Hogy az Isteni örök Elválasztásnak és Elhagyásnak tudományáról, erről a titokról szabad légyen tanítani.. | Debreceni Ember Pál

2023.01.02. Off By neilnejmed

Debreceni Ember Pál

(1660-1710)

1650 – Garizim és Ébál, mellyeknek egyikén áldást és szeretetet, a másikra átkot és gyülölséget parantsolt Isten. A Bárány életének könyve, mellybe e Világ fundámentomának fel-vettetése elött bé-irattattak, vagy nem irattattak az emberek, megnyilatkozik e hegyeken..ki-adta DEBRECENI EMBER PÁL, Mostan a Szattmári, Helv. Confessio szerint Reformáltatott Ekklésiában, az Úr Jésus egyik méltatlan szolgája. KOLOSVÁRATT, Nyomt. M. Tótfalusi Kis Miklós által,

1702. Esztendőben.

II. R É S Z

Hogy az Isteni örök Elválasztásnak és Elhagyásnak tudományáról, erről a titokról szabad légyen tanítani, egynéhány erősségekkel meg-próbáltatik, az ellenkezőt vítatók ellen.

I. Még hajdan az örödik seculumban, ama’ híres Áfrikabéli Hipponensis Püspök a szent Ágoston Doktor idejében, (: aki meg-hólt Anno Chr. 430.) némelly Francziából való Atyafiak kérdésbe hozták azt; ha lehet-é és szabad-é az Ekklésiában, az Istennek eleve Ellátásáról, az Elválasztásnak és Megvetésnek nagy titkáról tanítani? Midön a Pelagianusok ellen irott könyveiben, az igazság óltalmára, az Isteni eleve Ellátásról, Elrendelésröl, s a’ t. böven szólott és irt vólna a’ szent Ágoston, meg-háborodtanak azon sokan, veszedelmesnek alítván az ö tanítását, kivánván inkább, hogy szó avagy irás ne-is légyen arról a’ tudományról*. A’ kilenczedik százban, Galliában és Német országban, ezen tudomány körül újolag nagy villongás támadott, egy Godeschalcus nevü Rhemensis Barát, és a Moguntiai Érsek Rabanus Maurus, ‘s több Német országi Püspökök között †. A Tridentumi Concilium átok alá rekeszti, anathematizálja azt §, valaki azt mondándja, hogy az újjá-születtetett és meg-igazíttatott ember tartozik el-hinni azt, hogy ö minden bizonnyal az el-választattak számok közzül való. E seculum elein *, az Arminianusok avagy Remonstransok előtt-is, ütközetnek és botránkozásnak köve vólt, de bizony még ma-is sokak előtt az e’ felséges tudomány. Holott azért illy sokan meg-ütköznek ebben, sokaknak káromkodásra való alkalmatosság adódik erröl való tanításkor: sokaknak minden gonossága való el-vetemedésre, testi bátorságra, némelyeknek pedig a’ kétségbe esésre ajtót nyit ez a’ tudomány; ( : sokan így szólnak : ) mert az emberek hallván az Isteni örök Elválasztásról és Megvetésről való tudományt, így kezdenek okoskodni: Ha Isten elválasztott, tsak idvezülnöm kell, akarmint éljek; mert az Isten Dékrétoma változhatatlan: Ha pedig a’ kárhozatra rendeltettem; mi haszna jót tselekednem? Ha a’ földet sepreném-is a’ hajammal, éjjen ‘s napon jót cselekedvén, még sem idvezülhetnék, ‘s a’ t. Holott ( mondom ) illyetén ütközetnek köve, ‘s illyen botránkoztató, s’ lelket törbe ejtő gondolatokat nemzö ez a’ tudomány; illö vizsgálódni arról, ha ugyan lehet-é és szabad-é az Anyaszentegyházban a’ meg-említett tudományról tanítani és tanúlni.

II. Hogy az igaz czélt ezaránt el-találjuk; az UR-nak igéjéhez kell térnünk, a’ mellyben vagyon a’ mi értelmünknek bizonyos regulája. „Mert az Irás ( : a’ „bóld. eml Kálvinus János szavaival szólok itt szüntelen *) Oskolája a’ Szent Léleknek; a’ mellyben semmi el-nem hagyatott, a’ mit szükség és hasznos tudni; és nem-is taníttatik semmi, a’ mit meg-tudni használatos nem vólna. Valami azért az Irásban az Elválasztásról taníttatik; meg-lássuk, hogy a’ hiveket attól semmiképpen el-ne tiltsuk; hogy ne láttassunk ollyanoknak, mintha öket irígységböl az Istennek kegyelmétöl akarnók meg-fosztani; avagy pedig a’ Szent Lelket akarnók vádolni és meg-feddeni mintha valamit ollyat-is tanított vólna, a’ mit jobb vólt vólna el-hallgatni és el-nyomni. Engedjük-meg inkább a keresztyén embernek, hogy az Istennek minden öhozzája igazíttatott igéjének bé-vételére mind fülét, mind szivét meg-nyissa; mindazáltal e’ meg-mértékeléssel, hogy mihelt az Isten az ö szent száját bé-fogja, az ember-is az ö tovább tudakozásának útát bé-zárolja.”

III. Ugy vagyon ugyan, hogy a’ nyughatatlan emberek az Isteni Elválasztásnak dolgában menten el-kapnak valamit*, a’ mellyet avagy tsipdesnek; avagy gonoszúl magyaráznak, avagy meg-gyülöltetnek, avagy meg-is czáfolnak. De ha mi az ö kényességeken meg-indúlunk; a’ mi hitünknek több kiváltképpen való ágazatit-is el-kell titkolnunk, a’ mellyek közzül ök, és az ö hozzájok hasonlók, majd tsak egyet sem hagynak meg-káromlás nélkül. A’ viszszálkodó elme szintén olly vakmeröen ki-pattan, midön azt hallja, hogy az Istennnek állatjában három személy vagyon, mint szintén mikor azt hallja, hogy az Isten eleve meg-látta, mint légyen az embernek dolga, minekelötte azt teremtette vólna. Ismét: sokan nem tartóztatják-meg a’ kaczagástól magokat, midön hallják, hogy tsak valami kevés esztendök múltanak az öt ezer felett e’ világ kezdetitöl fogva. Mert mindjárt azt kezdik kérdeni, hogy, De miért hivalkodott és alutt annyi ideig az Istennek ereje? És így egy summában, semmi nem fordúlhat elö, a’ mit ök meg-nem tsúfolnak. Hogy azért e’ káromkodó szája bé-dugva maradjanak, veszteg kell-é hallgatnunk a’ Fiúnak és a’ Szent Léleknek Istenségéröl? Avagy veszteg-hallgatásban múlassuké-el e’ világ teremtését? Söt-inkább mind e czikkelyben, és mindenütt, sokkal erösebb az Istennek igazsága, hogynem mint az istenteleneknek rágalmazásoktól valamit félne. A’ hamis Apostolok gyalázatosan rágalmazták és szidalmazták a’ szent Pálnak igaz tudományát; de ugyan még sem tehették, hogy ö azt szégyenlette vólna: Róm. I.16. Summája a’ dolognak: Valaki az Elválasztásról való tudományt az Ekklésiából ki-zárni, és gyülölségessé akarja tenni, az nyilván önnön magát az Istent káromolja, mintha valamit maga gondolatlanúl ejtett vólna, a’ mi az Anyaszentegyháznak ártalmára vagyon.

IV. Igen helytelenül vetik pedig elö azok, kik az Elválasztásnak tsak meg-említését és nevezetit-is, ha lehetne, örömest el-temetnék; azt, a’ mirül feljebb emlekeztünk, hogy az a’ tudomány a’ hitet meg-töri, a’ lelket meg-háborítja, törbe ejti, és képtelen gondolatokkal sértegeti; holott ez merö hazugság azok aránt, kik nem e’ világnak, hanem az Istennek Lelkét vötték: söt-inkább ez a’ keresztyéni Évangyéliomi igaz hitnek egyik legföbb ágazatja, a’ mi Istenhez való háládatosságunknak kútfeje, a’ mélységes meg-alázódásnak gyökere, hitünknek vasmatskája, (Sid. 6:19.) vigasztalásunk és bóldog reménségünk támasza, és a’ kegyességben való magunk gyakorlására igen hatalmas ösztön; mellynek tanítását ‘s tanúlását ha egyéb nem, tsak a’ sokféle ellenkezöknek, kik e’ keresztyéni hit ágazatjának nemesb részét veszedelmes tévelygésekkel meg-zavarták, az Isten igasságát káromolván, alkalmatlankodások igen szükségessé tötte. Vigyáznunk kelletvén mindazáltal nékünk e’ felséges tudomány tanítása, ‘s tanúlása körül imez regulákra: I. Nagy józansággal, és elmélkedésinknek szoros korlátban való tartásával kell minékünk e’ titokkal bánnunk, nem kívánván feljebb böltselkedni annál, a’ mi meg-iratott IKór 4:6. 2. A’ személyekre, kik előtt; a’ helyre, hol; az idöre, mikor és mint prédikáljuk e’ titkos tudományt, nagy szorgalmatossággal figyelmezni kell. 3. Nem annyira elörül, mint hátrúl kell szemlélni e’ titkot; az-az: nem kell arra békételenül ásítanunk, hogy az Isten Királyi székinél le-tött élet könyvének leveleit mind rendre forgassuk, ‘s meg-nézéljük, ki van, ‘s ki nints abba bé-irva. Mert az Isten mozdúlhatatlanúl meg-álló erös fundamentomának ez a’ petsétje: Tudja Isten, kitsodák az övéi: 2Tim. 2:19. Hanem az a’ mi tisztünk, hogy a’ magunk lelkünk-esméretinek könyvének leveleit forgassuk szüntelen, visgálódván azon, ha vagyunk-é a’ hitben, avagy nem? 2Kór. 13:5. a’ hitnek, és az igaz meg-térésnek a’ választottakhoz illö gymöltsei fel-találtatnak-é bennünk, avagy nem? És így böltsen ‘s okoson tractáltatván az a tudomány, senki benne meg-nem ütközik; és senkinek, egy, avagy más dologról való veszedelmes gondolkozásra alkalmatosság nem adódik.

V. Noha tsak az eddig mondatott dolgokból-is elég vilagoson ki-sül, az örök Elválasztásról való drága tudománynak az Anyaszentegyházban való taníttatásának szükséges vólta; mindazáltal, hogy az ellen patvarkódóknak szájok jobban bé-dugódjék, ‘s lelki-esméretekben meg-gyözödjenek, ha tsak az igazságot a’ hamisság alatt fogva nem akarják tartani: Róm 1:18. Egynéhány tiszta szent Iráson fundáltatott erösségekböl meg-mútogatjuk még-is, e’ tudománynak, mint drága kintsnek, az Ekklésia tárházában való szükségét: (I) A Christus és az ö Apostoli világoson tanították e’ tudományt; miért nem szabad vólna tehát nékünk tanúlnunk? lásd, Mát. 11:20,25. és 13:11. és 25:34. Luk. 10:20. és 12:32. Ján. 15:16. Róm. 8:29,30. és 9:11-23. és 11:5,6. Éf. 1:4, 5. 2Tim. 1:9 és 2:19. 1Thes. 5:9. 2Thess. 2:13. 1Pét. 1:2. Júd. v.4. ‘s a’ t. A’ melyek meg-irattattak, a’ mi tanúságunkra irattattak-meg, ‘s a’ t. Róm. 15:4. hogy visgáljuk azokat: Ján. 5:39. Tsel. 17:11. (II) Szükséges prédikáltatni annak a’ tudományak kinek-kinek lelke idvességére ‘s örök bóldogságára; mivel, szent élet nélkül senki az Urat nem láthatja, Sid. 12:14. s bóldogságra nem mehet; az a’ tudomány azért jelentödött-ki, söt azért lött a’ Választás, nem hogy tsak vakjában el-hidgyük azt, ‘s azzal ketsegessük szegény lelkünket, ha úgy nintsen-is; hanem hogy légyünk szentek és fegyhetetlenek Isten előtt a’ szeretet által: Eféz. 1:4. (III) Másként amaz Apostoli intés, mellynek tülünkben minden napon zengedezni igen illö, tsak hijába való és haszontalan vólna: 2Pét. 1:10. Atyámfiai, igyekezzetétek a« ti hivataltokat és választástokat inkább inkább meg-erösíteni, s’ a’ t. (IV) Lelki háborúinkban s szorongattatásinknak idején, hol s miben találhatnánk egész lelki örömet, ha ebben nem, hogy a mi nevünk fe vagyon irva mennyben: Luk. 10:20. Fil. 4:3. (V) A’ mi lelkünknek, a’ kétségnek és a ‘sok külömbkülömbféle kételkedéseknek tengerében való el-merülése ellen, ez az erös és bátorságos vas-matskája, hogy az Isten böségesen akarván meg-mútatni az ígéretek örökösinek az ö tanátsának változhatatlanságát, megeskütt magára affelöl, hogy bé-megyünk a kárpiton belöl, a’ hová a’ Elöljárónk mi érettünk bé-ment, a’ Jésus: Sid 6:17–20. ha mikor azért a’ kemény kisértetek idején a’ kétségnek tengerében süllyedezni kezdene-is a lelkünk, (: mint a’ sz. Péter lába: Mát. 14:30.) a’ Jésus erös keze meg-ragadván bennünket így biztatna: Ne félj kitsíny sereg, mert tetszett a’ ti Atyátoknak, hogy néktek országot adjon: Luk. 12:30. (VI) A’ mi Istenünknek örökké-való igaz Istenségéről, a’ lelki-esméretnek tanubizonságán, a’ szent Istennek hitünk nemes ágazati aránt nékünk ki-jelentetett szent akaratján, és a’ természettöl a’ tökéletes lélek aránt elménkbe bé-nyomott eredeti ábrázatán kívül, ( : ideának híjjak a’ Metaphysicusok : ) az örök Elválasztásnak tudománya tészen bizonyosokká minket az illyetén okoskodások után: I. Igaz Isten az, a’ ki tudja öröktöl fogva minden ö tselekedetit: Tsel. 15:18. Az nem igaz Isten, a’ ki nem tud, nem lát, nem hall semmit; mint a’ Pogányoknak bálványaik: Sólt. 115:4-7. Jér. 10:11-14. Az Elválasztásnak tudománya tanít pedig minket meg arról, az Istennek eleve mindent tudó tökéletes értelméröl: Róm. 8:29. 2. Igaz Isten az, a’ ki mindeneket, mellyeket akart, tselekedett, (meg-mivelt: ) Sólt. 115:3. a’ kinek akaratja nélkül egy verebetske-is nem esik-le a’ földre: Mát. 10:29, 30. Mitsoda pedig (a’ Prædestinationak) az Isteni örök Elválasztásnak és Elhagyásnak dékrétomának tudománya, hanem annak az Isteni akaratnak, melly szerint azt mivelte a’ bölts, szabad Isten, a’ mi néki tetszett, ki-hirdetése? Róm. 9:21, 23. 3. Igaz Isten az, a’ ki valamit az ö akaratjának jó tetszése szerint rendelt és végezett, változhatatlanúl és ellene-állhatatlanképen végezte ‘s rendelte: avagy, igaz Isten az, ki mind állatjára ‘s természetire nézve, ‘s mind az ö jó tetszése szerint tött dékrétomiban változhatatlan: Mal 3:6. Jak. 1:17. A’ Prædestinatioról való tudomány pedig, ezt az Isteni szent tanátsnak változhatatlanságát, és az Isteni akaratnak ellene-állhatatlan vóltát hirdeti-ki: lásd, Róm. 9:19. Sid 6:17-19. 4. Igaz Isten az, a’ ki ingyen való kegyelméböl és könyörületességéböl tartja-meg azokat, a’ kiket meg-tart; a’ kiket pedig elkárhoztat, igaz Birói igazsága szerint kárhoztatja: 2Mós. 33:19. Róm. 9:14,15. A’ Prædestinatioról való tudomány pedig azt a’ véghetetlen Isteni könyörületességet, és igaz Birói igasságot nyilatkoztatja-ki: Róm. 9:22,23. ‘s a’ t.

VI. Nevezetesebben, s’ a’ Jésus Christusnak örökké-való igaz Istenségét, (: mellyet e’ háládatlan világnak sok része ma-is kétségbe hoz: ) ebböl próbálhatni-meg hatalmason; hogy ö benne választott minket Isten e’ világ fundamentomának fel-vettetése előtt: Éfés. 1:4. Söt ö választott minket. Ján. 15:16. Nem ti választottatok engemet; hanem én választottalak titeket. Bizony igaz Isten az és örökké-való Isten, a’ kinek szabad akaratjában vólt az örök Elválasztás. Hogy pedig a’ leg-közelebb említett szent Írásbéli helyben, nem annyira a’ Tanítványoknak külsö hivataloktól, és az Apsoltolságra való választásoktól, mint az örök Elválasztásról légyen szó, meg-tetszik (1.) mert a’ Választás, mellyröl ott szó vagyon, a’ végre löttnek mondatik, hogy jó gyümöltsöt teremjünk; az-az, hogy szentek és fegyhetetlenek légyünk a’ szeretet által: Éfés. 1:4. mert ezek a’ Léleknek gyümöltsei: Gal. 5:22. (2) Mert az Apostolok Elválasztatása, a’ Christus Elválasztatásának tétetik ellenébe: (: nem ti választottatok engemet: hanem én választottalak titeket: ) annak t. ill. melly lött örök idöktöl fogva a’ Közbenjárói tisztre: Sólt. 2:6-8. Jel. 13:8. Ésa. 53:10 (3) Más szent Írásbéli helyekben, az élet könyvének irása, és amaz örök Elválasztásnak ‘s Elhagyásnak dékrétomát ki-fejezö fontos szók. Könyörülök a’ kin könyörülök, kegyelmes lészek a’ kinek kegyelmes lészek, nyilván és világoson a’ Christusnak tulajdonittatnak: lásd, 2Mós. 32:32. és 33:18,19. vesd öszve, Róm. 9:15. Jel. 13:8. és 21:27. mivelhogy az, a’ kinek Móses esedezett, és a’ ki az ö ditsöségét néki meg-mútatta, a’ pusztában az Izraelt vezérlö Isten orczájának Angyala, Ésa. 63:9. kinek közepette vagyon a’ Jéhovának neve, 2Mós. 23:20, 21. 6. A’ Szent Lélek Istennek-is örökké-való igaz Istensége, (: mellyet a’ Macedonianusok, Pneumatomachusok, és egyéb eretnekek tagadtak: ) világoson tündöklik e’ Prædestinatioról való tudományban; mivelhogy az Istennek mélységeit visgáló, és azt a’ mi Istenben vagyon, tsak egyedül tudó Lélek jelenti-meg minékünk azokat, mellyeket nékünk ajándékozott az Isten: 1Kór. 2:10-12. amaz el-rejtetett böltseséget, mellyet Isten el-rendelt vala e’ világ előtt a’ mi ditsöségünkre: v. 7. azon Lélek tészen tanubizonyságot a’ mi lelkünkkel egyetemben affelöl, hogy mi Istennek fiai vagyunk; ha fiak, örökösök, ‘s a’ t. Róm. 8:16,17. azon örökké-való Lélek (Sid. 9:14.) petsétel-el minket a’ váltságnak napjára: Éfés. 4:30. az örök életre, mellyre választattunk: Éfés. 1:13,14. Mind ezek, az Istennek állat szerint való és természeti tulajdonsági, viszont az Isteni személyekre nézö erösségek, úgy ragyognak és tündöklenek a Prædestinatioról való tudományban, mint világos tükörben: és a’ ki ezt a tudományt tagadja, vagy kétségbe hozza, vagy az Anyaszentegyház fülei ‘s szemei elöl el akarja zárni; tagadja, és el-titkolni akarja az, amaz Isteni tulajdonságokat-is, és a’ Szent Háromságnak nemes titkát.

VII. (VII) Szükség prédikáltatni az örök Elválasztásról való tudománynak azért hogy az emberi kevélységnek szarva le-törettessék, s tsak egyedül az Isten kegyelmességének ditsösége magasztaltassék. Midön az Elválasztást a’ szent Irás teli torokkal ingyen-kegyelemböl valónak kiáltja, nem kevélykedhetik az ember: IKór. 4:7. Ha a’ maga érdemét s jótselekedetit hánnya, hogy azok által idvezül, ‘s mégyen az örök életre; Isten hazuttolja, kinek ajándéka az örök élet: Róm. 6:23. Az Elválasztás nem a tselekedetekböl, hanem a hívó Istentöl van: Róm. 9:11, és 11:5,6 ki választott minket — az ö akaratjának jó kedve szerint: Éfés. 1:5. hogy a’ ki ditsekedik, az UR-ban ditsekedjék: IKór. 1:31. A’ mi örök életünket ‘s idvességünket, szükség, hogy vagy egészen magunknak, vagy egészen az Istennek, vagy egy részröl az Istennek, más részröl pedig magunknak tulajdonítsuk.

Ha azt a ditsöséget egészen magunknak koporítjuk; gonosz szivüek lészünk a’ Pelagianusoknál, ‘s épen Atheusok: Ha rész-szerint Istennek ‘s rész-szerint magunknak tulajdonítjuk; formalis Pelagianusok lészünk, kikkel sok harcza vólt a’ szent Ágoston Doktornak: Ha pedig egyedül Istenre, mint minden jó adományok tökéletes kútfejére (Jak. 1:17.) hárítjuk lelkünk idvességének javát; úgy lészünk valójába istenfélö ‘s ö Felségének ditsöséget adni kész szivü igaz keresztyének.

VIII. (VIII) Lelki vigasztalásoknak egész Patikája, az örök Elválasztásról való nemes tudomány. Pél. ok.

I. Ha én igaz jelekböl meg-esmérhetem magamat a’ választottak seregéböl valónak lenni, (: meg-esmérheti pedig azt, a’ ki tsak meg-nem vettetett: IKór. 13:5,6. Róm. 8:16,17.) bizonyos lehetek affelöl, hogy én érettem, választottáért, a’ nyomorúságoknak napjait Isten meg-rövidíti: Mát. 24:22. 2. Hogy az utolsóbb idöben támadandó hamis Kristusoktól, és nagy jeleket ‘s tsudákat tehetö hamis Prófétáktól el-nem hitettethetem, az igazság mellöl el-nem ámíttathatom: Mát. 24:24. 3. Hogy senki engemet az Isten szerelmétöl el-nem szakaszthat: söt a’ gonosz-is javomra szolgál nékem, ki Istenem végezése szerint hivatalos vagyok, kit öröktöl fogva tudott ‘s el-is választott Isten: Róm 8:28,29,35. 4. Ha a’ hosszas és soká tartó nyomorúság ‘s kísértet alatt a’ romlotság néha panaszkodtat-is, hogy el-hagyott engem az UR, ‘s el-felejtkezett rólam; meg-felel az engem el-nem felejthetö Istenem: hogy, a’ maga tenyerére metszett-fel, ‘s kezeire irt-fel el-törölhetetlen ‘s ki-vakarhatatlan betükkel: Ésa. 49:14-16. Ne félj kis férgetske, te Jákób, kit én választottam, Ábrahámnak és barátomnak magva: Ésa. 41:8,14. én vagyok a ‘te Urad Istened, ki a’ te jobb kezedet fogom, és szolgám vagy te, választottalak tégedet, és az én igazságomnak jobb-karjával támogatlak: v. 9,10,13.

Eszmélheted már böven mind ezekböl, hogy az Isteni örök Elválasztásról való felséges tudomány ollyan, mint az ember fejére, söt lelkébe, öntetett drága kenet: Sólt. 133:2. lelkünk sebeit gyógyító bor és olaj ez: Luk. 10:34. hitünknek és reménségünknek erös vasmatskája: Sid. 6:19. keresztyéni szent hitünk ágazatinak egyik föbb fundamentóma; mellynek tökéletes tanúlására, a’ keresztyénségnek kezdetinek betüit elhagyván, igyekeznünk kell, hogy légyen gyakoroltatott érzékenységünk: Sid. 5:12,14. és 6:1.

* vid. Cel Fran Turret. Theol. Elenct: Tom I. Loc. 4 Quast. 6 §. I.

vid. Joh. Forbes. Instr. Hist-Theol. Lib. 8. cap. 3. §. 17-19. J. H. Hejdeggeri Hi or Pap. Per. Tert. §.56

§ Sess. 6. can 15. Si quis dixerit, hominem renatum & justificatum, teneri ex fide ad credendum, secertó esse ex numero prædestinatorum; anathema fit

* Scias, velim, Lector, me ifthæc scripsisse in Anno 1699. atque ideo sic locutum suisse: E‘ seculum elein; &c.

* Calvinus Instit. Lib. 3. cap. 21. §. 3.

* Calvinus ibidem, §. 4. &c.

Forrás

Hungaricana Library – RMK I. 1650 – Garizim és Ébál, mellyeknek egyikén áldást és szeretetet, a másikra átkot és gyülölséget parantsolt Isten. A Bárány életének könyve, mellybe e Világ fundámentomának fel-vettetése elött bé-irattattak, vagy nem irattattak az emberek, megnyilatkozik e hegyeken. Az isteni örök elválasztásnak, és elhagyásnak dékrétomának nagy titkáról, az Ur nevének félelmében lött együgyü elmélkedésit, az Isten szent beszédének tiszta igasságán, és jeles Tudós Emberek lábok-nyomán fundálván, irta, prédikálotta, és most-közönséges haszonta, némely kegyes jó lelkeknek kivánságok szerint ki-adta DEBRECENI EMBER PÁL, Mostan a Szattmári, Helv. Confessio szerint Reformáltatott Ekklésiában, az Úr Jésus egyik méltatlan szolgája. KOLOSVÁRATT, Nyomt. M. Tótfalusi Kis Miklós által, 1702. Esztendőben.