Önkéntes szervezetek (1875. márc.)

Anonymus

Voluntary Associations (Önkéntes szervezetek)

[a THE REFORMATION ADVOCATE 1875. márciusi számából]

Törvényesek-e? és ha nem, miért nem? 1. Mert nem lettek megparancsolva. Továbbá minden erkölcsi vagy vallási célú önkéntes társulás megtiltatott, mert sem pozitív módon, sem hallgatólagosan nem lettek megparancsolva. 2. Törvénytelen jelleggel bírnak, mert emberi, és nem isteni intézményeket képeznek: mert alkotmányuk is ezzel megegyező. 3. Minden tisztségviselőjük emberi kinevezésből, és nem Jézus Krisztustól származik, és minden hatalmuk is az előbbitől, és nem az utóbbitól ered. 4. Tanítóik úgynevezett kötelességeit is emberi, és nem isteni bölcsesség írja elő. 5. Nem Istennek, hanem a világnak szellemiségét nyerték el, és nem Isten lelke az, amely élteti őket. Isten minden bizonnyal az ő lelkét adja minden általa kijelölt intézménynek és az ő tisztviselőinek, de nem az emberek általi „vak buzgalomból vagy jószándékuk bármilyen megnyilatkozásából” keletkezett intézményeknek vagy tisztviselőknek. 6. Egészen bizonyos, hogy az Ő lelkének kegyelmi ajándékait adja – szeretetet, örömöt, békességet stb. – a saját maga által kinevezett összes tisztviselőnek, egyházban és államban egyaránt; de nem az emberek által kinevezetteknek. 7. Krisztus a saját maga által kijelölt minden tisztviselőjének [azaz mind egyházi, mind állami dolgozóknak – ezen intézményeken kívüli egyesületek tehát nem Isten által kijelöltek] a Lélek ígéretét és a bizonyságtételnek erejét adta. „Hanem veszitek a Szent Léleknek erejét, minekutánna ejövénd ti reátok: és lésztek nékem tanuim Jérusálemben is, és egész Júdeában, Samariában, és a földnek mind végső határáig”, ApCsel 1,8. „És adom azt amaz én két tanúbizonyságimnak, [azaz a szentírási szolgálatra és a bírói tisztségre; vö. Zak 3&4, Józsué és Zerubbábel]”, Jel 11:3; de ezt a hatalmat nem adja az emberek által kinevezett tisztségviselőknek. Az önkéntes szervezetek a világ szellemiségével bírnak – a Jézus Krisztus bizonyságtételével szembeni ellenséges szellemiséget – az ő királyi koronájával és szövetségével szembenit. Az önkéntes szervezeteket alkotó romlott tömegek azért vetik meg Krisztust és az ő tiszta és szent vallását, az ő szövetségi és bizonyságtévő társaságát, és azért is vetik el Istennek a bűnösök megjobbítására és megmentésére irányuló tervét, mert erős szimpátiát éreznek a hamis tanítók, hamis próféták, hamis tanúk és az istentelen világ iránt, és az ő saját tervüket fogadták el. 8. Ez azért van, mert a romlott egyházak és az istentelen világ, önkéntes egyesületeket alkotva, a leghatározottabban ellenzik a keresztyén testvériségnek (vagy közösségnek) hűséges tanúságtévő lelkekkel való fenntartását, és soha nem fognak belenyugodni abba, hogy „úgy érezzenek és cselekedjenek, mintha azokhoz tartoznának”, és azért is, mert teljes szívükből képesek szövetséget kötni és egyetérteni is az ilyen emberekkel, hogy keresztény barátságot – vagy közösséget – ápolhassanak mindenféle felekezetű kegyessel, vagyis az úgynevezett kegyes pápistákkal, prelátusokkal, unitáriusokkal, univerzalistákkal – egyetlen felekezet sincs kizárva -, kegyes eretnekekkel, skizmatikusokkal, hitehagyókkal és szövetségszegőkkel, kegyes gyújtogatókkal, rosszindulatúakkal és mindazon gonoszokkal, akik a vallási megújulást akadályozzák – az egyházon kívül lévő istentelen erkölcsű bűnösökkel, és nem képeznek kivételt „sem a paráználkodók, sem a bálványimádók, sem a házasságrontók, sem az éktelen puhák, sem a kik férjfiakkal tisztátalankodnak, sem a lopók, sem a fösvények, sem a részegesek, sem a szidalmazók, sem a ragadozók”. Ezek a társulatok tehát a Krisztus és az ő ügye iránti ellenszenvből, valamint az istentelen világ és a világhoz igazodó úgynevezett egyházak iránti szeretetből származnak.

Ha ezekkel az istentelen szervezetekkel egyesülünk, akkor segíthetünk nekik, hogy a gonoszt munkálják, de nem a jót; és ők segíthetnek nekünk, hogy gonoszt cselekedjünk, vagy megakadályozhatnak minket a jó cselekvésében. Ezen testies szövetség által a szolgaság igájába annyira belegabalyodunk, hogy Krisztus már semmit sem használ nekünk: mert amikor velük együtt járunk, akkor test szerint járunk, és nem a lélek szerint; a világ betűinek régi értelmében szolgálunk, és nem a lélek új értelme szerint; a halálnak teremjük a gyümölcsöket, és nem Istennek; a bűn szolgái vagyunk, és nem az igazságé; törvény alattiak vagyunk, és nem kegyelemben lévők. Mert ha egyáltalán üdvösséggel bírunk is, akkor a szolgaságnak ezen igájától meg kell szabadulnunk; mert a szolgaság igáját viselve nem üdvözülhetünk. Nem, mert ha megtartatunk is, akkor Krisztus igáját viselve kell megtartatnunk – az ő szövetségéhez igazodva.

Ha a bűnnek szolgái együtt munkálkodnak az igazság szolgáival, akkor a bűnt kell szolgálniuk mindannyian, mert lehetetlen, hogy mindannyian az igazságot szolgálják. A gonosz fa ugyanis nem teremhet jó gyümölcsöt. Még ugyanezen elv alapján, amennyiben Isten gyermekei és az ördög gyermekei együtt szolgálnak, akkor mindnyájuknak az ördögöt kell szolgálniuk, mivel az egyik Istennel áll szövetségben, a másik pedig az ördöggel. „És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?”. Ugyanúgy beszélhetnénk akár kegyes vagy erkölcsös ördögökről, mint kegyes és erkölcsös hitetlenekről, mint ahogy kegyes és testies hívőkről is. „Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak;” – amit hitetlenek és a testnek élő testi keresztyének áldoznak – „ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei”. 1Kor 11:20; 5Móz 32:17; 2Krón. 11:15; Zsolt. 106:37.-A.

Forrás

Voluntary Associations. – covenanter.org.

[from THE REFORMATION ADVOCATE, March 1875]