Kálvin János (1509 – 1564)
19. Prédikációja
Az 1 Timóteus 2. fejezetéről

ENGLISH: The True Calling of Women | John Calvin

Prédikáció az 1 Timóteus 2: 13-15-ről, amely a nők valódi elhívásáról, a háziasszony Isten előtti tiszteletreméltóságáról, és Isten házassági rendeletének tisztaságáról szól; és hasonlóképpen felmutatja az istenkáromlások és borzalmas bűnök sokaságát, amelyekbe beleesnek mindazok akik megvetik ezt az áldott hivatást.

“A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel. “ KG

Gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a szentségben és a józanságban. KNB

Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben. SZIT

De üdvözülni fog, ha gyermekeket szül, s ha kitart a hitben, a szeretetben, s a szerénységgel párosult tisztességben. BD

Debóra (Bírák Könyve 4-5).

Egy ember csodálkozhatna azon, miért tiltotta el Isten az Ő apostolának szája által a nőket ezen a helyen a tanítói hivataltól, látván hogy ezt a kegyelmet egyeseknek pedig odaajándékozta. Mert látjuk, hogy Debóra nemcsak prófétanő volt hanem Isten népének kormányzója is [Bírák 4-5]. Ezért első elpirulásunk alkalmával még tűnhet úgy, hogy akad itt némi ellentmondás. De különbséget kell tennünk az általános rend amelyet Isten megszabott az emberek között a jó kormányzás érdekében, és a között amiknek különleges időkben kell megtörténniük, és nem pedig rendesen. Tehát amikor Isten megalkotja a törvényeket, amelynek megajándékozása után kötelez minket azok megtartására, semmit sem vesz el önnön szabadságából arra nézve hogy alkalmanként ne akarjon másképp munkálkodni, méghozzá számunkra igen különös és csodálatos módon. Mert mi nem rendelhetjük Istent semminemű törvény alá, mert minden törvény csakis az Ő akaratából származik. Nem mintha bármi mást szabadna elképzelnünk Istenről azon túl, ami igaz és igazságos. Istenkáromlás tehát egyfajta abszolutisztikus hatalmáról beszélni, mintha Ő bármi szabály nélkül lenne. Isten akarata tehát mégis az ő törvénye mellett fog állni, amit közöttünk jóváhagyott, sem nem szabad, sem nem lehetséges hogy előítéletet tanúsítsunk felé, mert Ő azt teszi amit a legjobbnak lát. S látjuk is hogyan használhat fel Isten akár egy asszonyt is az Ő népének kormányzására. De meg kell említenünk, hogy mindezt azért teszi hogy neheztelését fejezze ki [bosszantsa vagy megsértse] a férfiakat, mintha ezzel meg akarná szégyeníteni őket mert egyiküket sem találta megfelelőnek hogy tekintélyben, méltóságban, az Ő dolgaiban méltó munkatársa legyen. Például, ha netalán a köveket kellene kiáltásra bírni [Lukács 19.40], nem a természet rendjét kellene megmásítani? De bizony igen; és mégis ez egyfajta ítéletté változik, amelyet Isten keze helyezett a társadalomra.

Néha előfordulhat az is, hogy egy országban vagy városban akkora zűrzavar lesz minden területen, hogy Isten hasonlóan a dolgok elfordítását akarja megvalósítani, így nem lesz sem bölcsesség, sem igazságosság, ami által az állam teljesen a feje tetejére áll. Ha a világ elhallgat, és minden ember csak bambán csodálkozva áll egymás mellett úgy, hogy egyikőjüknek nincs bátorsága megszólalni, akkor Isten egy bolondot támaszt a beszédre. Mégsem mondható el hogy a bolondok kellő ravaszsággal rendelkeznek ahhoz, hogy ebből közjót tudnának kihozni: hanem ezáltal Isten csak kigúnyolja azokat akik bölcsnek tűnnek, mert be van csukva a szájuk és némák, amikor beszélniük kellene, és mint holmi fadarabokhoz hasonlókká válnak élet és szív nélkül, pontosan úgy mintha csak kövek lennének. Ezért Isten gúnyolja ki és hozza szégyenbe őket, amikor kinyitja egy néma ember száját hogy megfeddje az elkövetett bűnöket és vétségeket, amelyeket senki sem akar éppen meglátni.

Meg kell tehát itt jegyeznünk, hogy azokban a napokban Isten támasztotta Debórát, hogy megmutassa az embereknek tunyaságukat, amikor az egyház rabságban és teljesen remény nélkül való volt, de az ő akarata mégsem volt az hogy az általános rend megváltozzék. Ez egy csoda volt, amely az akkori időkre szolgált, és elfogultság nélküli is, amint azt megmutattuk. Ezért néhány szóval mondva itt azt látjuk, hogy Isten semmi esetre sem mond ellent önmagának, amikor törvényt alkot nekünk hogy megtartsuk, és rendkívüli módon munkálkodik saját erejéből, mert olyan dolgokat végez el amelyek nem hivatottak félrevinni minket, mint máskülönben az lenni szokott.

Asszonyok És A Prófétálás Lelke.

Attól hogy az evangélium kezdetén Ő kiöntötte Szentlelkét egyaránt nőkre és férfiakra [ApCsel 2,17], és voltak olyanok akikben a prófétálás lelke volt [ApCsel 21,9]:, még nem áll ellentétben azzal amit Pál mond. Mert bár Isten a prófétálás ajándékát adta Fülöp leányainak is, ennek ellenére még nem lettek a gyülekezetben való felszólalásra meghívva, de Isten felhasználta őket az evangélium felékesítésére, és amikor nők társaságában voltak, a nekik adott ajándékok akkor is ott nyugodtak rajtuk: amint az bármelyik háztartásban is könnyen előfordulhat, hogy egy asszony bölcsebbnek bizonyul férjénél, és a család irányításában ez felhasználásra kerül. Látjuk hogy Nábál háza is teljesen megsemmisült volna, ha Abígajil bölcsességnek híján lett volna [1 Sám. 25,14]. Így ezért ez is néha megtörténhet: ezért az a nő aki ilyen ajándékokat kapott, megteheti, ami az ő kötelessége minden alázatosságban és szerénységben olyannyira, hogyha férjében valami híjával van, ő sajátjával azt kipótolhatja. Mindazonáltal amit Isten rendet megteremtett azt meg kell tartani, és ez az amit magunkkal kell vinnünk ebből a textusból. Vonjuk hát le a következtetést, hogy „az asszonyok engendelmesek legyenek, és maradjanak csendességben”, amire Pál is rámutatott már.

Ellenvetés: Pásztorok Alárendeltjei A Magisztereknek, Mégis Taníthatnak.

De mégis, a férfi felteheti a kérdést: Mivel Pál amellett érvel, hogy asszonyokhoz nem illik a tanítás felelőssége és tisztsége, mert ők alárendeltek és nincs felhatalmazásuk beszélni. Miért nem következhetne akár ebből az, hogy senki sem taníthat, hacsak nem király vagy herceg, akiről beszélünk? Az egyház lelkészei nem tartoznak-e magiszterek alá? Mégis úgy áll a dolog, hogy Isten küldi őket és adja nekik a megbízást, hogy irányítsák népét és ragadják meg a lelkek kormányzását.

Erre az a válasz, hogy az ember bizonyos tekintetben engedelmesség alanya, a másikban viszont tekintéllyel bír: amint látjuk hogyan választotta el Isten ezt a két dolgot, a földi kormányzás államát és egyháza lelki kormányzását. A bírák uralkodnak és az igazság székében ülnek, Isten kardot adott nekik hogy kormányozzák népét. És mivel a lelkészek és szolgálók ennek a testnek tagjai, nekik a magisztereknek alávetni illik önnön magukat. Ennek ellenére a tanítás tekintélyének egyetlen apró része sem szenved kárt, amelyet viselnek, hanem éppen Isten erejében és nevében vannak minden földi hatalmasság felett, ahogy Jeremiás [1.10] is mondja: „Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!” Ezért ha Isten Igéjének szolgáit érintjük, személyeik alatt csak férfiakat értünk, törvényeknek kell alávetni őket, kötelesek engedelmeskedni a bíráknak, tiszteletet és megbecsülést kell tanúsítaniuk velük szemben, de mégis tudatni kell velük hogy az a Mester akinek ők szolgálnak, tekintéllyel bír, és minden teremtmény felett uralkodik, és hogy csakis az ő nevében szóljanak, ezért tanításuk nem lehet alávetett és nem is tűrheti azok fennhéjázását, akik magukat felmagasztalják: hanem inkább jegyezzék meg azt, amit Pál a második Korinthusi levélben is mond: figyelmezvén „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;” [2 Kor. 10.5]. Így lehet sokféle értelemben valaki alárendelt és egyben felsőbbség is.

Isten Bosszúja Az Ő Rendelése Elleni Küzdelemért.

Ami pedig az asszonyokat illeti, ez az oka annak amit Pál az imént előadott, hogy Isten rendet teremtett, amelyet semmi esetre sem szabad megtörni, és ennek a világ végéig fenn kell maradnia. A férfi a nő fejének adatott, és a nő a férfi testének, és mintha annak ő egy szerves része lenne, be kell tartanunk tehát ezt a jó rendet – és legyenek bár kicsinyek vagy hatalmasok akár, alá kell vetniük magukat ennek.

Ismerjük hát meg hogy amennyiben gonoszul viselkedünk – és nemcsak az otthonainkban, de a nemzetközösségeinkben is nagy zűrzavar van, de még a lelki kormányzatban, akárcsak a földi politikában -, vegyük tudomásul, mondom: hogy Isten megszégyenít minket és megmutatja nekünk hogy mennyire nem vagyunk méltók Rá. Hiszen úgy kellene Neki közöttünk lakoznia mint egyedüli Úr és Kormányzó, de láthatóan magunkra hagy bennünket. Ahogyan mondotta Ézsaiás próféta által [3.12], hogy asszonyok és kisgyermekek fognak uralkodni felettünk, ezáltal jelenti ki hogy elveti az elsőbbséget és nem lesz más, mint teljes felfordulás és pusztulás. Amikor a dolgok így összezavarodnak, tudjuk meg hogy Isten igazságos bosszúja a mi megszégyenítésünk, mert nem vagyunk méltók arra, hogy uralkodóként üljön közöttünk. Sőt, ebben az időszakban minden ember úgy vigyázzon magára, és úgy éljen, mint aki éber, és kövessük azt amit Pál is tanít itt és azt vegyük eszünkbe, hogy ne merjünk ellenszegülni Isten rendeléseivel.

Vigasztalás: “Mindazáltal Megtartatik A Gyermekszüléskor“

Most térjünk át arra, ami a következő: „Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha” – így mondja ő „megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel.”

Pál nem ok nélkül adja hozzá ezt a vigasztalást, hogy könnyítse azt a terhet, amit az asszonyok megérthettek mindabból ami elhangzott[1 Tim. 2.14], mert megérteti vekük, hogy Éva személyében ők a bukás okozói, ami oly sok nyomorúságot hozott, mint az az egész emberiség történetében is látható. Isten által elátkozottak lettünk, harag gyermekei vagyunk, az ördög uralkodik felettünk, az örök halál rabszolgaságában vagyunk, természetünkben nincs más csak romlás – röviden: csak fejünk és fülünk felett vagyunk tiszták [azaz reménytelenek]. De ki okozta mindezt? Az asszonyok: ők a hibásak ebben a kérdésben, és Isten ezt a mondatot kimondja ellenük hogy elkeseredjenek, mert ha félelem ébred bennük, vagy valamilyen [bölcsesség] dolga, az felfogja Isten haragját. De mivel Urunk és Istenünk minekutána így megalázza teremtményeit, úgy nem hagyja őket elkeseredettségükben sem, hanem mindig kínál valamiféle gyógymódot is számukra. Mert minekutána megverte, újra felemeli őket, amire itt is kiváló példát láthatunk.

A nők büszkeségét jól elítélte Pál, amikor elmondja, hogy ha éppen hetvenkedésre és dicsekedésre éreznének kedvet, akkor Évára kell tekinteniük, aki minden tönkretétel oka volt, és Isten átkát hozta le ránk, a Sátán zsarnoksága alá vetvén minket – és mindez csakis az ő büszkeségük miatt. Így látván ennek valóságát, a nők többé ne próbálják meg fennhordani többé orrukat: mert minden szemtelenségüket itt kellően visszanyesték.

Mégis félni kell attól (ahogy már mondtam), hogy az asszonyok kétségbeesnek és teljesen levettetnek, mintha Isten teljesen kizárná őket az üdvösségből, mintha teljesen alkalmatlanná tette volna őket abban is hogy bízzanak benne. Ezért Pál egy jó orvosságot is hozzáad és erre a célra tökéletesen illeszkedőt, mert azt mondja, hogy az Évától származó gonoszság ellenére Isten mégsem fogja az asszonyokat megfosztani reménységüktől. Elégnek tartja ő azt a zablát, hogy ne magasztalják fel, hanem alázzák meg magukat, mégis odahívja őket és eszközt ad nekik arra, hogy visszatérhessenek előbbi állapotukba, ahonnan kiestek – vagyis így szól: “Ha ismerik hivatásukat.”

“Gyermekszülés“—szinekdoché A Nők Különleges Elhívására.

Igaz, hogy Pál megszilárdít egy válfajt, amely a „gyermekek szülése”, de ez alatt érti azt, amit pontosan az asszony átkáról is mond, hogy ebben ő ezeknek a fájdalmaknak lesz kitéve. Hiszen tudjuk hogy amikor teherbe esnek, nem mentesek a fájdalomaktól és gondoktól. Látjuk hogy milyen gyakran nincsenek jó formában, és sok más mellékhatás alá is kerülnek, de még inkább azt, hogy pontosan tudják mily nagy fájdalom is egy gyermeket hordozni. Hát még amikor eljön gyermekük kihordásának ideje? Akkor megismerik, mit hozott rájuk Isten átka, amit már korábban is érintettünk. Ezt követően gondjaik és bajaik folytadódnak éjjel és nappal, mert táplálniuk kell gyermekeiket, és abban is hogy az általuk elfogyasztott hús tejjé változzon át bennük. Azokról az asszonyokról beszélek, akik táplálják is kicsinyeiket – mert Pál itt nem azokról a kifinomult dámákról beszél akik kivonják magukat a nők természetes állapota alól -, hanem a hithű asszonyokról, akik teljesítik kötelességeiket, és amikor anyákká válnak akkor megismerik, hogy Isten mit és miért szabott rájuk, és azt türelmesen elfogadják. Tehát azt látjuk, hogy Pál bizonyos értelemben kihirdeti az asszonyoknak e helyen, hogy amennyiben készségesen és türelmesen engedelmeskednek arra nézve, amit Isten megparancsolt nekik, és állapotuk megkövetel, az elfogadható áldozat Isten előtt, és az az átok, amely Éva személyében minden nőre ránehezedik, mintha lekerülne róluk, mert Isten az ő pártfogásába és szeretetébe fogadja őket.

“Hit, Szeretet, Szentség És Mértékletesség“—Az Ő Általános Elhívásuk.

Mindazonáltal, mivel jó anyákat lehet találni még a pogány és hitetlenek asszonyok között is, akik szívesen fogadják a szenvedést családjukért, Pál úgy gondolta hogy nem elég meghatározni azt, amiben közösen osztozhatnak azon nőkkel is akár, akik nem félnek Istentől és vallásuk sincsen. Mert azt mondja, hogy „hitben és szeretetben és a szent életben kell élniük mértékletességgel.”, amiről korábban is szólt. Tehát összegyűjthetünk ebből a szövegből mindenki számára jó hasznos tanítást, férfiak és nők számára egyaránt jól hasznosítható tanokat: hogy Isten nem akar összezavarni minket, amikor bűneinket arcunk elé állítja, hanem csak arra serkent hogy megalázkodjunk előtte, látván a szemtelenséget amely egyébként eluralkodna bennünk. Ezért Istennek szüksége van körmeink összeszorítására, nekünk férfiaknak ugyanúgy, mint asszonyoknak, és időnként erőszakot kell alkalmaznia ellenünk, látván hogy mennyire nehéz korrigálni az egyébként is bennünk rejlő büszkeséget és fennhéjázást.

De ennek ellenére Isten mindig csillapítja szigorát és némi édességgel is elegyíti, hogy ne hagyjuk el teljesen szívünket. Hogy is van ez? Amikor reményt ad nekünk megígérvén, hogy bármennyi hibánk van és bármik is legyenek ezek, mégsem fog elvetni bennünket, amint az itt figyelemre méltó példánkban is látható. Éppen ezért bár a nők olyan félénk természetűek, hogy bárki a halálukba tudná szomorítani őket ha ezzel verné meg őket lábaival nyakukra taposna, Pál azonban nem ad alkalmat nekik, hogy nyugtalankodjanak és teljesen letaszíttassanak a mélybe. Bár lehet hogy szemükre vetik, hogy ők voltak az egész emberiség teljes megnyomorításának okozói, mégis Isten jóságát tette eléjük, hogy megmutassa nekik, hogy ez egyáltalán nem akadályozza meg megváltásukat, amennyiben ők nem lesznek makacs és lázadó népség.

Felfogni Isten Kegyelmét Ebben A Büntetésben.

Ezért jegyezzük meg jól, hogy Pál itt nagyon ideillő vigasztalást alkalmaz, mivel az asszonyokhoz szól, hogy üdvösségük eléjük kerül még abban az ítéletben is, amelyet bűneikért szenvednek: és ez nagy dolog. Mert amikor Isten megbünteti a nőket, majd messziről megmutatja nekik az üdvösség reményét, az elégnek kell lennie számukra: de sokkal inkább annak, hogy láthatják Isten jóságát és kegyelmét abban a büntetésben, amelyet szenvednek és éreznek bűnükért. Mert (amint már mondtuk), miért hordják ki a nők gyermekeiket oly sok fájdalommal? Miért szenvedik el azt ily nagy bánattal, mikor a szülőágyba viszik őket? Miért olyan fájdalmas dolog számukra hogy gyermekeiket felneveljék, ápolják? Mindez Isten átkából származik. Most Pál azonban egy másfajta szemüveget kínál nekik a túloldalon ésszerűséggel, hogy a büntetésükben bizony felfoghassák Isten kegyelmét. Miért? Mert ha türelmesek, békeszeretők lesznek és nem törekednek büntetésük ellen, amit Isten üdvösségükért küldött nekik amiben fájdalmat és szenvedést kell kiállniuk, mikor fájdalmaik árán nevelik fel gyermekeiket, akkor ez egy olyan áldozat, melyet Isten örömmel elfogad és kellően megelégszik vele. Mert a nőknek boldognak kell gondolniuk magukat olyan értelemben, hogy Isten nem fejezi ki haragját az Éva személyében elkövetett bűncselekmények miatt, hanem ennek ellenére Atyjuk marad, és az atyai szeretet jelét mutatja fel nekik. Ezért jegyezzük meg jól: nem ok nélkül említi itt Pál kifejezetten azokat a nehézségeket és többi feladatokat, ami asszonyoknak a gyermeknevelés és háztartásvezetés feladatköreiben adatott [vö. Titusz 2: 5 versével].

Ennek Az Áldásos Hivatásnak A Megvetői.

1. A Világ.

Mindazonáltal igaz, hogy azok, akik Istennek kigúnyolói és megcsúfolói, furcsának fogják tartani, hogy Pál, aki itt az asszonyok üdvösségéről beszél, rávezeti őket hogy ha gyermekeik mellett vannak, és türelmesen fogadják a fájdalmakat, a vajúdást, ha felnevelik gyermekeiket, ez újra Isten kegyelmébe helyezi őket. Micsoda? Nos, legyen elegendő számunkra hogy a Szentlélek, aki igen alkalmas Bíró, ilyen ítéletet mondott. És ezért ne gondoljuk furcsának: mert bár az emberek a saját képzeletük szerint ítélik meg gonoszságaikat és erényeiket, mégis egyedül Istennek kell értékelnie munkálkodásainkat, és neki kell megmondania, azok mennyit is érnek. Isten elítélően nyilatkozott valamiről? Bölcs dolog ha dicsérjük Őt ezért, és megannyi célt szolgál ez nekünk. A másik oldalon pedig azt amivel semmit sem gondoltunk, Isten viszont nagyra becsüli és sok jó dolog kívánkozik általa. Ami például az asszonyok gyermekvállalási nehézségeit illeti: igaz, hogy a világ számára ez nem tartozik a megbecsült dolgok közé, de ha mégis Istenre vannak tekintettel, mert Ő rendelte ezeket, valamint elismerik hogy Éva bűnének nyomán keletkeztek, tehát amikor egy ilyen harcban sóhajtoznak és nyögnek a terhektől, Isten ezzel tőlük engedelmességet nyert. Röviden tehát: le kell vonnunk ezt a tanulságot: Jobb az engedelmesség, mint a világnak összes áldozata. [1 Sám. 15,22]

2. Pápisták.

Igen, és ez nemcsak a szégyenteljes emberek, és Isten kigúnyolói és megcsúfolói visszaszorításának céljából, hanem még a képmutatók büszkeségének leverése miatt is, akik nem tudom milyen álmokból kovácsolva és érvekből építkezve ezek felsorakoztatásával [óhajtásaikkal] felmentik magukat a házasság alól. Ahogyan a pápisták között látható, úgy tűnik hogy a háztartási élet a világ beszennyezett állapotának része, és így apácákat és barátokat használtak fel, valamint a pokolkutak minden zakatolását az ehhez hasonló megszólalásaikra: Ez az ember a világból való, mert házas: Ez az ember az egyház tagja, tehát lelki. És miközben így beszélnek, a házasságot profán és mocskos dolognak tekintik.

És ez egy szégyenteljes dolog, ugyanis [Siricius] pápa, akit Antikrisztus szorgalmazott, kihordta ezt az ördögi istenkáromlást, miszerint „Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” [Róm. 8.8]: így a házasok. Ezek a Szentírás jó kifejtői, akik ebből a pokoli barlangból jöttek ki. De mit tanulhatunk itt Isten tekintélyétől és Őtőle? Ennek ellenére, ha az apácák és szerzetesek dicsekednek is tisztaságukkal és tétlenül élnek, ráadásul ezt magas lelki állapotnak is nevezik, Isten erre csak azt feleli, hogy ez egy utálatos és átkozott életforma. Tanuljuk meg tehát, hogy ha egy asszony a háza népe között van és gyermekei körül szorgoskodik azért, hogy megmossa, kifésülje és felöltöztesse őket; vagy ha dajka és éjjel-nappal fenn van, hideget-meleget szenved azért, hogy megszoptassa őket, amennyiben ezt türelmesen elviseli, tudván hogy ez Istennek jó rendelése és Ő ezeket meg is engedi, akkor ez neki kedves illatú áldozattá lesz.

Az apácák meg maradjanak továbbra is szerzetesrendjeikben és kolostoraikban, valamint a sátán bordélyházaiban. Igen, mert kijelentem, hogy nem akkora szajhák mint amazok, hanem még annál is rosszabbak, mégpedig aljas és szégyenteljes szodomiták, mert olyan szörnyű és utálatos cselekedeteket követnek el, amikre gondolni is borzalmas és állítva állítom, hogyha ezen gonoszságok közül egy se történt volna meg, úgy sem érne semmit minden általuk színlelt tisztaság Isten előtt, összehasonlítva mindazzal, amit ő kijelölt, vagyis bár alantas dolognak tűnik és semmitérőnek, ha egy asszony vállalja a háziasszonyi gyötrelmeket, gyermekeinek megmosdatását, rendbehozatalukat, bolháik kiirtását és más hasonló dolgokat, és bár ez bizony igen megvetett dolog és olyan, hogy sokan nem fognak erre sohasem felnézni, mégis olyan áldozatok ezek, amelyeket Isten elfogadott és jóváhagyott, mint igazán becses és dícséretes dolgokat.

Háziasszonyi Tisztség Istentől Való Szolgálat.

Ezért felhívjuk a nőket arra, hogy tanulmányozzák ezt a leckét éjjel-nappal, hogy mindenekelőtt a háziasszonyok szerepében éljenek. És ha a nők voltak a leghanyagabbak a világon, mégis elég ügyet szolgáltatunk most arra, hogy felébredjenek és kijavítsák tétlenségüket ezen a téren. De hogyan? Ha szenvedésben élünk, Istent szolgáljuk és nem az embereket. Megismételve tehát, amikor az ember azt látja, hogy felesége egész nap fárasztja magát kötelességének teljesítésében, vegye fontolóra azt is, hogy őt meg mire hívta az Isten, hogy mint férj a maga részéről is ellássa kötelességét. Mert a férfi sem tétlenségre született, ahogyan az asszony sem.

Ezért (amint mondtam) süssék le hát a nők szemüket, mert elég alkalom adódik most tunyaságuk kijavítására, amikor meglátják hogy Isten szolgálata ami kockán forog. De mégis hogyan? Amikor dagasztásra ejtik magukat (ahogy a közmondás is tartja), és jóra adják magukat és nem menekülnek el az alávetettség elől, amelybe Isten állította őket: mert Isten ellen küzdenek, akik nem követik elhívásukat, ami a mi igaz törvényünk is, miszerint, amit meg kell tennünk, és amit Isten mindannyiunknak kijelölt, annak az állapotnak megfelelően amire elhívást adott. Ezért hagyja hogy a nők meglássák ezt az üzenetet és így szóljanak: “Nos, bár a világ semmennyire nem becsüli meg, mégis ezzel kell foglalkoznom nekem, mert így parancsolta nekem az Isten”. És ennyire megható először is, hogy miként kell a nőknek alkalmat találniuk arra, hogy szorgalmasak legyenek – ráadásul azt is figyelembe kell venniük, hogy amikor kötelességüket teljesítik és hivatalukat ellátják, Isten azokat elfogadja, mégha a férfiak meg is vetik azt.

Ha pedig a férfiak ezt mondják: „Mi ez? Egy nő játssza a háziasszonyt, forgatja a guzsalyt az ölében, mert a nők mindössze csak ennyit tudnak.” Való igaz hogy számos bolond van, akik mikor női fonásról, vagy gyermeknevelésről beszélnek, csak kigúnyolják és megvetik azokat. Na és akkor mi van? Mit mond a Mennyei Bíró? Hogy elégedett azzal, elfogadja és beszámítja majd a végelszámoláskor. Tehát tanuljanak meg az asszonyok is örülni, amikor teljesítik kötelességüket és bár a világ megveti őket, hagyjuk hogy ez a vigasztalás minden olyan dolgot megédesítsen, amelyet csak így tudnak megtapasztalni, így könnyen mondhatják: „Isten lát engem és az Ő angyalai, akik elegendő tanúi e tetteimnek, bár a világ nem ismeri el mindezt.” És ez az amit nőknek meg kell megjegyezniük.

De mégis (mint mondtam), a férfiaknak is meg kell tanulniuk a leckét. Mert ha az asszonyok megtartatnak, amikor saját mellükkel szoptatják gyermekeiket, amikor megtörlik és megtisztítják őket, amikor a szüléssel fáradoznak – ugyanígy a férfiak is, amikor családjuk táplálásán fáradoznak, amikor vajúdnak, ahogyan mondatik: „Arcod verejtékével egyed a kenyeret” [Gen. 3.19], amikor a férfiak (mondom), a maga szakmájában és foglalkozásában ki-ki fáradozik és kínlódik, és ha gondjaik vannak a családjukban, akkor elviselik a feleségüket, bátorítják és segítik őket amennyire csak tudják, hiszen Isten elválaszthatatlan kötelékkel kötötte össze őket. Ha gyermekeikért kell virrasztaniuk, úgy gondjuk legyen arra is hogy türelmesen hordozzák a terhet és örülnek, látván hogy Isten megáldja fáradozásukat, mert ezek is azt az áldozatot jelentik Neki, amit már korábban bemutattuk.

A Szent Házasság Megszentségtelenítése.

Ha ezt jól bevésték volna szívükbe, akkor kétségtelen hogy a házasságnak a mainál jobb helyzete jelent volna meg. De micsoda? Nagyon kevesen vannak, akik tudják, hogy mit is jelent ez: “Istennek szolgálni”, és erre alapozni életünket. És hogy ez így van akkor is, amikor itt hívek társaságában kötnek házasságot, vajon a legtöbben, akik erre a kötelességre és ünnepélyre jönnek, tudják-e hogy Isten fejedelemként ül közöttünk, és hogy ezek az ígéretek az Ő nevében történnek? Tudják-e ezt? Dehogy tudják: Sőt a legtöbbjük úgy jön ide mint valami birka és vadállat. A szószék előtt állnak? Olyan jól ki vannak oktatva, hogy azt sem tudják mit beszélnek. Ha a férj és feleség elhívásairól beszélünk, nem sokkal többet értenek mint a vadállatok. És ha hallanak egy szót is, amiből épülhetnének, azt látjuk hogy mihelyt hátat fordítunk, csak mindenféle lazsálásra vetemednek, és ezek a legpajkosabb csürhék, ezek a legbátrabb fickók.

Ezért amikor e szent házasságot annyira megrontják, és ekkora nagy látható ellentétek törnek elő, ne csodálkozzunk azon, ha Isten menten visszavonul. Mert ha összehasonlítjuk az itt kijelentetteket mindazzal az állapottal, amit a világban ennyire romlottnak látunk, annál inkább sóhajtoznunk kell – és e sóhajtozás közben kell szépen összeszedni magunkat az Isten engedelmességének szolgálatára. Mert ha a Pál által bemutatott legtöbb dolgot ki is gúnyolják, ha a férfiak mindenféle kicsapongásra, az asszonyok pedig tétlenségre adják át magukat, és nem keresnek mást csak állandó kibúvót a munka alól, amikor mindenki egészen hitvánnyá lett, ügyeljünk mi még jobban arra, hogy ne váljunk mi is hasonlókká. Hanem mindenki tudatosítsa magában azt a hivatást, ahol Isten munkába akarja állítani. Mert ha az ökrök is viselik az igát, amihez hozzászoktak, tanuljuk meg mi is milyen célra lettünk elhívva, így tanuljuk meg viselni az igát, amit Isten ránk helyezett, vagyis mindenki kövesse hivatását. Összességében meg kell hát jegyeznünk hogyan érintsen minket az ige, amit Pál mond: az asszony “gyermekek szülése által fog üdvözülni“

“Ha Megmaradnak A Hitben És Szeretetben És A Szent Életben Mértékletességgel. “

Most térjünk rá arra, amit a hit, szeretet, a megszentelődés és a szerénység meghatalmazásával állapított meg. Korábban már említettem, hogy ebben különbségnek kell lennie hívek és pogányok között. Hisz erényes asszonyokat találunk a pogányok között is, igen, mint gyakran látjuk közöttük sokszor még erényesebbek is (ami a külsö dolgokat illeti), mint azok akik Isten egyházának tartják magukat. Ezért ha asszonyok csak úgy teljesítik kötelességüket, hogy érintik háziasszonysággal járó dolgaikat és a ház körüli teendők végzésére veszik a fáradtságot, az még csekélység. Hiszen sokan vannak (mint mondtam) akik vallás nélkül valók, ennek ellenére meg kell hagynunk hogy nincsenek híjával dicséretes erényekre nézve, már ami a világot illeti. Ezért jegyezzük meg hát hogy nem ez a legfőbb kérdés, hogy nők mekkora fájdalmakat hordoznak, miben küzdenek háztartási ügyeik közepette, hanem hogy a hit és szeretet ezeket mind meg kell hogy előzze. Mert ismételten mondom, hogy szent asszonyoknak kell lenniük, vagyis Isten félelmétől kell vezéreltetniük, és olyan szerénységgel rendelkezniük, mint amiről korábban is beszéltünk. Állítom, olyan mértékletességgel hogy nem vágyjanak semmi felesleges dologra vagy pompára, hanem a szerénység legyen erényük, amiről Pál korábban is szólott. Ez legyen a summája mindannak, amitt megállapítottunk végső konklúzió gyanánt.

Hit Nélkül Lehetetlen Istennek Tetszeni.

Most meg kell jegyeznünk még, hogy mikor a pogányok és hitetlenek jó háziasszonyok szerepében állottak, nem tekintettek Istenre, ezért ők soha nem is számíthatnak az erényes elnevezésre, így nem is érdemlik meg mindez hogy beszámíttasson nekik. Igaz hogy a világ mindig beszámítja majd nekik, de Isten nem fogja. Miért is? Azért, ahogy korábban is mondtuk, ha egy nő fájdalmak közepette foglalkozik gyermekeivel, akár szülésre, dajkálásra értjük mindezt, valamint teljes mértékben Isten akarata miatt engedelmeskedtek, ez csakis ekkor lesz előtte áldozat. De miért? Mert megalázta magát, tudván, hogy ezek számtalan vezeklései a bűnökért, hiszen ha látjuk és tudjuk hogy Isten jelentette ki ezt az igéjét, legyen ez elég ok nekünk arra hogy ne merjünk feleselni ellene, mert ha ez az engedelmesség hiányzik bennünk, akkor minden más csak füst és pára. Vegyünk például egy asszonyt akit sosem nem neveltek hitben, sosem kapott értékes tanítást, így elméjét sosem tudja Isten felé irányítani. Annyi marad neki legfeljebb, hogy félni fog attól a gyalázattól, hogy emberek ujjal mutogatnak majd rá és kicsúfolják, mert nem jó háziasszony, vagy ha valami rosszat mondott. De mert nem ajánlotta magát hittel Istennek, mindez semmivé válik, így nem számít majd előtte erényes asszonynak sem.

Jegyezzük meg hát jól, hogy az általunk megtett legjobb cselekedeteink sem lesznek értékesek Isten előtt, csakis feddésére méltók ha azok nem hitből fakadnak. Mert ez az a gyökér, ahonnan a jó gyümölcsök származnak, és e gyökér nélkül nincs más csak szép képmutatás, amelyben nincs semmi állhatatosság. Eképpen kell megtanulnunk, hogy Pál itt nem hiába adja hozzá a „hit” szót – hogy megmutassa nekünk, bármilyen erényeket is dicsérünk meg, Isten nem hagyja azokat jóvá (mivel valóban nem érdemelnek dicséretet), hacsak nem a hitben vetettek alapot és nem abban gyökereznek.

A Hit Gyümölcsei.

Mert miután Pál beszélt a hitről, elmondja azokat a dolgokat is amik mindig hithez kapcsolódnak, és amik mintegy megmásíthatatlanok is, nevezetesen a szeretet és a szentség fogalmait. Hogyan mutatjuk ki, hogy lemondtunk a világi utálatosságokról és Istennek szenteltük magunkat? Nem a hit által? Mi késztet bennünket arra, hogy testvérekként és nővérekként együvé tartozzunk? Nem az, hogy tudjuk, hogy Isten kiválasztott gyermekei vagyunk? Mi az oka annak a szerénységnek, hogy magunkat át nem adjuk a világ eme bolondságainak? Nem azért, mert Isten elhívott minket a mennyei örökségre, és megmutatja nekünk, hogy akik ehhez a világhoz ragaszkodnak soha nem ismerték mit jelent az igazi élet és üdvösség? Jegyezzük meg tehát, hogy mind a szeretet, mind a szentség, mind a szerénység hitből fakad.

Cselekedeteink Nem Érdemszerzők Az Üdvösségünkre.

A cél érdekében azonban néhány szóban azt is meg kell még említenünk, hogy Pálnak nem volt szándéka érdemszerző cselekedetek megállapítása, mintha azt kellene mondania hogy üdvösségünk oka a jó cselekvésében áll, és asszonyok üdvösséget szereznek ha kötelességeikben gyakorolják magukat. Nem nem: Mert Pál nem abban bocsájtkozik vitába, vajon Istent mi emberek lekötelezhetjük-e, ha jól csináljuk feladatainkat és köteles azokat jóváírni nekünk: nincs szó ilyesmiről. Hanem bizonyára csak vigasztalni akar és bátorítani, amikor fájdalmakat szenvedünk a cél érdekében, hogy megtudhassuk, hogy Isten kegyeskedik tekintetbe venni azt, aminek egyébként semmi értéke nem volna, ha nem fogandá el azokat ingyen kegyelméből.

Ebből jegyezzük meg azt, hogy Pál értekezésének célja nem az volt e helyen, hogy bármilyen elszámolást tartson. Mert ki mondhatná ki azt, hogy Istent mi lekötelezhetnénk? Jelentése pusztán csak annyi volt hogy megmutassa nekünk, férfiaknak és nőknek hűségesen alkalmazniuk kell magukat arra nézve, hogy felelősségüket és kötelességüket ellássák. Látva, hogy Urunk oly szabad és gyengéd arra nézve, hogy kegyeskedik rátekinteni mindarra amiben munkálkodtak, és bár önmagukban méltatlanok, mégis jóváhagyja azokat. Ennyi mindössze Pál szándéka. Mert csak az írást ferdítették el azok, akik érdemeket mertek megállapítani ezen a helyen és igaznak nyilvánítottak embereket cselekedeteik által.

De legyen elég nekünk hogy üdvösségben részesültünk, amelyet Isten irgalma és a mi Urunk Jézus Krisztus vére által szerzett meg nekünk, amely kiontatott azért, hogy minden tisztátalanságunkból megmosassunk és bátran elszenvedjünk bármilyen fájdalmat, tudván hogy Urunk és Istenünk ezeken az akadályokon keresztül vezet minket az üdvösségre. Amikor ugyanis odavezet bennünket, nem mondhatjuk hogy azt emiatt érdemeltük volna ki, hanem csupán csak eszköz volt, amelyet nekünk útként Ő kijelölt. Ezért mindannyian Isten előtt ennek tudatában jelenjünk meg, és szorítsuk össze fogainkat. De legyen társaságunk békésséggel teli e közbülső időszakban, és legyünk készek alávetni magunkat minden jó irányelvnek, tekintve hogy ez a mi előnyünkre és hasznunkra válik, mert Isten jelölte ki azokat számunkra.

Most pedig boruljunk le arccal a mi Istenünk orcája előtt,
beismervén hibáinkat, imádkozzunk
hogy segítsen ráébreszteni minket

azokra
&stb.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective: The True Calling of Women | John Calvin

https://purelypresbyterian.com/2020/05/23/the-true-calling-of-women-john-calvin/