John Owen (1616 – 1683)

Angol nonkonformista egyházi vezető, puritán teológus és az Oxfordi Egyetem tudományos igazgatója.

“Of Dipping”, írta John Owen

(John Owen, Works, 16. kötet, 266-268. o.)

A [görög] bapto kifejezést, ami a Lukács xvi. 24, János xiii. 26, Jelenések xix. 13 szentírási helyein használatos, mi a “megmártás” kifejezésével fordítjuk le. Ez mindössze annyit jelent, mint “testünk egy részét illetni”. A Jel. xix. 13-ban szereplő szó pedig a “megkenni meghintés által” szófordulattal jobban visszaadható.

Bizonyos szerzők műveiben a “tingo, immergo, laveo” vagy “abluo” szavak szerepelnek; de ezen írókon kívül nincs más akinél ez “megmártózást” jelentene, hanem csak valami lemosásának kifejezésére, vagy megmosakodás leírására való nyelvi eszközként használják. Sehol sem használatos viszont a keresztség rendelésével összefüggésben.

A héber szó erre a tabal, az LXX [Szeptuaginta] fordításában az 1Móz. Xxxvii. 31. versében a moluno szóval kifejezve, ami “meghintés általi megkenetést” jelent, vagy más cselekedet általit; ezt jórészt pedig a bapto kifejezéssel adják vissza. A 2Királyok (5. fej.) 13. versében a baptizo kifejezést ugyancsak használják, de sehol máshol. A 10. versben Elizeus megparancsolja Naamánnak, hogy “fürödjön meg“; ezért a 13. versben az áll, hogy “megmosódjál” [KGRE* – a ford.] 2Móz. Xii. 22. verse írja le egy kötés izsópra vonatkozóan, hogy mártsátok a vérbe, hogy azzal hintsétek meg; I Sám. Xiv. 27. versben a vessző végét bemártá a lépesmézbe. Tehát az egyik most felsorolt igehelynél sem igaz hogy a cselekmény végcélja megmártózás vagy teljes bemerítkezés volna. 3Móz. iv. 6, 17, ix. 9 és más helyekre nézve is elmondható, hogy a vér érintéséről [megmártásról – a ford.] van szó, meghintés céljából.

A baptizo szó jelentése tehát “megmosni”, és mindezek alátámasztására példaként számos szerzőt fel tudunk hozni: Suidast, Hesychiust, Julius Pollux-t, Phavorinust és Eustathiust is.

A Szentírás először a Márk i. 8 és János i. 33 versekben használja ezt a szót, és hasonló okokból még az ApCsel i. 5. versben is. Minden szentírási helyen vagy “leönt” igét jelent, vagy a szó többjelentésű. “Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket“, ami annak az ígéretnek a beteljesedésére utal, amikor a Szentlélek kitöltetett rájuk.

Más szöveghelyeken, mint ahogy a Márk vii. 3, 4 verseiben a nipto és baptizo egyértelműen ugyanazt jelöli, mindkettő “megmos” ige formájában adható vissza. A Lukács xi. 38 is ugyanúgy mint a Márk vii. 3. versében is. A Bibliában nem találtunk egyetlen olyan példát sem, ahol a baptizo kifejezés szükségszerű módon akár “megmártózás”, akár “bemerítés” jelentéssel bírna.

A baptizo igének tehát vagy az eredeti, természetes értelmét vesszük, vagy a misztikus értelemben vett használatát a [keresztség] rendelésére nézve.

Ezt a megkülönböztetést az Újszövetség sok más egyéb kifejezésére nézve is figyelembe kell vennünk, ilyen például az ekklesia, cheirotonia és más olyan szavak is, amelyek a misztikus értelemben vett alkalmazásuknál sajátos jelentéssel bírnak.

A keresztelés kifejezésére használt jelentése csakis “megmosást” jelent, és egyáltalán nem jelent “megmártózást”: hiszen ilyen értelemben használt a Tit. iii. 4; Ef. v. 26; Zsid. x. 22; I. Pét. iii. 321 verseiben is. Ez a Léleknek azon kiáradásait jelenti, melyet “kiöntéssel” vagy “meghintéssel” írnak le, lásd az Ezék. Xxxvi. 25-ben, ami a Krisztus vérében való megmosatásunkról beszél, lásd Tit. ii. 14; Zsid. ix. 14. 14, 19, 23 verseit is.

Ennélfogva a szó [keresztségi] rendelésre való olyan alkalmazása, ami azt bemerítésként értelmezné, bizonyosan kizárható. S bár mint a keresztelés egy pusztán külsődleges formájaként alkalmazható, viszont amennyiben a személy mezítelen megjelenéséhez is ragaszkodunk, a rendelés sákramentumi természetét bizonyosan felforgattuk.

Eredeti és természetes jelentésében ugyanakkor a baptizo kifejezése jelenthet “megmárt, elmerít, megfest, megmos, megtisztít” igét is.

Én viszont a következőt állítom: -1. Helyes alkalmazásuk esetén nem rendelkezhet “megmártóz” vagy “alámerül” jelentésekkel, mert a görög nyelvben ezek az embapto és embaptizo kifejezések alá tartoznak. 2. A kifejezés sehol sem utal “megmártózásra”, hanem csak mint a megmosakodás módjára és rendjére. 3. Egy mutatóujj “megmártását” vagy a víz legkisebb érintését jelenti, nem pedig a test teljes alámerülését. 4. Minden valamirevaló szerzőnél ez a “mosakodás” jelentésével bír.

Nincs tudomásom olyan szerzőkről akik írásaikban mindezeknek az ellenkezőjét állították volna. Az általam ismert és idézett textusokra nézve ugyanis ha bárki azzal próbálna érvelni, hogy szerinte “megmártózást”, és nem csak “megmosást” vagy “bemártást” akar jelenteni, az ilyen nem nevezhető sem igaznak, sem becsületesnek.

Scapula egyike a közismert íróknak, akinél a “lavo, abluo” kifejezések “megmosni” és “lemosni” értelemben szerepelnek.

Stephanus egy másik szerző, és ő is kifejezetten és több ízben is a “lavo” és “abluo” szavakat használja annak leírására.

Aquinói támogatja ugyan a gyermekek bemerítését, amennyiben az a Szentháromság Isten tiszteletére háromszor történik; ugyanakkor fenntartja a leöntési vagy meghintési módok megengedhetőségét is, és állítása szerint a 250 körül élt Laurentius is ezeket gyakorolta. De nem bocsátkozik vitába a szó értelmével kapcsolatban, mivel bölcsebb volt annál, hogy olyasmiről beszéljen amihez nem ért; ugyanis nem ismerte a görög nyelvet.

A Suidas lexikonban, a görög nyelv nagy kincsestárában a szó jelentését “madefacio, lavo, abluo, purgo, mundo” kifejezéssel adják vissza.

Mivel a többi szerzőnél a textusok nincsenek megjelölve, mondandójukkal kapcsolatban én sem tudok nyilatkozni. Átnéztem közülük néhányat, azokban minden olyan részt ahol a keresztség csak megemlítésre kerül, de nem találtam egyetlen erre vonatkozó szót sem. Azt kell mondanom, és meg is teszem, hogy egyetlen olyan görögül értő becsületes ember sincs, aki tagadná hogy ez a szó “megmosakodást” vagy “bemártást” jelent.

Nem lehet vitatni hogy a korai időkben felnőtt embereket és gyermekeket is gyakran alámerítéssel kereszteltek meg, ugyanakkor azt is vallották, hogy meztelenül kell őket bemeríteni, mégpedig háromszor; azt viszont senki sem állította hogy vízzel való leöntés ne volna megengedhető.

Az apostol a Róm vi. 3-5 részében óva int a bűntől, szentségre és új engedelmességre buzdít, és az erre való szükségünkből, valamint képességünkből származtatja érveit, – mindkettőt Krisztus halálának és keresztségünkben kifejezett, az Ő életének kegyeibe való beavatásunkból meríti, – amiképpen Krisztus halála és eltemettetése által meghaltunk a bűn számára, a bűnök megöldöklése és Krisztus feltámadása által új életre támadunk; ahogy Péter is kijelenti az I. Pét. iii. 21-ben. Az hogy “eltemettettünk azért ő vele együtt” és “az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk“, és “feltámadásáé szerint is” azok leszünk, a Róm. vi. 4, 5 verseiben is hasonlóan ahhoz, amit az “ó emberünk ő vele megfeszíttetett” és “megerőtelenüljön a bűnnek teste” kifejezései is visszaadnak a 6. versben, valamint hogy vele együtt feltámadtunk a halálból; ez minden amire ő utal.

Nincs egyetlen szó vagy kifejezés sem víz alá merülésről, mint Krisztus halála és eltemetése közötti hasonlóságról, ahogy semmi sincs ami a vízből való kiemelkedésünk és Krisztus feltámadása közötti hasonlóságról szólna. Az hogy a 4. versben “eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba” csupán annyit jelent, hogy az “ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk” amit az 5. vers is kinyilatkoztat. Az “ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk” mondatrész pedig nem a víz alá merülésünket jelenti, hanem azt hogy az “ó emberünk ő vele megfeszíttetett“, lásd a 6. verset. A “feltámasztatott Krisztus a halálból” textus sem a víz alól való kiemelkedésünket jelenti, hanem hogy “új életben járunk“, a 4. versben, Jézus Krisztus feltámadása által, lásd I. Pét. iii. 21. versét.

Hogy a keresztség jele nem Krisztus halálának, eltemetésének és feltámadásának jele, innen világosan is kitűnik, mert a beiktatott jegy az az evangéliumi kegyelem jele, amiben részesültünk, vagy amiben részesülnünk kell. Ha a bemerítés [megmártózás] Krisztus eltemetésének jele volna, akkor már többé nem az evangéliumi kegyelemben való részesülés jele; ezért az előfordulhatna akár ott is, ahol ez nincs meg és nem mutatható ki.

A nagyobbik rész bizonyítása érdekében a következő mondható el: Ha minden evangéliumi rendelés Krisztus kegyelmi közlésének jele és kifejezése, akkor bizonyosan a keresztségnek is annak kell lennie; hiszen ez a célja minden evangéliumi rendelésnek, ellenkező esetben elveszíti célját, tehát csak egy hiábavaló és üres színjátékká válik.

Egyazon jel pedig nem lehet több különböző természetű dolog kiábrázolásaként rendelve; hiszen Krisztus külsődleges eltemetése, valamint Krisztus halálának és eltemettetésének javaiban való részesedés különböző természetű dolgok, ezért nem is lehet azokat egy jel alatt kifejezni.

Az az értelmezés tehát amely az apostol érvelését és szándékát, a mi vigasztalásunkat és kötelességünket elferdíti, nem fogadható el; mert az olyan értelmezés, ami a keresztség jelét Krisztus eltemetésének jelének tartaná, az apostol gondolatmenetét és szándékát teljesen elferdíti, mert az a mi vigasztalásunkról és kötelességünkről szól, ezért ezt mi visszautasítjuk.

A kisebbik rész pedig így bizonyítható: Az apostol értekezése és annak célja, amint azt már korábban is megállapítottuk annyi, hogy Krisztus halálából és életéből kapott erőnkkel, amelynek zálogát a keresztségben kapjuk, a bűn megöldöklésére valamint új engedelmességre buzdítson vagy bátorítson. Ellenben a fenti értelmezés mindezeket eltünteti; mert ugyan lehetségessé válik, hogy Krisztussal együtt eltemettetünk és a bemerítés gyakorlata által Krisztus halálával eggyé legyünk, ám mégsem rendelkezünk majd Krisztustól származó erővel bűneink keresztre feszítésére, és az engedelmes életre való megelevenedésre.

(John Owen, Works, 16. kötet, 266-268. oldal)

*[KGRE (Károli Gáspár revid. előtti fordítása): megmosódjál; KG szerint: belemeríté magát; KNB: megfürdött; KJV: dipped; Owen eredeti angol szövegében: washed – a fordító megjegyzése].

Forrás

“Of Dipping” by John Owen, az északír Covenant Protestant Reformed Church gyülekezet honlapjáról:

https://cprc.co.uk/quotes/dippingjohnowen/