Válogatott puritánok szexuáletikai nézetei

2021.08.24. Off By neilnejmed

VÁLOGATOTT PURITÁNOK NÉZETEI AZ EMBERI SZEXUALITÁSRÓL 1560-1630 KÖZÖTT,

Mesteri Disszertáció, University of Tasmania, 1994

Eredeti cím:

Jonathan Toussaint

‘Views of selected Puritans, 1560-1630, on human sexuality’, Coursework Master thesis, University of Tasmania.

2. fejezet: A puritán hozzáállás a házasság szexuális vonatkozásaihoz

3. fejezet: A puritán hozzáállás a szexuális deviancia néhány aspektusához

2. fejezet: A puritán hozzáállás a házasság szexuális vonatkozásaihoz

A. A szex helyessége a házasságban

Tekintettel arra a katolikus háttérre, ami mellett írtak és prédikáltak, a puritánoknak a házasság intézményét illető felmagasztalása egyúttal a házastársi szexualitásnak, mint helyes jelenségnek a hallgatólagos jóváhagyását is jelentette. A házasságnak ezen részétt különösen részletesen és gyakran fejtették ki. Ez a dolog azonban még kedvesebbé válik számunkra, ha megismerjük azokat a ma már elavult kifejezéseket, amelyekkel szokásukhoz híven a nemi közösülés aktusára utaltak: “házassági kötelesség”, “együttlét”, “házassági aktus” és (különösen is) a “köteles jóakarat” kifejezései.

A puritán írásokban mindenütt, ahol a témáról szóló írásokban csak körülnézünk, a szexet alapvetően helyes dolognak tartják. Gouge a testi egyesülést “a házasság egyik legmegfelelőbb és leglényegesebb aktusaként” említi.23 Milton véleménye szerint a ” lesznek egy testté” (1Móz 2:24) szövegrész a Bibliába foglaltatott

hogy igazolja és törvényessé tegye a hitvesi ágy szertartásait, ami nem volt szükségtelen, ha mindezen indokok miatt a filozófia és a régi vallások egyes szektái beszennyezettséggel vádoltak meg azt, és ez újabban a pápisták körében is nagyon népszerű lett.24

William Ames a házasság egyik kötelességeként sorolja fel a ” test kölcsönös kommunikációját” .25

A házasságról és szexről alkotott elképzelések oly szorosan kapcsolódtak egymáshoz, hogy a puritánok a házasságot általában részben a szexuális egyesülés szempontjából határozták meg. Perkins úgy határozta meg a házasság intézményét, mint “két házastárs törvényes egyesülését, azaz egy férfinak és egy nőnek egy testté válását”.26 Robert Cleaver meghatározása szerint pedig: A házasság

két személy egy testté kapcsolódását jelenti, Isten rendelése szerint …. …. Az összefogás, egyesülés vagy összekapcsolódás alatt nemcsak a házasulandók külső együttélését értjük … hanem a szellemük egységes egyetértését is, valamint a közös részesedést mind testükre, mind javaikra nézve. 27

A puritán felfogás szerint a házastársi közösülés nem csupán törvényesnek számít, hanem még burjánzónak is szánták. Gouge szerint a házaspároknak “jóakarattal és örömmel, szívesen, készségesen és vidáman” kell a szeretkezésben részt venniük.28 Egy névtelen puritán pedig azt vallotta, hogy a házasság által amikor ketten eggyé lesznek, akkor ők

örömmel nyújthatják egymásnak a köteles jóakaratot; ahogyan két jól behangolt hangszer a legkellemesebb és legédesebb harmóniát alkotja egy jól megszólaltatott együttesben is29.

Alexander Niccholes elmélete szerint a házasságban “nemcsak a barátságot és társasági kényelmet, hanem az örömök társaságát is egyesíted magadban.”30

A testi közösülés ilyen szintű elfogadásával a puritánok újfent elvetették a keresztyén gondolkodásban oly sokáig uralkodó aszketizmust, valamint a szent és világi dolgok közötti nyilvánvaló dualista felfogását is. A puritán nézet szerint Isten a fizikai világot, beleértve a szexet is, az emberi jólét érdekében teremtette. Robert Croftes így írt erről

aki Isten dicsőségére és jó célokra használja fel a világnak ezen külső örömeit, mint például a házastársi szerelmet, … az jobb hírnévre tesz szert, mint az olyan, aki … elhanyagolja ezt a nagyszerű jót, amit Isten szabad elfogadásra ajánl nekünk31.

A puritán felfogás szerint Isten nem egy olyan égi nagyúr, aki megfosztaná teremtményeit a jó dolgoktól:

A legbölcsebb Salamon legfajsúlyosabb mondásai között egyfajta elragadtatással szemléli.. a házastársi szórakozást; és az Énekek énekében … a két szerelmes közötti ezernyi gyönyörről énekel, akik messze a testi élvezetek innenső oldalán vannak. Ezekből az esetekből, és még sok felhozható másból is elképzelhetjük, hogy Isten mennyire kegyes volt, amikor az ember magányossága elleni dolgokról gondoskodott.32

A puritánok elutasították az aszkézist, mert szilárdan ragaszkodtak a teremtési tanokhoz. Szerintük Isten volt az, aki az embert szexuális lénynek teremtette. Ezért mondta William Whately, hogy “a természet szerzője egy férfi és nő közé rendelte el ezt a fajta összekapcsolódást”,33 míg William Perkins biztos volt abban, hogy a házasság intézményét “Isten rendelte el a Paradicsomban”.34 Robert Cleaver úgy beszélt a házasságról, mint “két személy egy testté kapcsolódásáról … méghozzá Isten rendelései szerint”.35

A közkeletű tévhittel ellentétben a puritánok nem voltak fintorgók a házaspárok közötti testi, vagy erotikus érintkezést illetően. Thomas Gataker szerint “[a Szentlélek] megengedte a házasok egymással való magánjellegű együttléteit, és az olyan viselkedési formákat is, amik mások számára talán illetlenségnek tűnhetnek”.36 Sok puritán író a Genezis 26:8-at, ami Izsáknak Rebekával való enyelgését írja le, arra használt fel, hogy az erotikus szerelmet legitimnek tüntesse fel.37 Henry Smith megjegyzi, hogy a házasságban “egy olyan játszótárs érkezik, aki napjainkat megörvendezteti, mint ahogyan Izsák és Rebeka is együtt sportoltak“,38 míg Gouge ugyanerre a szakaszra hivatkozik, amikor ezt a kapcsolatot elutasító férjeket vádolja, mivel szerinte nem lelik nagyobb örömüket saját feleségükben, mint bármely másik nőben.39 Perkins úgy jellemezte egyik formáját annak, amivel pároknak “köteles jóakaratot” kell egymás iránt tanúsítaniuk, hogy “egymással szent módon örüljenek és vigasztalódjanak”, és ezzel kapcsolatban említette a csókolózást is. 40

B. A nemiség természete

Bár a puritán írók és prédikátorok nem adtak anatómiai leírást arról, hogy mi is a szex, egy kis elemzéssel könnyen összerakhatjuk gondolkodásukat. Először is, a szex egy Isten által belénk ültetett természetes vagy biológiai étvágy. Edward Taylor, új-angliai költő és lelkész “a hitvesi ágy igénybevételeiről” úgy beszélt, mint ami az ember természetében van megalapozva”.41 William Perkins a házasságot a spirituálisan “közömbös” dolgok közé sorolta, hozzátéve, hogy “Isten országa nem több abban, mint ételekben vagy italokban”, ismét azt a feltételezést mutatva, hogy a szex ugyanolyan természetes dolog, mint az ember étvágya is.42

Ha a szex ebből kifolyólag egyfajta természetes késztetés, akkor egyúttal többnek is szánták pusztán fizikai cselekedetnél. Ami két személy teljes egyesülését jelenti, beleértve elméjüket, érzelmeiket és lelküket éppúgy, mint testüket. Robert Cleaver számára a szexuális egyesülés a házasságban “a tudat egyhangú egyetértését”, valamint “a test közös részesedését” jelentette.43 Milton a házassági egyesüléssel kapcsolatban úgy érvelt, hogy “a magányosság alatt nem csak a közösülés hiányát értjük”, mivel “az ember nem lesz kevésbé magányos azáltal, hogy egy másik testet magához csatol, hacsak nincs abban egy felelős tudat részvétele is”.44

Harmadszor, a szex szükséges dolog egy házasságban. A házasság a szexuális ösztönök kielégítésének Istentől rendelt eszköze. Perkins a házasságot “a paráznaság megakadályozásának szuverén eszközének” nevezte.45 William Whately azt mondta a házastársaknak, hogy a házasság “kordában tartatja vágyaikat és azt is okozza, hogy mindketten jól kiegészítik a másikat önmagukkal, mint Isten ajándékaival“.46

A szexuális kielégülés mint emberi állapot szükségessége arra késztette a puritánokat, hogy sokat beszéljenek a szexualitásról mint házassági kötelességről, amelyhez az 1Korinthus 7:1-5 központi textusként szolgál. Henry Smith ennek a szakasznak a 3. versét “parancsolatnak nevezte, hogy ezt a kötelességet (a nemi közösülést) bizony meg kell adnunk, … mert ha nem tesszük meg, az a parancsolat megszegését jelenti“.47 Whately szerint sem férj, sem feleség nem tagadhatja meg “súlyos bűn elkövetése nélkül” a nemi közösülést a másik féltől.48 A nemi egyesülés megtagadása, mondta Gouge, “egy illő adósság megtagadása, egyúttal a Sátán nagy előnyhöz juttatása is49 .

A házastársak közötti fizikai szétválástól való félelem volt a puritán írók egy másik fő témája a szexualitás kérdésében. Jellemző volt Benjamin Wadsworth tanácsa, hogy a házaspárok ne engedjék meg azt, hogy veszekedések miatt “külön éljenek, de ne is lakjanak külön: mert ha egyszer erre sor kerül, a Sátán nagy előnybe kerül veletek szemben” .50

A szexet házastársi kötelességnek tekinteni azonban nem jelentett örömtelen dolgot. William Whately arra bátorította a házastársakat, hogy “lángoló szerelemmel” szeressék egymást, és arra intette őket, hogy “ne adják meg magukat vonakodva vagy rosszallóan, hanem készségesen és a szívből jövő szeretet minden megnyilvánulásával együtt“.51

Negyedszer, a puritánok azt is tanították, hogy a szex magánügy, de nem azért mert az rossz dolog lenne, hanem azért, mert az eredendően csak két olyan ember közötti teljes egyesülést jelent, akik tartósan elköteleződtek egymás mellett. A puritánok idegenkedtek a nyilvánosság előtti erotikus megnyilvánulásoktól, ahol mások szexuális késztetései is ezáltal lángra lobbanhatnak.52 De ez a negatív hozzáállás a nyilvános táncolással szemben nem terjedt ki a magánéleti szerelemre. Gouge azt állította, hogy “sokkal nagyobb szabadságot kap privát környezetben a férfi és felesége, mint amikor társaságban vannak“. 53

Sehol sem jutunk közelebb a puritánok szexről szóló tanításának forradalmi középpontjához, mint abban, ahogyan ragaszkodtak a házas együttléthez, mint a tisztaság egyik formájához. A katolikus tanítás a tisztaságot a szüzességgel tette egyenlővé, ami még mindig tévhitnek számított. William Gouge a tridenti zsinat álláspontját támadta a következő kijelentéssel:

Itt jegyezzük meg egyébként ellenfeleink esztelenségét, akik azt gondolják, hogy nincs más tisztaság, csak a nőtleneké: mire beszédükben és írásaikban a tisztaságot és házasságot mint két ellentétes dolgot szembeállítják egymással.54

William Ames a “szűzi tisztaságot” úgy határozta meg, mint “azt, amit meg kell tartani … a … házasságig”, a “házastársi tisztaságot” pedig úgy, mint “azt, amit a házasságban kell megtartani”, hozzátéve, hogy “a törvényesen megkötött és betartott házasság a házastársi tisztasággal együtt jár”.55 A protestáns költő, Edmund Spenser a The Faerie Queene című költeményének egy egész könyvét szentelte a tisztaság ábrázolásának, ami alatt a házasság előtti önmegtartóztatást és a házasságkötés utáni “aktív, tisztességes és odaadó szerelmet” értette.56

C. A házasság és a szex célja

A puritánoknak a házasság és szex céljairól is volt egy teljesen kidolgozott elméletük. A nagyobb összefüggés, amiben észrevételeiket kell elhelyeznünk, az az egységes protestáns hagyomány, ami az anglikánokat és puritánokat egyaránt magában foglalta. Bár egyes írók módosíthatták a sémát, az általános keret a házasság hármas célja volt – név szerint a gyermeknemzés, a szexuális erkölcstelenségek elleni orvosság és a kölcsönös együttélés.

A puritánok megkülönböztető hozzájárulása ezen a kereten belül az volt, hogy az elsődleges hangsúlyt a szaporodásról a társas együttlétre helyezték át. A Book of Common Prayer könyvében elfogadott sorrend (1) a gyermeknemzés, (2) az erkölcstelenség megfékezése és orvossága, valamint (3) a kölcsönös életközösség, segítségnyújtás és vigasztalás volt. James Johnson egy egész könyvet írt annak bemutatására, hogy hogyan fejlődött ki az egész puritán gondolkodás ezen a téren, hogy a házasság első és harmadik célja idővel megfordult az Book of Common Prayer által meghatározott felsorolásban. Johnson számos idézetet közöl puritánoktól, amiket nem áll módomban reprodukálni, viszont összefoglalóján érdemes elgondolkodni:

A házasságban való társas kapcsolat hangsúlyozásának puritán következménye lett, hogy az első és az utolsó cél helyet cserél. Másképpen fogalmazva, a puritánok általában a Genezis második fejezetének egy versét – “És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.“, ahelyett, amit általában az első fejezetből idéznek: “Szaporodjatok és sokasodjatok” – vették alapul annak legfőbb magyarázatára, hogy miért is rendelte el egyáltalán Isten a házasságot.57

A katolikus tanítás szerint a házasságban a szexualitást egyedül a gyermeknemzés váltja meg. A puritánok ezzel nem értettek egyet. Perkins kijelentette, hogy “tévednek egyes skolasztikusok, akik szerint a férfi és felesége titkos egyesülése nem lehet bűn nélkül való, hacsak nem gyermeknemzés érdekében történik”.58 Ez hasonlít Milton véleményéhez, aki szerint a

Isten a házasság első elrendelésekor megtanított minket arra, hogy milyen célból is tette azt, … azért hogy megvigasztalja és felfrissítse az embert a magányos élet gonoszságai ellen, a gyermeknemzés célját pedig csak később említette.59

Ha a házastársi szex fő célja a kölcsönös szeretet és társas együttlét kifejezése, akkor a szex perverziója történik meg, ha azt pusztán csak fizikai aktusra redukáljuk. “Hogyan válhat kettő … törvényesen egy testté” – kérdezte Cleaver – “ha hiányzik a szívnek egysége és egyesülése, minden házassági kötelesség igazi és természetes anyja? “60 Perkins valami hasonlóra gondolt, amikor azt írta: “Semmi sem szégyenletesebb annál, mint úgy szeretni egy feleséget, mintha csak egy szajha volna“.61 Milton pedig azt írta: “Bár a közösülést a házasság céljai között tartjuk számon, mégis annak aktusa helyes megítélésben nem maradhat többé házassági cselekedet, csakis akkor, ha az a házastársi szeretetnek eredménye”. Ha a szerelem … eltűnik, … a testi aktus bár megmaradhat, de már nem szent, nem tiszta, nem méltó a házasság szent kötelékéhez, legfeljebb csak valami állatias exkréció62

D. A Romantikus szerelem mint a szex kontextusa

Vajon a puritánok az istenfélő és könyörületes házasság eszményén túlmutató romantikus szenvedélyre is törekedtek? Általában azt szokták mondani, hogy túl racionálisak, gyakorlatiasak és háztartásorientáltak voltak ahhoz, hogy megfeleljenek annak, amit ma romantikus szenvedélynek neveznénk. Én azt javasolnám, hogy ha meghallgatjuk mit mondtak a puritánok a szexuális szerelemről, akkor felfedezhetjük a romantika visszhangjait is.

Edward Taylor amerikai költő és lelkész azt írta kedvesének, hogy az iránta érzett szenvedélye “a tiszta tűz aranygömbje”.63 John Pike tiszteletes “szemem vágyának” nevezte feleségét.64 William Whately szerint a férj és feleség kölcsönös szerelmének “a leghevesebbnek és legbőségesebbnek” kell lennie.65

John Winthrop feleségéhez írt levelei különösen jól ismert példái a puritán romantikának. Winthrop jellemzően ilyen mondatokkal zárta feleségéhez írt leveleit: “Csókollak és szeretlek a legkedvesebb gyengédséggel”; “így csókollak és búcsúzom tőled”; ” Csókollak édes feleségem és maradok mindig hűséges férjed” “sok csókot küldök neked szerelmemből”; “így legkedvesebb gyengédségem legédesebb csókjaival és tiszta ölelésével megnyugszom benned“.66

Az a szerelem, amelyről ezek a puritánok beszélnek, egy olyan érzelmi elragadtatás volt, ami a szerelmest a maga körforgásába ragadja. Henry Smith mondta híveinek, hogy a házasságban “össze kell kötni a szíveket és össze kell kötni a szerelmeket”.67 William Gouge arra buzdította a feleségeket, hogy “legyenek férjeik szerelmesei, ahogyan a férjek is szeressék feleségüket”, hozzátéve: “A szeretet magában foglal minden más kötelességet is: mert nélküle egyetlen kötelességet sem lehet jól teljesíteni …. Olyan, mint a tűz, ami nemcsak forró önmagában, hanem hőt közvetít arrafelé, aminek a közelében van”.68

Néhány puritán író még a romantikus szerelem misztériumának megőrzésére is törekedett. Thomas Gataker írta:

Ahogy a hitet, úgy a szerelmet sem lehet korlátozni. Ahogy nincs erősebb vonzalom, úgy nincs mindenféle erőszaktól és kényszertől mentesebb sem. …. Vannak a vonzalomnak olyan titkos kötődései, amiről semmilyen értelem nem rendelkezhet.69

Daniel Rogers hasonló hangot ütött meg:

Férjek és feleségek olyanok legyenek, mint két édes jó barát, akiket egy csillagzat alatt neveltek, akiket egy olyan égi hatás mérsékel, amire egyikük sem tud okot találni, mert csakis a kegyelem és gondviselés tette őket először ilyenekké, és azután őket egymás társává; mondván: íme, az Isten e hatalmas világból minket egymásnak rendelt.70

Joggal mondták, hogy “a házasság vallási jelentőségének kiemeléséből a puritán gondolkodás könnyen továbblépett a házassági kapcsolat érzelmi, romantikus és idealista aspektusainak kiemelésébe71 .

Van egy másik okunk is arra, hogy a romantikus szerelem előmozdítását a puritánoknak tulajdonítsuk, és ez az irodalomtörténetből származik. A középkor folyamán a szerelmi költészet és szerelmi történetek a házasságtörő romantikus szerelmet ünnepelték. Mire a tizenhatodik század végére érünk, a házastársi romantikus szerelmi eszménye váltotta fel a középkor házasságtörő udvarlói szerelem eszményét, mint az akkori irodalom megszokott témáját. C. S. Lewis kimutatta, hogy “az udvarló szerelem romantikus monogám szerelemmé való átalakítása … nagyrészt az angol, sőt a puritán költők műve volt”.72 Valaki más azt állítja, hogy a puritánok “azt tették, amit az udvari szerelmesek soha nem mertek megtenni; a romantikus szerelem és házastársi kapcsolat összekapcsolásával a romantikus házasság új társadalmi intézményét termetették meg“.73

A puritán eszménykép a házastársi romantikus szerelem volt. Ilyen szerelem nélkül a házasságban a szex csalódásra volt ítélve. “Ami a szerelmet illeti” – írta William Whately – “az az élet, a házasságnak lelke”.74 Benjamin Wadsworth azt állította, hogy embereknek nem szabad megházasodniuk, “hacsak nem tudnak igazán szívből jövő szerelmet érezni” házastársuk iránt, “mert Isten szigorúan megparancsolja a kölcsönös szeretetet e kötelékben”.75 John Wing szerint a férj felesége iránti szeretetének “a legkedvesebbnek, legbensőségesebbnek, legértékesebbnek és legteljesebbnek kell lennie, amit a szív egy másik teremtmény iránt csak érezhet; nincs más, csak Isten szeretete . … de az fölötte való, nincs más, csak saját magunk szeretete, és ez hasonlítható hozzá, minden más szeretet viszont alsóbbrendű ehhez viszonyítva“.76 Egy modern tudós úgy foglalta össze a helyzetet, hogy “a puritán családban a szeretet volt a cement, és a szexet a szeretet kifejezése egyik eszközének tekintették”77 .

A puritánok szexről szóló tanítása vízválasztó volt a Nyugat kultúrtörténetében. A puritánok leértékelték a cölibátust, dicsőítették a házastársi kapcsolatokat, megerősítették a házastársi nemiséget mint szükséges és tiszta dolgot, megteremtették a házastársi romantikus szerelem eszményét, és felmagasztalták a feleségek szerepét is. Az eszméknek és értékeknek komplexumát, mint legbeszédesebb és legszebb kifejeződésétt Milton Elveszett Paradicsom című eposzában, Ádám és Éva házaséletéről alkotott képében találjuk. A 4. könyvben a tökéletes házasság ábrázolásakor Milton mindent elkövetett annak bemutatására, ahogyan Ádám és Éva a bűnbeesés előtt a szexuális együttlétet élvezte. Amikor Ádám és Éva estére a lugasukba vonultak vissza, a következőket olvashatjuk,

Egyenesen egymás mellett feküdtek, és nem is fordultak el, azt hiszem…

Ádám szép hitvesétől, sem Éva rítusától.

A házastársi szerelem titokzatos szertartását megtagadják:

Akik bármilyen képmutatóan beszélnek

tisztaságról, helyről és ártatlanságról.

Tisztátalannak rágalmazzák azt, amit Isten hirdetett ki.

Tisztának, és egyeseknek parancsolja, mindenkit felszabadít erre.

Ha Teremtőnk parancsolja a szaporodást, ki parancsolja az önmegtartóztatást

Hacsak nem a mi Pusztítónk, Isten és ember ellensége? 78

Miután elhatárolódott a katolikus hagyománytól, Milton folytatja híres apostrofiumát (megszólítását) a házastársi szerelemhez:

Üdvözlégy házastársi szerelem, titokzatos törvény, igaz forrás.

Az emberi utódok, az egyedüli előjogai

A Paradicsomban minden más közös dolognak

A házasságtörő vágyat te űzted ki az emberekből

Az állatias csordák közé, hogy ott kóboroljanak, általad…

Az értelemben alapított, hűséges, igaz és tiszta,

Kapcsolatok kedvesek, és minden kedvesség…

Apa, fiú, testvér, s testvérek jótéteménye közismert.

Távol álljon tőlem, hogy bűnről vagy vádról írjak neked,

Vagy hogy a legszentebb helyedhez méltatlannak tartsalak,

Az otthon édességének örök forrása,

Kinek ágya szeplőtelen, és hirdeti a tisztaságot.79

Az összes szokásos puritán téma megtalálható itt: mégpedig a szex megerősítésének bibliai alapja (amint azt a szövegben több kulcsfontosságú bibliai utalás is bizonyítja), az állatias vágyak és az emberi szexualitás szerelme közötti különbségtétel egy olyan háztartási kontextust jelent, amibe a szexuális kiteljesedés is bekerül, valamint a szöveg romantikus felhangjai. Ez és nem a modern sztereotípia az, amit a puritánok a szexuális életről ténylegesen is vallottak.

E. A Közösülés Technikái

Térjünk most át közvetlenebbül arra, amit a puritánok és mások a szexuális együttlétről tartottak. Mindazon hangsúlyok mellett, amiket a nemi aktus fontosságára helyeztek – hogy azt Isten rendelte el; hogy az Krisztus és az egyház közötti kapcsolatot tükrözi; hogy az jó; hogy a házasok kölcsönös kötelessége; hogy az egyház gyarapításának és fajunk fennmaradásának eszköze; és így tovább – az ember számít néhány meglehetősen részletes információra arról is, hogy hogyan, mikor és hol kell annak megtörténnie. De az akkori kor embereit ezek a témák nyilvánvalóan nem érdekelték annyira, mint a mai embereket. Az általános irányvonal ugyanakkor az volt, hogy férjnek és feleségnek azonosan és ugyanolyan viszonyulással kell bánniuk egymással intim szexuális kapcsolatukban, mint ahogyan azt Krisztus és egyháza kapcsolatában is megtaláljuk. Viszont nem rendelkezünk közvetlen utasításokkal, mindössze néhány meglehetősen félreérthető feljegyzéssel, amik megvizsgálata szükséges ahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk az akkori tevékenységekről és attitűdökről.

A megkérdezett írók közül Whately adta a legpontosabb utasításokat a hitvesi ágy általános használatára vonatkozóan. Mindenekelőtt az időnek, helynek és házaspár hozzáállásának egyaránt vidám felszabadultsággal kell szolgálnia. Szeretettel, készségesen és bizalmasan kell viszonyulniuk egymáshoz, mert ez volt a legjobb eszköz, amivel táplálni és folytatni lehetett egy kölcsönös és természetes szerelmet. Azzal, hogy derűsek egymás társaságában, a házasság igazi és helyes céljait a legjobb módon érhetik el. Másodszor, a házaspár magatartása nem tükrözheti az oktalan és nyers vadállatok szenvedélyét vagy hevét. A szexuális aktusuknak megszenteltnek kell lennie, vagyis fel kell ismerniük Isten jelenlétét az aktusban, és az ő áldását kell kérniük, hogy a szexuális együttlétük áldott legyen. Whately azt javasolta, hogy mivel a férfiak az étkezéskor is kérik Isten áldását, ugyanezt kellene tenniük e rendkívül szent aktus során is.80 Továbbá, hogy megszenteljék a házaságyat, és Isten szándéka szerint, imádsággal és hálaadással használják, mértékletesen kell azt használniuk. Így a házaspárok nem fognak ráunni majd egymásra. Harmadszor, a nemi közösülésnek alkalmas és törvényes időpontokban kell történnie.81 Ezt a harmadik követelményt a fejezet későbbi részében részletesebben is tárgyaljuk.

(1) Hol

Whately nem tett javaslatot arra vonatkozóan, hogy hol történjen a nemi aktus. A korszak tanulmányozói azt a kézenfekvő felvetést tették, hogy erre leggyakrabban a hálószobában kerülhet sor. Ez kellene hogy eszünkbe jusson, ha felidézzük a házasságkötés utáni ünnepségeket, ahol a násznép az ágyasházban búcsúzott el az ifjú pártól. Rámutattak arra, hogy a hálószoba a XVI. század elején gyakran a szalon volt, de a XVII. századra már külön szobává vált, amiben egy nagyon nagy ágy volt elhelyezve.82 Ez a hálószobában élt magánélet felé való elmozdulás valószínűleg több szexuális intimitást is jelentett. A hálószobát általában egy-két komóddal, egy mosdószekrénnyel és az egész szobát uraló ággyal rendezték be. A középosztálybeli és felsőbb osztálybeli otthonokban ez az ágy általában egy baldachinos ágy volt, amely – költségeitől függően – lehetett nagy és egyszerű vagy magas és nagyon díszes, húzott függönyökkel, kárpitokkal, rojtokkal, díszesen faragott oszlopokkal és díszes fejtámlával. Némelyik akár ezer fontba is kerülhetett, és gyakran közeli rokonokra hagyatékolták, mint értékes örökséget.83 Ben Johnson utalt a nagy ágyra és annak érzéki használatára:

Minden ágyamat felfújatom, nem stuftírozom;

A paplan túl kemény: És akkor az én ovális szobám

Tele ilyen képekkel, amilyeneket Tiberius készített.

Elephantisból, és unalmas Aretine-ból.

De hidegen utánzott. Aztán a szemüvegem

finomabb szögekbe vágva, hogy eloszlassam

És megsokszorozom a figurákat, ahogy sétálok.

Meztelenül sétálok az álomkép lányok között.84

(2) Mikor

A napnak és évszaknak a nemi közösüléshez legjobb időpontjaitt a korszak egyes írói meghatározták. Sokan úgy vélték, hogy az éjszakai időpont a legjobb, és hogy az aktus befejezése után azonnal pihenésnek kell következnie, mert minden közösülés utáni munka ártalmas.85 A puritán orvos, James Hart azonban, bár megemlítette az éjszakai közösülés utáni alvás előnyét, azt mondta, hogy ő a reggeli időpontot találja a legmegfelelőbbnek. Azt ajánlotta, hogy a nemi közösülésre ne kerüljön sor sem túlzott evés, sem heves testmozgás, sem sok erőt felemésztő testi munka után. Egyesek a telet a nyárral szemben előnyben részesítették, mivel a nyár forró és száraz, és az ember, aki szintén forró és száraz, kifogyna erejéből. Hart azt javasolta, hogy a mérsékelt évszakok a legjobbak, mert így az ember hideg és meleg évszakok között mérsékelt állapotban marad, ami megfelel hangulatának”. Az embernek óvatosnak kell lennie a rendkívül meleg vagy hideg évszakokban, de különösen a nagy hőségben.86

(3) Az ejakuláció egészségessége

A nemi közösülés aktusát sokan az egészséges test és elme megőrzéséhez egyaránt szükségesnek tartották. A korabeli egészségügyi kézikönyvek és néhány teológus azzal érvelt, hogy az ejakulációk mértékletességének megtartása egészséges. A tizenötödik század vége felé egy római katolikus teológus, Martin Le Maistre ezt az erkölcsi kérdések című könyvében fejtette ki. Noonan szerint a legradikálisabb gondolata ez volt:

Azt mondom, hogy valaki kívánhatja az örömöket, először is az örömnek szeretetéért, másodszor pedig azért, hogy elkerülje az unalmat és a melankólia fájdalmait, amiket az örömök hiánya okoz. A házastársi közösülés a nemi élvezet hiányából eredő szomorúság elkerülése érdekében nem vétkes dolog.87

Le Maistre tanításait John Major folytatta, aki 1505-1550 között a teológia professzora volt a Sorbonne-on, Glasgow-ban és St. Andrews-ban. Noonan így nyilatkozott Majorról: “Ő egyike azon ritka angol nyelvű teológusoknak, akik érdemben hozzájárultak a házasságról szóló teológiai vitához”.88 Major azt tanította, hogy teljesen helyénvaló a közösülés saját vagy feleségünk egészségére való tekintettel.89 Le Maistre és Major példáját követve a korszak más szerzői is amellett érveltek, hogy az ondó mérsékelt mennyiségű kiürítése is egészséges dolog. Thomas Cogan és Robert Burton is egyetértett abban, hogy ha a közösülés elmarad, az emberek elnehezülnek, tompák lesznek, melankóliától, fejfájástól és más betegségektől szenvednek. Ha a magot nem ürítik ki, hanem hosszabb ideig visszatartják, egyeseknél méreggé változik, és a belőle származó gőzök hatással lehetnek az agyra és a szívre.90 Továbbá, ha valaki nem használja ezt az egészségmegőrző módot, elveszítheti a közösülés képességét. Burton elmesélte egy tudós történetét, aki olyan keményen és sokáig tanult, hogy amikor új feleségével ágyba bújt, képtelen volt a házastársi kötelesség teljesítésére, és számos sikertelen éjszaka után a nő talált valakit, aki képes volt közösülni.91 Hogy a házasság a közösülés elmaradásával savanyú véget érhet, azt Hart is észrevette. Azt mondta, hogy a közösülés hiánya betegségeket szülhet, a túl sok pedig a szervi bomlást és elgyengülést, vagy sorvadást okozhat. A nemi szerveket ” … az emberiség szaporítására és gyarapítására, testük enyhítésére és megkönnyítésére, valamint az egészség megőrzésére és fenntartására” kellett használni.92 Bár a puritán prédikátorok a fenti jellegű információkat nem foglalták bele írásaikba, nem szabad arra következtetnünk, hogy mit sem tudtak róla, vagy hogy nem vallották magukénak ezeket csak azért, mert nem tettek említést róluk. Mivel ezek az eszmék a korszakban általánosak voltak, és a különböző orvosi iskolákban tanították is őket, joggal feltételezhetjük, hogy a puritánok is osztották ezeket az elképzeléseket, ahogyan koruk legtöbb tájékozott embere is.

(4) Előjáték

Manapság számos szexuális kézikönyv ajánlja a közösülés előtti előjáték idejét azon az alapon, hogy egy nő számára tovább tart egy közösülésre megfelelően felkészülni, mint egy férfinak. Az itt említett korszak ugyanezt a tevékenységet tárgyalta, de azt “közös sportolásnak” nevezte. Érdekes módon a nemi közösülésnek ezzel az aspektusával kapcsolatban jelentős megjegyzések hangzottak el.93 Konkrétabb utalás a szexuális előjátékra akkor történt, amikor a puritánok a tevékenység szentírási jóváhagyásáról értekeztek. Smith a házasság szóval az előjátékot illette, hogy rámutasson a szentírási jóváhagyásra. “… a házasság a vidám korszakot jelenti, mert egy játszótárs azért érkezett, hogy életünket megvidámítsa, ahogyan Izsák és Rebeka is együtt sportoltak …. “94 Izsák és Rebeka példája volt a puritánok által használt fő példa. Cleaver rámutatott az együtt sportolás történetére, és leírta, hogy a király ez intim jellegű játszadozást látva jött rá, hogy ez a tevékenység csak azok között történhet meg, aki férj és feleség.95 Az efféle szexuális előjátékok ellenzőit Gouge egyszerűen csak sztoikusnak nevezte. Azt mondta, hogy nincs bennük melegség és hiányzik belőlük a gyengédségnek szíve. Így nem leltek nagyobb örömöt saját feleségükben, mint bármelyik másik nőben.96 Majd rámutatott Izsák és Rebeka történetére az 1Mózes 26,8-ban, és azt mondta, hogy a sportolásuk olyan kiváltság, ami a házassági kötelékhez tartozik.97 Egy másik szentírási szakasz, amit a szexuális előjáték helyességének bizonyítékaként idézett, a Példabeszédek 5,15.18.19 volt. Gataker idézte ezeket a részeket, és így szólt:

Az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen. Mintha a Szentlélek megengedi a házasok között azt a magános viselkedést és szerelmet, ami mások számára még illetlenségnek is tűnhet.98

A mai kézikönyvekben javasolt részletes szexuális játéktechnikák teljesen hiányoztak a puritán világ házassági kézikönyveiből. A megadott információk általános jellegűek voltak. Croftes például írt egy fejezetet, aminek címe: “Shewing how to enjoy our wishes, please our Lovers, & increase love” (Hogyan élvezzük vágyainkat, kedveskedjünk szerelmesünknek vagy fokozzuk a szerelmet). Ami a szexuális előjátéki technikák részletes leírása lehetett volna, azok valójában inkább általános tanácsok voltak:

Kellemes és jól megkomponált pillantások, tekintetek, mosolyok, visszamosolygások, megnyerő gesztusok, kellemes testtartás és viselkedés, barátságosság, bókok, köszöntések, kellemes külső és tempó, tánc vagy hasonlók, nagyban tetszeni fognak neki és fokozzák majd egyes nőszemélyek szerelmi vágyát.99

Viszont a szexuális előjátékok hatékonysága köztudott volt. “Tudjuk”, mondta később Croftes, “hogy még a közönséges és könnyelmű beszéd is, ha a szerelem jegyében hangzik el, nagyon tetszeni fog ezeknek a női kedveseknek és magával fogja ragadni őket. …. “, és e figyelmesség befogadóját fülig szerelmesekké teszi)100. Az egyetlen korlátozás, amit azok adtak, akik a szexuális játék elemét tekintettek, annyi volt, hogy az csak a férj és feleség között, négyszemközt történjen meg. Általánosan irtóztak az ilyen nyilvános tevékenységtől, mivel ezek a nyilvános szexuális előjátékok és szenvedély mások vágyait is felkorbácsolhatják. Gouge azokról beszélt, akik állandóan ölükben tartották feleségüket, átölelték vagy megcsókolták őket, táncoltak velük, rajongtak értük, gyengéden és könnyelműen viselkedtek, függetlenül a körülöttük lévő társaságtól. Ő nem a cselekedetek ellen volt, hanem azok nyilvános mutogatása ellen, mert ez azt is jelentette, hogy a házaspár megfeledkezett a kapcsolatukhoz tartozó komolyságról, józanságról, szerénységről és illemről is. ”Sokkal nagyobb a szabadságuk privátban – mondta – egy férfinak és feleségének, ahhoz képest mint amikor társaságban vannak.”101 A puritánok tehát általában véve elismerték, hogy a szexuális előjáték helyénvaló és jó dolog, és Izsák példája is minden bizonnyal helyénvaló volt; de az titokban történt, tehát a “sportolás” privát módon történjen, így a puritánoknak is ez volt a követendő példa.

(5) Közösülési testhelyzetek

Nemrégiben egy postán keresztül meghirdetett könyv állítólag száz különböző közösülési póz színes fényképét tartalmazta,102 ami figyelemre méltó szám, ha tekintetbe vesszük, hogy a Koka Shastra körülbelül harminchármat sorol fel.103 Hogy a puritánok és kortársaik is ilyen találékonyak voltak-e a különböző közösülési pozíciók kitalálásában, nem tudjuk. Az biztos, hogy ebben a tanulmányban vizsgált írások csak nagyon kevés utalást tesznek közösülési pozitúrákra. A középkor néhány elképzelését, a puritánok teológiai álláspontját, valamint néhány korábban adott beszámoló felidézésének röviden vizsgálatával meghatározhatók a legvalószínűbb koitális pozíciók. A középkori írók közül néhányan úgy vélték, hogy a természet elleni bűnök egy részét a szexuális élmények területén a helytelen közösülési pozíciók jelentették.104 A helyes és természetes pozíció az volt, amikor a férj felül, a nő pedig alul helyezkedett el. Különböző okokat hoztak fel az ellen, hogy ettől a természetes testhelyzettől eltérő pozíciókat válasszanak. Más pozíciók megnehezítették a fogamzást. Ha például a természetes pozíciót megfordították, azaz a nő felül, a férfi pedig alul helyezkedett el, fennállt a veszélye az örökítőanyag kifutásának és ezáltal a fogamzás meghiúsulásának is. Mivel a közösülés fő oka a gyermeknemzés volt, az ilyen, fogamzást megnehezítő teshelyzet a természet elleni bűnnek számított. Avicenna állította, hogy egy természetellenes pozíció nemi szervi sérüléseket is okozhat. Aquinói Tamás szerint a természetes testhelyzetet Isten adta dolog és azt az embernek nem szabad megváltoztatnia. Így természetellenes, a természet rendjét sértő cselekedet az, ami egyben Isten, a természet teremtője és fenntartója elleni sértést is jelentett.105 Henriques rámutatott, hogy a természetes pozícióval kapcsolatos aggodalom bekerült a középkorban a papok által gyónáskor használt penitenciákba is. Az Angiers-i penitencia negyven nap, mások akár hét év bűnbánatot is kiszabtak a négylábű vagy állatias, illetve hátulról behatoló testhelyzet alkalmazásáért. Úgy tűnik, egyes középkori orvosi írók véleménye az volt, hogy egy ilyen testhelyzet hajlamos volt abortuszt is előidézni.106 Henriques szerint a penitenciák arra utaltak, hogy a természetes testhelyzettől eltérő bármi más testhelyzet a nemi közösülés élvezetének fokozásához vezethet, és már ennyi is elegendő volna az adott testhelyzet elítéléséhez.107 A középkori íróknak a közösülés természetes testhelyzetéhez való hozzáállása a puritánok által birtokolt általános miliő részének számított. Az eddig bemutatottak alapján, ami a puritánok hozzáállását illeti, miszerint a házasságban a férj a felesége fölött áll, úgy tűnik, átgyűrűzött a közösülési aktus pozíciójának kérdéskörébe is, miszerint egy férjnek a gyöngébb és neki alárendelt asszonya fölött kell elhelyezkednie.

Azt hiszem, nyugodtan következtethetünk arra, hogy az ajánlott és gyakran használt testhelyzet ebben az időszakban a férfi felül, nő alul természetes testhelyzete volt. A természetellenes pozíciók elleni tilalmak miatt, bár ismerték és valószínűleg használták is őket, használatuk mértéke mégis bizonytalan kérdés marad.

(6) A közösüléstől való tartózkodás

A puritánok többsége egyetértett azzal a gondolattal, hogy vannak bizonyos időszakok, amikor a férjnek és feleségnek a közösüléstől tartózkodnia kell. Ezek az idők voltak, amikor az asszonynak havibaja volt, betegségek idején, a terhesség alatt, szülés után és bizonyos vallási ünnepeken is. Ez volt Thomas Cartwright véleménye, aki mikor prédikációt tartott lányának és leendő vejének, felhívta figyelmüket arra is, hogy egy nő menstruációjának idején nem tanácsos közösülni.108 Ugyanezt az álláspontot képviselte Perkins, Cleaver, Gouge, Whately és Hart is.109 Mindannyian a 3Mózes 18:19; 23:27, 29-re és esetenként az Ezékiel 18:6-ra és 22:20-ra hivatkoztak, mint a Szentírásból vett bizonyítékra hitük alátámasztására. Azt is kijelentették, hogy ha valaki ebben az időszakban közösülést folytat, az a kánaániak bűnét követi el, amiért az Úr gyökerestül kiirtotta őket földjükről. Néhány író jelezte, hogy bölcs dolog nem ragaszkodni a közösüléshez, ha az egyik pár beteg. Gouge szerint kegyetlen cselekedet volt ragaszkodni a közösüléshez, amikor a társ ” … betegsége, fájdalma, munkája, utazásai vagy más hasonló okok miatt gyengélkedik. …. “110

A terhesség alatt fennálló terméketlen közösülést számos középkori teológus buzgón elítélte.111 A puritán írók közül Gouge tárgyalta a legelmélyültebben a terhesség alatti közösülés kérdését. Azt mondta, hogy nem talált semmi bizonyítékot a Szentírásban, ami elítél ezt a gyakorlatot, ezért nem is nyilvánítja azt bűnnek. Egyesek azt állították, hogy mivel az állatok sem közösülnek terhesség alatt, az embernek sem szabadna. Gouge ezt azzal söpörte félre, hogy ez nem minden állatra igaz, és “azonkívül, ami az állatoknál természetüknél fogva kötött, azt az ember belátására kell bízni”.112 Megint mások azt a középkori érvelést ismételték, miszerint mivel a házasság fő célja a gyermeknemzés, a fogamzás megtörténte után nincs további értelme a közösülésnek egészen a gyermek megszületéséig. Erre Gouge azt válaszolta, hogy ez az érvelés téves, mivel “a fogamzás nem az egyetlen célja ennek a kötelezettségnek: mert olyanoknak is kell azt gyakorolni, akik meddők”.113 Azt gondolom, arra lehet következtetnünk, hogy változott a felfogás a gyakorlatra nézve, de hogy a gyakorlat maga is változott-e, vagy a terhesség alatti közösülés gyakorisága változott-e, az egyelőre meghatározhatatlan. Általánosságban azonban minden író ellenezte a közvetlenül szülés után történő közösülést. Whately, és Hart volt jellemzően ezen az állásponton. Viszont azt mindannyian javasolták, hogy a szülés után körülbelül három-négy hétnek el kell telnie, mielőtt az együttlét újrakezdődhetne.114 Itt a 3Mózes 12. könyvében található általános ajánlásokat követték. Így a tizenhatodik század végén és tizenhetedik század elején a közösülést általában azután folytatták, hogy az újdonsült anyát “betemplomozták”. E gyakorlat gyökerei az Ószövetség mózesi törvényeiben gyökereznek.115 A középkorban a közösülés a férfi esetében, a szülés a nő esetében számított gyalázatosnak, ami megtisztulást igényelt, a férfi esetében az oltárnál való ministráláshoz, nő esetében pedig a szülés utáni gyülekezetbe való visszatérésre nézve.116 Ez idő alatt a férjnek ugyanis nem volt szabad szexuális kapcsolatot létesítenie a feleségével. 117A puritán prédikátor, Henry Smith, aki nyilvánvalóan soha nem házasodott meg, tisztulási időszakot javasolt ha

valamilyen bűntett belopta magát eme cselekedetbe, amit meg kellett volna bánni, és ezért amikor az imádkozás időszakába léptek, Pál nem akarja, hogy együvé térjenek, nehogy imádságaik akadályba ütközzenek.118

Bár Cartwright ellenezte a “betemplomozás” gyakorlatát, mert szerinte ez egy olyan zsidó szertartás, amely nincs összhangban Isten igéjével, mégis még jóval később is, a tizenhetedik században is gyakorolták.119

Végére még az maradt, hogy bizonyos szent időszakokban, vagy böjti és imaidőszakokban a közösüléstől való tartózkodás szükségességét javasolták. A reformáció előtt tilos volt a közösülés vasárnap, az ünnepnapokon és böjti napokon egyaránt, amikbe beletartozhatott a péntek és esetleg még a szerdai nap is. A nagyböjt és az advent böjti időszakokra vonatkozó szabályok szigorú betartása azt jelentette, hogy ezekben az időszakokban nem lehetett együvé térni; a közösüléstől pedig az áldozás előtt midenképp tartózkodni kellett. Ha mindezt összeszámoljuk, egy vallásos házaspártól megkövetelt önmegtartóztatási időszak az év közel felére terjedt ki.120 A XVI. század közepére viszont ezeket a korlátozásokat a protestánsok már figyelmen kívül hagyták.

A puritánok álláspontja az volt, hogy ha a házaspár a fent említetteken kívül más okból is tartózkodik, akkor azt csak ima és böjt céljából teheti, és akkor is csak közös megegyezéssel. Az I. Korinthus 7:3-5-öt kommentálva Cleaver azt mondta: ” … Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra….. ” de vigyázniuk kellett arra, hogy az önmegtartóztatás ne serkentse őket később gonoszabb kívánságokra.121 Perkins is megengedte a kölcsönös megegyezéssel bíró böjt alatti önmegtartóztatást.122

A nemi közösüléstől való tartózkodás a fizikai elkülönülés eredménye is lehetett, ami esetek egy része törvényes volt, más része viszont nem volt az. Az előbbit Gouge úgy jellemezte, hogy ez az eltávolodás az egyház vagy a nemzetközösség javát szolgálta, mint például a háborúba vonulás, a követségi szolgálat, vagy az üzleti ügyek miatti elkülönülés, vagy egy kereskedő hosszú utazása, esetleg az ügyvédnek a bíróságon való részvételének szükségessége: de mindkét félnek bele kellett egyeznie az elkülönülésbe. A helytelen elkülönülés történhetett nagy távolságok fennállása esetén, mint amikor a férj Londonban, míg a feleség vidéken élt, vagy a házon belüli elkülönülés esetén, amikor mindketten egy fedél alatt éltek de különböző hálószobákban.123 A külön de azonos hálószobában való élés is a házasság intézményének megsértését jelentette, mivel a házaspár megfosztotta egymást attól a köteles jóakarattól, amivel kölcsönösen tartoznak egymásnak. Más szóval, az ilyen elrendezés nem kedvezett a nemi egyesülésnek.124 A különélés megfelelő volt, feltéve, hogy az világosan meghatározott korlátok között és csak egy meghatározott időtartamra vonatkozott.

3. Fejezet

A puritán hozzáállás a szexuális deviancia néhány aspektusához

A. A Puritánok tudatossága a szexuális devianciákkal kapcsolatban

Tudjuk, hogy a puritán világban az emberek tudatában voltak az olyan szexuális devianciákról, mint ami a vérfertőzés, szodómia, bujálkodás, bestialitás, homoszexualitás, leszbikusság, az abnormális közösülési pozíciók és a maszturbáció is volt. A puritánok nem mindig használtak pontos terminológiát; nem mindig tették világossá, hogy miért ellenzik a szexuális devianciákat; és nem mindig fedtek fel feltétlenül mindent, amit valószínűleg tudtak ezekről a dolgokról.

Az írók túlnyomó többsége akik ezen tevékenységekre hivatkoznak, a “természetellenes összekeveredés”, “a férfi vagy a nő természetének törvényes házasságon kívüli használata”, “törvénytelen testi gyönyör” és más hasonló eufemizmusok, vagy kétértelmű kifejezések alá gyűjtve fejezték ki azokat.125 Így nem mindig lehet pontosan meghatározni, hogy egy és másik írónak mi is volt a véleménye egy adott tevékenységről, például a maszturbációról, mert bár az író valószínűleg tisztában volt a tevékenységgel, azt más szexuális bűnök közé vetette és mindegyiket egységesen elítélte. Mégis elegendő bizonyíték áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy meglehetősen alapos támpontot kapjunk számos puritán író szexuális devianciákkal kapcsolatos gondolkodásáról.

A szexuális devianciák leírására használt kifejezések gyakran összekeverednek126, és megkockáztatom a feltételezést, hogy ezt néha azért tették a korabeli és jelenlegi szótárírók is, mert nem akarnak többet elárulni mint amennyit szükségesnek tartottak. Ez a hozzáállás késztette Eric Partridge-et is arra, hogy a nagy Oxford English Dictionary megjelenése után összeállítsa szlengszótárait.127 A pontos definíció biztosításához tehát a szokásos szótárak nem sok segítséget nyújtanak. Az általam használt forrás George W. Henry kétkötetes műve, a Sex Variants: A Study of Homosexual Patterns, és felhasználtam Partridge műveit is.

A korabeli írók említést tettek a férfiak férfiakkal végzett cselekedeteiről. Ezt szodómiának nevezték, utalva Sodoma és Gomorra történetére, ahol a sodomai férfiaknak nagyobb kedvük volt egy szexuális élményhez a Lót házában tartózkodó férfi látogatókkal mint az ő lányaival. A történetből azonban nem derül ki egyértelműen, hogy pontosan milyen természetű szexuális élményben akartak részesülni. A fent említett George Henry óvatosan azonosította a szexuális élmény eme változatos formáit, de úgy tűnik, hogy a férfiak közötti anális és orális közösülésekre utal. A buggery kifejezést a puritánok idején általában vulgárisnak tartották, de az anális közösülésre ez volt a kifejezés. A buggery és szodómia kifejezések nem tettek különbséget az aktív és passzív résztvevő között, és ebben hasonlítanak a homoszexualitás jelenlegi terminológia-használatához. A bestialitás, amit néha összetévesztenek a szodómiával, a bármi nemű ember és egy állat közötti szexuális együttlétre utalt. A pederasztia vagy konfrikció, a középkorban használt kifejezés egy férfi egy fiú iránti szexuális szerelmére utalt. A vizsgált időszakban ezt néha a catamite vagy gannymede szavakkal említették. A női homoszexuálist ma általában leszbikusságnak nevezik; a költőnő Szapphótól származó szapphista kifejezés a puritán világban a nők közötti orális erotikára, a leszbikus tevékenység egyik formájára használt szakkifejezés volt. A ribady vagy frigging a szeméremtest behúzása, vagy a nők által szimulált közösülés volt a partner mérsékelten megnagyobbított csiklójának segítségével, vagy a derékra és combokra szíjakkal rögzített mesterséges pénisz, mint dildó segítségével.128

A középkorban az anális és orális közösülést, a coitus interruptus-t és a közösülés során a természetes testhelyzettől – a férfi a nő fölött, a nő alul természetes testhelyzete – való bármilyen eltérést természetellenes bűnnek tartottak. A késő középkorban Aquinói Tamás már különbséget tett az autoerotikus aktusok, a bestialitás, a szodómia és más olyan aktusok között is, ahol a közösülésnél nem a természetes pozíciót használták.129 Aquinói számára ezekkel a szexuális eltérésekkel szemben az volt a kifogás, hogy méhen kívüli magömlést eredményeztek, így meghiúsították a nemzőképes megtermékenyítés célját, Isten akaratát és a közösülés célját egyaránt.130 Amikor a gyermeknemzés a deviáns viselkedés miatt lehetetlenné vált, az Aquinói érvelése szerint nem a felebarátot sértette meg, mint ahogyan azt a fogamzást meggátoló aktusban megtehette, hanem Istent. Ez a megközelítés arra a természetes testhelyzetű közösülési aktusra helyezte a hangsúlyt, amikor a férfi magömlése a méhen belül történik.131 Az volt a nézete, hogy az aktus Isten adta minőséggel van felruházva, amit az ember nem manipulálhat, és aki meghiúsítja a megfelelő technikát, az teljesen Isten akaratával ellentétesen jár el. Ez a gondolat érdekes végkifejletet nyert Bernardin prédikációjában is: “Jobb ha a feleség megengedi magának, hogy saját apjával kopuláljon természetes módon, mint férjével természetellenesen132 Egy másik alkalommal így fogalmazott: “Gonosz dolog ha egy férfi saját anyjával közösül, de sokkal rosszabb, ha természetellenesen közösül saját feleségével”.133 A puritánok nem osztották ezeket a Bernardin által kifejtett gondolatokat; de nézeteik nagyrészt a természetes helyzet thomista indoklását és a szexuális devianciák ebből következő elutasítását követték.

B. Házasságtörés

A házasságtörésről általában a házasságon kívüli közösülést értjük, de a tizenhatodik és tizenhetedik században, amikor a hetedik parancsolatot tanulmányozták, a házasságtörés szó nemcsak a házasságon kívüli közösülést foglalta magában, hanem szinte az összes szexuális bűnt, természetes és természetelleneset, amit az ember elkövethetett. Így házastárssal házasságtörést elkövetni a hitvesi ágyon belül a vizsgált írók többsége szerint magában foglalhatta az orális vagy anális közösülést, a “69”-ezést, a coitus interruptust, a négylábú pozitúrát, amit csak állatok által használt pózhoz társítottak, és a közösülés olyan pozícióját is, aminél egy nő felül, férje pedig alul helyezkedik el. Nyilvánvalóan ezeket a testhelyzeteket a bordélyházakkal hozták összefüggésbe és így társunkkal való közösülés során való alkalmazásuk a bordélyházi motivációkat és cselekedeteket szimbolizálta; így természetellenes vagy törvénytelen cselekedetnek számított, amit a hetedik parancsolat megtiltott. A házasságtörés egy másik lehetősége ismét azokkal a szajhákkal állt összefüggésben, akik megpróbálták a teherbeesést elkerülni. Ha ezt a házaspár szándékosan tette, az a férj és a feleség természetellenes kapcsolatára utalt, mivel megpróbálták meghiúsítani a házasság egyik célját. Végül a házasságtörő házasságtól óva intő íróknak volt még az egyik fő aggodalmuk, hogyha a szexuális szenvedély annyira fellángolt, hogy a racionalitás már háttérbe szorult és a közösülés állatias és bujálkodó cselekedetté vált. Ez Krisztus és egyháza kapcsolatának megtagadását jelentette, aminek a kettő egy testté válásában tükröződnie kellett. Ha ilyenné vált egy közösülési megközelítésmód, arról a puritánok úgy vélték, hogy ” … ez a házasság nem más mint egy olyan állandó paráználkodás, amit esküvel pecsételtek meg. …. “134

A puritán John Dod igyekezett a pozitívumokat hangsúlyozni e probléma kezelésénél. A hetedik parancsolat magyarázatában ő arra a következtetésre jutott, hogy ami megmenti a házasságot a belső házasságtöréstől, az a férj és felesége hozzáállása. Szem előtt kell tartaniuk, hogy a közösülés aktusát szeretetteljes, szent és istenfélő módon kell végbevinniük; akkor elkerülhetőek a természetellenes és törvénytelen közösülés gonoszságai.135 Amikor tehát a kettő lett egy testté, és a közösülés motivációi és hozzáállása, valamint a megvalósításnak technikája is megfelelő volt, egyszóval amikor a puritánok fogalmi megközelítésén belül a közösüléssel nem éltek vissza, az nemhogy nem volt bűnös, hanem Istentől kapott élvezetes és szent gyönyör volt.

Az a fajta házasságtörés, amit a hetedik parancsolat megtiltott, a házastársi kötelék egyik vagy mindkét házastárs által elkövetett megszegése volt, amikor valamelyikük vagy mindketten a házasság kötelékén kívüli szexuális kapcsolatot létesítettek. A házasságtörés aktusának Dekker által adott leírásának ez a parafrázisa elvezet bennünket a puritán felfogásnak ahhoz az összetett és gazdag koncepciójához, amit a puritánok erről az évszázados házassági problémáról vallottak.

Amikor eljött az éjszaka, ígéretéhez híven ott volt. A szobalány az úrnője szobájába vezette. Gyorsan, de csendesen levetkőzött és halkan becsúszott az ágyába. Azonnal ölelgetni kezdte, bár a lány úgy tett, mintha aludna. Aztán egyre éberebbnek mutatkozva, félénk hangon megkérdezte: “Ki az?”. “Én vagyok édes szerelmem; ne félj semmitől”. A nő, aki tudta, hogy a szerető nem a férje, így válaszolt: “Ah, azt hiszed, hogy így célba fogsz érni? Nem! Nem!” Enyhe erőfeszítéssel kikászálódott az ágyból, hogy szóljon a cselédjének, de a cseléd, aki nem hallhatott semmit, nem jelent meg. A szerető, felismerve hogy nincs külső segítség, halványan ellenállni kezdett a szeretőjének, miközben a férfi érvényesítette előnyét. De mit tehet egy meztelen nő egy meztelen és elszánt szerető ellen? ” … nincs tehát más orvosság, mint hogy végül is … a vetkőzéstől kifulladva, kénytelen az erősebbnek engedni”. Legszívesebben újra felkiáltott volna, de félt hogy kegyvesztettségére fény derül.136

A tiltott közösülés nyilvánvalóan azt jelentette, hogy fizikailag nem a házaspárjával, hanem az ellenkező nem valamely másik tagjával közösült. Gataker szerint ez akkor is ezt jelenti, amikor gondolatban tesszük meg, bár a fizikai aktusra talán soha nem került sor.137 A korai puritánok kora a hetedik parancsolatba az összekapcsolódáson túlmenően még a szent parancsolatot is belefoglalta, miszerint a két ember egy testté lesz és egy test is marad, más lelki, szexuális és érzéki tevékenységeket is, amiket kerülni kellett és el is ítéltek. E tiltott tevékenységek közé tartozott például a mértéktelen ital- és húsfogyasztás, buja beszéd és színjátszás, buja viselkedés, paráznaság és más olyan tevékenységek is, amik a házasság isteni szándékának megsértéséhez vezethetnek.138 Bár abban az időben férj és felesége közötti kapcsolatok és tevékenységek közül sokban burkoltan kettős mérce érvényesült, a házasságtörés megfontolásában a puritánok általánosságban is úgy vélték, hogy egy férfi számára ugyanolyan gonosz, mint egy nő számára, ha házasságtöréssel töri meg házastársi esküjét.

A házasságtörés nemcsak a test bűne volt, hanem a lélek bűne is, és annak két aspektusa szorosan összefüggött egymással. A lelki házasságtörésnek bálványimádásnak számított, a testi házasságtörés pedig az előbbi büntetése volt. A bálványimádásra hajlottak hajlamosakká váltak szexuális házasságtörésre is, állította Perkins,

Ahogyan ez igaz volt ezekre az izraelitákra, ugyanúgy látható ez a törököknél és napjaink pápistáinál is, akik a paráznaságot fenntartják, megtűrve a kuplerájokat és azt még inkább elősegítik a nőtlen életre tett fogadalmukkal, amivel a lelkiismeretet megkötik, még akkor is ha a félnek hiányzik az önmegtartóztatásra vonatkozó ajándéka.139

Jézus erről a Máté 5:28-ban beszélt, amiben a prédikációjára összegyűlteknek kihirdeti, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.. E lelki házasságtörésnek azt a leckét kell mindenkinek megtanítania, mondta Perkins, hogy “… fáradozzunk azon, hogy szívünket és értelmünket éppúgy tisztán és makulátlanul fenntartsuk, mint testünket”.140 A puritán szemlélet egyik alapeleme volt az a gondolat, hogy a házasságtörést, ami megtör egy hitvesi kapcsolatot, leginkább a lelki és spirituális házasságtörés elkerülésével lehet megfékezni.

Nem mindig lehet azt feltételezni, hogy azokat az írókat akik a társadalom egy bizonyos, számukra rossznak tűnő problémájával – például a házasságtöréssel is – foglalkoztak, a társadalom többi része is követte volna, de azt sem, hogy az írók ténylegesen is a társadalom valós állapotáról számoltak be. Így amikor a házasságtörés gyakorlatának mértékét vizsgáljuk a puritanizmus felemelkedésének időszakában, óvatosnak kell lennünk a házasságtörés gyakoriságára vonatkozó bármilyen általános vagy átfogó kijelentéssel, még akkor is, ha sokan nyilatkoztak annak elterjedtségéről. Nem lehet ugyanakkor kétséges, hogy a házasságtörés problémája létezett ebben az időszakban. Ha azt feltételeznénk, hogy az akkori embereket ez nem érintette, azzal azt is állítanánk, hogy az ő koruk az emberi természetet illetően különbözött a korábbi és későbbi koroktól, de ami még fontosabb, figyelmen kívül hagynánk az irodalomban és vallási iratokban is fellelhető bizonyítékokat, amik a házasságtörések nagy gyakoriságával kapcsolatos aggodalmakra mutattak rá.

A házasságtörés büntetése a lelki következményeken és a családi viszályon kívül a bíró által hozott intézkedésekből és az egyházi kiközösítésből is állt. Ugyanakkor a puritánok egy része a hetedik parancsolat megszegőit halálra ítélte volna. Az a tény, hogy nem tették, volt az egyik oka annak, hogy számos ilyen esetre sor kerülhetett.

George Joye az 1549-ben kiadott írásában támogatta a Szentírás oly szigorú értelmezését, miszerint halálbüntetésben legyen része minden házasságtörőnek. Joye érvelése hasonló volt, mint némely más puritán személyek érvelése is, akik ugyanezt támogatták. Joye azt állította, hogy minden olyan törvény, ami Krisztus egyházának köznyugalmát és a nemzetközösség megőrzését szolgálja, hasznos és szükséges. Azt mondta, hogy Isten törvénye volt az, ami az egyháza nyugalma érdekében megkövetelte a házasságtörésért járó halálbüntetést; és mivel ez Isten rendelete volt, a büntetés szükséges és hasznos volt. Isten arra rendelte az elöljárót tehát, hogy visszaszorítsa a gonoszságot és megőrizze a magán- és közbékét, hogy bátorítsa a becsületességet, az istenfélő buzgóságot és az erényt, hogy az emberek üdvözüljenek, mégpedig Isten dicsőségére. Így az elöljárónak minden keresztyént arra kell buzdítania, hogy kerülje a házasságtörés fertőző rákfenéjét; máskülönben az belopakodhat, és hamarosan megronthatja Krisztus egész testét. Továbbá az elöljárónak példát kellene mutatnia azzal, hogy egy házasságtörés esetében a bűnösökkel szemben halálbüntetést alkalmaz.141

Lábjegyzetek

23 Frye, op. cit., 155. o:

24 J. Milton, Complete Prose Works (Yale University Press, 1953) 606. o.:…7.

25 Johnson, op. cit., 64. o.: Milton Milton, i. m., 64. old. Mind Luther, mind Kálvin előkészítette az utat a házastársi nemiség puritán megerősítése előtt. Kálvin például azt írta, hogy “a házastársi közösülés tiszta, tiszteletreméltó és szent dolog, mert az Isten tiszta intézménye.” Cole, op. cit., 120. o. (ford.).

26 J. Halkett, Milton and the Idea of Matrimony (Yale University Press, 1970) 11. o.

27 Ibid. 11. o.

28 Schucking, op. cit., 38. o.

29 Frye, op. cit., 155-56. o.

30 Johnson, op. cit., 23. o.

31R. V. Schnucker, The Puritans on Marriage and Human Sexuality (University of Iowa, 1969) 307. o. Gouge gyakran becsmérelte az általa “sztoikus önmegtartóztatásnak” nevezett magatartást, egy helyen “az Ige által semmiképpen sem igazolt beállítottságnak” nevezte Frye, op. cit. 154. o.

32 Milton, op. cit., 597. o.

33 Johnson, op. cit., 115. o:

34 George, op. cit., 268. o.

35 Johnson, op. cit., 56. o.: Johnson, op. cit.

36 Frye, op. cit. 156. o.

37 Példákért lásd Schnucker, op. cit., 340-342. o.

38 Ibid., 341. o.

39 Ibid., 341-42. o.

40 Johnson, op. cit. 70. o.

41 E. S. Morgan, “The Puritans and Sex”, in Pivotal Interpretations of American History, szerk. Carl N. Degler (Harper and Row, 1966) 5. o. A szexről mint természetesről szóló legjobb megjegyzések közül néhány Luther Mártonnál jelenik meg, aki például ezt írta: “Ha egy nőt nem tart fenn nagy és kivételes kegyelem, akkor férfi nélkül éppoly kevéssé tud élni, mint evés, ivás, alvás;. és más természetes szükségletek nélkül. Másrészt viszont a férfi sem nélkülözheti a feleségét. Ennek oka az, hogy a gyermeknemzés olyan mélyen az emberi természetbe ültetett késztetés, mint ahogy az evés és ivás is“.

42 George, op. cit. 268. o.

43 Johnson, op. cit., 56. o.

44 Milton, op. cit., 598. o.

45 Johnson, op. cit. 56. o.

46 Schnucker, op. cit. 364. o.

47 Frye, op. cit., 155. o.

48 Ibid., 155. o.

49 Schnucker, op. cit., 302. o.

50 Morgan, op. cit., Puritán család, 63. o.

51 Frye, op. cit., 155. o.

52 Példákért lásd Frye, uo. 156-57. o.; és Schnucker, uo. 344-45. o.

53 Schnucker, op. cit., 345. o.

54 Ibid., 306. o.

55 W. Ames, The Marrow of Theology, szerk. John D. Eusden (Boston: Pilgrim, 1968) 318. o.

56 Az idézett leírás Spenser tisztaságképéről G. Hough, A Preface to the Faerie Queene (New York: Norton, 1962) 170. oldalából származik.

57 Johnson, op. cit. 114. o. Johnson azt is megjegyzi, hogy “a társasságnak a gyermeknemzés fölé emelése a puritánok számára nem azt jelenti, hogy a gyermeknemzésnek kevesebb helye volna a házasságban. Sokkal inkább azt várják el a keresztyén házasságtól, hogy egy társas élet eredményeként nemzzen utódokat” (116. o.).

58 Ibid. 68. o.

59 Milton, op. cit. 235. o. Luther hasonlóan írta: “A szaporodás nem a mi akaratunkban és hatalmunkban áll, mert egyetlen szülő sem láthatja, hogy … fiút vagy leányt fog-e szülni. Apám és anyám nem gondolták, hogy egy Dr. Luther Mártont akarnak a világra hozni. A teremtés egyedül Istentől való, és mi nem vagyunk képesek ezt felfogni”. R. Bainton, What Christianity Says About Sex, Love, and Marriage (New York: Association, 1957) 79. o. L. Stone, Family, arra a következtetésre jut, hogy “a protestáns teológusok minden meggyőződésből már régóta a kölcsönös vigaszt és a szeretetet azonosították a házasságon belüli szexuális aktus két céljaként” (625. o.).

60 Schnucker, op. cit., 302. o.

61 Ibid., 360. o.

62 Milton, op. cit., 608-9. o.

63 Idézi: Edmund Morgan, Puritan Family, 50. o.

64 Ulrich, op. cit., 108. o.

65 Schnucker, op. cit., 302. o.

66 Morgan, op. cit., Puritan Family, 302. o.

67 Halkett, op. cit., 65. o.

68 Lerner, op. cit., 121. o.

69 Ibid., 121. o.

70 Johnson, op. cit., 110. o.

71 W. Haller, The Puritan Art of Love (Huntington Library Quarterly 5, 1941-42) 265. o.

72 Lewis, op. cit., 75. o. A házastársi romantikus szerelem protestáns etikájának az irodalomra gyakorolt hatásáról lásd még Laurence Lerner, Love and Marriage: Literature and Its Social Context; valamint Leven L. Schucking, The Puritan Family: A Social Study from the Literary Sources.

73 H. W. Richardson, Nun, Witch, Playmate (Apáca, Boszorkány, Játszótárs): The Americanization of Sex (Harper and Row, 1971) 67. o. Richardson azt állítja, hogy “a romantikus házasság felemelkedése és annak a puritánok általi megerősítése … jelentős újítást jelent a keresztyén hagyományon belül” (69. o.).

74 Johnson, op. cit. 107. o.

75 Morgan, op. cit., Puritán család, 54. o. Gataker szerint a házasságnak “nemcsak arra kell köteleznie a férjet, hogy szeresse, hanem arra is, hogy minden más szeretetet felülmúló szeretettel szeresse feleségét” (Schnucker, 105. o.).

76 Schnucker, op. cit., 104. o. Ez hasonlít Gouge megjegyzéséhez, miszerint “sem barátot, sem gyermeket, sem szülőt nem szabad úgy szeretni, mint egy feleséget; őt úgy nevezik, hogy “az ő keblének felesége, hogy megmutassa, hogy olyan kell legyen, mint szívének a kebelén“. (Schnucker, 105. o.).

77 F. J. Bremer, The Puritan Experiment; New England Society from Bradford to Edwards (New York: St. Martins, 1976) 177. o.

78 Milton, op. cit. 741-49. sorok.

79 Ibid,

80 Schucker, op. cit., 333. o.

81 Ibid., p. 333. 750-61. sorok.

82 Ibid., 334. o. Gouge burkoltan jelezte, hogy a házassági tartozást az ágyban fizetik ki. Ez a következtetés abból a kijelentéséből származik, hogy azok a férjek és feleségek, akiknek külön hálószobájuk volt, és nem voltak ágytársak, megfosztották egymást ” … attól az esedékes jótéteménytől, amivel kölcsönösen tartoznak egymásnak, így kiteszik magukat az ördögök csapdáinak …. …. ”

83 M. St. Clare Byrne, Elizabethan Life m Town and Country (London: Methuen and Co., Ltd., 1934), pp. 27-28.

84 B. Johnson, The Alchemist, John I. McCollum, Jr., szerk., (Woodbury, New York: Barron’s Educational Series, Inc., 1965) 34. o.

85 Schnucker, op. cit., 336. o.

86 Ibid., 336. o.

87 J. T. Noonan, Contraception, A History of Its Treatment by the Catholic Theologians and Canonists (Cambridge: The Belknap Press of Harvard University Press, 1966) 308. o. Noonan idézte Le Maistre Questiones morales II fol. 49 v.

88 Ibid. 310. o.

89 Ibid., 311. o. Noonan idézte Major-t, On the Sentences 4. 31.

90 Schnucker, op. cit., 338. o. Idézte Thomas Cogan, Haven of Health London: T. Orwin, 1589) 241. o. és Robert Burton, The Anatomy of Melancholy (Oxford: U. Lichfield and J. Short, 1961) 104. o.

91 Schucker, op. cit. 339. o.

92 Ibid., 339. o. Hart foglalta össze a legjobban, hogy az embernek szüksége van a közösülésre az egészsége megőrzéséhez. A mértékletes, időben és szabályosan végzett közösülés ” … sok tekintetben hasznos és jövedelmező: mert amellett, hogy az emberiség szaporodását szolgálja, gátolja a test telítettségét, felélénkíti a szellemet, kiengedi a természetes hőséget, segíti a test mozgékonyságát, felgyorsítja az elmét, és elűzi a dühöt és melankóliát is. A mértéktelen és időszerűtlen használata feloldja a szellemet, lehűti a testet, árt a fejnek, a szemnek, az idegeknek és az ízületeknek, durvaságokat okoz, tompítja az elmét és az érzékeket, valamint bűzös leheletet, vérpisilést, hátfájást stb. okoz”.

93 Noonan, op. cit., 325. o. Noonan jelezte, hogy Thomas Sanchez (1550-1610) A házasság magasztos szentsége 9.45.33-37. című művében felvetette a szerelmi játékot megelőző szerelmi előjáték kérdését, mivel egyesek ellenezték azt, mert az korai magömléshez vezethet, és így Onán bűnét okozhatja. Sanchez úgy érezte, hogy ” … sürgős okunk van arra, hogy az ilyen jellegű simogatásokat a házastársak közötti kölcsönös szeretet kimutatására és előmozdítására késztessük, mert nagy megszorítás lenne, és a szeretet általában sokat csökkenne, ha tartózkodnának ezektől az érintésektől”. Noonan nem jelezte, hogy Sanchezre hatással voltak-e a reformációs írások.

94 Schnucker, op. cit. 341. o.

95 Ibid., 341. o.

96 Schnucker, op. cit., 342. o.

97 Ibid., 342. o.

98 Ibid., p. 342. Perkins is idézte ezeket a részeket a Példabeszédekből, és hozzáadta az Énekek Éneke 1.1. és az Ézsaiás 62.7. verseit.Azt írta, hogy a házassági kötelesség része a ” … szent módon való egymásrautaltság és egymás iránti szeretet és kedvesség jegyeinek és jeleinek kölcsönös kinyilvánítása”. Ezután kijelentette, hogy ez a tevékenység inkább a férfi, mint a nő előjoga, és inkább fiatalabb korukban, mint öregkorukban kell végezniük. (Perkins, Christian Oeconomie, 691. o.).

99 Schnucker, op. cit., 343. o.

100 Ibid., 344. o.

101 Schnucker, op. cit., 345. o.

102 Karl Jacobson, Dynamic Intercourse. Ezt a könyvet a New York-i Cybertype Corporation forgalmazza. A hirdetésben ez állt: “Több mint 100 közösülési póz – mindegyik színes illusztrációval, teljesen meztelen férfiakkal és nőkkel. Az ellenállhatatlan ingerlési módszerek – képesek az embert a szexuális izgalom orgiájába kergetni”.

103 Kokkoda, Koka Shastra, Alex Comfort, trans. & ed.; (New York: Koka Shastra): Stein and Day,

1964), 133. o. ff.

104 Noonan, op. cit., 238£. o. Ebben a részben nagymértékben támaszkodtam Noonan kutatásaira.

105 Noonan, op. cit., 238. o., et passim.

106 F. Henriques, Love in Action, The Sociology of Sex (New York: E. P. Dutton & Co., Inc., 1960) 318. o.

107 Ibid. 318. o.

108 Schnucker, op. cit., 349. o.

109 Schnucker, op. cit., 350. o.

110 Ibid., 350. o.

111 Noonan, op. cit., 248£. o. 111 Noonan, op. cit.

112 Schnucker, op. cit., 351. o.

113 Ibid., 352. o.

114 Ibid., 353. o.

115 Leviticus 13, et passim.

116 Bainton, op. cit., 75. o.

117 Schnucker, op. cit., 433. o.

118 Ibid., 434. o. Smith a “betemplomozásról” szóló kijelentése előtt azt mondta, hogy szerinte ritka az, amikor a nemi közösüléssel nem élnek vissza; maga az aktus azonban nem rossz, sőt Smith állítása szerint tiszteletreméltó. A férfiak és asszonyok különböző tettei és hozzáállásai által lett csak beszennyezett.

119 Ibid. 434. o.

120 Henriques, op. cit., 304. o.

121 Schnucker, op. cit., 354. o.

122 Ibid., 354. o.

123 Ibid., op. cit. 354. o.

124 Ibid., 355. o.

125 Schnucker, op. cit., 522. o.

126 Tile Websters New International Dictionary, W. A. Nelson, szerk.; (2. kiadás, New York: A. Merriam-Webster Inc., 1934), 350. o. A bugger kifejezés meghatározása: “természetellenes nemi közösülés; enyhe szodómia”. Ez jó példa a fent említett pontatlanságra.

127 Eric Partridge, A Dictionary of Slang and Unconventional English, (Sth ed., New York: Macmillan Co., 1961), v.

128 George W. Henry, Sex Variants: A Study of Homosexual Patterns (New York: Paul B. Hoeber, Inc., 1941), II. kötet, 1151-1154. o.

129 Noonan, op. cit., 224-225. o.

130 Ibid., 238. o.

131 Ibid., 240. o.

132 Ibid., 260. o. Noonan idézi Bernardine-t, A keresztyén vallás, 17.1.1.

133 Ibid., 260. o. Noonan idézi Bernardine-t, Seraphic Sermons, 19.1.

Források

Views of selected Puritans, 1560-1630, on human sexuality – Toussaint, Jonathan 1994 , ‘Views of selected Puritans, 1560-1630, on human sexuality’, Coursework Master thesis, University of Tasmania.

https://eprints.utas.edu.au/21807/