Prédikáció az elválasztásról | Méliusz Juhász Péter
Méliusz Juhász Péter
(Horhi, 1532. – Debrecen, 1572. december 25.)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1561-től haláláig, reformátor, egyháztudós, író, botanikus
A magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyénisége.
Az elválasztásról206
Akiket pedig eleve – fia ábrázatához hasonlókká – végezett, azokat el is hivta, valakiket elhívott, azokat meg is igazította, valakiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőitette. S mit mondhatunk azért mindezek ellen? Ha Isten miértünk töreködő, kicsoda állhat miellenünk? Bizonyával az Atya Isten az ő saját fiát meg nem kimélé, hanem miértünk mindnyájunkért adá őtet; hogy lehetne, hogy mindeneket nem ajándékozna minekünk az ő fiával egyetemben? (Róm 8:30 – 32.)
Sommája
1. Valakiket Isten övéinek ismert, és az ő fia ábrázatához szabott, minémü renddel dicsőíti meg.
2. Biztatja a híveket, hogy őnekik senki nem árthat, mert Isten fogta pártunkat.
Igy szól azért
„Akiket eleve elvégezett.” Jobban megmagyarázza Szent Pál, miért hogy az Isten decretuma szerint hivattatott hívőknek mindenek javukra legyenek, és mint legyenek ábrázoltattak a Krisztus ábrázatához, azaz életnek rendéhez és javaihoz; szól pedig a választottaknak itt az ő rendéről. Más pedig szólni a választás rendéről; más okairól szólni. A választás pedig kétféle. Egyik az életre, másik a veszedelemre. Rend szerint szóljunk mind a kétféle választás okairól és rendéről…
Halld rendjét az életre való választásnak. Első rendi a prognosis, azaz Isten eleve való ismereti, mert kegyelme, Krisztus érdeme cselekedeti, és választásnak rendi, a választás okának cselekedeti a választásnak rendi. Ily renddel választ. Először elismer, kiket élesszen. Az ismeret után választás, mert akiket elismert, eljegyzett, aztán azokat ki is válogatta a harag edényi közül. 2. Thess. 2. Elválasztott Isten titeket eleitől fogva az üdvösségre. Harmad rendi és cselekedeti a választó kegyelemnek a proorosis, eleve való reá végezés. Mert akiket eleve eljegyzett és kiválogatott a bűnösök közül, azokat ugyan bomolhatatlan decretum461 szerint elsententiázza, hogy el ne vesszenek, hanem üdvözüljenek, bizonytalan üdvösségük ne legyen, ugyan Krisztus ábrázatához szabja őket, amit Efez. l. Róm. 8. mondja. Ján. 6. 12. Negyed rendi a hivatal. Secundum propositum462 decretuma szerint öröktől fogva elhivta ezeket az üdvösségre, mint mondá. Róm. 8. 2. Tim. 1. 2. Idő szerint pedig e világon belül lelkével vonja és hivja, kivül pedig az Igével. l. Kor. l. 2. 2. Kor. 2. 4. Ján. 14. 15. Igy pedig decretuma szerint belül csak a választottakat hivja, nem a harag edényit. Mint Ágoston, Origenes, Sz. Ambrus, Jeronimus mondják itt e helyen. Kiket hiv decretuma szerint. Róm. 8. 2. Tim. 1. 2. Hát valakiket Isten elválasztott, hivja; hallják az Isten Igéjét ezek. Ján. 8. Akik nem hallják, sem akarják hallani, harag edényi. De hozza Isten az akolba az akol kivül bujdosó juhokat. Ján. 10. Ötödik: Meg is igazitotta. Valakiket Isten eleve ismert, választott, végezett, hivott, ezeket Isten megigazította magában itt e világon is; Isten előtt Krisztus igazságába megyen hit által, megigazítja, megtéríti ezt, megújítja, hitet ád ennek, az Isten törvényét szivére Írja. Héb. 8. Jer. 31. Szent Lelkével viseli és hordozza minden jóra, emberek előtt a Krisztus igazságának, magának, és a Szent Lélek gyümölcsével megigazítja, megszenteli, jót cselekedtet vele. Elő viszi a jóban, a hitben. Hát nem élhetik a bűnt a választottak, ha Isten megigazítja. Hát hamisan hazudják ezt. Ha választott vagyok, bár mind bűnt tegyek, sem veszhetek el. Sőt nem tehet bűnt, azaz nem uralkodik a bűn rajta, a test gonosz kívánságait el nem végezi, cégéres bűnben nem él az, kiket Isten elválasztott. 1. Ján. 3. 4. 5. Jel. 14. 2. Tim. 2. Mert Isten maga, Lelke, Krisztus igazsága, Isten kegyelme megigazítja, nem hagyja a bűnt élni. Hatod rendi. A megdicsőités. Valakiket Isten eleve elválasztott, itt e világon elhivta, megigazította, Isten megdicsőitette magában, tanácsában. Ugyan a feltámadás után megdicsőiti valóban. Mert beveszi az örök életbe, a boldogságba, Krisztus dicsőült testéhez hasonlóvá teszi. Kol. 3. Fil. 3. 2. Kor. 3. l. Kor. 15. Hát eleje a választásnak: az eleve ismerés, választás, végezés. Közepe: hivás, igazitás. Vége: megdicsőités.
Ha Isten régen elvégezte minden rendit üdvösségünknek, mit kételkedünk abban, hogy el nem kárhozunk? Soha nem lehet, hogy egy is elveszhessen azokban, valakiket Isten Krisztusnak adott. Ján. 6. 10. 17. Ha a választás kutfeje, kezdete, fő kötele és erőssége a mi üdvözülésünknek, mit bolondoskodnak hát azok, kik félnek a választás tudományától, és nem hagyják tanitani? Fél–pelagiánusok463 azok. Isten főképpen a választással biztat, hogy el nem veszhetsz; te attól félsz? Honnan itéljük a választást? Okait, cselekedeteit, fundamentomát az Isten kegyelméből, jóakaratából, csak Istenben őmagában itéljük. Mert Isten senkiben nem találta okát választásunknak, hanem csak ő magában, azért ugyancsak ő magában tevé a választást. Bizonyos lehetsz választásodról igy, ha a választás jegyei benned lesznek. Ha Isten hiv téged, azaz megtérít, behoz az akolba, hallod Isten Igéjét. Szent Lelkét neked adta s elfoglalt. Másod. Ha hittel Isten előtt, Krisztus érdemében, emberek előtt jócselekedettel igaz vagy, szent életed vagyon, hihetsz Krisztusban, Krisztus a te választásod tüköre, és az igéret, ha hihetsz igazán és a hitben végig megmaradsz, választott vagy. Krisztus mondja. Ján. 6. Máté 24. Végre ha a háborúságot, a Krisztus keresztjét viseled. Máté 16. 5. 2. Kor. 4. l. Kor. 4. Választott vagy, mint Róma 5. szólék erről. Hát a te érdemedből cselekedetedből ne itéld soha az igén kivül, se Krisztuson kivül. Hát a hivatal igazulás, megdicsőülés gyümölcse, utolsó rende, bizonysága a választásnak. Hát valakiket Isten választott, végezett, csak azok hivattatnak Isten decretuma szerint, csak azok hihetnek, csak azok igazulhatnak, csak azok térhetnek meg, csak azok dicsőülhetnek meg. A választás oka, kútfeje a hitnek, igazulásnak, előtte jár. Hát azért hallod az igét, azért térhetsz meg, azért hihetsz, azért igazulsz, azért növelhetsz jót, mert választott vagy; mind a választásból jönnek szükségképpen. Mert miképpen változás nélkül Isten decretuma szerint választott, abban egyéb nem lehet. Igy szükség hivattatni, megigazulni, hinni, megtérni, uj életet élni, jót cselekedni, szenvedni, Krisztus ábrázatában lenni. Valakiket Isten elválasztott, szükség üdvözülni, megdicsőülni. Akinek szükséges decretumban vagyon kezdete, közepének is, végének is decretumból kell lenni. A választás vonta ezt, hogy Krisztus meghaljon, király, pap, közbenjáró legyen.
Hát hamisan hazudnak, kik igy szólnak: Csak higyj, megtérj, Isten elválaszt, azért választ; mert hitt Péter, megigazult. Nem ugy szól Krisztus. Valakik Istentől vannak, hallják Istennek igéjét; valakiket az Atya elválasztott, énhozzám jő, hisz s hallja igémet. Ti azért nem hisztek, nem halljátok az én szómat, mert Istentől nem vagytok választottak, Isten nem vonszon. Ján. 6. 8. 10. Csel. 13. Hivének a választottak az életre. 1. Kor. 1. 2. 2. Kor. 2. 4. Az üdvözölendőknek igazság, hatalom a Krisztus, jó illat. A veszendőknek botránkozás, halál illatja az Evangélium.1. Pét. 2. Ezután Róm. 9. 11. szólok a veszedelemre való választásról, mert ott szól Szent Pál róla.
Mit mondjunk ezekre, azaz mit mondhatunk ez Isten dolgai és cselekedetei ellen? Eleve elvégzett, hasonlókká végezett fia ábrázatához, eleitől fogva elválasztott, elhivott decretuma szerint, megigazitott, megdicsőitett. Immár minden részét teremtés előtt elvégezte üdvösségünknek; lehetetlen azért, hogy ne üdvözölnénk, lehetetlen, hogy valaki elejét állhatná, valami kár, háború a mi üdvösségünknek; valamit Isten elvégez, megszerez, senki azt fel nem bonthatja. Ha Isten miérettünk, ha Isten igy fogta pártunkat mindenek ellen, miértünk ilyen decretumot csinált, igy végezte el magában üdvösségünket, igy szabott Krisztus ábrázatához, igy támadott mimellettünk mindenek ellen, kicsoda ellenünk? Lehetetlen, hogy semmi teremtett állat, sem a háború, sem fegyver, sem a Sátán, sem a törvény átka, sem az angyalok, sem a bűn Isten ellen támadhasson és minket elveszthessen, árthasson Isten akarata, hatalma ellen, és üdvösségünkbe által állhasson, minekünk kárunkra, veszedelmünkre járhasson. Hát mindenek javunkra cselekedtetnek. Hatalmasabb, erősebb legyen az Istennél az, ki minket el akar veszteni. Genez. 25. 17. Esai. 9. 11. 35. 43. 44. 49. 54. Jer. 23. Mik. 7.Sof. 3. Hós. 2. 3. Ezék. 11. 16. 36. Jer. 32. Sok igéretei vannak Istennek. Ha senki Istent meg nem bírhatja, ellene se támadhat, decretumát, akaratát, hatalmát el nem ronthatja, senki elejét nem állhatja. Esai. 40. 10. 14. 41. 43. 50. 55. Hát soha senki a választottak üdvösségét sem bonthatja fel. Egy hajunk szála soha nem eshetik el Isten végezése nélkül. Semmit a Sátán nem mivelhet Isten akarata ellen. Luk. 12. Dán. 8. Ján. 16.
„Ki nem kedveze saját”… Azért mondom, hogy semmi nem árthat, senki elejét nem állhatja üdvösségünknek, senki el nem veszthet. Mert Isten fiát értünk halálra adta, a szóló fiút, az Isten Krisztust a testbe öltöztette. Nem kedvezett, azaz kiméletlenül Isten igazsága szerint, a törvény itélete szerint, átokká, bünné tévé miértünk, megveré, feszité, kiméletlenül örökké való kinokra veté, váltságul, kezesül, papul, királyul, prófétául, doctorul adá. Esai. 61. 1. Kor. 1. Zsolt. 2. 110. 40. Esai. 9. 11. Minden adósságunkat, minden üdvösségünk árát megfizettette fiával. Hát istensége szerint is üdvözítő a Krisztus, mert látod–e, hogy Isten saját fiát mondja. Ha Krisztust adta váltságul, Krisztus fizette meg üdvösségünk árát. Tit. 2. 1. Tim. 2. Róm. 3. 2. Lásd Héb. 9. 10. Mit hazudnak hát, hogy a misével kell meglenni igazulásunknak. Nagy szerelem az Istentől mi hozzánk, hogy üdvözítő fiát nem kimélte, igy verte. Mert igazsága kényszeritette Istent, hogy mint az ember Isten tisztességét nem kimélé, oktalanul, tiltás nélkül, kedvezés nélkül veté, megtöré Isten szavát. Genez. 3. Róm. 3. 5. Igy Isten a bünnek végetlen nagysága szerint kiméletlenül verje fiát a mi büneinkért, hogy lehetne egyenlő ár, senki ne feddhesse Istent, hogy érdeme szerint nem fizetett volna a bünért. Esai. 53. Zsolt. 22. 69. Irva vagyon: Ki volna emberek közül, ki nem hogy egy fiat örökké való kinra – Csel. 13. 3. 4. Zsolt. 15. – de még csak marháját is a tolvajokért, átkozottakért, tékozlókért adná? Im a király felség, az Atya egyetlen egy hizlalt tulkát, barmát, az ő szerelmes szent fiát, nemcsak mennyei kincsét, mennyei életét, jószágát, hatalmát, nemcsak szolgáit, az angyalokat, hanem egyetlen eggyét az ő fiát isteni természetében adja miértünk, e fiában hogy igy adá tékozlókért, paráznákért, kik Isten javait elgázlók, eltékozlók, amely jószágainkat kiadta vala. Luk. 15. Genez. 2. 3. Kol. 1. 2. 2. Kor. 5. Ján. 3: Ugy szerette Isten e világot, hogy szent fiát adná érette. Eledeledet is kimélnéd te a tolvajnak adni, ki jószágodat eltolvajlotta. Im az Isten nem kimélé meg. Hogy lehetne, hogy fiával mindent nem adna. Semmi drágább, kedvesebb, nagyobb nincs Istennél az ő fiánál. Ha ezt értünk adta, tőlünk nem kimélte, bizonnyal hát semmi olyan nincs az ő tárházában, az ő országában, kit nekünk nem adna.
Krisztus Istennek kincses ládája, tárháza. Krisztusban lakik Istennek minden gazdagsága, ereje, kincse, jószága. Kol. 1. 2. 3. Ján 1. 5. 6. Efez. 1. 2. 2. Kor. 5. Bizony hát a fiúban minden erejét, jószágát, igazságát, bölcsességét, szerelmét, szentségét, országát, Lelkét minekünk adta. Hát lehetetlen, hogy semmi szükségünk lehessen, semmi mennyei kéréstől megfosztassunk, semmit Isten Krisztusért mitőlünk megtagadhasson. Hát üdvöziteni kell, megigazit, éltet, háborúságunkban velünk leszen; mind a Jézus Krisztus nekünk adása, a szerelem vonta ezt, hogy Isten ha Krisztust miértünk, minekünk adta, hát válasszon, hivjon, igazitson, dicsőitsen, részessé tegyen Istennek minden jószágiban. Efez. l.3. Gal. 5. 4. Ján. 5. 6. Ha a nagyobbat, a tárházat, a kincsesládát, szent fiát nekem adta, hogy lehetne, hogy Isten valami jószágát tőlem eltitkolná. Nálam a tárház, a láda, hát Istennek minden kincse énnálam. Kol. 3.
Lábjegyzetek
461 Decretum = végzés, törvény.
462 Secundum propositum = végzés szerint.
463 Pelagius brit szerzetes az V. század elején azt tanította, hogy eredendő bűn nincsen, s az ember olyan állapotban születik, amely se nem jó, se nem gonosz
Forrás
TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI IRODÁJÁNAK; SAJTÓOSZTÁLYA BUDAPEST, 1973 – D. DR. BUCSAY MIHÁLY, MÉLIUSZ KATEKIZMUSA, 182-184 .o.
