“Szaporodjatok És Sokasodjatok” | Luther Márton

2021.10.08. Off By neilnejmed

Luther Márton

(magyarosan: Luther Márton, németül eredetileg Martin Luder),

1483. november 10. – Eisleben, 1546. február 18.)

A protestáns reformáció szellemi atyja,

lelkész, reformátor

[Luther Works, Luther Sermons]

“Szaporodjatok és sokasodjatok.”

Szaporodjatok és sokasodjatok.” Ebből a szakaszból meggyőződhetünk arról, hogy férjnek és feleségnek együvé kell térniük, és azért is kell egy testté összekapcsolódniuk, hogy szaporodjanak. Ez a rendelkezés pedig éppoly megmásíthatatlan, mint az első … hiszen Isten adja rá áldását és tesz valamit a teremtés aktusán felül is. Ennélfogva ahogyan nem áll hatalmamban nem férfi lenni, úgy nem kiváltságom, hogy asszony nélkül legyek. Ismétlem, mivel nem áll hatalmadban, hogy ne légy asszony, így nem a te előjogod, hogy férfi nélkül légy. Mert nem szabad választás vagy döntés kérdése, hanem természetes és szükségszerű dolog, hogy aki férfi, annak szüksége legyen egy asszonyra, és aki nő, annak pedig egy férfire. Mert ez a szó, amelyet Isten mond: “Szaporodjatok és sokasodjatok” nem csak parancs. Több mint parancs, nevezetesen isteni rendelkezés, amit nem a mi előjogunk akadályozni vagy figyelmen kívül hagyni. Sőt, ez éppoly szükséges, mint az a tény, hogy ember vagyok és szükségesebb az alvásnál és ébrenlétnél is, szükségesebb, mint az evés vagy ivás, de beleink és hólyagunk kiürítésénél is. Ez ugyanolyan velünk született természet és hajlam, mint az ebben részt vevő szervek. Ezért ahogyan Isten senkinek sem parancsolja meg, hogy férfi vagy nő legyen, hanem annak teremti őket aminek lenniük kell, úgy nem parancsolja meg azt sem, hogy szaporodjanak, hanem arra teremti őket hogy szaporodniuk kelljen. És bárhol is próbálnak az emberek ennek ellenállni, az mégis ellenállhatatlan marad, mert utat tör magának a paráznaság, házasságtörés és más titkos bűnök útján, mert ez a természettől függ és nem a mi választásunk kérdése.” (LW 45.18)

Bár szeretjük és vágyunk erre a jószágainknál, azonban az emberi nemzetségben mégis oly kevesen vannak, akik egy asszony termékenységét valóban áldásnak tekintik. Sőt, sokan vannak akik ellenszenvet táplálnak iránta és a meddőséget tekintik különleges áldásnak. Bizonyára ez is ellentétes a természettel. Mennyivel kevésbé kegyes vagy szent. Mert ezt a vonzalmat Isten ültette be az emberi természetünkbe, hogy az vágyjon a gyarapodásra és szaporodásra. Ennek megfelelően embertelen és istentelen dolog az utódnemzéstől való irtózás. Valaki nemrégiben kocának nevezte a feleségét, mivel az elég gyakran gyermeket szült. Micsoda egy semmirekellő és szennyes alak! A szentéletű atyák viszont egyáltalán nem így gondolkodtak; mert a termékeny feleséget mindig is Isten különleges áldásának ismerték el, a meddőséget viszont átoknak tartották. Ez az ítélet pedig Isten Igéjéből fakadt az 1Móz 1:28-ban, ahol így szólt: “Szaporodjatok és sokasodjatok“.” (LW 5.325)

A szülői hatalomról és tekintélyről a házasságra nézve

Már majdnem tizenhat éve hogy szerzetes lettem, akaratod ellenére és tudtod nélkül … A te saját terved a jövőmre nézve az volt, hogy egy tisztességes és gazdag házassággal kössem le magam… így mondtad – “Ne legyen ez illúzió és megtévesztés”. Ez a szó behatolt szívembe és megmaradt lelkem mélyén, mintha Isten szólt volna a te szádon keresztül; de én megkeményítettem a szívemet ellened és szavad ellen, amennyire csak tudtam. Még valami mást is mondtál … “Nem hallottad-e azt is, hogy a szülőknek bizony engedelmeskedni kell?” … fogadalmam ezért egy szalmaszálat sem ért, mert azzal hogy fogadalmat tettem, kivontam magam a szülői akarat és tekintély alól.” 13 (LW 48.331)

A szülőknek meg kell érteniük hogy az ember a házasságra teremtetett, hogy testéből gyümölcsöt fakasszon (ahogyan egy fa is alma vagy körte termésére teremtetett), hacsak a természete meg nem változik … a legmagasabb szintű kegyelem vagy egy különleges csoda által. Ezért kötelességük hogy segítsék gyermekeiket a házasságkötésben, eltávolítva őket a tisztátalanság veszélyeitől.” (LW 45.390)

A házasság öröksége általánosan olyan rettenetesen rossz hírbe került … Nap mint nap találkozik az ember olyan szülőkkel, akik … gyermekeiket eltántorítják a házasságtól, de a házasélet megpróbáltatásaira és bajaira hivatkozva viszont elcsábítják őket a papság hivatásába vagy a zárdákba. Így viszik haza saját gyermekeiket az ördöghöz, amint azt nap mint nap tapasztaljuk is; a testnek a könnyelműséget, a léleknek pedig a poklot szolgáltatják.” (LW 45.37)

A házasságról mint paráznaság elleni orvosságról.

A házasság öröksége azonban nemcsak az egyén testének, vagyonának, becsületének és lelkének javára válik, hanem egész városok és országok javára is, mivel mentesülnek az Isten által rájuk rótt csapások alól. Túlságosan is jól tudjuk azt, hogy az országokat és népeket a paráznaság bűnei miatt sújtották a legszörnyűségesebb csapások.” (LW 45.44)

A házasságról mint Istentől származó átokról és teherről

Megadja az asszonynak a gyötrelmeit, de … felmenti a lelki nyomorúság alól és a büntetést a testére rója ki… Isten ezt az örök büntetést átfordítja ideigvaló és testi büntetéssé … mindazokra, akik Éva leányaivá válnak. Mert nemcsak egyedül őneki szólt ez. Úgy van kimondva ugyanis, mintha mindannyian teherbe esnének … Ez egy szelíd és kegyes büntetés … [mégis] tele van az ország szajhákkal és gazemberekkel … mert mindenki ódzkodik a házasságtól, amiért bánat érheti a gyermekvállalás miatt, ami a feleségre, vagy a férfira tartozik, mert hiszen neki kell ellátnia és élelmeznie feleségét és gyermekét …. Viszont senki sem akarja viselni ezt a terhet, de el kell viselniük! Ha nem veszel feleséget és nem eszed kenyeredet homlokod verejtékével, Isten elveszi a büntetését testedről és azt a lelkedre hárítja át. Ez azonban nem valami jó csere. A lélekkel szemben kegyes és segítőkész akar lenni, a testet viszont joggal akarja gyötörni. Emiatt ahol az emberek hitben járnak, ott … örömmel viselik ezt a terhet – feleséget vesznek, dolgoznak és hagyják, hogy életük fájdalmas legyen … mert ahol olyan házasságot találunk, amiben a feleségnek nincs szerencsétlensége a gyermekekkel, és amelyben a férj sem kesereg, ott valami nincs rendben. A világ annyira őrült és bolond, hiszen Istennel teljesen szembemegy amikor azt gondolja, hogy az ember csak azért legyen házas … hogy szép napjai legyenek és jól élhessen. Hiszen Isten pont az ellenkezőjét akarja.” (LS 23, Commenting on Genesis 3 in Declamationes)

Az utódnemzés kötelességéről és annak egészségességéről

A legtöbb házas ember ugyanis nem vágyik utódokra. Sőt, elfordulnak ettől és jobbnak is tartják ha gyermek nélkül élnek, mert szegények és nincsenek meg az eszközeik amikkel háztartást tudnának fenntartani. De ez különösen igaz azokra, akik a semmittevésnek és lustaságnak hódolnak és elkerülik a házasság verejtékét és fáradalmait. A házasság célja azonban nem az élvezetek vagy a tétlenség, hanem a szaporodás és gyermekek felnevelése, a háztartási teendők ellátása. Ez természetesen hatalmas teher, telve nagy gondokkal és fáradsággal. De Isten arra teremtett benneteket, hogy férjek vagy feleségek legyetek, és hogy megtanuljátok e gondokat miként kell elhordozni.” (LW 5.363)

Isten szemünk elé tárja a házastársi állapotot minden teremtményénél, … a madaraknál, … az állatoknál, … halaknál … a fák között, stb.. hímek és nőstények találhatók, hasonlóan az alma vagy körte fajtáinál… Ha egymás mellé ültetjük őket, így egymás közelében jobban növekednek és jobban fejlődnek, mint máskülönben. A férfi a nő felé nyújtja ágait … Az ég a férfi, a föld meg az asszony; mert a földet az ég teszi gyümölcsözővé.” (LS 124)

Isten Igéje nem engedi meg, hogy korlátozzuk azt; és nem is hazudik amikor így szól: “Szaporodjatok és sokasodjatok“. Nem lehet sem megmenekülni, sem visszatartani magadat attól hogy gyümölcsöző és sokasodó légy; ez Isten rendelése és magától megy végbe. Az orvosok nem tévednek, amikor azt mondják: ha ezt a természetes működést erőszakkal megfékezik, az szükségszerűen a húsba és vérbe csapódik majd le és méreggé válik ... Mert aminek gyümölcsözőségben és szaporodásban kellett volna megjelennie, annak a testben kell felszívódnia. Hacsak nincs rettenetes éhség vagy mérhetetlen munka vagy rendkívüli kegyelmi ajándék, a test nem tudja azt befogadni; attól szükségszerűen egészségtelenné és betegessé válik. Ezért látjuk a meddő asszonyokon is, hogy milyen gyengék és betegesek. Akik viszont termékenyek egészségesebbek, tisztábbak és boldogabbak. S még ha fáradtságban is hordják ki gyermekeiket – ha végül is kihordják őket -, az sem árt nekik. Hadd hordják ki őket így. Hisz ez az a végcél amiért élnek. Mert jobb egy rövid élet jó egészség mellett, mint egy hosszú rossz egészségben.” (LW 45.45-46)

Évát azért teremtette Ádám mellé, hogy segítsen neki a gyermekszüléssel Isten igéjének megfelelően: “Szaporodjatok és sokasodjatok“. … A nőket nem másra teremtették, mint hogy szolgálják a férfit és segítsék őt gyermekek nemzésével.” (LS 17)

A cölibátusról

[Mert] lehetetlen hogy a szüzesség ajándéka olyan általánosan gyakori legyen, mint amennyire a kolostorok gyakoriak. A nőt nem azért teremtették hogy szűz maradjon, hanem hogy gyermekeket szüljön. Az 1Mózes 1-ben Isten nemcsak Ádámhoz, hanem Évához is szólt amikor ezt mondja: “Szaporodjatok és sokasodjatok“, amint azt egy nő testének nemzőszervei is bizonyítják, amiket Isten erre a célra teremtett. És ezt nem csak egy vagy két nőnek mondta, hanem kivétel nélkül mindannyiuknak. Isten ezt nem a mi eskünkkel vagy szabad akaratunkkal állapítja meg, hanem a saját hatalmas eszközeivel és akaratával. Ha Ő ezt nem tette meg, akkor a nő maradjon nő és szüljön gyermeket, mert Isten erre teremtette őt.” (LS 140)

A Szentírás és a tapasztalat is egyaránt azt tanítja, hogy sok ezer ember között nincs egyetlen egy sem, akinek Isten megadta volna kegyelmét a hamisítatlan tisztaság megtartására. Egy nő önmagában nem rendelkezik ezzel az erővel. Isten arra teremtette testét, hogy a férfival eggyé legyen, gyermeket szüljön és neveljen, amint azt a Szentírás is világossá teszi az 1. Mózes 1-ben. Isten által erre rendelt testrészei is ezt bizonyítják. Ez olyan természetes, mint az evés vagy ivás, az alvás és felébredés. Isten teremtette és Ő is azt szeretné ami természetes, vagyis hogy férfiak és asszonyok együtt legyenek a házasság intézményében.” (LS 141)

..arra akarjátok kényszeríteni Istent, hogy vonja vissza szavát, a természetnek azt az isteni parancsát, amivel mindent megteremtett: “Szaporodjatok és sokasodjatok“. Mindez teljesen abszurd és gyerekes. Mindenkinek a saját tapasztalataiból kell meglátnia, hogy ez a törvény, vagy inkább a szaporodás és sokasodás kiváltsága egészen megszilárdult és megalapozott-e, vagy van hatalmuk arra, hogy ezeket a dolgokat megváltoztassák.” (LW 44.339, Luther szerzeteseknek írt levele)

“[a cölibátus lehetetlen mert] aki nem hajlandó megházasodni, annak szükségszerűen erkölcstelenségekbe kell esnie. Hogyan is lehetne ez másképp, hiszen Isten a férfit és nőt arra teremtette, hogy magzatot nemzzenek és szaporodjanak”. (LW 45.45).

Amikor ezt mondom, nem akarom lebecsülni a szűziességet, vagy bárkit is elcsábítani a szüzességből a házasságba. Mindenki úgy cselekedjék, ahogyan erejéből telik és ahogyan érzi, hogy Isten meghagyta neki. “Egyszerűen csak meg akartam fékezni azokat a botránykeltőket, akik a házasságot ennyire a szűziesség alá helyezik.” (LW 45.47)

[Ádám] megértette hogy utódokat kell nemzenie, különösen mivel az áldás: “Szaporodjatok és sokasodjatok” nem lett visszavonva, hanem megerősítést nyert arra a Magra vonatkozó ígéretben, aki majd a kígyó fejére tapos. Ennek megfelelően megítélésünk szerint Ádám nem pusztán testi szenvedélye miatt ismerte meg Évát; hanem az áldott Mag révén az üdvösség elérésének szükségessége is ösztökélte őt. (LW 4.237)

Ez a Fény világított a pátriárkák elméjére is az özönvíz előtt. Mert ők megkapták az ígéretet az asszony Magváról, aki a kígyó fejére tapos (1Mózes 3:15). Ő volt az életük és világosságuk is. Ő világította meg őket az örök életre nézve. Ezzel az ígérettel vigasztalták magukat és erősítették meg hitüket. Róla prédikáltak, bárhol is laktak, és így adták ezt tovább utódaiknak is. (Mattox, Defender 24)

A meddőségről

“… a szent asszonyok a gyermekáldást mindig a kegyelem nagy jelének tekintették. Ráhel egyaránt goromba és rendkívül idegesítő lehetett férje számára, amikor így csattant fel: Adj nekem gyermeket, vagy meghalok! Világossá teszi ekkor, hogy meg fog halni a bánattól, mert úgy látja hogy a meddőség a haragnak jele. A Zsolt 127,3-ban pedig az utódok dicsőséges dicsérete olvasható: “Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom“. Bizonyosan nagyszerű kifejezés az, hogy a gyermekek Isten ajándékai. Ezért siránkozik Anna is oly szánalomra méltóan, János idős édesanyja. Erzsébet pedig örömében emiatt ugrál és ujjong így: “Az Úr elvette az én gyalázatomat“. (LW 3.134).

..ha Isten csak haragudni és büntetni akart volna, nem pedig megbocsátani és könyörülni, akkor azt mondta volna: “Meddő maradsz.” … Éva viszont elnyerte az üdvösség biztos reményét, mivel megkapta mind a szent Mag ígéretét, mind megmaradt őneki a szülés és szaporodás áldása is, amit Isten nem vont meg tőle.” (LW 3.134)

[A Genezis szentjeit] félelem és aggodalom gyötörte az örökös meddőség miatt, amelyet átoknak tekintettek. Az atyák ugyanis nagyon nagy hangsúlyt fektettek erre a kijelentésre (1Móz 1:28): “Szaporodjatok és sokasodjatok“. Úgy érezték, hogy Isten különleges áldása nyugszik ezen a kijelentésen; és mivel nem szaporodtak, azt feltételezték hogy átkozottak, és Isten haragja alatt állnak. (LW 4.337)

… ebből is világos, hogy a nagyon szent asszonyok nem bujaságra, hanem utódokra és az áldásra vágyakoztak. Mert ez volt az irigység oka Ráhelben is, aki ha olyan lett volna, mint azok az asszonyok, akik a mi korunkban oly nagy számban megtalálhatók, bizonyosan eképpen szólt volna: „Mit számít az nekem, hogy szülök-e gyermeket vagy sem? Feltéve ha én maradok a ház asszonya és minden másból is bőséggel rendelkezem. Mert mindez számomra elegendő.” De Ráhel ellenben annyira vágyik utódokra, hogy inkább meghalna, minthogy meddő maradjon … Ezért ő egy nagyon kegyes és önmegtartóztató asszonynak a példája, akinek egyetlen buzgalma és égő vágya az utódokra vonatkozik, még ha ez a halált is jelenti számára …. ez az érzés pedig kifejezetten dicséretes. Ha nem lesz gyermekem, ne legyen életem sem – mondja Ráhel. Mert inkább meghalok, minthogy gyermek nélkül maradjak.” ( LW 5.328.; “És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala” (1Móz 25,21) textushoz fűzött kommentár)

A szaporodás magasztos céljáról

Nem kis oka volt ennek a vágyakozásnak, mert Jákob kétségtelenül mindkettőjüknek azt hirdette, hogy ígérete van arra, hogy tőle fog születni az Áldott Mag, és e kihirdetés miatt különösen Ráhelben ébredt fel a vágy az utódnemzésére. (LW 5.328)

Mert nem nézték a házasságban a test szégyenteljes és nyomorult örömeit. Nem, ők az utódok áldását nézték a Megígért Magra nézve. (LW 5.328)

Így eszelik ki ezt a tervet … az egész emberi faj iránti rendkívüli együttérzésük miatt … Lót lányai úgy gondolták: “Isten nem akarja elpusztítani az emberi fajt, hanem meg akarja őrizni. De most már senki sem maradt apánkon kívül” … Tehát nem más, mint az emberi faj megőrzése iránti őszinte aggodalom nyugtalanítja a szentéletű leányokat. (LW 3.280, 310)

Amikor Isten így szól: “Nem jó az embernek egyedül lenni..” … Isten a közjóról vagy a fajok javairól beszél, nem pedig a személyes jóról … [Ádám] még nem volt birtokában annak a közjónak, amivel a többi élőlény is rendelkezett, akik szaporodással kiterjesztik fajukat. Ádám ugyanis mindaddig egyedül volt; még nem volt társa az emberi faj nemzéséhez és megőrzéséhez, mint egy nagyszerű célt jelentő munkához. Ezért a “jó” ebben a szövegben az emberi faj gyarapodási képességét jelenti. (LW 1.115-16)

A gyermeknevelésről

Ugyanígy a poklot sem lehet könnyebben kiérdemelni … mint [a] gyereknevelés elrontásával … Mert a hamis természeti szeretet elvakítja a szülőket, hogy jobban törődjenek gyermekeik testével, mint a lelkükkel … “Ha megvered a vesszővel, megmented az életét a pokoltól” … Ó, mennyire nemes, fontos és áldott állapot a házasság állapota, ha helyesen tekintünk rá! Ó, mennyire szánalmas, borzalmas és veszélyes állapot, ha azt nem megfelelő tisztelettel illetik! (LW 44.13)

A gyermekek üdvösségéről

A testnek megvannak az ajándékai, de semmi mással nem tartoznak nekik csak kenyérrel és vízzel. Az örök élet nem a testi gyermekeknek adatik, hanem az ígéretek gyermekeinek, vagyis azoknak, akik hisznek … Isten áldást adott a házas emberek számára, amikor így szólt: “Szaporodjatok és sokasodjatok.” De ez egy fizikai áldás és a föld betöltésére korlátozódik. Bármilyen szent is egy apa vagy édesanya, ez mégsem jelent előnyt a tőlük született gyermekek számára. A gyermekek emiatt még nem üdvözülnek. Ha üdvözülni akarnak, akkor az ígéret gyermekeivé kell válniuk, és nekik maguknak is hinniük kell az ígéretben. (LW 4.52)

Forrás

Luther alábbi munkáiból és prédikációiból válogatva (Luther Works, Luther Sermons):

(LW 45.18); (LW 5.325); (LW 48.331); (LW 45.390); (LW 45.37); (LW 45.44); (LS 23, Commenting on Genesis 3 in Declamationes); (LW 5.363); (LS 124); (LW 45.45-46); (LS 17); (LS 140); (LS 141); (LW 44.339, Luther szerzeteseknek írt levele); (LW 45.45); (LW 45.47); (LW 4.237); (Mattox, Defender 24); (LW 3.134); (LW 3.134); (LW 4.337); (LW 5.328.); (LW 5.328); (LW 5.328); (LW 3.280, 310); (LW 1.115-16); (LW 44.13); (LW 4.52)