalom semmi bizonyos embernek nem tulajdonittatik (hanem ha [kivéve ha] az Urnak teccik rend-kivül tselekedni) hanem az egész Egyházi tanátsnak gyülekezetinek. Mert az épp iteletü embereknél nyilván vagyon, hogy a Christus erről beszélvén (melly elég világos hogy az Isráeliták Ecclesiájából származot mi közinkbe) az Ecclésiának nevén Synedriumot avagy Presbyteriumot, az Egyházi tanátsnak gyülekezetit értette, (jedzette) Matth. 18. 17. 1 Cor. 5. 4.

Továbbá az a hatalom az hamis és hittül szakat Ecclésiának, minémő a Római, avagy a Pápájé, nem engedtetet, hanem az Egyházi tanátsnak melly igazán és törvény szerént választatot. Honnan következik hogy a Római Antichristusnak és hamis tanitóknak ki-tiltások törvény szerént semmire valók. Negyedszer azt-is igen meg-kell gondolni, hogy még az igaz és törvény szerént való Egyházi tanátsnak sem szabad legyen maga teccéséből mingyárt ez lelki fegyverhez nyulni, hanem ez a hatalom, egészszen bizonyos végekkel határoztatot-meg, ugy hogy igaz itéletből és igaz okokból, az Istennek előnkben irattatot beszédéből: az Istennek félelmében szeretettel gyakoroltassék. Mert a mi hamissan lészen az földön, nem hagyattathatik az helyén az egekben. Minek okáért a Christus-is és az Apostolok, az irás-tudóktól és Phariseusoktól ellenek mondot minden ki-tiltásokat méltán meg-vetettek, noha ők a Móses székiben ülnének. Jan. 16. 1. 2. és 9. 22.

Igy Ireneus-is Lugdunomi Püspök Christus születése után 198 esztendőben keménnyen és erőssen meg-vetette, a nap-keleti Ecclesiák ellen való kitiltást, kit ellenek mondot volt Victor a Római Püspök.

Elég nyilván-is vagyon hogy ez okáért hat holnapokig tartó vármegyék-béli gyűlések hirdettettenek, hogy meg-halgattatnának azoknak panaszi, kik efféle Ecclésiai dologban az Egyházi tanátsoktól rajtok tött boszszuságot bizonyitanák-meg. Mert a püspököknek kellet egymást segiteni, minden betsület kivánásnak avagy kegyetlenkedésnek szine [látszata] nélkül. A Métrópólitanusoknak-is vóltanak bizonyos határi, nem is volt szabad azoknak semmit tselekedni, hanem az ő gyülekezeteknek sententiája (kimondot értelme) szerént, mind addig mig-lassan lassan bizonyos Pátriárchák, s kiváltképpen a Római, midőn a töb Püspökök akarának, avagy ezzel öszve esküdvén mindeneket magokhoz nem vonának.

XXVIII. Art. Mitsoda végei legyenek az Ecclésiából való ki-tiltásnak.

Végezetre az Isten igéjéből meg-kell jegyezni azokat a végeket kikért a kitiltás szereztetet. 1. Elsőben tudni-illik, hogy az Ecciésia tiszta legyen, és kivált-képpen a mennyire lehet a Sacramentomok meg-ne motskoltassanak, se penig gonosz hire ne légyen, mint ha minden gonoszoknak oltalmazója és segitője volna. Matt. 7. 16. Tsel. 8.37. 1 Cor. 5. 1.2.

2. Továbbá hogy a kik el-tévelyedtenek, akar tsak valami szégyentől meg-győzettetvén a jó utra térittessenek, és hogy egyebek féllyenek. 1 Cor. 5. 6. 7. 1 Tim. 1. 20. 2 Thess. 3. 14. 1 Tim. 5. 20.

3. Végezetre hogy a rühes juhok az ő fekélyekkel a többit-is meg ne vesztegessék. 2 Cor. 5. 5. Ez végeket ha ki magának fel-teszi, könnyen meg-érti minémü keménység kivántassék ide, és mi módon kellessék mind az közönséges mind penig a magánossan való éppétésre azt alkalmaztatni.

Forrás

A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET