A scholák felállításáról és igazgatásáról
Apáczai Csere János
születési nevén Csere (Cseri, Tsere) János,
(szül.: Apáca, 1625. június 10.? – Kolozsvár, 1659. december 31.)
Erdélyi magyar református pedagógus, filozófus, teológus, a magyar református nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Magyar Encyclopedia: Tizedik Rész; Az embernek magaviseléséről (részlet: XXIX.-XXXII.)
..XXIX.[113] 1. Hogy penig mind a házi, ecclesiai és polgári társaságbeli rend jobban épülhessen, szükséges dolognak tartatott eleitől fogva, hogy a felső rendek scholákat állíttanának, tartanának, mellyekben az iffiúságot minden szükséges dolgokra s szép tudományokra még gyermekkorokban megtaníttatnák. Hogy mind szüléjeknek, mind Isteneknek, mind penig hazájoknak jobban szolgálhatnának idejében. 2. Mely dolognak előmenetelire az ő hazájának jovát igazán kívánó fejedelemnek 1. erre illendő alkotmányokot kell építtetni; 2. a scholát és abbéli személyeket jó privilegiumokkal[114] kell megajándékozni; 3. elégséges jövedelmet kell nékiek rendelni; 4. tudós, okos taníttókot állatni; 5. ennek felette ezek mellé okos és eszes curátorokat kell a külső főrendből választani, kik a taníttókra vigyázzanak, disputatiókra, examenekre, promotiókra[115] feljárjanak, s a t. 3. A taníttóban, hogy tisztiben hasznoson járhasson el, megkívántatik: 1. hogy taníttásához illendő életet éljen, s tanítványinak jó s dicséretes példát adjon; 2. hogy elég tudós legyen; 3. hogy jó lelkiismerettel s isteni félelemmel, amit tud, azt másokkal közölje; 4. tanítványit mint atyjok, úgy szeresse; 5. taníttsa őköt világosson, rövideden és teljességesen (tökélletesen); 6. őköt Isten előtt való könyörgésében megemlíttse; 7. ne légyen ajándékon kapdosó; 8. tanítványinak erkölcsököt és nyelveket igyekezze leginkább újjéttani; 9. egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványival ő magát szerettesse; 10. magát a külömb-külömb féle elmékhez jól alkolmaztassa. 4. A taníttás módjában penig illyen módokot tartson: 1. Egy üdőben csak egy dolgot taníttson, s azt is peniglen gyakron, úgyhogy addig békét ne hagyjon neki, míg a tanítványok jól meg nem fogták; 2. csak azokat taníttsa, amellyek szükségesek, nehogy a nem szükségeseket tanítván, a szükségeseket tanítványi ne tudják; 3. okossággal éljen tanítványihoz, elméjekből minden unadalmat kivévén; 4. amit egyszer taníttott, elkérdje tőllök; 5. őköt gyakron egymás közt a hallott dolgokból disputáltassa;[116] 6. az erkölcsteleneket megfeddje, de módjával való fenyíttékkel, s a vétekre való alkolmatosságot elháríttsa; 7. adjon tanítványinak a pihenésre is időt, s penig minden héten úgy mindazáltal, hogy miatta el ne vetemedjenek; 8. megintse ennek felette őköt arról is, miket kell még éltekben tanulniok.
113. Az itt következő pedagógiai rész forrása Alstedius enciklopédiája, de a XXXI-XXXII. fejezet önálló munka. Apáczai iskolaszervezetéről lásd Bevezetés, 41-57. lap.
115. Vitatkozásokra, vizsgákra, felsőbb osztályba való előléptetésekre.
XXX. Immár a tanítványban is, minek előtte magát a tanulásra adná, meg kell látni 1. ha szereti-e a tudományt. 2. Ha csudálkozó-e a tudománynak szép voltán. Ha elég erős-e a tanulás alatt fekvő nehézségeknek jól elviselésére. 3. Ezek benne penig feltaláltatván tanulásához fogjon bízvást, melyben hogy jó előmenetelt vehessen, 1. czélt kell feltenni; 2. az akadályokot elhárítsa; 3. illendő eszközökkel is éljen. Itt penig 1. a czélnak nagynak kell lenni, mivel a ki csak kevésre igyekezik, soha abból tudós ember nem lehet. 2. A tanuló állapotjához illendőnek. 3. állhatatosnak, mert ha a czél megváltozik, az eszközök sem lehetnek hasznosok. 3. A tudománybéli akadályok kilenczek: 1. A bűnnek mocska, mely a tudományt ha annál szebb is megmocskolja. 2. A henyeség, mely minden tanulókot majd elfogott. 3. A félénkség, mely miá a tanuló tisztességesen kérdezkedni általlja. 4. A magahittség és a tudománynyal megelégedés, melylyel a tanuló a mit soha nem tanult is, tudni láttatik magának, s másokkal is el akarja hitetni. 5. A csak külön magán való tanulás, noha vannak rendkivül való elmék, a melyek így mentek nagy tudományra. 6. A haszontalan dolgon sok idő töltés. 7. A sok tétova kapás, melyen a két szék közt porban maradunk. 8. A mód nélkül való és rendeletlen tanulás, mely az elmét erőssen megtompítja. 9. A tanítóknak megváltoztatása, melylyel a mit az első épített volt, a másik azt legottan mind elrontja. 4. Az eszköz itt a maga gyakorlása, mely négy dologban vitettetik jól végbe, hogy tudniillik a tanuló szüntelen mikor ideje vagyon, vagy olvasson, de mással, vagy mást hallgasson, vagy írjon, vagy tanítson. 5. Az olvasásban ezekhez tartsa magát: 1. A haszontalan gondolkodásokot elméjéből kivesse. 2. Ne sokféle, hanem jó könyveket igyekezzék olvasni. 3. Mindenféle tudományra egyet a legjobb könyvet olvasson meg, melyhez úgy hozzá szoktassa önnön magát, hogy valamikor annak utána mást olvas, mind egy cseppig reája tudja vonni. 6. A más hallgatásában 1. olyanokat igyekezzék hallgatni, a kiket jól tudja, hogy őt szeretik. 2. A kiket tud, hogy tanításokban jó rendet tartnak. 3. Örömest s gyakorta, nem ímmel ámmal kell ám mást is hallgatni. 7. A mit penig így olvastál s hallottál, első gondod a legyen, hogy mást arra ha lehet mentést[117] megtaníts. 2. Hogy ha nincs kit tanítanod, magadban a felől mindaddig gondolkodjál, míg elhiszed, hogy már el nem felejted. 8. Az írásnak ékesen és gyakorta kell lenni; ékesen azért, hogy jobb szívvel olvashasd; gyakorta, mert az olvasás, hallgatózás, sőt még a tanítás s elékérdés is e nélkül nem egyéb, hanem mulandó álom. [118]
XXXI. 1. Ekkédig[119] mind a taníttóknak s mind a tanulóknak tisztekről közönségesen: következik, hogy a scholák rendiről is már szóljunk, mivel a megmondott tisztek ott vitetnek jól végbe. 2. A schola azért vagy anyai, vagy idegen nyelven való. 3. Az anyai scholának hellye a várasokon imitt-amott a váras utcáiban lehet legjobban: a falukon penig ugyan a scholamesternél is meglehet, csakhogy ne abban a házban, amelyben a deákul tanulók vagynak. 4. Ebben a scholamesternek az őreája bízattatott kicsindedeknek: 1. illendő ülőhellyet kelletik csinálni, úgyhogy a legénkék a háznak eggyik felében magokra[120] ülhessenek, a leánykák is hasonlóképpen a másikba; 2. magok nyelvén való olvasásra kell csak taníttania; 3. ugyancsak azon nyelven írásra, úgy mindazáltal, hogy reggel őköt csak olvastassa, déljest peniglen csak szintén írassa, mind olvasásoknak penig s mind írásoknak légyen céljok a Miatyánk, egy asztaláldás s egy étel után való hálaadás, egy reggeli és estvéli imádság; 4. mellyeket minek utánna jól megtanultak mind olvasni s mind írni, a catechismus adattassék kezekbe, s azt hadd tanulgatdogálják könyv nélkül; azonba a szentírásból a Rómabéliekhez írt levelet, vagy az Ó-Testamentomból egy szép historiát naponként írjanak ki, hogy az írást gyakorolván, az Isten igéjéből valamit tanuljanak; 5. valamikor catechismusi taníttás avagy praedicatio esik, szorgalmatossággal rámenjenek, s hogy megjőnek, a mester őköt jól megkérdezze, ki mit tanult; 6. gyengédedekhez illendő fenyíttékbe tartsa a gyermekeket, s ha lehet, édesgesse inkább, mint fenyegesse s verje. 5. Az illyen scholáknak tartások s felállatások oly szükséges, hogy valamely országban, tartományban s várasban nincsen, megcsalhatatlan jele, hogy az az ország, tartomány és a váras a temerdeki tudatlanságnak tengerébe borult bé, s Isten országától is messze vagyon. 6. Minek okáért szintén ollyan szükséges a keresztyén s hazáját igazán szerető fejedelmeknek effélét állatniok, mint másféle scholákot, holott azoknak is az a fundamentumok.
XXXII. 1. Az idegen nyelv, amellyen a scholák közöttünk szólnak, a deák, azaz a római nyelv. 2. Hogy azért a deák nyelven levő tudomány hasznoson egésszen taníttathassék valamely oscolában, legalább hét taníttó személy kívántatik. 3. Kik közzül kinek-kinek állapotjához illendő fizetésének kell lenni, hogy valamiképpen a szorgalmatos taníttástól el ne vonattattassék. 4. Minek okáért a legelső, avagy inkább az alsó taníttsa az ő alatta valóit: 1. elsőbben csak a magok anyai nyelveken (ha még nem tanulták) jól olvasni s jól írni, a feljebb megmondott mód szerént; 2. ezt jól megtanulván, a deák nyelvben cselekedjék hasonlóképpen vélek; 3. osztán a görögben; 4. továbbá a sidóban; 5. végezetre (ha gondolja) az arabiai nyelvben is. Ezeknek utánna keze alól bízvást kibocsáthatja, s az előtte valónak ajánlhatja. 5. A második azért és az előtte való az illyeténeknek: 1. adjon oly könyvet elejekbe, amellyben mind a hat arsnak (tudománynak) tudniillik a grammaticának, rhetoricának, logicának, mathematicának, physicának és theológiának derekassabb igéji meghatározva és elosztatva vagynak magyarul; sőt még a megemlíttett nyelveknek declinátiojok és conjugatiojok is, mellyet vélek éppen megtanultatván, hasznát a jó authorokban megmutatni akarván, s egyszersmind őköt a nyelveknek értésére juttatni igyekezvén; 2. adja a Cicero könyvét, De officiis,[121] kezében, és azt éppen exponáltassa által,[122] az exponáltatot[tat] ismét újjólag deákra fordíttsa. Ennek utánna hasonlóképpen a Virgilius Georgicáit. Mellyeket a tanítvány végbenvivén, 3. az görög Új Testamentomból válasszon egy vagy két könyveket ki, és azokkal is szintén úgy cselekedjék; s osztány Hesiodust adja kezébe; 4. a sidóban evégre felvenni jó leszen a Sámuel könyveit és a Dávid soltárit, ha másokot nem; 5. szép dolog volna az arabiai nyelvnek tanulására is így cselekedni valamely arabs könyvekkel. Ezeket osztán jól végbenvivén alólla a feljebbvaló classisba bocsáthatja. 6. Holott a taníttó ezt cselekedje: 1. egy ollyan rhetoricát magyarázzon az ő tanítványinak, amelyben a poëtica is meglégyen, mivel az is az ékessen szóllásnak része; 2. profiteáljon historiákot[123] nekik, mennél szebb ékessen szóllással tudja; 3. minden héten egy-egy oratiot declamáltasson[124] kivel-kivel közüllök Ciceróból vagy Quintilianusból, amíg tízre nem telik; osztán a’ meglevén, magokkal is írasson legalább annyit; 4. e’ penig végbemenvén, olvassák Virgiliust s Ovidiust, mindaddig, míg verseket szépeket tudnak írni; 5. annak utánna Demosthenesből és Isocratesből ismét görögül oratiot tízet declamáljanak, s megannyit componálván magoktól, olvassák Homerust, míg görög verseket is tudnak írni. 7. Innen osztan a logicára (és a több tudományokra, ki hova akar) általmehetnek. A logica taníttójának tiszti az: 1. hogy azt magyarázza, 2. hasznát a jó authorokban (tudós emberek írásában), azoknak elbontásokban s meg helyrerakásokban megmutogossa; 3. miképpen illik belőlle disputálni, módját elejekbe adja; 4. az ellenvetések ellen megoltalmazza. 8. A mathesis taníttója: 1. az arithmeticát s geometriát taníttsa; 2. az astronomiát is, ha kívántatik (nem érkezvén a physicus úgy reá), melléje vegye, mind a musicával egyetemben; 3. igyekezzék hallgatóit a mathematicai csudálatos szép dolgokkal megéleszteni. 9. A physicát penig aki tanítja, 1. keressen igaz, de kevés principiumokot;[125] 2. azokból igyekezzék mindent megmagyarázni; 3. a nevezet szerént való dógokra ottan-ottan leszálljon, hasznokot e világi életre megmutogatván; 4. az emberről való tudományban a medicinát[126] is megmagyarázza. 10. Aki penig theologiát tanít: 1. azt egésszen taníttsa, azaz a hüt ágazatit a szentírásokból megmutogassa, az ellenkezőköt megcáfolja, a tízporoncsolatból az embernek minden jó és gonosz cselekedetit megmagyarázza, tanítványit, mint féljék az Istent, megtaníttsa, az, ecclesia igazgatására őköt oktassa; 2. a szentírást renddel magyarázgassa; 3. az ethicát, oeconomicát,[127] ecclesiasticát,[128] politicát a theologiával együtt szerbe[129] taníttsa; 4. a catechizálás is e dolga volna, ha az ecclesiai lelki taníttókra nem bízattatott volna; de sokkal jobb, hogy ők vigyék azt végbe egy munkával, melyre a scholából is kimehetni. 11. De ha az a rendtartás nem tetszenék az irigyeknek, mivel nem őtöllök jött; vagy az értetleneknek, kik e dolognak hasznos voltát nem látják; vagy a resteknek, kik a jón sem kapnak: bárcsak a’ lenne, hogy 1. az alsó classisban csak írni s olvasni tanulnának jól meg deákul; 2. a másodikban a deák nyelvet jól megérteni s a grammatica szerént írni s szóllani deákul; 3. a harmadikban mind oratori s mind poétai módon a rhetorica szerént ékessen szóllani, ugyan mégis csak deákul; 4. a negyedikben csak a logicát és a metaphysicát; 5. az ötödikben csak az arithmeticát, ha a geometriát nem; 6. a hatodikban csak a physicát; 7. a hetedikben a theologiát. Bizony ha csak így lenne is, hamar világot látnánk, és lerázhatnók nyakunkból ama megmondhatatlan gyalázatot, mely miá más nemzetségeknek csudáivá és csúfjivá lettünk volt; megküssebbíthetnők penig a tanulni idegen országokra járásunk miá esett rettenetes nagy summát, úgymint kik szegén hazánkból három esztendők alatt kitakaríttunk 18 000 tallért, azonba penig ugyancsak ott fentereg a magyarság, amely sárban nagy költésse előtt volt.
121. Cicero könyvét „A kötelességekről”.
Forrás
APÁCZAI CSERE JÁNOS – VÁLOGATOTT PEDAGÓGIAI MŰVEI; ÖSSZEÁLLÍTOTTA, A JEGYZETEKET ÍRTA, A LATIN SZÖVEGEKET FORDÍTOTTA OROSZ LAJOS. Forrás: MEK OSZK
Megtalálható továbbá a Magyar Enciklopédia X. fejezetében:
MTAK: Magyar encyclopaedia, Az az, minden igaz es hasznos böltseségnek szep rendbe foglalása és Magyar nyelven világra botsátása Apatzai Tsere János által. Ultrajecti [Utrecht]: ex officina Joannis a Waesberge. 1653[!1655].
Bookline: Magyar encyclopaedia Apáczai Csere János
