Az Isten kísértéséről | William Ames
William Ames (1576-1633) (Wilhelmus Amesius)
A magyar puritánok egyik nagyszerű hollandiai tanára és tekintélye
The Marrow of Sacred Divinity, 12. fejezet
Of Tempting God
London
1639
1. Isten kísértése különös módon ellenkezik az Ige hallgatásával és az imádsággal. „Ma ha az ő szavát hallándjátok. Meg ne keményítsétek szíveteket, mint a versengésnek helyén, a kísértetnek napján a pusztában. Mikor megkísértének engemet a ti atyáitok, megpróbálnak engemet: jóllehet látták volna az én cselekedetemet!” (Zsolt 95:7–9, KGRE). Mivel az Ige hallgatásában és a kegyes imádságban az Úr akaratának megfelelő közösségben vagyunk Vele, ha e közösséget akarata ellenére keressük, joggal mondható, hogy kísértjük Őt.
2. Isten kísértése annyit tesz, mint amikor valamelyik isteni tökéletességét törvénytelenül próbára tesszük. (Zsolt 95:9, KGRE)
3. E próba néha Isten hatalmára vonatkozik. „És megkísérték az erős Istent az ő szívekben, hogy kérnének eledelt az ő kívánságok szerint. És szólának Isten ellen s mondának: Avagy készíthet é az erős Isten asztalt e pusztában?” (Zsolt 78:18–19, KGRE). Ez akkor történik, midőn az emberek saját tetszésük szerint határoznak meg feltételeket, mondván: ha Isten ezt vagy azt megcselekszi, akkor elismerik mindenhatóságát, máskülönben nem. „És megtértek, és kisértették az erős Istent, és az Izráel Szentének bizonyos határt vetettek.” (Zsolt 78:41, KGRE)
4. Máskor Isten tudását teszik próbára, mikor az emberek titokban cselekszenek960, kételkedvén abban, vajon Isten látja-e azt vagy sem. „És azt mondják: nem látja az Úr és a Jákóbnak Istene nem tudja!” (Zsolt 94:7, KGRE)
5. Van, mikor Isten jelenlétét próbálják megkérdőjelezni. „és hogy az Urat kísértették volna, ezt mondván: Vagyon-é az Úr mi köztünk vagy nincsen.” (2Móz 17:7, KGRE)
6. Néha Isten gondviselését teszik próbára, mikor az emberek elhagyják az Úr által rendelt szokványos eszközöket, de mégis várják, hogy Isten kedvük szerint gondoskodjék róluk, noha erre ígéretet nem adott. (Mt 4:7, KGRE)961
7. Olykor Isten haragját, igazságát és bosszúját kísértik meg. „Avagy nem ingereljük-é haragra az Urat? avagy erősbek vagyunk-é ő nálánál?” (1Kor 10:22, KGRE) E kísértés jelen van minden zúgolódásban és perlekedésben, akár Istennel, akár az Ő küldötteivel szemben. „Se a Krisztust ne kísértsük,…. Se pedig ne zúgolódjatok, …” (1Kor 10:9–10, KGRE), ugyanis Massá és Méribá ugyanazon hely két külön elnevezése volt (2Móz 17:7, KGRE)
8. Isten kísértése néha kifejezett szándékból történik, mint például a törvénytelen sorsvetés alkalmával, vagy mikor olyat feltételezünk Istenről, amit Ő nem ígért meg.
9. Máskor rejtett és burkolt beleegyezés rejlik mögötte, amikor maga a cselekedet természete szerint arra irányul, hogy Istent próbára tegyék — még ha a cselekvő ezt nem is gondolja.
10. Ez kétféleképpen történhet: Először, mikor valaki valamit el akar érni, de az ahhoz szükséges eszközöket elutasítja. Természetes dolgokban ez olyanoknál fordul elő, akik egészséget kívánnak, de elvetik az orvosságot vagy az ételt. Lelki dolgokban pedig azoknál, akik kegyelmet és örök életet óhajtanak, de elhanyagolják Isten Igéjét, a szentségeket és az üdvösség eszközeit. Másodszor, mikor valaki szükségtelenül veszélynek teszi ki magát, ahonnan csak Isten csodája révén szabadulhatna ki — miként azok, akik hiú dicsőségvágyból megvetik a halált,962 vagy akik lelki értelemben szeretik a bűnre vivő alkalmakat és kísértéseket.963
11. E bűn gyakran kétkedésből vagy hitetlenségből fakad, mert aki Istent próbára teszi, az nem bízik eléggé az Ő kijelentett szavában, hanem új módot keres Isten akaratának megismerésére. Ezért ellenkezik az Ige hallgatásával, mely hit által kell, hogy befogadtassék.
12. Néha kétségbeesésből ered, mikor az emberek nem várják Isten ígéreteinek beteljesedését, és sietve maguk akarják meghatározni, mikor és miként teljesítse Isten azokat. Ez ellenkezik az Ige hallgatásával, mely a szívben Isten iránti reménységet táplál.
13. Előfordul, hogy alacsony értékelésből és Isten megvetéséből fakad, mikor valaki játékból vagy tréfából próbálja Istent arra kényszeríteni, hogy megnyilvánítsa magát. Ez is ellentétes az Ige hallgatásával, mely Isten szeretetére és tiszteletére tanít.
14. E bűn fakadhat kevélységből és gőgből is, midőn az ember nem akarja akaratát Isten akaratának alávetni, hanem inkább azt kívánja, hogy Isten akarata igazodjék az ő vágyaihoz.
15. Leggyakrabban azonban elbizakodottságból származik, mikor valaki bizonyos abban, hogy Isten ezt vagy azt megcselekszi, noha erre semmiféle ígéretet nem kapott, vagy legalábbis nem úgy és nem azokkal az eszközökkel, ahogyan ő elvárja. Ezért sokan minden Isten-kísértést az elbizakodottság bűnére vezetnek vissza. Az elbizakodottság, mint a kevélység gyümölcse, szemben áll az imádsággal is, melyben alázattal ajánljuk fel akaratunkat Istennek, hogy Ő azt tetszése szerint véghez vigye.
16. Mindazonáltal Isten kísértése mindig ellenkezik valamely vallásos cselekedettel, mellyel Isten akaratára bízzuk magunkat — mert amikor Istent kísértjük, azt azért tesszük, hogy mintegy saját akaratunk alá vessük Őt.
17. Isten különleges jelének kívánása, valamely különleges okból, sugallatra vagy ösztönzésből, szintén Isten kísértése. „És mikor hozzá mentek volna a Farizeusok és Sadduczeusok, kisértvén kérék őtet, hogy valami mennyei jelt mutatna nékik.” (Mt 16:1, KGRE)
18. Ámde a felkínált jel elutasítása is Isten kísértése vagy bosszantása. „Kérj jelt magadnak a te Uradtól Istenedtől… Akház azt mondaná: Nem kérek és nem kísértem az Urat!… az én Istenemet bosszantjátok?964” (Ézs 7:11–13, KGRE) Alázatosan kérni jelt Istentől valamely szükséges dolog felől — mely másként nem nyilvánvaló — olykor bűn nélkül is megtehető. „Monda pedig Ábrám: Uram Isten, miről tudhatom meg hogy a födet bírni fogom?” (1Móz 15:8, KGRE)
19. Az efféle kísértések közé tartozik az is, mikor titkolt bűnt kívánnak felderíteni forró vasnak, forró víznek próbája által, vagy ehhez hasonló módon. Mert ezekben Isten csodás hatalmának megnyilvánulását várják el rejtett igazságok feltárására. Ez azonban ok nélkül való eljárás, mivel léteznek törvényes eszközök is az emberi vétségek felkutatására, s ha ezek kudarcot vallanak, úgy a rejtett dolgok ismeretlenek maradhatnak anélkül, hogy ezért bárkit felelősség terhelne.
20. Hasonló természetűek még az egyének közötti párbajok vívása is,965 melyeket régen a hatóságok is engedélyeztek, s melyek ma is sajnálatos gyakorisággal fordulnak elő. Ezekben az igazság kérdésének eldöntését Isten különleges gondviselésére bízzák, abban bízva, hogy Ő igazságossága szerint ad sikert valamelyik félnek. Ámde ez is megalapozatlan eljárás, mivel hiányzik belőle a bizonyos és igazságos ok.
21. E próbatételeken túl van Isten kísértésének egy másik formája is, mikor valaki Isten segítségét azért kéri vagy várja, hogy valami súlyos gonoszságot hajtson végre.
22. Ezeket az eseteket is a próba szerinti kísértések közé lehet sorolni, mert bennük Isten akaratát teszik próbára. Ezek azonban abban különböznek más próbáktól, hogy az a fajta cselekedet, amelyre Isten akaratát vonatkoztatják, önmagában véve is törvénytelen. Ezáltal Isten dicsősége különösen is sérül, mivel a kísértéshez még egy szennyes istenkáromlás is társul.
23. Ámde Isten próbára tétele némelykor jó értelemben is veendő, sőt, maga Isten parancsolja: „Hozzátok bé az egész dézmát az én tárházamba… és próbáljatok meg ezen engem, ezt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 3:10, KGRE).
24. Ez a megengedett kísértés a hit cselekedete, amely Isten parancsainak engedelmes végrehajtására indít, s a megígért áldás és gyümölcs elnyerésének reményével társul.
25. Ez a törvényes módja Isten próbára tételének hathatósan elűzi az ördög kísértéseit. 966
26. Ezzel szemben a törvénytelen Isten-kísértés kiszolgáltat minket a gonosz kísértéseinek; s az ördög soha nem győzhet le minket, hacsak valamiképpen magunk is kísértésre nem ingereljük Istent.
William Ames
William Ames 1576-ban született Ipswich-ben. A cambridge-i egyetemen tanított. Nagy hatással volt rá a ramizmus, ellenezte Arisztotelész tanítását. Hazájából a puritánok üldöztetése miatt Hollandiába emigrált. 1622–1632 között a leideni és az utrechti egyetemen, majd 1633-ban Franeker egyetemén tanított. Franekerben megírta a Medulla Theologiaet, a kálvinista tanítás kézikönyvét tanítványainak; 1624–1625-ben jórészt magyar diákokkal készítette Bellarmin ellen írt cáfolatát. Amesius e célra nem véletlenül választotta az egyetem magyar hallgatóit, akiknek hazatértük után naponta szembe kellett nézniük az erősödő római katolikus ellenreformációval. Az 1630 után Franekerből és Angliából hazatért magyar diákok a ramista Amesius és mások hatására puritán elveket és presbiteriánizmust hirdettek.
Ames hatással volt Apáczai Csere János Magyar encyclopaediájának teológiai, etikai, politikai és jogi részeire.
Egyik művét, amely a kézművesmesterségeket ismerteti rendszerbe foglalva, hazánkban is kiadták: Guilelmi Amesii Magni theologi ac philosophi acutissimi technometria, Várad, 1653.
Telkibányai P. István fordításában jelent meg Angliai Puritanismus, Avagy Kiválképpen való Tudományok azoknak, kik Angliában a Puritánusok között (a mint közönségesen neveztetnek) legkeményebbeknek tartatnak című értekezése (Utrecht, 1654), válaszul Miskolczi Csulyak Gáspár puritánellenes doktori disszertációjára.
Lábjegyzetek
[←960]
Titokban; rejtve.
[←961]
Máté 4:7 „Monda néki Jézus: Ismét meg vagyon írva: Ne kísértsed a te Uradat Istenedet.” (KGRE)
[←962]
Vagyis mikor valaki megveti, semmibe veszi a halált, s ok nélkül kockáztatja életét, hogy dicsőséget szerezzen magának.
[←963]
Mint mikor valaki a szakadék szélén egyensúlyoz, hogy lássa, meddig közelíthet a bűnhöz anélkül, hogy beleesnék; vagy a bűn útján álldogál, gondolván, hogy elkerülheti annak csapdáit; vagy a bűnösök társaságában elvegyül, s azt hiszi, hogy nem süllyed el velük együtt. „Boldog ember az, a ki a hitetleneknek tanácsokon nem jár, és a bűnösöknek útjokon nem áll, és a csúfolóknak székekben nem ül” (Zsolt 1:1, KGRE)
[←964]
Ézsaiás 7:10-13 „Annakokáért szóla ismét az Úr Akháznak, mondván: Kérj jelt magadnak a te Uradtól Istenedtől, vagy a földön, vagy a magas mennyben akarod. És mikor Akház azt mondaná: Nem kérek és nem kísértem az Urat! Monda a Próféta: Halld meg Dávid háza: Avagy nem elégesztek-é meg azzal, hogy az embereknek bosszúságokra vagytok, hanem annakfelette az én Istenemet bosszantjátok?” (KGRE)
[←965]
Monomakhia — két egyén közötti párbaj vagy harc.
[←966]
Lukács 4:1–13 — Krisztus megkísértésének elbeszélése, melyben Ő megkülönbözteti a törvényes és a törvénytelen Isten-kísértés formáit.
Forrás
The Marrow of Sacred Divinity (eBook) by William Ames in epub, .mobi & .pdf formats – Monergism
William Ames – Wikipedia.hu
