Szeplőtelen házaságy IV. [Beythe István Esketési ágendája]

Beythe István (kői)

(Németújvár vagy Kő, 1532 – Németújvár, 1612. május 3.) protestáns püspök, egyházi író; „a magyar botanika legkorábbi szakszerű búvára”.[1]

BEYTHE ISTVÁN ÁGENDÁJA | PATAKY LÁSZLÓ

5. A házasságról és egyben hitelésről

Mindeneknek előtte a keresztyénségben ilyen szertartásnak kell lenni. Hogy a házasságot az egyházi embernek két héttel azelőtt tudtára kell adni és ő a keresztyéni gyülekezetben kihirdesse ilyen szóval:

Ez ember vette házasul ezt a személyt, ha valaki hallott, vagy tud oly dolgot felőle, kivel a szent házasság ellenzetnék, megjelentse.

Ez pedig avégre használatos legelőször, hogy lopás és gonoszul szerzett menyegzők nem esnek, másodszor, hogy ami gonosz dolog következnék, végre is a házasságból észbenvétetik, harmadszor, hogy a szent házasságnak azzal tisztesség tétetik. És kiválasztatik minden förtelmes élettől.

Továbbá a házasságnak szüleiknek jámbor akaratja nélkül nem kell lenni, mert az ifjúság tudatlan és oly dologban szakasztja néha nyakát, hogy magának örök keserüséget szerez, szüleinek pedig holtig való siralmat. [75. lap.]

Annakutána, mikor ezek meglesznek, és előjő az esküttetés ideje, álljanak elő a személyek, kik a házasságban akarnak Isten törvénye szerint adatni. És az egyházi szolga így szóljon: A mi segedelmünk az ur Istentől, ki mennyet, földet teremtette.

A házasság Istennek szerzése még paradicsomban, az ártatlanság idejében. Mikor a vétket első szüléink nem tudták. Annakutána egyetlenegy fiának általa megerősittetett. Mikor maga is jelen volt benne és a vizet borrá változtatta.

De megtanuljátok: a házasság keresztyéneké. Egyéb népeké a feleközet. Mert a keresztyének az Ur Isten szerzésének engedelmesek és azért adják magokat e szent életnek, rendiben. Hitetlenek pedig csak e világi [76. lap] gyönyörűségből, avagy maradékik kivánságiból feleköznek meg.

Ez pedig a házasság: egy férfinak és egy asszony állatnak Isten törvénye szerint elválhatatlan egymáshoz való kötelezések, hogy Istennek engedjenek, őtet segitségre hivják és tanuljanak engödelmet és békességes türést. Evégre, hogy az Ur Isten ő belőlük szaporitsa a keresztyéni gyülekezetét, kiből mind ez életben, mind az ő szent országában örökké magasztaltassék.

Miért pedig szerzetet a házasság, mégis megérthetők az okait.

Első oka ez: Kiért hogy Isten szent és tisztaságos felség, kivánja a mi tiszta életünket is. Amint Heb. 13 meg vagyon irván: Kövessétek a szent életet, ki nélkül Istent senki nem látja. [77. lap.] A házasságban pedig Isten szent Fiáért a hiveknek gonosz bünöket elfedezi, hogy ne tulajdonittassék kárhozatukra.

Második, a házasságból akarja épiteni az angyali romlást, azért váltott meg szent Fiának is általa, hogy az örök életre szabadittasson a keresztyénekkel. Megmarad a mind e világ végéig a nagy parancsolat: növekedjetek és szaporodjatok.

Harmadik, gyarló és nyavalyás az emberi nemzet, nem elég magának segitségére, azért szerzette Isten a házasságot, hogy ember embernek segitsége legyen és e világi munkákban könnyebbség legyen és keserüségükben. Amint Isten mondja: Teremtsünk segédet őneki. Gén 2. Im értitek okait a házasságnak; Értsétek meg házatok tiszteit is, holtotokig való leckétek ez.

A férfi tiszte az, hogy az ő életét Istentől tartsa és hivatalát [78. lap] Isten parancsolatának. És szüntelen könyörögjön az Ur Istennek, hogy áldomását tőle el ne vegye,

hanem az ő rendelésének legyen gondviselője.

Másodszor, feleségét szeresse és Istentől tartsa életének szerencséjét, nem bujaságért házasodnak meg az istenfélő emberek, de Istennek, hogy engedelmesek legyenek.

Harmadszor, hogy tanitsa feleségét és oktassa isteni félelemre, ne hivalkodjék: jámbor kézi munkájával és igaz hivatalával tartsa. És mindeneknek elötte megbizonyitsa azt, hogy ő Istennek jó engedelemmel szolgál a hivatalnak rendiben.

Negyedik, hogy az ifjuságban való erkölcseit elhagyja, háborkodást, verekedést, bujdosást, kergeséget, részegeskedést, áll hatatlanságot etcetera, és mindenestől uj erkölcsöket vegyen elő, aminők e szent életben illenek. Békességes türő legyen [79. lap] szenvedő etcetera.

Viszont az asszonyi állat tiszte ismég ez:

Először, hogy Istennek keze alatt megaláztassék, mert nem annak birják, akinek maga

gondolná, hanem kinek Isten rendeli. És félje az ur Istent és szüntelen könyörögjön neki, hogy életét birja és szerencsés és idvességes hivatalt adjon. Isten beszédét gyakorolja.

Másodszor. Urának hiven szolgáljon és tiszta házasságban éljen. Megenyhitse kivánságát. Mert ugyan nem arra házasodnak a keresztyének, hogy bujaságokat töltsenek ki, hanem, hogy tiszta és förtelem nélkül való életet viteljenek. Urának tisztességét oltalmazza és nagyon szeresse. Hogy adjon okot miért viszont az ő urától is igen szerettessék.

Harmadszor, legyen gondviselő, házának takargatója, marhájának megtartója, urát meg ne szomoritsa, meg ne háboritsa, hanem sőt örömére és vigasztalására legyen. [80. lap.]

Negyedszer, Isten áldomását várja. Nem a mi akaratunk szerint élünk. De azt mondjuk: legyen te akaratod. Ha Isten magzatokkal szereti, azokat szeretettel nevelje, oktassa, Isten félelmére vezérelje tudván azt, hogy nem magának tartja őket, hanem az felséges Isten országára, kikből a mennyország épittessék.

Továbbá a gyermeki erkölcsöt elhagyja: immár szüleitől kikél, más házhoz vitetik.

Minden életében Isten oskolájában akarja nevelni, hogy megaláztassék Isten országára.

Ez intések után kérdje az egyházi szolga a férfiat:

Szereted-e e leányzót és elveszed-e Istennek törvénye szerint feleségül.

Az feleljen: szeretem és elveszem.

Azután ismét kérdje a leányzót, vagy asszonyi állatot: [81. lap.]

Szereted-e ez embert és elmégy-e feleségül hozzá Isten törvénye szerint.

Ez is feleljen: szeretem és elmegyek.

Mondja: Ezt azért kérdem, mert az ur Isten a jó akaratból való jámborokat szereti, nem a kényszerijtés alatt valókat és mindnyájatok előtt hogy tudva legyen, hogy már e két jámbor személy jó akaratból az Ur Isten törvénye alá adja magát, hogy azokban járjanak, melyekkel kedvesek, kellemetesek az Ur Istennek előtte.

Ismét ezt mondja:

Meglássátok: oly életbe kötelezitek magatokat, mely elválhatatlan lesz mind holtotokig, azért igen könyörögjetek az Ur Istennek, hogy áldomása rajtatok maradjon. És oltalmazzon minden életetekben. [82. lap.]

Könyörögjünk az Ur Istennek: [Ima, Miatyánk, igeolvasás: Mt. 19:3–9. 83–84. lap], E szent evangélium igéi intnek a szent házasságnak erős kötelére, hogy Isten szerzette legyen és ne legyen szabad megmásitani, hanem csak a paráznaságnak förtelmes bünéért, amitől az Ur Isten megőrizzen titeket.

Ezekután mondja: Fogjátok egymás kezét és a ti keresztyén hitetek által bizonyitsátok meg az Ur Isten szerzésében való egyesülésteket.

Esküdjék először a férfiú:

Isten téged ugy segéljen, ki tégedet teremtett és megváltott Szent Fiának általa, hogy e jámbor leányzót, (vagy) asszonyállatot (megnevezze) szereted. Isten törvénye szerint feleségül elveszed. Holtodig, holtáig semminemü nyomoruságában, betegségében és egyéb nyavalyában el nem hagyod. Isten téged ugy segéljen. [85. lap.]

Azután a leányzó esküdjék: [esküszöveg ugyanaz, „leányzó” szó helyett „uradat” szó

szerepel és többletként be van toldva: szegénységében sem hagyja el.]

Azután szóljon a kivülállóknak:

Im hallá kegyelmetek miképpen e két jámbor személy az Ur Istennek törvényébe adá magát és az ő keresztyén hitükkel megerősiték [86. lap.] Azért ti vagytok bizonyságok mind mennyen, földön az ő szent egyesülésüknek és tartoztok őket inteni minden isteni félelemre és hitüknek igaz megtartására.

Azután mondja: Valakiket az Ur Isten eggyüvé szerkesztett, ember azokat el ne válassza. Halljátok meg az áldomást a Zsolt könyvéből (Psalm. 137).

Forrás

– Beythe István Ágendája: 5. A házasságról és egyben hitelésről – 523-524. oldal

TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ

XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL