Az Úrért Öltözködni I – Tanulmány A Biblikus Szemérmességről | David Cloud

2021.08.01. Off By neilnejmed

David Cloud

független generál-baptista lelkipásztor és prédikátor.

az Way of Life Literature alapítója és igazgatója.

A szerkesztő nyilatkozata

Vannak olyan esetek, amikor nem református írásokat vagy tanításokat teszünk közzé a mostani időkből. Ennek két oka lehet : 1. Úgy gondoljuk, hogy ezek összhangban vannak a régi hithű református tanításokkal. 2. Lehet, hogy történelmileg vagy doktrinálisan fontos dokumentumról van szó.

Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.” (1 Tim 2:9-10).

Az alábbiakban a szerénységről szóló legfontosabb bibliai szakaszok következnek, amelyek gazdag útmutatást nyújtanak az istenfélő nő öltözködéséről. Ezeket a részeket megvizsgálva meg fogjuk látni, hogy a bennük megfogalmazott elvek közvetlen összefüggésben vannak a keresztyén személyek ruhaviseletével. A Szentírás elvei és azok alkalmazása fontosak. Vegyük például a dohányzás kérdését. Még a kor mai stílusának megfelelő prédikátorok is, akik nem érintik az öltözködési kérdéseket, és akik talán azt állítják, hogy a Biblia nem is szól közvetlenül erről a kérdésről, elvetik a dohányzást. Miért? Talán azért, mert Biblia nem mond közvetlenül semmit a dohányról, de a dohányzásról sem. Se a ” dohányzás”, se a “dohány” szó nem található meg a Bibliában, de a dohányzást mégis általában elvetjük az olyan szentírási alapelvek miatt, mint például a gonosz minden megjelenésének elkerülése, és azért is, mert a keresztyének teste a Szentlélek temploma. Ugyanez igaz a marihuána és a kokain mellőzésére is. Mindkét kábítószer népszerű a társadalom széles körében, de az evangélikálok túlnyomó többsége mégis elveti ezeket. Viszont ez nem azért van, mert a marihuána vagy a kokain sehol sem szerepel közvetlenül a Szentírásban; hanem olyan bibliai elvek okán, mint a gonosz minden látszatának kerülése vagy a józanság megőrzése miatt.

A Szentírás elveit ugyanúgy kell alkalmazni az öltözködésre, mint a keresztyén élet más területeire nézve. Sőt, látni fogjuk, hogy a Biblia nem csak olyan elveket ad, amelyek a ruházkodásra is alkalmazhatók, hanem még közvetlenül is foglalkozik a kérdéssel.

“Nagyon különös tehát, hogy az öltözködés és más megjelenésünkkel kapcsolatos kérdések miért jelentenek oly gyakran vitás pontokat a keresztyének számára. Sokan, akik látják az önazonosság bibliai elvének kapcsolatát az élet más területeivel, valahogy nem látják azt ezen a területen. Ugyanaz a személy, aki soha nem használná a világ profán beszédstílusát, mégis viselni kívánja annak profán ruháit” (David Kidd, The Fall and Rise of Christian Standards).

1 Timóteus 2:9-10

Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.”

Ez a női szemérmességről szóló legfontosabb újszövetségi szakasz. Figyeljük meg, mit tanít nekünk a keresztyén női öltözködésről:

1. Az öltözködésének szemérmetesnek kell lennie (“szerény ruhával ékesítik magukat”, 1Tim 2:9).

Ez az istenfélő viselkedésre utal, egy olyan viselkedésmódra, amely helyes és illő Isten előtt.

A szemérmetesnek fordított görög szót (“kosmios”) “jó magaviseletűnek” is fordítják (1Tim 3:2). Azt jelenti, hogy “tisztességes és rendezett”, és “egy belső önuralmat ír le – egy lelki ‘radart’, amely megmondja az embernek, hogy mi a jó és helyénvaló” (The Bible Exposition Commentary). Arra utal, ami illik egy olyan nőhöz, aki istenfélőnek vallja magát. A keresztyén nőnek tehát nem szabad olyasmit viselnie, ami NEM jó viselkedéssel jellemezhető, ami NEM illik egy istenfélelmet valló nőhöz.

2. Ruhája legyen olyan nőhöz illő, aki “szégyenlősséget” tanúsít (“és mértékletességgel“, 1Tim 2:9).

A “szégyellőség” a görög “aidos” szóból van lefordítva, amely “a szem lesütését”, és “szemérmességet, azaz (az emberek felé) szerénységet vagy (Isten felé) félelmet” jelent (Strong). Ez “az illendőség határainak átlépésétől való visszariadást” (William Hendrickson, New Testament Commentary) jelenti.

A szégyenlősség pontosan az ellentéte annak a huncut, pimasz, arcátlan, szemtelen, kacér, hetyke, vagy rakoncátlan magatartásnak, amelyet a mai nőkben igyekszik a világ is kialakítani.

Egy szégyenlős hölgy szívből szereti Istent, és elkötelezetten engedelmeskedik az Ő Igéjének, és ez tükröződik is az ő arcán.

Egy szégyenlős keresztyén nőnek nem lesz olyan lázadó magatartása, amely így csattan fel: “Ne mondd meg nekem, hogyan öltözködjek, mert úgy öltözöm, ahogy az nekem tetszik!”. Nem lesz csökönyös és szemtelen. Nem azt mondja majd: “Nem érdekel, hogy néhány régimódi férfi mit mond arról, hogyan öltözködöm; az az ő problémájuk; én nem leszek gyogyós!”.

3. A ruhája legyen olyan, ami egy “józanságot” tanúsító nőhöz illik (“és mértékletességgel”, 1Tim 2:9).

A “mértékletesség” szót a görög sophrosune szóból fordítjuk, amelyet “józanságnak” is fordítanak (ApCsel 26:25). Azt jelenti: “az elme józansága, önkontroll” (Strong), “megszokott belső önkontroll” (Trench), “az elme kiegyensúlyozott állapota, amely a megszokott önmérsékletből ered” (Ellicott), “a vágyak és szenvedélyek mértéktartása, szemben minden könnyelműséggel és a szenvedélyek minden indokolatlan gerjedelmével” (Barnes).

A józanság azt is jelenti, hogy nem részegedünk meg sem alkoholtartalmú italoktól, sem kábítószertől, és más dolgoktól se. Sok magát keresztyénként valló tizenéves lány és fiatal nő ugyanis megrészegül a világi divattól, hóbortjaitól és szokásaitól. Megrészegülnek a televíziótól, hollywoodi filmektől, az érzéki magazinoktól és a popzenétől. A Biblia és Krisztus dolgai viszont nem izgatják őket, de megszédülnek attól, amit egy világi filmsztár vagy popénekes visel vagy csinál, és a legújabb hiábavaló divatok, frizurák vagy kozmetikumok miatt.

A józanság a butaság, az idétlenség, a könnyelműség, a gondtalanság, a mámor, a felszínesség, a világiasság és a hiúságnak az ellentéte.

Ebből a szakaszból is látható, hogy egy keresztyén nő szerénységének belülről kifelé kell hatnia. Józan és szégyenlős lélekből fakad. Ez ugyanis szívügy, ami arra emlékeztet bennünket, hogy nem elég, ha öltözködési normákat állítunk fel. Minden erőfeszítést meg kell tenni a női nevelés érdekében, hogy ők megértsék a szemérmesség bibliai alapelveit, és tudják, hogy mi az oka az egyházi normáknak, és minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy elérjük a szívüket, hogy arra hívjuk fel őket, hogy teljesen adják át magukat Krisztusnak, és az Ő dicsőségére éljenek.

4. Az öltözéke ne legyen túlzó (“nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel” 1Tim 2:9).

A “hajfonat” a haj befűzésére utal. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztyén nő ne törődjön a hajával; ez inkább egy figyelmeztetés arra, hogy ne töltsön sok időt el azzal, hogy a világ szokása szerint díszítse magát, hogy ne ez legyen élete középpontjában. Egyetértünk Barnes-kommentárjával, amely azt mondja: “Nem feltételezhető, hogy a haj puszta befonása tilos lenne, csupán az a fajta gondos odafigyelés a hajfonás módjára és a hajban általában viselt díszekre, amely a világi nőket jellemzi”.

Mert az “arany, vagy gyöngyök, vagy a drága viselet” említése arra emlékeztet bennünket, hogy Isten azt akarja, hogy a keresztyén nő megtagadja a pazarló, hivalkodó és világi megjelenést. E világ istentelen divatiparának célja a gőgös, hivalkodó, világi bölcsességre, valamint a szexualitásra törekvő öltözködés. Az istenfélő nő elutasítja az ilyen divatot, és “szerény ruhába” öltözteti magát és lányait. “Nem kell azt feltételezni, hogy itt az aranynak vagy a gyöngyöknek, mint öltöztető eszközöknek minden használata tilos lenne; hanem a lényeg az, hogy a keresztyén nőnek nem szabad ezeket keresnie, mint vágyott díszekre, vagy nem szabad a világot utánoznia ezekben a túlzó testi díszítésekben. Persze nehéz kérdésnek tűnik annak eldöntése, hogy mennyi díszítés megengedett, és mikor lépjük át az igazi határt. … Az a helyzet, hogy az igazi határ akkor van átlépve, amikor többet gondolunk erre a külső díszítésre, mint a szív ékességére. Minden olyan külső díszítés, amely jobban lefoglalja az elmét, mint a szív erényeinek gyakorlása, amely jobban leköti az időt és figyelmet, biztosak lehetünk benne, hogy gonosz.” (Barnes).

5. Ruhája legyen olyan asszonyhoz illő, aki jó cselekedetekkel ékesíti magát (1Tim 2:10).

Mert őneki inkább az Isten iránti engedelmességéről és Jézus Krisztus iránti szolgálatáról kell ismertnek lennie, mint az extravagáns öltözködéséről vagy az érzékiség és gyönyörök iránti odaadásáról. “Mert ebben az irányban igen nagy szépség rejlik. A jó cselekedetek, vagy a jótékonyság cselekedetei kiválóan illeszkednek egy krisztusi nőhöz. Mert úgy tűnik, hogy a női természet alkalmas minden olyan cselekedet elvégzésére, amely kedvességet, gyengédséget és szelídséget követel meg; mindannak, ami a szánalomból, együttérzésből és szeretetből fakad… Úgy tűnik, hogy Isten éppen ilyen dolgokra alkotta meg az elméjét, és ezekben a dolgokban tölti be a neki megfelelő elhívást, nem pedig a külcsínre való törekvésben” (Barnes).

Mi tehát a szemérmes öltözködési norma e fontos szakasz alapján?

Először is, a szerény öltözet megfelelően eltakarja testét.

Az 1Mózes 3. fejezetéről szóló tanulmányban láttuk, hogy Isten teljesen felöltöztette Ádámot és Évát (1Mózes 3:21). Ez egy jó kiindulópont a szerénységhez.

A nőnek tisztességesen be kell fednie magát, hogy a teste ne legyen illetlenül, érzéki módon mutogatva, mert egy istenfélő, szégyellős, józan nőhöz soha nem illik az efféle öltözködés. Nyilvánvaló tehát, hogy szemérmetlenség olyan ruhát viselni, amely a test azon részeit teszi szabaddá, amelyek különös szexuális vonzerővel bírnak. Az Ézsaiás 47:2 kimondja, hogy ha egy nő a lábát úgy fedi fel, hogy combjai kilátszanak, az már meztelenség. Így az erkölcstelen ruházatba beletartozik a rövid szoknya, a rövidnadrág, a hasított szoknya, a mélyen dekoltált blúzok, rövid blúzok, amelyek a derekat szabadon hagyják, a mély V-nyakú ruhák, a hát nélküli ruhák, a pántos felsők, és bármilyen mai modern fürdőruha.

Másodszor, a szemérmes öltözék nem hangsúlyozza ki a testét érzéki módon.

A szűk, feszes öltözet ugyanolyan szemérmetlen, mint a hiányos öltözet, mert a nő alakját kihangsúlyozza vagy hangsúlyossá teszi, a férfi figyelmét pedig arra csábítja, ami a házasságon kívül nem megengedett. A férfiakra szexuálisan erősen befolyásoló ez a fajta szemfényvesztés, és vonzódnak a látható női idomokhoz. Az erkölcstelen ruhaipar is tisztában van ezekkel a dolgokkal, és arra törekszik, hogy a nőket inkább csábító módon öltöztesse, mint szerényen.

Fontos megérteni viszont, hogy a szűk, testhezálló ruhák ugyanolyan zavaróak lehetnek szexuális értelemben egy férfi számára, mint a lenge ruhák.

A Csak nőknek szóló könyvben: What You Need to Know about the Inner Lives of Men című könyvben Shaunti Feldhahn a következő helyzetet írja le:

“Egy másik férj, aki húsz éve boldog házasságban él, egy másik tipikus forgatókönyvet írt le: “A feleségemmel nemrég elmentünk vacsorázni egy szép étterembe néhány barátommal. A vendéglátós hölgy rendkívül vonzó volt, és olyan alakformáló ruhát viselt, amely megmutatta nagyszerű idomait. Az este hátralévő részében lehetetlen volt nem észrevenni, hogy a nő az étterem túloldalán sétálgat. A csoportunk remekül érezte magát a kedves feleségeinkkel egyetemben, de garantálom, hogy a feleségeink nem tudták, hogy annál az asztalnál minden férfi élesen tudatában volt a nő jelenlétének, és mindent elkövetett azért, hogy ne pillantson abba az irányba” (114. o.).

A keresztyén férfiak körében a női öltözködéssel kapcsolatban végzett felmérésünk során azt vettük észre, hogy a szűk ruhadarabok legalább akkora potenciális problémát jelentenek a férfiak számára, mint a szűk szabásúak. A férfiak többsége ugyanis jelezte, hogy a szűk szoknyák és szűk blúzok, valamint a testhezálló farmerek “NAGYON nagy potenciált” rejtenek magukban a bujaság felgerjesztése szempontjából.

Vegyük fontolóra például a következő véleményeket:

“Azt mondanám, hogy a legfőbb problémát minden olyan ruhadarab jelenti, ami testhezálló, legyen az farmer, nadrág, szoknya, dressz, top, vagy akármi. Bármi, ami szűk, nem számít, hogy milyen hosszú, nem hagy semmit a képzeletre, és eleve meghiúsítja a női test elfedésének egész célját!”

“Még csak nem is kell látni a bőrét, ezek gondoskodnak az összes idom láthatóvá tételéről.”

Egy másik férfi így szólt:

“Az egyik dolog, amit a gyülekezetemben tapasztalok, az a feszes ruha. Ó, az nagyon is lehet, hogy takar, de mégis feltárja egy nő alakját. Ez pedig még csábítóbb is lehet egy férfi számára.”

“A lényeg az, hogy nem pusztán a ruházat típusa az, amiben megbotlanak a férfiak; sokkal inkább a testhez tapadásnak mértéke és szintje.”

A rendkívül szűk nadrágokat Calvin Klein biszexuális divattervező alkotta meg. Amikor ez 1974-ben piacra került, már első héten 200 000 darabot adtak el belőle.

A nadrágként viselt harisnyákat Gianni Versace, egy homoszexuális divattervező készített el, akit 1997-ben egy másik homoszexuális meg is gyilkolt.

Az istenfélő nők, akik megértik, hogy a szűk ruházat mekkora kísértést is jelent férfiak számára, óvakodni fognak attól, hogy magukévá tegyék ezt az öltözködési módot.

Harmadszor, a szemérmes öltözet nem hivalkodó vagy extravagáns.

Ez nem az a fajta ruházat, amely indokolatlanul felhívja a figyelmet viselőjére, vagy amely miatt a bámészkodó azt gondolhatná, hogy annak viselője helytelen módon lenne fogyasztója a divatnak. A szerény öltözködés nem egy nő hajára vagy ruházatára hívja fel a figyelmet, hanem a személyiségére. Akik látják őt, inkább arra fognak gondolni, hogy milyen kegyes nő, mint arra, hogy milyen “szexi”, “csicsás” vagy “divatos”.

Egy férfi ezt így gondolja: “Amikor látok egy nőt egy belvárosi boltban, és valamelyest konzervatív módon is van felöltözve, mindig arra gondolok, hogy ez a nő biztosan keresztyén. Sokat elárul egy nő jelleméről ugyanis, ha kerüli a világi stílust, és úgy jár kel mindenhol, hogy az embereknek feltűnhet, hogy ő más”.

Források

Részletek David W. Cloud: Dressing for the Lord című könyvéből.

https://www.wayoflife.org/publications/books/dressing_for.php

Fordítás a Way of Life Literature engedélyével történt, www.wayoflife.org, fbns@wayoflife.org.