A Házasság És A Fogamzás-Akadályozás (1931) | Schütz Antal

2021.08.07. Off By neilnejmed

Schütz Antal

(Maszdorf, Torontáltószeg, Novi Kozarci, Torontál Megye, 1880. Október 26. – Budapest, 1953. Április 20.)

Római Katolikus Pap, Piarista Szerzetes,

A 20. Század Egyik Legjelesebb Magyar Katolikus Teológusa.

A Házasság C. Előadássorozata

(részletek, A Címek Tőlem – A Szerk.)

Ez A Cikk Schütz Antal Tíz Előadásának Részleteit Tartalmazza A Házasságról, Amelyet 1931 Őszén A Pázmány Péter Egyetem Valamennyi Karának Hallgatói Számára Tartott.


A Tíz Előadás Témája: A Házasság Válsága – A Házasság Teremtői Gondolata – A Házasság Krisztusi Gondolata – A Házasság Katolikus Elgondolása – Férj És Feleség: A Házasság Alapértelme – Szülő És Gyermek: A Házasság Főcélja – Holtomiglan, Holtáiglan: A Házasság Alapjellege – Férfi És Nő: A Házasság Gyökere – Eszmény És Valóság – A Házasság Jövője.

A szerkesztő nyilatkozata

Vannak olyan esetek, amikor nem református írásokat vagy tanításokat teszünk közzé a mostani időkből. Ennek két oka lehet : 1. Úgy gondoljuk, hogy ezek összhangban vannak a régi hithű református tanításokkal. 2. Lehet, hogy történelmileg vagy doktrinálisan fontos dokumentumról van szó. Ebben az esetben a 2-es esetről van szó. A katolikus tanításokkal természetesen nem azonosulunk és a házasságról alkotott képükkel sem teljesen, azonban néhány hasznosabb részt kiemeltünk innen, illetve magyar történelmi dokumentumként, mivel a fogamzásgátlás tűzharcának idején született, illetve a magyar viszonyokat tekintve hazai vallási kitekintőként is fontos ez az előadás.

A Házasság Válsága

“Ez az egyetemes válság sűrítetten kicsattan a házasság válságában. Mi sem természetesebb! Miként a nemző sejtekben fölhalmozódik és összesűrűsödik egy egész emberélet, sőt egy hosszú nemzedéksor minden tette és szenvedése, minden küzdelme, bukása és győzelme, úgy a házasságban csomóba fut mindaz, amit az emberi közösség tett és szenvedett, küzdött és győzött, bukott és vérzett. A házasságban fakad az emberi közösség megújhodásának forrása, nemcsak fiziológiai, hanem erkölcsi értelemben; titkos mélységeiből törnek elő folyton új remények és új erők, és ha ez a forrás elapad, elapad a megújhodásnak lehetsége és reménye is. Ennek a válságnak tünetei átfogók; kiterjednek a házasság minden mozzanatára. Négy gyökérszala van a házasság életfájának: sexus, genus, erős, ethos – nemiség, faj fönntartás, szerelem és erkölcsiség. Mind a négyet kikezdte a kornak férge

A házasság mindenekelőtt nemi vonatkozás: viri et feminae maritalis coniunctio, mondja a Jusztinián-féle törvénykönyvnek immár másfélezeréves meghatározása. Ezzel velejár a kölcsönös nemi hűség, a házas férfi és nő kizárólagos kölcsönös nemi joga egymáshoz. Ezzel szemben ma terjed az a fölfogás, hogy a nemi ösztön voltaképpen poligám; “az erósz ugyan állandóságot kíván, de a szexus változatosságot akar”. Így a monogamiás keretek között egy lappangó, sokszor a házasfelektől is hallgatagon, sőt nem egyszer kifejezetten elismert poligamiás gyakorlat fejlődik – nem is szólva a házasságon kívül fölburjánzó nemi elvadulásról és a házasságon belüli nemi érintkezésnek ama formáiról, melyekre már Nagy Szent Vazul erős szava sem elég erős: ευπρεπής μιχεία, házasságtörés az illem keretei között.

A házasság lényegesen nemző életközösség, az emberiség életfája, arra hivatva, hogy tavasszal virágba boruljon és ősszel meghozza gyümölcsét: új embereket, új erőkkel és új reményekkel. Ezzel szemben kifejlődött a rendszeres gyermekkorlátozás gyakorlata, az egyke meg kettőké rendszere, sőt a gyermektagadás, mely útjául nem a házas érintkezéstől való tartózkodást választja, hanem a szándékos fogamzásakadályozást és magzatölest.

A házasság egészen sajátos szeretetközösség, melynek gyökere a nemi szeretet, az erósz, a szerelem. Az erósz a másik félben, a jegyesben és hitvesben a maga nemileg jellegzett és megalapozott egyoldalúságának kiegészítését keresi, nemcsak fiziológiai, hanem pszichikai és etikai téren is, és nemcsak abban, amit a másiktól kaphat, hanem még inkább abban, amit a másiknak adhat. Az erósz arra van hivatva, hogy megteremtse a legbensőségesebb, leggazdagabb vonatkozású, legboldogítóbb emberi közösséget; s ehelyett ma végeláthatatlan a kiábrándultak, az elégedetlenek, irritáltak, lehangolódottak serege. Lépten-nyomon találkozunk házastársakkal, kiknek mindenki más többet jelent, mint a másik házasfél, akik mindenki mással szemben figyelmesebbek, odaadóbbak tudnak lenni, mint házastársukkal szemben. Ha az a névtelen szobrász ma akarná megfaragni a római házaspár közismert szobrát, mely szinte kézzelfoghatóan ábrázolja az egy lelket két testben, nem tudom, hol találna hozzá modellt.”…

Házasodási Kedv Változása

“A házasság körüli bajok válságjellegét világosan mutatja a házasodniakarás nagymérvű megcsappanása. Amerikában, melyet sokan nem minden alap nélkül a következő kultúrfázis előfutárjának tekintenek, a szociológusok szerint a fiatal nemzedéknek a házasodástól való vonakodása már statisztikailag is megállapítható, és végzetes társadalmi válság mélységeibe enged betekintést. S teljes joggal. Nem más ez, mint az élniakarás megrokkanása, tehát halódás tünete; kiáltó jel, hogy a házasság válságának okai sokkal mélyebben vannak, mint a fölületes materialista szociológus gondolja: mintha t. i. merőben csak a mai gazdasági válság, a megélhetésnek és a gyermekek elhelyezésének nehézségei volnának itt a rováson. Nem. Ha az emberiség életfolyamának megújhodására irányuló akarat is már szűnőfélben van, ez arra vall, hogy az egész mai társadalom bomlófélben van. S így a házasság válsága egyszerre okozati kapcsolatba kerül korunknak egyetemes válságával, és a házasság válságának okai azonosak lesznek az egyetemes nagy kultúrai és társadalmi válság okaival.”…

“Hogy a házasságnak hivatalosan képviselt és polgári törvénnyel védett keretei és ama keretek kitöltése között, mondjuk eszmény és valóság, törvény és tényleges élet között mélységes űr tátong, és hogy ennélfogva az európai házas gyakorlat úgy, amint a liberális érában kialakult, nagy hazugság, azt társadalmunk nagy kritikusai már a múlt század második felében napirendre tűzték, és egy Ibsen, Sudermann, Tolsztoj nem átallották írói tehetségüket ennek a kritikának szolgálatába állítani. Ma egy fiatalabb nemzedék egyenest elviselhetetlennek találja a mai házasság hazugságát, és gyökeres megoldást követel egyenest a becsületesség, az őszintébb lélek és jobb erkölcs nevében.”…

Posztkeresztény Házasságmodell

“Szovjetoroszország a maga házassági törvényhozását nagyjából ezek szerint a követelések szerint alkotta meg. Hisz a fönt vázolt programmnak legfanatikusabb előharcosai a marxisták voltak, kivált Bebel: Die Frau című rendkívül fölületes és dobverő, de nagyon elterjedt könyvével.

Ennek a törvényhozásnak kimondott alapgondolata: A bolsevizmus a házasságot nem tekinti a társadalom sejtjének, miként a “polgári” társadalom, hanem a szocialisták számára az állam a primer közösség, melynek ezért joga és kötelessége a gyermekeknek a maga szellemében való teljes fölnevelése; a szülőknek csak nemző joguk van. Ezért a házasság merőben az állami közösségnek ügye; a vallásnak abba semmiféle beleszólása nincsen. Ezekből az elvekből foly maga a törvényhozás. Kétféle házasság van: bejegyzett és tényleges; a kettő jogilag teljesen egyforma. A tényleges házassághoz elég a nemi együttélés és adott esetben bármelyik félnek az a kijelentése, hogy ezt az együttélést házasságnak tekinti. Törvényes és törvénytelen gyermek különbségét a szovjetállam nem ismeri. A poligámiának és vérfertőzésnek nincs törvényszerű büntetése. A magzatölés egyszerű orvosi indikációra és orvosi asszisztencia mellett meg van engedve. A váláshoz elég, ha az egyik fél megjelenik a házassági hivatal rácsánál, kitölt egy kérdőívet, melyben a válás okára nézve nem tartozik nyilatkozni. A bejelentésről elismervényt kap, és ezzel a válás jogerős; az egész nem tart tovább tíz percnél.

Nem más ez, mint az ú. n. szabad szerelem összes követelményeinek (kivéve az egyneműek nemi vonatkozásainak törvényesítését) törvénybeiktatása. Magától értődik, hogy rengeteg nemi szabadosság és elvadulás, magzatölés, gyermekelhajtás, gyermekelhagyás és lelki tragédia jár ennek a törvényhozásnak a nyomán. Némileg vigasztaló, hogy magának az ifjú szovjetnemzedéknek kebeléből, mely pedig teljesen szovjetszellemben nevelkedett, igen erőteljes ellenhatás indul ki ez ellen a nemi anarchia ellen. “…

Humanae Vitae Pápai Enciklika

“”Némelyek nyilván eltérnek a keresztény tanítástól, amint az már kezdetben elhangzott és azóta el nem hallgatott; sőt még a minap is jónak látták ezt ünnepélyesen kifejezésre juttatni (itt az anglikán püspököknek 1930-as Lambeth-konferenciájára történik utalás, mely a mesterséges fogamzásakadályozás kérdésében végzetes engedményeket tett a korszellemnek). Ezért a katholikus Egyház, melyre Isten reábízta az erkölcsök tisztaságának és tisztességének tanítását és védelmét, az erkölcsi romok közepett, hogy a keresztény házasságot megóvja ezzel a gyalázatos szennyáradattal szemben, általunk hangosan fölemeli szavát és újra kihirdeti: A házasságnak minden olyan gyakorlata, amelyben emberi szándékosság megakadályozza a házas érintkezést életnemző hatékonyságában, Istennek és a természetnek törvényét lábbal tiporja, és ezért akik ilyesmit elkövetnek, halálos bűn foltjával szennyezik magukat)) (Acta Αp. Sedis. i. h. 560. lap). “…

Házasság Főcélja.

“Gen. 1 és 2-ből egészen világos, hogy a házasság főcélja, a sokasodás Istennek eredeti teremtői gondolata, mely mint hivatás és kötelesség parancsként van az ember elé adva mindjárt a teremtés után, a bűn előtt!”…

A Bűn Következménye.

“A bűn következményei pedig a házasságot csak annyiban érintették, mint az emberi vonatkozásokat általában. Az eredeti kegyelmi állapotban a felső ember, a valláserkölcsi felelősségek és fogékonyságok székhelye, a lélek csúcsa (apex mentis, mint a misztikus teológusok mondják), mindenestül alá volt vetve Istennek; ez az alávetettség és fegyelem átáradt az egész emberre: az értelem és szabadakarat nem tusakodott a kegyelem ellen, az érzéki élet nem a lélek ellen; mind szívesen és pontosan engedelmeskedett a felsőbb elvnek; hasonlóképpen a nő alávetette magát a férfinak, a természet az embernek. S voltaképpen ez a paradicsom: az ember és a természet teljes összhangja egymás között és Istennel. Mikor a bűnben a felső ember, a lélek csúcspontja föllázadt Isten ellen és megtagadta az engedelmességet, akkor a szellem is kivonta magát a kegyelem uralma alól, s föllázadt az alsó ember a felső ellen, az érzékiség a szellem ellen, a természet az ember ellen; megjelent a halál és követelte jogait. A föld többé nem volt paradicsom, kész minden adományát fölajánlani az ember szolgálatára, hanem tövist és bojtorjánt termett; az érzékiség fölszabadult és külön hatalommá lett. Előbb “mind a ketten mezítelenek voltak, de nem szegyeitek magukat” (Gen. 2, 25), mert nem volt érzékeikben semmi olyan gerjedelem, érzelmeikben semmi olyan indulat, mely Isten házasságteremtő gondolatainak ellenére járt volna. A bűn után ellenben bujkáltak és ruházkodtak (Gen. 3, 7, 8). Nem azért, mert, mint az imént is említett suta új-manicheizmus gondolja, fölismerték nemiségüket – ezt ugyanis Ádám Gen. 2 tanusága szerint nyomban Éva meglátásakor fölismerte. Hanem kezdtek jelentkezni bennük olyan gerjedelmek és kívánságok, melyeket lelkiismeretük nem helyeselhetett; s ettől kezdve a libido, a sóvár érzéki kívánság végzetes, sokszor démoni erővel rántja és sodorja az embert arra, hogy érvényt és kielégülést szerezzen neki házasságon kívül Isten kifejezett akaratának ellenére, házasságon belül pedig a teremtő isteni gondolat megcsúfolásával és megcsalásával – “a Teremtő gyalázatára”, in contumeliam Creatoris, mint az erőteljes régi egyházjogi kifejezés mondja. “…

A Bűn Átka.

“Aztán jön a lázadás nyomában a keserves létkarc s a csaták veszedelmei és szenvedései; megjelenik a fájdalom. Ennek hordozója elsősorban a nő. Az asszonynak35 pedig monda: “Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait; fájdalommal szüljed a gyermekeket s légy a férfi hatalma alatt” (Gen. 3, 16). Tehát nem a szülések sokasága, mint a frivol feminizmus hirdeti, hanem a sok szüléssel járó vajúdási fájdalmak sokasága az, ami a nő alapvető nemi tevékenységének büntetés jelleget ád. Hogy itt csakugyan ténnyel van dolgunk és nem ténymagyarázó “mítosz”-szal, azt csattanóan igazolja egy kultúrpszichológiai megfigyelés. Ha a paradicsomi állapotot az összes emberi tehetések és akarások harmóniája jellemzi, akkor általában a gyermekek állnak legközelebb a paradicsomi állapothoz – egészen a serdülés koráig; egészen a közelébe kerülnek a szentnek, természetesen a tudatos feléjedolgozás magasabb szintjén. Nos, a gyermekekhez közel állnak a gyermeknépek, a föntemlített primitívek. Szakemberek tesznek tanúságot, hogy azoknál a szülési nehézségek hasonlíthatatlanul csekélyebbek, mint a kultúrált népeknél, sőt a mi kultúrterületünkön is az egyszerű sorból való asszonyok itt általában sokkal jobban állnak, mint a “magasabb” osztálybeliek. “

Házasság Kísértései

“Két főbaja van a házasságnak: az érzékiség, mely a házasság kereteit folyton szét akarja vetni és azokon a kereteken belül is mocskol, mállaszt és ront; és az ember-imádás, amely az ú. n. szerelemben a másik félben látja üdvösségét s így betűszerint “imádja” “imádottját”, s annyira bele tud felejtkezni a másik félbe a házasságban is, hogy elhalványul, sőt elenyészik a többi erkölcsi kötelezettség, és a házasságból a házas rendszeres önzésnek lesz melegágya. Mindezzel szemben az Üdvözítő félreérthetetlenül arra utal, hogy vannak magasabb célok is, és azok kedvéért szabad és lehet egészen lemondani arról, amibe a gyaloglelkű ember egészen el tud merülni. “…

Házasság Analógiája

“”Az ember elhagyja atyját és anyját s ragaszkodik a feleségéhez, és ketten lesznek egy test” – tehát a házasság teremtői gondolata teljes épségben marad; de új életnek és értelemnek válik hordozójává: “Nagy titok ez; de én Krisztusra és az Egyházra mondom” (Ef. 5, 31-2). Ugyanott valamivel előbb a hitvesi szeretet kötelességét azzal okolja meg, hogy Krisztus is szereti az ő Egyházát és önmagát adta érette, s hogy mi egy test vagyunk ővele. Nyilván azt akarja értésünkre adni az Apostol, hogy a házas viszony valami közvetlen reális kapcsolatban van Krisztusnak és az ő Egyházának viszonyával. “

Házasság Katholikus És Romantikus Elgondolása

“A házasság katholikus fölfogása két mozzanatban kristályosodik ki: A házasság egyénfölötti közösség és szentség. Az első mozzanat a házasság teremtői elgondolásán sarkallik, a szentség-jelleg pedig krisztusi gondolatán. Itt sem más a katholikum, mint a kinyilatkoztatás tanításainak következetes kifejtése és szabatos kifejezése. I. A házasság egyénfölötti közösség. Ez azt jelenti, hogy a házasság mint igény, mint rátermettség és kötelezettség lényegesen nem arra van szánva, hogy közvetlenül az egyén érdekeit szolgálja, hanem egyénfölötti értékek és kötelezettségek hordozója. Az Egyház ezzel a fölfogásával tudatosan és élesen szembehelyezkedik a régibb és modern profán fölfogással, mely a reneszánsz nagy álmát akarja végigálmodni: az egyén és az ő joga az a szuverén norma, melyhez igazodnia kell minden törekvésnek és értékelésnek. A házasság tekintetében ez a fölfogás először a romantika korában öltött határozott formát, mikor programmszerűen kezdték hangoztatni, hogy a konvenciós polgári jellegű házassággal szemben a (délekkel” teljes házasság – az ideál, melynek egyetlen célja az egyén harmonikus – kifejlesztése és boldogítása. Ezt hirdeti tanszerűen Schleiermacher és a színpadra viszi F. Schlegel híres Lucinde-je. Mikor Ibsen ostorozza a konvencióvá lett modern házasságot és benne reklamálja az egyén jogait, pl. a Nórában, voltaképpen ezt a romantikus örökséget veszi át, igaz, nagyobb erkölcsi komolysággal. A mai fölfogást, mely elveti a romantikától még meghagyott utolsó ideális maradékot is, leghívebben az amerikai ifjúság tükrözteti. Ez a nemzedék semmiféle erkölcsi felelősséget nem táplál a házas vonatkozásokkal szemben, s siket és érzéketlen mindenre, ami nincs kapcsolatban legegyénibb érzéseivel és érdekeivel. Ennek a fölfogásnak az étosza: Mit ád nekem a házasság? A katholikus étosz: Mit adok én a házasságban? Ez a szembeállítás mutatja legcsattanóbban, milyen szellem szülötte az egyik és a másik. Aki mindenben azt nézi, mit kaphat, az kapzsi, tehát voltaképpen ágrólszakadt szegény; az zsugori és a zsugorodás és elaggás lejtőre került. Ellenben, aki tud adni és akar adni, az a gazdagság és ifjúság hónából jő. Világválasztó az evangélium szava: Jobb adni, mint kapni. Tehát a katholikus házassági étosz: Adni, fölajánlani a legszemélyesebb szolgálatot, hűséget, odaadást a faj szolgálatára, hogy teljesedjék a Teremtő akarata: Sokasodjatok – s ez a házasság főcélja; fölajánlani a hűséget, odaadást a másik nem szolgálatára, hogy teljesedjék a Teremtő akarata: kell az embernek hozzá hasonló segítőtárs és ellenkép – s ez a házasság főértelme. Mindkét vonatkozásban mindegyik házastárs mindenestül Istennek adja magát, nemcsak abban az értelemben, hogy akarja szolgálni Isten teremtői faj- és nem-gondolatát, tehát tudatosan beáll a maga helyére Isten nagy világműhelyében, hanem abban a sajátos értelemben is, hogy a házas hűség, önfeláldozó kölcsönös odaadás és szeretet dacára a személyiség elsődlegesen és alapvetően lekötve marad Istennek. A házasság főértelme és alapértéke, hogy Isten képét hordozza sajátos módon: férfi és nő Isten együttes képe, férfi és nő nemi életközössége Isten képének folytonosítása. Elfakulna, sőt elborulna ez a kép, mihelyt nem ragyogná és járná át teljes intenzitással a mintája: Isten örök teremtői és kegyelmi gondolata. Ezért a házastársaknak mint olyanoknak is, mint a házassági föladatok és hordozóinak is, alapvetően Isten felé kell fordulniuk, ahonnan jő nemcsak segítségük, hanem létjoguk is. A házasság katholikus meggyőződés szerint lényegesen teocentrikus, nem pedig ego- vagy antropocentrikus. Elsősorban nem arra való a házasság, hogy egyéni igényeket elégítsen ki, sem arra, hogy társadalmat, nemzetet vagy államot szolgáljon, hogy katonákat és adófizetőket szállítson a császárnak, gyarapítsa a gyarapodó nemzet önérzetét, hanem elsősorban az a rendeltetése és értelme, hogy Isten-szolgálat legyen a maga sajátos jellege szerint. A katholikus fölfogás szerint az ember mindig inkább van lekötve Istennek, mint akár a házastársnak is; s csak ez az alapvető lekötés ád szentesítést, értéket és erőt az összes emberi vonatkozásoknak, a házasságnak is.

1. A modern házassági elgondolások és programmok, kivált az irodalmiak, melyek még mindig a romantika örökén rágódnak, az egyéni boldogságot teszik meg a házasság értékmérőjévé és létföltételévé: a házasság csak akkor, csak addig és csak annyiban jogosult, amennyiben biztosítja az egyén boldogságát.”.

Házasság Istenre Utaltsága

“De rá van utalva a segítő Istenre a lelki oldalról is, és pedig nemcsak a keresztény életrendben, hol a házasság eredeti tisztaságának fönntartása, a szigorú monogámia és fölbonthatatlanság döbbenetes nagy terheket ró a tusakodó és roskadozó természetre, hanem a természet életkörében is. Hisz mindig ott tátong partján a két örvény: egyfelől az érzéki fiziológiai mozzanat, melybe beleállatiasodik, ha Isten teremtő szava állandóan vissza nem szólítja az emberméltóság magaslatára; másfelől a pszichikai, az erotikus mozzanat, mely közösségi önzésbe és magafeledésbe sodorja a házastársakat, ha állandóan és energikusan nincsenek fölhíva és rásegítve, hogy fönntartás nélkül Isten felé tájékozódjanak. így a házasságot már mivolta ráutalja, hogy Isten külön segítő, szentelő, emelő és oltalmazó gondviselésének legyen tárgya. “…

Alsóbb Érosz

“Az én-te-közösséget alkotó szeretetből indult ki ez a rövid elemzés, és észrevétlenül átsiklott a hitvesi szeretet jellemzésére. Igen, mert az én-te-közösségnek látó, bízó, átfogó, építő szeretete a tapasztalati világon belül a hitvesi szeretetben jut delelőre, és mert a nemi egymásrahangoltság erőteljes új árnyalatokat visz bele ebbe a csodás szeretetbe. De belevisz egy alapvető felelősséget is. Az emberben ugyanis a nemi differenciáltságnál fogva megvan a képesség az alsóbb erószra; de lelkének szellemi természeténél fogva megvan a hivatottsága a felső, égi erószra; és mert az ember nem két valóság, hanem egy személy, ezért benne csak egy erósznak van helye, nem kettőnek. A személyességét az embernek nem szabad megtagadnia semmiféle téren, a nemi területen sem; s ezért a házasság csak én-te-közösség lehet, vagyis az egész embernek osztatlan és teljes önátadása és a másik félnek, mint te-nek ugyanilyen osztatlan és teljes elfogadása “

“..az ember mint ember számára a merőben tenyésző vagy állati életnek bármilyen nyilvánulása sohasem lesz a megfelelő tér és tanúság. Sőt éppen az az ember tragikuma, hogy a hétköznapi szerelem, az έρως πάνδημος folyton lefelé húzza az égbetörő, az eszmékbe és örök szépségbe szerelmes erószt és elemi erővel igyekszik belesodorni a maga állhatatlanságába, válogatásnélküliségébe és felelőtlenségébe, s ezzel állandóan veszélyezteti az emberméltóságot. A házas nemi érintkezés, sokszor éppen nem esztétikus és nem mindig harmonikus velejáróival együtt csak úgy ölt emberhez méltó, átlelkesített jelleget, ha a magasabb eredetű, égi erósz a maga régióiba emeli, a maga felelősségének és szellemiségének bélyegét nyomja rá és a maga tiszta lelkét leheli beléje. Csak így csillan föl a házas nemi érintkezésnek igazi értéke, mert immár a házas én-te-közösségnek legkifejezőbb szimbóluma és záloga lesz, a szeretet áhított egységének legszemléletesebb és legbeszédesebb megvalósítója, és a termékeny szeretetnek megfelelő pecsétje: a szépségben nemző erósznak szükséges eszköze, az Isten-képnek folyton újból való megalkotása. “…

Krisztus És Egyház

“Aztán megtette a házasságot valós jelképpé, melynek ábrázolni és bizonyos értelemben valósítani kell azt a viszonyt, melyben Krisztus van az ő Egyházával. Amint tehát egy a Krisztus és egy az Egyház, egy a fő és egy a test, illetve szív, úgy csak egy férj és egy feleség kölcsönössége lehet annak a legszentebb vonatkozásnak képe “

Effemináció És Pajtássá Degradálás

“Ugyanilyen, sőt szigorúbb elbírálás alá esik az a mai kultúrtendencia, mely fiúsítja a lányokat és effeminalja a fiúkat, amelynek aztán egyik természetszerű következménye lesz a pajtásházassag (melyet Lindsey amerikai gyermekbíró ajánlott). Mintha a házasélet a felelősségeivel és tragikumaival pajtáskodás volna, és mintha az igazi, teljes tartalmú férfi és nő, mikor mint én és te kerülnek egymással szembe, pajtásoknak alkarnak és tudnák érezni magukat! Megcsalottaknak éreznék magukat legmélyebb igényükben és fonák helyzetbe kerülnének legmélyebb énjükkel szemben! A hitvestárs nem játszótárs és kellemes pajtás, hanem a jobbik énnek másik fele, betű szerint feleség! “..

Felsőbb Erósz

“A hitvesi hűségnek föladata megvédeni a házas szeretetet az egyéni lelkület hullámzásai, s különösen hanyatlásai ellen. Ezt úgy éri el, hogy folyton a felsőbb erósszal áll eleven kapcsolatban és annak sugalmazásait hívja ki az alsó erósz ellen, melynek Platon szerint az a természete, hogy elszáll, ha elvirult a testi szépség, mely egyedül érdekelte és vonzotta. Ellenben a felsőbb erósz az eszmébe – mi azt mondjuk: a lelki szépségbe, a hitvestárs lelkén ragyogó Krisztusképbe és méltóságba volt szerelmes, s ezért ennek a szerelem-tárgynak az állandóságában részes. A hűség, mint a felsőbb szerelemnek leglelke és egyben medre, megvédi a hitvesi szeretetet nemcsak a változékonyság ellen, hanem a változatosságkívánás ellen is; az ellen, amit ma úgy szeretnek nevezni és nem egyszer úgy mentenek, hogy a férfiúban “poligám tendenciák” vannak. Keyserling, akinek Ehebuchja a nemes szándék dacára nagyban és egészben mégis csak a kinyilatkoztatástól elszabadult modern szellemnek szánalmas vergődése és veresége, megállapítja, hogy mint erotikus lény mindenki poligám, a nő még inkább, mint a férfi, mert erotikája nüanszírozottabb.”…

“De Keyserling épúgy, mint annak idején Schopenhauer azt a végzetes hibát követi el, hogy a merő alsó nemző ösztönt, mely az én félretolásával a fajra irányul, egy tálba önti az erósszal, melyről már első nagy apologétája, Platon megállapította, hogy lényegesen az egyénen tájékozódik: benne az egyén keresi a maga lényeges kiegészülését és akarja biztosítani legmélyebb egyéni lehetőségeinek teljesülését a hozzája hangolt másik lényben. Az erósz ezért lényegesen monogám és természetszerűn hűséges; mint a legintimebb és legátfogóbb én-te-közösség, az egyéniség legmélyebb rétegeibe ereszkedik a gyökere és felöleli a személyiséget a maga egész valójában; személyt személyhez köt, lefoglalja kölcsönösen a személyiségnek minden felelősségét és elvállalja egész életsorsát a jelen világra és äz örökkévalóságra. “…

“A házas hűségben gyökerező és ezért megokolt féltékenységnek legjelentősebb területe a közös nemi vonatkozásban való hűség. Hisz a nemi közösség a teljes, személyes házas közösségnek legfoghatóbb és következményeiben legfelelősebb folyománya és szimbóluma. Az ember mélyen egységes lény. Az alsó erósznak másfelé-húzása mint irány és kísértés megvan. De ha engednek neki, mindig magával rántja és meggyalázza a felső erószt, letépi az emberméltóság koszorúját éppen annak a homlokáról, ami legintimebb az emberben. A nemi hűtlenségnek ez az ember- és jellemromboló hatása újabban ismételten mély megvilágításba került (Foerster). De a dolgot a másik végéről is kell nézni. Az egész nemi életnek az ember számára jogosultságot, megengedettséget és így az emberméltóságnak megfelelő jelleget csak az ád, hogy teljesen a felsőbb erósz szolgálatába szegődik. Minden félrelépés itt súlyos vétség ama felsőbb erósz ellen, megsértése, sőt megtagadása a házas én-teközösség nagy felelősségeinek, halálos merénylet az ember egyéni méltósága ellen. A házasságtörés példátlan súlyosságának itt van a gyökere; jóllehet a társadalmi jogrend és a gyermekek ellen irányuló vétsége egymagában is eléggé megminősíti. “

A Házasság Főcélja.

“Valamely dolog lényegét az értelme fejezi ki. De a célja közvetlenül az értelméből fakad. Mi rejlik valamiben, mi a mélyebb értelme, azt kezünkre adja rendeltetése. A házasságnak értelme, mint láttuk: nemi differenciáltságban gyökerező én-te-közösség. Minden igazi erósz egyesülésre törekszik, hogy kiegészülést áhító szegénysége kielégüljön. Ebben az egyesülésben az egyik félnek rászorultsága találkozik a másiknak bőségével, az egyiknek kapni-akarása a másiknak adni-akarásával. Mikor a szegénység, Πενία, a bőséggel (Πόρος) nászra lép, a kölcsönös adás és elfogadás virága új életnek fakadása. A hitvesi egyesülés a kölcsönös szeretet tüzének új föllángolása és konkrét biztosítéka, s az így elmélyült, biztosított és meggazdagított szeretetnek látható gyümölcse és egyben záloga: a gyermek. Hogy van hitvesi szeretet, hogy a házas én-te-közösség nem merő hangulat és ötlet, hanem élettel teljes mélységes valóság, annak mindig föllebbezhetetlen bizonysága lesz a gyermek. “…

“De éppen mert a házasság rendeltetésében jelen meg fogható konkrétségben annak lényege, nem csoda, ha a házasság egész mivolta kevésbbé finom húrozatú lelkek és a szociális értékelés számára is úgy jelenik meg, mint intézmény, melynek hivatása és mivolta az emberiség életfájának lenni. Érthető, ha a házasság teremtői és krisztusi elgondolása is ezt a mozzanatot állítja előtérbe. Hisz a közösség számára ez a jelentősebb és a házas egyének számára is ez a házas közösségnek és lelkületnek mindenki számára jól érthető és félre nem érthető kifejezése. Katholikus elgondolás szerint is a házasság egyénfölötti krisztusi kegyelemközösség, s az énfölöttiség legcsattanósabban abban a ténybe fejeződik ki, hogy az emberi nem fönntartásáról van hivatva gondoskodni.

Érthető tehát, ha a házasságot megteremtő első isteni szó a házasság rendeltetését kifejezett parancs alakjában nyomatékozza: “Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsetek be a földet” (Gen. 1, 28). Isten, a teremtő és ítélő Isten megföllebbezhetetlen rendelkezése értelmében tehát a házasság arra való, hogy Isten képmásának hordozói sokasodjanak …

A keresztény házasságnak az a lényege, hogy Krisztusnak és az ő Egyházának vonatkozását valós ábrázolásban kell képviselnie, sőt bizonyos értelemben megvalósítania. Nos, Krisztusnak és az ő Egyházának viszonya nem meddő viszony, hanem lelkeknek Krisztusban való állandó új nemzése: “…

A Nő Igaz Elhívása

“a a keresztény házasságon Isten áldása van, az elsősorban gyermekáldás. A gyermek valóban áldás az atyának, mert élete alkonyán, mikor férfiönérzete számon kéri tőle élete művét, gyermekeire néz és azt mondja: Non frustra vixi. Áldás az anyának, akit Szent Pál mély szava szerint megszentel a gyermekszülés; s ez egyúttal a legtermészetesebb módon elégíti ki a nőben a benne szunnyadó legmélyebb, legtiszteletreméltóbb és éppen ezért legkevésbbé megcsalható igényt, az anyaság igényét, tehát megkíméli őt a céljavétett természet és élet keserűségeitől. A gyermek a hitvestársak kölcsönös szeretetének mindenkor meginterpellálható beszédes tanuja, záloga és kapcsolata. Általa Isten a házas frigyre pecsétet üt, melyet többé le nem törölhet semmi. A gyermek ezért a házas hűségnek is legtermészetesebb őre és orvosa. “…

Hanyatló Korok Ismertetőjele.

“A házasság a közösség életfája. Egészségén és termékenységén fordul a társadalom megújhodása. Ha mennyiségben és minőségben folyton kiváló nemzedék sarjad a házasságból, biztosítva van a társadalmi testszervezet megújhodásának egészséges folyamata; “minden egészséges új gyermekben, ki a világra születik, Isten biztosít, hogy még nem esik kétségbe az emberiség jövője felől,” tartja egy keleti mondás. Meddő avagy silány házas termékenység az emberi életfolyamat sorvadása. Nincs leverőbb és aggasztóbb látvány, mint az egykés területek néptelen községei, és nemcsak elégikus hangulat sugalmazója a megfordított címer; az temetés: egy nemzedék temetése. Nagy dolog és szívbe markol az egyes ember sírbahervadása; de hasonlíthatatlanul nyomasztóbb egy nemzedéksor elöregedése, amint ez statisztikailag kimutatható a mai európai kultúrnépeknél. Eltűnődve kérdhetjük itt a messze tekintő Petőfivel: Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Nevelési problémákkal és törekvésekkel kapcsolatban szokás-mondás: Akié az ifjúság, azé a jövő. Pedagógiai tekintetben ez nem egészen fejezi ki az igazságot. De teljes mértékben igaz szociális tekintetben. Az emberiség élni-akarása, egészséges életösztöne szociális fokon a gyermek-akarásban jut kifejezésre, s hanyatló koroknak a történet tanúsága szerint mindig az volt a jellemzéke, hogy irtóztak a gyermekáldástól. “

Fogamzásgátlás, Birth-Control

“Ez jellemzi a mi korunkat is. A házasság kérdésében minden javaslata ebben csattan ki: birth-control,· a születések szabályozása észszerűeknek gondolt szempontok szerint. Ez az állásfoglalás a reneszánszkor óta elharapózott kereszténytelen individualista és naturalista életfölfogásnak logikus folyománya. Ha minden életformának és élettevékenységnek egyetlen értelme az egyéni aspirációk érvényesülése, ezek pedig a naturalistamonista alapgondolat értelmében a fogható, anyagi, jelenvilági életkörre szorítkoznak, akkor a házas tevékenységnek sem lehet más mértéke, mint az eudémoniás naturalista egyéni jóllét; és akkor természetes, hogy az újkori technikai gondolkodás, mely mindent a hasznosság és racionálás szempontjából néz, a házas vonatkozásoknak, és nevezetesen a házas nemi érintkezésnek is egyetlen irányítója lesz. Ez következetes állásfoglalás, és jogosultsága csak azon fordul: helytállnak-e elvei? S ez a kérdés, mely elvileg csak a bölcselő elmélés terén intézhető el (lásd A bölcselet elemei), rövid úton megítélhető házasság-reformáló törekvéseinek gyakorlati eredményeiből is: gyümölcseikről ismeritek meg őket

Ezeknek a házassági reformtörekvéseknek minden javaslata és érvelése hadüzenet a hagyományos, keresztény fölfogás ellen, amelyet teljes következetességgel megint csak a katholikus Egyház képvisel, amint azt köntörfalazás nélkül elismerik ennek a fölforgató reformiránynak olyan elszánt hívei is, mint Ellen Key. A kérdésben forgó javaslatok három probléma körül helyezkednek el: fogamzás-szabályozás és megakadályozás, születés-szabályozás, magzatelhajtás és -ölés alakjában, és elvi termékenység-szabályozás a fajjavítás, az eugenetika nevében “

Fogamzásgátlás Eredete És Következménye

“1. A fogamzás-szabályozás. – 1798-ban Th. R. Malthus anglikán pap Essay on the Principles of Population című művében fölállította híres népesedési törvényét: Az emberiség geometriai arányban szaporodik, ellenben az élelem csak számtani haladványban fokozható; ezért az emberiség menthetetlenül éhség-válságoknak néz elébe. Művének második kiadásában veti föl először mint ennek az éhségválságnak orvosságát a születések szabályozását, birth-control, de csakis késői házasodás és a házas nemi érintkezéstől való önkéntes lemondás alakjában. Ennyiben jogtalanul hivatkozik reá egy újabb irány (az ú. n. új-malthuzianizmus), mely a fogamzás-akadályozásnak régebbi dekadens korokban is szokásos, de mindig bűnösnek érzett és bélyegzett módját (a szándékosan megszakított érintkezést: coitus interruptus) erkölcsileg föl akarja szabadítani, és ezenfelül a modern technika és orvosi gyakorlat támogatásával ijesztő arányú agilitással a fogamzás akadályozásának olyan módjait javasolja és terjeszti, melyek lehetővé teszik a nemi érintkezéssel járó kéjérzéseket, ellenben a Teremtőtől hozzája kapcsolt felelősségek és terhek alól kibújnak. Ez a gyakorlat vezetett aztán a születéseknek oly aggasztó mérvű csökkenésére először a vezető társadalmi rétegekben, aztán az alsóbb népnél is és a fehér fajnál általában, hogy az individualistákkal egyébként közös világnézeti alapon álló nacionalisták és fajimperialisták kétségbeesetten meghúzták a fehér fajnak és világuralmának halálharangfal. De ezzel a viharozással a folyamatot magát a legcsekélyebb mértékben sem tartóztatják föl. Sőt megértük, hogy 1930 júniusában a világ öszszes anglikán püspökeinek Lambeth-konferenciája az általános keresztény elvek hangoztatása dacára kimondotta: “Ahol fönnforog a gyermekkorlátozásnak vagy gyermekkizárásnak világosan érzett erkölcsi kötelessége, és ahol elégséges erkölcsi ok a teljes tartózkodás ellen szól, ott a konferencia megengedhetőnek tartja más módszerek alkalmazását is, föltéve, hogy ez a keresztény elvek világánál történik”. Ez a protestantizmus gyökeres felemásságának csattanós történeti dokumentuma: keresztény elveket hangoztat, és megteszi a végzetes engedményt a kereszténységgel átlós ellentétben álló naturalizmusnak és utilitarizmusnak.” …

Pápai Reakció A Fogamzásgátlás Ellen

“A természet ellen van és ezért súlyosan bűnös minden szándékos nemi gondolat, érzés és tett, amely tartalmánál fogva arra irányul, hogy a szervezettől elválassza a csirasejtet, de magában kizárja a két csirasejtnek egyesülését. Ezért a természet ellen van és ennélfogva súlyosan vétkes és soha, semmi körülmények között megengedetté nem válik minden fogamzásakadályozó tett, melyet az új malthuzianizmus ajánl. Hasonlóképpen el van ítélve minden szándékos nemi gondola^, és tett, mely természeténél fogva nemi sejt elválasztására irányul és természetszerűen abban végződik, de a két csirasejt egyesülését kizárja (önfertőzés, szándékos buja gondolatok, érzések, érintések).” …

A Fogamzásgátlás Elállatiasít

“Amit Isten ilymódon félreérthetetlenül írt bele a természetbe, amikor férfiúvá és nővé teremtette az embert, azt rendkívül finom és erőteljes vonásokkal belevéste az emberi lélekbe is. A nemi differenciáltság nem hiába hogy belesugárzik az összes emberi életmegnyilvánulásokba: a nemi biológia törvényei magasabb vetületben megismétlődnek a házasság értelmét adó érásznak alkatában is, és ott is föllebezhetetlenül követelik megtartásukat. Mihelyt a nemi érintkezés eltér a természetnek útjától és a racionálás, a technika inspirációira hallgat, megszűnik az érintkezés annak lenni, amivé a házasság mélységes szent értelme avatta: nem lesz többé a közvetlen kölcsönös átadásnak, az erósz követelte egyesülésnek természetszerű, mély és intim szimbóluma, mely intenzitásával, melegségével és teljességével a hitvesi szeretetnek pecsétje, virága, éltető gyökere és áldása, mely folyton táplálja azt az ifjító, alkotó erő- és önérzetnövelést, mely minden szeretetsugallta, fönntartásnélküli önátadásban és elfogadásban benne van. Mihelyt itt közbelép a technika és racionálás, a természetszerű fakadás helyébe lép az utilitarizmus, az erósz természetszerű gyermekének, a heroizmusnak helyébe a sunyi számítás, és ennek nyomán jön az önzés, a raffináltság, aztán az unottság és végül a többé-kevésbé racionált baromiság. Ez az értékek hierarchiájának föl)’or’gátasa: ami eszköz, céllá lesz, ami szimbólum-jellegében érték, lényegbe torzul. S ebben a fejetetejére állított világban az önzővé és élveteggé vált lélek a legérzékenyebb virágnak letörli hímporát, a szeretet méltóságának lerántja legszebb koronáját: a házastárs megszűnik az én-te-szeretetközösség egyenlőrangú fele lenni, s e helyett merő kéjeszközzé süllyed; a kölcsönös tisztelet, minden szeretet alapgyökere elsorvad, és vele visszahozhatatlanul vész a hitvesi szeretet lelke, az együvéhangoltság. A mai ú. n. szerencsétlen házasságok szerencsétlenségének okát 95%-ban itt, az újmalthuziánus fogamzás-akadályozó praktikákban kell keresni. Hogy ezek a praktikák közvetlenül meghiúsítják Istennek tételes rendelkezését is, tehát vakmerőn ujjat húznak a Teremtővel és örök Bíróval, a mondottak után alig szorul részletezésre. A házasság hajnalán elharsant az isteni parancs: Legyetek termékenyek és sokasodjatok. A fogamzás-akadályozó propaganda eredménye, hogy a valaha virágzó keresztény kultúrát hordozó népek fogynak és a halál útján járnak. Szociológusok megállapítják, hogy ahol a születési index (ezer emberre eső születési szám) 17-re száll, ott menthetetlenül a halál jár; s ehhez veszedelmesen közel kerültek a valaha legértékesebb kultúrnépek: franciák, angolok, amerikaiak, sőt a németek és – mi is! “

A Megszületettek Megszenvedik

“Végül nem hagyható szó nélkül az a nagy igazság, hogy a családban a természetes gyermekszámot megköveteli a gyermekeknek java. Akiket a szülői akarat létbe helyezett, azoknak joguk van létük ama föltételeihez, melyeknek előteremtése a szülőknek a hatalmában áll. Már most bizonyos, hogy a fogamzás-akadályozó praktika biológiai és pszichikai okokból az utódok elfajulására vezet. Az egyke és kettőké már ezen a címen is terhelten kezdi élete útját. De sokkal nagyobb veszteség neki az az erkölcsi elfajulás, mely a szülői kényeztetésből jön. Szülői rövidlátás, önzés és majomszeretet az egykéből és kettőkéből bálványképet farag, fődolgának tekinti óvni azt minden komoly életküzdelemtől, és így szívós, lemondó munkára képtelen, heroizmusra meg éppenséggel nem kapható szomorú penészvirágokat tenyészt. De talán még nagyobb veszteség az ilyen gyermek számára a testvértelenség átka. A gyermek is úgy van, mint a nemes fenyő: csak hasonlók társaságában tud egészségesen fejlődni. Hogy a társaság kinevelje az egyént az önzésből és belenevelje a közösségi gondolatba, ahhoz legalább hárman kellenek: trés faciunt collegium. Mély igazság van a régi népmondásban: Ein Kind, kein Kind; zwei Kinder, halb Kind; drei Kinder ein Kind! “…

Ellenérvek 1. Gazdasági Szempontok

“A döntő azonban az a nagy igazság, hogy a gazdasági szempont nem, lehet az erkölcs normája. A legnagyobb szegénység, sőt ínség sem lehet jogcím bűnre. A fogamzás akadályozása súlyos bűn Isten ellen, a természet ellen, a házasság, a gyermek, a társadalom ellen; azt a gazdasági nyomor nem teheti nembűnné; különben ugyanezzel a logikával menthetők, sőt ajánlhatók volnának a betörések, lopások, sikkasztások stb. “

Ellenérvek 2. Egészségi Okok

“2. A modernek azt mondják: Sokszor súlyos egészségi okok követelik a fogamzás megakadályozását; legtöbbször az anya egészsége, sőt élete; olykor azonban a gyermek várható elfajulása emel óvást az ellen, hogy hülyék, degeneráltak, lelki betegek s általában terheltek szülessenek és rontsák a társadalom egészségét és életrevalóságát. Ez az utóbbi szempont eugenetikái faj javító meggondolás és a maga helyén kerül méltatásra. Hogy az anyát általában előveszi a terhesség és különösen a szülés, tudott dolog. De ez magában nem lehet ok és jog az anyaság ellen. Hiszen a legtöbb élethivatásnak lelkiismeretes teljesítése általában idegeket, vért és életet követel, s mindamellett senkinek sem jut eszébe azzal igazolni a hanyag orvost, a zászlója hagyó katonát, kényelmes tanárt és hivatalnokot, hogy neki egészségét kell óvnia. És ha időnként éppen a katonának, orvosnak, papnak, hajóskapitánynak stb. hivatása megkívánja élete kockáztatását, az eszmény- és elv-tisztelő lelkiismeretesség minden időben és helyzetben – nem is mondom, hogy a keresztény világban – természetesnek találta ezt az áldozatot. Nem szabad tehát ezt az erkölcsi nagyságot elzárni az anyaságtól sem, mely magának az élet titkos fakadásának eszköze. Mikor ennek a fakadó életnek – még a szellemi vonalon is – titkos törvénye, hogy míg életet ád, a maga életét kockáztatja és koptatja! “Ha csak a földbe esett gabonaszem el nem hal, egymaga marad; ha pedig elhal, sok termést hoz.” (Ján. 12, 24. 25.) “

Modern Technika

“A technika csakugyan arra való, hogy uralomra segítse a, szellemet, vagyis az igazság és erkölcs szempontjait a magában közömbös, sőt brutális természettel szemben. Tehát a technikának erkölcsi jogosultsága és értelme abban van, hogy nyomán jár Isten parancsának: Hajtsátok uralmatok alá a földet. Ezt azonban megelőzi a másik, alapvetőbb teremtői parancs: Legyetek termékenyek és sokasodjatok. A technika tehát nem vállalkozhatik arra, hogy gáncsot vessen a Teremtő életfakasztó akaratának. Az a technika, mely a fogamzás-akadályozás szolgálatába szegődik, nem a természetet hajlítja a szellem és erkölcs uralma alá, hanem minden leleményességét és tudományát árrá használja, hogy a szellemet a merő természetnek, az élvetegségnek, felelőtlenségnek és naturalista hasznosságnak tegye rabjává. Egy sorban van tehát a betörő technikával; az emberi szellemnek nem diadala, hanem szégyene és gyilkosa. “

A Modern Nőkímélet Kíméletlensége

“A modern gazdasági és társadalmi fejlődés elszakadt a kereszténység mélyebb gyökerétől és ezzel elterelődött az emberi életközösségnek természetes alapjaitól is: a nőt vélt kíméletből kíméletlenül kiszolgáltatta a könnyelműségnek és alsóbb természetének. “

Modern Házasság

“A katholikus házassági követelések jelenthetnek átmeneti szenvedéseket, sőt igen súlyos tragédiákat az egyes számára. De hasonlíthatatlanul súlyosabb és végzetesebb szenvedéseket és tragédiákat idézne fel, ha felszabadítaná az érzékiséget, könnyelműséget, felelőtlenséget és ösztönt, ha veszendőre hagyná a lélek mélyebb érdekeit; nevezetesen, ha figyelmen kívül hagyná, hogy a házasság lényegesen én-fölötti vonatkozás, melyben az egyesnek problémáit és bajait sohasem lehet elvonatkoztatni a másik házastársnak és a gyermekeknek s végelemzésben a valláserkölcsi világnak érdekeitől. Tehát a kegyetlenség a modern házassági programm részén van, mely az embert védtelenül kiszolgáltatja az érzékeknek, szeszélyeknek, hangulatoknak, és a többi érdekeltet, a házastársat, a gyermekeket és a társadalmat odadobja a felelőtlenségnek, kíméletlen önzésnek és az erősebb önkénykedésének. A tragédiát és szenvedést az emberéletből nem lehet kiküszöbölni semmiféle modern programmal, legkevésbbé az önzés és érzékiség diktatúrájának proklamálásával. Itt csak arról lehet szó, hogy hősiesen valljuk és vállaljuk a tragikumot és Jézus Krisztus kegyelmének segítségével keresztté változtassuk. A szenvedésből vagy üdvösségnek kell fakadni, vagy pokollá válik. “

Forrás

Schütz Antal: A házasság

http://www.ppek.hu/k109.htm