A “Megmártásról” | John Owen

2021.12.24. Off By neilnejmed

 

John Owen (1616 – 1683)

Angol nonkonformista egyházi vezető, puritán teológus és az Oxfordi Egyetem tudományos igazgatója.

“Of Dipping”, írta John Owen

(John Owen, Works, 16. kötet, 266-268. o.)

A [görög] bapto kifejezést, ami a Lukács xvi.24, János xiii. 26, Jelenések xix. 13 szentírási helyein használatos, mi a megmártás” [áztatás] szóval fordítjuk le. Ez mindössze annyit jelent, mint “testünk egy részét illetni”. A Jel. xix. 13-ban szereplő szó pedig jobban visszaadható a “megkenni meghintés által” szófordulattal.

Bizonyos szerzők műveiben a “tingo, immergo, laveo” vagy “abluo” szavak szerepelnek; de rajtuk kívül nincs több író, akinél ez “megmártást” jelentene, hanem csak valami lemosásának kifejezésére, vagy a megmosakodásnak leírására használják mint nyelvi eszközt. Sehol sem használatos viszont a keresztség rendelésével kapcsolatban.

A héber szó erre a tabal, az LXX [Szeptuaginta] fordításában az 1Móz. Xxxvii. 31. versében a moluno szóval kifejezve, ami “meghintés általi megkenetést” jelent, vagy más cselekedet általit; ezt jórészt pedig a bapto kifejezéssel adják vissza. A 2Királyok v. 13-ban a baptizo kifejezést ugyancsak használják, de sehol máshol. A 10. versben Elizeus megparancsolja Naamánnak, hogy “fürödjön meg“; ezért a 13. versben az áll, hogy “belemeríté magát” [KG szerint: belemeríté magát; KNB: megfürdött; KJV: dipped; Owen eredeti angol szövegében: washed – a ford.]. 2Móz. Xii. 22. verse írja le egy kötés izsópra vonatkozóan, hogy mártsátok a vérbe, hogy azzal hintsétek meg; I Sám. Xiv. 27. versben [Jonathán] a vessző végét bemártá a lépesmézbe. Tehát az egyik most felsorolt igehelynél sem igaz, hogy megmártózás vagy teljes bemerülés volna a cselekmény végső célja. 3Móz. iv. 6, 17, ix. 9, és más helyekre nézve is elmondható, hogy a vér megérintéséről, mint bemártásról [megmártásról] van szó, meghintés céljából.

A baptizo szó jelentése tehát “megmosni”, és mindezek alátámasztására számos szerzőt fel tudunk hozni példaként: Suidast, Hesychiust, Julius Pollux-t, Phavorinust és Eustathiust is.

A Szentírásban először a Márk i. 8 és János i. 33 verseiben használja e szót, és hasonló okokból még az ApCsel i. 5 versben is. Minden szentírási helyen vagy a “leönteni” igét jelenti, vagy a szó többjelentésű. “Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.“, ami annak az ígéretnek a beteljesedésére utal, amikor a Szentlélek kitöltetett rájuk.

Más szöveghelyeken, mint a Márk vii. 3, 4 versekben, a nipto és baptizo egyértelműen ugyanazt jelöli, mindkettő a “megmosni” ige formájában adható vissza. A Lukács xi. 38 is ugyanaz, mint a Márk vii. 3. A Bibliában nem találtunk egyetlen olyan példát sem, ahol a baptizo kifejezés szükségszerű módon akármegmártás”, akár “bemerítés” jelentéssel bírna.

A baptizo igének tehát vagy az eredeti, természetes értelmét vesszük, vagy a misztikus értelemben vett használatát a [keresztség] rendelésére nézve.

Ezt a megkülönböztetést az Újszövetség sok más egyéb kifejezésére nézve is figyelembe kell vennünk, ilyen például az ekklesia, cheirotonia és más olyan szavak is, amelyek sajátos jelentéssel bírnak a misztikus értelemben vett alkalmazásuknál.

A keresztelés kifejezésére használt jelentése csakis “megmosástjelent, és egyáltalán nem jelent “megmártást”: hiszen ilyen értelemben veszi a Tit. iii. 4; Ef. v. 26; Zsid. x. 22; I. Pet. Iii. 321 versei is. Ez a Léleknek olyan kiáradásait jelenti, melyet “kiöntéssel” vagy “meghintéssel” írnak le, lásd az Ezék. Xxxvi. 25-ben, ami a Krisztus vérében való megmosatásunkról beszél, lásd Tit. ii. 14; Zsid. ix. 14. 14, 19, 23 verseit.

Ennélfogva a szó [keresztségi] rendelésre való azon alkalmazása, ami azt bemerítésként értelmezné, bizonyos hogy kizárható. S bár mint a keresztelésnek egy pusztán külsődleges formája ugyan alkalmazható, viszont amennyiben a személy meztelenül való megjelenéséhez is ragaszkodunk, azzal a rendelés sákramentumi természetét biztosan felforgattuk.

Eredeti és természetes jelentésében ugyanakkor a baptizo kifejezése jelenthet “megmártani, elmeríteni, megfesteni, megmosni, megtisztítani” főnévi igeneveket is.

Én viszont a következőt állítom:-1. Helyes használatukban ez nem rendelkezhet “megmártózni” vagy “alámerülni” jelentéssel, mert a görögben ezek az embapto és embaptizo kifejezések alá esnek. 2. A kifejezés sehol sem utal “megmártózásra”, hanem csak mint mosakodásnak módjára és rendjére. 3. Egy mutatóujj “megmártását” vagy a víz legkisebb érintését jelenti, és nem egy egész test alámerülését. 4. Minden valamirevaló szerzőnél a “mosakodás” jelentésével bír.

Nincs tudomásom olyan szerzőkről akik írásaikban mindezek ellenkezőjét állították volna. Az általam ismert és idézett textusokra nézve ugyanis ha bárki úgy próbálna érvelni, hogy szerinte ez “megmártózást” és nem csak “megmosást” vagy “bemártást” akar jelenteni, az ilyen nem volna nevezhető sem igaznak, sem becsületesnek.

Scapula egyike a közismert íróknak, akinél a “lavo, abluo” kifejezések, “megmosni” és “lemosni” értelemben szerepelnek.

Stephanus egy másik szerző, és ő is kifejezetten, és több ízben is a “lavo” és “abluoszavakat használja annak leírására.

Aquinói támogatja ugyan a gyermekek bemerítését, amennyiben az a Szentháromságos Isten tiszteletére háromszor történik; ugyanakkor fenntartja, hogy a leöntés vagy meghintés is megengedett, és állítja, hogy a 250 körül élt Laurentius is ezeket gyakorolta. De nem bocsátkozik vitába a szó értelmével kapcsolatban, mivel túl bölcs volt ahhoz, hogy olyasmiről beszéljen, amihez nem ért; mivel nem ismerte a görög nyelvet.

A Suidas lexikonban, a görög nyelv nagy kincsestárában, a “madefacio, lavo, abluo, purgo, mundo” kifejezéssel adják vissza a szó jelentését.

Mivel a többi szerzőnél a textusok nincsenek megjelölve, mondandójukkal kapcsolatban én nem tudok nyilatkozni. Átnéztem közülük néhányat, azokban minden olyan részt, ahol a keresztség csak megemlítésre kerül, de nem találtam egyetlen erre vonatkozó szót sem. Azt kell mondanom, és mondom is, hogy egy becsületes ember sincs, aki ért görögül viszont tagadja, hogy ez a szó “megmosakodást” vagy “megmártástjelentene.

Nem lehet vitatni, hogy a korai időkben felnőtt embereket és gyermekeket is gyakran alámerítéssel kereszteltek meg, ugyanakkor azt is vallották, hogy meztelenül kell őket bemeríteni, mégpedig háromszor; azt viszont senki sem állította, hogy a vízzel való leöntés ne volna megengedett.

Az apostol a Róm vi. 3-5 részében óva int a bűntől, szentségre és új engedelmességre buzdít, és az erre való szükségünkből, valamint képességünkből származtatja érveit, – mindkettőt Krisztus halálának és keresztségünkben kifejezett, az Ő élete kegyeibe való beavatásunkból meríti, – amiképpen Krisztus halála és eltemettetése által halottak vagyunk a bűn számára, a bűnök megöldöklése, és Krisztus feltámadása által új életre támadunk fel; ahogy Péter is kijelenti az I. Pet. iii. 21-ben. Az hogy “eltemettettünk azért ő vele együtt“, és “az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk” és “feltámadásáé szerint is” azok leszünk, a Róm. vi. 4, 5 verseiben hasonló ahhoz, amit az “ó emberünk ő vele megfeszíttetett“, és amegerőtelenüljön a bűnnek testekifejezései adnak vissza a 6. versben, valamint hogy vele együtt feltámadtunk a halálból; ez minden, amire ő utal.

Nincs egy szó vagy kifejezés sem a víz alá merülésről, mint Krisztus halála és eltemetése közötti hasonlóságról, ahogy semmi sincs, ami a vízből való kiemelkedésünk és Krisztus feltámadása közötti hasonlóságról szólna. Az, hogy a 4. versben “eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba“, csupán azt jelenti, hogy az “ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk“, amit az 5. vers is kijelent. Az “ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk” mondatrész pedig nem a víz alá merülésünket jelenti, hanem azt hogy azó emberünk ő vele megfeszíttetett“, lásd a 6. versben. A “feltámasztatott Krisztus a halálból” szövegrész sem a víz alól való kiemelkedésünket jelenti, hanem azt, hogy “új életben járunk“, a 4. versben, Jézus Krisztus feltámadása által, lásd I. Pet. iii. 21. versét.

Hogy a keresztség jele nem Krisztus halálának, eltemetésének és feltámadásának jele, innen világosan is kitűnik, mert a beiktatott jegy az evangéliumi kegyelem jele, amiben részesültünk, vagy amiben részesülnünk kell. Ha a bemerítés [megmártózás] Krisztus eltemetésének jele volna, akkor már többé nem az evangéliumi kegyelemben való részesülés jele; ezért az előfordulhatna akár olyan helyeken is, ahol ez nincs meg és nem mutatható ki.

A nagyobbik rész bizonyítása érdekében elmondható: Ha minden evangéliumi rendelés Krisztus kegyelmi közlésének jele és kifejezése, akkor bizonyosan a keresztségnek is annak kell lennie; hiszen ez a célja minden evangéliumi rendelésnek, ellenkező esetben elveszíti célját, tehát csak egy hiábavaló és üres színjátékká válik.

Egyazon jel pedig nem lehet elrendelve több különböző természetű dolog jeleként; ellenben Krisztus külsődleges eltemetése, valamint Krisztus halála és eltemettetése javaiban való részesedés különböző természetű dolgok, ezért nem is lehet azokat egy jel alatt kifejezni.

Az az értelmezés tehát, amely az apostol érvelését és szándékát, a mi vigasztalásunkat és kötelességünket elferdítené, nem fogadható el; mert az az értelmezés, ami a keresztség jelét Krisztus eltemetésének jelének tartaná, az apostol gondolatmenetét és szándékát teljesen elferdíti, mert az a mi vigasztalásunkról és kötelességünkről szól, ezért ezt visszautasítjuk.

A kisebbik rész pedig így bizonyítható: Az apostol értekezése és annak célja, amint azt már korábban is megállapítottuk annyi, hogy Krisztus halálából és életéből kapott erőnkkel, amelynek zálogát a keresztségben kapjuk, a bűn megöldöklésére valamint új engedelmességre buzdítson, vagy bátorítson. Azonban a fenti értelmezés mindezeket eltünteti; mert lehetségessé válik, hogy így Krisztussal együtt eltemettetünk és a bemerítés gyakorlata által Krisztus halálával eggyé legyünk, ám mégsem rendelkezünk majd Krisztustól származó erővel bűneink keresztrefeszítésére, és egy engedelmes életre való megelevenedésre.

(John Owen, Works, vol.16, pp. 266-268)

Forrás

Of Dipping” by John Owen, az északír Covenant Protestant Reformed Church gyülekezet honlapjáról:

https://cprc.co.uk/quotes/dippingjohnowen/