A hamis egyházról | Amandus Polanus

2021.08.16. Off By neilnejmed

English: Concerning the False Church.

Amandus Polanus (1561-1610)

Amandus Polanus von Polansdorf

(1561. december 16., Opava, Szilézia – 1610. július 17., Bázel, Svájc)

a korai református ortodoxia német teológusa

The Substance of Christian Religion (1595)

I. kötet, 172-178. oldal

A hamis egyházról.

Az a hamis egyház, ami hamis hitvallást vall.

A hamis religió az a vallás, ami ellentétes Isten azon Igéjével, amit a Szentírásban kijelentett.

Aki azt követi, az Krisztusnak és az ő országának, vagyis az igaz egyháznak ellensége.

Az ellenségek vagy nyíltan lépnek fel, vagy rejtve maradnak.

A nyílt ellenségek azok, akik nyilvánvaló módon is a keresztyénség nevének ellenségeiként bizonyulnak.

Az ilyenek például az istenkáromló zsidóknak és pogányoknak közösségei.

A istenkáromló zsidók a keresztyén vallás nyílt ellenségei, akik pedig annak ellenére, hogy a megígért Messiás Jézus Krisztus már megjelent nekik, mást keresvén mégis gonoszul beszélnek az Úr Jézusról és az ő tagjairól, valamint nem akarnak hinni a Jézus Krisztusról szóló evangéliumban sem.

Bennük kifejezetten meg kell látnunk mind az elutasítottságukat, mind későbbi helyreállításukat is.

A zsidók elutasítása a legigazságosabb büntetés, amit Isten csak rájuk kiróhatott, mivel hálátlanok voltak Krisztus és az Ő Evangéliuma iránt ezért elvakította és megkeményítette őket, továbbá ki is rekesztette őket szövetségéből azért, hogy a pogányokat hívja és fogadja be helyettük. (ApCsel 13.46; Róm 11 majdnem végig).

Mindezek viszont nem általános, se nem örök érvényű dolgok (Róm 11).

A zsidók helyreállításáról.

A zsidók helyreállítása Isten jótéteménye, mert miután a pogányok teljessége az egyházban betelt, Isten magához téríti majd a zsidókat, hogy azok a pogányok iránt tanúsított irgalmasságtól fellelkesedve befogadják a Krisztusról szóló Evangéliumot, és újra beoltassanak az Ábrahámmal és atyáikkal kötött kegyelmi szövetségbe, hogy ezáltal üdvözülni tudjanak (Róm 11.23-32).

Eddig a zsidókról: most pedig a pogányokra vonatkozó rész következik.

A pogányok a keresztyén vallás nyílt ellenségei, akik hamis vagy meghamisított isteneket imádnak.

És ezek vagy mahometánok, vagy más pogányok.

A mahometánok szintén a keresztyén vallás nyílt ellenségei, akik Mahometet imádják, és az általa nekik átadott Koránt fogadják el. Őket törököknek is nevezzük.

De vannak más pogányok is a mahometánok mellett, akik hamis isteneket imádnak.

Eddig a nyílt: most pedig a rejtőzködő ellenségekről.

Krisztus és az igaz Egyház rejtett ellenségei azok, akik Krisztus neve alatt ellene harcolnak, és sok hazug jel által elcsábítják az embereket.

És ők vagy Antikrisztusok, vagy pedig hamis Krisztusok.

Az Antikrisztusok Krisztus álnok ellenségei, akik mindenhogy annak a Krisztusnak tanításai ellen támadnak, akinek követőinek is vallják magukat (1Jn 2.18-22; 4.3; 2Jn 7).

Ugyanezeket nevezik hamis prófétáknak is (Mt 7.15).

Az Antikrisztus természete ráadásul kétarcú is tud lenni: mert vagy csak a keresztyén tanítás egyik vagy másik része ellen, vagy szinte a teljes tanítás ellen fellépnek.

Az első kategóriába tartozik midnen olyan ember, akit eretnekeknek nevezünk.

Az eretnekekről.

Eretnek az, aki az örök üdvözülést illetően tévelygésben él, vagyis aki Krisztus személye vagy hivatala ellen harcol, és makacsul ki is tart a tévelygésében.

Sok ilyen élt már az apostolok idejétől fogva, de akadnak még mások is, mint például Cerinthus, Valentinus, Marcion, Sabellius, Arrius, Nestorius, Ertiches, Pelagius és mások is.

Az Antikrisztusról.

Ő az utóbbi fajtából való, aki Krisztusnak olyan neves ellensége, aki egy excellentiás tiszteletével bír, és főleg úgy is neveztetik, mint az Antikrisztus (2Thessz 2.7), és ő egy hamis próféta (Jel 16.13).

Ezen a pontos különösen két fontos kérdéssel kell foglalkoznunk: először is magával az Antikrisztussal: másodszor az Antikrisztusnak egyházával.

Magával az Antikrisztussal kapcsolatban a kérdés egyrészt az, hogy mi az ő természete, másrészt pedig, hogy milyennek kell lennie.

Az Antikrisztus egy királyságot gyakorló férfi és az általános Hitehagyás feje, vagyis a hittől való szakadás embere, és ugyan keresztyénnek vallja magát, de mégis Krisztus és az Ő tanítása ellen emeli fel szarvát: kétszeres és legfőbb hatalommal rendelkezik, vagyis szellemi és világi hatalommal, megtévesztő jelekkel és csodákkal dicsekszik, varázsló is, aki az ördöggel paktált le: bálványimádó, képmutató, káromló, nagyravágyó és büszke, törvényszegő, magános életet él, tiltja a házasságot, de ő maga egy erkölcstelen parázna és házasságtörő személy, egy szodomita és Babiloni parázna: tartózkodik bizonyos ételektől, és mégis kicsapongásra hajlik: kapzsi, az emberek pénzét elrabló, ravasz, hiúságra hajlamos, hazug, kegyetlen, zsarnok, a szentek üldözője és gyilkosa, aki Istennek képzeli magát, és fölébe emeli magát mindannak ami hatalom és hatalmasság, mind a Földön, mind a mennyekben, magának tulajdonítva az isteni hatalmat és Krisztus abszolút uralmát, egy kettős és negyedik bukás által, vagyis a Római Birodalom által, annak romjaiból kisebb-nagyobb mértékben, a Sátán hatalma és erőszakos munkája által emelkedve és növekedve, a hét heggyel körbevett városban, vagyis Rómában: és az Isten templomában, vagyis az Egyházban, de a világ utolsó idejében lelepleződik, és végül Krisztus dicsőséges eljövetele által teljesen meg is semmisül. (2 Thess. 2.3; Dan. 7.8; Jel 17.1; 18.3; 13.11; és sok más helyen a Jelenések könyvében).

Eddig megmutattuk, hogy milyen az Antikrisztus: most pedig azt, hogy ki ő.

AZ ANTIKRISZTUS A RÓMAI PÁPA: amint azt mind az egyházi törvények, mind a római püspökök élete és cselekedetei is világosan bizonyítják.

Eddig magáról az Antikrisztusról: most pedig az Antikrisztus Egyházáról.

Az Antikrisztus egyháza a Római Egyház, amit hamisan apostolinak és katolikusnak is neveznek, noha ez valóban az Apostoli Egyház, de egy szörnyeteg aki valójában csak álcázza magát, és ami a Római Birodalom azon élő képmását képviseli, amelyet korábban megfosztottak kormányzatuktól, hatalmuktól, becsületüktől és széküktől minden egyes országban. Jel 11.7-8 és 13.3 és így tovább, és sok egyéb helyen a Jelenések könyvében: ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a tapasztalat is tanúskodik ezekről.

Ennek az Egyháznak két része van: a fej és annak tagjai.

Az Antikrisztus Egyházának feje maga az Antikrisztus, a Római Pápa, a veszedelemnek fia és sárkány szolgája.

Annak tagjai pedig a papság, és minden laikus követő is.

A papságot az olyan tisztátalan lelkek alkotják, amik a sárkánynak, fenevadnak és hamis prófétának a szájából jönnek ki (Jel 16.13).

Köztük három rendű csoport létezik: a bíborosok, akik szintén hamisak. Püspökök és kanonokok, iskolamesterek és szerzetesek tisztátalan gyülekezete.

A bíborosok azok a tisztátalan lelkek ugyanis, akik a sárkány szájából, annak a fenevadnak és hamis prófétának szájából származnak, akik a Föld vagy egész világ királyainál bejáratosak. Akiket a Római Antikrisztus bíborosi sapkával tisztel meg, és őket azért küldi ki, hogy akárcsak a békák, hangos és kellemetlen brekegésükkel erőszakoskodjanak, valamint minden embert az Isten elleni ütközetre gyűjtsenek össze (Jel 16.13-14).

A hamis püspökök szintén tisztátalan lelkecskék, akik ugyanannak a fenevadnak, hamis prófétának és sárkánynak szájából jöttek elő, akik Rómában hatalmas összegért vásárolnak palástot [miseruhát], és különleges joghatósággal rendelkeznek, mind polgári, mind egyházi tekintetben. A kanonokok, iskolamesterek és szerzetesek csoportja szintén tisztátalan lelkeké, akik ugyanannak a fenevadnak, hamis prófétának és sárkányának szájából valók, és mindenki a maga helye szerint gyilkosságokkal és hazugságokkal ássa alá a Római Széket.

A szerzetesrendek között azonban azok az új, álszent szerzetesek, akiket manapság hamisan jezsuitáknak is neveznek, igazság szerint csak ézsauitáknak kellene hívnunk, vagy éppen jebuzeusoknak.

Ennyit az Antikrisztusról: most pedig a Hamis Krisztusokról.

A hamis krisztusok Krisztus álszent ellenségei, akik magukat Krisztusnak képzelik (Máté 24.26; Márk 13.21; Lukács 17.23).

Ilyen volt Simon Mágus [ApCsel 8], Bencokab és Gorgius Dávid is, ez utóbbi személyt Bázelben égették meg.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective: Amandus Polanus (1561-1610): The Substance of Christian Religion (1595). Book I, pp. 172-178. Concerning the False Church.

https://purelypresbyterian.com/2021/05/24/concerning-the-false-church/