A bűnről | Tolnai Decsi Gáspár
Tolnai Decsi Gáspár
Református Lelkész
Decsi Gáspár, olykor Deczi Gáspár formában is (? – 1588 után)
tolnai főprédikátor, költő. Tanult Tolnán, Kolozsvárt és 1566. május 20-ától Wittenbergben. 1575-ben pap lett Tolnán.
DB. SZABÓ GÉZA – DECSI GÁSPÁR PRÉDIKÁCIÓI
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
(1János 3,4)
I. A bűnről. [1 Ján 3:4 alapján.]
Isten méltán megkivánja az emberektől a tiszta és szent életet. De Isten fiaihoz illő életnek követésében és arra való igyekezetben nagy akadály az emberi okosságnak a bün felől való bolond itélete. Mert hogy mindnyájan természet szerint bünösök vagyunk, csoda mily igen hizelkedünk magunknak a bünben. Innen van, hogy sokan bátran mily nagy szarvas cégéres bünt cselekedjenek is, csak az emberi gyarlósággal akarják magokat belőle kitisztitani. Innét van, hogy amikor ezeket a bünről feddik és poenitenciára intik, azt mondják: Lám nem vagyok sem parázna, sem gyilkos, sem lopó, soha nem tudom, mi gonoszságot mondhatna rólam. Látod-e: ilyen itéletük van az embereknek a bün felől, mely itélet nagy akadály a szent élet követésére való igyekezetben és a bünből való kitérésben. Annakokáért ez ellen Szent János orvosságot ad, amikor a meghallott igékben megmutatja, hogy minden embernek szükséges a szent és tiszta keresztyén életre igyekezni, miután Isten fiává lett.
Mi a bün? Azt az emberek, ami Isten ítélete szerint bün, bünnek nem tartják. Szent János arra tanit, hogy Isten szerint a bün Isten törvényének az áthágása. Valaki Isten törvényét áthágja vagy annak ellene cselekszik, magát Isten haragjába és átkába ejti. Mert átkozott minden, aki a törvényt be nem tölti, Deut. 27. –A törvény tanit meg, mi a jó és mi a gonosz. Tehát bármit cselekszünk az üdvösség dolgában vagy külső magaviseletünkben, mindazt Isten törvényére próbáljuk meg, amivel ha nem ellenkezik cselekedetünk, jónak, ha pedig ellenkezik, gonosznak, bünnek mondjuk, ha annál szebb volna életünk szerint is.
Immár másodszor lássuk meg: hányféle a bün? Isten anyaszentegyházának közönséges értelme és vallása a bün felől az, hogy a bün kétféle. Egyik az eredet szerint való, vagy eredendő bün, a mi egész természetünk megromlása, Ádámról örökségül szállt ránk és először Isten haragjára kötelez; aztán bennünk sok gonosz gyümölcsöt teremt, amit az Irás a test cselekedeteinek nevez. Azért az eredet szerint való bün nem beszéd, sem cselekedet, sem gondolat, hanem betegség vagy romlás a természetben, melyből minden gonosz beszéd, cselekedet, gondolat származik. Miért kell ezt megtanulnunk? Először azért tanuljuk meg, hogy megértsük, honnan van üdvösségünk, tudniillik nem érdemünkből vagy jámborságunkból, hanem Isten ingyen való kegyelméből és igy magunkat Isten előtt megalázzuk s úgy kérjük Tőle büneink bocsánatát, hogy úgy ne járjunk, mint az a kevélységbe esett farizeus, aki felől Krisztus Urunk mondja, hogy azért nem igazult meg büneiből, merthogy emberi igazságban felfuvalkodva nem folyamodott Isten irgalmasságához, mint amaz alázatos nyilvánvaló bünös. Másodszor természetünk ilyen romlott és bünös voltát azért kell jól eszünkben tartanunk, hogy magzatainkat szorgalmasan tanitsuk és azokat kicsinységüktől fogva jámborságban és jó erkölcsökben igyekezzünk felnevelni, hogy a bünös és romlott természet, amelyet tőlünk vettek, rajtuk mindenestől fogva el ne hatalmazzék. A másik, a cselekedet szerint való bün az eredet szerint való bün gyümölcse, azaz valamit cselekszünk Isten törvénye ellen beszédünkkel, gondolatunkkal vagy egyéb tagjainkkal és érzésünkkel, cselekedet szerint való bünnek neveztetik. Ez a természetünkben való romlás soha nem nyugszik, hanem mindenkor különféle gyümölcsöket terem, amiket Szent Pál a test cselekedeteinek nevez. Gal. 5. Ezek mind a gonosz fának gonosz gyümölcsei, melyekből valaki igen eszik, igen megcsömörlik. Mert valaki ezekben a bünökben vakmerőén él, csak egyikben is, soha Isten országát nem birhatja. Ennek a cselekedet szerint való bünnek sok ága volna, amiről ha mind renddel akarnék szólni, tudom, hogy magamat igen megutáltatnám a keresztyénekkel.
A harmadik dolog: ki oka a bünnek? Némelyek a csillagokra vetnek és azt mondják, hogy azért nem lehetnek jámborrá, mert gonosz csillag alatt születtek. Némelyek az ördögre vetnek: az ördög cselekedte, ugymond, velem. Némelyek pedig Istent keverik bele: Isten akarata volt, úgymond, mert ha ő nem akarta volna, nem cselekedhettem volna. Isten nem oka a bűnnek! A bűn oka senki nem egyéb, hanem az ördög és az ember együtt. Az ördög gyilkos volt eleitől fogva: mikor hazugságot szól, a sajátját szólja, mert hazug és a hazugság atyja. Ján. 8. Az ember pedig megromlott természete szerint szereti a bűnt és gyönyörködik abban. Mikor azért az ördög ostromolja és bűnre ingerli, neki hajol. Magadnak tulajdonítsd azért, ne senkinek mind bűnödet, mind annak büntetését!
Forrás
TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEKA MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZZSINATI IRODÁJÁNAK SAJTÓOSZTÁLYA, BUDAPEST, 1973
DB. SZABÓ GÉZA – DECSI GÁSPÁR PRÉDIKÁCIÓI – I. A bűnről. [1 Ján 3:4 alapján.] – 459 – 460 .o.
