Ímé, Az Úrnak Öröksége, A Fiak | C. H. Spurgeon

2021.08.08. Off By neilnejmed

Charles Haddon Spurgeon (1834. Június 19. – 1892. Január 31.)

Reformált Baptista Lelkész A Viktoriánus Angliában

The Treasury Of David By

Charles H. Spurgeon,

Zsoltárok Könyve Kommentárja

127. Zsoltár 3-5. Versei

Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom. Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban. (Zsoltárok 127, 3-5.)

3. vers. Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; Ez a házépítésnek egy másik módjára utal, nevezetesen arra, hogy utódokat hagyunk hátra, hogy nevünket és családunkat fenntartsuk a Földön. E nélkül mi értelme van az embernek a vagyon felhalmozásában! Mire épít házat, ha nincs senki a családjában, aki utána megtarthatná a házat? Mit ér az, hogy kiterjedt holdak birtokosa, ha nincs örököse? Ebben a kérdésben azonban erőtlen a férfi az Úr nélkül. A nagy Napóleon, minden bűnös gondossága ellenére sem tudott dinasztiát teremteni e téren. Gazdagok százai adnák birtokuk felét, ha hallhatnák egy saját testükből született csecsemő sírását. A gyermek olyan örökség, amelyet magának Jehovának kell adnia, különben az ember gyermektelenül hal meg, és így a háza felépítetlen marad. És az anyaméh gyümölcse az ő jutalma, vagyis az Istentől kapott jutalom. Nem büntetésként és nem teherként, hanem kegyelemként adja a gyermekeket. A jóság záloga, ha az ember tudja, hogyan kell befogadni és nevelni őket. Csak akkor jelentenek “kétséges áldást”, ha mi magunk is kételkedők vagyunk. Ahol a társadalom helyesen rendezett, ott a gyermekekre nem teherként, hanem örökségként tekintenek; és nem sajnálattal, hanem jutalomként fogadják őket. Ha Angliában túlzsúfoltan élünk, és ezért úgy tűnik, hogy a túl nagy mértékű gyermekszaporulat már zavarba ejt bennünket, akkor ne feledjük, hogy az Úr nem azt parancsolja, hogy ezen a szűk szigeten maradjunk, hanem azt szeretné, ha betöltenénk azokat a határtalan területeket, amelyek a fejszére és a szántásra várnak. Még itt is, a korlátozott bevételek minden szorításával együtt is, a mi legjobb javaink a saját drága utódaink, akikért minden nap áldjuk Istent.

4. vers. Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. Az embereknek fiatal korukban született gyermekei Isten áldása által válnak idősebb éveik vigaszává. A harcos férfi örül a fegyvereknek, amelyek oda repülhetnek, ahová ő nem: a jó fiaink apjuk nyilai, amelyek száguldanak, hogy eltalálják azt a célt, amelyet apjuk célba vesz. Micsoda csodákra képes egy jó ember, ha vannak szerető gyermekei, akik támogatják vágyait, és segítik terveit! E célból gyermekeinket már akkor kézben kell tartanunk, amikor még gyermekek, különben felnőtt korukban valószínűleg soha nem válnak emberré; és meg kell próbálnunk irányítani és egyengetni őket, hogy már fiatal korukban nyilakat faragjunk belőlük, nehogy a későbbi életben görbének és használhatatlannak bizonyuljanak. Hagyjuk, hogy az Úr hűséges, engedelmes, szeretetteljes utódokkal részesítsen bennünket kegyben, és bennük találjuk meg legjobb segítőinket. Látni fogjuk őket az életbe lövettetni, hogy vigasztalásunkra és örömünkre szolgáljanak, ha már a kezdetektől fogva gondoskodunk arról, hogy a helyes irányba tereljük őket.

5. vers. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; Akinek nincs gyermeke, az siratja ezt a tényt; akinek kevés gyermeke van, az látja, hogy hamarosan eltűnnek és a ház elcsendesedik, és élete elvesztette varázsát; ellenben akinek sok és kegyes gyermeke van, az összességében a legboldogabb. Természetesen a sok gyermek sok megpróbáltatást is jelent; de ha ezekkel az Úrba vetett hittel nézünk szembe, akkor ez a szeretet nagy tömegét és az örömök sokaságát is jelenti. E kommentár írója saját megfigyeléséből adja elő, hogy a leggyakrabban olyan házasságokban látta a boldogtalanságot, amelyek nem voltak termékenyek; ő maga pedig a két legszebb fiáért volt mindig a leghálásabb; de mivel mindketten felnőttek és otthon nincs már egyetlen gyermeke sem, a zúgolódás legkisebb árnyalata nélkül, vagy anélkül, hogy kívánná, hogy más körülmények között élhessen, úgy érzi, hogy áldás lett volna, ha több gyermeke született volna: ezért szívből egyetért a zsoltáros itt kifejtett ítéletével. Ő ismert ugyanis olyan családot, amelyben mintegy tizenkét lány és három fiú volt, és soha nem gondolta, hogy a földön nagyobb családi boldogságnak lesz tanúja, mint ami e szülők sorsára esett, akik örültek minden gyermeküknek, amiképpen a gyermekeik is örültek a szüleiknek és egymásnak. Ha a fiak és a leányok nyilak, jó tehát, ha tele van velük a tegez; de ha csak gallyak, görcsökkel teliek és haszontalanok, annál jobb, minél kevesebb van belőlük. Miközben áldottak azok, akiknek tele van a tegezük, nincs okunk kételkedni abban, hogy sokan úgy is áldottak, akiknek egyáltalán nincs tegezük; mert a nyugodt életnek talán nincs is szüksége ilyen harci fegyverre. Sőt, lehet kicsi és mégis tele a kosár; és akkor az áldás már meg is van. Mindenesetre biztosak lehetünk abban, hogy az ember élete nem abban áll, hogy mennyi gyermeke született.

Forrás

Treasury of David by Charles H. Spurgeon

https://archive.spurgeon.org/treasury/ps127.php