Egy református pszichológia kialakítása (2) | Mark Hoeksema
7/1/1975 – The Development of a Reformed Psychology (2) – Hoeksema, Mark | The Standard Bearer
De mi is az a pszichológia, amiről itt beszélünk? Hogyan kell elképzelnünk azt a pszichológiát, amelyet mi ilyen szükségesnek tartunk?
(A cikksorozat első része itt található)
Először is, nem csupán keresztyén pszichológiaként kell felfognunk, hanem kifejezetten református pszichológiaként. Hadd magyarázzam el, hogy miért. Léteznek úgynevezett keresztyén pszichológiai irányzatok – talán ismersz is néhányat közülük. Az egyik legismertebb talán Clyde M. Narramore pszichológiája, aki Kaliforniából sugároz rádióműsort. Egy másik Jay Adamsé, aki Philadelphiában, Pennsylvaniában működtet egy tanácsadó központot, és több könyvet is írt a keresztyén pszichológia témájában. Egy harmadik példa az a fajta pszichológia, amelyet korábban a Pine Rest Christian Hospital nevű intézményben alkalmaztak a Michigan állambéli Grand Rapids városában. De még számos egyéb irányzat létezik. Ezek mind keresztyén pszichológiai irányzatok, de különféle okok miatt, valamennyien hiányosak. Néhány ezek közül elválasztják a pszichológiai munkát az egyháztól, különösen a lelkészi hivataltól – ez például Jay Adams munkájának is az egyik kritikája. Sok keresztyén pszichológiai irányzat – sőt, úgy gondolom, hogy kivétel nélkül mindegyikre igaz – nem hangsúlyozza megfelelően a református szövetség-felfogást; sok esetben nem megfelelően értelmezik a bűn és a kegyelem tanait; nem rendelkeznek református, antitézisen alapuló világ- és életszemlélettel; és túl nagy mértékben befolyásolják őket a világi pszichológia elméletei. Ezért nem beszélhetünk csak egyszerűen „keresztyén pszichológiáról” – ez nem elég. Református pszichológiáról kell beszélnünk. Egy általános keresztyén pszichológia olyan, mint ama széles sátor, amely alatt számtalan téveszme is helyet kap. De amikor református, és különösen protestáns református pszichológiáról beszélünk, akkor valami egészen másról beszélünk. Egy olyan pszichológiáról beszélünk, amely összhangban áll református Szentírás-értelmezésünkkel és református hitvallásainkkal; amely az atyáink hitének folyamatos fejlődésében gyökerezik, visszanyúlva Kálvinig, sőt, még azon is túl. De mi az, ami különösen jellemzi azt a református pszichológiát, amire szükségünk van?
Először is egy református pszichológiai irányzatnak elsősorban Isten-központúnak kell lennie. Elsőre talán ellentmondásosnak tűnik, hiszen a pszichológia az ember természetével és létezésével foglalkozik. Nem az Istenről szóló tant, nem Isten tulajdonságait tanulmányozzuk; nem az a kérdés, hogy kicsoda Isten, vagy hogy milyen Isten – hiszen ezek nem pszichológiai témák. Ezért elsőre furcsán hangozhat, hogy embertanulmányunk Isten-központú kell, hogy legyen. Mégis, a református pszichológia természetéből fakadóan teocentrikus. A pszichológiának Isten-központúnak kell lennie abban az értelemben, hogy szentírási alappal kell bírjon. A Szentírás ugyanis Isten azon beszéde, amely által Isten az ihletett írókon keresztül nyilatkoztatta ki akaratát népének. Ez a kijelentés Isten akaratát minden dologra nézve feltárja számunkra, beleértve az ember valódi természetét és lényegét is. Ezért amikor valóban szentírási alapokon állunk, akkor valóban Isten-központúak is vagyunk. Ebben az értelemben meghajlunk az Írás előtt, elfogadva Isten kijelentését arról, hogy micsoda az ember, milyen kapcsolatban áll Istennel, és mi az ember rendeltetése. Ha valaki megkérdezi tőlem: „Mi az ember? Hogyan ismerhetem meg az ember valódi természetét?” A válaszom az: „Fordulj a Szentíráshoz.” Ott találod meg az igazságot. Isten Igéje mondja el neked, hogy ki vagy, hogy mivé kell válnod, és hogy mit kell tudnod az örök üdvösségedről és földi életedről. Még azok az empirikus tények is, amelyeket a tudományos világ tár fel, is csak Isten kijelentésének fényében értelmezhetők, és soha nem attól függetlenül.
Másodszor, egy református pszichológiának szövetségi pszichológiának kell lennie. Ez azt is jelenti, hogy helyesen kell értenünk az ember természetét. Az emberről beszélnünk kell teremtettsége, bűnbeesése, bűne, átka és annak következményeinek a fényében. Az összes lelki és pszichológiai probléma visszavezethető arra az eredendő bűnre, amelyet az első emberpár bukása okozott. Az emberről úgy is kell beszélnünk, mint Isten népének azon tagjáról, aki Krisztus által áll barátsági-szövetségi kapcsolatban Istennel. Ezt itt nem tudjuk részletesen kifejteni, de minden dolgot – beleértve a pszichológiát is – szövetségi keretben kell értelmeznünk. Ez azt is jelenti, hogy a keresztyén ember azon Krisztusban áll, aki a szövetségnek a feje. Krisztus váltott meg minket a bűntől és az átoktól. Krisztus hív minket arra, hogy az Ő Lelke által megszentelt életet éljünk. Krisztus az, aki által egyedül helyreállhatunk Istennel való kapcsolatunkban. És ez a lényeg, nem igaz? A bűn és a kegyelem kérdései? Minden gondolkodásunknak ebben a keretben kell mozognia, kivétel nélkül. Nem fogadhatunk el semmiféle modern pszichológiai elméletet az ún. elakadt fejlődésről, de más humanista spekulációkat sem – mindezek ostobaságok. Nekünk a bűnről kell beszélnünk – arról a kemény valóságról, hogy a bűn milyen romboló hatással van az életünkre. Nem beszélhetünk lelki vagy mentális problémákról, nem beszélhetünk pszichológiai kérdésekről, anélkül, hogy a bűn kategóriájában értelmeznénk azokat. Hadd fogalmazzak nyersen: ha lelki-mentális-pszichológiai problémád van, annak egyetlen dolog az oka: a bűn. Lehet, hogy egy konkrét bűn, lehet, hogy nem. Lehet, hogy bűnök sorozata, de a probléma mindig a bűn. És erre egyetlen orvosság létezik: Jézus Krisztusnak a vére. A világ összes pszichológusa sem tud segíteni rajtad, hanem csak Isten kegyelme. Ezért egy református pszichológiának nemcsak Isten-központúnak, hanem szövetségi értelemben Krisztus-központúnak is kell lennie.
Harmadszor, egy református pszichológiának szükségszerűen az egyházi hivatalok rendjében kell értelmeződnie. Krisztus, az Ő népének Megváltója, az egyházon keresztül szól népéhez. Ő ennek az egyháznak a Feje, aki Igéje és Lelke által uralkodik benne. Egész életünknek szükségszerűen az egyház köré kell összpontosulnia, mert az egyház keretei között nyilatkoztatja ki magát Isten a szövetség vonalában. Az egyház nélkülözhetetlen, mert a szentek közössége, a hívők testülete, akik Krisztusban egyesülnek, mint szövetségi Fejükben, és akikhez Krisztus, mint az Ő testének tagjaihoz szól. Konkrétabban fogalmazva, a pszichológiáról az egyházi hivatalok – különösen a lelkészi hivatal – szempontjából kell beszélnünk. A lelkész Krisztus követe a világban; ő Krisztus képviselője Isten népe számára az egyház keretei között. Ezért a lelkész felelőssége, hogy gondoskodjon a nyáj lelki életéről. János apostol idézi magát Krisztust, amikor a 10. fejezetben arról a Jó Pásztorról ír, aki ismeri a juhait és gondot visel róluk. A Szentírás és a református hitvallások igazsága az, hogy Isten Igéjének szolgája hivatalosan Krisztust képviseli, aki az Ő juhainak Pásztora. Kötelessége és felelőssége gondoskodni népe lelki szükségleteiről, különösen azért, mert ő hirdeti a bűn és kegyelem létfontosságú igazságait. Az a Krisztus, aki megszabadítja népét bűneitől és az élet minden problémájától, a lelkipásztor által szól hozzájuk. Olvasd el a Róma 10-et. Olvasd el a Zsidók 13:17-et, ahol Isten népe ezt a figyelmeztetést kapja: „Engedjetek a ti előttetek járóknak és hallgassátok azokat: mert vigyáznak ők a ti lelkeitekért úgymint számadók, hogy örömmel míveljék azt, és nem bánattal: mert az néktek nem használ.” Ezért a nyáj lelki és pszichológiai gondozása elsősorban a lelkipásztor feladata az igehirdetés által. Ez az elsődleges, mert az igehirdetésen keresztül szól Krisztus népéhez a bűnből és annak következményeiből való megváltásról. Az igehirdetés a leghatékonyabb pszichológia, ami csak létezhet, mert az igehirdetés – akár tanít, akár figyelmeztet, akár irányít, akár vezet, akár vigasztal – Isten népe életének a szükségleteire válaszol, méghozzá rendkívül gyakorlati módon. Ezt ti magatok is ismeritek már tapasztalatból. A lelkésznek továbbá az a feladata, hogy népét tovább tanítsa a Szentírás igazságaira, hogy jobban megismerjék a bűn és kegyelem igazságait, ahogyan azok az életükre vonatkoznak. Ezen kívül még felelőssége az is, hogy a Szentírás fényében és annak alapján próbálja megoldani azokat a lelki-pszichológiai problémákat, amelyek elé kerülnek, mert – és ezt ismét hangsúlyozom – a lelkészi hivatalon keresztül Krisztus szól népéhez minden dologról, így a lelki-mentális-pszichológiai problémákról és azoknak megoldásairól is. Ez tehát a mi kiindulópontunk. Bármit is mondunk még a református pszichológiáról – és sok mindent mondhatunk és kell is mondanunk –, itt kell kezdenünk. Ha ezen az úton indulunk el, akkor a helyes irányba haladunk. Akkor nem tévedhetünk el.
Egy református pszichológiának az elérése
És ekkor valóban úton vagyunk egy református pszichológiának az eléréséhez. De hogyan jutunk el oda?
Először is, ami a vezetőinket illeti, az ő felelősségük a református pszichológia elméletének és gyakorlatának a kifejlesztése. Ez megtörtént a múltban, és jelenleg is folyamatban van. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ez az egész pszichológia-kérdés egy új keletű dolog; vannak, akik szeretnék, ha ezt gondolnánk, de ez egyszerűen nem igaz. A múltban is sok munka folyt ezen a téren, csak akkor más néven illettük. Világnézetnek és életfelfogásnak hívtuk. A fejlődés azonban tovább folytatódik. Ezt a munkát a teológián kell végezni, az evangélium szolgáinak, Isten nyája lelkipásztorainak képzése során. Ez történt a múltban, ez történik most, és ez fog történni a jövőben is. Vezetőink értik egy református pszichológiának a szükségességét. Sőt, ezt sokkal jobban értik, mint én. Azt is tudják, hogy Isten népe számára rendkívül nehéz ebben a bonyolult, modern korban élni. Tudják, hogy Isten népe életének problémáira válaszokra van szükség. Tudom, hogy tudják ezt, mert maguk mondták el nekem. Ugyanez igaz a lelkészeinkre is, akár a parókián vannak, akár a szószéken állnak. Egyértelmű, hogy lelkészeinknek további képzésre van szükségük ebben a pszichológiai kérdéskörben, és általában Isten népének gondozásában. Tanulniuk kell mindig, még idős korukban is, mert mindig van új ismeret, amit elsajátíthatnak. És a lelkipásztori szolgálatban gyakorlatba is kell ültetniük, amit megtanulnak.
De nem azért jöttetek el ma este, hogy azt hallgassátok, mit tettek eddig és mit kell még megtenniük vezetőinknek. Azért jöttetek, hogy azt halljátok, nektek mit kell megtennetek. És bár nem beszélhetünk erről részletesen, hadd fogalmazzak meg néhány alapvető irányelvet.
Először is, és mindenekelőtt, semmilyen körülmények között ne keressetek segítséget a világ területein. Ne tegyétek! Ha lelki problémáitok vannak, és a világhoz fordultok segítségért, akkor még nagyobb bajba sodorjátok magatokat, és az meg is fog történni. Ne felejtsétek el, hogy amikor beléptek a világi szférába, olyanok közé léptek, akik tagadják Istent és az Ő Igéjét, akik tagadják az Ő kinyilatkoztatását arról, hogy mi az ember és minek kell lennie. Soha ne felejtsétek el ezt! Ne dőljetek be az ő kegyes szavaiknak, mert azok nem igazak. Ismét felteszem a kérdést: hogyan tudna bárki olyan, aki nem ismeri el a bűnt és a kegyelmet, aki nem ismeri el Krisztust, mint a juhok Pásztorát, egy Isten gyermeke számára felmerülő problémát megoldani? Ez lehetetlen, mert ezek a problémák a bűn problémái.
De ez csupán a negatív oldala; ez mindaz, amiktől tartózkodnunk kell. Van azonban sok olyan dolog, amit meg lehet tennünk.
Először is, működjetek együtt azokkal, akik elhívást és képzést kaptak Isten népének lelkigondozására. Ez elsősorban az evangélium szolgáit, a lelkipásztorokat jelenti. Ők képzést kaptak Isten népének Szentírás szerinti lelkigondozására. Ők azok, akikhez segítségért kell fordulnotok. Ezzel kapcsolatban kérlek titeket – bár nem az én gyülekezetemben vagytok –, mint Isten népét: menjetek a lelkészetekhez, mielőtt túl késő lenne. Tudjátok, én még viszonylag fiatal vagyok; nincs ebben a kérdésben sok tapasztalatom, nem annyi, mint az előttem járó idősebbeknek. De van egy dolog, amit mindannyian egyöntetűen állítanak: „Amikor a gyülekezeti tagok hozzám fordulnak, már túl sokat tétováztak. Olyan mélyen belebonyolódtak a problémájukba, hogy már a hajamat tépem, hogy hogyan tudnék segíteni nekik kijutni belőle.” Ezt hallottam már számos lelkészünktől. Menjetek hát addig, amíg nem túl késő! Van annyi józan eszetek, hogy ezt megértsétek; nem kell ezt külön elmagyaráznom. Ne forduljatok minden apró-cseprő problémával a lelkipásztorhoz; ha nem tudjátok eldönteni, milyen színű cipőt vegyetek fel a szomszédba menéshez – nos, ez nem a lelkész dolga. Ezt ti tudjátok. De amikor bűnproblémátok van, amikor lelki-pszichológiai problémátok van, menjetek a lelkészhez. Menjetek hozzá, mint a juhok Pásztorának képviselőjéhez; sok kellemetlenségtől kímélitek meg magatokat és mindenki mást is, ha ezt megteszitek. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de tegyétek meg mindenképp; nem fogtok csalódni.
Másodszor, éljetek a Szentírás életelvei szerint. Azt mondjátok: „Könnyű azt mondani.” De ha egy pillanatra elgondolkodtok rajta, ez nem valami kegyes közhely vagy egy minden bajra gyógyírt kínáló recept. Mert amikor az egész életeteket, a pszichológia teljes vonatkozásában Isten Igéje fényében értékelitek, akkor megértitek ezt az igazságot; amikor Isten népeként az Ő Igéje szerint éltek, akkor a problémáitok könnyebben megoldódnak, vagy eleve fel sem merülnek. Amikor az Írások szerint éltek, akkor ismeritek önmagatokat; ismeritek a világ és az egyházban élő mások iránti viszonyotokat, és ismeritek a viszonyotokat Istenhez. Ha pedig e két nagy parancsolat szerint éltek, amelyeket Jézus a Máté 22-ben így fogalmazott meg: „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat: A második pedig hasonlatos ehez: Szeressed felebarátodat, mint te magadat. E két parancsolatoktól függ az egész törvény és a Próféták írások.” – nos, ez maga az élet. Ti azt mondjátok: „Ez túlságosan egyszerű.” Ó, nem, ez nem valami egyszerűsítés. Ez Isten Igéjének igazsága, és ez az egyetlen válasz, amely minden problémátokra megoldást jelent – Isten élete bennetek. Tanulmányozzátok hát ezt az Igét; olvassátok ezt az Igét; beszélgessetek erről az Igéről egymás között; beszéljétek meg a társaságaitokban; tanácsoljátok egymást az élet útjain. Ami a problémákat és megoldásokat illeti, igyekezzetek növekedni annak megértésében, hogy kik vagytok, és kikké kell lennetek a Szentírás szerint. Röviden: éljetek egy református pszichológia szerint.
Adja meg nekünk Isten ezt a kegyelmet, hogy amíg ezen református pszichológiának a területén tovább fejlődünk, mindezt az Ő Igéjével összhangban, az Ő tisztességére és dicsőségére tegyük.
Forrás
7/1/1975 – The Development of a Reformed Psychology (2) – Hoeksema, Mark | The Standard Bearer: https://sb.rfpa.org/the-development-of-a-reformed-psychology-continued/
