A nős paráznaságról a XVI. századi magyar református zsinatok végzéseiben
Kiss Áron
(Kisnamény, 1815. november 2.– Debrecen, 1908. május 30.)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1892-től haláláig
Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes
A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései
Debreceni Hitvallás
Vajjon a lopás, uralkodó bűnök és a test hibái elválasztják-e a házastársakat?
A Krisztus csak a nős paráznaságról mondja, hogy az elválasztja a házastársakat; ha valamely bűnök azzal rokonok és egyensulyúak, azok is elválasztják, mint a hűtlen elhagyás, folytonos üldözés, a másik fél megútálása és az ártatlan élete ellen erőszakos halált készitő cselek.
Ha tehát a lopás, a főben járó bűnök a vétkező személyt polgárilag megölik, az ártatlan személy meghal a megöletett házastársra nézve. És az ő házastársa kötelékéből feloldatik. Ha a halálra itélt házastársak visszavétetnek elébbi állapotjokba, éltök megjobbitását megigérik és azért a hatóság nékik kegyelmet ad: nem választathatnak el az ő házastársuktól. De ha a vétkező személy halálra itéltetik és örökre száműzetik, a mi a halál helyett van, és elszökik: a halálos itélet által az ártatlan személy szabaddá lesz. Igy állapitja meg az apostol a Róm. 7. 1 Kór. 7. részében, hogy a házastársak felszabadulnak. A személy, a természetes vagy polgári halál által, azaz az erőszakos halál vagy örökös száműzetés, vagy számkivetésbe szállittatás (deportatio) által felszabadittatott a házasság kötelékéből. Jusztin és a régiek végzései is ezt állapitják meg, a mint Gracián 32. fej. 9. r. p. 7. p. 2 előadja.
A betegségek, rüh, testi fogyatkozások: a vizellet és ganéjjal való beundokitás sem bonthatják fel a házasságot, ha nincs vele örökös elidegenedés és nemzési tehetetlenség.
Miképen büntettetik a nős paráznaság?
Az irás azt parancsolja, hogy mind a két nemet, mindennemü paráználkodókat, férfiut és nőt halállal kell büntetni. 3. Móz. 20.5 Móz. 22. Igy a G. végzések 32. fej. 9. r. Igaztalanul cselekesznek azért, a kik a nőt megölik, a férfiut megkorbácsolják, vagy pénzbirsággal büntetik.
Mikor mind a két fél, férj és nő parázna, lehet-e elválás?
Azok között nincsen házasság, szeplőtelen ágy Zsid. 13, hanem csak rút nösparáznaság; azért mind a két fél megöletendő. Jusztinián is tagadja, hogy az ilyen nős paráznáknál elválás volna: tehát halállal kell azokat elválasztani. Ha a parázna nő terhes: meg kell azt várni mig szül és a szülés után kell megölni, vagy ha megjobbul, meg kell neki engedni…
Az Ur parancsainak felosztásáról
..Hetedik: Lohtinaph. Ne paráználkodjál. Megtiltatik itten minden paráználkodás, a belső és külső, a gonosz kivánatban s külső viseletben álló, az intés, fajtalan beszéd, tapintás, férfiakkal, állatokkal és tulajdon nejével való, midőn azzal természetellenesen visszaél, továbbá a buja viselet, azaz azon szenvedély, midőn valaki a bujaság tüzétől felgyulad, gonosz kivánságának tetteit és lángját kibocsátja, vagy magában magját kiönti, bujálkodik viseletével, illetésével, szemtelen és fajtalan beszédével, elgyengül a bujaság gyakori gyuladásai és lángjai miatt.
Milyen paráznaság bontja fel a házasságot? Az a paráználkodás, mely a házasságba egyezés előtt történt, ha a paráználkodó jegyes magát megjobbitja, nem választja el a házasokat. Jerém. 3. Ezék. 16. Ján. 4. 9., mert a házasság orvosság a paráználkodás ellen. 1. Kór. 6. 3. 7. Zsid. 12. Parázna voltál, jer most térj meg én hozzám, magamhoz veszlek téged, jól lehet paráználkodtál a te sok szeretőiddel. Menj el, többé ne vétkezzél. Luk. 7. 10. De ha a törvényes egyetértés a házastársak között megtörtént, még a testi összeköttetés előtt is, midőn az eljegyzés már megvolt, a kézfogói lakoma megtartatott, vagy ha magának a beegyezés és eljegyzésnek alkalmával hajtatott végre a paráználkodás, vagy nős paráznaság valamely személylyel: ez felbontja a házasságot, és a paráználkodott személy nős paráznaságban vétkes: öld meg. Minden testi paráználkodás, nővel vagy marhával, avagy férfiakkal felbontja a házasságot, és a vétkes személy megöletik. József is épen az eljegyzés és beegyezés alkalmával meglátván, hogy Mária terhes, a testi összeköttetés előtt el akarta őt bocsátani és tőle el akart válni. Helyesen választják azért el a törvényes beegyezés alkalmával elkövetett nős paráznaságok a házastársakat, mint Máté 5. 18. Ezék. 15. 16. 3. Móz. 1. 2. 3. Te utáltad meg az esküvést, hogy a frigyet felbontanád, mert paráználkodál. Ezsa. 24. 25. Megsértetted az esküvést, mert férjed helyében idegeneket bocsátottál magadhoz. Eképen tanitanak az atyák, a zsinatok és végzések a jelzett helyekről. Pál is a 1 Kor. 7. A feleség nem bir az ő saját testével, hanem a férje; hasonlatosképen a férj nem bir az ő saját testével, hanem a felesége, ki magát és a maga javait mint szükséges tartozást elválhatatlanul lekötötte nejének. Ha azért az ártatlan személy el akar válni a jegyesétől, teheti, és egybekelhet azzal, a kivel akar. A paráználkodott személyt az egybekelés előtt el kell választani és a hatóságnak megölni, és (talán vagy) maradjon sokáig kiközösitve házasságon kivül. Meghalván az a nő, kinek ágyát megsértette, a vétkes személy is egybe kelhet mint a Róm. 7.1 Kór.7. mondatik. Az élőhöz köttetett, a halotthoz nincsen köttetve: A Krisztus visszavette magához az ő paráználkodott és megtérő feleségét.) Mát. 1.
XXIX. Art. A Házasságról és Nőtelenségről.
Elsőben bizonságot tészünk, hogy a mi idvességünknek semmi része nem áll ollyan dolgokban, a minéműek a Házasság a Nőtelenség és hasonlók. Mert tsak az egy Jésus Christusban helyheztetjük minden reménségünket. A jó tselekedeteket penig a mellyekben nékünk kell járnunk sokkal másoknak mondjuk lenni, azoknak tudniillik, kik nekünk ama két táblákra le-irattassanak 1 Tim. 1. 8. Nem kárhoztatjuk mind az által azokat, de ezekről ugy értünk a mint majd megmagyarázzuk.
A mi a Nőtelenséget illeti, a maga megtartóztatásnak székét helyheztetjük a szívnek belső rejtekeiben. És annak okáért nem másokat tartunk igaz szüzeknek, hanem azokat, kikben ugy eloltatot & fajtalan kivánságnak viszketegje, hogy noha tsiklándoztatnak, mind az által nem égnek. És annak okáért a házasságnak orvossága nélkül nem szükölködnek 1 Cor. 7. 9. 17.
Továbbá meg-tanultuk azt mind az Isten igejéből, mind az szemlátomásból (mellyet tsudálunk hogy még a bolondoknak-is nem lehet tanitója) hogy a megtartóztatásnak ajándéka kiváltképpen, az Istentől ajándékoztatik nem tsak bizonyos embereknek a kiknek teccet; hanem még néha bizonyos ideig-is. 1 Cor. 7.7. Matt. 19. 11. 12.
Annak felette, sem a szüzességet, sem a Házasságot nem tartjuk olly dolgoknak száma közzül valóknak lenni, kik minket magokban jobbakká és Isten előtt kedvessebbekké tegyenek; hanem annyiban ditsirjük a megtartóztatásnak ajándékát, a mennyiben valaki nötelen ugyan, s még sem ég (gerjedez) söt többire minden dolgokra alkalmatos azokra való gondviselésben, a mellyek az Istené-i: mivel a háznépnek kiváltképpen való dolgaitól el nem vonattatik. 1 Cor. 7. 1. 26. és töb.
A mi penig a házasságot nézi azt vallyuk hogy az az Istentől szereztetet, és az életnek minden nemében ditsiretes, ugy annyira hogy valakinél nintsen a meg-tartóztatásnak ajándéka, azaz, ugy gerjedez (ég) azokkal a mód nélkül való indulatokkal, hogy a gonosz kivánságokra vonattassék, az házasságnak orvosságával élni tartozik. Ter. 2. 24. Matt. 19. 4. 5. Eph. 5. 31. 1 Cor. 7. 2. 7. 8. 9.
Arról-is intést teszünk továbbá hogy még a házasságban is vagyon valami szine a paráznaságnak, ha valaki az Istennek tiszta ajándékával tisztán és szentül nem él, arra a végre melyre rendeltetet.
Azonkivül az szüléknek-is az ő gyermekeken való hatalmokat egészszen és éppen megtartjuk a mint illik, ezt mind az által kivévén, ha az szülék az ő jussokkal gonoszul élnének. Mos. 2. könyv 22. 16. és 5. könyv 22. 16.
A Grádusoknak (avagy az Atyafiuságnak izeinek) külömbségét, a mint az Isten beszédében meg-vagyon irván megszeplősités nélkül meg-tartandónak lenni itéllyük. Mos. 3 könyv 18. 1 Cor. 5. 1. Nem-is akarunk böltselkedni az Isten felett. Jóllehet ittis meg-kel tekinteni nem tsak mi legyen szabados, hanem mi legyen hasznos-is. És a mi szabadságunkal az épületre hogy kellyen élni szorgalmatossan tanitjuk.
A paráznaságot és annak minden nemét, közönséges és erős büntetésekkel meg-büntetendőnek lenni tanitjuk. Sem bordély-házakkal való élést a keresztyén Ecclésiákban elszenvedhetendőnek lenni nem itéllyük.
Végezetre a házasságnak meg-tiltását, és az mind éltig való maga meg-tartóztatásának fogadását az Apostollal 1 Tim. 4. 1. 3. ördögi tudománnak lenni itéllyük, ugy mint a ki az Istennek nyilván való igéjével, és a tisztáb Ecclésiának erköltsével egyenesen ellenkezik. 1 Cor. 7. 2 etc. 1 Tim. 3. 2. 4. 5.
E penig hogy igy légyen, ha egyéb bizonságból nem, de bizonyára következés-képpen ki-hozattathatot már régen, avagy ki-hozattatni kellet azokból, kik azt az ördögi törvényt követték. Holot nintsen semmi ollyan iszonyu neme a bujaságnak, kivel egymás között magokat meg ne fertéztetnék, kik magokat azzal a jeles fogadás-tétellel kötelezték, azaz, kik azt a békót a magok lábára vetették.
És vannak ugyan sokan, kik ez alkalmatosságot kapván, kiáltják hogy mi a testnek szabadságát keressük: de minémü szemtelenek ezek, ha az ő és a mi erköltsinket öszvehasonlitván itéletet tenni nem akarnak, avagy tsak magából a dologból is ki-hozattathatik.
Senki is penig mi közzülünk a maga megtartóztatást soha meg nem vetette, kinek bizonyára sokkal töb példáját hozhatnék a mi rendünkben, Isten kegyelmébül, mint a tisztátalanok: De azt mint ördögi törvént tellyességgel meg-vetjük, a melly nem annyira akaratunk, mint természet szerént való indulatunkra kötelezvén, egyebüt semmit nem, hanem bizonyos és utolsó veszedelmet szerezhet mindeneknek, ha a magok megtartóztatásának, s még penig mindenkor tartó ajándéka nállok nem lejend.
Mondják meg annak okáért azok, mellyet mind e mai napig szükséges hogy meg vallyanak, hogy avagy nem tudták, avagy megtanulni el-mulatták, miképpen értheti tudniillik valaki hogy ez az ajándék ugy mint mind végig tartó adattatot-e neki?
Itt ha azt vetik ellenünk, hogy ők azt ezután reménlik: készen vagyon kettős felelet.
Tudni-illik, hogy azt a kit az Isten senkinek nem igért, sem nem tudod ha a te hivataloddal ellenkezik, sem igazán nem remélhetni: sem penig vakmerőségtől azokat nem menthetni, kik illyen nagy dolgot melly a mi akaratunkban nem helyheztetet fogadni mertenek. Végezetre, mutassák meg ök, hogy inkáb igyekeznek a testnek szabadságot adni a kik mindeneket intenek hogy ha ki magát meg nem tartóztathatja, mint az Apostol int 1 Cor. 7.7.9. egy feleséget vegyen, mellyel tisztán és szemérmetessen éllyen: mint a kik a Nőtelenségnek színe alat az embereket minden rutságnak tselekedésére kénszeritik.
Hivatkozás
1) Az egyházat
Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései Debreceni Hitvallás: Vajjon a lopás, uralkodó bűnök és a test hibái elválasztják-e a házastársakat?; Miképen büntettetik a nős paráznaság?; Mikor mind a két fél, férj és nő parázna, lehet-e elválás? 206-201.oldal; Az Ur parancsainak felosztásáról 279-280. oldal ;
Tarcal-Tordai Hitvallás: XXIX. Art. A Házasságról és Nőtelenségről.; 404-406.oldal.; BUDAPEST, 1881
