Az orgonáról a XVI. századi magyar református zsinatok végzéseiben

Kiss Áron

(Kisnamény, 1815. november 2.– Debrecen, 1908. május 30.)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1892-től haláláig

Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

BUDAPEST, 1881.

N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio)

(Bevezetés)

…Méliusz Péter, a ki, mint a szöveg különböző irálylyal irt cikkeiből látszik, az ő külcsinra nem sokat adó s mondatai füzésében nehézkes, de magvas nyelvezetű cikkeinek nagy többségénél fogva) a munka föszerzőjének méltán nevezhető, debreceni lelkész és az alsó-magyarországi ref. egyházak püspöke volt. Nevét a kor szokása szerint görögösítve többször irta, különben a neve Juhász Péter, Somogymegye Horhi helységéből. Ezért olykor Somogyi Méliusz Péter, másszor pedig Horhi Juhász Péternek is irta magát. Születéshelye már ma puszta. Tekintélyes nemesi családból eredt.¹) 1556 okt. 26. iratott be a wittenbergi egyetem közanyakönyvébe s haladt rohamosan; lett ott Turi Pál széniorsága alatt tagjává a magyar társulatnak, és 1557-ben szénior. Laskói Csókás Péter 1558-ban megjelent müve szerint pedig 8-9 hó mulva már haza hivatott, hogy az ariánokkal küzdő hazának segélyére legyen. Brenc értelmétöl Szegedi Kis István téritette a Kálvinéra. 1561. dec. 13-kán már egy még ma is meglevő okmánynak igy ír alá : Méliusz somogyi Péter pap, püspök. Zsidó, görög, német, török és arabs nyelvekben jártas.²) Korszaka a legveszélyesebb, válságosabb volt ugy a hazánkban, mint egész Európában. Ezért egész élete munka, folytonos harc és sulyos küzdés volt. Ő ellene szegzé magát bátran mindég a rohanó árnak. E hitvallása a r. katholicismus ellen ép ugy szól, mint a Luther urvacsorai tana ellen, s ez ellen ép ugy, mint az unitárizmus ellen. Megveri az elsőt saját fegyvereivel, az atyák irataival és zsinatok végzéseivel, megostromolja a két utolsót a szentirásokkal. De küzdelmei kiváltképen a lutheránusok és unitáriusok ellen irányultak. Vitatkozott ellenök Erdélyben, Magyarországon, Gyulafehérvárott és Debrecenben. Adott ki ellenök annyi munkát, hogy a debreceni sajtó alig birta nyomni. Puritán volt annyira, hogy orgonákat, képeket, oltárokat s bármiféle különleges papi ruhákat nem türhetett, még a halottas harangozásokat is betiltotta. Nem kezdője a magyar reformációnak, de megszilárditója és szervezője a magyar reformált egyháznak. Ő gyüjtötte össze Debrecenben 1567. febr. 24., 25. és 26. napjaira azt a nevezetes zsinatot, mely a helvéthitvallás elfogadása mellett két önálló, egy latin s egy magyar, ref. hitvallást hozott létre és szerkesztette az első önálló és rendszeres egyházi törvénykönyvet. Meghalt 1572. december 15-én.¹)

Másik szerzője e hitvallásnak Szegedy Gergely,²) elébb Genevában, az után 1556-ban Wittenbergben egyetemi tanuló, Méliusszal egyidejűleg debreceni lelkész és annak hü munkatársa. Régibb énekes könyvünk 259-dik dícséretének

Gyakran kelletik nekünk istennek hálát adnunk», és a 276-diknak «Szükség keresztyéneknek tudakozni» szerzője ő volt. Amannak versfejeiből ez jó ki: Gregorios Szegedinus fecit. Ezéből pedig ez: Szegedinus Gregoriosé.

Ceglédi György nagyváradi lelkész és esperes, bátor, tudós férfi, Blandrata váradi legyözője. Ez mondta azt Méliuszról a nagyváradi hitvitán: «Ha kedig Péter uram disputál, erről ugyan mü protestálunk, ha miben megfogyatkozik, hogy mi a mü vallásunkat melléje nem kötelezzük». Hogy t. i. ha azt le találnák is gyözni: ök azért a magok vallása mellett megmaradnak. ) Latin nyelvezete simább, könnyebb és világosabb, mint a Méliuszé; a szövegben is folyvást felismerhető. Előbeszédében ő is nem csak maga, hanem tiszttársai nevében is szól. De kik voltak azok, nem tudjuk. Legközelebbi viszonyban volt vele dolgozótársa Károli Péter, Méliusz utáni püspök, Szatmárból nagy-károlyi fi, elébb kolozsvári Lector-tanár, bátor vitázó a Dávid unitárizmusa ellen; 1569-ben váradi tanár és pap, 1572-ben püspök. Ez is egy volt a Méliuszszal együtt küzdők közül s hihetőleg részt vett a hitvallás szerkesztésében is.

Debreceni Ember Pál²) abból indulva ki, hogy Szikszai Hellopoeus Bálint hét évig volt egri pap, ugy okoskodik, hogy a többiek közt ő is egy volt e hitvallás szerzői közül, ő utána pedig Bod Péter ³) és mások azt állitják, hogy ezt Szikszai épen maga irta volna. De ez azért sem lehet, mert Szikszai még 1566-ban is Genfben hallgatta Bézát ⁴) s csak azután lett egri lelkész.

Tartalma e hitvallásnak: az egész keresztyén hit-, erkölcs- és egyházi szolgálattan. Rideg orthodox hitnézetekkel, melyeket már ma, a haladó ismeretekkel nagyobb és világosságot nyert orthodoxia sem fogadhat el mindenben; puritán erkölcsök és egyházi szolgálatok követelésével; és megtoldva több akkor felmerült, inkább természettani mint vallási kérdések megvitatásával. Benne több hítcikk kétszer, sőt háromszor is elő van adva, mintha megannyi külön hitvallás volna a könyvbe egymásután irva; azonban az értelem ugyan

Részleges isteni kegyelmet tanít. A fülbegyónást elveti. Azt tanítja, hogy a Krisztus teste és vére jelen van az urvacsorában, de csak a hívő léleknek hit által, és nincs jelen a kenyér által, a kenyérben a kenyér alatt, hanem az igéret által és az igéretben. Nem testileg közöltetik a Krisztus teste a testtel, hanem szellemileg a lélekkel. Tehát határozottan helvét irányu. Kép, oltár, orgona, papi öltönyök, kéztárogatás térdeplés, szerinte eltávolitandók stb. Kánon gyanánt érvényesitendett cikk van benne nagyszámmal, m. e. 50. Jelesen, a hatóságok, polgárok és alattvalók teendőiről 13, u. m. a hatóságok kötelességéről, azok el nem hanyagoltatásáról; hatóságok nem vehetik el alattvalóik javait, nem bitorolhatnak egyházi javakat, nem szabad kereskedniök, nem szabad megsérteni a hadi szövetséget, mely esetben lehet együtt harcolni a törökkel. Háboru, oltalom, bosszuállás, ellenségekért és azok elleni imáról. A büntetések elengedéséről. Alattvalók kötelességéről: miben engedelmeskedjenek a kifosztó elöljáróságoknak? Egyházak teendőiről van 14, u. m. bálványok, oltár s képek eltávolítandók, isten segélyül hivásánál szentek tisztelete elhagyandó; az orgonák elvetendők; a keresztyéni szabadság fenntartandó. Gonoszoktól lehet-e szákramentomot venni? Eretnekekről, azok kiközösitéséről s ennek módjáról; ideje és büntetéséről. A böjt-, emberi hagyományok és mise elvetéséről. — A lelkipásztorokra közelebbről vonatkozik 23, u. m. az egyházi szolgák felavatásáról, azok házasságáról, az Ároni öltözetek elvetéséröl; egyházi éneklésről, ünnepek tartásáról, játék és tánc tiltásáról. A gonoszok által végzett keresztelés érvényéről; feloldozás és kulcsok hatalmáról; a sakramentomok kiszolgáltatásáról, ugyanarról magánlag és a betegeknél. Nösülhetés kora; csak a papok eskethetnek-e? a nörablásról; az elválás okai, a bünök és testi hibák lehetnek-e azok? a nösparáznák hogy büntetendők, és hogy kell azokat büntetni, ha mind a két fél az? Temetésről. Vizitációról, itéletről és a püspökök kötelességéről két cikk.

De térjünk immár magához a hitvalláshoz¹) és lássuk mind a két féle példány cimét, előrészleteit és magát a szöveget.

Debreceni Hitvallás

Az orgona hangszerről.

Bizonyos, hogy az ó egyházban a Salamon templomában a hangszerek használata be volt véve. Most Krisztus eljöven, a régi papsággal és áldozattal s a törvényhez tartozó többi ábrázolattal együtt megszünt mint az árnyék a hangszereknek a templomokban való használata. Mert a zenészek mindennemü hangszerei a választottak részeit s tagjait jelezték, hogy tudniillik a választottak szivvel, lélekkel, szóval s minden módon tartoznak tisztelni az urat. Igy emleget Dávid mindenféle hangszert, hogy az ember teljes erejéből, elméjével, tagjaival dicsérje az istent. Lélekből kellemmel kell szólni és énekelni a gyülekezetben. Mert Pál nem hogy a néma hangszerek használatát helyeselné, hanem még az emberi értetlen szavakat és épitő erővel nem biró énekeket sem engedi meg az egyházban; söt eszteleneknek állitja azokat, a kik mint barbárok idegen és nemértett nyelven tanitanak és énekelnek a gyülekezetben 1. Kór. 14. Ugyanezt tanitják az atyák is, Nincs is az orgonákról emlékezet az uj testamentomban, sem arról, hogy a tisztább egyház azokat bevette volna, hanem csak a szinészies misében, valamint a szemtelen játékokban kéjelgő pápák hozták azokat be a bohócok ugrándoztatására; s pápista krónikák Vitaliánus pápának tulajdonitják az orgona behozátalát. És a zsinati határozatok Hieronymussal, a templomokban szinészek módjára orditozók stentori lármáját is kárhoztatják. A prófétáknál eltiltja az Ur a lant zengedeztetését és az orgonákat, s azt parancsolja, hogy emberi szóval; nem árnyakkal és ném a mesterekkel kell tanitani. Gonoszságot cselekesznek tehát, a kik a kánonszabta órákat, mint a cselekvény elvégzése folytán magokban is érdemmel biró babonás fecsegéseket, az isten elött bolondoskodva lemormolják és a szent gyülekezetben orgonát tartanak mint a pápisták és mások. Mát. 15. A mit az én atyám nem plántált, kiszakgattatik. Hétszer mondani pedig dicséretet az istennek, azt teszi, hogy az istent mindég imádjuk lélekben és igazságban, mindég imádjuk: mert hétszer azt teszi, sokszor, vég nélkül. Mát. 18. Luk. 17. Hieronym. Ágost. Hillár e helyek felől. — Amos. 5. 6.

Hivatkozások

1) Weszprémi, Biographia Medicorum Lipsiae 1774. 104. 1. 2) Bod P., Magyar Athenás 173. 1.

1) A nagyváradi disputatio. Kolozsvár, 1870.

2) Lampe, Hist. Eccl. 119. 1.

3) Bod P., Magyar- és Erdélyország ekklézsiai históriája. III. k., VI. 1.

*) Maga Bod P. a Magyar Athenas 266. 1. irja : «Tanult Vitébergában, Génévában a Béza keze alatt 1567-dik eszt.»

1) Melótai Nyilas István e hitvallást, a maga „agendis-jában (kiadta 1621.) tizszer idézi, és mindenütt it „Magyarok confessióju”-nak nevezi.

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio); 69-72.oldal; Debreceni Hitvallás, Az orgona hangszerről. 196-197. oldal