Az Újraházasodott Asszony Megfertéztetett | Kommentárok

2021.11.01. Off By neilnejmed

Válogatott kommentárok az 5Mózes 24:1-4-hez.

A CPRC Válásról és újraházasodásról szóló tana nem azonos a Westminsteri hitvallásban vagy a II. Helvét Hitvallásban lévő tétellel. Azonos viszont Augustinus által kidolgozott, a reformáció előtti egyetemes (katolikus) konszenzussal, valamint az Anglikán, Brethren, CPRC, valamint több presbiteriánus, kongregacionalista, holland református és baptista egyházak nézeteivel. Ez a csokor kommentár a régi konszenzus szemszögéből (is) nyújthat hasznos elmélkedést a kérdés fölött.

1Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától; 2És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz; 3És a második férfiú is meggyűlöli őt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül; 4Az első férje, a ki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd bűnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül. (5Mózes 24:1-4)

Barnes jegyzetei a Bibliáról

…Ez a négy vers mindössze egyetlen mondatot tartalmaz, egységként is kell azt értelmeznünk: Mózes 24:2 ha egy férfi feleséget vett stb. és válólevelet adott neki, és Mózes 24:2 ha az asszony kimegy az ő házából, és egy másik férfiúé lesz, és Mózes 24:3 és a második férfiú meggyűlöli őt, akkor Mózes 24:4 az első férje.. stb.

Mózes nem vezeti be és nem is parancsolja meg a válás intézményét. A szakasz pontos értelmét visszaadják Urunknak a zsidókhoz intézett szavai: “Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok” Máté 19:8. Ahogyan azt Mózes feljegyezte az 1Mózes 2:24-ben, nemcsak a házasság eredeti intézménye határozza meg a kötelék örökkévalóságát, hanem az előttünk lévő versek is világosan jelzik, hogy a válás, bár egy ideig megtűrt dolog volt, mégis ellentétes a természettel és Isten rendelésével. Az elvált asszony, aki ismét férjhez megy ugyanis “megfertéztetik” 5Mózes 24:4, és e tekintetben egy házasságtörővel van egy csoportba sorolva (vö. 3Mózes 18:20). Urunk tehát Mózes törvényének szellemében beszélt, amikor kijelenti: “és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.” Máté 19:9. Nem kevésbé még a próféták lelkének megfelelően is szólt (vö. Malakiás 2:14-16). Mózes azonban nem tudott feltétlenül véget vetni egy olyan gyakorlatnak, amely hagyománnyá vált és a zsidóknál más keleti népekkel együtt közös volt. Célja ezért az, hogy szabályozza és egyúttal enyhítse is mindazt a rosszat, amelyet nem tudott egészen kiirtani.

Gill magyarázata a teljes Bibliáról

minekutána megfertéztetett; nem paráznaság által, mert abban az esetben nem volt tiltott dolog, ahogyan ezt általában értelmezik is, hanem azáltal, hogy férjhez ment egy másik férfihoz; amikor megfertőztetett sem a férfi által követlenül kell érteni, vagy őrá nézve, sem más férfi szemszögéből, akit törvényesen újra feleségül vehetett volna az utóbbi férje halála után; hanem az első férje szemszögéből, mivel a tőle való elszakadása és egy másikkal kötött házassága által teljesen elidegenedett és elszakadt tőle, és így megtiltatott az ő számára; de még R. Joseph Kimchi is úgy értelmezi ezt a beszennyeződést, hogy a megtiltott dolgok tisztátalannak számítanak, vagy másképp mondva, nem törvényes a velük való élés:

..mert útálatosság ez az Úr előtt, ha valaki újra elveszi a feleségét, miután az elvált tőle és egy másik férfihoz ment feleségül; de mégis mily nagy az Isten kegyelme és jósága az ő tévelygő népe iránt, hogy akkor is befogadja őket, ha visszatérnek hozzá mint első férjükhöz, amennyiben otthagyják más szeretőiket. (Jer. 3:1.),

..te pedig ne tedd bűnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül; mert ha megengedtetnék, hogy férfiak elvessék feleségüket és kedvük szerint ismét nőül vehetnék őket, vagy annyiszor cserélgethetnék őket, ahányszor csak akarják, akkor már nem lehetne rendet tartani, és a családokba a legnagyobb zűrzavart hoznák be, azok a bujaságra ösztönöznének, ami sok rossznak és súlyos csapásnak is kitenné a földet és annak lakóit, ami e gyakorlat jogos büntetése lenne.

Keil és Delitzsch bibliai kommentárja az Ószövetséghez

…A feleségnek válólevéllel való eltaszítását (elválását), amelyet a férje adott az olyan feleségének, akit eltaszított, hagyományon alapuló szokásként feltételezzük. Ez a hagyomány a válás kérdését teljesen a férj akaratára bízta: “ha a feleség nem talált kedvességet az ő szemében (azaz nem tetszett neki), mert valami szégyenleteset talált benne” (5Mózes 23:15). ערוה, mezítelenséget, szégyent, gyalázatot (Ézs 20,4; 1Sám 20,30); az דּבר-vel összefüggésben: valamely dolog szégyene, azaz egy szégyenletes dolog (lxx ἄσχημον πρᾶγμα; vulg. aliquam faetiditatem). Ennek a kifejezésnek a válási okként való jelentése még a rabbik között is vitatott dolog volt. Hillel iskolája a lehető legtágabb és leglazább módon értelmezi, a farizeusok Máté 19:3-ban szereplő magyarázatának megfelelően így: “bármilyen okból”. Kétségtelenül Onkelosz fordítását követték: פתגם עבירת, egy valamely dolog áthágása; ez azonban ellentétes a ערוה szó használatával, amelyhez a Sámmai által adott értelmezés szigorúbban ragaszkodott. Az ő magyarázata a דּבר ערות-ra a következő: “rem impudicam, libidinem, lasciviam, impudicitiam“. A házasságtörésre, amelyre a rabbik némelyike leszűkíti a kifejezést, biztosan nem szabad gondolni, mivelhogy azt halállal kellett büntetni….

Az a törvény, hogy az első férj nem vehette vissza elvált feleségét, ha az időközben egy másik férjhez hozzáment, még ha feltételezzük is, hogy a második férj meghalt, szükségszerűen gátat szabott a meggondolatlan válásoknak. Mózes nem tudta teljesen eltörölni ezt a hagyományon alapuló szokást, már csak “a szívük keménysége miatt” (Máté 19:8) sem. Az első férjjel való újraegyesülés lehetetlenségének gondolata, tehát hogy a feleség második másik házasságot kötne, a házassági kötelék könnyelmű felbontását némileg visszatartotta volna: ez azt eredményezné, hogy egyrészt a férfi elgondolkodna, amikor lehetőség kínálkozna a feleségétől való elválásra, és megbánná meggondolatlan cselekedetét, ha azt azelőtt hajtotta végre, mielőtt az általa elküldött felesége egy másik férfihez hozzáment volna; másrészt a feleség is könnyebben engedne férje akaratának, és igyekezne elkerülni a válásra való okok előtérbe kerülését is. De ezt a visszatartó folyamatot a Mózes által felhozott érv még jobban érvényre juttatja akkor, amikor így szól: az elvált asszony megfertéztetett (הטּמּאה, Hothpael, mint a 4Mózes 1:47-ben) méghozzá a második férjével kötött házassága miatt. Az elvált asszony második házasságát ugyanis Mózes az asszony beszennyeződésének nevezi, elsősorban kétségtelenül az arra való utalással, hogy a nemi közösülés során az emissio seminis őt tisztátalanná tezi, de nem pusztán olyan esetben, amikor egy egyszerű esti mosakodással a megtisztulás lehetséges lenne, hanem mint erkölcsi beszennyeződést, azaz, a házasság által megszentelt szexuális közösség megfertőzésével vagy megszentségtelenítésével, ugyanolyan értelemben, ahogyan a házasságtörést a 3Mózes 18:20 és a 4Mózes 5:13-14 is megfertőztetésnek nevezi. Ezzel egy elvált asszony második házasságát implicit módon a házasságtöréssel tették egyenrangúvá, és némileg közelítettek Krisztus házasságra vonatkozó tanításához: “a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.” (Máté 5:32). – De ha az elvált asszony második házassága erkölcsi gyalázatot jelentett, akkor természetesen a feleség még a második férj halála után sem mehetett újra férjhez az elsőhöz, de nemcsak azért, mert egy ilyen újraegyesülés a feleség méltóságát csökkentené és az asszony túlságosan is tulajdonként jelenne meg, akitől egyszer el lehet válni, máskor pedig őt visszakövetelni (Schultz), hanem azért is, mert a feleség beszennyeződése ezáltal megismétlődhetne, sőt fokozódna, mivel az erkölcsi beszennyeződést, amelyet az elvált feleség a második házasság révén szerzett, a második férjtől való elválása, sőt még annak halála sem szüntette meg. Az ilyen bemocskolódás utálatosság volt Jehova előtt, amellyel a földet ugyanúgy bűnbe vitték, azaz megfertőzték volna bűnnel, mint a vérfertőzésnek vagy természetellenes bujálkodásoknak bűneivel (3Mózes 18:25).

Pulpit Kommentár

4. vers: – Az asszonyt második házassága által megfertőződöttnek tartották, és így értelemszerűen erkölcstelennek nyilvánították ki egy elvált asszony házasságát, amint azt Urunk kifejezetten állítja is (Máté 5:32). A feleség első férjéhez való visszatérésének tilalma, valamint az, hogy az asszony elküldése előtt hivatalos válólevelet kellett adni a számára, nem maradhatott ki a válási engedély korlátozásai közül, és kétségtelenül ez is volt a szándékuk. 5Mózes 24:4

Forrás

Selected Commentaries on Deuteronomy 24,4: https://biblehub.com/commentaries/deuteronomy/24-4.htm