A keresztyénség hatása a nők helyzetére | John Angell James

2021.09.29. Off By neilnejmed

John Angell James (1785-1859):

Angol kongregacionalista prédikátor és szerző;

Prédikált és írt élete minden korosztályú vagy állású egyszerű emberének; nagy becsben tartott, mégis szerény és egyszerű ember volt, aki egyszer így szólt: “az én tervem az, hogy segítsem a keresztyéneket a Szentírás igazságainak gyakorlásában.”

A Female Piety, A Help To Domestic Happiness, An Earnest Ministry

és sok más könyv szerzője.

Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” — Gal 3:28.

A nő volt a teremtés befejező kegyelme.

A Nő volt a férfi boldogságának teljessége a Paradicsomban. A Nő volt a bűn és halál oka a mi világunkban. A világot az asszony Magva váltotta meg. A Nő az emberi faj anyja. Életünk zarándokútján vagy társunk, tanácsadónk és vigasztalónk; vagy pedig kísértőnk, ostorozónk és elpusztítónk. Földi boldogságunk legédesebb poharát vagy bánatunk legkeserűbb italát az ő keze keveri és adagolja. Nemcsak a sírba vezető utunkat teszi egyenessé vagy egyenetlenné, hanem segíti vagy hátráltatja a halhatatlanság felé vezető utunkat is. A mennyben áldani fogjuk Istent a segítségéért, hogy segített elérni ezt a boldog állapotot; vagy egy másik világban, a kimondhatatlan bánat kínjai közepette siratni fogjuk befolyásának végzetes voltát…

Témám a vallás; tárgyam a lélek; célom az üdvösség. Úgy tekintek reátok, kedves női barátaim, mint akiket egy másik világra szántak; és az én dolgom, hogy a jócselekedetekben való türelmes állhatatossággal segítselek és ösztönözzelek benneteket arra, hogy dicsőségre, becsületre és halhatatlanságra törekedjetek, és elnyerjétek az örök életet. A földi hiábavalóságok festett és pompás színvilágán túlra tekintek, az örökkévaló korszakokra, amelyeken át kínok között vagy boldogságban kell majd léteznetek; és Isten segítsen meg engem, nem az én hibám lesz, ha nem fogtok megnyugvásban élni, békében meghalni és üdvösséget örökölni.

Elsődleges figyelmünket természetesen a keresztyénség határain túli nemek állapotára kell irányítanunk.

Egyes országokban [a nőnek] még az erkölcsi és felelősségteljes cselekvő rangját sem engedik meg; olyan elesetten él a saját megaláztatásában, hogy belenyugszik1 saját női utódainak meggyilkolásába is; csecsemőkorától fogva elzárva tartják2; nevelés nélkül; hozzájárulása nélkül házasodik; számtalan esetben szülei eladják; a férje bizalmát tőle megtagadja és asztaltól száműzi; a férfi halálakor a halotti máglyára vagy az életet terhessé tevő megvetettségre kárhoztatják….. Néha istennőként imádják, máskor pedig játékszerként simogatják, majd mint áldozatot büntetik, de soha sehol nem jutott el a méltóságig, és még a legragyogóbb bájai ellenére is csak ritkán tudott másként megjelenni, mint egy babaként vagy bábuként.

Nézzük most meg, vajon mit jelent a keresztyénségben az, ami egy nő helyzetének felemelésére és javítására törekszik.

A keresztyénségből ered a nő erkölcsi és társadalmi befolyása, sőt, szinte maga a társadalmon belüli léte is. A nő gondolkodását, amit az ókor sok filozófusa, törvényhozója és bölcse3 alsóbbrendűségre és gyengeelméjűségre ítélt, a keresztyénség újragondolta. Krisztus Evangéliumának isteni Alapítója személyében alászállt ebbe az elhanyagolt sírboltba, amelyre még a bölcsek is úgy tekintettek, hogy nem érdemes semmit sem tenni azért, és felszínre hozott sok felbecsülhetetlen értékű drágakövet, ami az értelem fényétől ragyog és a keresztyén kegyelem szépséges árnyalataiban tündököl. A keresztyénség helyreállította a nők kifosztott jogait, és a legfényesebb ékszereket adta a női nem jelenlegi becsületkoszorújához. Korábbi lealacsonyítása részben legalábbis magyarázatot ad a korai civilizáció instabilitására. Mert lehetetlen, hogy egy társadalom tartósan felemelkedjen ott, ahol a nő megalázottként és szolgalelkűként él.4

Ahol a nőket alantasabb lényeknek tekintik, ott a társadalom magában hordozza a felbomlás elemeit és minden szilárd fejlődés akadályát. Lehetetlen, hogy olyan intézményeket és szokásokat, amelyek ellenkeznek természetünk ösztöneivel és elfojtják azokat, valamint megsértik Isten kinyilatkoztatott törvényét, végső siker koronázzon. A társadalom külső megjelenésében változhat; megmutatkozhat a gazdagság csillogása, az ízlés finomsága, a művészet szépségei vagy a tudomány és az irodalom értékesebb vívmányai. De ha a nő lelkivilága kezdetleges marad, ízlése kiműveletlen, személyisége pedig rabszolgasorba taszított, akkor a társadalmi alapok bizonytalanok maradnak, a társadalom cementje pedig gyenge. Bárhol ugyanakkor, ahol a keresztyénséget megértették és magukévá tették, a női nem ott szabadságot élvez.

Az evangélium, mint egy kedves angyal, kinyitja a börtönajtót, és felkéri őt, hogy sétáljon ki, gyönyörködjön az értelem napfényében, és lélegezze be a szellemi szabadság üdítő levegőjét. És amennyiben a tiszta keresztyénség uralkodik, ez tartósan így is lesz… A keresztyénség az egyetemes igazságosság és jótékonyság zsenialitása5 révén a nők helyzetét magasba emeli, mint az egyetemes méltányosság és jószívűség rendszere. Amikor ez leszállt a mennyből a földre, az angyalok éneke hirdette világunkban: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! (Luk 2,14). A végtelen szeretetnek utóda, a végtelen szeretet lelkéből is részesül, és isteni Szülőjének jellemét tükrözi. Lényét tekintve megváltoztathatatlanul ellensége minden igazságtalanságnak, kegyetlenségnek és elnyomásnak, és barátja mindannak, ami igazságos, kedves és illedelmes. A durva, brutális és kegyetlen idegen az ő lelkétől, míg a gyengédség, szelídség és az udvariasság teljesen összhangban van természetével. Felháborodott arccal nézi a zsarnokságot, akár egy palotában, akár egy szalonban, miközben a szabadság barátja és a jog pártfogója. Aki megérti zsenialitását és az ihletése alatt él, legyen az uralkodó, úr, férj vagy apa, annak a tisztesség és szeretet emberének kell lennie. A keresztyénség a legtisztább lovagiasságra ösztönöz,6 egy olyan lovagiasságra, amelyet a hiúságoktól megtisztítottak, a szenvedélyektől megfosztottak, a könnyelműség fölé emeltek; egy olyan lovagiasságra, amelynek mozgató elve az Isten iránti szeretet, és amelynek működésének színtere a családi kör, nem pedig a nyilvánosság színpada. Aki igazságtalan vagy kegyetlen bárkivel, különösen a gyengébb nemmel szemben, az Krisztus evangéliumának gyakorlati befolyásának teljes tudatlanságáról vagy nyilvánvaló ellenszenvéről árulkodik…

Urunk földi tartózkodása alatt tanúsított személyes magatartása hajlott arra, hogy a női nemet egy korábban nem ismert megbecsülésben részesítse.

Kövessük végig Őt egész földi pályafutásán, és figyeljük meg, hogy milyen előzékeny figyelmet fordított a női nemre, és milyen szívélyesen fogadta el azt tőlük. Befogadta őket közvetlen közelébe, bizalmasan beszélgetett velük és elfogadta hálájuk, szeretetük és odaadásuk jeleit. Lásd, amint elkíséri édesanyját a galileai Kánában tartott lakodalomra. Lásd, ahogy beszélgetett a samáriai asszonnyal, felvilágosítva tudatlanságáról, elviselve ingerlékenységét,7 kijavítva tévedéseit, felébresztve lelkiismeretét, megtérítve lelkét, és azután az irgalom és üdvösség hírnökeként alkalmazva őt szomszédai számára… [Krisztus] az asszonnyal való bánásmódja kihozta őt a lealacsonyítás szintjéről anélkül, hogy a saját szintje fölé emelte volna. Megmentette őt az elnyomástól anélkül, hogy felcsigázta volna hiúságát, és méltósággal ruházta fel anélkül, hogy alkalmat adott volna neki a büszkeségre. Mert megengedte neki, hogy ne csak belépjen a jelenlétébe, hanem szolgáljon az Ő vigasztalásáért; és miközben lecsillapította8 hálás és tiszteletteljes ragaszkodását, ugyanakkor áhítatos lelkületre is ösztönözte őt. És ezáltal megtanította a férfiaknak is, hogy hogyan viselkedjenek a nőkkel szemben, és milyen viszonzással tartozik a nő egy férfinak.

Jézus Krisztus viselkedése a női nemmel szemben az Ő gyönyörű jellemének egyik legvonzóbb kiválósága volt, bár talán az egyik legkevésbé észrevehető dolog.

Mindig is Őrá kell figyelniük, nemcsak mint lelkük Megváltójára, hanem mint jogaik szószólójára és békéjük őrzőjére….A többnejűség keresztyénség általi tényleges eltörlése hatalmas előrelépést eredményezett a nők helyzetében. Ahol a többnejűség uralkodik, ott a női nem mindig a társadalmi lealacsonyodottságnak és nyomorúságnak állapotában van. A tapasztalat bőségesen és fájdalmasan igazolta, hogy a többnejűség mind a testet, mind a lelket lealacsonyítja és elállatiasítja….Ez tehát a keresztyénség dicsőséges kiválósága: feltámasztotta és visszaállította a házasság eredeti intézményét, és visszaadta a nő vagyonát, személyét, rangját és boldogságát, amelyektől a többnejűség miatt őt megfosztották. Így emelte a női nemet arra a magaslatra, amire bölcs és jótékony Teremtőjük rendeltette őket… a nemzeti jólét forrásai a családi tűzhely mellől erednek, és a családi alkotmány az a forma, amibe a nemzeti jelleget öntik. És ennek a formának szükségszerűen a házasság egységéből, szentségéből és sérthetetlenségéből kell kialakulnia.

Az a féltékenység, amivel a keresztyénség a házassági kötelék szentségét őrzi, mindig is úgy tekintendő, mint ami a legkedvezőbb hatással van a nők helyzetére.

Ha ez lazul vagy csorbul, abban a pillanatban egy nő méltóságában, tisztaságában és boldogságában egyaránt elsüllyed. Voltak olyan nemzetek, ahol a válás könnyűsége vette át a poligámia helyét, és természetesen annak néhány gonoszságával és sok nyomorúságával járt együtt….Mily áhítatos és tiszteletteljes hálával kell ekkor a nőnek ahhoz az isteni Tanítóhoz fordulnia, aki közbelépett, hogy megerősítse a házassági köteléket, és megóvja azt mindattól, hogy a tiltott szenvedély, heves vérmérséklet vagy a szeszélyesség követeléseire felbontsák. Mennyire kell örülnie, ha azt hallja tőle: Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.(Mt 19,9).

…Bizonyára megemlíthetem a nők keresztyén vallás általi vallásos áldásban való egyenlő részesedését.

Milyen határozottan és erőteljesen követeli az apostol a nők számára mindazokat az áldásokat, amiket Krisztus szerzett meg az emberi nem számára, amikor így szól: Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal 3,28). Ott van az alapokmány, ami egy nőnek az üdvösség minden áldását megadja….Nincs olyan az örök élethez szükséges áldás, amit egy nő ne kapna meg ugyanolyan mértékben és módon, mint a másik nem…. A keresztyénség a feleséget a férj mellé, a leányt az apa mellé, a nővért a testvér mellé, a szolgálót az úrnő mellé helyezi a család oltárán, a gyülekezet összejövetelén, az Úr asztalánál és a gyülekezeti szentélyben….A férfi és nő a keresztnél találkozik egymással, és találkozni fog a dicsőség birodalmában. Van-e ennél hatékonyabb dolog, ami a nő állapotának javítására és fenntartására irányul? Isten minden rendelésében, Krisztus az Ő dicsőséges vállalásában, és a Szentlélek az Ő kegyelmes munkájában adta meg a nőknek a világban őket megillető helyet azáltal, hogy megadja nekik az egyházban is a megfelelő helyet. Sajátos nyomatékkal illeti őt a következő kijelentés:De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,…együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: (Ef 2:4, 6).

De a végső lökést, amit a keresztyénség a nők helyzetének javításában ad, az jelenti, hogy meghívja és felhasználja lendületüket és befolyásukat a vallás elterjedésének előmozdítására a világban, és így rajtuk keresztül, valamint a férfiak által is megvalósítja Isten nagyszerű céljait a világ megváltásában az Ő Fiának missziója révén…..

A keresztyénség így valósította meg zsenialitását és parancsait a női jellem tényleges felemelésében, bárhová is jutott el….Minden olyan nézőpontból, amit a keresztyénségre vethetünk, akár túlvilági, akár evilági, akár Istenhez vagy társadalomhoz való viszonyában, akár magasztos tanításaiban, akár tiszta erkölcsiségében szemléljük, utánozhatatlan szépségű formát látunk, amely elegendő arra, hogy minden szívet megragadjon, kivéve azt, amit a hamis filozófia, a kinyilvánított hitetlenség vagy a gusztustalan erkölcstelenség már megkövesített. De ez sohasem mutatkozik kedvesebbnek, mint a nőkhöz való viszonyában áll. Mert milyen méltányosan tartja a nemek közötti egyensúlyt! Micsoda kedvességgel veti pajzsát a gyengébb edény köré! Micsoda bölcsességgel támogatja azok rangját és igényeit, akiknek befolyása oly fontos a társadalom számára, és mégis úgy korlátozza igényeiket, hogy azok ne fajuljanak annyira el, hogy céljukat meghiúsítsák!… A női erény, méltóság, becsület és boldogság sehol sincs biztonságban, csak Isten Igéjének oltalma alatt. A Biblia a női nem égisze9 . E védelem alatt biztonságban vannak mind jogaikban, méltóságukban és békéjükben. Ez az ő szőlőjük és fügefájuk, ami alatt nyugodt pihenésben élvezhetik az árnyékot és élvezhetik a gyümölcsöt. Ez védi tisztaságukat a bemocskolódástól és békéjüket a zaklatottságtól….Te asszony! Tekints úgy a túlvilági Megváltódra, mint a mostani Emancipátorodra. Szeresd a Bibliát, mint szabadságod alapítólevelét és boldogságod őrzőjét. És tekintsd Krisztus egyházát menedékednek az elnyomás jogtalanságai és csábítás művészetei elől.

____

1. belenyugszik – passzívan vagy tiltakozás nélkül beleegyezik vagy teljesíti.

2. rögzített – elzárva; kizárva.

3. bölcsek – mély bölcsességgel rendelkező emberek; bölcsek.

4. lealacsonyított és szolgalelkű – lealacsonyított értékű és rabszolgának tartott.

5. zseniális – megkülönböztető jellem és hajlam.

6. lovagiasság – bátor, becsületes, udvarias jellem, különösen a nőkkel szemben.

7. ingerlékenység – durvaság.

8. kiengesztelődött – meggyőzött.

9. aegis – pajzs; védőpáncél; bevehetetlen védelem.

Forrás

Christianity’s Influence on the Condition of Women (1) – John Angell James