A Paráznaságról | Tolnai Decsi Gáspár

2021.07.31. Off By neilnejmed

Tolnai Decsi Gáspár

Református Lelkész

Decsi Gáspár, olykor Deczi Gáspár formában is (? – 1588 után)

tolnai főprédikátor, költő. Tanult Tolnán, Kolozsvárt és 1566. május 20-ától Wittenbergben. 1575-ben pap lett Tolnán.

DB. SZABÓ GÉZA – DECSI GÁSPÁR PRÉDIKÁCIÓI

Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi. (1Korinthus 6, 15-20)

III. A paráznaságról [1. Kor. 6:15–20 alapján.]

Miképpen a beteg embernek, aki betegségének veszedelmes voltát nem ismeri, szükséges, hogy az orvos szorgalmasan elébe adja és megmutassa a betegség nagy és veszedelmes voltát, hogy az orvosságot inkább felvehesse és el is szenvedhesse, ezenképpen a bünös embereknek, akik a bünnek nagy és ártalmas voltát nem látják, hanem inkább abban maguknak hizelkednek és gyönyörködnek, szükséges a gyakorta és keménységgel való megintés, hogy a bün veszedelmes voltát megismervén hamarabb és könnyebben poenitentiatartásra igyekezzenek és üdvösségükre gondot viseljenek. Innen van, hogy a próféták az emberek büneinek megfeddésében és kárhoztatásában nagyon szorgalmasak voltak, amint irásuk mindenütt bizonyitja. A próféták példáját követték az apostolok is, főképpen pedig Szent Pál minden levelében és prédikációjában. Mert a Korinthus-városbeliek között miért hogy igen eláradt a paráznaság annyira, hogy azt bünnek sem itélték; ezért nem elégszik meg azzal, hogy a paráznaságot Isten országából kirekesztő bünök közé számlálja, hanem ennek minden undok és veszedelmes voltát sok beszéddel megmutatja és elébe rakja a korinthusbeli keresztyéneknek. Miért pedig hogy a paráznaság most minden rendbeli emberek között eláradt, azért nekünk is szinte oly szükséges Szent Pál tanitása, mint régen volt a korinthusbelieknek. Lássuk azért, Isten segitsége velünk lévén, minémü dolgokkal akarja Szent Pál elvonni a keresztyéneket a paráznaságtól.

Jóllehet ez ellen soha könnyebb és jobb orvosság nem lehet mint Isten félelme, mert amely ember Istent féli valóban, mind ettől, mind a többi büntől magát igen megtartóztatja: mindazáltal vannak olyan külső dolgok is, amelyeket, ha megtartasz, nem hamar fog rajtad a paráznaság. Legelőször azért szemeidre nagy gondod legyen és meglássad, hogy azokat fenyitékben tartsad, ne legeltessed szemeidet a más ember felesége szépségének nézésében, melyből bujaságra inditassál és a paráznaságtól megfogattassál. Másodszor füleidre is gondod legyen, hogy azokkal is gonosz kivánságra inditó énekeket vagy parázna, undok beszédeket ne hallgass. Mert amit az ember nagy édesdeden hallgat, csuda mely igen szivére behat. Mikor azért te is a szerelemről való éneket vagy beszédet örömest hallgatod, azt eszedbe veszed, elmédben forgatod és abból sok gonosz gondolatot gondolsz, amely mind arra ingerel, hogy gondolatodat be is teljesitsed. Harmadszor ruházatod és minden öltözeted tisztességes és keresztyén módra való legyen. Az ételben-italban való tobzódást és mértéktelenséget eltávoztasd. Végül eltávoztasd a hivalkodást, aminél sem éktelenebb, sem ártalmasabb dolog az embernek nem lehet. Mert a hivalkodás az ördög báránya, mellyel valaki ül, minden felől paráznaságra és egyéb gonoszságra való okot talál.

A paráznák kétféleként vétkeznek. Először, hogy házasság törvényét megszegik és Isten szerzését és ajándékát, az igaz házasságot megfertőzik. Másodszor Krisztusnak bosszuságot tesznek, kitől magukat elszakasztják és megtagadják. De mégis hogy a paráznaságnak undok volta nyilvánvalóbban kitessék, azt mondja: Aki paráznához ragaszkodik, azzal egy testté lesz; aki pedig az Urhoz ragaszkodik, egy lélek lesz. Mert az ilyen ember Isten lelkének ereje által Isten igéjéből újjászületvén mindenestől lelki emberré lesz és azután a gonosz kivánságot nem hagyja regnálni testében, hanem inkább megfojtja és a testet minden kivánságával együtt megfizetvén, a Szent Lélekhez való engedelemre szoktatja. De lássuk a második dolgot, amivel Szent Pál a paráznaság undok voltát bizonyitja: Azt mondja, hogy ha immár azzal nem gondoltok, hogy a paráznaság által Krisztustól tagjait elveszitek és attól Őt megfosztjátok, akárcsak gondoljátok gyalázatotokat, mely ebből testetekre származik. Mert noha minden bün elég undok és gyalázatos, de a többi bün mégis a testen kivül van, azaz a többi bün cselekedete testünkön kivülálló dolgokon és állatokon esik és tőlünk másra megy; de aki paráználkodik, a maga teste ellen vagy testére nézve vétkezik, mert azt fertőzteti meg és azt fosztja meg mind szentségétől, mind méltóságától; ezért a parázna ember oly kárt tesz magának, amely soha helyre nem hozható. Következik a harmadik argumentum, az pedig ez: Hogy a paráznák a Szent Lélek ellen vétkeznek. Nem szól pedig a Szent Lélek ellen való bünről, amelynek soha bocsánata nincsen, hanem csak azt akarja mondani, hogy a paráznák Isten Szent Lelkét szivekből kiüzik, hogy bennök ne uralkodhassék és attól ne vezéreltessenek.

A paráznák büntetését nagy summában befoglalja: Első büntetése a lélek veszedelme, melynek szükséges meglenni ott, ahol paráznaság van. Mert Krisztustól elszakitja az embert, pedig Krisztuson kivül üdvösség sehol sincsen. Ezzel együtt jár a gyalázat és hirnévben való kárvallás. Mert még a pogányok között is efélék mindenkor gyalázatosak voltak. Továbbá a testet is megerőtleniti és az életét megröviditi az embernek a paráznaság. Ennek pedig jele a sok betegség, amely a paráznákat megemészti. Végezetre nagy büntetés az is, hogy jószágodat elfogyasztja és megemészti mint a tüz. Igy lesz azért, hogy eféle emberek végül hiábavaló bánattal gyötrik magukat, holott azelőtt minden intést megutáltak. Mi azért a paráznaság veszedelmes voltát értvén tiszta és szent életre igyekezzünk és jámbor, tiszta jegyesei legyünk Jézus Krisztusnak, aki drága vérével megváltott, hogy jövendőre, a mennyei menyegzőbe és a boldog halhatatlanság társaságába bemehessünk ugyanazon Krisztus által, kinek legyen dicsőség mindörökké.

Forrás

TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZZSINATI IRODÁJÁNAK SAJTÓOSZTÁLYA, BUDAPEST, 1973

DB. SZABÓ GÉZA – DECSI GÁSPÁR PRÉDIKÁCIÓI – III. A paráznaságról [1. Kor. 6:15–20 alapján.] – 461 – 462. o.

https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/1001825/default/doc_url/Tanulmnyok_s_szvegek_a_Magyarorszgi_Reformtus_Egyhz_XVI_szzadi_trtnetbl_Word.pdf