Hetedik Parancsolat És A Magaválasztotta Szemérmesség

2021.12.08. Off By neilnejmed

A feminista mozgalmak, az új modern világ

A feminista mozgalmak az ún. társadalmi és gazdasági (az ötödik parancsolat ellen) és élettani (hatodik és hetedik parancsolat ellen) felszabadulás révén elérték, hogy a hölgyek közhivatalt vállaljanak, vezetői beosztásúak legyenek, steril házaséletet éljenek, otthonuktól távol töltsék mindennapjaikat, Isten igéje ellen, aki őrhelyül (Péld31:27; Tit2:5; 1Tim5:14), kormányzóhelyül (Tit2:5; 1Tim5:14) az otthont jelölte ki számukra, feladatul kitűzte a gyermeknevelést (1Móz3:16; Péld31; Tit2:4; 1Tim5:14; 1Tim2:15), szeretetszolgálatot (Péld31:20; ApCsel9:39;), és védelmül a férfiúi oltalmat (Ef5:29), vezetettséget (Tit2:5; Ef5:22-24), szeretetet (Ef5:25-31) úgy, hogy az igazat mondjon Krisztus és egyháza szeretetkapcsolatáról (Ef5:22-24) és annak tisztaságáról (Zsid13:4; Ef1:5; 1Thessz4:4-5) egyaránt. Ahogyan az Egyház elrejtve, Krisztus oltalma alatt él, elrejtettségében (Én2:3; Zsolt91:4) saját egyházát építi (Ézs58:6-7; Jak1:27; Kol1:10), gyümölcsöket terem (Mát29:19), él a krisztusi feleség is férje oltalma alatt elrejtettségében, közügyektől távol, csendességében (1Tim2,11:12), otthonát építve (Péld31:10-31), gyümölcsöket teremve (lásd fent: gyermeknevelés, szeretetszolgálat), házastársi tisztaságban (Zsid13:4; Tit2:5; Ef1:5). Ellenben a Biblia mintái szerint a nyughatatlan, őrhelyén maradni nem kívánó asszony vagy egyház kilépve elrejtettségéből önkéntelenül és szinte észrevétlenül is magamutogatásba (Péld7:11-12; Jel17:4; Hós2:4), feslettségbe (Péld7:10; Jel17), paráznaságba (Péld7; Jel17:2; Hós2:7), bálványimádásba (Hós2:15;), és rabszolgaságba (Ézs52:1-4) esik vissza, a korai pogányságba, ahol a bálványimádó házasságokra jellemzően (új) urának szimpla rabszolgájává és kéjeszközévé válik, és miattuk káromoltatik az Isten neve (Ézsaiás 52,1; Tit2:5; 1Tim6; 1Tim5:14) is.

Hasonló történt sajnos a keresztyén társadalmakkal a modern korunkban is, nők tömegei elhagyván otthonukat, munkát vállaltak, születésszabályozók lettek, nyilvános életet élnek, vezetőkké és tanítókká váltak, külső szövetségeket kötöttek, mindezek által elveszítették tisztaságukat, szeretetszolgálatukat feladták, kegyességüket, vallásukat, méltóságukat hátrahagyták vagy újraértelmezték, életük magaválasztotta istentiszteletté (Kol2,23) vált, ami magával hoz egy ún. magaválasztotta szemérmességet (Róm1:18-28) is. Mindezt a férfiak beleegyezésével és jóváhagyásával tették, és azonos utat jártak be a protestáns egyházak is az utóbbi bő száz évben. De mi a helyzet a paráznaságnak az általános és házassági értelemben vett történelmi felfogásával? Ezt fogjuk megvizsgálni e rövid pamfletünkben.

VII. parancsolat: „Ne paráználkodjál.” (2Mózes 20:14)

Általános értelmezés

Heidelbergi Káté – Kontinentális református hitvallás

108. Kérdés: Mire tanít a hetedik parancsolat? Felelet: Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül. Eféz. 5:3; 1. Thess. 4:3, 4; 1. Kor. 7:9. 3. Móz. 18:28; Zsid. 13:4.

109. Kérdés: Csak a házasságtörést és az ahhoz hasonló rút dolgokat tiltja meg Isten ebben a parancsolatban? Felelet: Mivel úgy testünk, mint lelkünk a Szent Lélek temploma, így mindkettőnek a tiszta és szent megőrzését kívánja (Isten). Ezért tilt meg mindenféle erkölcstelen cselekedetet, viselkedést, beszédet, gondolatot és kívánságot és mindazt, ami erre ingerelhetne. 1. Kor. 6:18-20; Eféz. 4:17, 19, 20; Máté 5:27, 28; Ef. 5:34, 18; 1. Kor. 15:33.

Westminsteri Nagykáté – Angolszász presbiteriánus, református hitvallás

137. Kérdés: Melyik a hetedik parancsolat? V: A hetedik parancsolat ez: „Ne paráználkodjál.2Móz 20:14

138. Kérdés: Milyen kötelességeket kíván meg Isten a hetedik parancsolatban? Válasz: Isten a hetedik parancsolatban a tisztaságot kívánja meg testben, gondolatban, érzelmekben, szóban, viselkedésben és annak megtartását mind magunkban, mind másokban. Megkívánja, hogy éberen ügyeljünk szemeinkre és minden érzékünkre, valamint megkívánja az önmegtartóztatást, a tisztaéletű társaságot, a tisztességes öltözetet. Házasságot kíván meg azoktól, akiknek nincsen meg az egyedülállóság ajándéka, házastársi szerelmet és együttélést. Ezenkívül megkívánja a szorgalmas munkát elhívásunkban, valamint minden tisztátalan helyzet elkerülését, és az arra vezető kísértéseknek való ellenállást. 1Thessz 4:4; Jób 31:1; 1Kor 7:34; Kol 4:6; 1Pét 2:3; 1Kor 7:2,35,36; ApCsel 24:24,25; Péld 2:16-20; 1Tim 2:9; 1Kor 7:2,9; Péld 5:19,20; 1Pét 3:7; Péld 3:11,27,28; Péld 5:8; 1Mózes 39:8-10

139. Kérdés: Milyen bűnöket tilt Isten a hetedik parancsolatban? Válasz: Isten a hetedik parancsolatban a megkívánt kötelességek elmulasztásán kívül tiltja a házasságtörést, paráznaságot, nemi erőszakot, vérfertőzést, szodómiát1, és minden természetellenes vágyat. Tilt minden tisztátalan képzelődést, gondolatot, szándékot és szenvedélyt; tiltja a romlott és szemérmetlen beszédet vagy az arra való odafigyelést; tiltja a kihívó tekintetet, szemtelen vagy könnyelmű viselkedést, tisztességtelen öltözetet; valamint a törvényes házasságok tiltását, és a törvénytelenektől való eltekintést. Tiltja a bordélyházak engedélyezését, megtűrését, fenntartását, vagy látogatását; tiltja mások belekeverését az egyedülálló élet fogadalmába, és a házasság túlzott halogatását. Tiltja, hogy egy időben valakinek egynél több felesége vagy férje legyen; továbbá tiltja az igazságtalan válást, vagy elhagyást; tiltja a lustaságot, falánkságot, részegeskedést, erkölcstelen társaságot; tiltja a buja énekeket, könyveket, képeket, táncokat, színdarabokat, valamint minden erkölcstelen cselekedetet vagy arra való ingerlést, akár magunkban, akár másokban. [hivatkozások kihagyva]

Házastársi értelmezés

Augustinus – Korai egyházatya

“…Nem akarnak gyermeket vállalni, akik miatt kizárólag a házasságokat kötik. Hogyan lehet tehát, hogy nem ti vagytok azok, akik megtiltják a házasságot, ahogyan azt az apostol oly régen megjósolta azt rólatok [1Tim 4:1-4], amikor megpróbáljátok kivenni a házasságból azt, ami a házasság? Ha ezt kiveszik, a férjek gyalázatos szeretőkké, a feleségek paráznákká, a menyasszonyi szobák bordélyházakká, az apósok futtatókká [süllyednek]… Akik ezt teszik, bár férjnek és feleségnek nevezik őket, de nem azok; és a házasság semmiféle valóságát sem őrzik meg, hanem annak tiszteletreméltó nevével takarnak el egy becstelenséget“.

Néha a buja vadság vagy a kegyetlen bujaság odáig fajul, hogy terméketlenséget okozó mérgekhez folyamodik, s ha azok nem használnak, a megfogamzott magzatot az anya méhében valahogy megöli és eltávolítja, azt akarván, hogy gyermeke elpusztuljon mielőtt élt volna, vagy ha az anyaméhben már élt, megölje, mielőtt megszülethetett volna. Egyébként ha mindkét fél ilyen, akkor nem hitvesek, s ha kezdettől fogva ilyenek voltak, akkor nem házasságra, hanem ágyasságra keltek egybe. Ha nem mind a kettő ilyen, merem mondani: vagy az asszony urának ágyasa, vagy a férj házasságtörő a felesége mellett.” (Szent Ágoston: De nuptiis et concupiscentia. Cap.15.)

Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. (Zsidókhoz írt levél 13,4)

Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. (Efézus 5,5)

Arthur Walkington Pink (1886 – 1952) – Partikuláris baptista

Minden olyan tanítás, amely arra készteti a férfiakat és nőket, hogy a házassági köteléket a rabság jelének és minden függetlenség feláldozásának vegyék, hogy a feleségséget és anyaságot a munkának és a nő valamiféle magasabb rendeltetésének akadályaként tekintsék, és minden olyan közhangulat, amely a cölibátust kívánatosabbnak és tiszteletreméltóbbnak tartja, vagy a házasságot és az otthont bármi mással helyettesítené, nemcsak Isten rendelését sérti, hanem ajtót nyit a névtelen bűnöknek is és a társadalmat alapjaiban fenyegeti.

Most már világos, hogy a házasság kinevezésének különleges okai kell, hogy legyenek. A Szentírás három okot nevez meg. Először is a gyermeknemzés miatt. Ez annak nyilvánvaló és normális célja. “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.” (1Móz 1:27) ­ nem kettő férfit vagy két nőt, hanem egy férfit és egy nőt; és hogy ennek célját félreérthetetlenül világossá tegye, Isten azt is hozzáteszi: “Szaporodjatok és sokasodjatok”. Ezért illetik tehát a házasságot “matrimony” kifejezéssel is, ami anyaságot jelent, mert ennek eredménye, hogy a szüzek anyákká válnak. Ezért kívánatos az is, hogy a házasságot fiatal korban kössék meg, még mielőtt az élet virágkora letelik: kétszer láthatjuk a Szentírásban az “ifjúságodnak felesége” (Péld 5:18; Malakiás 2:15) kifejezést. Rámutattunk tehát arra, hogy a gyermeknemzés a házasság “normális” célja; mégis lehetnek olyan különleges, akut “nyomorúságos” időszakok, amikor az 1Korinthus 7:29 [az önmegtartóztás] válik érvényessé.

Most pedig egy utolsó gondolat a textusunkról is. “Tisztességes minden tekintetben a házasság“, akik erre hivatottak, mert személyek egyik csoportja sem zárható ki abból. Ez ugyanakkor világosan megcáfolja Róma ártalmas tanítását a papság cölibátusáról, ahogyan az 1Timóteus 3:2 stb. is. Továbbá “a szeplőtelen házaságy” nemcsak a házassági fogadalomhoz való hűséget jelenti (1Thessz 4:4), hanem azt is, hogy a házastársi közösülést tilos beszennyezni: mert Ádámnak és Évának az elbukás előtti állapotukban parancsolták meg: “szaporodjatok“, mégis itt is, mint mindenben a mértékletességnek és józanságnak kell érvényesülnie. Nem hiszünk tehát abban, amit “születésszabályozásnak” neveznek, de komolyan sürgetjük az önuralmat, különösen a férj részéről: “a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.” Ez a legkomolyabb figyelmeztetés a hűtlenséggel szemben: hogy aki megtérés nélkül él és hal meg e bűnökben, az örökre elkárhozik (Ef 5:5). (Arthur W. Pink; An Exposition of Hebrews, Chapter 108. Providence Baptist Ministries)

Kálvin János (1509 – 1564) – Reformátor

4. Tisztességes minden tekintetben a házasság. Egyesek úgy vélik, hogy a házasokhoz intézett felszólítás abban áll, hogy viselkedjenek szerényen és illően, hogy a férj éljen mértékletesen s tisztán a feleségével, és ne szennyezze be a hitvesi ágyat tisztességtelen bujasággal. Az igét tehát a következő módon kell értenünk: “tisztességes legyen a házasság“…Maradjon tehát az a lényeg, hogy a paráznaság nem marad büntetlenül, mert Isten bosszút áll majd azért. Kétségtelen továbbá, hogy mivel Isten megáldotta a férfi és felesége általa létrehozott együttlétét, ebből következik, hogy minden attől eltérő egyesülést elítél és elátkoz. Ezért nemcsak a házasságtörőket, hanem a paráznákat is büntetéssel sújtja; mert mindketten eltérnek Isten szent intézményétől; sőt, a kicsapongó közösüléssel megsértik és felforgatják azt, mivel csak egyetlen módja lehet annak törvényes, mert csak Isten tekintélye és jóváhagyása által szentesített házasság létezik…Amit hozzátesz, hogy szeplőtelen legyen a házaságy, úgy tűnik számomra azért jelenik meg, hogy a házasok megtanulják, hogy nem minden megengedett számukra, mert a házaságy törvényes használatának mértékletesnek kell maradnia, nehogy a szemérmességgel és tisztasággal ellenkező dolgok történjenek….Két dologról van szó, a “házasságról” valamint a “házaságyról”, tehát a hitvesi ágyról. Ezt követően kétféle személyt említ, mégpedig a “paráznákat és házasságtörőket”. Az első semmibe veszi a házasságot, a második pedig meggyalázza a hitvesi ágyat. (Kálvin János; A Zsidókhoz Írt Levélről írt kommentárja)

Matthew Poole (1624 – 1679) – Nonkonformista puritán

..és a szeplőtelen házaságy; a hitvesi ágy jó és erkölcsös használata, a férjnek a felesége testével való természetes és törvényes élés, és viszont a férjének testével a feleség által, Isten törvénye szerint; ami távolról sem lehet tisztátalan, szennyes és Krisztus tisztaságával összeegyeztethetetlen, ahogyan a pápisták, vagy hitehagyottak tartják

John Gill (1697 – 1771) – Partikuláris baptista

mindez “tisztességes”, mivel Isten hozta létre és Krisztus azt jelenlétével megtiszteli, 1Móz 2:22. És így van ez a céljait illetően is, nevezetesen, hogy gyermekeket nemzzenek, hogy megsokasodjék a föld, hogy családot alapítsanak, hogy törvényes utódokat tartsanak fenn és hogy megelőzzék a paráznaságot és minden tisztátalanságot… ..és a szeplőtelen házaságy: az arab változat szerint “az ő ágya”; a szír és etióp változat szerint “az ő ágyuk”; azoknak az ágya, akiknek házasságuk tisztességes; amelyet nem szennyeznek be mások beengedésével, vagy paráznasággal és házasságtöréssel:

Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. (1Péter 3,2)

Szemlélvén a ti.. feddhetetlen életeteket.…. Vidám alárendeltséget, erős szeretetet és sérülésmentes ragaszkodást irántuk, szigorúan ügyelve a házassági állapot tisztességére, és arra, hogy az ágyat megőrizzék a bujaságoktól és házasságtörésektől szeplő nélkül:

A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak. (1 Péter 3,7)

Charles John Ellicott (1819–1905) – Anglikán teológus

Ez az asszony iránti erényes tisztelet az, amit az imakönyvben (anglikán Book of Common Prayer) ez a rövid mondat jelent: “Testemmel hódolok neked”. Ez azt jelenti ugyanis, hogy a férj ne merészeljen semmiféle szabadosságot tenni feleségével. Vajon a keresztyén férj hitelesíteni tudná-e vallását egy hitetlen feleség előtt, ha észreveszi hogy férje durván viszonyul a hitvesi kötelékhez?

Matthew Henry (1662 – 1714) – Nonkonformista puritán

(2.) A feleséggel való együttélés az értelem szerint; nem bujaság szerint, mint a vadállatok, sem a szenvedély szerint, mint az ördögök, hanem a tudomány szerint

Albert Barnes (1798 – 1870) – Presbiteriánus református

az asszonyi nemnek… tisztességet tévén – Fontos előrelépés volt a társadalomban, amikor a keresztyén vallás ehhez hasonló irányt vett, mert a pogányoknál és minden hamis vallási rendszerekben a nőt mindenütt mindig is úgy kezelték, mint aki kevés becsületre és tiszteletre méltó. Úgy tekintették, mint rabszolgát, vagy mint a férfi szenvedélyeinek kielégítésére szolgáló puszta eszközt. A keresztyénség egyik elemi tanítása azonban az, hogy egy nővel tisztességesen kell bánni

Cambridge Biblia (1882) – Bibliamagyarázat

Ahol nincs kölcsönös tisztelet, ahol nem ismerik el egymás magas szintű elhívását, ott nem jöhet létre a szív és a lélek egyesülése sem az imádságban. Ahol a férj úgy tekint feleségére, mint aki csak a saját kényelmét vagy élvezeteit szolgálja, mint akit – ahogyan azt a zsidó és a római törvények is megengedik – tetszése szerint megtagadhat, ott nem ismerhető el az a tény, hogy a feleség osztozik az ő legfőbb reményeiben…

John Gill (1697 – 1771) – Partikuláris baptista

Bizonyos is, hogy az asszonyt “gyengébb edénynek” nevezik az 1Pt 3:7-ben, amely és e szakasz között úgy tűnik, hogy van is némi hasonlóság. Mindkettőben ugyanaz az “edény” metafora van használva; és ahogy ott a gyengébb edénynek tiszteletet kell adni, úgy itt a férfi edényét kell tisztelettel bírni; és ahogy ott a férjeknek értelmesen kell feleségükkel lakozniuk, úgy itt a férfi edényének helyes birtoklásához szükséges az ismeret. Ha pedig egy férfi ilyen értelemben birtokolja edényét, az azt jelenti, hogy örömét leli a feleségében, és a feleség fölötti hatalmát megfelelő módon gyakorolja; lásd 1Korinthus 7: 4, és amely itt “szentségben és tisztességben”, azaz tisztaságban és tisztességes módon történik; mert a házasság akkor tisztességes, ha az ágyat szeplőtelenül tartják; és amely nem csak azáltal szennyezhető be, ha mást is vesznek abba, és amely nem a feleségének szentségben és tisztességben való bírását jelenti, hanem épp ellenkezőleg, mégpedig a tisztaság és a tisztesség szabályainak áthágása által; mert az még a saját feleségével is beszennyeződhet, amennyiben valaki természetellenes módon, vagy törvénytelen közösüléssel él vele; mert így szentségtelen, erkölcstelen, gonosz és becstelen módon használja őt; ellenben az asszony természet rendje és folyása szerinti bírását a zsidók az apostollal egyetértésben, (u), ,,a férfi megszentelődésének” nevezik, csak ez ami erényes és tiszteletreméltó dolog.

Expositor’s Greek Testament (1897) – Bibliamagyarázat

Pál a házasságot körülbelül ugyanazon a szinten látja, mint az 1Kor 7,2; 1Kor 7,9-ben; ez a házasság a maga tisztaságában és vallásos formájában az érzéki szenvedélyek ellen való orvosság, nem pedig e szenvedélyek kielégítése.

Joseph Benson (1749 – 1821) – Metodista

Minden ember tekintse testét Isten szolgálatára felszentelt edénynek és rettegjen attól az istentelenségtől, hogy azt bármilyen hitvány, becstelen élvezetekkel beszennyezze, vagy bármilyen alantas használatra adja. Vagy, ahogy egyesek gondolják, edénye alatt a feleségét is értheti. Szentségben és tisztességben – Szűzies és szent módon, méltóan ahhoz a ranghoz, amelyet Isten tulajdonított neki azzal, hogy a saját templomává tette. Nem a bujaság kívánságában – Εν παθει επιθυμιας, a kéjelgés szenvedélyében; nem engedve a szenvedélyes vágyaknak; mint a pogányok, A pogányok; akik nem ismerik Istent”… Valószínűleg az apostol itt három dolgot akart megtiltani: a paráznaságot, (1Thessz 4:3) a szenvedéllyel teli kívánságot, vagy a házasságban való mértéktelen vágyakat, valamint a házassági szerződés megszegését.

Beythe István (1532-1612) – Reformáicó kori protestáns püspök

…feleségét szeresse és Istentől tartsa életének szerencséjét, nem bujaságért házasodnak meg az istenfélő emberek, de Istennek, hogy engedelmesek legyenek. Urának hiven szolgáljon és tiszta házasságban éljen. Megenyhitse kivánságát. Mert ugyan nem arra házasodnak a keresztyének, hogy bujaságokat töltsenek ki, hanem, hogy tiszta és förtelem nélkül való életet viteljenek. Urának tisztességét oltalmazza és nagyon szeresse. Hogy adjon okot miért viszont az ő urától is igen szerettessék. (A házasságról és egyben hitelésről – Beythe István ágendája)

Onanizmus és a Protestáns Történeti Hagyomány

A keresztyének minden felekezetben egyöntetűen elítélték a fogamzásgátlásnak gyakorlatát egészen az 1930-as évekbeli feminista mozgalmakig. 1930-ig ugyanis minden protestáns felekezet egyaránt bűnösnek tartotta azt. Majd az 1930-ban megrendezett Lambeth-konferencián az Anglikán Egyház az egyre növekvő társadalmi nyomás hatására szavazás útján elfogadta, hogy bizonyos körülmények között megengedhetővé váljon annak alkalmazása. Ez volt a legelső alkalom, hogy akármelyik protestáns test közül valamelyik hivatalosan is jóváhagyta volna a születésszabályozás gyakorlatát a házasságon belül. Aztán egy évvel később az Egyesült Államokban lévő Federal Council of Churches of Christ (FCCC) a fogamzásgátlást szintén megengedte a házasságban élőknek. Érdekes tény, hogy a híres világi újság, a Washington Post másnap így reagált az eseményre: “A bizottság jelentése ha életbe lépne, a házasság mint szent intézmény halálharangját kongatná lealacsonyító gyakorlatok alkalmazásával, amelyek ösztönöznék a válogatás nélküli erkölcstelenséget. Az a javaslat, miszerint a legalizált fogamzásgátlók használata „körültekintő és mérsékelt” lehetne, abszurd.

De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr. És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak. Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támaszszon. És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is. ” (1Mózes 38:7-10)

Augustinus: „Tiltott módon és erkölcstelenül él a feleségével, aki a gyermek fogamzását megakadályozza. Ezt tette Onán, Júda fia, és Isten megölte miatta.” (De conjugiis adulterinis 2,12.)

Westminsteri Jegyzetek: Az angol jegyzetek, ami Westminster Annotations néven is ismert, mivel ezeket részben a Westminsteri gyűlés korábbi tagjai készítették, felvázolják e bűncselekménynek háromszorosan is szörnyű voltát (amely sérti a 6., 7. és 10. parancsolatot):

E tény erkölcstelensége a bujaság, irigység és gyilkosság hármasából tevődik össze; az első [bujaság] abban nyilvánul meg, hogy [Onán] meggondolatlanul ment be hozzá és úgy látszik, nem maradt az éjszakáig sem, mert az e célú privát együttlétre Írás máskülönben az ágyat nevezte volna meg, nem pedig a földet; a második [irigység] a szövegből is világosan kiderül: ahogyan irigy volt elhunyt testvére becsületére, ezért nem akart apja lenni semmilyen gyermeknek, akit az övének, nem pedig sajátjának kellett volna tartania; a harmadik [gyilkosság], mivel egyfajta életet hordozó erény pusztul el, ha a magot elvesztegetik; és ezzel akadályozni meg egy potenciálisan világra hozható gyermek megfoganását, ez egy első fokon elkövetett gyilkosság, a következő pedig a fogamzás megakadályozása, ha elkövették, vagy ha abortuszt idéznek elő: Ilyen cselekedeteket pedig a Szentírás szörnyű bűnökként tart számon, mert máskülönben sokan elkövethetnék anélkül hogy felismernék gonoszságuk súlyát: elképzelhető, hogy Hér, a korábban említett testvér is fivére volt még e gonoszságban is olyannyira, hogy mindketten testi vágyukat elégítették ki a természet rendje ellen, ezért vágta le mindkettőjüket az Úr hirtelen bosszúval egyforma módon; ami rémületére szolgálhat mindazoknak a pápista onanitáknak is, akik elítélik a házasságot és szodomita tisztátalanságban élnek, vagy mindazoknak, akik egy házasságban nem a gyermekek számának gyarapítására (ami a házastársi viszony alapvető célja), hanem a bujálkodásuk kiélésére törekednek. ” (Westminster Annotations and Commentary on the Whole Bible (1657), a Gen 38:9-ről).

Dordrechti Zsinat:… ez még annyira súlyos volt, mintha bizonyos módon kihúzta volna a gyümölcsöt anyja méhéből, és elpusztította volna.” (Dutch Annotations on the Whole Bible (1637), on Gen. 38:9)

Kálvin János kommentárja a Genezis 38-ról: „(Onán), nemcsak megrövidítette a testvérét a neki kijáró jogokat illetően, hanem inkább a földre vesztegette a magját, semhogy fiat támasszon a testvére nevének. Szörnyű dolog kibocsátani a magot egy férfi és egy nő szexuális kapcsolatán kívül. Akarattal elkerülni ezt a kapcsolatot úgy, hogy a mag a földre csöpög, kétszeresen is borzalmas. Ez azt jelenti ugyanis, hogy az illető kioltja a család reménységét, s megöli a várható fiút, még mielőtt az megszülethetett volna. Ezt a gonoszságot a Lélek most a lehető legkomolyabban elítéli Mózesen keresztül, miszerint Onán mondhatni erőszakos és idő előtti szüléssel kitépte a bátyja magvát az anyaméhből, s olyan kegyetlenül, amilyen gyalázatosan a földre vetette. Sőt, így próbálta a tőle telhető legerőteljesebb módon megsemmisíteni az emberi faj egy részét. Amikor egy asszony vonja ki valamilyen módon a magot a méhből segédeszközökkel, akkor azt is joggal tekintik megbocsáthatatlan bűnnek. Onán hasonló bűnben volt vétkes, beszennyezvén a földet a saját magvával, hogy Támárnak ne lehessen több örököse.”

Luther Márton a Genezis 38: 8–10 kommentárjában: „Onánnak egy rosszindulatú és megrögzött gazembernek kellett lennie. Ez a leggyalázatosabb bűn. Ez sokkal förtelmesebb, mint a vérfertőzés vagy a házasságtörés. Ezt tisztátalanságnak nevezzük, igen, egy szodomita bűnnek. Ugyanis Onán örömét leli benne; vagyis lefekszik Támárral és közösülnek, és amikor elérne a megtermékenyítéshez, akkor elfolyatja az ondóját… Kétségtelenül ekkor az Isten általi teremtéskor megalapított természeti rendet kell követni… Ennek megfelelően a legszégyenletesebb bűncselekmény volt a magját előhívni, asszonyát izgalomba hozni és csalódásra késztetni a kritikus pillanatban … mert inkább a legszégyenteljesebb bűnnel szennyezi be magát, minthogy a testvérének utódot támasszon. ”

Franciscus Junius (1545-1602), a Belga Hitvallás szerkesztője Onán tettére a következőképpen hivatkozott: “A legrondább arcátlanság, amelyet nem is neveznek meg könnyen a pogányok között se, de valaha a gnosztikusok gyakorolták Epiphanius tanúsága szerint.”

Henry Ainsworth (1571-1622): „A legridegebb és legtermészetellenesebb dolog; elvesztegetni a magot, amelynek Isten áldásával az emberiség növekedését kellene szolgálnia; és emberek általi Isten Fiának teste növekedését testi értelemben, akikben a Föld összes nemzete megáldatik. Ez tette ugyanis a bűnt leggonoszabbá és siettette Onán gyors halálát Isten kezéből.” (1Móz 22,18).

William Jenkyn (1612-1685): „Ez a bűn [azaz a paráznaság], amelyet az ember saját testével cselekszik, egyesek véleménye szerint „malakia” -nak, és „akatharsia” -nak, elnőiesedésnek (effeminizációnak) és tisztátalanságnak nevezik, amelyekért Isten meg is ölte Onánt, 1Móz 38: 9; 1 Kor. 6: 9; Kol. 3: 5. ” (Exposition of Jude, p. 157).

Jeremy Taylor Anglikán Teológus (1613-1667): „A házasok avagy a házassági tisztaság szabályai. 2. Jogosítványaikban és felhatalmazottságukban feltétlenül be kell tartani a természet rendjét és Isten céljait. “Degenerált az a férj, aki feleségének testét úgy használja, mint egy parázna testét”, ha nincs más célja a gyönyörszerzésen kívül…..Erre vonatkozóan a legjobb szabályunk az, hogy bár ebben, akárcsak az evésben és ivásban, adott egy kielégítendő vágy, amit nem lehet megtenni anélkül, hogy az ne okozna örömöt; mégis, mivel ezen vágyunkat és annak kielégülését a természet más célokért adta, sosem szabad az erre irányuló tetteinket elválasztanunk ezen céloktól, hanem mindig azok mindegyikéhez vagy egyikéhez kapcsolódniuk kell, mint a „a gyermekek iránti vágyhoz, vagy a paráznaság elkerüléséhez, vagy még a családi ügyek gondjainak és szomorúságainak enyhítéséhez, vagy a felek magukat egymással való megszerettetéséhez” de soha szándékainkat – sem tetteinkben sem kívánságunkban – nem szabad leválasztani annak testi vonatkozására nézve e fenti céloktól, mert azt csak ezek szentelik meg. Onán elválasztotta cselekedetét annak rendeltetésétől és azt úgy hajtotta végre, hogy az általa átölelt hitvese teherbe ne essen, és ezért Isten őt megbüntette. ” (The Rule and Exercises of Holy Living, p. 532).

Matthew Poole (1624–1679): „Két dolgot említünk itt: „1. Maga a bűn, amelyet itt a Szentlélek részletekbe menően leír azért, hogy az emberek megtanulják a leckét az önszennyezés bűnének természetével és annak nagy gonoszságával kapcsolatban, amely akkora, hogy Isten rendkívüli bosszúját idézte elő cselekvőjében, és amelyet nemcsak a Szentírás, de még a természet világossága és a pogányok ítélete is kárhoztat, akik ezt kifejezetten nagy bűnnek és egyfajta gyilkosságnak minősítették…Mely által kellőképpen megérthetjük, hogy mennyire gonosz és utálatos gyakorlat ez a keresztyének között az evangélium világosságában, amely nagyobb és szigorúbb kötelezettségeket ró ránk a tisztaság iránt, valamint szigorúan megtiltja mind a test, mind a lélek beszennyezését.

Adam Clarke (1762-1832) metodista / arminiánus kommentátor: „Önmagunk beszennyezésének a bűne, amelyet általánosan Onánénak tartanak, az egyik legrombolóbb gonoszság, amit csak elkövethet a bukott ember. Sok szempontból rosszabb, mint egy általános kurválkodás és következményei is sokkal rettenetesebbek; bár mégis olyanok gyakorolják, akik egyébként megborzonganak egy prostituálttal való bűnös kapcsolatnak a gondolatától is … ”(1Móz 38: 9).”

A Reformed Presbyterian Church 1888-as jegyzőkönyvéből: „Úgy gondoljuk, hogy a tisztátalanság annak minden beszennyező és alávaló formájában növekszik. Attól tartunk, hogy sokan akik az egyház tagjai, olyan eszközöket alkalmaznak az utódszületések megakadályozására, amellyel a hitvesi ágyat használják önnön vágyaik kielégítésére, amellyel saját életüket teszik tönkre és a szent Istennek haragját vonják magukra.”

Johann Peter Lange református kommentátor (1802-1884): „Onán bűne halálos gonoszság, irtózatos példaként elítélendő, nemcsak az önszennyezés titkos bűnei, hanem a szexuális kapcsolatokban, sőt magában a házasságban elkövetett hasonló bűncselekmények is. A tisztátalanság általában a szaporodáshoz szükséges energiák gyilkos elpazarlása, ami egy démoni állatiasság, az ősök, az utókor és a saját élete ellen elkövetett merénylet. Ez bűncselekmény az Isten képmása ellen, és az állatvilág alá is lesüllyedő degeneráltság. Onán bűncselekménye ráadásul a házasságban elkövetett módon egyike volt a legtermészetellenesebb gonoszságoknak vagy legkeservesebb tévelygéseknek. “

John H.C. Fritz (1874-1953) evangélikus lelkész: Mert Isten megmondotta: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet..” 1Móz 1:28; Zsolt. 127. és 128.; Negyedik parancsolat. Egy héber házas nő gyötrelemnek tartotta gyermektelenségét, 1Sám. 1: 1-20. A zsidóknak nagy családjuk volt; így éltek német elődeink is. Az egy-, két- vagy háromgyermekes családi rendszer ellentétes a Szentírással; mert az embernek nincs joga önkényesen és megfontolt szándékkal utódainak számát korlátozni (fogamzásgátlás), különösen akkor, ha mesterséges vagy természetellenes eszközökkel történik. 1Móz 1:28; Zsolt. 127: 3-6; Zsolt. 128: 3-4; Zsolt 38: 9-10. További részletek, cikkek az oreformatus.hu oldalon…

1 Szodómia alatt minden nem termékeny szexuális aktus (így a fogamzásgátlás is) értendő, a keresztyén történelmi értelmezés szerint: Lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Sodomy