Az elválasztásról (káté) | Méliusz Juhász Péter
Méliusz Juhász Péter
(Horhi, 1532. – Debrecen, 1572. december 25.)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1561-től haláláig, reformátor, egyháztudós, író, botanikus
A magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyénisége.
Méliusz katekizmusa
Az elválasztásról206
[64] K: Micsoda az életre való elválasztás?
F: Isten kegyelméből, az ő jóakarata szerint, Jézus Krisztusban a bűnnek sarából, az elveszett emberek közül, Istennek [B. 5.] eleve látásából207 a teremtés előtt rendelni és formálni tisztességre való edényeket, hogy Isten kegyelme tessék meg ezekben és Isten kedvének dicséretére legyenek.
[65] K: Mi az oka az életre választásnak? Ef. 1., 8., 9.
F: Isten kegyelme és jóakarata az indító és kezdő oka. Érdemlő oka Krisztus váltsága. Vége208 Isten kegyelmének dicsérete. Eszköze belül a Szentlélek Isten szentelése. A hivatal209 belül és kívül, az igazulás, a megdicsőülés, a szent élet, az ige hallgatása, a hit: gyümölcse és jegyei az elválasztásnak, míg a választás ezeknek eleje, kútfeje. Róm. 8.
[66] K: Micsoda jegyei vannak az elválasztásnak?
F: Az Istentől való hivatal, a megigazítás, a hit, a jó cselekedet és az Isten igéjének hallgatása. Róm. 8., Ján. 8., 9. Mert hisznek, szentül élnek a választottak, és Isten [B. 5. v.] igéjét hallják.
[67] K: Mi a tükre az elválasztásnak?
F: Jézus Krisztus,210 Isten ígéretei és igéje. Ebből kell meglátni az elválasztást.
[68] K: Honnan kell megítélni az elválasztást?
F: A választás okaira nézve Isten felől kell ítélni, mert azok üdvözölhetnek csak, akik választottak, és azok soha el nem veszhetnek. Nézvén a választás jegyeire: a megigazításból, a hitből, az Isten szerint való életből ítéljük a választást.
[69] K: Tehát akik hisznek, jót cselekednek, azok a választottak?
F: Azok jegy szerint, ha igazán hisznek.
[70] K: A választásnak tehát a hit, a jócselekedetek és a megigazulás nem okai?
F: Nem azok, hanem csak a jegyei, gyümölcsei és eszköze.
[71] K: Mert hiszek, jót cselekedem, a hívek között vagyok, Isten igéjét hallgatom, azért vagyok-e választott?
[B. 6.] F: Nem, sőt azért hihetek, azért élek Isten szerint, azért igazulok meg, mert választott vagyok. Szent Pál (Csel. 3., Róm. 8., 9., Ef. 1.) így szól: Hihetnek mind a választottak. Aki Istentől van, az az Isten igéjét hallgatja. Akit vonsz az én atyám, az énhozzám jön, hisz énbennem.
[72] K: Csupán azok-e a választottak, akik a látható gyülekezetben, a hívek között vannak?
F: Ember ítélete felől, jegy szerint azok, akik hisznek, Isten szavát hallgatják. De Isten választására nézvén, még az akolon kívül is vannak választottak, akik még nem hisznek, még meg sem újultak, mint az írás mondja (I. Krón. 17., 18., Jer. 30., Ez. 36., Ján. 10., 11.), akiket Krisztus behoz az akolba és itt igazít meg: Hagytam hát ezért magamnak, akik még Baálnak térdet nem hajtottak. Több juhaim is vannak, kik nem az akolból valók, azokat is szükség behoznom.
[73] [B. 6. v.] K: Ha mind vétkeztek, hát mindet egyaránt kell Istennek megölni?
F: Igen. Mert mind vétkeztek, mindet megöli. A harag edényeit önmagukban, a híveket Krisztusban öli meg.
[74] K: Azért, hogy Isten minden bűnöst megöl, de nem mindet éleszti meg, hát személyválogató?
F: Nem az, mert azért öli meg mindet, mert mind megérdemli a halált. De azért nem éleszti meg mindet egyaránt, mert senkinek Isten azzal nem tartozik, hanem akiknek akarja, azoknak ajándékozza.
[75] K: Miért van az, hogy mindet sem el nem veszti, sem nem üdvözíti?
F: Hogy nem mindet veszíti el, ebben jó voltát, szerelmét, irgalmasságát akarta mutatni. Hogy némelyeket kárhoztat, ebben igazságát, hatalmát, haragját mutatta meg. Róm. 9.
[76] K: Isten mindenkit hív magához, mindenkinek ígéri javait, tehát mindenkit elválasztott?
[B. 7.] F: Nem következik belőle, mert hív mindenkit külsőképpen, maga mentés szerint, a Törvény szava szerint. Ha mindenek engedelmeskednének, hinnének és megtérnének, mindeneket üdvözítene. De minthogy senki nem engedelmeskedik, nem tér meg és nem hisz magától, Isten azt, hogy megtérítsen, hitet adjon, nem mindenkinek ígérte. Oblationem suorum bonorum omnibus proponit, sed applicationem solis electis promisit. 211
[77] K: Istenben nem lehet ellenkező akarat és ígéret. Isten mindenkit üdvözíteni akar, mindenkit hív és mindenkinek ígér. Ha pedig nem mindenkit választ, sőt akiket akar, megkeményít és elveszt, így ellenkező akarat van Istenben?
F: Nincsen, mert külső és közönséges, maga mentő akarattal mindenkit üdvözíteni akar a törvény szerint: de üdvözítő, hatalmas és elválasztó akarattal csak [B. 7. v.] a választottakat. Továbbá az örök életet ígéri mindenkinek, aki engedelmeskedik, hisz és megtér: de nem ígérte meg, sem nem köteles arra, hogy hitet, engedelmességet, penitenciát, törvénybetöltést ő maga csináljon mindenkiben, hanem csak azokban, akikben ő akarja.
[78] K: A választott hívek kieshetnek-e Isten frigyéből, kedvéből és elveszthetik-e a hitet, a Szentlelket akkor, amikor elesnek?
F: Nem, mert Isten örökkévaló szeretettel szeret. Senki Isten szerelmétől minket el nem szakaszthat, s mikor vétkezünk, Isten kezét veti alánk, hogy el ne romoljunk. Krisztus Péterért és miértünk is könyörög, hogy az esetben a hit mibennünk meg ne fogyjon. Dávid az esetben mondja: Uram, ne vedd el tőlem a te lelkedet!
[79] K: Szent János azt mondja, hogy a választottak nem vétkezhetnek, tehát nem tehetnek-e bűnt a szentek?
[B. 8.] F: Halálos bűnnel a Szentlélek Isten ellen nem vétkezhetnek, sem olyan bűnbe nem eshetnek, amely megbocsáthatatlan volna. De erőtelenségnek bűnével vétkeznek és a hitnek gyümölcsét sokszor megfojtják, mint Dávid. De a hitnek magva, az Isten kegyelme, a Krisztus érdeme, a Szentlélek megmarad a hívekben, mint egy gyökér.
[80] K: Tehát aki választott, még ha minden bűnt megtenne is, nem kárhozhat el?
F: Nem úgy van. Mert aki választott, az tiszta edény, nem vétkezhet a Szentlélek ellen, mert Isten magva van benne, hite, igazsága, jó élete van a választottnak, nem élhet vakmerőképpen a bűnben, hanem elfut a bűntől. Ha megrútul is általa, a poharat ismét megmossák, mert a tisztesség edénye.
[81] K: Hát aki bűnt [cselekszik, azért teszi], mert el nem választatott?212
F: Nem azért, hanem mert a harag edénye.
[82] K: Aki nem választatott el, az ha jót cselekedik, akkor sem üdvözölhet?213
[C. 1.] F: Hamis a kérdés, mert aki a harag edénye, ugyanakkor nem cselekedhetik jót. A moslékost, a pervátát214 nem szappanozzák meg, ha megrútul is. II. Tim. 2.
[83] K: Mi a veszedelemre való választás?
F: Istentől igaz ítélete szerint büntettetni örök halállal. Harag edényeivé csinálni a bűnösöket az ő bűneikért, hogy Isten haragja, hatalma ezekben megtessék.
[84] K: Mi az oka a kárhozatra való választásnak?
F: A bűn, a törvénytörés.
[85] K: A választás a teremtés előtt lett, amikor bűn még nem volt, így hát nem a bűn az oka.
F: Noha nem volt még meg a bűn az emberekre nézve, de megvolt már az Isten ismeretében.215 A jövendő életre és a vétekre nézve rendelte Isten halálra a harag edényeit.
[86] K: Tehát Isten nem választ a bűnre?
[C. 1. v.] F: Nem választ és nem teremt bűnre, arra, hogy te bűnt tégy, hanem a te bűneidért büntet téged örök halállal. Tehát az ember maga választotta magának az ép természetben és a romlottban is a bűnt és a halált. Ján. 1., 3., Préd. 11:5. Ő maga választotta sajátmagát a bűnre, Isten választása pedig csak büntetés örök halállal a bűnért: benne hagyni abban a halálban, amit az ember választott magának.
[87] K: Hát nem Isten halálra választásáért nem üdvözölhet az ember, ha nem a maga bűnei miatt?
F: Bezzeg azért, hogy az ember magának a bűnt választotta, ő maga ejtette magát a bűn kötelékébe, s azért nem tehet jót, azért kárhozik.
Lábjegyzetek
206 A törvényről szóló résznek kellene következni, de Méliuszra jellemzően alapvetésként kapjuk előbb az elválasztásról szóló részt. Kálvinnál az 1536. évi Institutióban, vagy az 1542. évi genfi kátéban nincsen erről külön szó, az 1559. évi Institutióban pedig nem a törvényről szóló rész előtt, hanem később, más helyen.
207 „Éleve látásából” nem azt jelenti, hogy Isten egyesek majdani érdemeit előre látta, hanem hogy „a teremtés előtt” előre látta az emberi bűn majdani eláradását, és merő kegyelemből, Jézus Krisztusban rendelt váltságot és megigazulást a minden érdemük nélkül kiválasztottaknak.
208 Célja.
209 Az elhívás.
210 „… in se abscondita est Dei praedestinatio, in solo autem Christo nobis patefit.” Szegedi Kis István: Loci… Basel, 1593. 117.
211 Mindenkinek felajánlja javait, de csak a választottaknak ígérte meg, hogy birtokukba is jutnak.
212 A hibásan szedett, értelmetlen szöveget ki kellett egészíteni a szögletes zárójelbe tett szavakkal.
213 A gyarló nyomdai munka jeleként a következő részek az eredetiben nem ezen a helyen állnak, hanem egy oldalnyit előre tördelve, a De lege szakasz 5. kérdése után, de aztán újra a De lege első öt kérdése következik másodszor is, majd pedig rendben a többi.
214 árnyékszék.
215 Méliusz az infralapsarius felfogást vallja, azaz hogy Isten előre látván az emberi nemzetség elestét, egyeseket kiválasztott, míg a többit a maguk okozta kárhozatban hagyta.
Forrás
TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI IRODÁJÁNAK; SAJTÓOSZTÁLYA BUDAPEST, 1973 – D. DR. BUCSAY MIHÁLY, MÉLIUSZ KATEKIZMUSA, 182-184 .o.
