A Második Helvét Hitvallás előszava az igaz hitnek egységéről

Vallástétel és egyszerű magyarázat az igaz hitről és a tiszta keresztyén vallás egyetemes tantételeiről, amelyet teljes egyetértésben adtak ki Krisztus Anyaszentegyházának azok a svájci lelkipásztorai, akik Zürichben, Bernben, Schaffhausenben, Sankt Gallenben, Churban és egész Graubündenben, valamint Mülhausenben, Bielben és a hozzájuk csatlakozott Genfben vannak. E könyvvel minden hívő előtt tanúságot akarnak tenni arról, hogy Krisztus igaz és ősi anyaszentegyházának egységében vannak, semmiféle új dolgot vagy tévtanítást nem terjesztenek, és ezért semmiféle szektához vagy eretnekséghez sincs közük. Ezt a vallástételt ezennel közzé teszik, hogy minden hívő embernek módjában álljon véleményt alkotni róla.

Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.

Róm 10,10

Előszó

Mi, e hitvallást aláíró svájci egyházak lelkészei, kegyelmet és békességet kívánunk az Atya Istentől, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Krisztus összes hívének, akik Németországban és más országokban élnek.

Az egyes országokban, nemzetek körében és városokban már ez idáig is sok és különféle hitvallást és hitmagyarázatot írtak, és mostanság is adnak ki ilyeneket; ez utóbbi időkben pedig – amikor oly szerencsétlenül elszaporodtak és mindenütt előtörnek a veszélyes eretnekségek – ezekkel tanítják és tanúsítják, hogy egyházaikban tiszta szívvel és őszintén gondolják, hiszik és tanítják a keresztyén hitnek és vallásunknak minden tantételét, egészében is, és részeiben is, és hogy az eretnekségekkel és szektákkal semmiféle közösségük nincs. Ezt már mi is megtettük korábban közzétett írásainkban. Minthogy azonban ezek feledésbe merülhettek, illetve sokféle vonatkozásban és részletesebben is tárgyalják a dolgot, hogysem mindenkinek ideje lenne azokat alaposan végigvenni és átolvasni, most, más hívők jeles példáján felbuzdulva, ebben a rövid magyarázatban igyekszünk összefoglalni és Krisztus összes híve elé tárni egyházaink tanítását és rendtartását, amelyet egyházaink már a reformáció kezdete óta, oly sok éve és annyi küzdelemben, a legnagyobb egyetértéssel tanítottak is, és meg is őriztek, mind e mai napig.

Egyúttal ezzel a munkával tanúsítjuk az Úrtól elnyert teljes egyetértésünket is, hogy egyházainkban – ahová szolgálatra rendelt bennünket – mindannyian egyképpen szóljunk, és ne legyenek közöttünk meghasonlások, hanem legyünk egy test, egyazon értelemmel és meggyőződéssel. Azt is tanúsítjuk, hogy egyházainkban egyáltalán nem terjesztjük azokat a tanokat, amelyeket megannyi ellenfelünk igyekszik hamisan és alaptalanul nekünk tulajdonítani és nyakunkba akasztani, kiváltképpen azok előtt, akikhez írásaink nem jutnak el, és tanításunkat nem ismerik. Hadd legyen hát nyilvánvalóvá írásunkból a pártatlan olvasók előtt, hogy egyetlen szektához és eretnekséghez sincs semmi közünk; ezért mi ezeket csaknem minden egyes fejezetben megemlítjük, megcáfoljuk és elutasítjuk. Azt is megtudhatják az olvasók, hogy mi nem szakadtunk el és nem váltunk külön istentelen módon Krisztus egyházaitól, amelyek Németországban, Franciaországban, Angliában és a keresztyén világ más nemzetei között vannak, hanem e megvallott keresztyén igazságban teljesen egyetértünk velük együttesen is és egyenként is, és őket őszinte szeretettel öleljük magunkhoz.

Bár a különböző egyházakban előfordulnak bizonyos különbségek a beszédformulákat, a tanítás kifejtésének módját, az egyházi szokásokat és szertartásokat illetően, és ezeket mindegyik a saját meggondolása, haszna és épülése szerint fogadta el, nyilvánvaló, hogy ezek az eltérések soha, egyetlen korban sem adtak okot az egyházban a széthúzásra és a szakadásra. E tekintetben ugyanis Krisztus egyházai mindig is éltek szabadságukkal. Ez látható az egyház történetében is. A régi kegyeseknek bőven elég volt, ha kölcsönösen megegyeztek a fő hittételekben, az igaz hit szerinti gondolkodásban és a testvéri szeretetben.

Ezért reméljük, hogy Krisztus egyházai, mihelyt meglátják és megértik, hogy a szent és örök Istenről szóló tanításban, az igaz hit szerinti gondolkodásban és a testvéri szeretetben velük, de elsősorban a régi apostoli egyházzal mindenben egyetértünk, szívesen megegyeznek majd velünk az egységes hitben, az igazhitű gondolkodásban és a testvéri szeretetben. Ezt a hitvallást is főképp azért adtuk ki, hogy békességet, egyetértést és kölcsönös szeretetet keressünk a németországi és más külföldi egyházakkal, velük közösségre jussunk, és azt megtartsuk. Meg vagyunk győződve, hogy ezekben az egyházakban biztosan van annyi szeretet, őszinteség és becsületesség irántunk, hogy ha eddig a mi dolgainkból valamit félreértettek, egyszerű hitvallásunkat hallván, ezután semmiképpen nem fognak minket az eretnekek közé sorolni, és nem fogják hitetlen egyházakként kárhoztatni a mi egyházainkat sem, miután ezek Krisztus igaz egyházai.

Mindenekelőtt pedig kijelentjük, hogy amit itt előadtunk, azt a legnagyobb készséggel hajlandók vagyunk egészében és részleteiben bővebben is kifejteni, ha valaki ezt kéri, sőt, ha valakik Isten igéjéből jobbra tanítanának, ezt megköszönve engedünk is nekik, és követjük is őket az Úrban, akinek dicséret és dicsőség.

Kelt 1566. március elsején.

Aláírta Krisztus mindegyik svájci egyházának valamennyi lelkésze, akik Zürichben, Bernben, Schaffhausenben, Sankt Gallenben, Churban és a szövetséges tartományokban, illetve az Alpokon innen és túl lévő egyházakbanaz evangéliumot hirdetik, valamint akik Mülhausenben és Bielben szolgálnak, s akikhez csatlakoztak a genfi, neuchâteli és más egyházak lelkészei is. De ezzel a már közzétett hitvallással egyetértettek a lengyel egyházak azon lelkészei is, akik a zatori és auschwitzi hercegség területén élnek, nemkülönben a skót egyház lelkészei is, akik 1566. szeptember 9-én a híres Béza Tódor doktorhoz intézett levelükben, többek között, ezt írták: „Akik ezen a gyűlésen jelen voltunk, mindnyájan aláírtuk, és az akadémia hivatalos pecsétjével meg is erősítettük.” Ezenkívül a hitvallást Magyarországon, 1567. szeptember 1-én, Debrecenben is közreadták és kinyomtatták, néhány más hitcikkellyel együtt, és II. János felséges fejedelemnek, Isten kegyelméből Magyarország választott királyának ajánlották. Ebben, többek között, ezek a szavak olvashatók: „Mi, a tiszáninneni és tiszántúli egyházak összes lelkészei, az 1567. február 24-re, Debrecenbe összehívott szent zsinaton, más hitvallásokkal együtt, elfogadtuk és aláírtuk a Helvét Hitvallást is, amelyet az Úr 1566. esztendejében adtak ki, és amelyet a genfi egyház lelkipásztorai is aláírtak stb.”

Császári rendelet arról, hogy kit kell katolikusnak vagy eretneknek tartani

Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok Konstantinápoly népének. Azt akarjuk, hogy mindazok a népek, akik a mi kegyes uralmunk alatt élnek, azt a vallást gyakorolják, amelyet Szent Péter apostol adott át a rómaiaknak, azt a vallást, amelyet ő vezetett be, és mind e mai napig érvényben van, és amelyet Damasus pápa is követ, nemkülönben Péter alexandriai püspök is, az apostoli szentségű férfi; vagyis az apostoli tudomány és az evangéliumi tanítás szerint hisszük: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy istenség, méltóságuk egyenlő, és háromságuk szent. Elrendeljük, hogy akik ezt a tanítást követik, vegyék fel a katolikus keresztyén nevet; a többieket eszteleneknek és őrülteknek tartjuk, akik az eretnek tanítás gyalázatát hordozzák, és méltók arra, hogy először az isteni büntetés sújtsa, utána a mi felindult bosszúnk, amelyet a mennyei ítéletből vettünk.

Kelt Thesszalonikában, február 27-én. Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok.

Különben az evangélium, az Apostolok Cselekedetei és Péter második levele tanít meg arra, hogy milyen vallást adott át Péter apostol az összes keleti és nyugati egyházaknak, nemkülönben Rómának. Damasus pápa hite és tanítása pedig a saját hitvallásából válik világossá.

Damasus hitvallása

„Hiszünk egy Istenben: a mindenható Atyában, és Jézus Krisztusban, a mi egyetlen Urunkban, Isten Fiában, és a Szentlélekben. Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket nem úgy tiszteljük és valljuk, mint három Istent, hanem úgy, mint egy Istent; nem úgy egy Isten, hogy egyedül van, és nem úgy, hogy önmagának atyja vagy önmagának fia lenne, hanem úgy, hogy Atya, aki nemzett, és Fiú, aki nemzetett; a Szentlélek sem nem született, sem nem születetlen; nem teremtetett, nem létrejött, hanem az Atyával és a Fiúval együtt örök, egyenlő és velük együtt munkálkodó. Mert meg van írva: Az Úr szava (vagyis Isten Fia) erősíti meg az egeket, és szájának Lelke azoknak minden ereje. Másutt pedig: Kibocsátod lelkedet, és meglesznek, és megújul a földnek színe. Ezért az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében valljuk, hogy Isten egy, és hogy ez a név hatalmára utal, nem pedig tulajdonságára. Az Atya tulajdon neve Atya, a Fiú tulajdon neve Fiú, a Szentlélek tulajdon neve pedig Szentlélek. Ebben a hármasságban egy Istent tisztelünk, mert ami egy Atyától való, az egytermészetű, egylényegű és egyhatalmú az Atyával. Az Atya nemzette a Fiút, de nem akarat szerint, sem szükségből, hanem természet szerint. Az utolsó időben a Fiú alászállt az Atyától, hogy megváltson minket, és betöltse az Írásokat, ám sohasem szűnt meg az Atyával lenni. Szentlélektől fogantatott, és szűztől született. Testet, lelket és érzéket, azaz tökéletes emberi természetet vett magára, de nem szűnt meg az lenni, ami volt, hanem elkezdett az lenni, ami nem volt, de úgy, hogy a saját tulajdonságaira nézve tökéletes, a miénkre nézve pedig valóságos volt. Mert aki Isten volt, úgy született meg, mint ember, és aki úgy született meg, mint ember, úgy munkálkodik, mint Isten, és aki úgy munkálkodik, mint Isten, úgy hal meg, mint ember, és aki úgy hal meg, mint ember, úgy támad fel, mint Isten. Aki, legyőzvén a halál hatalmát, abban a testben ment fel az Atyához, amelyben született, szenvedett, meghalt és feltámadott, és ül az ő jobbja felől dicsőségben, amely mindig is az övé volt, és most is az. Hisszük, hogy az ő halála és vére megtisztít minket, és az utolsó napon új életre támaszt majd fel ebben a testben, amelyben most élünk. Reménységünk van arra, hogy elnyerjük jó cselekedeteink jutalmát, vagy bűneinkért az örök halál büntetése sújt. Ezt olvasd, ezt hidd, ezt tartsd meg, ennek a hitnek vesd alá lelkedet, és Krisztustól életet kapsz, és jutalmat nyersz.”

Különben Damasusszal és Athanasiusszal együtt ugyanezt tanította és hitte Péter alexandriai püspök is, amit könnyen megtudhatunk a Historia tripartita 7. könyvének 37. fejezetéből és a 8. könyv 14. fejezetéből. Miután pedig mindnyájan ezen a hiten és valláson vagyunk, reméljük, hogy senki sem fog minket eretnekeknek tartani, hanem katolikusoknak és keresztyéneknek stb.

Forrás

Második Helvét Hitvallás – 2017: https://regi.reformatus.hu/egyhazunk/mutat/6218/

Egy másik fordítás – 2010: Bullinger Henrik: MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS: https://www.doulos.hu/Masodik_Helvet_Hitvallas.pdf