A sákramentumokról
Kiss Áron
(Kisnamény, 1815. november 2.– Debrecen, 1908. május 30.)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke,
Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes
Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből
BUDAPEST, 1881.
Debreceni Hitvallás
136-140.o.
A sakramentomokról.
A sákramentomok jegyei a hit igazságának, mint a kegyelem igéreteihez kötött függelékek, pecsétek, az isten irántunk való kegyelmének bebizonyitására és a hit megerősitésére s az isten igéretének sziveinkben való elpecsétlésére. A kötést, a kegyelem igéreteit pedig mindenkor megelőzik a sákramentomok, melyekkel az igéretek pecsétmódjára megpecsételtetnek. S kétfélék: ó szövetségiek és uj szövetségeik. Az ó szövetségi sákramentomok voltak a körülmetélkedés és tulajdonképeni áldozatok. Más a természeti dolgokban helyezett jegyek, mint a szivárvány, páskha bárány nem tulajdon értelemben vett sákramentomok; szent dolog jegyeinek neveztetnek, mert isteni dolgokra vitetnek.
A sákramentomok részei.
A sákramentomnak két része van, a mint hogy az ember is szellemi és testi részből áll. A jegy testi dolog, érzékelhető, földi anyagból, mely az ember testi részének szolgál, a hit megerősitésére. A mi jegyezve van, az szellemi és mennyei dolog és ez adatik az ember szellemi részének, tudniillik a léleknek hit által az igéretben.
A sákramentomok különbsége.
A jegyeztetett és mennyei dolog ugyanaz mindenik ó és uj testamentomi sakramentomokban, tudniillik a Krisztus és az isteni kegyelem. Csakhogy e mennyei dolog az ó szövetségben homályosabban, az ujban világosabban, kézzelfoghatóbban adatik elő mint a 1 Kór. 10. tanittatik. A jegyekben különböznek, mert más a sákramentomok anyaga. A jegyek jelenléte a jegyeztetett dolgok mennyei jelenlétét az igéretben mennyei módon jelenti mindeniknél; de az ó szövetségiek az átadandó, magát mi értünk megáldozandó Krisztust jelentették. Az uj testamentom jegyei a jegyeztettek. Az uj testamentom jegyei a jegyeztetteknek mennyei és szellemi jelenlétét jelentik az igéretben, a Krisztust pedig a már átadott és mi érettünk megáldozottat. Innen az atyák az ó testamentomi sákramentomokat példázoló (significativa) sakramentomoknak, az uj testamentomiakat átadó jegyeknek nevezték. A sákramentomok magokban nem idvezitenek, hanem jegyei az igazságnak, hitnek, üdvességnek. Róm. 4. Péter is azt mondja, hogy az idvesség nem a test szennyeit elmosó vizben áll, hanem hogy a mi lelkiismeretünk a Krisztus szenvedésének és feltámadásának erejében békül ki az istennel. János is 1. s Luk. 3. Mát. 3. Én vizzel keresztelek, a Messiás maga tűzzel és lélekkel ; hozzá adván a jegyhez a jegyeztetett dolgot. Az isten részéről a jegy és jegyeztetett dolog mint a sákramentom tárgyai mindég össze vannak köttetve és nem választatnak el. Mert mint az igében, ugy a sákramentomokban is a Krisztus ajánltatik minden jóknak és gonoszoknak. Hanem a jegyeztetett dolognak vagy a sákramentom hatályának átadása és alkalmazása csak a választott hivőkben történik, a kik Krisztust az igéretben hittel magokhoz veszik. Midőn a jegyeztetett dolgok a jegyektől az emberek hűtelensége miatt különválasztatnak, s az emberek a sákramentomokkal azok törvényes célján kivül élnek, semmit sem használnak, sőt itélet és csak árnyék a sákramentom azokra nézve, a kik méltatlanul hit nélkül és önmegpróbálás nélkül veszik magokhoz 1 Kór. 11. Midőn azt mondjuk, hogy a sakramentomok megtartanak, vagy midőn azt állitjuk, hogy a Krisztust a keresztségben felöltözzük: akkor a sakramentomokat magokban a Krisztus rendeletére való tekintettel fogjuk fel, a jegyeztetett dolgot illetőleg képletesen névmásitást használván; mert a jegyek valósággal azt bizonyitják, hogy mi megtartatunk, hogy a Krisztust szellemileg felöltözzük az igéretben; mint a jegyek testileg kiszolgáltatnak, ugy kiszolgáltatnak a jegyeztetett szellemi dolgok is a léleknek hit által. Igy szólnak az irások az atyákkal.
A választottak a sákramentomi jegyekben, a részesülés alkalmával, az azokhoz kötött igéretnél fogva hit által valósággal és lelkileg felöltözik a Krisztust; a megvetettek hitnélkül csak sákramentomilag külsőleg öltözik fel, azaz veszik magokhoz a jegyeket. Lomb. 4. könyv 4. r. Ágoston a keresztségről 5. k. 24. fej. Róm. 4. Már. 16. Mát. 3. Jerómós a 77 zsolt. Tit. 3 és Eféz. 5-re. Ágoston a hitről 3 fej. Tamás 9. Jánosra 1. 3. rész, dogm. egyh. 76. Cyprián a keresztségről 4 könyv. Eféz. 7.
Az uj testamentomi sakramentomokról, minő tulajdonképen és rendszerint kettő van.
A keresztség az Ur által vizből szerzett sákramentom az Atyának, Fiunak és Szentléleknek nevébe a mi ujjászületésünknek és a Krisztus vére által nyert bűnbocsánatnál fogva az isten örök szövetségébe lépésünknek megbizonyitása s hitünknek az igéret által való megerősitése végett.
A keresztségnek lényege áll annak eleméből: t. i. vizből, és az azt szerző Krisztus igéjéből a keresztség törvényes és rendes céljából. Ezek szükségképen megkivántatnak a keresztségben. A sót, olajat, köpöt, babonás ördögüzést, visszaélésből adta azokhoz az Antikrisztus, a társatyáknak lámpásról, ruhákról való istentelen véleményével. Hogy a kegyesek miként az ige hirdetésénél ugy a keresztség sákramentoma magyarázásánál is jelen legyenek, helybenhagyjuk; a társatyák szokását gonosz hire miatt nem tartjuk szükségesnek. Minden embert, a ki keresztelkedni jö, ki nem eb s disznó, bár mily életkoru, megkeresztelünk, kisdedeket és a nagyobbakat. A megkeresztelkedőt beszéd után bemeritjük, vagy az egész testet vagy a főt öntjük le és megmossuk: noha a keresztség jelentése teljes bémeritést tesz. Intés és könyörgés előbocsátása után az uj szövetségben lévő kötéseket megmagyarázzuk, hogy mit kiván mi tőlünk isten a Krisztusban, mit igér nekünk, és hogy mi miképen kötelezzük le magunkat istennek a Krisztusban?
Minden aljas eljárást és pápistás vagy törvényszerü fogadásokat elvetünk. Mert csak egyedül a Krisztus felelhetett meg és tehetett eleget a kötést szerző istennek. Egyedül az Ur mondhatott ellent a bűnnek, világnak, ördögnek, és győzhette meg hatalmukat az ellenséges mennyeieknek. Mi csak bizonyitjuk a keresztségben, hogy rég ellene mondtunk már ezeknek a Krisztusban, és hogy a Krisztus hitében és erejében a Szentlélek segélyével mondunk ellent.
Ágoston 2. köt.
Micsoda rokonság, egyesség, összeköttetés van a jegy és a jegyeztetett dolog között?
Az isten a maga hatalmából, tanácsából, akaratából, rendeletéből vagy szerzéséből és a sákramentomokkal összekapcsolt igéretéből, mennyei mód és kötelékkel egyesitette, összekötötte a jegyet a jegyeztetett dologgal, nem zavarván össze, nem változtatván át, avagy nem vegyitvén fel természeteiket, lényegeiket a jegyeztetett dolgokkal, mint ha a bor a vizzel, a tűz a vassal összevegyittetnék, de mindenik a maga anyagában, alakjában megmarad, csak a rendeltetése, állapotja és neve s célja változik meg a jegyeknek, nem az anyag. Azaz a mint Ágoston, Iren. Tertul. Jerom. Ambrus tanitják, a jegyek rendeltetésök, hasonlóságok és a jelentendő dolognak titkán kivül egyedül nevöket veszik fel a jelentett dolognak, névmásitás, képmásitás vagy tárgymásitás folytán. Nem vesztik el a jegyek természetöket, lényöket, alakjukat, hanem elvesztvén tulajdon neveiket, a melyekkel neveztetnek, ugymint viz, körülmetélés, kenyér, bor, pohár, felöltözik a jegyek neveit sákramentomi rendeltetésök szerint: tudniillik a keresztség vize neveztetik megtisztulásnak, bűnbocsánatnak, ujjászületés feredőjének, bűnök elmosatásának; a körülmetélkedés neveztetik szövetségnek; az urvacsorai kenyér testnek, a bor vérnek, a pohár ujtestamentomnak. Mindezek megtartják anyagukat, lényegöket, alakjokat, izüket, természeti sajátságukat, s csak feltételesen, sakramentomilag, hasznukban, céljokban vagy rendeltetésükben változnak meg, a jegyekre alkalmaztatván a jegyeztetett dolgok nevei is. A mely értelemben a Krisztus, a Krisztus teste kenyér, s vére a bornak itala, tudniillik nem lényegileg, nem átlényegülés szerint, mintha a Krisztus átváltoznék buzakenyérré szőlőtökévé, báránynyá, kapuvá, ajtóvá, uttá, féreggé lényegileg, hanem csak átvitt és hasonlat szerinti elnevezéssel, a név egyesitésével és közlésével: ugyanazon értelemben a kenyér, a Krisztus teste, tudniillik átvitel és hasonlat szerinti elnevezéssel, nem lényegileg, átlényegüléssel.
Hivatkozás
1) Hilarius 368-ban poitiersi püspök, az ariánok számüzték, feleséges gyermekes atya, szép könyvet irt a Szentháromságról.
Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio); Debreceni Hitvallás
