A keresztyén család puritán ökonómiája
Apáczai Csere János
születési nevén Csere (Cseri, Tsere) János,
(szül.: Apáca, 1625. június 10.? – Kolozsvár, 1659. december 31.)
Erdélyi magyar református pedagógus, filozófus, teológus, a magyar református nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai 106-144. oldal, (itt a XVI. rész hiányzik)
Magyar Encyclopedia: Tizedik Rész; Az embernek magaviseléséről (részlet: XVI.-XIX.)
Az embernek magaviseléséről.
..XVI. 1. Ekkédig az embernek az oly magaviseléséről, amellyel minden rendbéli ember tartozik, következik kinek[-kinek] az emberi társaságban való magaviselése(a) és tisztei. 2. Az emberi társaság legelsőször a házi társaság. 3. A házi társaságban(b) két rendbéli emberek vannak: a gondviselők és a cseléd. 4. A gondviselők itt többire a házasok (gazda, gazdasszony), kik a házasság kötele által köttettenek együvé. 5. A házasság(c) egy férfinak és egy asszonyi állatnak az Isten szövetségéből való egybefoglaltatások, hogy a jövendő élet határáig egy testté legyenek. 6. Egy testté lenni itt nemcsak a szaporodásra nézendő egyesülést teszi, hanem egészen azt a szoros és szentséges társalkodást, mellyel a férfi az feleségének kiváltképpen való feje és vezére (igazgatója), az asszony penig az ő férjének illendő segítsége, mintha tulajdon ő maga volna. 7. A házasságot elöl kell venni a mátkásodásnak(d), mely a két személynek az ő jövendő egybeházasulások felől lött bizonyos és illendő tanók előtt lött fogadástételek. 8. Ezek az illendő (bévehető) tanók azok, akik bizonyságot tehetnek azokról, amelyek megkívántatnak a mátkásodásra (kézfogásra). 9. A megkívántatott dolgok penig ezek: a szüléknek (atyának s anyának) ezen megegyezése és a személyeknek a házasságra való illendőségek. 10. Erre penig megkívántatik, hogy a házasulandó személyek elég idősök legyenek, tudniillik legalább a férfi 18, a leány penig 14. Noha legjobb volna ha emez harmincesztendős tájú, e penig húsz lehetne, mivel az igen iffiú házasok az ő cselédjek között végbenviendő tiszteket nehezen, avagy netalám nem is vihetik igen jól végben. 11. Megkívántatik penig az is, hogy a természet törvénye szerént vératyafiak között ne legyen, hanemha vagy az elkerülhetetlen szükség, vagy az Istennek nyilvánvaló poroncsolatja találná kénszeríteni őköt. 12. A vérség atyafiság, avagy sógorság. Az atyafiság(e) az egy atyájúak vagy egy anyájúak közt vagyon. 13. A sógorság (penig valamely személynek más nemzetségbe lépése a házasság vagy közösülés által. 14. A vér szerént való atyafiak bizonyos ízek által ismértetnek meg. Mely íz(g) itt a születésnek az a rendi, mely akármely személyben is a törsöktől számláltatik. A törsök(h) penig az, amelytől a mások származtanak. 15. Melyeknek ágok(i) igyenes vagy mellékes. 16. Az igyenes ág vagy a felmenőké, vagy az alámenőké. 17. A felmenőké az atya és az anya, a másik apa, másik anya, a dédapa, dédanya, ősapa és ősanya és a több eleink. 18. A leszállók ága: a fiú s a leány, az onokák, az onokák gyermeki, ezeknek gyermeki s a t[öbbi]. 19. Ezek azért mindnyájan eltiltatnak az egymás közt való házasságtól. 20. A mellékes ág egyenlő vagy nem egyenlő. 21. Az egyenlő az, amely a köz törsöktől egyarányú messze vagyon. Kik a második ízben érik a vért csak s tovább nem, minéműek a bátya s nenő. 22. A nem egyenlő ellenbe. Minéműek a szülék és a gyermekek, kik akárminémű ízben legyenek, a vért érik. 23. Ezek felsők vagy alsók. A felsők atyád s anyád bátyja, nénje. Ezeknek bátyjok s nénjek s a t[öbbi], az alsók penig ezeknek fiai s leányi.
(a) symbiosia humaua, (b) oeconomia, (c) conjugium, (d) sponsalia (e) cognatio, (f) affinitas, (g) gradus, (h) stirps, (i) linea (h) consequentues, (i) externa, (k) tempus cultus, sabbatum, (l) quies, (m) quietus sanctificatio
XVII. A házasok között penig a férfi fő, s az asszonyi állat segéttő társ. 2. Főnek lenni ez aránt semmi sem egyéb, hanem az egész házi gondviselésben mindeneket mind künn s mind benn méltóságoson igazgatni. 3. Segédségnek lenni penig az egész házi gondviselésben, de kiváltképpen otthon a férfinak hasznára lenni. 4. Ezeknek tisztek vagy egymást nézik vagy másokot. 5. Az egymást nézők közönségesek, vagy kinek-kinek tulajdona. 6. Emezek az együtt lakás, (hogy mindeneket könnyebben vihessenek végbe); és az ő személyeknek testeknek s jovoknak egymás segéttésére és vigasztalására való gyönyörűséges közlése. 7. Az ő külön való tisztek ezek: a férfiu tiszte az, hogy 1. az ő feleségének mint fő oltalma legyen, és minden szükségéről gondot viseljen. 2. Hogy ő reája nézve Isten képét viselje, azaz, hogy ő legyen a kiből való az asszony, azaz, az asszonynak és az ő ajándékinak kútfeje s virágja; ismét hogy ő legyen a kiért vagyon az asszony, azaz, úgy legyen, éljen, és cselekedjék, hogy amazt társának tartsa. 3. Hogy a férfi az asszonyi állatra nézve az Isten dicsősége legyen, azaz, mint ő neki feje, az Isten méltóságát mindenekben hordozza. 8. Innen ismét az asszonyi állat is, képe és dicsősége a férfinak, úgy mindazáltal, hogy az a tisztesség a férfi által az Istenre vitessék. 9. Az asszonyi állatnak (feleségnek) tulajdon tisztei ezek: 1. Hogy az ő ura (férje) reá való gondviselését tehetsége szerént édes tanácsával és szorgalmatos otthon való munkájával fizetgesse vissza életének minden napjában. 2. Hogy csendes lélekkel, nagy böcsülettel, s ezekhez illendő külső magaviselésével, szavaival, ábrázatjával, az ő urát (férjét) mind jelen s mind távul létében, mindenek felett tisztelje.
XVIII. Ezeknek penig másokra (a cselédre) nézve való tiszteik, vagy csak a cselédes gazdáé (a férfiué), vagy mindeniké, vagy csak az asszonyé. 2. A férfiué mint előljáróé ez: Hogy a szabados fogadásokban, akar azok az Istent s akar az embereket nézzék, ha tudniillik az ő híre nélkül lettenek, az ő alatta valókot előmenni ne bocsássa, hanem velek megszegesse, hanemha azonokot, minekutána meglettek, vagy hallgatásával vagy nyilván jovallotta. 3. A mindeniké közönséges vagy kiváltképpen való. 4. A közönséges vagy a jövevényeket, vagy a háziakot nézik. 5. A háziakot a mik nézik, azok hármak: a házi böjt, tanittás és fenyitték. 6. A böjtöt akkor kell tenni, mikor valamely kiváltképpen való nagy szükség inditt, és a fejünk felett függő avagy nyakunkon való nyomoruság kényszeritt. 7. A házi tanittás áll 1. az Isten igéjének szorgalmatos olvasásában és annak az ő tehetségek és ajándékjok szerént való megmagyarázásában, hogy így mind akkor épüljenek, s mind annak utána az Isten igéjének közönséges helyen való hallgatására alkolmatosabbak legyenek. 2. Az isten jótéteményeinek megismertetésében, hogy az ő alattok valók tanolják annál jobban meg az Istent félni, és az ő itéletitől rettegni. 3. Az Istent a közönséges helyt tiszteltetésben, hogy tudniillik valamely gyülekezetben adják magokot, és oztán minekelőtte a gyülekezetben mennek, őköt elkészittsék az ott megkivántatendő magok viselésére; a haza jövetel után penig őköt szorgalmatoson a meghallott dolgoknak előszámlálására kényszerittsék, addig enniek nem adván. 4. Ide tartozik az is, hogy őköt magokkal együtt a mindennapi könyörgésekre és háláadásokra szoktassák, melyeket rendszerént cselekedniek kell reggel s estve, étel előtt s utána, sőt midőn valamely ujjabb munkához fognak is. 8. A házi fenyitték áll az ő alattok valóknak fenyegetésekkel, módjával való megverésekkel, és egyéb büntetésekkel megjobbittatásokban, melyekkel ha nem használnak, annál inkább ha az ecclesia fenyittéke is hozzá járul, a külső társaságnak kell megölettetésre adni. 9. De mivel a háziak nem csak lelki, hanem testi dolgok nélkül is szűkölködnek, gondjoknak kell a gazdáknak s gazdasszonyoknak arra is lenni, hogy étel ital s ruházat nélkül ne maradjanak, nyugodalmok is penig és magok megujittása illendőképpen meglegyen. Megkivántatik penig az is ezaránt, hogy 1. az övéiknek jövendő életek felől gondolkodjanak, azaz, 1. valami illendő állapotra adják. 2. Ha az idő eljő, házasságokról gondot viseljenek, ha a kivántatik. 10. A jövevényeket néző tisztek kettő: 1. hogy azoknak örömest gazdálkodók legyenek, azaz mindazokból, a melyek az ő ez világi életeknek nem csak szükségére, hanem gyönyörűségére is tartoznak, a mennyiben lehet ő nekiek részt tegyenek. 2. Hogy őköt az Isten tiszteletiben a magok cselédivel együtt épittsék, legfőképpen ha sok ideig való szállásra fogadták bé, mivel ha a dolog így vagyon, a háziakkal mindenekben egyaránt kell gyakoroltatniok. 11. A gazda asszony tiszte ez aránt az, hogy az ő ura honn nem létében a megemlíttetett dolgokot mind végbe vigye tehetsége szerént, és így az ő urának mintegy keze lába, szeme szája legyen. 2. Hogy a gyermekszülési nyavalyákot és nehézségeket vígan felvegye, és állhatatoson viselje.
XIX. A cselédnek tisztei ezek: 1. Hogy a megkivánt tisztességet olyan jegyekkel mutassák ki, a mineműekkel a gondviselők akarják. 2. Hogy a feddéseket, dorgálásokot stb. békeséggel szenvedjék. 3. Hogy békeséggel és egymásnak egymásról való szent gondviselésével viseljék a cseléd közt való állapotot. 4. Sőt még a kik nem abból a cselédből valók is, azokkal is azt kell cselekedniök, hogy dicséretesen vigyék végben minden ő tiszteket. 5. A cseléd vagy fiak, leányok, vagy szolgák, szolgálók. 6. A fiaknak leányoknak tisztek ez: 1. Hogy szeressék, féljék, tiszteljék az ő atyjokot anyjokot. 2. Hogy az ő szüléjeknek gyarlóságokot a mennyiben lehet takargassák. 3. Az ő velek tett jót vissza igyekezzenek ő nekiek és az ő atyjokfiainak fizetni. 7. Szolgák tiszti az: hogy minden törvény szerint való dolgokban, még a melyek nehezebbeknek és illetlenebbeknek láttatnak is, az ő urokkal (gazdájokkal) önnön magokot kedveltessék. 8. Mely dologra szorgalmatosság és hűség kivántatik. 9. A szorgalmatosság az, hogy minden ő tiszteket szűből, mint magának az Istennek vigyék végbe; tudniillik munkálkodással, szorgalmatoskodással, könyörgésekkel, és minden rendbéli eszközökkel. 10. Az ebbéli hűség az, hogy teljes tehetségekből keressék az ő uroknak hasznokot. 11. Erre nézve azért a cselédes gazdának is az az ő tiszte, hogy igaz és nyájas legyen az ő szolgáihoz. 12. Hogy jó legyen, azaz, amazoknak szorgalmatosságát, hűségét teli kézzel jutalmaztassa is meg.
Forrás
Google Books: Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai books.google.com › books János Apáczai Csere · 1867
Megtalálható továbbá a Magyar Enciklopédia X. fejezetében:
MTAK: Magyar encyclopaedia, Az az, minden igaz es hasznos böltseségnek szep rendbe foglalása és Magyar nyelven világra botsátása Apatzai Tsere János által. Ultrajecti [Utrecht]: ex officina Joannis a Waesberge. 1653[!1655].
Bookline: Magyar encyclopaedia Apáczai Csere János
