Fogamzásgátlás III. rész: Meddőség, Időskor, Természetes Családtervezés (NFP)

2021.06.01. 2 By neilnejmed

ENGLISH:

https://purelypresbyterian.com/2015/08/07/contraception-pt-3-barrenness-the-elderly-the-rhythm-method/

A cikksorozat első cikke  a magzatelhajtókat, az egészségügyi kockázatokat, a társadalmi következményeket, valamint a fogamzásgátlás rövid történetét vizsgálta. A második rész  az Uralmi Mandátumról szólt, mint ami a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsban is áll, továbbá arról, hogy a gyermekvállalás a házasság egyik alapvető célja. Ez felvet néhány kérdést és lehetséges ellenvetést, amelyeket sorozatunk harmadik bejegyzésében megvizsgálunk. Mi a helyzet a meddőkkel és az idősekkel? Ha a nemzés a házasság alapvető célja, akkor ez azt jelenti, hogy nekik nem lehet törvényes házasságuk? Mi a helyzet a természetes családtervezéssel? Milyen törvényes okai vannak annak, hogy a férj és a feleség tartózkodik a közösüléstől?

Meddők és Szépkorúak.

Hogy megelőzzünk egy gyakori ellenérvet, és egy szükséges pontosítást tegyünk, térjünk vissza William Gouge-hoz. Az, hogy a nemzés a házasság kötelessége és célja, nem jelenti azt, hogy a meddő vagy idős párok nem köthetnek házasságot, és a házasságkötés után a meddőség nem teszi semmissé a házasságot. Ha a házasság bármely célja (a férj és a feleség egysége, a nemzés, az erkölcstelenség megakadályozása, vö. WCF 24:2) ellen cselekednek, akkor a házassági aktus természetét sértik meg, ami magát az aktust természetellenessé teszi, ahogyan a homoszexuális aktus is az (amihez az onanizmust hasonlítják, vö. 4. rész). Ezért minden olyan cselekedet, amely a házassági aktusban a gyermek fogantatása ellen irányul, természetellenes. Még ha van is olyan rendellenesség, amelyre nincs ráhatásuk, amikor meddő vagy idős emberek kötnek házasságot, akkor is összhangban vannak Isten házasságra vonatkozó tervével. Emberi szemszögből nézve a terhesség lehetősége hiányozhat, de a házasság semmiféle célja ellen nem cselekszenek, sem akaratuk, sem a külső cselekedeteik által.

Gouge ugyanis különbséget tesz impotens és meddő között. Az impotenseknek szerinte nem szabad férjhez menniük, ellenben a meddő embereknek igen, de ha valaki házasságkötés után válik impotenssé, az viszont nem teszi semmissé a házasságot. Így a saját szavaival:

3. Olyan impotens személyekről, akiknek illene nem házasságra lépniük.

2. Azokat kell impotensnek tekinteni, és ebben a tekintetben képtelennek a házasság alapvető kötelességeinek teljesítésére, akik (a Szentírás kifejezésével élve) eunuchnak születtek anyjuk méhétől fogva (Mt 19,12), vagy bármilyen véletlen esemény miatt váltak azzá: mint azok, akiknek a nemi szerveik hibásak vagy bezáródtak, vagy gyógyíthatatlan bénulásban szenvedtek, vagy frigiditásban leledzenek, vagy más hasonló fogyatékossággal küzdenek.

Ezeknek nem szabad házasságra törekedniük; mert Isten a tehetetlenség e jeleivel azt mutatja, hogy egyedülálló életre hívja őket.

Isten akaratának e kinyilatkoztatásával szemben vétkeznek azok, akik impotenciájukat eltitkolva házasságot kötnek, amivel meghiúsítják a házasság egyik fő célját, a gyermeknemzést; és azt a rosszat teszik annak, akivel összeházasodnak, mivel soha nem tudnak elégséges örömet nyújtani.

4. Meddőség, amely nem gátolja a házasságot.

Ez kihívás. Olyanokat, mint aki meddők az impotens személyek közé soroljunk? A válasz nem, mert impotencia és meddőség között nagy különbség van.

1. Az impotencia külső értelmes jelek révén ismerhető meg, a meddőség nem: nem észlelhető, kizárólag a gyermekáldás hiánya által.

2. Az impotens személyek nem adhatják meg a kölcsönös jóakaratot házastársuknak [nemi kapcsolatot]: de a meddő személyek viszont igen.

3. Az impotencia gyógyíthatatlan: de a meddőség nem egyszerűen az. Sokan, miután hosszú ideig meddők voltak, termékennyé váltak: és ez nem csak Isten rendkívüli, a természet menetét meghaladó munkája által [mint Sára (1Móz 18,11) és Erzsébet (Lk 1: 7), akiknél a koruk miatt megszűnt az asszonyok szokása szerint lenni], hanem olyan áldás által is, amely a természet rendje mellett állhatott, és amelyet imádsággal nyertek el [mint Rebeka (1Móz 25:21) és Hanna (1Sám 1:5,20)], amiről a mindennapi tapasztalat jó bizonyítékot szolgáltat: mert sokan 10, 15, 20 és még több év meddőség után is szültek gyermeket.

Ezen okok miatt sok szent, aki meddő volt, megházasodott, és a gyakorlatukat nem tiltották, és a házasságukat sem bontották fel. Mert bár a gyermeknemzés a házasság egyik célja, de nem ez az egyetlen célja; és a házassági kötelék oly sérthetetlen, hogy ha a gyermekek kedvéért köttetett is, a gyermekek hiánya miatt nem lehet felbontani.

. . . .

Ahol nincs olyan jogos akadály, mint az előbb említettek, ott mindenféle ember számára, bármilyen hivatású vagy állapotú legyen is, törvényes a házasságkötés. Mert 4Tisztességes minden tekintetben a házasság, nevezetesen mindenféle emberekben, mindenféle emberek között (Zsid 13,4); ezen túl már a gonosz lelkek tanításának számíttatnak azok, akik tiltják a házasságot (1Tim 4,1.3). Mert ez Isten igéjével ellenkező tanítás, mégpedig olyan doktrína, amely sok belső lángolást és külső beszennyeződést okoz, és így testüket, amelynek a Szentlélek templomának kellene lennie, az ördögök istállójává teszi.

Of Domesticall Duties, Második értekezés, 1. rész.

A Szexuális Tartózkodás Legitim Okai.

A célok tekintetében rendellenesség lép fel a vágyak körül, amikor az emberben felgerjedő ilyen irányultságú vágyak nem gyermekáldásra és a paráznaság megakadályozásának törvényes céljaihoz vezetnek, hanem kizárólag az aktus élvezetére, és a szív cselekedeteinek érzéki mozzanatait elégítik ki minden további felhajtás nélkül. Mert felszínre kerül bennük az állatias módon tomboló ösztönlény énjük, akik nem képesek felfogni cselekedeteik végét, egyfajta erőszakos, erőteljes hajtóerő hozza fel bennük, amelyben érzékeik öröme uralkodik felettük, de az ember nem lehet annyira érzéki, bizony nem, a vágyait az akarata alá kellene rendelnie, és tudnia kellene, meg kellene fontolnia, hogy miért is vágyik bárminemű dologra, és ügyelnie kell arra, hogy vágyait csakis helyes indítékok és ösztönök kormányozzák.”

(Edward Leigh, Body of Divinity, p. 844).

A szándék mindig elsődleges fontosságú különböző etikai helyzetekben, meg kell különböztetnünk a finis operis-t (a cselekmény célját) és a finis operantis-t (a cselekvő célját). vö. Református skolasztika: A célok megkülönböztetése.  Reformed Scholasticism: Distinguishing Ends. A nemi együttléttől való tartózkodás önmagában nem bűnös, de függhet a tartózkodás szándékától. Következő bejegyzésünkben az onanizmus bűnéről fogunk beszélni, amelynek cselekménye (finis operis) a cselekvő szándékától függetlenül bűnös. Először azonban a házasságon belüli nemi aktusból való tartózkodás törvényes és törvénytelen okait vizsgáljuk meg.

A fogamzásgátlás naptár módszere vagy a természetes családtervezés, nem vétkes ugyanazon okból, mint az onanizmus. A naptár módszer „olyan fogamzásgátló módszer, amelyben a pár abban az időszakban tartózkodik a nemi aktusoktól, amikor a peteérés a legvalószínűbb”. A nő termékenységi periódusának ismerete felhasználható a teherbeesés elkerülésére, viszont a fogamzás megakadályozásának céljából való tartózkodás az Isten házasságra szabott céljaival való szembeszegülés. A szándékainknak éppúgy nem szabad Isten házasságra és szexre vonatkozó terve ellen hatnia, mint ahogy a cselekedeteinknek sem. A férj és feleség önmegtartóztatásának vannak olyan törvényes okai, amelyek nem sértik ezt az elvet. Isten Igéjének jó és szükséges következménye négy olyan okot ad, amelyek miatt elfogadható a szexuális együttléttől való önkéntes és átmeneti tartózkodás. Ezek egyike sem kifejezetten a fogamzás megakadályozását célozza.

1) Kegyesség; mint imádság és böjt. 5Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.(1Kor 7: 5; vö. Jóel 2:16).

2) Könyörületesség; mint amikor a Bibliában valaki leprás vagy más fertőző betegségben szenved (3Móz 13:46), vagy az egyik házastársa testi sérülést szenved, vagy beteg, vagy a nő gyermekszülés után egy ideig nem tud egészségesen még házaséletet élni. Amikor az élet veszélyben forog (WLC 136.), vagy nagy eséllyel másokat is kitennénk veszélyes fertőzéseknek, illetve amikor kapcsolatteremtés súlyosbítaná a sérülést vagy a betegséget, ekkor a nemi együttléttől való tartózkodás könyörületes cselekedetnek számít. Greg Price hozzáteszi:

Továbbá, amikor egy orvosi eljárás konkrét célja nem a gyermek fogantatásának megakadályozása, hanem néhány rákos szövet eltávolítása vagy az anya vagy apa testi rendellenességeinek kijavítása, és ezen orvosi eljárás során, az anya vagy az apa szaporodási képességét akadályozzák vagy megszüntetik, akkor azt állítom, hogy egy ilyen eljárás nem bűn. A műtét kifejezett célja a könyörületesség volt az élet fenntartásában, nem pedig a kegyetlenség az élet megakadályozásában. Istenünk örömét leli az irgalmasságban, és arra hív minket, hogy mások szenvedését is minimalizáljuk (minden törvényes körülmények között), és ne növeljük mások szenvedését (Máté 12: 7).  Birth Control—The Biblical And Historic Protestant Position.

Ezért a sterilizációs műtét vagy a méheltávolítás jogszerű lehet az ilyen esetekben. Azonban nem lenne bölcs dolog, ha az apa vazektómia műtétet végeztetne el magán, ha nem ő aki egészségügyi porblémával küzd. Mert ne adj Isten megtörténhet, hogy az anya meghaljon, vagy valamikor később törvényes válásra kerüljön sor, és az apa újra megnősülvén ne tudjon többé gyermekáldásban részesülni.*

3) Szemérmesség; például a menstruáció alatti tartózkodás: „19Asszonyhoz ne közelgess, az ő havi tisztátalansága alatt, hogy felfedjed az ő szemérmét. (3Móz 18:19). Az ideiglenes tartózkodás ebben az esetben nem a fogantatás megakadályozását szolgálja, hanem inkább annak a természetellenes és utálatos tettől való tartózkodást, amely miatt az Úr kiűzte a pogány népeket Izrael földjéről (3Móz 18: 24-30).

Mert mi is várható egy ilyen szennyezett közösülésből, ha nem valami leprás és gyűlöletes nemzedék? Ez a fajta mértéktelenség kifejezetten megtiltott (3Móz 18:19); és halálbüntetést róttak ki azokra, akik ezt megsértették (3Mózes 20:18). Az ilyenkor való önmegtartóztatás azon följegyzések között szerepel, amelyek az embert igaznak nyilvánítják (3Móz 7:20); és az ezzel ellenkező, korlátlan mértéktelenség került bele oly utálatosságok sorába, amelyek arra késztették Istent, hogy kihányja a kánaánitákat földjükről (3Móz 18:28); és elveszítsék saját örökségüket (Ezékiel 22:10). ” (Gouge, Of Domesticall Duties, 223. o.).

4) Szükséghelyzet; mint például „amikor jogszerű elhívás megköveteli, hogy a férj hosszabb ideig eltávolodjon feleségétől, például katonák háború idején, vagy gyülekezeti szolgáló üldöztetés vagy hitehagyás idején” (Price, uo.). Például szolgál, amikor a hettita Uriás nem ment be feleségéhez, mielőtt Dávid cselszövése miatt elvitték az ütközet helyszínéről (2Sám 11: 9-11).

A közösüléstől való tartózkodás a fogamzás elkerülése céljából egy olyan felfogásból származik, amely ellentétes Isten házassági rendelésével; szándékában bűnös (finis operantis). Isten valóban szuverén, és semmi sem akadályozhatja meg a kezét abban, amit elhatározott, de nem szabad ezt engedélyként felhasználnunk arra, hogy az általa létrehozott rendben ne engedelmeskedjünk házassági örök tervének. Isten dönthet úgy, hogy megáld valakit gyermekkel annak ellenére, hogy fogamzásgátlást alkalmaz, akár sorsszerű meddőség ellenére is, viszont ez még nem jelenti azt, hogy erkölcsileg helyes megkísérelni a fogamzás megakadályozását.

Vagy nézzük a következő analógiát. Ahogyan nyilvánvalóan erkölcsi gonoszság szándékosan megakadályozni a SZELLEMI ÉLET (mint egy Krisztusban új ember) megfoganását, amelyet Isten az evangélium magjának útján teremt, ugyanúgy azt állítom, hogy erkölcsi gonoszság szándékosan megakadályozni a A FIZIKAI ÉLET (azaz Ádámban új ember) megfoganását, amelyet szintén Isten teremt, de a testi együttlét magjából. Egyrészt, ahogyan a hatodik parancsolat megsértése, ha szándékosan megakadályozzuk az evangélium magjának hirdetését annak kifejezett célja érdekében, hogy meggátoljuk egy új ember születését Krisztusban (mert egy új ember Isten alkotása), megújulva Isten képmására, ugyanúgy a hatodik parancsolat megsértése az ember magjának szándékos megakadályozása a nő petesejtjével való egyesülésben azzal a kifejezett céllal, hogy megakadályozza az új ember születését Ádámban (mert a férfi Isten teremtménye, Isten képmására teremtve). Másfelől, ahogyan nem sérti a hatodik parancsolatot az evangélium magjának hirdetését kifejezetten más parancsolt kötelességek (személyes, háztartási és állampolgári) teljesítése céljából, úgy nem sérti a hatodik parancsolatot az ember magjának szexuális úton történő átadásának elkerülése sem kifejezetten más parancsolt kötelességek (kegyesség, szemérmesség, könyörületesség és szükséghelyzet) teljesítése céljából. Mert az élet, legyen az testi vagy lelki, Isten nagyszerű alkotása. Ugyanis ha az ember szándékosan akadályozza az élet létrejöttét saját érdekeire nézve, az az élet Teremtőjének előjogát bitorolja” (Greg Price, uo.).

A Szentírás nemcsak a házasságon belüli nemzés pozitív kötelességeiről és áldásairól, valamint a közösüléstől való tartózkodás törvényes okairól tanít, hanem részletezi számunkra Onán esetét és bűnét is, amelyet onanizmusnak neveztek el. Ezt a Szentírás fényében és a keresztyén egyház (beleértve a református hagyományt is) értelmezéstörténetében vizsgáljuk meg e sorozat utolsó bejegyzésében.

[ez a pont véleményes – a ford.]

Forrás: Purely Presbterian Perspective blog: Contraception pt. 3: Barrenness, the Elderly, Natural Family Planning

https://purelypresbyterian.com/2015/08/07/contraception-pt-3-barrenness-the-elderly-the-rhythm-method/