Az Isten törvényéről
Tőkés István: A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS MAGYARÁZATA, Kommentár Bullinger Henrik művei alapján, I. Kötet, A Romániai Református Egyház kiadása, Kolozsvár, 1968
XII. FEJEZET ISTEN TÖRVÉNYÉRŐL
158-167. o.
Második Helvét Hitvallás XII. Isten törvényéről szövege itt olvasható
Isten törvénye
Isten akarata
„Tanítjuk, hogy Isten törvénye adja elő nekünk Isten akaratát, vagyis hogy mit akar ő tőlünk, vagy mit nem akar, mi a jó és az igazságos, vagy pedig a rossz és igaztalan. Tehát jónak és szentnek valljuk a törvényt.”1
„Isten törvénye Istennek örökkévaló és legjóságosabb akarata,”2 „az Isteni akarat kijelentése, mely előírja, hogy mit cselekedj és mit kerülj.”3 A törvény „az életre van készítve, nem — pedig — a halálra… Mert az Úr, aki alkotta a törvényt, avégből alkotta, hogy általa kinyilatkoztassa és megmagyarázza nekünk a maga örök akaratát arról, hogy mi az igaz, mi a hamis, mi a halál, vagy mi az élet, és hogy az ember miképpen jut vissza az életbe.”4 „Törvényében jelenti ki nekünk, hogy mit akar Isten, milyen ő, mit követel tőlünk, és mi tetszik neki… Röviden: a törvény vezet be minket Isten ismeretébe.”5
A törvény jó
„Maga Istennek a törvénye nem kárhoztat, nem öl, nem rettent, hanem kárhoztatja, öli és rettenti bűnünket, amelyet napfényre hoz. A törvény önmagában szent és kedves, örvendeztető, szelíd és igen jóságos.”6 „Jó a törvény, mert Isten akarata nem lehet rossz. Márpedig a törvény Isten akarata… Amidőn azért a zsidókhoz hasonlóan a törvény jó beszédét hibánk folytán megrontjuk vagy tőle eltérő tanítás felé csavarjuk, és a törvényadó szelleme ellenére magyarázzuk, akkor visszaélünk a törvénnyel”7 Minthogy „a törvények eredete és szerzője maga Isten, minden jónak, méltányosnak, helyesnek és igaznak a forrása, következésképpen minden méltányos és jó törvény magától Istentől van, jóllehet szokás szerint emberek hirdetik ki és alkalmazzák.”8
Tanítjuk, hogy a törvényt „Isten keze előbb beírta az emberek szívébe (Rom. 2: 15.), és természeti törvénynek nevezzük; később pedig kezével a Mózes két táblájára véste, amint Mózes könyveiben van bővebben kifejtve (II. Mózes 20 : 1 sk.: V. Mózes 5 : 6 skk.).”9
Természeti törvény
„A természeti törvény a lelkiismeret sugallata, valamint az a vezetés, amelyet maga Isten helyez az emberek lelkébe és szívébe, intvén őket, hogy mit tegyenek vagy ne tegyenek. A lelkiismeret viszont az embernek ama ismerete, bölcsessége és érzése, melynek segítségével ki-ki önmagára nézve a saját lelkében bármely véghez vitt vagy véghez nem vitt dologgal kapcsolatosan önmagát tudatosan elítéli, vagy felmenti. Ez az érzés pedig Istentől származik, aki sugallja és beírja a maga döntését az emberek szívébe és lelkébe . Nem azért nevezzük természeti törvénynek, mintha az ember természetében vagy elméjében magától az embertől lenne valami világosság, hanem azért … mert a helyes és igaz vallásnak bizonyos általános fogalmait és elemeit bejegyezte vagy bevéste lelkünkbe. Ezek — az elemek — mintegy belénk vannak oltva és velünk születnek, aminek folytán úgy látszanak, mint természeti vonások.”10 „Mivel — a pogányoknak — nincs törvényük, ők sajátmaguknak törvényük. Tudni illik ők magukban találják azt, ami meg van írva a törvényben.”11 „Ennélfogva ami csak tisztességest, helyest és igazat találsz a pogányoknál, mindazt tulajdonítsd az isteni bölcsességnek,”12 „míg a hamis dolgokat a romlott emberi természetre és a gonosz indulatokra” „kell vonatkoztatni.”13 „Tisztában vagyunk — tehát — azzal, hogy… a — természeti — törvény nem származik a romlott emberi szellemből, hanem magától Istentől, aki saját ujjával a szívekbe írta és a természetbe véste és beoltotta az igaznak, méltányosnak és jónak a mértékét… — Hasonlóképpen — értjük azt is, hogy a természeti törvénynek… ugyanaz a szerepe, mint az írott törvénynek, tudniillik, hogy irányítsa az embereket, és megtanítsa a jó és rossz megkülönböztetésére, valamint a bűn megítélésére.”14 „Mivel pedig Isten bevéste szívünkbe, hogy mi az igaz és a hamis, jóllehet ezt most figyelmen kívül hagyjuk és nem akarunk róla tudomást szerezni, mindazáltal elkövetkezik az a nap, amikor az emberek rejtett képmutatása nyilvánvalóvá lesz.”15
Amidőn az apostol „előadja, hogy — a pogányok — miként vétkeztek törvény nélkül, s eközben mégsem hiányzott számukra a törvény, a természeti törvényről szól… Jézus Krisztus — pedig — ebben a mondásban: Amit akarod, hogy veled cselekedjenek, azt cselekedd a másiknak, összefoglalja mindazt, amit bárhol is… tartalmaz a törvény Mivel ez az Ige mindenkinek be van vésve az elméjébe, nem kételkedem — mondja Bullinger —, hogy ez a természet törvénye.”16 „Nyilván halljuk: A törvény cselekvése be van írva a pogányok szívébe. Kicsoda volna, ha nem amaz egyedüli Isten, aki ír az emberek szívébe? Tehát ami csak igaz a természet törvényében, mindaz Istentől van. Annakokáért amiként látható dolgokkal megmutatta Isten önmagát a pogányoknak, úgy az ő sugallatát beoltotta szíveikbe, — tudniillik — azt a világosságot, melynek sugarainál a pogányok is megkülönböztethetik, ami helyes, igaz és méltányos. Amidőn pedig elzárkózásukban ettől elhajolnak és inkább a test indulataihoz fordulnak, semmi sem marad számukra, amivel menthetnék bűneiket.”17 Tehát „senki se gondolja, hogy Mózes előtt egyáltalán nem volt törvény, és hogy Mózes hozta volna először. Mert az erkölcsi törvénynek ugyanazok a részei, amelyeket Mózes előad a tízparancsolatban, teljesen ismeretesek voltak az atyák számára a világ teremtése óta. Ugyanazt az egy igaz Istent tisztelték — ők is — egyedüli Istenük gyanánt. őt imádták és hívták segítségül… Eközben a törvény elemei be voltak táblákba vésve, vagy membránákra írva. Ugyanis az ő szívükbe írta be azokat az Úr saját ujjával, és ugyanezeket őrizte meg gondosan az atyák hagyománya vagy tudománya.”18
Mózes törvénye
„Amidőn Ábrahám magvának, vagyis a zsidóknak lelke a hosszú egyiptomi lakozás alatt annyira megromlott, hogy nemcsak az ősi vallás és maga a szövetség is majdnem teljességgel feledésbe ment, hanem napról-napra egyre inkább az egyiptomi bálványimádásba estek és a pogányok minden vallási dolgait átvették, akkor tetszett a bölcs és kegyelmes Úrnak, hogy a megingott szövetséget bizonyos támaszokkal megerősítse. Tehát először helyreállította a régi szövetség elemeit, de azokat bővebben előadta és saját kezével kőtáblákba véste. Ezekben viszont még nincs semmi említés a szertartásokról. Ugyanis elegendő volt a hívőknek az előírás. Viszont amidőn azok tovább hitetlenkedtek és folytatták álnokságukat, vállukra helyeztetett a szertartások terhe, ami hiányzott a régieknél.”19 Így jutottunk az írott isteni törvényhez, mellyel az Úr „meg akarta tartani és felújítani a — szívekbe — vésett törvényt.”20 Ennek az isteni törvénynek „legszorgalmasabb leírója és magyarázója Mózes.”21. Istennek a Mózes által áthagyományozott törvényeit és magát az egész isteni és emberi törvényt a szent magyarázók igen szép rend szerint felosztották erkölcsi, szertartási és bíráskodási törvényre.”22 Ezért „áttekinthetőség kedvéért — mi is — felosztjuk erkölcsi törvényre, mely magában foglalja a tízparancsolatot, vagyis a Mózes könyvei által kifejtett két táblát, — azután — szertartási törvényre, mely a szertartásokról és Isten tiszteletéről intézkedik, és bíráskodási törvényre —, mely államkormányzati és anyagi kérdésekkel foglalkozik.”23
Erkölcsi törvény
„Erkölcsi törvény elsősorban az, amelyet a tízparancsolat tartalmaz. Hozzá járulnak aztán azok a törvények, melyeket az — utolsó — négy mózesi könyvben találunk szétszórtan. Ezek magyarázzák a rövid tízparancsolatot, mellyel Isten, aki mindig aláereszkedik és gyöngeségeinkhez alkalmazkodik, még a legcsiszolatlanabb emberek elméjét is tanácsolni akarja és az összes törvények summáját a tömör tízparancsolatban egybe foglalja, hogy azt mindenki könnyen megtanulhassa és emlékezetben tarthassa. Ama tíz parancsolat két részbe van összevonva. — Egyik szól — isten szeretetéről —, a másik — a felebarát szeretetéről.”24 „Minthogy az erkölcsök csak a tízparancsolat sértetlensége mellett maradhatnak fenn, ennélfogva az erkölcsi törvény, melyre a tulajdonképpeni törvény elnevezés vonatkozik, sohasem szűnik meg. Ugyanis a tízparancsolat igazi, tökéletes és örök szabálya a valóságos igazságnak és minden erénynek, minden ember számára, minden helyen és minden időben.”25 Tehát a benne összefoglalt erkölcsi törvény, erkölcseinknek és egész életünknek az irányító rendszere. ”26
Szertartási törvény
„Magukat azokat a törvényeket — is —, amelyeket szertartásiaknak hívunk, Isten adta Mózes által az erkölcsi törvények megőrzése és megvilágítása céljából. Mert szertartási törvények azok, amelyek a szertartások felől rendelkeznek, azaz a szent cselekményekről és Isten külső törvényes tiszteletének a végzéséről szólnak,”27 „nehogy idegen isteneknek mutassák be a szent cselekményeket.”28 „Ezek a — szertartások — különböznek helyek, szent eszközök idők, dolgok és személyek szerint. Meghatározott célból adattak a megjobbulás idejéig, ami nem egyéb, mint a megtartó Krisztus ideje, aki ama törvények eltörlése után ő maga a mi egyedüli főpapunk, a mi oltárunk és áldozatunk, gyertyatartónk, ládánk és asztalunk, egyszóval mindenünk. Így a Krisztus után élő hívőknek semmi szükségük nincs a szertartásokra.”29
Bíráskodási törvény
„Továbbá a bíráskodási törvények azok, amelyek a bíráskodásra tanítanak, valamint kialakítják és megőrzik az emberek közötti tisztességes és békés állami életformát vagy társadalmat… Előírják tehát ama jogi vagy politikai — szabályokat —, amelyek vonatkoznak a kormányzat megalkotására és feladataira, a köztisztesség és béke fenntartására és oltalmazására, a jogos háborúk fölvételére és viselésére, az ellenségek és lázadók megfékezésére és megzabolázására, a nyilvános bírósági ítéletekre, a birtoklásra és az örökösödésre, végül az eladásra, vásárlásra, kölcsönzésre, bérbeadásra és hasonló polgári és gazdasági dolgokra, úgyszintén a gonosztevők megbüntetésére… Mindezek… egyetlen országot sem akarnak hozzábilincselni a Mózes jogrendjéhez. Mert szabadság van ezekben a dolgokban. Csupán az a fontos, hogy épségben maradjon az igazság és jogosság lényege.”30 Tehát „a bíráskodási törvény megtanítja a közösségi jogrendet, és fenntartja az emberiességet, a jótékonyságot és a csendességet. És mindezeket az egyetlen szeretettel betöltvén az Úr, ebben a részében sem rontotta meg a törvényt.”31
A törvény tökéletes
„Hisszük, hogy ez a törvény legteljesebben közli velünk Isten teljes akaratát és az élet minden viszonylatában szükséges összes parancsolatait. Egyébként ugyanis nem tiltotta volna meg az Úr, hogy ehhez a törvényhez semmit ne tegyünk, se el ne vegyünk belőle; nem parancsolta volna, hogy egyenesen járjunk benne, és az útról ne térjünk le se jobbra, se balra (V. Móz. 4 : 2; 12 : 32.).”32
Mózes „igen gazdagon megmagyarázta Isten Igéjének az emberek számára adott kijelentését… Amiképpen — Mózesnek ezekben a könyveiben — birtokoljuk magának Istennek sokféle beszédét, ugyanúgy bírjuk az egész világ leghíresebb, legrégibb, legszentebb, legbölcsebb és legnagyobb férfiainak kiváló bizonyságtételeit, véleményeit, példáit és tantételeit mindazokra nézve, amik az igaz kegyességre, a jó és boldog életfolytatásra vonatkoznak. Ennélfogva ezek a könyvek minden elkövetkező nemzedéknél úgy szerepelnek, mint hitelre méltók, amelyeknek önmaguktól van elégséges tekintélyük, és amelyekben ellenmondás nélkül hinnie kell az egész világnak… A mi Urunk Jézus Krisztus — is Mózes olvasására utasítja a hívőket, mégpedig hitünk legjelentősebb kérdéseinél. Ilyen helyek Ján. 5. és Luk. 16. része. A Mát. 5. fejezetében így szól:… Valaki csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyek országában a legkisebb lészen… Istent veti meg és vele együtt az összes szent pátriárkákat, aki lenézi Mózest, aki által beszél hozzánk Isten, és akitől nyertük mindazt, amit a világ kezdete óta áthagyományozta a pátriárkák.33 „Amíg tehát az ég és föld létezik, érvényes lesz a törvény, és ezt teljesítenie kell annak, aki Istennek akar tetszeni.”34
Miért adatott a törvény?
Nem azért, hogy belőle igazuljunk meg
„Tanítjuk, hogy ez a törvény nem azért adatott az embereknek, hogy annak megtartása által igazuljanak meg, hanem inkább azért, hogy annak mértéke alatt erőtelenségünket, bűnünket és kárhozatunkat elismerjük, és saját erőinkből kiábrándulva, hitben Krisztushoz forduljunk.”35 „Az apostol a Rom. levélben a törvény és az evangélium összehasonlítása rendjén így szól: A törvényből való igazság ez: Aki cselekszi azt, él általa… A törvény tehát a cselekedetekre támaszkodik, amelyeknek látszat szerint igazságot tulajdonít. Mivel azonban cselekedetekkel senki sem tesz eleget a törvénynek, ennélfogva cselekedetek vagy törvény által senki sem igazul meg.”36 „A törvény által meghaltam a törvénynek — mondja az apostol —, azaz magából a törvényből megtanultam, hogy a törvénytől egyáltalán nem remélhetek üdvösséget.”37 Ezért tanítja az apostol: „a törvény nem azért adatott, hogy megigazítson.”38 „Ha olyan törvény adatott volna, mely képes megigazítani vagy megeleveníteni, akkor valóban a törvényből volna az igazság.”39 Azonban „Isten ingyen kegyelméből igazulunk meg,”40 s így „kénytelenek vagyunk beismerni, hogy nincs bennünk semmi igazság.”41
Hasonlóképpen „semmit sem ér a természet kegyelem nélkül. Mert ha némelyek a pogányok közül az igazság dicséretét bírják, miként Melkiszedek, Jób, Jetró és sokan mások, ez nem saját erőikből van, hanem Isten kegyelméből. Erre nézve jeles bizonyságokat gyűjthetünk a Jób történetéből. Ha tehát a pogányok közül némelyek megigazultak, nem a természet szerinti cselekedetekből vagy saját érdemükből igazultak meg, hanem Istennek az Úr Krisztusban adott irgalmassága által. Nem is azért helyezte Isten a természeti törvényt az emberekbe, hogy a kegyelem és Krisztus nélkül üdvözítse őket, hanem inkább azért, hogy megtanítsa: mi legyen a jó és mi a rossz.”42
A törvény mindeneket bűn alá rekesztett
„Az Irás (tudni illik a törvény — írása —) mindeneket bűn alá rekesztett.”43 „Mert a törvény bejött a maga — rendelt idejében, de nem azért, hogy a bűntől megtisztítson, hanem inkább, hogy azt megnövelje,”44 „félszínre hozza és szemünk elé állítsa.”45 Tehát „a törvénynek kiváltképpeni és sajátos feladata, hogy minden embert meggyőzzön bűnösségéről, valamint arról, hogy a maguk saját vétke folytán a halál fiai.”46 „Nyíltan megmondja ugyanis az apostol: A törvény a haragot munkálja. És: A bűn ismerete a törvény által van (Rom. 3 : 20; 4 : 15.).”47 „A törvény olyan tükör, amelyben szemléljük romlottságunkat, erőtelenségünket, tehetetlenségünket, tökéletlenségünket, ítéletünket, azaz a mi igazságos kárhoztatásunk.”48 Továbbá megtanít a törvény arra, hogy „Isten előtt bűnösök és menthetetlenek vagyunk. Kétségtelen, hogy amidőn Pál bebizonyítja a természeti törvényből a pogányok bűnösségét éppúgy, mint Mózes törvényéből a zsidókét, ezzel megmutatja: egyedül Krisztusban, Istennek Fiában van a megigazulás, az élet és minden jó.”49 „Igen helyesen hirdeti a legtöbb theologus:… Isten azért hozta a törvényt, hogy… Szentlélek által önismeretre vezérelje az embert, és meggyőzze minden embernek a bűnösségéről, — amiért — senki sem igazulhat meg saját erejéből, hanem kizárólag Istennek Krisztusban adott kegyelméből igazulnak meg és tartatnak meg a hívők,”50, „hogy az ígéret a Jézusban való hitből adassék.”51
A törvény vezérlő mester
A törvény tehát azért adatott, hogy „az Istentől elszakított embert Krisztushoz vezesse. Ezt — az apostol — egy oktalan gyermeknek és nevelő mesterének a hasonlatával világítja meg érthetőbben.”52 Ily módon „a törvény a mi Krisztushoz vezérlő mesterünk lett, hogy hitből igazoljunk meg (Gal. 8 : 11 ss.).”53 „Kezünknél fogva vezet Krisztushoz, aki által megigazulunk hitben.”54 Példának okáért „a törvény szertartásai, maga a lévitai papság és áldozat nem veszi el a bűnöket… Akkor hát miért vannak beállítva? Azért, hogy teljesebb reménységbe vezessenek, azaz hogy előképei legyenek Krisztusnak, aki által Istenhez járulunk.”55 Isten adta azért, hogy „ebben az értelemben is megerősítse a szövetséget, valamint Krisztus misztériumát mintegy példákkal beárnyékolja, és így legyenek — a szertartások — bizonyos látható sakramentumok és beszédek.”56 „A törvény tehát úgy van hozzákapcsolva Isten örök szövetségéhez, hogy azt se föl ne forgassa, sem idegen értelmezéssel meg ne sértse, sőt inkább támogassa, erősítse és magyarázza.”57 „Mert a törvény azt hozza magával, hogy általa világosabb és nyilvánvalóbb legyen Istennek irántunk való jósága.”58
A törvény betöltése
„Közülünk senki sem képes a törvényt cselekedni, sőt inkább maga — a törvény —… bűn alá rekeszt minket.”59 „Senki ember nem tudott és nem tud eleget tenni Isten törvényének, sem azt betölteni a testünkben lévő gyöngeség miatt, amely utolsó lehelletünkig hozzánk tapad, vagyis — bennünk — marad.”60 Istennek a törvényben adott jó akarata „nekem halálomra van, de nem a törvény miatt, hanem az én hibámból,”61 aki a törvényt nem tudom betölteni. „Ugyanis a törvény önmagában, azaz hit nélkül öl és kárhoztat.”62 „Így szól az apostol: Amit a törvény nem adhatott meg, mivel erőtelen vala a test miatt, — vagyis az ember bűne miatt —, azt megadta Isten, amidőn tulajdon Fiát elküldötte a bűn testének hasonlatosságában (Rom. 8 : 3.). Következésképpen Krisztus a törvény vége és helyettünk való betöltője (Rom. 10 : 4.), aki miként a törvény átkát elviselte, amikor átokká lett helyettünk (GAL. 3: 13.), ugyanúgy közli velünk hit által az ő törvénybetöltését, és az ő igazsága és engedelmessége nekünk tulajdoníttatik.”63 Tehát „Krisztus betöltötte a törvényt, és a mi tökéletességünkké lett. Először is betöltötte a mi Urunk a törvény és a próféták ígéreteit és előképeit. Mert eme ígéreteket: Az asszony magva a kígyó fejét fogja taposni; benned áldatnak meg a föld összes nemzetségei; és sok más számtalan ezekhez hasonlót, betöltött a mi Urunk, amidőn erre a világra születve, szenvedett értünk, és visszahozta az életet. Hasonlóan betöltötte az összes szertartási törvényeket, amidőn őmaga, a pap és áldozati — bárány — önmagát — keresztre — adta, aki most és mindig hathatós és örökkétartó áldozat, valamint örökkévaló főpap, szüntelenül közbenjárván a hívőkért az Atya jobbján. Ő az, aki lelkileg körülmetéli a hívőket, és a körülmetélkedés helyett adja nékik a keresztséget. Ő a mi húsvétunk, aki a húsvéti bárány helyére tette az Úr vacsoráját, vagyis az eucharistiát. Végül ő a törvény és a próféták betöltése, értelme és teljessége. Másodszor betöltötte az Úr a törvényt azzal, hogy minden tekintetben eleget tett Isten tökéletes akaratának, hogy így ő legyen a szentek szentje, akiben nincs semmi szeplő, semmi gonosz kívánság, és semmi bűn. Benne van az Isten iránti legtökéletesebb szeretet és a minden vonatkozásban legteljesebb igazság. Ezeket ingyen kegyelemből közli velünk, tökéletlenekkel, ha hiszünk. Ugyanis megbocsátja bűneinket, mint aki engesztelés lett helyettünk, és közli velünk a maga igazságát, amelyet tulajdonított — igazságnak — hívunk.”64
A törvény eltörlése
„Figyelmeztet — az apostol —, hogy mennyiben és kikre nézve van eltörölve a törvény.”65 „Annyiban töröltetett el Isten törvénye, amennyiben többé nem kárhoztat minket, sem a haragot nem munkálja reánk nézve.”66 „Amidőn magukról a törvény rendeléseiről mondjuk, hogy azok is el vannak törölve, nem azt mondjuk, amit legtöbben állítanak, hogy tudniillik a kegyességi és feddhetetlenségi rendelések vannak megszüntetve, hanem a törvény ellenséges jellege a mi szíveinkben… Tehát meg van szüntetve a törvény, azaz a törvény kárhoztatása, mely a testben volt a Lélek elfogadása előtt.”67 Attól a törvénytől viszont, mely Isten örökkévaló akaratát jelenti (s eközben a tízparancsolatról, a hitről és szeretetről van szó), senkit sem szabadít meg — Krisztus —, aki a törvény betöltéséért jött.”68 „Ha ugyanis a törvényen Isten akaratát értjük, amint a törvény valóban nem más, mint Isten örök akarata, akkor ugyanbizony kicsoda mondaná, hogy Isten akarata el van törölve, és hogy ne legyen vagy ne hirdettessék?”69 Kétségtelenül más értelemben van eltörölve, azaz a törvény átka megszűnt Krisztus által a hívőkre nézve, és helyre van állítva számukra a valóságos igazság. Mert ő ama áldott mag, akiben megáldatnak a föld összes nemzetségei. Ő maga a mi igazságunk.”70 „A tízparancsolat eltörlése abban áll, hogy… Krisztus hit által a mi tökéletes igazságunk.”71 „Ugyanis kegyelem alatt vagyunk, és nem törvény alatt.”72 „A törvényből azok vannak, akik a törvény által akarnak megigazulni és a cselekedetekre támaszkodnak.”73 „Akik viszont meg vannak igazulva, azok szabadok a törvénytől, és Krisztushoz igazodnak, mint a törvény tartalmához és céljához. Továbbá szabadok a törvény átkától és terhétől Krisztus által, akinek Lelkétől áthatva és újjászületve, a szeretet ösztönzése folytán sokkal többet cselekesznek, mint amit maga a törvény előírt. Így aztán a törvény senkinek sem nehéz, hanem inkább kellemes, drágább bármilyen drágakőnél, és édesebb a színméznél… Akik azonban nincsenek Krisztusnak ez alatt az evangéliumi kegyelme alatt, azok még mindig a törvény alatt vannak…74
„Ezenkívül betöltötte Krisztus a törvény összes előképeit.”75 „Amidőn — tehát — Isten törvénye olyan külső és jelképes dolgokat parancsol, amelyek helyhez és időhöz vannak kötve, akkor a törvény eltörléséről beszélünk. Azonban tulajdonképpen csak az a része van eltörölve, mely a jelképes vonatkozásokat tartalmazza… Kicsoda ne tudná, hogy az Ószövetségnek több része beteljesedett Krisztus által, kiváltképpen a róla szóló ígéretek? Ennélfogva a törvény abban a vonatkozásában van eltörölve, helyesebben: átértelmezve, mely az ígéreteket adja elő.”76 „Az árnyékok megszűntek, amidőn — Krisztus — eljött testben, hogy immár Krisztusban mienk legyen mind az igazság, mind az egész teljesség.”77 Mert, az evangéliumi igazság tudomásunkra adja, hogy az Úr halálától felülről le végig megrepedt a templom kárpitja. Tehát a törvényt elvette a középről (a kézírást széttépte), és a keresztfára szegezve, minden bűneinket lemosta a maga egyszersmindenkorra kiontott vérével. Ily módon joggal és méltán dicsekedhetünk, a törvénynek keresztre szegezésével. Ugyancsak egyedül ő, ő maga, úgymond, a keresztre feszített Jézus Krisztus bocsátotta meg vétkeinket, sőt egyedül ő maga mindene a hívőknek. Ebben van… a törvény eltörlésének az értelme,”78 azaz Krisztus Jézusban, akiben „lakozik az istenség egész teljessége (σωματικῶς) test szerint.”79 „Röviden… aki Krisztus által bízik Istenben, az szabad a törvénytől.”80
A törvényt nem vetjük el
Szekták
„Mindazáltal a törvényt kevélyen el nem vetjük. Megemlékezünk ugyanis az Úr szavairól, aki ezt mondotta: Nem azért jöttem, hogy a törvényt és a prófétákat megszüntessem, hanem hogy betöltsem (Mát. 5: 17.).”81 Ha tehát a törvény eltörléséről beszélünk, ez alól „kivételt képez Istennek és felebarátainknak a szeretete. Amiket viszont helyekhez és személyekhez kötött külső dolgokról és ezekhez hasonló körülményekről parancsol a törvény, azok meg vannak szüntetve”82… Ebben az értelemben Krisztus Lelke… az embert nem veszi ki Isten törvényéből, hanem alája rendeli; nem azért, hogy kényszerűségből engedelmeskedjék Istennek (amint ezt teszik a törvény alattiak), hanem önként és szabadon. Ily módon a keresztyén ember teljesíti a törvényt, de Krisztus által és Krisztus Lelke szerint.”83
„Tudjuk, hogy a törvény adja elénk az erények és bűnök fajait.”84 Mert „a törvénynek az a feladata, hogy a Krisztus által megigazultakat megtanítsa arra, amit követniök kell, vagy amitől eltávozzanak, és hogy a hívők miként tiszteljék Istent helyesen. Isten törvénye a legtökéletesebb tanítást nyújtja mind az Istenbe vetett hitre-, mind az összes jó cselekedetekre nézve.”85 Következésképpen egész életünket szabályozza mind az isteni, mind az emberi dolgok tekintetében. Megtanítja, hogy mi az emberek feladata nemek és életkorok szerint, valamint, hogy mire kell törekedni, és mitől kell tartózkodni. Tehát a törvény az élet szabályozója.”86 Ennélfogva „tudjuk, hogy a szentírásbeli törvény, ha az evangélium által magyarázzuk, hasznos az egyháznak, és ezért annak olvasását nem szabad eltávolítani az egyházból. Igaz ugyan, hogy Mózes orcáját lepel borította be, de — erre tekintve — azt állítja az apostol, hogy a leplet Krisztus veszi el és semmisíti meg.”87 Innen van az apostol mondása: „Teljes szabadsággal beszélünk, azaz mellőzve az előképeket és a törvényeskedést, egyedül Krisztust és az ő kegyelmét hirdetjük. Eközben támadja a törvénytanító hamis apostolokat. Úgy értelmezi a Mózes lepellel beborított orcáját, hogy a zsidók közül némelyek megvetve a törvény célját, csupán magát az orcát, vagy magát a jelképet szemlélik. Ugyanezt cselekszik napjainkban azok, akik nem egyedül Krisztust prédikálják, mint a törvény célját és teljességét, hanem inkább az előképeket és a törvényességet, és magát, úgymond, az árnyékot követik. Tehát a lepel a betű, és maga az elmének és hitetlenségnek a durvasága, Krisztus nem-ismerése. Ebből származik a szójárás: Izráel fiai nem mertek orcájára tekinteni. Mert Mózes nem azért terített leplet a maga orcájára, hogy ne tekintsenek reá, hanem — cselekedetével — példázta: sokan lesznek, akik megvetik Krisztust, mint a törvény célját, ragaszkodván a halott betűhöz és a jelképekhez, amelyekről azt mondjuk, hogy eltöröltetnek Krisztus megvilágítása folytán.”88 „Elitélünk — tehát — mindent, amit régi és új eretnekek Isten törvénye ellen tanítottak.”89
31 — A második Helvét Hitvallás magyarázata I.
32 — A második Helvét Hitvallás magyarázata I.
Stephanus Tőkés: COMMENTARIUM IN CONFESSIONEM HELVETICAM POSTERIOREM, Interpretatio petita ex operbus Heinrich Bullingeri, Tom. I., Editio Ecclesiae Reformatae in Romania Claudiopolis-Cluj 1968
Tőkés István: A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS MAGYARÁZATA, Kommentár Bullinger Henrik művei alapján, I. Kötet, A Romániai Református Egyház kiadása, Kolozsvár, 1968
